Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1964-08-25 / 34. szám
Képzőművészeink a jubileumi évfordulóban Dübörgő tankok, kelepelö gépfegyverek, becsapódó aknák robbanása, sebesültek jajveszékelése, halálsikolyok, elesettek megkövesedett tekintete, hazafiak kivégzése, mészégetők titkai, a borzalmak borzalmai. Húsz éve immár, de még mindig emlékezetünkben él vér gőzös násza a halálnak. Elnyomottak harca a szabadságért, az emberi jogért. Húsz éves évfordulója a Szlovák Nemzeti Felkelésnek, jubileumi évforduló. Hát elzárkózhatnak képzőművészeink ? Szent feladatuk, hogy művészetük kifejező eszközeivel állítsanak tiltótáblát: Nem, soha többé háborút! Művészetük kifejező eszközeivel kell emlékművet alkot- niok azoknak a hősöknek, akik életük feláldozásával is készek voltak küzdeni az önkény, a terror, az emberi méltóságot sárba és vérbe taposó fasiszta csizma elten. Húsz esztendővel azelőtt a felkelés városában szabadságharcba szólította a hívó szó a partizánokat, s bár a felkelést vérbefojtotta a túlerő, az igazság végül is diadalmaskodott, a horogkereszt sötét árnyéka már nem fenyegeti többé a népek szabadságát. Besztercebánya, a felkelés városa. A Szlovák Nemzeti Felkelés múzeumában kiállítják a felkelés emlékeit. A képzőművészek széles körű kollektívája munkálkodik az épület díszítésén, hogy 2l-ére készen álljon az új, kétemeletes épület. — A megnyitóra készen lesz teljesen — mondja SALAY építész. — Már harmadik hete szerelik a díszleteket. En BÁRTFAY TIBOR szobrászművész kompozícióját kivitelezem, ez három részből áll, az első a „FELKELÉS SZIKRÁJA", a másik a „HARCOK", plasztikusan fejezi ki a nagy küzdelmek légkörét, a harmadik pedig az „Építkezés" , fémplasztika, eszmei tartalma a szocializmus építése a szabadon ragyogó Nap sugárözönében. Rajtunk kívül a képzőművészek jelerttös munkaközössége dolgozik a múzeum szépítésén, többek között Lehen, Pavelka, Galko, Dropa, dbala, Kudláč és mások ... Bártjay szobrászművész ezenkívül még a „TILTAKOZÁS A HÁBORÚ ELLEN" című munkájával és a „PARTIZÁN" elnevezésű vaskompozíciójával készült a Szlovák Nemzeti Felkelés húsz esztendős évfordulójára. A „TILTAKOZÁS A HÁBartíay Tibor Partizánja Oreiner Szlblll „A felkelés öröme" kompozíciójában klffje- xésrc juttatja a végső győzelembe vetett hitet, bizakodást. BORÚ ELLEN" három és fél méteres szobor, a háború forgószelével szembeszegülő anya, karjai, ujjai a vihart álló törzs- anya gyermekei. — A nyitrai vár alatt állítják fel ezt a szobromat — mondja a művész — emlékműnek, mement ónak, tiltóoszlopnak a háború ellen. Soha, soha többé háborút, ezen fáradozunk mi művészek, ezt akarjuk kifejezni munkáinkkal, mert hiszen a háború borzalmas valami. Reméljük, hős partizánjaink vére nem ömlött hiába... Nemcsak a háborús események borzalmait tolmácsolják képzőművészeink alkotásai, a húsz esztendős, időköz feledteti az átélt szenvedéseket. GREINER SZIBILL a mozgás, az élet művésznője, az 6 felkelési alkotása nemcsak a bánatot és borzalmat hangsúlyozza, hanem inkább a végső győzelembe vetett hitet, életkedvet, bizakodást. „A FELKELÉS ÖRÖME" művének elnevezése is ezt fejezi ki. — A fő motívum valóban ez, ezt akarom kifejezni egy nagyobb kompozíciómban. Egy kisebb kompozícióm a halál, táncban kifejezve, ennek alapgondolata az a nagy áldozat, amit készek voltak a szabadság bajnokai. Életüket is feláldozták az életkedvtől duzzadó, dalra és táncra vágyó, de harcra, szabadságuk védelmére kényszerített partizánok. Azért választottam ezt a két kompozíciót, hogy szembe állítsam a két különböző végletet, az életet és halált, az örömet és bánatot, a bizakodást és a legnagyobb áldozatot. Az alapeszmét a SĽUK tánca adta, egyik jelenetében középütt a halál ellen fiait védő anya. A jó és a rossz harca. Mint a képző- művészeti rohambrigád tagja, a pöstyéni kiállításra készítettem ezt a munkámat. A kiállítás 16-án nyílt a pöstyéni Moszkva moziban a felkelési ünnepségek alkalmából. A kiállításon részt vesznek többek között a szobrászok közül Prí- hel, Chrtäň, a festőművészek közül Janko Alexy, Balažovjech- Klincová, Mráz Lea, Schiller Gabriella, Niki Margit, Staudt Miska ... Szorgalmas, valóban hajnaltól késő éjszakáig tartó munkával készültek az emlékművek Mázán József szobrászművész műterme előtt. Kip, kip, kip, dalolta a munka dalát a kalapács és véső, terméskőbe vágták bele az alakokat Ubár József és Podlesný kőfaragók, sót az idő sürgős lévén Mázán József szobrász maga is serénykedett a munkában, meg Bolló Ferenc is, aki első igazi alkotását hozta létre a SZNF 20. évfordulójára. Erőt sugároznak a hatalmas kőtömbök, a nyers kőből kibontakoznak a sziklakemény férfiak alakjai, azoké a férfiaké, akik életüket áldozták a szent, az igaz ügyért. A szabadságért. Ott sorakoznak a nevek az emlékmű oldalán, Demjan Vincent, Darmazval Jozef, Dobrotka Gejza ... a három Pile, Zeffer Tibor és a többiek, valamennyien hősök, a felkelés hősei. A felkelés dicsősége '.■AVWVWWAV.’.V.W.'.W.W.V.V.V.'AVA JÄN RAK: Tüzek gyűl Lak Halál jár a hegyekben. Tüzek gyúltak, szállt belőlük a félelem. Modern Jánošíkok ezrei lázadtak a kegyetlen gyilkos ellen küzdelemben: élni, vagy halni... Tüzek gyúltak a hegyekben. Városokban és falvakban, lövészárkokban és bunkerokban, Szlovákia erdeiben karok tüzei világítottak, dagadtak az erek. Az újjak görcsösen szorítják a fegyvert, A szabadság harcosai, harcra készek, zúzzák a bilincseket, világítanak rakéta-jelek, szemek ezrei, tele lázadással és gyönyörű álmokkal, szemek, tele harcrahívással, az élet csillagaiért, a szabadság szeléért, sugaras napok lobogó zászlóiért, a zsarnokok és hashizlalók ellen, a lélek szabadságát átkozok ellen, a juhnyáj közt lapuló farkasok ellen, a kártevők és a harácsolok ellen. Modern Jánošíkok ezrei emelik kezüket. Az ujjak görcsösen szorítják a fegyvert. A szemek a megtorlás és a számadás tüzével lobognak. Torkok ezrei nyelik a füst énekét. Zúgnak az utcák, zúgnak a terek, zúgnék a kövek, erdők, utak. a sebzett szlovák föld remeg. A fény harca ez a sötétséggel, mely visszatérhetetlenül hátrál. Az új-tüzű nap jöttének várt pillanata ez, a rettenetes és hosszú éj után elöntötte a fáradt földet, mint a messziről a még érintetlen -végekről vidáman és szabadon csobogó tiszta örömök folyója ... A ma emberét köszönti már ez, akinek teljesebb lesz majd az élete, halál-bombák nélküli, háborúk dobaja nélküli, fojtó vérbajok nélküli, gyűlölet-tőrök nélküli, aranyimádók nélküli, aki már képes lesz kíváncsi tenyerére emelni a földgolyót és telekézzel habzsolni a Föld minden ajándékát olyan szenvedélyesen és erősen, hogy enyelgő pillangóként táncoló szíve belekapcsolódik az emberiség új tavaszát ünnepelve a mindenség dobajába. És énekel mint a kalitkából szabadult madár... Ford.: TÖTH ELEMÉR Mázán József szobrászművész műterme előtti hatalmas kőtömbökből készülnek az emlékművek. 8. kell hajtani... S arra gondol, Amint beült az autóba, s^ét- mit fog jelenteni a rendőrség- mállott a határozottsága. Nézi nek. A vendéglőben megszólí- a legényember kurtára nyírt, tóm a legidősebb pincért tüskés barna haját, a lány sző- — a pincérlányokhoz még- ke fürtjeit... Hárman ülnek az sem fordulhatok ilyen fon- autóban, mégis egyedül érzi tos ügyben! — s megkérdem, magát. Nem jó egyedül lenni, telefonálhatnék-e a rendőrség- gyámoltalanságot, gyanakvást re. A pincér elképedve mond- szül. Az előtte ülők nem fo- ja: Tessék! Szerencsétlenség rődnek vele, mintha krumplis történt? Elmondom röviden a zsákot cipelnének a hátsó ülé- történetet, aztán sietve a te- sen. Hogy lehetnek ilyenek? lefonhoz vezet. S én rekedt Semmi közöm hozzá! — cseng hangon jelenteni fogom... A a fülében a fiatalúr rideg pincér kollégáihoz, a törzsven- hangja. Nincs benne ember- dégekhez siet s elhíreszteli, ség? Mitől vadultak el ennyi- amit hallott a pocakos pasas- re e fiatalok? Húsz-egynéhány tői... Annyira elgondolkodott, éves. Autója van! Régen, ami- hogy csak most veszi észre a kor rosszul éltek az emberek, hátra forduló lány kíváncsi teösszefogták, mert egymásra kintetét. voltak utalva Most, amikor jől — Mi történt? — kérdezi, élnek, csak magukkal törőd- A fiatalúr oldalba böki, ne nek? Mások bajára egyszerű- törődj vele! A pocakos nem en odavetik: mi közöm hoz- látja, s beszélni kezd. félig átvágta a nyakát... zá?l Nem ember az#ilyen em- — Megyünk az erdőben. Már — Szörnyű... — suttogja a bér, mégha égkék színű autó- haza indultunk. Mondom az lány. — Hány éves lehetett? ja is van. s ha csókolgatja asszonynak, vágjunk keresztül — Nem volt fiatal. Az arca kedvese búzavirágkék szemét... a hegyen, térjünk le az ős- után ítélve ötven körül járha- Ezzel elkészítette az előtte vényről. Szétszóródtunk, né- tott, a haja őszes volt- ülő, tüskés hajú fiatalember gyen voltunk, az asszony, a — Rettenetes... — suttogja erkölcsi mérlegét. Máskor mo- két fiam és én. Gombát ke- a lány. solyogna a kifejezésen. Erköl- restünk. Egyszerre felkiált az — Kővé dermedtünk az Ije- csi mérleg... A szakmáját jut- idősebbik fiam. Ijedten hoz- delemtől. Percekig álltunk a tatja az eszébe. Vállalati köny- zámrohan. Apuka! A bokor mö- meggyilkolt asszony fölött, tevelő. Most nem tud mosolyog- gött egy halott asszony fék- kintetünket nem tudtuk levenni. A két fiatal feje között szik! Gallyal van letakarva. A ni elkínzott, megcsúnyult ar- nézegeti az utat. Lassan ha- gyerekeket tovább küldtük. Az cáról. A feleségem felkiáltott, lad a kocsi. A kirándulók már asszonnyal a bokorhoz men- a gyerekek! A fiúk után roellepték az utat, számukra tem. A hulla arcáról levettem hant. Utánuk eredtem... nincs külön gyalogjáró, ha- a hervadt gallyat, a gallyal — Szadista lehetett a gyilcsak az erdőn keresztül nem lesöpörtem az arcáról a szá- kos, — mondja az autót veakarnak hazamenni. Óvatosan ráz avart. Már büzlött. Valaki zető fiatalúr. — Megérkeztünk! fordul hátra merev arccal a fiatalúr. — Segítsek kiemelni a hátizsákot? — Nem jönne velem? — kérleli remegő halk hangon a pocakos férfi. — Csak telefonálnánk a rendőrségre, egy-két perc alatt elintéznénk... Nem értek az ilyesmihez... — Én sem!, — jegyzi meg kurtán a fiatalúr. — Tessék, átszálló! A pocakos kikecmereg a hátsó ülésről, még köszönetét sem tud rebegni. — Fafejű! — kiáltja utána a fiatalúr. Indítani akar. — Várj! — kéri a lány. — Sajnálom őt... — s a botladozva menő pocakos férfi után néz. Vidám zaj száll a fülükbe. Cigányzenekar játszik a kúpos tetejű kerti. pavilonban. — Egy ötven éves asszonyt? — gondolja. Kár érte, szimpa- A fiú is nézi a rövidnadrágos — csodálkozik a lány. tikus... Hogy szerethetnek az férfit. Látják, milyen esetle— A sötétben minden... ilyen lányok? A telt idomú nül szólítja meg az üres po- A lány elhúzódik a fiútól, -feleségére gondol... Csendes harakat gyűjtő idősebb pin— Minek kellett felvennünk? víz a szerelme. A szőke lány cért. Valamit mond neki. A — sziszegi mérgesen az autó- olyan lehet, mint a tavaszi pincér megfogja a karját, tulajdonos fiatalember. — El- áradat... mintha csak mondaná, erre rontotta az egész napunkatl Még egy utolsó kanyar. Egy jöjjön s az épület felé vezeti... Te akartad! Ugorj ki a kocsi- perc múlva az égszínkék Oc- Felbúg az égszínkék Octavia bői, majd vele fogok ölelkez- tavia megáll az erdei vendég- motorja, megugrik a város feni. lő bejárata előtt. A pocakos lé... A fiatalúr mereven nézi A lány hideg tekintettel néz férfi kinyitja az ajtót. Kezébe maga előtt az apró kőkockák- a fiúra. Rágyújt egy füstszú- ragadja a hátizsák szíját. Té- bői kirakott utat. Csak most rős cigarettára. A pocakos továzik. A cselekvés előtti válaszol kedvese előbbi szavá- férfi nem értette a fiatalom- lámpaláz keríti hatalmába, ra. bér sziszegő szavát, csak azt Mozdulni sem tud. Maga előtt — Peches ember ne menjen látta, a szőke lány megsértő- látja az elmetszett nyakú asz- az erdőbe... dött. A külföldi cigarettán szonyt. A szívéhez kap. -Szúmegakad a szeme. Tuzex-lány! rást érez. (Folytatása következik) ■V.’AV,
