Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-08-11 / 32. szám

Virágok és emberek í. A virágok olyan természete­ién és ősi módon élnek tuda­tunkban, akár az ég, a tűz, a csillagok. Ogyis mondhatnám, meghatározzák — sajnos csak egy bizonyos fokig — gondol­kodásmódunkat, kihatnak ránk, befolyásolnak. Talán az érde­kesség kedvéért szólni kellene a XVII. század tulipándivatjá­ról, amely Hollandiában tom­bolt, s nagyon érdekes követ­kezményekkel járt. (A holland hajósok a messzi gyarmatokról egy ízben tulipánhagymákat hoztak, azokat otthon elültet­ték, nevelni kezdték. Mikor az első példányok kibontották és kifeszítették sárga és piros sziromvitorláikat, nemcsak a hajósok ámultak el (mondván: ez is i csodálatos vitorla, egy­helyben ring, de jó a szemnek, meg a léleknek) hanem min­denki. Egyszeriben nagy lett a tulipán keletje. Széltől is óva tenyésztették a ritka példá­nyokat, a hagymakért horribi­lis összegeket is hajlandók voltak fizetni (10 hold föld árának megfelelő pénzt). Meg­alakultak a tulipántőzsdék és elkezdte gxjözedelmes útját járni a tulipán. Mogyoróhéjban ennyi a tör­Autónk még egyszer neki­erőlködik a meredek emelke­dőnek és a 14 kilométeres út után az újonnan felépített há­rom emeletes Partizán szállo­da előtt áll meg. Az ebédlőből kiáradó illat szinte csalogat, de éhségem felett győz a hő­ségemet-oltani kívánó víz, a- melyben ott a szállodától 200 méterre több százan lubickol­nak. Most nem a fürdőzők után Jöttem, hanem azok után, akik a kellemeset összekapcsolják a hasznossal, és a nyári szünidőt brigádon töltik el. Itt, ebben a szép völgyben szervezte meg a Csehszlovák Ifjúsági Szövet ség Központi Bizottsága az el­ső nemzetközi brigádot. Itt, ahol húsz évvel ezelőtt parti­zánok forgatták a fegyvert, most több ország fiai és lá­ténet. Persze a tulipán csak egy a sok tízezer virág közül. A többinek nincs hasonló szen­zációkkal teli története, de ez mit sem von le értékükből. Millió és milliárd kék, sárga, piros lila, vékony és vastag száron vagy gyökéren hajlado­zók, lengő, ringó virág ontja bódító illatát. A virágok tehát itt vannak, itt maradnak, talán még a leg szörnyűbb katasztró­fát is túlélnék, vagy éppen ők lennének azok, melyek a leg­hamarabb talpraállnának. 2. Aki jóformán csak a virá­gokkal foglalkozik: C s an k István, a kertész. Munkahelye: Méhi. Akik ismerik, tudják, szereti foglalkozását és ért is hozzá. Melegház áll rendelke­zésére, meg értékes fiatal segí- tökezek. Sorolja rendben, mi mindent termesztenek itt. Pri­mulát, amarilliszt, cineráriát, aszparáguszt, fikuszt, filodend- ront, begóniát, szegfűt, szal- viát. Szerte Szlovákiába szál­lítják. Besztercebányára, Lo­soncra, Rozsnyóra, Tornaijára. A kereslet nagy. Hozza a posta a rendeléseket, csak győzzék kielégíteni az érdeklődőket. De nem győzik, mert ha kétszer nyai találkoztak, hogy az egy­más mellett élésnél az egymá­sért való élés gondolata fogal­mazódjék meg bennük. És valóban így is van. Kilenc nemzetiség jött össze ebben a festői szépségű völgyben. Oro­szok, amerikaiak, franciák, hol­landok, németek, dánok, finnek, svédek és szlovákok voltak az első turnusban, a másodikban magyarországi főiskolásokat is várnak, összesen negyvenné­gyen fogták meg a csákányi és a lapát nyelét, hogy a készülő autócampinget minél előbb át­adhassák azoknak, akik Tát­ránk szépségeit akarják élvez­ni. Ha azt írom, hogy vidáman élnek, ezzel még keveset mond­tam el, mivel egy ilyen tábor­ban nagyon mozgalmas az élet. Ennyi nemzetiség, amíg egy­annyi lenne is a virág, akkor is elkelne. Pedig amíg egy ama­rillisz virágba borul, mennyi munka és gond van vele! Há­rom évbe telik, amíg a hagy­mából nagyszerű virág lesz. Tízezer darab, néha több is a cserepes virágok száma, melye­ket a méhi kertészet évente a piacra ad S ha a másik meleg­házat is megkapnák — mely­ben eddig zöldséget termesz­tettek — az amerikai szegfű­fajtából többet termeszthetné­nek, lényegesen többet. A me­legház költséges dolog. Egyet­len zimankós téli napon 100 mázsa szenet fogyaszt. De még így is kifizetődik a szövetke­zetnek virágok termesztésével foglalkozni. Ügy hírlik, sok helyen ráfizetésesek a virág­kertészetek. A méhiek példája bizonyítja az ellenkezőjét. Csak szeretni kell és törődni kell egy kicsit velük. És bátran kezdeményezni. Megrendelés akad mindig bőven. Virágból sohasem lesz elég. 3. Hazafelé megcsodálom az út­menti virágokat. Az ó kerté­szük a szél, a Nap, az Eső. Velük majd legközelebb készí­tünk interjút. - b - gy láson másra talál, eltelik néhány nap. Talán csak a két tolmács, Ku- bis László és Takács Tamás volt az összekötő kapocs, akik­nek segítségével a fiatalok megértették egymást. Később azonban, főleg a munkában nem volt nézeteltérés. Mindnyájan azért jöttek ide, hogy dolgoz­zanak. Munka után pedig kirándul­tak, sportoltak, fürödtek és ba­rátkoztak. Nem feledkeztek meg azokról sem, akik valami nevezetes napot ünnepeltek a brigádon. Nagy volt a sürgés forgás akkor, amikor a szimpa­tikus svéd kislány Kerstin Häx- tam húsz éves volt. Sorban gratuláltak neki, és milyen ajándék csak megszületett a diákfantáziában, és amire pén­zük volt, mindent megvettek neki. A brigádvezető, Adamcsa László hét csoportra osztotta el őket, minden csoportban külföldi is dolgozik. így mun­ka közben is gyakorolják a nyelvet. Megjegyzem, a külföl­di diákok az anyanyelvükön kí­vül még mind beszélnek egy vagy két világnyelvet is. A külföldiek, ha tőlünk el­mennek, még az iskolaév meg­kezdéséig részt vesznek vala­melyik országban brigádmun­kán. Szinte az egész világon a kü­lönböző ifjúsági szervezetek nyáron egyik főfeladatuknak tartják, hogy a diákság a sza­bad idejét jól használhassa ki. Az ifjúsági szervezetek célja az, hogy a fiatalok országokat lássanak, és hogy minél több barátot szerezzenek maguknak.-os­ádszá Podbrezováről nehezen ka­paszkodik fel­felé az autó­busz. Jobbról balról fenyve­sek övezik az utat, kicsit tá­volabb a Felső- Garam rohan a <övek között, és a partján pedig sok személy- gépkocsi és ta­lán ugyanannyi sátor áll. A ki<- rándulók élve­zik a vizet és a napot. Megmárt­ják testüket a fürge folyóban, és azután a par­ton barnára 'süttetik magu­kat. Befejeztük a munkát, mehetünk ebédelni #50, évfordulója nemesség marad. Azokat idézi törvénybe Werbőczy. Költemé­nyében Ady művészien mutatja be a feudális Magyarország bomlását és gyarmati kiszol­gáltatottságát. 1914-ben jelent meg az „Egyszer volt csak“ c. költeménye. Ady ezt a Dózsa- féle parasztháború 400-ik év­fordulójára írta, s vele közvet­lenül az első világháború előtt felidézi a parasztháború emlé­két: a 400 év előtti tavaszt, amikor a parasztság élén Dózsa György állt, nem pedig osztrák császárok, akik imperialista háborúra készítik elő az ország népét. Ady összehasonlítja a 400 év előtti tavaszt a jelenlegivel és megállapítja, hogy 1514 óta olyan forradalom nem volt Magyarországon, amely rendet és igazságot teremtett volna az országban De" az a forrada­lom. mint ahogy Ady nevezi a parasztháborút, elbukott. Ady szerrsbefordu1 a megalku­vókkal és bízik abban, hogy eljön egy új nagy forradalom, amely leszámol a haladás ke­rékkötőivel. Ady szimbolikus költeményeiben egy új Dózsa Györgyöt vár. aki majd a nép élére áll. Csak fél, hogy maga ezt a változást nem éri meg, és ezért sürgeti a forradalmá­rok gyors fellépését. A Magyar Tanácsköztársaság veresége után Juhász Gyula idézi fe! a Dózsa hagyományt az ellenforradalmi terror ide­jén. „Dózsa feje“ című költe­ményében Dózsa és Pálfi Bíró Piroska lányának szerelmét eleveníti fel. Szapolyai Dózsa fejét Szegedre küldi, hogy ez­zel is elrémítse a szegedi ple­bejusokat a forradalmi meg­mozdulástól. Dózsa feje a sze­gedi sírba kerül, Pálfi Piroska szerelme is elhervad- A költő megénekli, hogy az ellenforra­dalmi Magyarországon is egyre nő a haladó go.ndolkodású ha­zafiak sírja, a forradalmi láng kihalóban van, mint Pálfi Pi­roska szerelme. De néha éjjel kigyúl a láng, mint az őrszem, s nézi a földi tüzek égi mását, várja azt a napot a magyar temetőben, amikor majd a szunnyadó tüzek lánggal égnek. Az 1919-es magyar proletár­forradalom tizedik évforduló­jára megírja a „Dózsa után“ című költeményét. Allegorikus költemény, párhuzamot von az 1514 évi parasztháború veresé­ge és a Magyar Tanácsköztár­saság veresége között. Az egész magyar rónaságot az ellenforradalom fekete posztó­val borította be. A rónaságon Szapolyai nemesi kopói járnak. Juhász Gyula allegorikusán összehasonlítja a Horthy-rend- szer, az ellenforradalom kopói­nak orgiáit. Az eltiport forra­dalom — a túz mellett re­ménykedve várnak a még meg­maradt szabadságharcosok. A nagyurak várainak tövében a kicsi kunyhók rémes csen­dességben élnek, mert kint véres farsang van. dühöng az elienforradalom fehér terrorja. A bús legények összenéznek, de még várni kell, hogy mit hoz a holnap. Remélik, hogy az éj fekete posztóját felváltja a szabadság bíborszínü palást­ja. Juhász Gyula az ellenforra­dalom vad dühöngése idején sem tagadja meg a 19-es em­léket, s ezért idézi fel dolgozó népünk legszebb hagyományait, köztük Dózsa háborúját is. József Attila „A Dunánál“ o. verse a proletár hazaszeretet A kombájnosok megtették a magukét, de már új teendők vannak a határban. A képen Csö­mör András a nagyudvardi szövetkezet (dunaszerdahelyi járás) határában a tarlókeverékek alá készíti a talajt. Palágyi felvétele Az ifjúsági falu ünnepel INTERJÜ JÄN BREZNICKÝVEL, A CSISZ SZKB MEZŐGAZDA SÁGI OSZTÁLYÁNAK VEZETŐJÉVEL — Ügy hallottuk, hogy az Ifjúságfalu ez évben ünnepli fennállásának 15. évfordulóját és ez alkalomból a CSISZ-szer- vek ünnepséget készítenek itt. — Igen, ez így van. Nemrég a CSISZ SZKB mellett alakult meg az ünnepséget előkészítő bizottság, ugyanis 15 évvel ez­előtt szintén itt a szlovákiai központban született ez a ha­tározat, melynek értelmében a CSISZ-tagok és általában a fia­talok nekikezdtek az Ifjúság­falu építésének. Közel ezer- hektáros területen, mely aze­lőtt termést egyáltalán nem adott. Ez a terület ártéri terü­let volt, a Kisduna és a Vág minden évben elárasztotta. Így alkalmatlan volt a termésre. — Miért rendezik ezeket az ünnepségeket? — Az Ok nagyon egyszerű. Az Ifjúságfalu építésén közel kétezer brigádos vett részt az ország különböző részéből, csaknem ezerötszázan trakto­ros jogosítványt szereztek az ott eltöltött idő alatt, ami any- nyit jelent, hogy ezek a trak­torosok akkor léptek a GTÄ szolgálatába, amikor erre a legnagyobb szükség volt. Olyan traktorosok is kerültek ki in­nen, mint Sykora, Szigel elv- társ, illetve elvtársnő, akik ma­gas kitüntetéseket kaptak jó munkájukért. Éppen ezért fel akarjuk eleveníteni azokat az élményeket és hőstetteket, me­lyek 15 évvel ezelőtt történ­tek. — Mikor és hogyan zajlanak le ezek az ünnepségek? — Szeptember 4-étől 6-ig rendezzük. Az ünnepségekre elvárjuk a falu volt építőit és a CSISZ-szervezetek küldötteit szlovákiai viszonylatban. Az év­fordulót ünneppé akarjuk ten­ni, ezért több versennyel és ta­nácskozással számítunk. Hogy csak egynéhányat említsek: meg akarjuk rendezni az első ifjúsági szántási bajnokságot szlovákiai méretben. Azzal szá­molunk, hogy minden járás képviselteti majd magát egy- egy traktorossal. Ezt a ver- senyszámot a Nyitrai Mezőgaz­dasági Főiskolával karöltve rendezzük. Néhány sportver­senyre is gondolunk: labdarú­gómérkőzésre az Ifjúságfalu volt építői és a határvidéki If­júsági Állami Gazdaságok dol­gozói között. Ezenkívül gazdag kultúrműsorról is gondoskod­tunk. — Kik vehetnek részt az ünnepségen? — Amint már említettem, elsősorban a falu - építői, de CSISZ-fiatalok jöhetnek Szlo­vákia minden részéről. Főleg a falusi fiatalokat várjuk. Ugyanis számolunk azzal, hogy a jövő évben már jó pár szö­vetkezetünk ünnepli alakulásá­nak 15. évfordulóját. Szeret­nénk tehát elérni, hogy a fia­talok ehhez hasonlóan készíte­nék elő majd az ünnepségeket, otthon is falvaikban. A CSISZ járási bizottságok szervezik az ünnepségeken való részvéteit, de minden mezőgazdasági üzem is megszervezheti fiataljai szá­mára a saját erejéből, (Gondo­lok itt a kultúralapra, stb.). Mindenesetre nagy tömegeket várunk, főleg a déli járások­ból. Följegyezte: - les. Gazdag máztermés Fejlett méhészetünk, mely 829 ezer méhcsaládot számlál ez ér július 31-lg 3131 tonna mézet adott felvásárlóinknak. Méhé­szeink számítanak azzal, hogy a családok száma Uövőre emel­kedni fog. Különösen az erdei virágokból gyűjtött mézünket igen értékelik külföldön Évente 20 millió Kcs-t tesz ki az exportált mézünk eladási ára Munka utáni pihenő költői megfogalmazásának egyik remeke. A költeményben arra hívta fel a Duna menti népeket, hogy rendezzék végre közös dolgaikat, és vívják ki a közös szabadságot. József Attila egész költészetéből a szocialista ember öntudata, ér­zésvilága árad A maga korá­nak minden emberi megnyilvá­nulását mélyen átélte és át- érezte, s ezt költészetében a szocialista világ szempont­jából érzékeltette. A költő a Duna partján visszatekint a múltba és felmerülnek előtte a múlt idők sötét képei. Az ősök nem látták a régi idők sötét napjait, övék volt a je­len, a költőé a múlt, amelyről vallani kell. Az ősök emléke készteti arra, hogy megírja a múlt idők örömét és bánatát. A költő felidézi azokat a koro­kat, amikor az országban élő különböző nemzetiségű népek az urak hibájából szemben álltak egymással. A szabad­ságért együtt harcoltak őseink Dózsa zászlai alatt, de az urak jóvoltából ezt az ellentétet so­káig nem lehetett megszüntet­ni. A költő az utolsó versso­rokban a közös munkára és megbékélésre hívja fel a Duna menti népeket, ami most az egyik legfontosabb feladat, hogy a múlt bűneit elfelejt­sük. József Attila gyermekkori kedves költőjével, Ady Endré­vel akkoriban megint sokat foglalkozott. Alkalmat adott rá Kosztolányi Dezső éles táma­dása Ady emléke ellen. A kö­vetkező évben írta „Ady emlé­kezete“ c. költeményét. József Attila verseiben úgy ábrázolta a társadalmi valóságot, ahogy előtte még senki a magyar iro­dalomban. A magyar feudálka- pitalizmus által elnyomott osz­tályok világát tárta fel csodá­latos mélységgel. Hangja már költészete első kísérletező sza­kaszában is bátrabb volt, mint Adyé, bár az ő forradalmi és magyarság — költészetét kö­vette. „Ady emlékezete“ című költeményében bírálja azokat a polgári írókat, akik az 1919- es Magyar Tanácsköztársaság bukása után megtagadták for­radalmi meggyőződésüket, és felléptek a forradalomhoz hű írók és költők ellen. A költő az Ady-hamisítók ellen Ady Endre szellemére hivatkozik. Ady szelleme Dózsa népe kö­rében tovább izgat, és nem nyugszik meg mert Ady szel­leme a három millió keldús lelkében új virágzás és örök élet. Komját Aladár a Tanácsköz­társaság kulturális ügyeit ítélő bizottság tagja, a magyar mun­kásság harcos költője még 1912-ben megírta „Dózsa vére“ című költeményét, amelynek alapgondolata, hogy Dózsa vére tovább is folyik az áttüzese- dett trónról, hiába emeltek el­lene gátat az úri kezek. Bár a munkások továbbra is zsellér földeken dolgoznak, a romok fölött Dózsa vére fog uralkod­ni. A Nyugat-nemzedék tagja tízévi hallgatás után megszó­lalt Gellért Oszkár, akit az el­lenforradalom elnémított. ÜJ ihlettel mondta ki, hogy nincs út visszafelé, hogy népünknek választania kell az urak és a szolgák világa között. „Tegyük le végre jövendő sorsunkat Egy isten kezébe Nem állhat szívünkbe többé egymás mellett A Werbőczy képe meg Dózsa képe“ (Ne szántsunk egyszerre)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents