Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1964-09-08 / 36. szám
(Folytatás) — No, ülj le már Robi, — szólalt meg az apa. — Mondd el, amit el akarsz mondani. Hogy hívják azt a huligánt? Robi a fotelba ült és rágyújtott. Csak ezután válaszolt a kérdésre. — Seprűnek ... — Nem rossz név ... Családja? — Az apja értelmiségi... A szülei nem igen törődnek vele, megelégszenek azzal, hogy mindennap figyelmeztetik, vigyázzon magára, jónak kell lennie, nem szabad rossz fiúkkal barátkoznia. Nem magyarázták meg neki egyszer sem, hol kezdődik és végződik a rossz Az apja párttag, ezt legalább hetente a fiú emlékezetébe idézi, nehogy rossz fát tegyen a tűzre, mert pirulnia kellene az elvtársak előtt, beírnák a káderlapjába, rossz családapa, nem törődik a holnap nemzedékének nevelésével .. Az apának minden lépésére vigyáznia kell, mert könnyen elveszítheti jól jövedelmező állását. Pártbüntetést kapott, mert botrányt keltett vigyázatlanságával. Kiderült, hogy nagyon jóban volt egyik fiatal munkatársnőjével. Ez még riem lett volna baj Akkor tört ki a botrány, amikor megtudták, a lányka kétszer befeküdt a körházba, nehogy gyerekkel áldja meg a nős férfit. iMt csináljanak? A férfi volt az értékesebb munkaerő, tagja volt a pártbizottságnak is, így a gyenge, magára maradt gépirónőnek, a „züllött“ életű 'ánykának kellett távozni. Azonnali hatállyal kidobták az üzemből, nehogy megfertőzze a töbieket... idősebb Trencséni Róbert lesüti a szemét. Köhint. Ifjabb Trencséni Róbert igyekszik nem venni észre apja zavarát, és tüzes szóval folytatta: — Azt a vén kujont kellett volna kiseprűzni! Pénzével, mézes-mázas szavaival megszédítette a kis fizetésű lányt Lehet, hogy házassági ígéretet is tett neki. Erről Seprűnek nincs hiteles értesülése. Azonban könnyen elhihető, hogy a csupaszra vetkőztetett fiatal lányka annyira elvakítota az apát, nemcsak fűt-fát, hanem a menyországot is neki ígérte ... Az apa megmarkolta az íróasztal szélét. Remegés rázta a testét. Alig tudta türtőztetni magát, hogy fel ne kiáltson, rá ne ordítson a fiára: Mars ki! Hibát követne el, ha beismerné, ami Seprű apjával történt, vele is megtörtént. Robi mindent tpudna? Kitől; Honnan? ösz- szeakadt volna azzal a lánynyal ? Nem hiszem ... Szerencsétlen véletlen lesz. Talán Seprű apja is olyan ... De ekkora Hasonlatosság! Ki az a Seprű? Meg kell tudnom a nevét. Nem ... nem most, nagyon gyanús lenne. Robi csak mesélje el a magáét... És Robi tovább mesélt. — így mondta Seprű: Nem csodálkozom az öregemen. Az anyám olyan, mint a deszka, nincs rajta mit fogni, s mindig panasszal van teli, magam se győzöm őt hallgatni... Mégiscsak rólam beszél... — gondolta idősebb Trencséni Ró— ... amikor az apja megkapta a pártbüntetést, ennek talán fél éve, megszelídült az öreg. Messze elkerülte a megszokott kávéházakat, nehogy „üzemen kívüli“ cicát szerezzen magának. Odahaza ölelgetni kezdte a csupa deszka feleségét, az meg ráripakodott, mit akarsz, te vén kecske?! Az apa kutatva nézett a fiára. Ravasz vagy, Robi! Most olyasmiről beszélsz, ami nem történt meg. Jól tudod, hogy ez nem történhetett meg! Így akarod elterelni rólam a figyelmet? No, folytasd csak! — bíztatta a tekintetével. — A fiától minden nap megkérdezte: Mit csináltál? Hol bért. De nem vet meg ... Nem csodálkozom az öregemen ... Rendes fiú ez a Robi! De miért kezdett bele ebbe a históriába? Mit akar elérni? Ezt megírni? Magam ellen váltanék ... Nem tudta tovább fűzni gondolatait, Robi szavai újra beférkőztek tudatába. jártál? Kivel