Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1964-07-21 / 29. szám
Készül a Madách Múzeum r Madách balassagyarmati szobra (Foto: Reiter L.) R ohamosan közeledik a nagy dátum: 1964. október 2. — Madách Imre, „Az ember tragédiája“ halhatatlan szerzőjének, a nagy magyar költő halálának 100. évfordulója. Egyszerű fényű — deszkából Adjatok nekem koporsót, Melyen tegnap még vihar sírt, Melyen tegnap még madár szólt, Zöld mezét, mely nem löké el Közepette szörnyű télnek, Mint a költő emberek közt Ifjúságát a kebelnek. Sírom kint álljon szabadban, Honnan messzi, messzi látni; Nap sugára, éj viharja Járjon azt meglátogatni. (Madách I.t „Sírom“.) S így is történt! Sírja kint áll a „szabadban, honnan mesz- szi látni“. De a nép többet adott, mint amit a költő kívánt. Holtteste fölé, magasan, emlékmű került, mely messzire hirdeti a költő nagyságát. Dél-Szlovákia festői szépségű vidékén, gyönyörű hegyes — völgyes tájon fekszik egy kis község: Alsósztregova. Itt született, itt élt és dolgozott a kastély egyik tornyában a nagy költő, és itt született meg halhatatlan drámája is. Sajnos a kastély — mind belül, mind pedig kívül — nagyon megrongálódott. A felszabadulás után nagy szükség volt minden valamirevaló épületre, így hát a kastélyt iskolává alakították át. A berendezés nagyrésze, ki tudja hová, elkallódott. Igaz, hogy még 5-6 esztendővel ezelőtt egy új iskolát építettek, így tehát az épület kiürült. De, hogy miért kellett ezt az iskolát épp úgy építeni, hogy a kastélyt eltakarja, ezt sehogy- sem tudjuk megérteni. S most, közel húsz évvel a háború után, eszébe jutott az aisósztregovai szlovák iskola igazgatójának, Michal Mázor- nak, hogy a Madách-kastélyt rendbehozassa. Igenám, de hol kezdje? A Műemlékvédő Hivatalnál? Az nem is tudott a kastély létezéséről. A Szlovák Nemzeti Tanácsnál? ök addig nem segíthetnek, amíg a Műemlékvédő Hivatal nem adja meg a beleegyezését. A Csema- dok? Többször is hívták; nem jött. (!) És megkezdődött a kemény harc. Az igazgató végigjárta a hivatalokat, a HNB-tól kezdve a Szlovák Nemzeti Tanácsig. Közben az UNESCO az 1964- es esztendőre Madách halálának megemlékezését is tervbe vette, s azóta óriási készülődés folyik mind Magyarországon, mind pedig nálunk, Csehszlovákiában. Végülis megalakult a bizottság, amely jóváhagyta a Madách-kastély rendbehozását. A Csehszlovák Nemzeti Bankban 300 000 koronás folyószámlát nyitottak. Megindult hát a „mozgósítás“. A kastélyra felhívták a budapesti és balassagyarmati múzeumok figyelmét IS, amelyek már eddig is több dokumentummal gazdagították a készülő aisósztregovai Madách- múzeum kincstárát. Több baj lesz azonban a belső berendeA kastélynak ebben a tornyában született meg Az ember traj édiája. Benjámin László: Világ füstje A Világ füstje Benjámin verseinek válogatott gyűjteménye. Költői indulásától legújabb verséig, mintegy áttekintést ad három évtizedes költői pályájáról, különböző korszakairól. Simon István: Gyümölcsoltó Az ismert költő legszebb verseinek válogatását tartalmazza a kötet. Tiszta szigorúság A fiatal költők verseit tartalmazó antológiát Illés Lajos szerkesztette. A kötet költői között szerepel többek között Csoöri Sándor, Garai Gábor, Győré Imre, Kalász Márton, Ladányi Miháiy, Mezei András, Nyerges András, Váci Mihály. Körkép (Fiatal novellisták antológiája) A Gondos Ernő szerkesztette kötet az újabb magyar no- vellista-nemzetdék gyűjteménye. A kötetben, többek közt, Baráth Lajos, Bor Ambrus, Csurka István, Fejes Endre, Ga- labárdi Zoltán, Moldova György, Sánta Ferenc, Szakonyi Károly, Tabák András novellái szerepelnek. Sánta Ferenc: Húsz óra A most József Attila-díjjal kitüntetett író új könyve folytatásokban már megjelent a Kortárs hasábjain. Egy falusi látogatás történetét mondja el, a szociográfiai felmérés szizéssel. Eddig bizony nagyon kevés bútordarabot tudtak beszerezni. Az eredeti bútorok egy részét mind a mai napokig Zoltán Batel', az iskola egykori igazgatója őrizte. A többi berendezést pedig — ha egyelőre nem is sikerül megszerezni — legalább korabeli bútorokkal igyekeznek pótolni. Az építkezési munkálatok Ferenczy mérnök vezetése alatt már hónapokkal ezelőtt megkezdődtek. Az épület új tetőt, új vakolatot kap. A kastélyt körülvevő gyönyörű park bekerítését kb. egy hónappal ezelőtt kezdték meg. Ebben a parkban alussza örök álmát a költő, akinek sírboltját Riegel A. szobrászművész remeke díszíti. Mind a kastélyt, mind pedig a parkot a Műemlékvédő Hivatal által kiadott tervek alapján alakítják át, úgy, ahogy az Madách idejében állt. — És elkészül a kastély az évfordulóra ? — Aj keby kamene padali z neba! (Még ha kőeső hullana az égből, akkor is!) — feleli mosolyogva és határozottan Michal Mázor. A magyar irodalmat kedvelő ember csak hálás lehet neki ezért. Madách sírja ott áll, ahol megálmodta: kint a „szabadban, honnan messzi látni". A nép, hálája jeléül holtteste fölé magasra törő emlékművet épített, mely messzire költő nagyságát és lanságát. hirdeti a halhatatDráfi Mátyás Madách síremléke. 01y an idő (Folytatás a 4. oldalról) gadnak csak te vagy az ellensége, Csetkó elvtárs. Töltött a pohárba. Hangja te s nyöszörögve mondta: — Hogy én magamnak? Még tán még nekik is? Sajnáltam őt, a sajnálat foj- elcsuklott, a mennyezetet néz- togatta a torkomat: — De ha ennyien mondják, Ambrus. — Mit? — Mert ugye, a lenti üzemet sem vállaltad — mondtam. — Az a dosszié négy évig odabent feküdt az íróasztalodon. Nincs valami igazságuk? Én csak kérdem, Ambrus. ő nagy szemekkel nézett: — Igazságuk? Ezeknek? — Talán még nem késő, Ambrus, — mondtam neki. — Gondolj bele, kérlek. Hátra dobta a poharat a kezéből és nyílt tenyérrel az arcomba vágott. — Még te is? — mondta. És ütött. — Te is? Akinek hat éve magyarázom, ki vagyok én? Te magyarázol nekem, aki vajaskenyéren nőttél fel? Te oktatsz engem? Hát neked is meg kell mutatni? Ahogy azoknak megmutatnám, csak lenne olyan idő. Az kellene ide. Olyan idő. Mint akkor volt. Majd én megmutatnám. A hasamat féltettem a legjobban, amikor a földre kerültem. Fájt még mindig. Az ember az olyan műtétet nem heveri ki egykönnyen. Az embernek az orvos az elevenjébe mászik marokkal, fémmel, késsel. Fölkeltem, álldogáltam egy kicsit s arra gondoltam, kivel élek én? Sokáig nem tudtam elmozdulni onnan, ahol megvert, De aztán összeszedtem magam, bementem a szobába és összepakoltam a holmimat. Vártam közben, hogy talán szól valamit. De csak állt az ablaknál, nézett ki a sötétbe, oldalról a lámpafényben látszott, hogyan lángol az arca, horpadt pofával szívta a cigarettáját és a keze, amivel vert az előbb, türelmetlenül remegett még mindig. Nem azértshagytam el, gondoltam, mert megvert. Utólag meg lehet magyarázni azt is, ha valaki erős felindulásban megüti a másikat. De ha egyszer nem szól, nem jövök visz- sza többé hozzá. Talán pontosan nem is tudom megmondani, miért, de rettenetesen félek tőle. KMECZKÖ MIHÁLY versei: Láthatatlanok Dicsértessél fény, az élet minden pontján! Köszöntelek és bocsánatot kérek, hogy csak most, — s éppen most láttalak meg, pontosan éjfélkor, egy mulatozó mennyezetén, amint éppen öngyilkosságra készültél. Sokáig néztelek, de észre nem vettelek csak egy mély pillanatban, melybe belezuhantam lecsúszva a gondolat finom skálájáról. Egy szürke polip göngyölte küréd plasztikkarjait. Füstből volt a teste és szivacsként nyelte el panaszos, segélyt-kérő sugaraidat. Egy sugárka kiszökött bűzös, maró börtönéből és ö vezetett oda, hol három fiatalember beszélgetett — füst-szavakkal. Mint az antik szobrok — kidülledt szemekkel műtermek szögleteiben: néztem az embereket. Néztem — és nem láttam őket sehol. Három emberalakká préselt füstgomolyagot láttam, melyek mint megtört tűzhányók, vagy mint karcsú, szőke gyárkémények pöfékeltek, — gyűrűt húztak a fény ujjaira. Pöfékeltek és egyre kisebbek lettek. Aztán eltűntek — mint a sóhaj, mint bús égről a hold. És a fény is eltűnt. — Lett egy maszatos bűnfészek-folt. Néztelek, de nem láttalak sehol. Három fiatalembert láttam: mint nyári mezőn a kévék, egymáson hevertek az asztal alatt. Invokáció Szeretném már tudni magamról hogy ember vagyok s hogy a huszadik században élek szeretnék már átlépni a kínokon miket lépten-nyomon a szívemben érzek szeretném már kimondani vége s megtisztultan nézni a jövő elébe szeretném már elkezdeni azt mit majd be kell fejeznem szeretném de hogy kezdjem el hisz még elődjeink munkája is befejezetlen Bi, vagy mono: Ez itt a kérdés. Mert hogy lenni, vagy nem lenni, ez már régen eldőlt, de a címben foglalt kérdés még nem. Vagy talán, ha a biből -mono lesz, akkor még többen Teszünk és még inkább? Gondolom, mindenki tudja, hogy a legújabb fiirdőruhadi- De félre az érzelgősséget, vatról beszélek. De ha mégis *igyekszem felemelkedni az ergorával és a reá jellemző nagy atmoszféra teremtő erővel bizonyítja: az egyedüli morális magatartás a bátor és emberséges helytállás a közösség, e szocializmus ügyéért. Aragon Louis: Válogatott versei A nagy terjedelmű válogatás Aragon költészetének legjavát tartalmazza, végigkíséri egész pályáját, s költői prózájából is közöl részleteket. A kötet verseit Illyés Gyula, Rónay György és Somlyó György fordította. Brecht Bertold: Színmüvei I.—II. A szocialista drámairodalom klasszikusának egész pályáját bemutató, huszonnyolc drámai müvet tartalmazó kötetek első alkalommal adnak teljes képet Brechtről a magyar olvasónak. Nálunk még ismeretlen drámája. A kommün napjai. A Brecht- színmüveket a magyar műfordító gárda legjobbjai tolmácsolják. A köteteket Vajda György Mihály utószava és Walkó György jegyzetei egészítik ki. i Faulkner William: Sírgyalázók A Nobel-díjas író regénye úgy indul, mint egy detektív- regény. De a titokzatos gyilkosság, az éjszakai sirásás és a rémregények más ismert kellékei nyomán nagy emberi dráma bontakozik ki. Az író szenvedélyes haraggal ábrázolja szűkebb hazája, az amerikai Dél elmaradott előítéletektől terhes, ellentmondásos világát. Gorkij Makszim: Klim Szamgin élete (I.—III.) Gorkij regényóriása olvasmánya. Negyven év a kavargásban születik, világirodalom egyik legizgalmasabb történetét öleli fel a regény. Ebben nő fel és hal meg Klim Szamgin. Gorkij szinte tudományos pontossággal rajzolja meg a kispolgár alakját. Habozását, gyávaságát, elkülönülését az emberektől, ugyanakkor a tömeg fölé való emelkedésének hiábavaló kínlódását és gyötrelmeit. akadna olyan olvasó, aki nem értesült volna az atomkorszak új konfliktusáról, annak elmondom: a bikini a kétrészes monokini pedig az egyrészes női fürdőruha —, de nem a rég egyrészes, amely a női test tetemes részét mégiscsak eltakarta, hanem olyan egyrészes, amely csak alul takarja el az illetékes részt, fölül viszont nem. Vagyis szabadon hagyja. Igen, teljesen. Külföldön úttörő korú/ nők már meg is próbálkoztak a monokinivel, de a rendőrség óvást emelt. Az isztambuli strandon például megjelent egy monokinis hastáncosnő s a rendőr el akarta vezetni. Hát tessék! Itt van korunk új problémája, és az újságíróknak, a publicistáknak, a közélet éber őrének és bírálójának állást kell foglalnia. Hohó kérem, könnyű volt a Házkezelőségi Igazgatóság hibáival, a kereskedelem gyengéivel kapcsolatos állásfoglalás, meg nem alkuvó kiállás. De most légy okos Domokos, most mondd meg, hogy mi az előremutató: szabad legyen a kebel, vagy ne legyen szabad a kebel? Szabad legyen mindenekelőtt magamnak is egy kissé meg- állnorn és rendezni gondolataimat. Legjobb lenne, ha a higgadt, a józan az elfogultság - mentes ítéletalkotás kedvéért nem is gondolnék a fent nevezett testrészre, de sajnos, nem tudok róla gondolkozni, ha nem gondolok rá, s ez megnehezíti az elfogulatlanságot. köles olyan magaslatára, ahonnan az egész probléma már csak társadalmi síkon jelentkezik. Mit teszek tehát, ha egy monokinis török hastáncosnő jelenik meg a társadalmi síkon ? Megnézem és felháborodom, mert bolond lennék felháborodni anélkül, hogy megnézném. De az is lehet, hogy elfelejtek felháborodni, annyira elbámészkodom, miközben a monokinis hölgy végigsétál az orrom előtt. Ám, ha mondjuk egy monokinis nagymama jelenne meg az isztambuli strandon? Lehet, hogy az állam képviselői meg sem mozdulnának és a férfi vendégek kiáltanának rendőrért. Ilyen az élet. Vajon miért csak az az erkölcstelen, ami szép? Megvan tehát, megtaláltam a kettévágandó csomót: ha vonzó a monokinis hölgy, akkor a közerkölcsöt, ha nem vonzó, akkor a szépérzéket sérti. Persze lehet, hogy tíz, húsz, vagy ötven esztendő múlva a monokini olyan általános és megszokott lesz, mint most az egész törzset befedő fürdőruha, s az isztambuli strandon a rendőrség elvezet majd egy hastáncosnőt, mert az bikinit visel és ezzel szemérmetlenül eltakarja keblét. Addig is azonban maradjunk a bikini mellett. Maradjon meg álmainkban az, amit a valóságban eltakarnak előlünk, vagy a költővel szólva: meg akarlak tartam téged, ezért választom őrödül a megszépítő ruhaféleséget. TATÁR IMRE \
