Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-07-21 / 29. szám

Jó nyaralást

C ok pionír számára legna- gyobb élmény a vakációban a nyári táborozás. Kellemes is egy pionirtábor! Erdő szélén, hegyek alján, csobogó patak vagy zúgó folyó partján terül el legtöbbször. A virágos réten különböző erőpróbákat tesznek a pionírok, élik a tábor romantikus életét. Minden nyáron többezer pionír megy táborba, üdültetésre. De mégsem jut mindegyik számára hely a táborokban. Azok otthon maradnak vagy legjobb esetben falura utaznak, rokonukhoz, ismerőseikhez. Hogyan szervezzék meg ezek a nyári programjukat, miképpen töltsék szabad idejüket, hogy a vakáció részükre is kellemes legyen, valóban üdülést jelentsen.

Minden pionír arra törekedjen, hogy a nyári szünidő alatt mennél többet legyen szabad levegőn, a szabad természetben és használja ki a fürdőzési, illetve a sportolási lehetőségeket. De a természetjárás, er- dön- mezőn barangolás egyedül igen unalmas lenne. Vízisportot űzni, fürdeni, vagy egyéb sportágakat művelni szintén lehetetlen egyedül, vagy eyy-két egyén esetében. Az iskolai ismerősök pedig szétszéledtek. Gyakran nem is lehet velük

találkozni a nyár folyamán, csak ősszel az iskolában. Mit tegyünk hát ?

A CSISZ helyi szervezetének segítségével leghelyesebb, ha utcai, lakótömbi, vagy ha úgy jobb, akkor egész falusi viszonylatban pionír-kollektívákat szervezünk a nyár folyamára. Ne felejtsük el, ez csak egy pionircsoportosulást jelent, nem pedig pionírszervezetet és nem is pionír rajt. Arról van szó, hogy több pionír összefoghasson, s közösen szervezzék meg maguknak a nyári programot Minden ilyen csoportnak vezető is kell. Ki legyen az? Javasolhat erre egyént a pionírvezetó, a CSISZ alapszervezete és a pionírok mindenesetre választanak egy ilyen vezetőt. A vezető ötletekkel láthatja el a megszervezett csapatot, játékokat szervezhet, vezetheti azokat.

Barangolást rendeznek a közeli erdőkbe valamilyen célból a pionírok. Szép nyári szórakozás ez is. De aligha sikerülne jól egy ilyen akció, ha valaki nem tartana rendet a csoportban, nem venné számba, ki maradt el esetleg az úton és nem szervezné valaki az egész akciót. Ugyanez vonatkozik a sportolásra és a legkülönbözőbb

Délutáni tere-fere

játékokra is, amelyekre ezer lehetőséget kínál nyáron falu és város egyaránt.

Egyedül vagy kettesben unalmas lehet az aranyvakáció! Nem nyújt testi-lelki felüdülést, kikapcsolódást a tízhónapos tanulás után. Pedig fel kell készülni még a jövő tanévre is, mert közeledik a szeptember. Ezért kell pionírcsoportokat szervezni az említett módon, mert közösen valóban minden lehetőséget kihasználhatnak a pionírok. Még kato- násdit is játszhatnak és sport- versenyeket is rendezhetnek maguk között. Futni, magas- és távugrani hol nem lehet a

nyár folyamán ? Rögtönzött labdarúgómérkőzés szintén nem probléma. Fürdőzési lehetőség is kínálkozik, úszóversenyt is lehet rendezni. Es ha többen vagyunk, kevesebb veszély is leselkedik ránk. Egymásra vigyázni mindenkinek elemi kötelessége, ezt tartja a pionír- szabályzat is. A csoportvezető pedig a pionírszabályzat értei- ' mében járjon el a csoport vezetésében.

Használjuk ki a nyarat, az arany vakációt, tegyünk meg mindent, hogy jól teljen el a szünidő. Oj erőt gyűjtünk az új tanévre, amihez hozzásegít a jó nyaralás. B. I.

Pihenő-e a tábor?