találkoztál? Bizalmatlan volt. Azt hitte leskelődnek utána, hogy felfedezzék a szálkát a szemében. A nap minden órájában várta, hogy megfúrják, s a lány után őt is kidobják... Ez igaz! — bólintott az apa. Egyszerre szidni kezdte magát. Nem szabad elárulnom magam! Csak bólintottam! Még azzal sem! A lelkembe lát... Honnan tudja az érzéseimet? Szentségesen nagy fantáziája van! Még 6 lesz az író... én csak írnok maradok... Nagyon elszomorodott. — Leginkább a fiától félt... — folytatta Robi. Az apja szemébe nézett. Nem akarok olyan lenni, mint te vagy! — mondotta a tekintete. — Seprű velem egyidős, harapós természetű. Ha szégyent hozna a fejére, a homlokára ragasztanák az újabb szégyenbélyeget. Ezért vallatta a fiát. így maga is számba vette aznapi tetteit. A fiú kiérezte apja szavából, mennyire retteg a gondolattól is, hogy valami rosszat tett. Bolond lett volna megmondani az igazat. Szépeket hazudott, s az apa elégedett lett. Látta, az üzemében is lassan megszűnik körülötte az örvénylés. A saját bőrén tapasztalta, minden csoda három napig tart, s újra a régi dalt kezdte fü- tyürészni... Az apa nem bírta tovább a hallgatást. Nagyot sóhajtott. — Nem lenne jobb. ha te írnád meg a történetet? — Miért apa? — kérdezte Robi ártatlan tekintettel. — Olyan szépen mondod, mintha könyvből olvasnád ... — válaszolta lehangoltan az apa. Sok keserv volt a hangjában. — Nem kenyerem az írás ... Milyen könnyedén beszél. Most elhiszem, hogy úgy hazudott nekem, mint a vízfolyás. Hazudott? A lelkiismere- temet akarta megnyugtatni! Hogy könnyebben átvészeljem azt a nehéz időt. Most meg felkavar bennem mindent- Mintha a hazudozásáért akarna rajtam bosszút állni?! S hogy ejtette ki azt a néhány szót: nem kenyerem az írás... Mennyi lenézés volt a hangjában, mintha csak azt mondaná, akinek kenyere az írás, az közönséges suszter! Igaza is van, lecsúszott, szürke senki vagyok. Trencséni Róbert sohasem volt felkapott név. Evek óta nem is emlegetik a nevemet, csak néha jegyzik meg mellékesen az újságok, Trencséni ügyesen fordította le ezt és azt a könyvet... Ügyesen fordít... Szürke veréb vagyok... Miért hallgatott el Robi? A válaszomat várja? — Szenzációs elbeszélés lesz... — mondotta sietve az apa. Villámgondolat szökkent az agyába. Miért ne?! Megírom a magam tragédiáját! A fájdalmamat, a keservemet, a fiamat. .. Seprű történetét! Ezzel kiugorhatok! Filmet is írhatok! A huligán apák és fiúk történetét jól megfizetik. Megmutatom, hogy él Trencséni! Megírom a nagy művemet. Beszélj, beszélj, Robi! Felviila. nyozottan nézett a fiára. — Aztán mi történt Seprűvel? — Magad is könnyen rájössz. A fiú látta, az apja a mellékutcák lovagja lett, megtanulta tőle a hazudozást, a csalást. A hozzá hasonló fiúkkal barátkozott. Ezt már magad is kiszínezheted, a te mesterséged. .. Seprű bandát szervezett. Három fiú, három lány van a bandában. A fiúk embereket ütnek le a parkban és az erdei sétányokon, s kirabolják őket. (Folytatjuk) Lépten nyomon plakátok hirdették a fellépést Egy hétig Budapesten A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Magyar Dal- és Táncegyüttese az elmúlt napokban tért vissza Budapestről. Egy hetet töltöttek a magyar fővárosban. Ez alatt az idő alatt háromszor léptek színpadra. Egész estét betöltő műsorukat több ezren nézték végig. Sikeres szereplésük állomáshelyei: Egyetemi Színpad, Hűvösvölgy, Pataki István Művelődési Ház. Pillanatfelvétel az indulás előtt Ottartózkodásuk alatt az együttes tagjai megtekintették a város nevezetességeit és