Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-09-01 / 35. szám

A könyvelő a számok, rubrikák embere. Igaz ez így? Igaz!

A könyvelő vicclapok karikatúrái alapján rendszerint kopasz, szemüveges lény. vagyis férfi. A valóságban azonban igaz ez így?

Nem tagadom, valahogy így idegzödött belém is a könyvelő képe. Mert ugye egy könyvelő beír, kiír, felír, leír, átír, szétír, összead, kivon, szoroz, oszt, szóval minden lehető műveletet végez, akár üzemnél, akár szövetkezetnél dolgozik, vagyis könyvel. Szóval a sok munkától kopasz vagy kopaszodó és a számok, rubrikák töltögetésétöl rövidlátó. Es férfi, mert ilyen áldozatos és főleg pontosságot megkövetelő munkát csak férfi tud ellátni, elvégezni, így képzeltem, ezzel magyaráztam.

Aztán jött Fürjes Juliska. illetve én jöttem hozzá, mármint a lökösi szövetkezetbe, s kiderült, hogy az egész elképzelés hamis, rossz, csapnivaló.

Juliska, lány. Csinos lány, fiatal, nem szemüveges és könyvelőnő. Igen a lökösi szövetkezetben.

Tizenegyéves iskolában érettségizett. Tornaiján. Utána elvégezte a kétéves felépítményit, a Tornaijai Mezőgazdasági Műszaki Középiskola könyvelői szakán. Ez ezerkilencszázhatvanket - tőben történt. Innen a rási (560 hektár körüli) szövetkezetbe került segéd- majd főkönyvelőnek.

Lőkösre ezerkilenc százhatvanhárom szeptemberéKislány - könyvelő

ben jött át. Azóta is itt dolgozik mint „Juliska", vagy a kívülállók szájával mint „főkönyvelő elvtárs- nö".

Egyedül végzi a papírmunkát, az pedig akad bőven itt a 304 hektáros lökösi szövetkezetben is. A különbség egy 3000 hektáros szövetkezettel szemben (persze erősen könyvelői szemmel nézve) csak annyi, hogy míg ott nagy tételekkel dolgoznak, addig itt aprókkal, kicsikkel, de a papír itt sem kevesebb. Itt is ugyanúgy be kell könyvelni mindent.

A szövetkezetben a munkaegység értéke 14 korona, fizetni azonban csak hetet fizetnek Többre nem futja a szövetkezet erejéből Tehát a gyengébbek közé tartoznak Készben magyarázza ezt a hegyes-dombos vidék, részben pedig az állandó munkaerő hiány, aminek

Fürjes Juliska

kissé maguk is okozói, a fiatalokat ugyanis nemigen becsülik meg. Kern mintha a fiatalok megváltanák a szövetkezetei, nem, de helyes irányítás mellett bizo nyos. hogy a szövetkezet hasznúra válnának.

Juliska, a címben említett „kislány-könyvelő" naponta autóbusszal érkezik Kövecsesről tökösre. Reggel fél hatkor indul, délután ötre ér haza Egész nap meleg étel nélkül, a hazulról csomagoltál fogyasztja. Nem az a kimondott leányálom És mégis elégedett.

— Kire panaszkodjak ? Hisz látom, hogy mindenki dolgozik — mondja.

Hát ilyen a lökösi szövetkezet könyvelője, Fürjes Juliska.

Különben e rövid írás címe az is lehetett volna kissé sematizálva, hogy — szereti munkáját —, mert így igaz

— A legrosszabb az, hogy így a sok utazástól, semmire sem marad idő. Alig olvashatok, és ha mégis, csak a lapokig jutok el. Az Ország-Világot, Nők Lapját, Hetet és az Oj Ifjúságot forgatom — mondja kicsit restelkedve.

Azzal kezdtük, hogy a könyvelő a számok, rubrikák embere Ez igaz is, de kiegészítésül tegyük még hozzá, hogy akkor az, ha igazi szenvedéllyel, szeretettel végzi ezt a munkát, ahogy azt Fürjes Juliskától láttuk Lőkösön. - tó Vakáció a zöldségeskertben

Miiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiijiiiiiiiiin

Podbrezovaiak Ostrovan

A petrvaldi Július Fučík bánya sorrendben a harmadik az Ostrava korvinái szénkörzet ben. A bányászok és technikusok az év elejétől több mint 1 600 000 tonna szenet fejtettek ki Nagy eredmény ez, s főleg a fejlett gépesítésnek köszönhető. Huszonöt szénfejtő kombájn dolgozik s így köny- nyebb a bányászok munkája A szénfejtés 86 százalékát kombájnnal végzik.

A Július F učík bányában Szlovákiából is sokan dolgoznak. Ott találjuk őket a szénié jtö kombájnoknál, a bánya- folyosók hajtásánál, a bánya gépi vagy villamos berendezéseinél. Sokan végleg ott telepedtek le otthonra találtak Korszerű lakást kaptak a Ha- vírov- lakó telepen. S zak képzet t ■ ségüket is növelik s közülük

sokan körzet-felügyelők, technikusok.

Júliusban a podbrezovai Ján Sverma Vasműből egyévi brigádmunkára ment több fiatal, köztük Emil Búda, aki a pod brezovai Vasműben az ossz- üzemi CSISZ-bizottság elnöke volt, továbbá Milan Mútiš, a hengerde CSISZ-alapszervezetének elnöke, Ivan Pil jar. a CSISZ üzemi szervezetének pénztárnoka, Milan Macik, Jozef Hadžega, Vladimír Perichta és mások. Elmentek Ostravára, hogy segítsenek a bányászoknak, hazánknak, hogy legyen elegendő szenünk.

— fydekes munka ez — mondogat jáK — s higyjék el, hogy itt kevesebbett dolgozunk, mini Podbrezován a Vasműben, ahol nagy munkadarabokat is meg kelleti művelni, még hozzá vasból.

A kötelező átképzés után ifjúsági kollektívákba osztották be őket, Anton Bilik csoportjába, a 2112 számú. munkahelyre, ahol a KSV-33E jelzésű szénfejtö kombájn dolgozik. Rátermett és becsületes dolgozóknak tartják ökei. A bányász- szakma iránt nagy az érdeklődésük, s hogy szakképzettségüket növeljék, mindnyájan beiratkoztak az üzemi munkaiskola szaktanfolyamaira. A „H orní k" bányászotthonban laknak.

Az ötven tagú kollektíva fele, akik a szénfejtö kombájnnal dolgoznak, Szlovákiából való. Az ifjúsági kollektíva a Szlovák Nemzeti Felkelés nevet választotta, hogy ily módon is tiszteletüket tegyék a Szlovák Nemzeti Felkelés emlékének.

(Á)

Vannak, akik azt állítják; a diákélet legszebb pillanata a vakáció. De akadnak diákok akik szívesen járnak az iskolába. Az azonban bizonyos, a nyár a szünidő sok szép élményt jelent egy fiatal életében.

Napfény, víz, fiatalság, no meg tegyük hozzá, egy kicsit olyan korlátlan szabadság — ez mindig együvé tartozott. Az egyik pionírtáborban tölti a nyarat, a másik hegyek közt A falusi gyerek városi nagynéniéhez, a városi falusi nagynéniéhez költözik.

Hol töltötték vajon a nyarat a Dunaszerdahelyi Általános Műveltséget Nyújtó Középiskola tanulói? Sem nem pionír- táborban, sem nem a hegyek közt. a nagynénjüknél sem.

Ogy kezdődött a dolog, hogy •z iskola tanulói elhatározták: „a nyarat munkával töltjük“.

Néha jól jön egy kis pénz, kirándulásra meg egyébre. A szövetkezetnek meg jól jön a segítség. Egyre bővül, egyre népesedik Dunaszerdahely. Kell a zöldség. Ám ki szedje le nyáron, amikor mindenki az aratással van elfoglalva ? Egyet gondoltak felajánlották a segítségüket. A szövetkezet vezetősége úgy vélekedett: Ez nem is lenne olyan rossz, s így született meg az egyezség. A dunaszerdahelyi középiskola 39 tanulója „szövetkezeti taggá lett.

— Az ember nem is gondolná, milyen ügyesek ezek a gyerekek — emlékezik vissza Gombos Árpád, aki a tanulók munkájára ügyelt.

A kis szövetkezetesek meg csak váltig zsörtölődtek vele, hogyhát ők azt már tudják. Évközben is dolgozgatnak a politechnikai oktatás keretén

belül. Ami azt illeti, szégyent, nem vallottak. Naponta mintegy 100 mázsa finom vitamindús zöldséget szedtek le. Jutott belőle nemcsak Dunaszer- dahelynek, de Bratislavába és a konzervgyárakba is.

— Nem jobb lett volna valahol nyaralni? — kérdeztem meg két tanulót.

— Jutott arra is idő — válaszolják Nagy Margit és Németh Erzsiké kilencedikes tanulók. — Napozni napozhatunk eleget, fürödni meg kimehetünk néha-néha délutánonként.

— Összekapcsoltuk a hasznosat a kellemessel — veti még oda Németh Erzsiké.

És újra kezdődik a tanítás, az iskolábajárás.

Néhány napig a sok élménytől zsonganak majd a tantermek. A dunaszerdahelyieknek van miről beszélniük. P. L.

Nagy Margit és Németh Erzsiké

VILÁGCSÚCS. A karvinai Május 1. bánya „Béke" részlegén 240 bányászból álló csoport B a j c a r István, B i e l i c k ý Bed rich és L a 1 u r n ý József vájárok vezetésével 118 327 tonnára javították a 31 napi kombájnnal való szénfejtés világcsúcsát. A régi csúcsot 114 617 tonnáról a lengyel Zabrze bánya bányászai tartották.

HALASTAVAK. A délmorva- országi kerületben mintegy 410 hektárnyi területű tó van a nemzeti bizottságok és a szövetkezetek birtokában. A közelmúltban fejeződött be az a vizsgálat, amely megállapította, hogy 380 hektárnyi területen folytatható haltenyésztés. A szakemberek szerint a jövőben ezekből a tavakból évente több mint 60 tonna halhúst várhatunk.

Legel a „nyáj“, Iegeltetője Maeháčková Éva, a královeci részlegről. Hogy ni“rre van ez? Messze, nagyon messze. Közel a lengyel határhoz a CSISZ védnöksége alatt álló Žaeléŕi

Állami Gazdaságban.

Hogy állunk a lakásépítéssel fafvain

„Szeretnénk tudni, mi a helyzet az előnyös falusi lakásépítés körül, mivel e problémáról oly sokat beszéltek a szövetkezetek hatodik kongreszusa előtt. Szeretnénk az iparból a mezőgazdaságba menni, feltéve, ha valahol a falvakban megfelelő lakásra tudnánk szert tenni“.

Ilyen és ehhez hasonló levelek elég gyakran érkeznek a szerkesztőséybe. Egyesek részletes felvilágosítást kérnek az előnyös falusi egyéni és szövetkezeti lakásépítés felől. Jórészt fiatal házaspárokról van szó, akik tartósan a mezőgazdaságban szándékoznak maradni.

Ez ügyben Vera Svobodová, a Fölművelés-, Erdő- és Vízgazdálkodásügyi Minisztérium szövetkezeti osztályának dolgozója ad bővebb felvilágosítást.

— A szövetkezetek hatodik kongresszus előtt sok szó esett arról, hogy a mezőgazdasági dolgozóknak is lehetőségük lesz szövetkezeti alapon lakást építeni, s méghozzá kedvező feltételek mellett. Beszélt erről Novotný elvtárs is és Burian elvtárs, földművelésügyi miniszter. Nem dőlt-e dugába ez az üdvös kezdeményezés?

— Dehogy is! Az ilyen feltételezés teljesen alaptalan. Az előnyös falusi egyéni és szövetkezeti lakásépítés biztosítására

már konkrét javaslatokat dolgoztunk ki, amelyek a kormány jóváhagyására várnak Az előnyös falusi egyéni és szövetkezeti lakásépítésről hozott határozat a jövő év január elsejétől lesz érvényes.

— Ez helyes. Tudja, az emberek duplán türelmetlenek, ha a lakásról van szó. Tehát azt ajánlhatjuk nekik, hogy várjanak újévig, igaz?

— Nem, azt nem! Ez lenne a leghelyeseb megoldás. Az ilyen építkezés időbe kerül. Ezért helyes lenne, ha a lakásépítés iránt érdeklődők már most előhozakodnának kérelmükkel a mezőgazdasági termelési igazgatóságokon s a járási nemzeti bizottságok tervező osztályain, hogy megkezdhessék az előkészületeket .

— Igaza van. Csakhogy az embereknek először is ismerniük kell legalább is a részleteket, nehogy — ahogy mondani szokás — zsákbamacskát vegyenek.

— Természetesen. A probléma egyes részeit az emberek már ismerik az újságokból. Megismételem hát: alapjában véve arról van szó, hogy a falvakon is a szövetkezeti lakásépítés lesz a lakásépítés

fö formája. Ezt úgy kell megoldani, hogy a mezőgazda- sági üzemeknek a lakásszövetkezetben való közvetlen részvétele feltételeket teremtsen a szükséges szakképzett munkaerők megteremtéséhez. Ezért azt az elvet valljuk, hogy a falusi szövetkezeti lakásépítést az egyes mezőgazdasági és erdészeti üzemek, mindenekelőtt pedig a szövetkezetek és az állami gazdaságok mellett alakult lakásszövetkezetek végez, hessék el. Az ilyen üzemeknek lehetőségük lesz, hogy lakásszövetkezetet alakíthassanak s indodokolt esetben négy lakásegységű házat építhessenek.-- S hogyan lesz a költségekkel ?

— Erre a következő javaslatot adtuk: a költségek 20—25 százalékát a lakásszövetkezeti tag betéte fedezné ,30 százalékát az állam s a 40—50 százalékát hosszúlejáratú kölcsön fedezné.

— A fiataloknál komoly nehézséget jelent a tagsági betét. E téren nem lehet számolni semmilyen kivétellel ?

— A mezőgazdasági üzemeknek adott javaslatban biztosítottuk, hogy egy vagy több lakásszövetkezeti tag betétjét az

esetben csökkentik, ha a lakások a szükséges munkaerők megtartásához hozzájárulnak. Ez azt jelenti, hogy például a szövetkezetek ilyen esetekben a saját eszközeikből fedezhetik az illetők betétjét. Az esetben, ha kevésbé jól gazdálkodó szövetkezetről van sző, a járási mezőgazdasági igazgatóság az ilyen szövetkezetnek alapeszközei fejlesztésére állami eszközökből nyújthat közvetlen segítséget.

— Ez minden kétséget kizáróan, nagy előny. Hogyan történik aztán a kölcsön visszafizetése ?

— E téren is van előny. Azt javasoljuk ugyanis, hogy a lakásszövetkezeti tag nem lesz köteles a kölcsönt visszafizetni, ha a naptól számítva, amikor a szövetkezeti lakást átveszi, 10 évig állandóan a jelzett mezőgazdasági üzemben fog dolgozni. Ha a jelzett 10 év alatt megszakítja a munkaviszonyt, köteles az egész kölcsön-beté- tet lefizetni, legkésőbb másfél év alatt. Az a nézetünk, hogy ez az intézkedés jelentős mértékben hozzájárul a mezőgazdaságban levő munkaerők stabilizálódásához.

— Ez ugyan igaz, de attól

tartunk, hogy a gyengébben gazdálkodó szövetkezetek nem veszik igénybe ezt a közvetlen segítséget, hisz a kölcsönt rövid időn belül vissza kellene fizetniök.

— Ezzel is számoltunk. A javaslatban ugyanis többek között az áll, hogy ha a szövetkezetek teljesítik azokat a feltételeket, amelyeket a közvetlen segítségnyújtás során a mezőgazdasági igazgatóság megállapított, mint például, hogy az építkezést időre befejezik, a lakást valóban a szakképzett dolgozó kapja meg, stb., akkor az említett, segély formájában kapott kölcsönt nem kell visszafizetni.

— Látni, hogy a dolgot minden oldalról meghányták-vetet- ték s így várható, hogy a falusi szövetkezeti lakásépítésre tett javaslataikat jóváhagyják. Bevezetőben azonban szólt a falusi egyéni lakásépítésről is. Ugye, családi házak építéséről van szó ?

— Ogy van! Annak ellenére, hogy a javaslatban hivatalos kifejezéssel élve önsegélyes alapon, kedvező körülmények között végzett egyéni lakásépítésről van szó.

— E téren milyen fő irányelveket javasoltak?

— Akárcsak a szövetkezeti lakásépítésnél, itt is javasoltuk, hogy az illető kapjon kölcsönt. Ha a családi ház építője az építkezés befejezése után tartósan a mezőgazdaságban dolgozik majd, bizonyos idő elteltével — 10 évet javasoltunk — egyízbeni állandó kölcsönt kap, amit természetesen elsősorban is a kapott kölcsön visszafizetésére kell fordítania,

— S ami az önsegélyes munkaformát illeti?

— E téren mindenekelőtt azt javasoljuk, hogy a mező- gazdasági üzemek a lakások építőinek segítsenek az építőanyagok szállításánál és más munkálatoknál,

— Úgy gondolom, hogy az említett dolgok felöl a mezőgazdasági üzemek funkcionáriusai is elgondolkozhatnának, főleg azokon a helyeken, ahol hiányoznak a fiatalok.

— Erre fölöttébb szükség van. Még akkor is, ha a kormány javaslataink egy részét nem is fogadja el, avagy megváltoztatja. Egy dolgot azonban már most le lehet szögezni: az intézkedés jelentős módon hozzájárul a mezőgazdasági üzemek káderhelyzetének megjavításához s egyúttal a fiatalok nyugodt életéhez faivainkon.

(A)