Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-08-18 / 33. szám

RÖVIDEN i k. Vas - város - emberek KÜmOLITIKÁBÓL A VÄROS1 KÖRBEFUTJÁK A VILLAMOSOK. Évenként egyszer itt rendezik meg a vi­lághírű Békemaratont. Ilyenkor megtelnek a járdák és az út­menti szegélyek, benépesednek a balkonok, és a tipegő apró­ságok meg a kilencéveses öreg­asszonyok, akik most még az agyondédelgetett citromsárga kanárit is egyedül hagyják, lé- lekzetvisszafojtva lesik és isz- szák magukba a gyönyörűt, a maratón pazar negyvenkétezer százkilencvenöt méteres film­jét. Különben szinte menet­rendszerűen váltják egymást a napok, nyitnak a pici patikák és a behemót áruházak, szürke füst leng a város felett, a magnezitgyár füstje, szombat­vasárnaponként megtelik a sta­dion, és a ligás focicsapat be­csülettel küzd meg az ország legjobbjaival. Azt, hogy itt épül a VASMŰ, már mindenki fújja, talán még Közép-Euró- pában is, ha vonattal futsz be Rozsnyó felől, félóráig siklassz mellette, bámulhatod, ahogy kéményei gótikus oszlopokként tórtják az eget, és ahogy tágas csarnokaiban hangya-emberek mocorognak. A Vasmű és a Város egy már. Az egyik mun­kát ad, a másik lakást. Villa­most és nyolcórányi zajt. Né­hány év múlva acélt is. Máso­dik legnagyobb gyára a Gép­A nemrég elhunyt Alexander Zawadski helyébe Eduard Ochabot a Lengyel Államtanács elnökévé választották. Eduard Ochab elvtárs 1906-ban szüle­tett, a Jagelló Egyetemen szer­zett diplomát, 1925 óta aktí­van vesz részt a lengyel mun­kásmozgalomban. A háború alatt a Szovjetunióban a len­gyel hazafiak szövetségét szer­vezi, mint tiszt részt vett a leninói csatában. Amikor len­gyel csapatok a szovjet hadse­reg oldalán Lengyelország te­rületére érnek, Edward Ochab az I. lengyel hadsereg pa- r^ncsnokhelyettese. A háború Után vezető szerepet játszik a lengyel állami életben, külön­böző posztokon. Tagja a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Po­litikai '«Bizottságának s egy­úttal a Központi Bizottság tit­kára is. Tito jugoszláv elnök nyilat­kozott a Tanjug vezérigazga­tójának a jelenlegi nemzetközi helyzetről. — Az utóbbi na­pokban — mutatott rá Tito — a* egész világ aggodalommal vette tudomásul a Vietnamban éB Cipruson lejátszódott ese­ményeket. A VDK és Ciprus el­len foganatosított agresszív In­tézkedések joggal keltettek nyugtalanságot, hiszen súlyo­san fenyegetik azokat a pozitív eredményeket, amelyeket nagy fáradsággal az utóbbi időben sikerült elérni. Mindez arra mutat — hangoztatta az elnök —, hogy a nemzetközi kapcso­latokban egy igen veszedelmes tényezővel kell számolni. Egyes hatalmak ugyanis azt gondol­ják, hogy mindent megenged­hetnek maguknak, még a ki­sebb országok ellen indított támadást is. A mai nemzetkö­zi helyzetben viszont minden összeütközés nemzetközi kon­fliktussá válhat A békeszerető erőknek nem szabad megen­gedniük, hogy a világot az Ezt a sebességváltószekrényt csak a Keletszlovákiai Gépgyár­ban gyártják a KGST államai k őzül. KI VOLT MAGYAR LAJOS, AZ ALPESI GLECCSEREK ÁLDOZATA? Kiderül-e a négy évtizedes rejtély? Nemrégen a svájci Alpokban Zermatt közelében egy glecs- cser zöldesfehéren áttetsző je­gébe belefagyott emberi holt­testet találtak a helybeli fi­gyelőszolgálat emberei. A gleccserek — az égbeszö- kő csúcsoknak • titokzatos csigalassúsággal haladó, ezer veszélyt rejtő „jégfolyamai“ — csaknem mindig hoznak ma­gukkal valamit — néha vala­kit... Az Alpok veszélyes pontjain, a