ellátogattak a Balatonra is. Fellépésük egybeesett az augusztus 20. Alkotmány Ünnepével. A szép fogadtatás előkészítésében része volt az Egyetemi Színpad művészeti vezetőségének is. Mint ismeretes, az ő együttesük szintén egy hetet töltött nálunk. A két együttes vezetői megegyeztek abban, hogy az elkövetkező években kölcsönösen látogatják egymást, hogy így azoknak fs alkalmuk nyíljon megismerni a Magyar Dal- és Táncegyüttes, ill. az Egyetemi Színpad műsorát, akik ez évi bemutatkozásukat nem láthatták. EgyttesUnk budapesti fellépései során Kvocsák József és Takács András tánc- koreográfiái aratták a legnagyobb sikert. A szólótáncosok: Kálmán Olga, Kor- dos Hana, Szakáll Kató, Jóba Lajos, Bílek Gábor, Morvái Lajos és Mészáros Imre minden elismerést megérdemelnek. Az ének és zenekar Karaba Gyula és Kuckó Gábor vezényletével nagyon jól megállta a helyét a budapesti közönség előtt. Csak egyetlen következtetést szeretnék levonni a mostani kőrútról. Együttesünk jövő évben ünnepli fennállásának 10. évfordulóját. Az elmúlt évek során olyan művészi fokot ért el, hogy gazdag repertoárjával képviselheti hazánkat más országokban is. A cigénytánc szólistái Morvái Lajos, Bílek Gábor és Jóba Lajos Kép és szöveg Csikmák I. Katicabogár (Szűke József regénye) Hányszor leírták már, hogy prózánk fejlődési ütemét tekintve a líra után kullog. Költőink és költészetünk diktálják a tempót, adnak hangot elsősorban az újnak. Síi tagadás, verselöink sokféle hangja, palettájának sokféle színe egyre izmosodó irodalmunk biztos záloga. De hol tart a próza, mit mondhatunk a prózáról napjainkban ? Érveket nem kell felsorakoztatnom amellett és bizonyítanom sem kell, hogy a próza teljességre törekvőbb, nagyobb áttekintést követelő műfaj. Gondos előkészületet, magabiztos szerkesztést és társadalmi összefüggésekben való jártasságot kíván. A próza nehezebben születik, de olyan feladatokat old meg, amelyekre a líra képtelen. A líra az érzelmi életé, a próza az értelemé, írja valahol Kosztolányi. És ebben sűrűsödik minden, amit erről a műfajról tudni kell. Az utóbbi évek prózai termése arról győzi meg a csehszlovákiai magyar olvasót, hogy ösztönös alkotáson túl mindinkább a tudatos, az értelmi hangsulyú alkotás kerül előtérbe, amely minden átfogó kép, társadalom — és korrajz előfeltétele. Prózánk azonban egyelőre még ott tart, hogy csak érint bizonyos területeket. A kezdet éveiben az átalakuló paraszti életre irányította reflektorát és csak hely- lyel-közzel a munkások világára. Az elmúlt években azonban már egyre sűrűbben találkozunk munkáskörnyezettel regényeinkben és érezni az értelmiségi regény megszületésének atmoszféráját is. Ami máig késett és hiányzott könyvespolcainkról, az az ifjúság életével foglalkozó regény volt. Pedig hányszor kérték számon az olvasók különféle összejöveteleken, olvasótalálkozókon. De Rácz Olivér Göndör, Puffancs és a többiek című ifjúsági könyvén kívül más alig látott napvilágot. Kivétel csupán Szabó Béla Marcija. A számonkérés tehát nagyon helyénvaló, az ifjú olvasó magát, barátait, barátnőit szeretné látni olvasmányaiban. Hogyan él a szövetkezetben, az építkezéseken, laboratóriumban, kórházi falak között, az iskola padjaiban és ifjúsági táborokban? És nem is csupán látni szeretné magát az ilyen témájú regényben, a választ is várja kérdéseire, problémáira. „Az asszony vár" után Szőke József vállalkozott első ízben arra, hogy az építkezésen dolgozó fiatalok életét ábrázolja, ö vállalta először annak az adósságnak a törlesztését, amellyel