Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1964-07-21 / 29. szám
A Szovjetunió a kommunista ^ építés programját valósítja meg, ezért létérdeke a béke — hangsúlyozta Hruscsov a stockholmi városházán mondott beszédében. Erről igyekezett meggyőzni vendéglátóit Dániában és Norvégiában is, erről beszél mindenütt, amerre megfordul a világban. A különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élését hirdető szovjet külpolitika elszakítha- tatlanul összeforrt a békés or- szágépitő munkával. Ezért nem véletlen, hogy röviddel Hruscsov említett stockholmi beszéde után a Szovjetunió újabb gyakorlati tettekkel ismét bizonyságát adja: legfőbb gondja a békés alkotómunka biztosítása, a nép jólétének emelése. A Hruscsov által beterjesztett egyik törvényjavaslat szerint a jövő év elejétől bevezetik a kolhozparasztok egységes nyugdíjazását és segélyezését. A kolhozparasztoknak nyújtandó szociális juttatások fedezésére országos alapot hoznának létre. A Legfelső Tanács elé került másik javaslat béremelést irányoz elő a közoktatásügyi, közegészségügyi, közüzemi, kereskedelmi, közétkeztetési dolgozók, valamint a lakosságot kiszolgáló egyéb népgazdasági ágak dolgozói számára. Emelni kívánják a többi között az állami apparátus helyi szerveinél dolgozók fizetését is. Mindkét javaslatnak nagy szociális, gazdasági és politikai hordereje van. Mindkettő sok millió szovjet ember életét javítja meg. Az első, öregek és rokkantak, eltartójukat veszített gyerekek és terhes anyák millióinak életkörülményeiben idéz elő jótékony változásokat. A béremelés az ösz- szes munkások és alkalmazottak egynegyedét érinti, közöttük 4 millió 800 ezer művelődésügyi dolgozót, több mint félmillió orvost és 2 millió 800 egészségügyi dolgozót. Munkabérük emelkedése átlagosan 21 százalék lesz. Az életkörülmények megjavítása a falusi dolgozók biztonságérzetének fokozása mellett a beterjesztett törvény- javaslatok több szempontból is kedvezően éreztetik majd hatásukat. Nemcsak az életszínvonal emelkedését, de a munka igazságosabb értékelését is eredményezik. Nö az egyén anyagi érdekeltsége, lényegesen csökkennek az anyagi termelésben és a szolgáltatások terén dolgozók fizetése közötti korábbi jelentős különbségek, reálisabb lesz az alacsony és a magas fizetések aránya is. — A tény, hogy az államhatalom legfelső szerve elé visz- szük e létfontosságú kérdéseket — jelentette ki Hruscsov —, arról tanúskodik, hogy a párt állhatatosan és következetesen megvalósítja az SZKP programjában a Szovjetunió gazdasági hatalmának gyarapítására, nemzeti vagyonának növelésére, a nép jólétének emelésére előirányzott lépéseket. M ajdnem három év telt el az SZKP új programjának elfogadása óta. Nem telt el nehézségek nélkül ez a három év sem. De a mostani javaslatok a gazdasági erőfeszítések sikerét, a kommunista építőmunka eredményességét bizonyítják; egyszersmind cáfolják a nehézségekből, bajokból hamis és hazug következtetéseket levonó nyugati propaganda megtévesztő állításait. — Nagy megelégedéssel jelenthetjük a Legfelső Tanácsnak, az egész szovjet népnek, hogy sikeresen kezdetét vette a program végrehajtása — jelentette be a szovjet kormányfő. Beszámolója a javaslatok beterjesztése mellett, éppen azáltal válik jelentőssé, hogy az idézett bejelentést a kommunizmus építésében elért nagy vívmányok alapos Ismertetésével támasztja alá. Ha körvonalakban Is, felvázolja a legutóbbi Intézkedések eredményeképpen várható gazdasági sikereket is. A szovjet kormányfő beszédében nyomatékosan aláhúzta a párt és kormány eltökéltségét, amellyel az ország gazdasági ereje mellett az emberek életszínvonalát is emelni kívánja. Hruscsov nemcsak a Szovjetunió burzsoá bírálóival, de a magukat marxistáknak nevező, a nép életkörülményeinek javítását „elpolgária- sodásnak" minősítőkkel szemben is felvonultatja érveit. — Számunkra a legfontosabb, legérdekesebb politika és ideológia: a gazdaság fejlesztése, a nép jólétének emelése — A SZOVJET LEGFELSŐ TANÁCS legutóbbi ülése magára vonta a világközvélemény figyelmét. A legutóbbi ülésszak tanácskozása azt a fejlődést jelzi, amely a nagy kommunizmust építő ország életében az utóbbi szakaszban végbement. A moszkvai politikai élet immár esztendők óta harmonikusan egyesítette a belső építő tevékenységet a békediplomáciával. A kommunista építésben aratott győzelmek, a Szovjetunió és az Egyesült Államok termelési indexszámainak egymáshoz közelítése a szocialista társadalmi rendszer javára, minden esetben alátámasztotta azt a törekvést, hogy a két szuperhatalom viszonyának javításával enyhítsék a nemzetközi feszültséget. A Legfelső Tanács mostani ülése ugyancsak híven tükrözte ezt a tendenciát. Elsősorban belső kérdések voltak napirenden — a népjólét növelése —, de Hruscsov beszámolója, az abban foglalt összehasonlító számok nemzetközi jelentőségűvé avatták a törvény- hozás munkáját. A személyi változás szintén a belpolitika és a világpolitikai tevékenység összehangolását tükrözi. Brezsnyev, a Legfelső Tanács Elnökségének eddigi elnöke a pártapparátusban dolgozik tovább, hogy nyomaté- kot adjon a most hozott intézkedéseknek és itt segítse Hruscsov szerteágazó munkáját. Mi- kojan megválasztása az államfői posztra pedig az első titkár és miniszterelnök nemzetközi erőfeszítéseit hivatott kiegészíteni a magas diplomácia szintjén. Erre utal a szovjet külpolitikának az elmúlt hetekben tett több lépése, nevezetesen éppen Hruscsov és Mikojan egyidőben történt látogatása Európa és Ázsia országaiban. Miközben a szovjet kormányfő a skandináv térséget járta, az új államfő Indonéziát, Indiát, Burmát és Afganisztánt kereste fel. Tekintettel arra, hogy a szovjet politikában minden logikusan összefügg, következtethetünk rá, hogy a közeljövő a belső intézkedésekkel összhangban újabb nagyarányú szovjet bé- keoffenzívát tartogat. AZ AMERIKAI ÉLETBEN — mondotta, elmarasztalva azokat, akik az utóbbi lebecsülésével a dolgozó embert becsülik le. A javasolt béremelést a Szovjetunió 1962-ben akarta végrehajtani. Akkor nem tehette: a feszült nemzetközi helyzet fokozott védelmi intézkedéseket követelt meg. Az, hogy erre ma sor kerülhet, nemcsak a Szovjetunió belső gazdasági sikereinek, hanem következetes nemzetközi békepolitikájának vívmánya is. amint erről a San Franciscó-i jelentések tanúskodnak — el. lentétes tendenciák érvényesülésének lehetünk tanúi. A republikánus konvenció már formájában is a mindinkább fa- sisztoid jellegű demonstráció képét ölti magára, a keddi ülés Goldwatert már szinte Führer- ként üdvözölte. Az erőszakos külső jelekből — az üvöltésekből és a trombitakoncertekből — az amerikai élet megfigyelői arra a véleményre jutottak, hogy az arizonai szenátort jelölik az elnökválasztásokra. Jóslatuk bevált, Goldwa- ter lett az elnökjelölt. A jelentések hozzáteszik, hogy ennek ellenére Goldwa- ter a novemberi elnökválasztásokon biztosan elvérzik Johnson ellenében. Viszont a demokrata párti kormányzat legújabb lépései szintén nyugtalanító tünetekre utalnak. Johnson és környezete a választási láz nevében jobbra tesz engedményeket, felveszi azt a harcmodort, amelyet a goldwaterista ellenfél rákény- szerít. Ha pedig a Fehér Ház ezt az uat járja, a Karibtenger térségében is bonyodalmakra lehet számítani, ami ez Egyesült Államok belső ügyét — az elnökválasztást — veszélyes nemzetközi fejleményekkel kapcsolhatja össze. Alfaro Siqueiros, haladó mexikói festőművész, aki most szabadult a fogságból. Képilnk