völgyekben, ahová a gleccserek évtizedes útjaik után érkeznek le, a falvak lakói rendszeresen figyelik, hogy mit hoz a jég: belefa­gyott tárgyakat, zergék, rókák vagy más állatok tetemeit. Néha azonban embert is talál­nak: magányos tragédiák húsz­harmincéves áldozatait. Ilyen­kor kicsákányozzák, agnosz- kálják, a megfagyott iratok ol­vadás előtt még kiböngészhe- tők, majd leszállítják a közeli faluba, ahol értesítik a hozzá­tartozókat. Általában eltűnt, nagynevű alpinisták holttestei kerülnek elő a jégsírból. A most előkerült holttest 40 éve fagyott a gleccserbe. Ma­gyar ember volt, Magyar La­josnak hívták és aligha volt nagynevű hegymászó — lega­lábbis senki sem emlékszik rá. Megmaradt irataiban nem ma­radt róla több a nevénél. Hogy került Magyar Lajos az Alpok veszélyes meredélyei­re, onnan pedig a gleccser jegébe? Ki tud róla valamit? Ezekkel a kérdésekkel for­dultunk Bucsek Henrikhez, a Magyar Természetbarát Szö­vetség hegymászó bizottságá­nak elnökéhez. — A hír megjelent a lapok hasábjain, bemondta a rádió is, de máig sem jelentkezett sem ismerős, sem hozzátartozó — mondta az elnök. — Pedig várjuk nap mint nap, hogy valaki jelentkezzék és adato­kat mondjon szerencsétlenül járt honfitársunkról. Én pár nap múlva Ausztriába utazom; csaknem egy hónapot töltök majd ott. Gondom lesz rá, hogy az ottani sajtót — a svájci és osztrák turistalapokat — át­Az EXPO-64 svájci nemzeti kiállítás legnagyobb attrakciója a Genfi-tó szintje alatt közlekedő személyszállító tenger­alattjáró. A szervezők a bőpénzű látogatóknak lehetővé akar­ták tenni, hogy megismerhessék a tó mélyében folyó életet. Az eredmény azonban nem váltotta valóra a hozzá fűzött reményeket, mert a szennyezett vízen a legjobb fényszórók sugarai sem hatolnak át kellőképp. A rossz nyelvek szerint az utasok most már csak az igen csinos pincérlányokban gyönyörködhetnek. gyár. Hatalmas daruk cipelik a vaslemezeket idébb-odább a csarnokokban. Pillanatonként állítanak elő csodás fényeket a hegesztőpisztolyok, kékeslila csíkokat az esztergák és marók. Sziszegnek a forrasztópákák, csattognak a szíjak, suhognak a kerekek. A Város él. Nyitnak és csuknak a pici patikák és a behemót boltok, és egyéven- ként egyszer kiül az erkélyre a kilencvenéves öregasszony is, pár percre egyedülhagyva annyira imádott citromsárga kanáriját, hogy a világhírű maratonnak ő is áldozzon. MÓZES SÁNDOR HUSZON­ÖTÉVES technikus. Szlovákia egyik legrangosabb, legjobb színvonalon mozgó ipariskolá­jában: a kassai magyar tan­nyelvű gépészeti és elektro­technikai ipariskolában vég­zett. Az érettségi bizonyítvány s a technikusi diploma átvéte­le után ittmaras7totta a város: itt dolgozik a Keletszlovákiai Gépgyárban. Dunaszerdahelyi származású, vásárúti gyerek, diszpécseri minősítésben dol­gozik az ötszáztizes cégnél. Sokszor bentmarad a gyárban éjjel is, vagy műszak után. Azt mondja, másképpen nem tudná a rábízott feladatot sikerrel megoldani. Márpedig ő jó mun­kát akar végezni, mert tetszik hivatása. Amellett, különösen Izgatja az is, hogy exportra dolgoznak többnyire, s nem szeretnének szégyent vallani. Az exporttermelésről csak annyit, hogy volt időszak, ami­kor rengeteg volt a selejt, or­szágos méretben is. Ide, a Gép­gyárba most alig hoz a posta reklamálólevelet. Inkább elis- merőt. Pedig légkalapácsot még Indiába is szállítanak. Az ötszáztizes részleg vegyi be­rendezéseket gyárt a szocia­lista országok és egyes nyuga­ti államok részére. Megbízatá­suk a KGST-ben egyedülálló. Vannak berendezések, melyeket egyes-egyedül csak ők készíte­nek, csak ők küldik a KGST ál­lamaiba. Ezért vannak hát sok­szor az éjjelezések is. Mózes —----------- ~ Sándor végigvezet a gyáron, megmutatja a készülő gépeket, egy sorozat éppen a Szovjet­uniónak készül. Nagy elismerés a gyárnak, hogy saját szakem­bereik mennek ki Szibériába felszerelni az ott létesítendő vegyiüzemet. A készítmények­hez már garancialevelet is csa­tolnak. A fiatal szakember szabad idejében olvas (főleg szakiro­dalmat és regényeket), szín­házba jár és kit ándulni. na és persze hű szurkolója a gyár elsőligás csapatának, a VSS- nek. Szeretné tévúton a gépé­szeti főiskolát elvégezni. A LÁNY, aki velem szemben ül, néhány évvel ezelőtt még az elsőligás női kosárlabdacsa­pat tagja volt. Utazott, edzé­sekre járt és iskolába. Most dolgozik, nem jár edzésekre és nem utazik. De nem is lenne rá ideje. A kassai autóbusz- közlekedési vállalat techniku­sa, Semsey Honának hívják. Üzemével elégedett, a fizetés­sel is. Az iskolát, melyet las­san három éve, hogy elvégzett, annyiból találta igazán hasz­nosnak, hogy kialakította tech­nikai szemléletét. Mert szak­tudását csak itt-ott tudja hasznosítani. Sajnos egészen más természetű munkát lát el, mint amire annak idején fel­készítették. Három társadalmi funkciója van, mindhárom sporttal-összefüggő. Szeretné levelező tagozaton a közleke­dési főiskolát elvégezni. Ezek­ből a mondatokból ragasztgat- tam össze profilját. A leírás száraz, merev, dokumentációs ízű. Az embert alig érezni mö­götte. De nekem nem is az volt a célom, hogy sztorikra va­dásszak, egyszerűen csak hírt adni fiatalokról. 3. A BUSZ REGGEL FÉLHÉT­KOR INDUL a Teraszról, az új negyedből, a Vasmű felé. Jól meg van tömve, a sofőr vicce­nézzem. Nagyon remélem, hogy- talán sikerül világosságra hoz­nom az ügyet... Talán ők tudják, hogy került a jégbe Magyar Lajos... — Pillanatnyilag csak felté­telezni tudunk — folytatta. — Az eset erősen foglalkoztat minket; átnéztük az akkori la­pokat: A Turisták Lapjának és Turistaság és Alpinizmusnak 1924-es példányait (ekkor tör­tént a szerencsétlenség), de sehol egy sort sem írtak róla. Maradt tehát az okoskodás, s ennek segítségével következ­tethetünk arra, hogy miként történhetett ez az eset... A hideg magasságok hóban ragyogó kacskaringós, mere­dek, sziklás világának „veszé­lyes vándorai“ a gleccserek, a legnagyobb veszélyt jelentik a hegymászók számára. A ta­pasztalatlanság — ami Magyar Lajos vesztét is okozhatta — könnyen végzetes lehet itt. A több méter vastag jégfolya­mon a talaj egyenetlenségei­nek hatására nagy rések, sza­kadékok nyílnak, amiket aztán a nagy havazások idején bete­met a hó. Ez a hó az idők folyamán szivacsossá, puhává válik. Az ember nem veszi észre és rálép — a hó lesza­kad alatta, ő pedig húsz, har­minc méteres szakadékba zu­han. Innen pedig nincs kiút! Magyar Lajos műkedvelő tu­rista lehetett, akivel a szaka­dék végzett... A jég összezá­rult fölötte, mint egy szörnyű nagy jégszekrény, amely a csontja velejéig átmarta, át- dermesztette konzerválta. Holtteste végtelen napokon, hónapokon, éveken át utazott lefelé a völgybe, napi 5—10 centiméteres „sebességgel“, élettelen, fagyott arca fölött a jég homályos üvege, afölött pedig a szabad lejtő. A számí­tások szerint 40 évig tartott, míg a jégbörtön leért a völgy­be, ahol illatos füvek és virá­gok nyílnak. Olvadozni kezdett, megvékonyodott, letisztult. így vették észre és vették ki a jégből Magyar Lajos holttestét is. b. sz. ART BUCHWALD: Lélektan a politikában Senki sem szívesen emle­geti, de az elnökválasztási hadjáratokban általában nagy súlyt helyeznek a lé­lektani politikai hadviselés­re. Mindkét jél nagy teljesít­ményekre képes, amikor rémhíreket kell terjeszteni az ellenségről és minden elképzelhető taktikát igény­be is vesz a másik szétzú­zására. Van egy barátunk, ízig- vérig demokrata, aki azt állítja, hogy minden elnök- választási évben sok száz szavazatot szerez a demok­ratáknak, egy egészen hihe­tetlen kis trükkel: Ahány­szor csak taxiba szállók, öt cent borravalót adok a so­főrnek, majd felszólítom, „Szavazzon a Köztársasági Pártra“. Egy másik demokratapár­ti barátunk minden szabad idejét azzal tölti, hogy au­tójával ide-oda száguld Washingtonban, megkergeti a gyalogosokat, rájuk tülköl és elveszi más autósok par­kírozó helyeit. S mindezt egy olyan autóban követi el, amelyet keresztül-kasul „Goldwatert elnöknek“ fel­iratokkal ragasztott tele. Egyik köztársaságpárti ba­rátunknak van egy trükk-' je, amely szerint csodákat müvei. Kiír egyes neveket a telefonkönyvböl, felhívja az illetőket éjfélkor, s eze­ket mondja. — Önként segítem John­son választási hadjáratát. Nem érne rá pár percig el­beszélgetni velem? A másik köztársaságpárti ismerősünk azt állítja, ren­geteg -szavazatot szerzett Nixonnak 1960-ban azzal, hogy a Demokrata Párt vá­lasztási brosúráit szétszórta a környék kertjeiben. Arra készül, hogy idén megis­métli ugyanezt Goldwater javára Demokratapárti jó isme­rősünk elmesélte, hogy édes­anyja, aki azelőtt sohasem vett részt az aktív politikai életben, annyira felháboro­dott Goldwater szenátor je­lölésén, hogy most éjjel­nappal dolgozik vereségéért. — És mit csinál? — ér­deklődtünk. — Régi, kitaposott tenisz- cipőt vett fel, Goldwater érmet tűzött a mellére és minden idejét a georgetow- ni kereskedők sértegetésére fordítja. — Ez nem is rossz. És ön mit csinál? — Eddig még nem sokat tettem — vallotta be szé­gyenkezve. — Egyedüli hoz­zájárulásom az volt, hogy ahányszor csak vendégségbe mentem, mindig kitűztem egy Goldwater-érmet és ud­varolni próbáltam a függet­lenek feleségeinek. — A fivérem viszont na­gyon jó eredménnyel győzi meg a háziasszonyokat ar­ról, hogy Johnsonra szavaz­zanak. — Mégpedig? — Ahányszor meghívják vacsorára, hangosan beje­lenti, hogy Goldwater híve, aztán kiönti a vörösbort a háziasszony új asztalterítő­jére. Ugyanez az ismerősünk mesélte: — Erős küzdelemre szá­míthatunk. Van egy asszony a szomszédságomban, aki Goldwater híve, ez a nő egymásután hívja fel az or­vosokat és fogorvosokat és megkérdi tőlük, milyen új hírük van arról, hogy John­son elnök be akarja vezetni az orvosi ellátás társadal­masítását. A választási hadjárat erősbödésével egyre inkább igénybe veszik majd a lé­lektani politikai hadviselést a határozatlanok szavaza­tainak megszerzésére. Míg az emberek többsége elítéli ezt a fajta kampányt, a lélektani-politikai terve­zés egyik szakértője meg­jegyezte: „A szélsőségesség nem bűn a szavazatszerzés­ért folyó harcban' Semsey Ilona lődik még pár percig, aztán itt az indulás, robogunk, s a Köz­ponti Műhelynél szállunk le. Pár percig gyalog megyünk a sínek mentén, hatalmas falak alatt, s bekopogunk az energe­tikai részlegre. Az irodában fiatalok; Klochan Károly és Kalitza Dénes