az olvasónak valamennyien tartozunk. A regény nem ismeretlen, hiszen mielőtt könyvalakot öltött volna, folytatásokban megjelent az 0] Ifjúság hasábjain. Katica sorsát, életének szánalmas alakulását, mostoha környezetét és önző céloknak élő barátnőit nagyon sokan ismerik. Katica a Kelet szlovákiai Vasmüvekhez kerül és leányszálláson kap helyet. A leányszállás lakói nem élnek kollektív életet, kiki élvezi, hajszolja a maga világát, Katica leikéhez nem fér senki, ö sem törekszik különösebben arra, hogy igaz barátnőt találjon. Vera minden idejét az autós mérnök köti le, aki családos ember, Piri a vénlányok cseppet sem irigylésre méltó gondjaival van elfoglalva. így nem tehet mást Katica, minthogy dolgozik és ismerkedik környezetével és elhatározza, hogy a kőművesszakma birtokbavétele után elvégzi az építészeti ipari iskolát is. Ambícióval, a szocializmus nyújtotta lehetőség ismeretével érkezik az építikezésre falujából. Megismerkedik Viktorral, az építkezés egyik gépkocsivezetőjével, kölcsönösen szerelmesek lesznek egymásba, Szőke kifogástalanul és gyakran meg- kapóan bonyolítja szerelmük történetét, majd egy nem várt véletlen folytán az események fordulatot vesznek, az Osztra- vára készülő Viktor ittasan elgázol egy gyermeket, amely nem végződhet mással, mint börtönnel. Katicát megrendíti az eset, hiszen állapotos maradt és megdöbbenti a levél, amit szerelmétől kap: „Hidd el, nem vagyok olyan jó, amilyennek hittél. Alakoskodnom kellett, hogy el ne veszítselek, hogy megmaradjak Neked. Talán neked is feltűnt, mennyire ismerem a vendéglők, a mulatók éjjeli életét... Néha, amikor egy-egy napra eltűntem a szemed elöl, ott kötöttem ki a cimboráim között... Most végleg lecsúsztam, örülj, hogy megszabadulsz tőlem, mert így nem rántalak magammal: Viktor". Ezután a levél után már csak az összeomlás következhet, a , kör bezárulása Katica számára. Barátnői segítségével összeismerkedik egy kassai agglegény orvossal, aki segíteni akar rajta, persze nem önzetlenül és főleg nem pénzért... Bekerül a kórházba és a dolgok úgy alakulnak és érlelődnek Katicában, hogy végül a gyermek világrahozása mellett dönt, vállalja a legnehezebb sorsot. Az elmondottakból félreérthetetlenül kiderül a regény pedagógiai célzata: komolyan és felelősségteljesen vedd az életet és ne bízz meg az emberben, míg nem ismered! A tanulság a helyzetből, Katica összeomlásából következik. De a vád nem csupán a lányt éri, azt a közösséget is, amely nem tud összeforrni, nem tud a gondokban osztozkodni. Egy szálláson, egy fedél alatt élnek, egy cél érdekében dolgoznak, küzdenek, persze idegenségben, ismeretlenségben Katica példája világos és félremagyarázhat at lan támasz nélkül, a kollektíva ereje nélkül elbukik az egyén, leszűkül élettere! Szőke könyve izzig- vérig mai, de valahogy hiányérzetünk támad, amikor végére érünk a történetnek. Nem a stílussal, nem a leíró részekkel van baj, ebben is, abban is igen otthonosan jártas az író. Viktor önleleplezö levelénél törést szenved a regény. Az előzményekből minden másra következtetni lehet, csak erre nem. A gázolás miatt Viktornak még nem kellene felelőtlennek és lelkiismeretlennek lennie. És ha mégis ilyen, miért nem érezzük ezt már korábban és főleg miért nem érzi ezt Katica? Ha ezzel indulna a regény, a gázolással és az események vüszapergetéséoel folytatódna, akkor talán az írásban helyén lenne minden. Pszichológiailag indokolt lenne a történet. így azonban vegyes „ érzelmeket kelt bennünk, nem tudunk eligazodni a meglepő-