Lenický József, az ipolymenti téglagyárak szlovák gyarmati üzemében dolgozik. A téglagyár egyik legkiválóbb munkacsapatát irányítja, amellett serényen dolgozik a nyerstégla szállításánál.

Ölűnkbe hullott segítség

Egy szép májusi vasárnapon • ház körül nagy sürgés-forgásra lettem figyelmes. A sür- gölődök nem csaptak nagy zajt, de annál frissebben dolgoztak. Fészekrakáshoz fogott egy fecskepár. Elérkezett a tojásrakás ideje, családi fészekbe vágytak. Csőrükben csipetnyi sárdarabkákkal röppentek az eresz alá, ragasztották a falhoz jobbról-balről az építőanyagot. Elnézegettem a vándorokat, megcsodáltam percig sem szűnő szorgalmukat.

Egy héttel később jutott eszembe ismét a fecskepár. Úgy gondoltam, ennyi idő alatt készre építették otthonukat. Tévedtem. Az eresz alatt több méter hosszúságban kisebb- nagyobb sártapaszok, de fészek sehol Valamilyen oknál fogva igyekezetük hiábavalónak bizonyult.

Nehéz, nagyon nehéz a házépítés, nemcsak az ég madarainak, de a föld lakóinak is. Bár új városok, falvak épülnek, a családi ház építése nagy gondot, időt, fáradtságot, főleg sok pénzt követel. Hiszen tudjuk, hogy egy családi ház felépítése 70—100 ezer koronába is belekerül. S ennyi pénz megtakarítására hosszú évek. kellenek. E téren különösen nehéz a helyzetük a falun élő szövetkezetben dolgozó fiataloknak, akik nősülés előtt állnak, s az apai háztól elszakadva, külön családot alapítanak. Ha keresetük havi 1000—1200 koronára rúg, akkot is óriási erőfeszítésre van szükség, amikor házépítésre adják fejüket.

Ez a gond nemcsak a fiataloké Országunk vezetői is osztoznak ebben, és segítőkezet nyújtanak a családi ház építésében a szövetkezetben dolgozó fiataloknak.

Pártunk Központi Bizottságának segíteni akarását ez év március 4—5-én tartott ülésén

elfogadott határozat bizonyítja, mely a lakáskérdés megoldására vonatkozóan a következőket tartalmazza: az EFSZ- ben dolgozó tagok szövetkezeti lakásépítés esetén 1 °/o-os kamattal 20—30 évre szőlő hosz- szúlejáratú hitelt kaphatnak az építkezési költségek 45 Vsáig. További 30 %-kai az állam közvetlenül hozzájárul az építkezéshez, ami azt jelenti, hogy a tagnak csupán a költségek 25 %-át kell azonnal lefizetni. A határozat további pontja azt is kimondja, hogy azoknak a fiatal szövetkezeti tagoknak, akiknek nincs pénzük a tagsági alapbetét befizetésére, s kötelezik magukat, hogy legalább tíz évig a szövetkezetben dolgoznak, a költség 25 %-ának összegében a betétet az EFSZ kölcsönzi. Az összeget 10 év után az EFSZ leírja. Abban az esetben, ha a gazdaságilag gyenge EFSZ-nek nincsenek meg a szükséges anyagi eszközei, a mezőgazdasági termelési igazgatóság kisegítheti a közvetlen állami ségély eszközeiből.

Természetes, nem építkezik mindenki szövetkezeti alapon. A határozatban erre is megta- láljul* a kedvező feleletet: „Az egyéni, saját erőből végzett lakásépítéshez a mezőgazdasági üzemek dolgozóinak előnyös 20—3C évre szóló hitelt kell nyújtani egészen az anyagi költségek teljes összegéig“. Éz lehetővé teszi, hogy a kisebb keresette] rendelkező fiatalok nagyobb anyagi megterhelés nélkül is modern lakást építsenek maguknak.

Ez a segítség egyedülálló. Többet jelent minden apai gondoskodásnál. Jól jár, ki úgy határoz, a „vándorlás“ helyett otthon, a szülőföldjén rakja le családi fészkét. Éljünk hát az ölünkbe hullott segítséggel.

S. G.

„Kedves Tanár Or!

Fiam napok óta könyörög, hogy engedjem el a nyári táborba. Tanácstalan vagyok, mert fiamnak pihenőre lenne szüksége, s úgy tudom, hogy a tábor erre a célra nem felel meg."

A levelet, — melynek folytatásában arról is írt, hogy a gyerekek a táborban társadalmi munkát végeznek, sokat futkosnak, gyalogolnak, ez kimeríti őket — nemrég kaptam az egyik aggódó édesapától.

Jogos-e az aggodalma?

Sokat töprengtem már ezen. Táborainkat igyekszünk úgy szervezni, hogy ne adjunk okot ilyen aggodalomra. Mégis évről évre, újra meg újra fel-fel- bukkan ez az aggodalom.

Mi ennek az oka?

Elsősorban talán az, hogy a rossz táborok híre sokkal jobban terjed, mint a jó táboroké, és ezek a hírek megzavarják a tábor szervezését, nyugtalanítják a szülőket, s évről évre akad egy-két gyerek, aki ezek miatt marad el a táborból.

Milyen rossz tapasztalatokkal találkozunk?

Egyik táborból levelet Irt haza egy gyerek, hogy rossz a fekhelye, nem tud aludni. A másikból olyan hírt küldtek, hogy gyakran van éjjeli riadó. A harmadik helyről azt beszélték, hogy sok volt a fizikai munka, a gyerekek tűző napon nyolcórás gyomirtáson vettek részt.

De hallottam már ennek a fordítottjáról is! Volt olyan úttötőtábor is, amelyben úgy éltek a gyerekek, mint a mesében, vagy ahogy a fiúkat agyondédelgető anyukák megálmodtak. Volt abban a táborban minden: kései ébresztő és mindennap órákig tartó tétlenség. A gyerekek felszerelését hátizsákban a szülők szállították az állomásra. A látogatási napon annyi volt a rántott csirke és a tortaszelet, hogy a gyerekeknek nem kellett az uzsonna, kiöntötték a szemétbe a vacsorát is. Aztán napokig az volt a legfőbb dolga a tábor egészségügyi felelősének, hogy ápolgatta a megbetegedett nebulókat. Ez volt aztán a pihenő! Vagy mégsem? Azt hiszem, hogy az én levelezőm ebből a táborból sem kérne!

Milyen legyen tehát a tábor, ha kifogásoljuk az erős igény- bevételt is, meg a laza időtöltést is?

Az elsőnek említett tábor valóban kimeríti a gyerekeket, de tapasztalataim szerint kimeríti a második is. Az unalom talán még rosszabb, mint az erős igénybevétel, A kényeztetés éppen olyan rossz hatású, mint a szoros felügyelet. A helyes út valahol a kettő között van.

Mi is a célja a táborozás- • nak?

Mindenekelőtt az, hogy pihentesse a gyerekeket. De csak ‘ az, hogy pihentessen? Azt hi- szem, pusztán ezért az öncélú I pihenésért nem lenne érdemes I tábort szervezni. ;

Valamelyik évben két szülői értekezletet is tartottunk a tábor felkészülés idején. Az egyiken felszólalt egy orvos-édesapa és elmondta a véleményét a tábor programjáról. (Mi ugyanis a táborozási tájékoztatóban megjegyeztük, hogy a tábor nem üdülés. A táborozó gyerekeknek aktív pihenést biztosítunk: játszanak, tornásznak, kirándulnak, egészen más módon szórakoznak, mint itthon, a családban és az iskolában).

A semmitevés — mondta az orvospapa — nem igazi üdülés. Az igazi pihenő nem tétlenséget, szellemi és fizikai passzivitást jelent, hanem aktív pihenést. Azt, hogy az ember szellemileg is, fizikailag is más életet él, mint otthon. Másfajta erőkifejtést végez, szellemileg is, fizikailag is.

Azt hiszem, ennek á szülőnek van igaza. Az ő segítségét is igénybe vettük, amikor a tábor programját összeállítottuk. A tábor szervezésének alapelveként rögzítettük, hogy a tábor igazi pihenést jelentsen, kikapcsolódást az otthoni életből, de úgy, hogy ez a kikapcsolódás a táborozó gyerek értelmi, érzelmi, testi fejlődését, pihenését hasznosan segítse.

Hogy a körvonalazott aktív pihenést megvalósíthassuk, természetesen le kellett számolni azzal a hamis romantikával, amely arra kényszeríti a gyereket, hogy hajnalban keljen, szinte már nem is katonás, hanem katonaéletet éljen: pusztán a romantika és edzés kedvéért betonkemény fekhelyen aludjék, a bátorságra és keménységre nevelés jelszavával minden másnap éjjeli riadón vegyen részt, a társadalom megsegítésének eltúlzott értelmezésével napokig társadalmi munkát végezzen (sokszor teljesen öncélúan!). Lehetne folytatni ennek a fajta tábornak a jellemző vonásait, Az alapja vagy a hamis romantika, vagy a nemtörődömség. N. E.

(Folytatjuk)

ÉLETMENT PIONÍR

Nemrég történt az eset Felsőkirályiban. Egy három éves kisfiú ez artézi kút mellett ácsorgott. Addig, addig nézte a medencében összegyűlt vizet, a- míg annak a szélére kapaszkodott. Pár próbalépés után belepottyant az eléggé mély vízbe. Fuldoklani kezdett.

Épp arra tartott egy 13 éves fiú, Hanák Tibor. Mit sem törődve ünneplő ruhájával, a fuldokló után vetette magát, kimentette őt a vízből.

Hanák Tibor az egész falu dicséretében részesült, megjutalmazták őt a kimentett fiú szülei is. Könyveket, írószereket kapott ajándékba és díszoklevelet is. De Hanák Tibor nem az ajándékért mentette ki a fiút, hiszen akkor eszébe sem jutott ilyesmi, hanem mint jó pionír kötelességének tartotta, hiszen egy ember megmentéséről volt sző.

Leniczky Éva,

Felsőkirályi

AHOL HIÁNYZIK A REND

Ha esténként betérünk a keszegfalusi vendéglőbe, szomorúan állapíthatjuk meg, hogy 16—17 éves fiúk kártyáznak ott. Bizony még « féldeci sem hiányzik az asztalukról. Vajon mi az oka, hogy az italbolt zsúfolt a fiataloktól?

A keszeg falusi kuitúrott- honnak van lemezjátszója, televíziója, filmvetítő-gépje és sok mindene, ami a szórakozáshoz kell. Ezek részben az iskolában, részben a HNB irodáján vannak kihasználatlanul, mivel az illetékesek .szerint,nincs helyiség, ahová el lehetne helyezni azokat. Még tavalyelőtt átköltözött az EFSZ irodája az új épületbe, a régi iroda helyiségeit pedig a vezetőség fenntartotta a fiatalok számára. Sajnos, a fiatalok nem sokáig örülhettek a helyiségnek, mert az első terembe beköltözött a könyvtár. A másik két terem üres, csakhogy a bezárt könyvtáron nem lehet hozzájuk férni. Ezen a két termen kívül üresen áll a volt vendéglő helyisége is. Helyiség is akadna tehát, csak egy kis megértés kellene az illetékesek részéről. Jó lenne, ha ezek elgondolkoznának azon, miként is lehetne a közös célokra felhasználni az addig kihasználatlan helyiségeket. Akkor a fiatalok oda járnának.

Szépe Imre, Keszegfalva SIKER NAGYTÄRKÄNYBAN

A nagytárkányi kilencéves iskola színjátszó csoportja sikeresen vitte színre Petőfi Sándor János vitéz című darabját. A sikert Tóth Árpád, Vaszily Pálné, Fazekas István tanítók és a többi tanító elvtársak segítsége is koronázta, akik előkészítették a darab színrevitelét. Főszereplők: Vaszily Mária, és Nagy Gusztáv, különös dicséretet érdemelnek. A színdarab a közönség előtt nagy sikert aratott.

Csonka Erzsébet, Nagytárkány

AZ „ARANYEMBER“ VAROSÁBAN

A csallóközi kis falukban is elcsendesedtek az iskolák. A diákok örülnek a vakációnak. A tanév végén kellemes kirándulásban részesültünk, amire most örömmel emlékeztünk. Egy egésznapos kiránduláson vettünk részt mi ekecsi diáZ

kok az ősrégi Komárom városába. Mi csallóközi gyermekek, akik itt születtünk a legendás Mátyás király „Aranykertjében“, szeretettel ragaszkodunk szülőföldünkhöz. Gyönyörködünk nádasaink szépségében és az öreg Duna szigeteiben. Ezért vártuk örömmel, hogy megismerhessük Csallóköz történelmi városát, Komáromot.

A városban sok mindent láttunk. Meghatott Jókai Mór szobra. Ügy éreztük, mintha mesélne nekünk. Megnéztük az András templomot, amely végig élte a várost sújtó földrengéseket, jártunk a régi Rácz utcában, amely Jókai regényhőseinek életére és múltjára emlékeztet. Itt élt az „Aranyember“ és a gazdag gabonakereskedők. Láttuk az aranyember sírhelyét a hajdani Rácz-temetőben.. Megnéztük Jókai szülőházát, a gimnáziumot, a volt kollégiumot, a JNB épületét, a szigetet, az angolparkot, a színház új épületét, az Európa Szállót és a korszerű lakótelepeket. Jártunk a hajógyár üzemeiben is. A várostól úgy búcsúztunk el, mint a történelem nagy tanítójától. Falai közt megláttuk a múltat, éreztük a jelen mozgalmas életét, és láttuk szebb és boldogabb jövőnket.

Monoszlay Mária, Ekecs SZERKESZTŐI ÜZENETEK:

Bettiik Mária, Nyltranagykér: Az említett állás betöltésére időszakonként szerveznek iskolákat vagy tanfolyamokat. Hogy mikor lesz ilyen tanfolyam, pontos választ kap erre a JNB egészségügyi osztályán.

Búzavirág: Kedves Búzavirág! Legjobb lesz, ha sokat tanul és időben tér nyugovóra, hogy ne álmodjon rémképekkel.

Kauda E.: Vendéglátó ipariskolát kellett volna elvégeznie, de így próbálkozhat különböző szállodák igazgatóságainál. Mindenesetre gondolja meg, nem lenne-e érdemes tévúton elvégezni a pedagógiai intézetet?

Szabó Gizella, Marcellháza: Ha jól tanulsz, sokat olvasol, akkor lehetséges, hogy idővel közölni való verseket is írsz.

El akarom érni célomat: Helyes lenne, ha előbb leérettségizne, és csak utána foglalkozna távolabbi tervekkel. Szerintünk a munkája mellett ez lehetséges, a legközelebbi 12 éves iskola igazgatósága készségesen ad részletes felvilágosítást.

Egyedüli: Ne féljen, Kassán is meg lehet oldani a tanulást, van ott a levelében említett konzultációs központ.

Berta Béla; Agcsernyő:

Az írás sajnos nem közölhető, máskor jobban fogalmazz, pontosabban írj.

M. Szabina: Az együttes címe: Bratislava. Pražská 9. Közvetlenül érdeklődjön tőlük. Vagy ajánljuk forduljon a Csemadok járási titkárságához. Bizonyára felhasználják a tudását.

Koós Margit: Ilyen írást kissé felületesség gyászkeretes levélre írni. A cikk különben nem üti meg a mértéket.

Mészáros Valéria, Párkány:

Üjság-rendelést, címváltozást a postán kell intézni.

Simoncsík István: Adatait majd felhasználjuk.

N. Károly, Jóka: írásod most már időszerűtlen, írjál valami más eseményről.

Bálint Ilona, Hegyéte: A levélben közölt adatokat tudomásul vesszük és majd felhasználjuk más írásainkhoz.

BKH