a festőművészt még a börtönben örökíti meg. Dél - Afrika jövője a vádlottak padján A Nelson Mandela, Walter Sisulu és a többi népvezér ellen, az apartheid politikája ellen folytatott harc miatt indított pert 1964. április 20-án tárgyalták le Pretoriában egy önkényes és gonosz törvény alapján, amely lábbal tiporja az egyetemes igazságszolgáltatás és az emberi jogok alapvető elveit és amely halálbüntetést szab ki az apartheid politikával szembehelyezkedő minden megmozdulás ellen. Hasonló perek egész sora van most folyamatban ebben az országban. A már befejezett eljárásokban sok hazafi fejére sújtott már le a legszigorúbb ítélet amiatt, mert tagjai mertek lenni az Afrikai nemzeti kongresszusnak és a Pán-afri- kai kongresszusnak, melyeket a hivatalosan megbélyegzett politikai mozgalmak közé sorolnak, vagy pedig azért, mert az apartheid politikája ellen nyíltan merészeltek fellépni. Közben a parlament újabb törvényt szavazott meg, amely még az eddiginél fokozottabb mértékben gyalázza meg az emberi jogokat és súlyosbítja az amúgy is feszült helyzetet. Ez a fejlődés igen jelentékenyen járul hozzá egy fenyegető konfliktus kitöréséhez és félő, hogy ennek igen komoly visz- szahatása lesz az afrikai kontinensen és az egész világon. Nelson Mandela kijelentései a pretoriai perben, valamint a többi vádlott által felhozott egyéb bizonyítékok világosan mutatják, hogy a délafrikai kormány politikája az apartheiddel szembenálló népcsoportoknak nem hagyott már más választást, mint a kíméletlen erőszak alkalmazását. A fent leírt tényállás szóról- szóra adja vissza az ENSZ kiküldött különbizottságának jelentésében foglalt pontokat, melyeket a Délafrikai Köztársaság apartheid politikájáról terjesztett elő a Biztonsági Tanács május 27-i ülésén. Általános volt az a vélemény, hogy ez a jelentés a legvilágosabban és minden kímélet nélkül állítja pellengérre a Verwoerd kormánynak a vádlottak ellen indított büntető-akcióját, — amely valamennyiüknek életfogytiglani fegyházra történt elítélésével végződött. De a Nelson Mandela, Walter Sisulu és társaik ellen hozott ítélet — ebben a perben afrikaiak, indusok, fehérek együtt ültek a vádlottak padján és egy demokratikus, megkülönböztetés nélküli Afrikát szimbolizáltak — távolról sem jelenti a probléma megoldását. És a fentidézett jelentés, amely pontos adatokat közöl az apartheid, a faji megkülönböztetés törvényhozásáról, csak kihangsúlyozza azt a helyzetet, amely azt eredményezte, hogy kevés kivétellel három millió fehér tömörült össze, hogy minden lehető eszközzel állandósítsa a Verwoerd és igazságügyminisztere által elhatározott jogtiprást. A mindent legázoló „törvényes“ erőszak egyik pontja, amelyre Verwoerd kormánya támaszkodik, kétségkívül az a hatalmas gazdasági fellendülés, amelyben Délafrikának jelenleg része van és amelyben jelentős szerepet játszanak a nagy nyugati tőkéscsoportok által eszközölt gigászi beruházások. A Délafrikai köztársaság ellen foganatosítandó gazdasági szankciók megtárgyalására április közepén összeült konferencia, amelyen 26 országot és 51 politikai pártot 250 delegátus képviselt, nyomatékosan mutatott rá arra a veszélyre, melyet az apartheid jelent a világbékére nézve és arra a körülményre, hogy Délafrika gazdasági tekintetben igen nagy mértékben függ különféle fontos árucikkek és nyersanyagok bevitelétől, tehát létérdeke ezeknek a behozataloknak akadálytalan folytatását kívánja meg. A konferencia ennélfogva felhívta a nemzetközi szervezeteket, állapodjanak meg közös gazdasági szankciók programjában, mert csakis ilyen nemzetközi nyomás fogja tudni rábírni a Verwoerd kormányt az apartheid politikájának megváltoztatására. De sajnos, úgy látszik, a kockán forgó hatalmas nyugati gazdasági érdekek — két milliárd angol fontot tesznek ki az angol-amerikai beruházások Délafrikában — megkötik sok nyugati kormány kezét. Tény az, hogy a rivoniai (pretoriai) per ítélethozatalának küszöbén az ENSZ Biztonsági Tanácsában nagy többséggel szavazták meg Tunisz és az Elefántcsontpart képviselőinek javaslatát, amelyben a per azonnali felfüggesztését és az összes politikai foglyok szabadonbocsátását követelték, de a francia, amerikai ás brit delegátusok tartózkodtak a szavazástól. Ro. A Nemzetgyűlés alelnöke dr. Václav Škoda baráti beszélgetést folytat a dán parlament elnökével, Gustav Pedersennel. A DÍVSZ a kolonializmus ellen A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség megalapítása pillanatától kezdve, egyik legfontosabb feladatának tekintette a felszabadulásukért harcoló népek és fiatalok melletti széles körű, nemzetközi szolidaritás ki- nyilvánítását és szervezését, A DÍVSZ egész története azt bizonyítja, hogy a világszervezet nem kis szerepet játszik azokban a nemzetközi szolidaritási mozgalmakban, amelyek által a világ ifjúsága a legkülönbözőbb formákban nyújtott támogatást a nemzetközi függetlenség elnyeréséért küzdő népeknek. E mozgalmak sikeréért nem egy kiváló fiatal adta életét is, mint például Ardali Daouhda, a kiemelkedő nigériai ifjúsági vezető. A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség, híven hagyományaihoz, továbbra is példamutatóan és eredményesen közreműködik a világ fiataljai szolidaritásának kialakításában és fejlesztésében, a még harcoló népek mellett. A világszervezet legutóbbi vb-ülésének határozata leszögezte: „Tovább kell fejleszteni az ifjúság nemzetközi szolidaritását az imperializmus, a kolonializmus és a neokolonializmus ellen, a szuverenitásért és a nemzeti függetlenségért.“ Milyen konkrét akciókkal biztosította a DÍVSZ e feladat végrehajtását? Még a vb-ülésén kezdeményezés született egy, a dél-vietnami nép melletti Szolidaritási Bizottság felállítására és Állandó Titkárság létrehozására vonatkozóan. A DÍVSZ, szolidaritási tevékenységének keretében, 1956 óta hagyományosan megünnepli április 24-ét, a felszabadulásukért harcoló fiatalok napját. A II. Latinamerikai Ifjúsági Kongresszus, amelyet ez évben Chilében szerveztek, ugyancsak központi helyen foglalkozott a latin-amerikai népek függetlenségi mozgalmaival. A DÍVSZ szolidaritási akcióinak további nagy demonstrációja volt ez év januárjában az indonéz ifjúsági szervezetekkel közösen szervezett konferencia és nagygyűlés Dzsakartában, Észak Kalimantan népének függetlenségi harca mellett, Malaysia neokolonialista terve ellen. Ez a konferencia, amelyen mintegy 40 ország ifjúsági szervezetei vettek részt, egyhangúlag elfogadott határozataiban ismét fényes bizonyságát adta a DÍVSZ aktív szolidaritásának az indonéz fiatalokkal és Ázsia harcoló népeivel. A DÍVSZ állandó és aktív szolidaritásának egyik legmeggyőzőbb példája az a szerep, amelyet a világszervezet a szeptemberben Moszkvában sorra kerülő Világifjúsági Fórum előkészítésében vállalt magára, Ez a Fórum, amelynek központi témája a nemzeti függetlenség kérdésével összefüggő problémák megvitatása, hivatott arra, hogy még szélesebb alapokra helyezze a világ Ifjúságának szolidaritását a ma még harcoló népekkel, s az erkölcsi és anyagi támogatás új formáit dolgozza ki. Ügy véljük, hogy ez a Fórum új fellendülés kezdete lesz a nemzetközi szolidaritási mozgalmakban, amelyek hathatósan járulnak majd az új győzelmekhez, a népek teljes felszabadításához. A haiti diktátor Duvalier, ha az USA támogatásának is köszönheti hatalmát, mégis a „népre“ hivatkozik. Ám közte és a nép között mégis állig felfegyverkezett hadseregre van szükség. Ezt bizonyítja felvételünk is.
