Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1964-09-01 / 35. szám
AZ ELSŐ KÉT FEJEZET TARTALMA: ’■ ... A vörös hajú Novák a* Éva hétfő este óta az elme- *a klinika zárt osztályán fek- ■J szik. Nem beszél, nem észJ. leli a valóságot, tekintete a semmibe mered. Kezelőor- •J vorsa, Miklós doktor kutat '• betegségének oka után. ■* Miért akart a Váraljáról "■ származó, tizennyolc éves a* borbélylány öngyilkos lenJ. ni? Az öreg Kovácsék, Éva .* lakásadói elmondták az or- vosnak, hogy egy „inkogni- I* tóban járó“, negyvenöt év körüli, fekete bajszos, szúrja keruhás férfi bérelte ki és •J bútoroztatta be a lány szája mára a különbejáratű szo- aj bát. Hetente kétszer megJ. látogatta Évát. Ki lehet a ■* jól öltözött, szürkeruhás ■J férfi, aki az öngyilkossági I* kísérlet előtti napon, vasár- •J nap reggel Évával kirándulja ni ment az erdőbe? A ví- aj kendházban valami történ- Ja hetett. Miklós doktor ezzel .J hozza öszefüggésbe az ön- •« gyilkossági kísérletet. Ml I* történt a víkendházban? Ma ■J csütörtök van. Hétfő este J* óta egy helyben topog. Az ■J ápolónő figyelmetlen volt, J* Éva kiszökött a zárt osz- aj tályról. A kijárat előtt el- Ja fogták. Hétfő este óta most aj szólal meg először: Apa, *- apa, látlak apa... — rebe- Jj gi. Az orvosnak újabb fej- *J törést okoz, kire gondolt? J* A szürkeruhás szeretőjére, ■J akit apunak, apucinak Is J* szólíthatott, vagy a Váralján •J lakó édesapjára, akt kedd Ja este óta Éva különbejáratú aj szobájában lakik, és csak a J. késő éjszakai órákban hagy- ■J ja el a lakást. Az orvost *. családi ügyek is keserítik, J* felesége barátnőjének fér- »J jére kezd féltékenykedni... J* Amiről az orvos nem tud: •J Csütörtök késő délután az Ja erdőben, a kőbánya mögötti aj hegyen egy kiránduló család Ja véletlenül rábukkan egy aj idősebb asszony hullájára. J« KI ölte meg az ötven év kö- I" rüli aszonyt? HARMADIK FEJEZET 9 Hétfőn vártalak haza ... Ma csütörtök van... Hol voltál, Robi? A fiú, akit Hétfőre vártak haza, szétvetett lábakkal ül a fotelban, s élvezettel fújja maga elé a kékes cigarettafüstöt. Kutatva néz a vele szemben galambszürke ruhában ülő apjára, aki fáradt mozdulattal simogatja dús, fekete bajszát. Hogy megváltozott szombat óta! Akkor látta utoljára. Hangjában nincs egy csöppnyi szemrehányás, felháborodás. Túlságosan is nyugodt. Nyugodtsága nemtörődömséggel határos. Robinak nem tetszik ez az élettelen nyugodtság. Feltette a kérdést, de nem vár válaszra. A szőnyegre mereszti szemét, mintha egyedül lenne a szobában. Robi fészkelődik. Megfeledkezett rólam ? Nem tetszik neki apja élettelen nyugodtsága. Schasf.m látta ilyennek. Egyszer sem látta a fotelban ülni. Nem szereti a puha, öblös karosszékeket. Vénasszonyoknak valók, csak álmodozásra jók... — szokta mondogatni. Most 6 álmadoz- na ? Ilyen beteges arccal ? Amikor idehaza tartózkodott, mindig a szoba sarkában levő Íróasztalánál találta, ez a kedvenc helye. A hivatalából hazatérve megebédel, feketét főz — csak a saját főztjét szereti, — bemegy a dolgozószobájába s írni kezd. Könyveket fordít, elmélkedéseket ír a szocialista erkölccsel össze nem függő kérdésekről. Jómaga viszont... Ne törj pálcát apád felett! — inti magát Robi. Jó, jó, de miért szaval annyit az erkölcsről, amikor ... Nem vagyok gyerek, tudom, nem tud egy ágyban feküdni anyával, de akkor ne verje a mellét, én vagyok a legszentebb, s ne oktasson másokat... Már jó tíz éve, írói nevet választott, keresztnevét meghagyta. így lett Trencséni Róbert. Három év ■ lá't is a Trencséni nevet viseli. Németes nevük volt. Nem tetszett az apának, a fasizmus idejére emlékeztette, akkor hibbant meg a felesé- ge.,, Robi az Íróasztalon pihenteti tekintetét. Képzeletben ott látja az apját ülni. Nem szerette, ha munka közben zavarják. Hányszor kergette ki hangos kiáltással a szobából. Eszébe jut, milyen gyámoltalar.ul állt az ajtónál. Csak egy pillanatra ... — motyogta zavartan. Szégyellte magát. Szégyelltem magam, mert koldultam, egy kis pénzre volt szükségem. Milyen buta voltam ... Nem tehettem mást, apa a pénztáros, az anyára nem lehet semmit se bízni. Az apa gavallér, a fordítások sok pénzt hoznak a házhoz. Tavaly, a születésnapomon motorkerékpárral ajándékozott meg. Kétszázötvenes Já- wát kaptam. Két gép van a garázsban, az apa tarkaszínű Moszkvicsa s az én vörös kétkerekű masinám ... Mindent megkaptam, csak tiszteletet nem,., Kell is nekem a tisztelet! Gyereknek nézett. Csak a gyerekekre szoktak rákiabái- ni. De a gyerekeket szeretik! Engem ki szeret? Anya? Nem emlékszem, mikor éreztem ölelő karját. Beteg szegény, falán azt se tudja, hogy a fia va— Jó, jó... de az utóbbi Időben gyakran kiürül a pénztárcád. Udvarolsz talán? — Nem vagyok szerzetes, a te fiad vagyok! Az apa megérthette a célzást. Zavarba jött, izom rán- dult az arcán. Megsimogatta dús, tömött bajszát. Felállt. Az Íróasztal fiókjából kivett két doboz drága cigarettát, a pénztárcájából kiemelt egy százast s átnyújtotta a fiának. — Tessék, Robi, szombaton megint kapsz ... terven felül... — tette hozzá mosolyogva. — Kinek csapod a szelet? Rendes lány? — Minden szép lány, rendes lány... — tért ki az egyenes válasz elöl Robi. Az apának tetszett a fiú felelete. Elmosolyodott. — Légy szíves, hagyj most magamra, dolgozni szeretnék. Aztán vigyázz, nehogy bajba gyök. De apa ? A kezembe nyom néhány bankót és rámparancsolja, vigyázzak magamra! Az anyja és a nagynéni előtt szégyenkezett pénzt kérni az apjától. így csak akkor mehetett hozzá, amikor bezárkózott a dolgozószobájába. Három hónappal ezelőtt beállt a jégtörés. Maholnap tizenkilenc éves leszek, nem hagyom magam kidobni! — gondolta Robi. Belépet a szobába. Az apja rámordult: — Hányszor mondtam, Ilyenkor ne zavarj! Robi leült a fotelba s hidegvérrel keresztbe rakta kinyújtott lábát. A vendégek részére előkészített cigarettás dobozból kiválasztotta a legjobb cigarettát, és rágyújtott. — Ez mit jelentsen?! — nézett vele farkasszemet az ap- 1a. — Felnőtt vagyok! Látogatóba jöttem hozzád, nem szép tőled, hogy hellyel sem kínálsz ... Az apa kényszeredetten elmosolyodott. — Mit akarsz, Robi? — kérdezte szelídebb hangon. — Ez már emberi hang.. — állapította meg Robi. — Megint pénzre van szükséged ? — Jól tudod, nem vagyok kenyérkereső, te akartad, hogy tanuljak... keveredj a rendes lánnyal! Korán nősülni, annyit Jelent, mint korán meghalni... — Hirtelen elszomorodott. Hümmögött valamit, amit Robi nem értett meg. A fiú úgy nézett az apjára, mintha a haverja lenne. Először életében. Neki ez a változás tetszett. Rámosolygott az apjára. Csak ennyit mondott: — Kösz apa! — és kiment. Az előszobában boldogan fü- tyürészett... Még két ilyen férfias beszélgetésre emlékszik. A2 egyik másfél hónappal ezelőtt, a másik egy hónapja zajlott le köztük Az apa hazajött a hivatalából, megebédelt, kávét főzött, s bezárkózott a szobájába. Robi ebéd közben Is odasúghatta volna az apjdnak, éhes a pénztárca Is! Vagy csak intett volna. A múltkori beszélgetésük után egy intés is elég tett volna, az apa rögtön megértené a célzást. De másképp alakult a helyzet. Nem intett, nem súgott egy szót sem. Amikor az apa felállt az asztal mellől, azt mondta, a gyermeknevelésről akar elmélkedni, manapság igen sok a huligán ,a szülők a hibásaki Ez adta Robinak az ötletet, várjon kérésével. Kiment sétálni. Most megmondom a magamét! — gondolta Bejárta a közelben épülő új lakónegyedet, s jól átgondolta, mit fog az apjának mondani. Egy óra múlva visszatért, és benyitot a dolgozószobába. Nem ült le nagyképűen a fotelba. Az rontaná a hatást. Az apja elé lépett és megkérdezte: — Hogy haladsz a prédikációval ? Az apa megrökönyödve nézett a fiára. — Ha pénzre van szükséged, mondd meg, de ne tréfálkozz komoly dolgokkal! — Olvastam a múltkori cikkedet, kész prédikáció volt! — emlékeztette mosolyogva RobL — Azt hittem, most is olyasmit Írsz... — Ez nem prédikáció! — A papok Is eiszőnokolhat- nák a szószékről! — ellenkezett a fiú. — Hogy. beszélhetsz így ? 1 Hogy beszélhet Így egy kommunista fia?! Elfelejtetted, ki az apád?! A cikket neked is írom, hogy tanulj belőle! — A cikkeidből hiányzik az élet! Egyszerű prédikátor vagy! Az apa felugrott Az első pillanatban pofon akarta vágni a fiát. Robi észrevette a veszedelmes mozdulatot. Felemelte a karját. — Nyugi, apa! Az apa tehetetlenül nézett a fiára. Megbénítota a szokatlan hang. Erejéből csak annyira tellett, hogy ezt mondja: — Kisdiák korodban büszkélkedtél velem, most csúfot űzöl? — Kinyílt a szemem, apa! Látom azt, amit nem tudsz meglátni... — Mit? — Mondjuk a huligánokat, a szülőket, akikről írsz! Ismersz legaláb egy huligánt? — Azt beszélik, a házunkban lakik egy... — Még Hebegót sem Ismered! Az apját se! Az apa megadón nézett a fiára. Leült. A kéziratra meredt tekintete. Fáradt mozdulattal féiretolta a papírlapokat. Azt gondoltam, nagy port fog felverni. Még ennek a csibésznek lesz igaza! Ismeri Hebe- gőt... Talán másokat Is. Sok érdekeset tudna mondani. Miért nem jutót ez már előbb az eszembe? A fiammal ilyesmiről beszélgetni? Még hogy 6 oktasson engem? És mégis ő oktat! Rám pirított I Most mit mondjak neki? Hogy nincs igaza ? Hazudnék ... Robi figyelmesenu nézte elgondolkodó apját. Megéiegelte a hallgatást. Megtörte a csendet. — Mit szólnál hozzá, ha egy szép huligántörténettel fűszereznéd a cikkedet? — kérdezte. — Vagy elbeszélést írnál? Az apa felkapta a fejét. Nagyot nézett. Jól beszél. Robi! Miért ne?! — Talán Jóban megfizetné a szerkesztőség! — folytatta a fiú. — A zsebpénztöbbletet nem akarom könyöradományként elfogadni . .. — Az adatgyűjtés Is munka ... — mondotta zavartan az apa, és fellélegzett. Most már szabadabban nézett a fiára. Még el is mosolyodott. — Nos, akkor üzletet kötök a fiammal! A honoráriumot megfelezem veled. Tessék, előlegbe adom! — Két százast nyújtott át a fiának. — Drága lány a te rendes lányod.., — A szép holmit nem adják olcsón! — válaszolta Robi. — De ne hanyagold el a tanulást ... — Dehogy, apa... — felelt mosollyal a fiú. Hazudok! — gondolta. Még mosolygok is hozzá! Sírjak talán, essek térdre? És hallgassam a prédikációját? Azt már nem! Azt akarom csinálni. amit szeretek, ne gyámkodjon senki sem felettem! De most t akarod csapni apádat! Mivel? Az igazsággal? (folytatjuk) LÄSZLÖ ENDRE: A föld a kenyér és az öröm Kévét simogatott a keze, szeme serényen -/ hajladozó asszonyának bőrére lopott csőkot,.. — Te vagy a ml kenyerünk! — mondta a simogató kéz. \ — Te vagy az én kenyerem! — mondta a csókoló szem. Az aranyszemű gabonából lett a drága liszt és a lisztből az Illatos kenyér ... Jaj, de finom kenyér! — mondta a kisfiú és az apa úgy érezte, hogy ezek a szavak az ő napbarnított nyakát ölelik át... S az anya szemét beharmatozta az öröm, mert eszébe jutott most először, hogy az ő teste Is föld, melyből új élet szakad .,, v az ő teste Is kenyér, az új élet belőle él,,, az ő teste is öröm... Ennek a kévesimogató, kaszamarkoló férfinek az ó teste a termékeny föld, az illatos kenyér, az édes Ez a férfi az ő embere .. > Neki köszönheti, hogy teste termékeny föld lehet. Neki köszönheti a tüzet, mely megsüti a kenyeret. Neki köszönheti a föld, a kenyér, a test örömét. Ennek az embernek asszonya ő!... S ők együtt: a VILÁGMINDENSÉG! NAGY OLIVÉR: A tengerek fóját... A tengerek sóját őrzi még vérem — több százezer évnek messze tűnt vizében születő önmagát nem tagadhatja meg testem legparányibb élő sejtje sem. öshalak nyugalma térít vissza sokszor, tomboló haragnak határokat döntő vad hullámából — és ha az ösztönök végigrezdülnek az idegek hálóján, mint a hárfa húrján karcsú ujjak-adta érintést követő pengés muzsikája, a szivem úgy tárja feléd vágyva minden porcikáját, mint hogy az ezüst fényt szürcsölik sekély tengeröblök mélyén az ernyős medúzák, s pasztellszín korallok. Mert vízben fogantam, vízben fejlődtem, s vízben jöttem én s erre a világra — régi őstengerek kétlábon sétáló, késő unokája. A tengerek sóját őrzi még a vérem — több százezer évnek messze tűnt vizében születő önmagát nem tagadhatja meg testem legparányibb élő sejtje sem.