Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-09-01 / 35. szám

Újra az iskolában Á tanulók nemrég izgultak az év végi vizsgákon, közben örömmel várták az aranyvaká­ciót. Ez a két hónap hamar elröppent, sok örömmel, él­ménnyel gazdag tartalommal. Üjra az iskolák padjaiba ke­rültek a diákok, megkezdődött az új tanév Sok mindenről ér­demes elgondolkozni a tanév kezdetén Egy évfolyammal mindenki előbb lépett, többet kell tanulni, mint tavaly azért, hogy az év végi vizsgák majd újra sikeresek legyenek. A tanévnyitó ünnepségeken szétnézve, a számbeli arányt alapul véve hadseregként hat a tanulók sokasága. A tanulók valóban a fiatalság elitjét ké­pezik, sokezres létszámmal. A diák olyan senki, amiből min­den lehet, ha gondolatolvasó lehetne az ember, valamennyi tanulónak a gondolatát ele­mezné. bizonyára érdekes ké­pet alkothatna a benyomásai­ból. Ki mi akar lenni? Milyen életcéljai, vágyai vannak, ilyen elképzelések halmaza fordul meg a tanulókban. A különbö­ző célok eléréséhez mégis el­sősorban jól kell tanulni és jő bizonyítványt kell szerezni. A bizonyítvány egyúttal a ta­nuló jelenlegi életének tükre is. Az iskolaügy fejlődése és fejlesztése állandó napirendi téma, nemcsak az iskolaügyi szervek, hanem egyéb más hi­vatalos szervek előtt is. Csalá­dok tízezreit érinti az iskolák fejlesztésének kérdése. Az is­kola mindenkié és valóban mindenkit érdekel, miképpen néznek is ki nálunk az iskolák, milyen a tanulmányi színvonal, a nevelés, az oktatás. Szlovákiában 16 főiskola mű­ködik 35 fakultással. Az idén közel 50 ezren fejezték be fő­iskolai tanulmányaikat, most már változtatják át ezek a fiatalok a tudásukat, termelő­erővé. Szlovákiai viszonylatban ezer lakosra 5,4 főiskolát vég­zett különböző technikus mű­ködik és 3,4 egyetemet végzett látja el hivátását, az 1963—64 tanévben végzettek közül. Az utóbbi tíz évben ez több mint két- és félszeres emelkedés­nek felel meg. Ennél sokkal nagyobb a középfokú iskolákat végzett káderek létszáma. Az idén ezer lakosi a számítva 20,5 szakközépiskolát végzett fiatal hagyta el az iskolát. Szlovákiá­Ez még a vakáció alatt történt. Üdvözletei írnak haza a tanu­lók a Magas Tátrából. ban 88 304 fiatal tanul évente szakközépiskolákon. Ez a szám természetesen az átlagot mu­tatja és inkább emelkedőben, mint csökkenőben van. Ebből is láthatjuk, hogy a szakkö­zépiskolák iránt van a legna­gyobb érdeklődés és a pálya- vlasztásnál előnyben részesítik az ilyen iskolákat a fiatalok egyéb iskolákkal, tanfolyamok­kal szemben. A tanév kezdetén ünnep van az iskolákban. Kidíszített tan­termek várják a tanulókat, lel­kesítő beszédek hangzanak el, még az első osztályosok szá­mára is felejthetetlen élmény- nyé teszik azt a napot, mikor először lép be az iskolába. Az iskolának ma már nemcsak a tanulók számára van tudás és jellemformáió hatása, hanem bízvást állíthatjuk életformáló ereje is van. Az iskolák szín­vonala kihat az egész életre a tanulókon keresztül, olyan az élet, amilyen az iskola A szá­mok, a statisztika sok min­denről beszel. Hányán tanul­nak, milyet, szakmát, egy év­ben mennyien végzik el a fő­iskolát, meg az egyetemet, de valamiről nagvon nehezen tud számot adni, ez pedig a vég­zett tanulók helytállása. Az életben való helytállás, más mint az iskola. Ez már sokkal nagyobb követelmény, mint az évvégi vizsga, gyakran előfor­dul, hogy a jól vizsgázó tanuló nem állja meg a helyét, ott, ahová kerül. Viszont gyakori eset, hogy a közepesnek is­mert tanuló kitünően vizsgázik az életben, könnyebben és sokkal jobban, mint az iskolá­ban a záróvizsgán. Pedig min­den tanulónak arra' kell töre­kedni, hogy az iskolát elvégez­ve az életben találja fel magát. Tehát az élet számára tanul­jon, ne pedig a dicsőség ked­véért. Ezen a dolgon a felsőbb évfolyamok vagy a középisko­lás tanulók elgondolkozhatná­nak. Hányán vannak, akik el­végzik a főiskolát és az élet­ben nem képesek érvényesülni, nem bírnak helytállni hivatá­sukban. Pedig jó tanulók vol­tak, jó a bizonyítványuk is. Gondoljunk arra, hány mező- gazdasági mérnök juttatott már a tönk szélére szövetke­zetei vagy állami gazdaságot, mert nem az életre készült fel, hanem csak tanult, mert isko­lába járt. A tanév kezdetén illene, de fontos is lenne az életben való helytállást komo­lyabban venni és ne csak köz­helynek tekinteni a tanévnyitó ünnepi beszédet, amikor az igazgató azt mondja, hogy az életnek tanulunk. A jó tanuló tehát egész ember is legyen a saját maga és a köz érde­kében. B. í. Új iskola Alsóhuikán Alsóhutkán, a kassai járás­ban befejezés előtt áll az új iskola építése, amelyet a Z-ak- ció keretében építenek. Most már csak a padlózást végzik és az ablakokat rakják be. No­vák János és Rédvay Károly, fiatal kőművesek nagyon ered­ményesen dolgoztak az építke­zésen. Dicséretet érdemelnek a CSISZ-tagok és diáklányok, akik szünidejük döntő részét az építkezésnél töltötték. Ezek: Kureja Teréz, Krek Márta, Tóth Irén, Bittó Mária, Petró Erzsébet és Pásztor Pavlina. Krek János, a HNB elnöke sze­rint az iskolát szeptember el­sejére átadják rendeltetésének. Mató Pál, Kassa Muzsla, Karva, figyelem! Alekszej keresi megmentőit A képen, amely levelének borítékjából kihullt, huszonegy éves. Kis nyíl jelzi öt középen, két bajtársa között: bámész gyerekszemmel villant a világ­ba és a vállap.ián három stráf — férfit, harcost mutat be mégis. Alekszej Sztyepan Morenkov. Akkor, 1944-ben harcoló szov­jet katona, egy felderítő csa­pat parancsnoka, gyerekarcú férfi. Ma 40 éves, talán család­apa, talán mérnök. Talán kato­natiszt. A képről megismertem a 21 éves Alekszejt. A levélből — finoman cizellált, cirillbetűs sorokból, amelyet szerkesztő­ségi postaládánk hullatott asz­talomra — az érett férfit. Aki nem felejtett 20 éven át sem, aki a sajtó nyilvánosságát kér­ve keres két embert. Két ma­gyart: 1944-ben megmentették az életét. Tőmondatok 24 óra történe­te. „Akkor, október, vagy no­vember táján mór magyar föl­dön harcoltunk. Erdős vidéken bujkáltunk levelefosztott bok­rok ,fák között, négyen. Hat német került az utunkba. Meg­öltük valamennyit. Holtan ma­radt az avaron három bajtár­sam is. Magam a bal vállamba kap­tam golyót. Ereztem, hogy a jobb térdem is megrándult; kúszva-mászva próbáltam a mieink felé csúszni. A láz jött, erőm fogyott. Egy hóval telt gödörbe huppantam, félájultan rácsavartam ingujjamat a lá­bamra, de a váltamat nem tud­tam egyedül bekötözni. Lassan csordogált a vér — fogyott az életem. Akkor láttam meg az asz- szonyt. Korát ma már nem tudnám megmondani; hajolga­tott jobbra, balra, valamit ke­resett. Fogtam a fegyvert, s arra gondoltam: ha észrevesz, tán a németeket hívja. Köze­lebb ért,a szemét néztem: sírt. Akkor kiáltotam neki. Lassan jött a gödörhöz, né­zett, s hogy a véres vállam lát­ta, levette fejéről a kendőt. Kezdte kötözni. Valamit mon­dogatott is, majd eltávozott. Üjból a fegyvert markol­tam; lesz-e még golyóm a né­meteknek. De — ö jött vissza, 55—60 év körüli férfival. Hord- ágyat hoztak. Azt hiszem, el­lenkeztem, nem akartam, hogy elvigyenek. De már alig volt erőm. Tán 600 métert cipeltek, egy erdész házáig. Mellette A helembai turistaközpontról Llelemba kis falu, ott terül ** el, ahol az Ipoly a Dunába torkollik. A faluhoz közel van a Bogdányi rét. A faluban ha­gyomány őrzi a Bogdányi csa­lád emlékét, amelyről a rétet is elnevezték. Állítólag a Du­nában hosszan elnyújtózó szi­geten két család élt, a Mácsaiak és a Bogdányiak. Mivel nem tudtak összeférni, megegyezni a sziget 30 holdnyi földterüle­tén, a gyengébb engedett és így hurcolkodtak át a Duna bal oldalán fekvő területre a Bog­dányiak, amelyet aztán róluk Bogdányi réteknek neveztek el. A falutól, Helembától ez a rét körülbelül másfél km-nyíre van, szép helyen, hegyes vidé­ken. A táj harmonikus össz­hangját szinte el sem képzel­hetjük az itt már lassan foly- dogáló Duna nélkül. Nyugodt folyása mintha mesélne és a természet csodáló ja pedig meg­érti, miért néznek oly merev tartással a Dunára a kovács- pataki sziklacsúcsok. A kovácspataki hegyek lábá­nál ma a nyugdíjasoknak épí­tettek otthont, hogy az idejük hátralevő részét a Duna folyá­sának nyugodtságával, gond nélkül éljék le. Most ezen a területen három nemzedék képviselői találkoznak. Az ös- lalcók, akiknenk az emlékét a szájhagyomány őrzi, az aggok házában élő nyudíjasok és a pionírok, akik már a jövő év­ben ünnepélyesen átvehetik a számukra itt épülő tábort. Helemba közelében épül szá­mukra ISO férőhelyes kényel­mes „pionírváros“. Ez az épít­kezés csak kis része annak a nagy építkezésnek, amit a helembai HNB távlati terve előirányoz. Ugyanis itt egész üdülőközpont épül. Az a hely, ahol most az épülő pionírtábor faházikói sorakoznak, közked­velt helye az érsekújvári járás és a szomszéd járások pionír­jainak. A természeti szépség­ben gazdag vidéket ezért hasz­nálják fel a pionírok üdülteté­sére. A járási iskolaügyi osztály kezdeményezésére a nagyará­nyú építkezések megkezdődtek és a nyár folyamán az üzemek, vállalatok és az iskolák társa­dalmi munkával járultak az építkezések meggyorsításához. Szépen halad a munka, a ter­vek szerint az őszi esőzések beálltáig be kell fejezni a kül­ső munkálatokat és jövőre a vakáció kezdetén üzembe akar­ják helyezni a tábort. Ellenben a távlati tervek, amelyeket a helembai HNB el­nöke Jandosek Ferenc nagy érdeklődéssel magyaráz a tér­képek fölé hajolva, többet is elárulnak. A természet nyúj­totta lehetőség kihasználása jcellemes szórakozási nyújt majd az itt szabadságotoknak. A vállalati üdülőkben az év na­gyobb részében üdülhetnek a dolgozók. Május elejétől szep­temberig alkalmas itt a Duna vize fürdésre, a háttérben hú­zódó hegyek pedig a termé­szetjáróknak adnak lehetősé­get. Až iskolákból érkező cso­portoknak lehetősége nyílik tanulmányozni a hegység ritka növény- és állatfajainak külön­legességeit, amelyek az állami rezerváció területéhez tartoz­nak. A pionírtábortól a 395 m magas hegycstícsra kötél felvo­nót terveznek, ahonnan szép kilátás nyílik az egész tájra és a magyarországi Dunakanyar­ra. A távlati terv magában foglalja még egy kiránduló- hajó-kikötó építését és egy korszerű szálloda létesítését. Építenek itt még egészségügyi berendezéseket, vállalati és hi­vatali üdülők egész sorát, tu­rista szállót, romantikus ha­lászcsárdát és sporttelepeket. Ennek a tervezett turistaköz­pontnak kiépítése természete­sen megnöveli a túr istaforgal­mat ezen a vidéken. A vidék mikroklímája kedvező, a Duna völgye egyik legmelegebb pont­ja ez. A távlati tervek szerint a pionírtábor már épül, a követ­kező időszakokban pedig a töb­bi tervezett építkezéseket fog­ják fokozatosan megépíteni. Tehát jövőre már megjelennek az első fecskék a turistaköz­pontban, amely biztatóul fog hatni a további munkákra. MÁCSAI GYULA fészer, alján verem. Gyertya égett a fagyos földön. Letettek, deszkákból ágyfélét eszkábál- tak össze nekem. Ez az asszony ápolt, több mint egy napig. Közben hal­lottam német szót is a közel­ben, élelmet kerestek, tovább küldték őket. Nekem forró te­jet, teát. mézet, tojást és sült­tyúkot hozott az asszony; néha vele jött az öreg is, talán az apja, keveset szólt, jobbára csak tette, amit a nő kért tőle. Sokat beszélt az asszony. És sokat sírt. Rémlik: mondta, hogy apja orosz hadifogoly lett volna, aki az első háború után Magyarországon maradt — nem tudom biztosan. Egy-két névre emlékszem: Karva nevezetű magyar községből mondta ma­gát, s még egy közeli falut említett: Muzsla, így valahogy hangzott. Aztán, esztendők múlva irataimon találtam még egy nevet: Mráz. Ennyit tudok róluk. Az asz- szonyról, s a férfiről. Az enyéim hamarosan megtaláltak, kórházba vittek. Elbúcsúztam magyar segítőimtől, köszöntem mindent, amit értem tettek. Maguk sem tudhatták tán, mennyit: az életemet védték meg. S ezt húsz év múlva sem lehet elfeledni. Szeretném őket megtalálni. Szeretnék még egyszer kezet szorítani velük, hiszen az éle­tükkel játszottak akkor. Értem. Talán nem írtam meg mindent teljesen világosan, de hát 20 év távlatából nem emlékszem már sok apróságra. Rájuk, kettőjükre, azonban igen. Va­lahol, hegyek, dombok között történt mindez, s nem messze nagy folyó hullámain keltünk át. Gondolom: a Duna lehe­tett. Ott éltek. Segítsenek megtalálni őket,; Ez Alekszej Sztyepán Moren­kov levele Ma Kisinyev vá­rosban lakik, Kijevszkaja utca 141, a 4-es házban. Eleget teszünk kérésének. Barátokat keres, talán-talán sikerül megtalálnunk őket. Ezt az írást a Budapesten megjelenő Népszava címú na­pilapból vettük át. Reméljük nem is hiába. Helyes lenne, ha a két említett falu CSISZ-tag- jai, iskoláinak tanulói az idő­sebbek segítségével földerítés­hez fognának és az eredmé­nyeket közölnék az Üj Ifjúság szerkesztőségével. OROSZVÁRI MŰKEDVELŐK MAGYAROR­SZÁGON A Csemadok és a CSISZ oroszvári alap­szervezeteinek műkedvelő csoportjai Magyarországon Dunakilitin vegyes műsor­ral léptek fel. A kulturális fellépést három ízben ismé­telték meg az érdeklődés miatt, a nézőközönség lel­kes elismerése mellett. Az ottani szereplés a dunakili- tiek vendégszereplésének viszonzása volt, A műsorban elismerést kiváltó sikerrel lépett fel a zenekar, Dávid Alajos, a gitár- és a dal-együttes pedig Volarik József veze­tésével. Gaál Imre és Pfeif- fermann János vidám jele­netei általános derűt vál­tottak ki. Lagyík Ilonka és Lagyík János magyar és német, dalai, Siposs Marika és Vazsan János cigánydalai és táncai, valamint a cso­port-tánc sikerét a több­szöri ismétlés jellemzi, mert a közönség újra és újra követelte e számok elismétlését. A műsort Lus- payné Huszár Irma szer­kesztette és Schneider Ede konferálta, aki egyben drá­mai hatással szavalta Ábrá­nyi Emil Koldus című köl­teményét, mely az 1848— 49-es szabadságharc leve- / rése utáni elnyomatás ke­gyetlenségeit megrázó szí­nekkel ecseteli. Az oroszvári műkedvelők megtekintették Mosonma­gyaróvár és Győr városát, valamint gyönyörködtek Pannonhalma felbecsülhe­tetlen értékű műemlékeiben is. A műsort Oroszváron és JárfalUn is szép sikerrel mutatták be. Rozenberg Katalin ÚJ ISKOLA ALSÖHUTKÄN Alsóhutkán a kassai já­rásban befejezés előtt áll az új iskola építése, ame­lyet Z akció keretében épí­tenek. Most már csak a padlózást végzik és az ab­lakokat rakják be. Novák János és Rédvay Károly fiatal kőművesek nagyon eredményesen dolgoztak az építkezésen. Dicséretet ér­demelnek a CSISZ-tagok és diáklányok, akik szünidejük döntő részét az építkezés­nél töltötték. Ezek: Kureja Teréz, Krek Mária, Tóth Irén, Bittó Mária, Petró Er­zsébet és Pásztor Pavlina, Krek János a HNB elnöke szerint az iskolát szeptem­ber elsejére átadják ren­deltetésének. Mató Pál, Kassa SZERKESZTŐI ÜZENETEK: B. K. Vághosszúfalu: A versei még nem ütik meg a mértéket. Sokat tanuljon, olvasson. Bugár Éva, Komárom: Marianske Lázne-ban van vendéglátóipari iskola. Koz­metikai főiskola nincs. Amarillis: Hogy Sárospa­takon végezze a tanulmá­nyait, majdnem lehetetlen. Azt gondoljuk, nem is fog sikerülni. Próbálkozzon az itteni főiskolákon tanulni. Skopec Róbert, Csúz: írása, sajnos, nem közölhe­tő. Balázs L. Rozsnyó: A vers nagyon gyenge, nem közöl­hető. K. Ilona, Kökeszi: Érdek­lődjön Losoncon, valame­lyik gumijavító műhelyben. Tanulnivágyó Marika: Nem tudjuk mire van hajlama, nem is tudunk tanácsot ad­ni emiatt. B. József, Albár: írása nem közölhető. M. Adrianna: Kár felesle­ges gondolatokkal foglal­kozni, mert az hiábavaló­ság. Ajánljuk valamelyik mezőgazdasági iskolát. Nagy László: Újságíró fő­iskolára érettségi bizonyít­vánnyal vesznek fel. Ehhez még fontos az íráskészség és az alapos nyelvismeret. Lehullott sárga rózsa: A férje a betegsége miatt nem válhat el magától. Ez nem válóak. Ügyeinek elintézése végett forduljon a Járási Nemzeti Bizottság szociális ügyosztályához, vagypedig a párt járási titkárságához. Györgyi, Szőgyén: A dolgon kár lenne már szépíteni, és lehetetlen is. Máskor ellen­ben kimerítőbb tudósítást kérünk. SZÍVESEN LEVELEZNÉNK: Rátosi Julianna, Zalagyöm- rő, Fő út 70. sz„ 16 éves; Meleg Erzsébet, Budapest, XVIII. kér. Ady Endre utca 58. sz., 15 éves; Varga Klá­ri, Budapest, XVII. kér. 15. utca 19. sz.; Herger Ferenc Paks, Eötvös utca 8. sz., 18 éves; Velencei István, Paks, Gyár u. 15. sz., 19 éves; Kustos Rózsa, Zala- gyömrő, Fő u. 16. sz., Vesz­prém megye, 21 éves; Ga­tyás Gizella, Budapest, XVII. kér. Bártfay u. 107. sz., 17 éves. \ prágai Malá Straná-n.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents