Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-09-01 / 35. szám

A virágzás örök évszaka Kedden az olasz dolgozók százezrei kísérték utolsó útjára Palmiro Togliattit, az olasz kommunisták nagy vezérét. A temetésen részt vettek a testvérpártok küldöttei és nagy nemzetközi személyiségek, tudósok, írók és művészek is. Az olimpiára készülő Japánok Nara, az ősi főváros Aki Japán ősi kultúrájába kíván bepillantást nyerni, és fogalmat akar alkotni, hogy a japánok már 1300—1400 évvel ezelőtt milyen művészi alko­tásokat hoztak létre, annak feltétlenül fel kell keresnie Narát, Japán ősi császári fővá­rosát. Nara ma Távol-Kelet legcsodálatosabb műemlék-vá­rosa és talán az egyetlen, mely közel másfélezer év óta gon­dosan meg tudna őrizni ősi, fából készült művészi épüle­teit. Az ősi főváros ma alig 80— 100 000 lakosú városka, pedig a VIII. század folyamán több mint 4000 000 lakosa volt, és kiterjedése is 4—5-szöröse volt a mainak. Száz évig volt Nara Japán fővárosa és ezután ment át a császári udvar a mai Kio­tóba. A paloták és szép ker­tek eltűntek, helyettük kis provinciális városka alakult ki. De a szent városrész, mely közvetlen a császári város mellett feküdt, mely a japán buddhizmus aranykorszakában épült fel, megmaradt, és mint a buddhista egyházak szelle­mi központja, továb élt és vi­rágzott. Nara a japánok számára történelmük legrégibb emlékeit jelenti, a hívők számára pedig vallásuk bölcsőjét. Nara vál­tási szempontból Japán Rómá­ja. A város lakóinak fele a tu­ristákból és a zarándokokból él. Van olyan nap, hogy 50— 60 000 turista érkezik Narába, de a nagy ünnepekkor száz­ezres tömegek is felkeresik. A turisták és a zarándokok látogatásának a tárgya szinte kizárólag a szent város, mely Nara közvetlen szomszédságá­ban, hatalmas erdő-park terü­letén fekszik. A mintegy 1000 hektáros erdőpark hatalmas tisztásain fekszenek az ősi Na­ra csodálatos műemlékei, temp­lomai, szentélyei, kolostorai. Ezeréves fák A narai őspark maga is tör­ténelem. Az 50—70 méter ma­gasra növő cédrusfenyők jő ré­sze 1000 év körüli, nem egynek a törzse 3—4 méter átmérőjű. Ezek a faóriások az ősi csá­szárváros kortársai lehettek. A narai ősparkban a növények és fák kiválogatásában ősi tra­díció uralkodik napjainkban is. Csak azok a fák, növények és virágok élnek, és virulnak eb­ben a védetté és nemzeti parknak nyilvánított területen, melyek szerepelnek Japán ősi versgyűjteményében, a 900 kö­rül összeállított és 4700 lírai költeményt tartalmazó Manjó- su-gyűjtemenyben. Külön élményt jelent a séta a szentélyeiét összekötő uta­kon. Az utak mentén felsora­kozó nagy Iák, 30—40 méter magasban borulnak össze és a lombozaton keresztül a nap­fény zöldes megvilágításban fürdeti az utakat, a levegőt. Egy gótikus templom magas hajójában érzi magát az ember, ahová a napfény színesen,, ab­laküvegeken át érkezik. Szent szarvasok Ezt a csaknem ünnepélyes hangulatot azonban hamarosan szétoszlatják Nara híres álla­tai, a szent szarvasok. Nem tudni, mióta ők a szent park igazi urai. őseiket talán még az első szerzetesek etették. Rendszeresen kaphattak a za­rándokok élelmiszerbatyuiból, és lassanként ezt a szokást törvényszerűnek találták. Kö­vetelni kezdték az élelmet. A narai park megtekintésénél be­lépődíjat nem szednek, de a belépti díj töbszörösét kizsa­rolják ezek a bizalmaskodó ál­latok a turistáktól. A szarva­sok kitartóan kísérik a turis­tát, akár 2—300 méteren át, míg fel nem tűnik egy szarvas­csemegét kínálgató árus. Ha az ember ezt nem akarja észre­venni, az állhatatos szarvas orrával az árus felé lökdösl. Ha az ember meg akar sza­badulni bizalmaskodó kísérő­jétől, előb-utóbb megvesz leg­alább egy, a mi kétszersült- jeinkhez hasonló szarvascse­megét tartalmazó csomagot, és abból 2—3 darabot megetetve igyekszik megszabadulni az erőszakos, kísérgető baráttól. Ezután szinte meglepő, hogy milyen gyorsan eltávozik az eddig hűségesnek hitt szarvas. De még fel sem lélegezhet az ember, egy közeli fa árnyéká­ból az előbbi jelenetet figyelő másik szarvas lép a turista elé, és szinte szemrehányóan néz, hogy eddig ő miért nem kapott. kis gyámoltalan, az öregek által sokszor elkerge­tett szarvasborjakat végül az ember mát maga hívja ma­gához, viszont elkészülhet ar­ra, hogy a fiatal állat addig kí­séri, míg tart a keksz a cso­magban és akkor szalad el új páciensek után kutatva. Nara csodálatos parkja egy percig sem tudja feledtetni a tisztásokon emelkedő páratla­nul szép műemléki épületeket, templomokat, szentélyeket. A narai park északi oldalán terül el Japán legfőb szentélyé, a japán buddhizmus központ­ját képviselő Tódaiji templom és a hozzá tartozó épületek. A szentélyhez vezető úton van felállítva a Déli Nagy Ka­pu, melynek belső oldalfalai előtt emelkedik Japán két leg­nagyobb — 1,1 méteres — fa­szobra. A világ legnagyobb faépülete A kaputól 6—800 méterre fekszik a Tódaiji kolostor szá­mos épülete. Hatalmas, két- emelet magasságú kapun ke­resztül jutunk a templomrész belső udvarára, amelynek a be­járattal szembeni belső oldalát foglalja el a Nagy Bu<jdha szentélye. A kétszintes tető­zettel ellátott szentély épülete jelenleg is a viiág legnagyobb fából készült épülete. Magassá­ga egy mai 16 emeletes épü­letnek felel meg. Tartó fő- oszlopai egy darabból készül­tek, talán 80—90 méter ma­gas, 1300—1500 éves faóriás­ból faragták ki. A szentély egyetlen rendeltetése, hogy helyt adjon a szentély közepén felállított nagy Buddha-szo- bornak, a Daibutsunak, amely Buddhát lótusztrónon ülve áb­rázolja. A Daibutsu jelenleg a világ legnagyobb bronzszobra. Az ülő Buddha magassága 20 méter. A körülötte álló 6 méter magas szobrok szinte elvesz­nek a szobor óriás mellett. A szobor több mint 1300 esz­tendeje, 745 körül készült és jelenlegi helyén öntötték ki. A templomot utána építették föléje. A Daibutsu a japán za­rándokok látogatásának leg­főbb célja. ősi kincstár A Tódaija kolostor épüle­tei közé tartozik a Sószóin kincstár, amelyet a világ leg­régibb múzeumának tekinthe­tünk. Az épületet 760 körül emelték és ebben őrizték a 756-ban meghalt Shómu csá­szár több mint 3600 darabból álló, felbecsülhetetlen értékű magánkincsgyüjteményét, me­lyet özvegye adományozott a kolostornak. A VIII. század Tang-kori Kína teljes iparmű­vészetét, a Távol-Kelet egyéb más országainak és Japánnak akkori fejlett művészetét kép­viselik ezek a csodálatos al­kotások. talán még a tár­gyaknál is csodálatosab az a körülmény, hogy ezek a mű­kincsek az eredeti. 770 körüli leíró katalógussal együtt, egyetlen tárgy hiánya nélkül, az eredeti ősi fából készült épületben sértetlenül napjain­kig fennmaradtak. A Tódaiji közelében, egy bi­zonyos távolságban egyik mű­emléki épület a másikat éri. Vannak szentélyek, melyek még a Todaijinál is régebbiek. Ilyen a Március Temploma pél­dául, melynek egyik szárnya még indiai elemeket is mu­tat Mindig nagy tömeg várja a szentélyépületek közelében felszerelt nagy harang meg­szólalását. Zúgó, mély hangját még 10 kilométerekről is meg­hallani. A földtől nem magas­ra akasztott harangnak nincs ércnyelve, megszólaltatását két szerzetes végzi, köteleken lógó 5 méter hosszú, fél méter át­mérőjű gerenda hozzáütésével. Ez a szent nagy harang, egy­ben Japán leghatalmasabb ha­rangja is. Hasábokon keresztül lehetne folytatni Nara vázlatos bemu­tatását, műemlékeinek felsoro­lását. Karának csak egynapos megtekintése még a laikus né­zőnek is sokat nyújt, mert ér­zékeltetni tudja egy távoli nép művészi adottságát és mélysé­ges tradíciószeretetét. TEKINTSÜK ÁT szocialista történelmünk két évtizedét: minden esztendő egy-egy lép­csőfok volt a nép győzelmei­nek magasába s Brincusi, a nagy szobrász híres Végtelen Oszlopa kellene hozzá, hogy minden eredményünket felírjuk reá. Üj, mai valóságunk nagysze­rűbb és tartósabb mű, mint amit valaha is ennek a földnek a lakói ezeken a tájakon al­kottak. S e mű bölcs szorgos és tettekre ihlető építője a Román Munkáspárt. Zászlaja alatt fáradhatatlan akarattal emeltük fel Onestiet, a kőolaj­vegyészet várát, termővé tet­tük a szocialista Románia nagy gumifáját, új csillagokat gyúj­tottunk Békás és Arges egén. Húszesztendős szocialista történelmünk hatalmas átala­kulásai felmérhetők az élet, a munka minden területén. Én ezúttal a mezőgazdaság győ­zelmeit szeretném áttekinteni, mert magam is a Baragan me­zején születtem és éltem sok ideig, Braila közelében, ahol a vén Duna a tenger felé vivő lassú útjában nagyot kanya­rodik — az a szülőföldem, s tanúja voltam, napról napra miként változott meg ott a táj és az emberek élete. A ROMÄN PARASZOT vala­mikor úgy emlegették, hogy „a nemzet fenntartója“ vagy „a szelíd Ion. az ország talpköve“ — mindezt pedig azért, hogy a szép szavak köntösével takar­ják el az igaztalan társadalmi rendet, a múltbeli nyomorúság drámáját. Ott éltem én Is enyéimmel együtt Suju heiceg birtokán. Rég földbe szállt nagyapám mondta volt. hogy bizony egy egész hónap sem lenne elegen­dő, ha meg akarnám kerülni a hercegi uradalmat. Nagyanyám pedig esténként, mikor a rozs és tőzeg szagát árasztó falunk kísérteties némaságba burkoló­zott, végignyúlt ágyán a szil­vafa alatt és csendesen, fárad­tan mondta: „Hallod, megint erre járnak a szegénység pa­ripái, de egyszer talán csak eljönnek a bőség paripái is. El kell, hogy jöjjenek“ — erősít- gette. De a bőség paripái elmarad­tak valahol más tájakon. És ősszel, mikor eleredt a hosszú szálú eső, meg egész télen át jöttek a faluba a herceg is­pánjai, összevásárolták a lova­kat (én úgy képzeltem, hogy azok a bőség paripái, amiket így elvittek a faluból), bárddal öszedarabolták a lovakat s odadobták a húst elhagyott bokrok tövébe, eledelül a far­kasoknak, nehogy elkóborolja­nak a mi tájainkról, és a her­cegnek ne legyen mire va­dásznia. A NÉPI DEMOKRATIKUS RENDSZER va'ódi gazdáinak adta a földet, azoknak, akik megdolgozzák. A kollektív gaz­daság pedig végképp a szo­cialista civilizáció világába emelte a parasztot. Szenvedé­lyes olvasója ma a könyvnek az, aki régen legfeljebb az ég csillagait tudta megolvas­ni. Megváltozott a falvak kül­ső képe is, hiszen majd min­den faluban négy ház közül három vadonatúj, téglából épült, s tetején ott a rádióan­tenna rúdja. A Baragánon, a végtelen me­zőségen, amelynek se széle, se határa, a túzok, a napfény és a krivec kedvelt mezőségén a teljes kollektivizálással együtt beköszöntött a virágzás év­szaka. Márciustól késő őszig a bőség paripái járják széltében- hosszában a mezőt Paripák Major Gyula A dél-vietnami hazafiak eredményesen harcolnak hazájuk felszabadításáért. Képünkön a hazafiak ellen harcoló amerikai repülők utolsó instrukciót kapnak bevetés előtt. KULI OLITIKA] OL Ázsia és afrika — Déi­Vietnam, Kongő és Dél-Rhodé- sia — ez a színhelye a nemzet­közi élet válságos gócpontjai­nak. Kongóban Csőmbe fehér zsoldosok toborzásával és az Egyesült Államok segítségével kétségbeesetten kapkod fűhöz- fához, hogy feltartóztassa a támadó partizánhadseregek előrenyomulását. De még az amerikai lapok is azt írják, hogy ez a gyengeség jele, s a helyzet — számukra — to­vábbi romlásától tartanak. Dél-Rhodésiában a fajgyűlölő fehér telepeskormány most ügy igyekszik gátat vetni a né­gerek nemzeti felszabadító mozgalmának, hogy betiltotta az afrikai pártokat és ostrom- állapotot hirdetett ki a fővá­ros feketék lakta negyedei­ben. Egyes hírforrások arról tudnak, hogy a telepes Smith- kormány Salisbury—Lisszabon paktummai akarja zsarolni Londont az esedékes függet­lenségi tároya lások előestéjén. NOHA A KONGÖI ÉS A DÉL- RHODÉSIAI ESEMÉNYEK is elég okot adnok a fokozott fi­gyelemre, a világsajtót mégis elsősorban Dél-Vietnam hely­zete köti le A tömegtünteté­sek nyomására Nguyen Khanh diktátor tíznapos „pünkösdi el­nöksége“ után kénytelen volt lemondani, s ezzel az ország­ban teljesen cseppfolyóssá vált a helyzet A történtek különö­sen az amerikai politikai \és katona, vezet6st hozták súlyos helyzetbe Washingtonban igye­keznek ugyan enyhíteni a dél­vietnami válfsg jelentőségét és minden eszközzel változat­lanul hatalmon tartani Kanh tábornokot, enrek ellenére a nemzetköz; kommentárok egy­értelműen kudarcként értéke­lik a legutóH napok változá­sait. A körülményeket a TASZSZ washingtoni tudósítója így lát­ja: Noha a State Departement olyan benyomást igyekszik kel­teni, hogy Dél-Vietnamban semmi komoly nem történt, mégis sok minden arról ta­núskodik. hogy az amerikai politika vezetői ma már képte­lenek úgy irányítani az ottani eseményeket, ahogyan ez az­előtt módjukban állt. A kül­ügyminisztérium szóvivői nem is merik megjósolni, mi történhet holnap Saigonban. A Pravda azt hangsúlyozza, hogy Washington érintetlenül fenn akarja tartani a dél-viet­nami népellenes rendszert, meg akarja tartani pozícióit ebben az országban. De mind­addig, amíg konokul ragaszko­dik ehhez a politikához, elke­rülhetetlenül újabb kudarcok­kal és vereségekkel találja szemben magát. KILENCÖRÄS ATHÉNI LÁTO­GATÁS UTÄN Makariosz cip­rusi elnök visszatért Nicosiá­ba. Megérkezésekor kijelentet­te, hogy örömére szolgált a görög kormány képviselőivel megtartott tárgyalása. A görög és a ciprusi kormány nézetei teljesen azonosak — mondot­ta. A tárgyalásokról kiadott kö­zös közlemény kilátásba helye­zi, hogy török támadás esetén Görögország és- Ciprus vállvet­ve harcol az agresszió vissza­verésére. A közlemény hozzá­fűzi, hogy a ciprusi kérdést az ENSZ közgyűlésének soron kö­vetkező ülésszaka elé terjesz­tik. Az AFP Makariosz athéni tárgyalásain; k eredményét az érsek személyes politikája győzelmének értékeli és való­színűnek taitja azt is, hogy az „Acheson-terv" immár tel­jes kudarcra van kárhoztatva. A DPA athéni politikai körök véleménye alapján jelentős ese­mények bekövetkezésére szá­mít. Egyesek Ciprus és Gö­rögország közeli egyesüléséről beszélnek, viszont mások ép­pen arra számítanak, hogy ilyen egyesülésre a közeljövő­ben egyáltalán nem kerülhet sor. mint a mezők vitorlásai Indul­nak el a kombájnok, a roznovl vagy a Duna-menti műtrágya- gyárakba. Tavaszonként a téli dermedtségből felengedő és nap felé kitárulkozó Baragnan vagy a dobrudzsai sztyeppe felett hajnaltól naplementéig repülőrajok szállnak, amelyek a februári havazásnál is sűrűbb port szórnak alá: s ez a mes­terséges havazás erőt ad a bú­zának és 8 kukoricának. A me­zőség újra meg újra visszatérő madarai ezek a repülőgépek, szeretik és várják ott őket — mert megjelenésük és röpkö­désük a táj föiött a bőséges termés biztos előjele. AUGUSZTUS A mezőkön aranylő színekben érik a ku­korica A szőlővenyigéken a nap áttetsző, nagy szemeket érlel. A dús fűzfák között, a faluban pedig zöld ágat állí­tanak minden kapuhoz a nép nagy ünnepének tiszteletére. Az asztalokon frissen gőzölög az új kenyér. Bőven van belőle minden háznál. Augusztus 23. ünnepe a friss kenyér jó illatával és a szabad munka boldog örömével vonult be történelmünkbe. Fánus Neagu A szabad Romániában nagy gondot fordítanak a dolgozók szociális és egészségügyi gondozására. Képünkön a bukaresti Augusztus 23. üzem egészségügyi rendelőjét látjuk. (Húsz éve szabad Románia) sokasága, úgy nevezik őket, hogy traktorok. A híres, oly szépen kipingált brailai szeke­rek pedig lassan át kellett hogy adják helyüket a teher­autóknak. Száz meg száz gépállomás — traktoros brigádjaik mély ba­rázdát hasítanak a végtelen mezőkön —, valóságos isko­lák, ahol parasztifjak megta­nulják, hogyan kell okosan művelni a földet. A SZOCIALISTA MEZÖGAZ- SÄG fejlődésének biztos alapja a tudomány és a technika. Csak ezzel magyarázhatjuk meg azt, hogy oly sok kollek­tív gazdaság állóalapja már túlhaladta az öt vagy tíz millió lejt. Bizonysága ennek a bras­sói nagy traktorüzem, amely magas műszaki színvonalon készülő gépekkel látja el az egész országot, s termeléséből jut arra is, hogy traktorokat küldjön távoli országokba, a trópusokig és az egyenlítőig. És a brassói üzem mellé kell számítanunk a bukaresti Se- manatoreát, ahonnan nyaranta

Next

/
Thumbnails
Contents