technikusok. Munkáról, keresetről beszélge­tünk, amikor betoppan Kassai Bertalan, ő is belekapcsolódik a társalgásba és máris sorolja gondjait. Az energiákat, a gőzt, sőt még a vizet sem tudjuk pontosan mérni, mert nincs megfelelő mérőműszer. Így keletkeznek aztán a nézetelté­rések, mert csak találomra tudjuk felmérni, ki mennyi energiát fogyasztott. A gőz, a gázok bonyolult csőrendsze­reken áramlanak a részlegek­be. Itt is. ott is elillan valami, s mikor a számlázásra kerül a sor, viták vannak, pedig most még nem is termel teljes ütemben a Vasmű. Ha termelni fog, csak gázféléből lesz vagy tíz. Addigra egész biztosan beszerzik a mérőszereket is. Benézünk a hőtermelőbe. Kí­sérőm Klochan technikus. Ez a részleg olyan, mint valami palack, amibe szellemek van­nak zárva. Itt állítják elő a különböző gőzöket és gázokat, innen vezetik kék, zöld és pi­ros színű csöveken el, a rész­legekbe őket. Mindenütt hatal­mas zaj. Most Juhász Ferencre gondolok, aki arról beszélt, mennyire meghatározza az em­ber életét a környezet: „Gyer­mek- és kamaszkoromat vad nyári • réteken, zöld dörgésű erdőkben, csacsogó szőlőkben, ködtől csöpögő nádasokban vi- háncoltam át... Órákig elnéz­tem egy sáska potrohának li- hegését, vagy a béka lüktető, finom erezésű tokáját, amely olyan volt, mint egy terhes asszony hasa . .< „Nem ok nél­kül jutott éppen Juhász Ferenc és ez a hasonlat-sor eszembe. A színek és csőkunkorodások nagyon is meghatározók és alkat-kialakítók. Mert itt ren­getegen élik át a kamaszkort, „viháncolva“ pirosnyakú csö­vek és kéktorkú gépek közt. Bizonyára ebből születik meg majd a vas új költészete, amely merőben más lesz, mint az eddigi. Legalább annyira más, mint Juhász Ferenc ver­sei. És legalább annyira szép. Polőnyiné huszonhárom éves, a férjével együtt dolgozik itt, a Teraszon lakik, egy szép iro­dában dolgozik, lehet, észre sem veszi, hogy a kékeszöld alapon fekvő számjegyek közt az órán, az ajtó fölött a falon, hogy biceg a mutató órától- óráig. Én észrevettem és egy kicsit elromlott a kedvem, mert egy bicegő fiúra gondol­tam, de semmi baj, másnak nincs jogom kedvét szegni ezzel. A VASMŰ NAGYON ÉRDE­KES. A hideghengerműben kí­sérleti stádiumban ugyan, de készülnek már a sztaniolle- mez-vékonyságú és •. kétujjnyi vastagságú pléhlemezek. A ké­mények füstölnek, a tehervo­natok tolatnak, gőzök és gázok születnek, csőbe kerülnek, me­legítenek és elillannak. Egy- szercsak elkészül az első acél. Akkor majd újra eljövünk. Batta György Polőnyiné »gyik veszélyes válságból a másikba taszítsák. Üjabb összetűzések voltak a tají egyenlőséget követelő né­gerek és a rendőrség között New Yersey állam két városá­ban. Az első tüntetés este 9 óra tájban Patterson város né­gerlakta negyedében robbant ki, ahol a rendőrség körülzárt így tánctermet A megtámadott négerek üvegeket dobtak a mulatságot megzavaró rend- 5rökre. Egy négert letartóztat­tak. A tüntetők az egyik rend- 5ri gépkocsit összetörtek. Hasonló, de a jelentések sze­rint nagyobb méretű összetű­zés színhelye volt az ugyancsak New Yersey államban levő Elisabeth városa. Itt az ipari 5s kereskedelmi negyedben éj­féltájban kezdődtek a tünteté­sek. Valóságos utcai csata bon­akozott ki, amelyben a meg­támadott négerek benzinbom- jákkal védekeztek. A rendőr­ség közölte, hogy egy embert megsebesítettek az egyik ben- tinpalack szilánkjai. Egy né­gert letartóztattak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents