Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-06-23 / 25. szám

GÁL SÁNDOR: Kóborlás (Hallani a zajt, jön, jön az ember, kopog a kövön két bakancs.) Kócos lány bújik elő íves kapu alól. ,.Fiúka kedves .. Hangjában álmos isten dalol. „Fiúka kedves, a lomb már lehullt, s én itt maradtam, hidd el, íiúka nem í g y akartam. Fiúka hidd el, a lepkék (áznak, őszi dér ütött tizenhat évet, tizenhat évet őszi dér ütött tizenhat évet, tizenhat évet már annyit éltem; fhika hidd el a lepkék is fáznak. Mért állsz itt, jöjj, legyél bátor, harisnyám nincs, csak csókom s álmom, fiúka kedves ...“ (Jön, jön az ember az útja egyre fogy, az éjszaka egyre mélyebb az élete is egyre fogy.) Felhajtott gallérral néhány fiatal falnak dőlve áll a mozi előtt; nem ér hozzájuk se fény, se utca-zaj se gond, se cél, se nők. Ma itt nem játszanak ... Ünt-arcú ember- giccsek. Fáznak. Ha jön a banda, tán közé állnak, de az se biztos. Jobb a piszkos falnak dőlni, hogy végleg el ne essenek. (Merre tovább? A két bakancs viszi az embert, a nyugtalant.) „Bácsi! Nem láttad anyukát? Azt mondta rögtön vissza jön, már régen várom, s fázik a lábam a kövön“. „Bácsi, te mért vagy egyedül? Valaki téged is elhagyott? Én nem szeretem, ha magam vagyok, bácsi, ugye neked is rossz egyedül?“ S ekkor előkerül valamelyik kapu alól az anyja, megigazítja ruháját, lesimítja a ráncokat. Harisnyatartója leszakadt, észre se vette. „Mit bámul, mit áll itt, mit akar?“ Kiabál, hogy titkolja, amit úgyse lehet. „Anya! De jó, hogy jössz már“. A gyermek nevet. S a két bakancs tovább veri a köveket. Hajnalodik mikor szobájából kizárja a világot. Hanyatt fekszik, rágyújt, s nézi a homályos ablakot. Aztán ceruzát, papírt kotor elő, s írni kezd, de olyan fáradt, hogy elalszik az asztal mellett. „ ... Kedves, ez az a forrás, megcsókolhatsz, ha jól esik, senki se jár erre. Virágot szedek, addig te pihenj csak, próbálj álmodni, vigyázok rád, s a szerelemre...“ „ ... Most repülni fogunk kisfiam, arra, ahol ezüst a fű, s minden virágzik, apró sün-malackák hevernek a gyepen, s gyémánt-kagylókat rejt a homok; oda megyünk játszani kicsi fiam .. Az ablak mögött a város új reggel fényével ébred. Az aszfalt fekete kígyója széttaposva lapul a dübörgés alatt. Villamos csörömpöl, remeg a föld és a falak. DALOLVA SZÉP AZ ÉLET Nem tudom, ki logy van vele, de •n mindig őszin- :én örülök, ha va- amelyik együtte­sünk munkáját siker koronázza. Örömöm még csak fokozódik, ha va­lami újjal, a meg­szokott formák félretételével ta­lálkozom. Együtte­seink az útkeresés időszakát élik. Vo­natkozik ez a meg­állapítás nemcsak a magyar, de a szlovák és a cseh együttesekre is. Próbálnak új for­mákat keresni, új tartalmat adni munkájuknak. Az útkeresés nem hoz mindig sikert. Ép­pen ezért vegyes érzelmekkel várok minden bemutatót, félek a csalódás­tól. félek attól, hogy a próbálko­zásban rejlő búk- tatók a legnagyobb igyekezet mellett is tönkreteszik az újat kereső együt­tesek műsorát. Örömmel állapíthatom meg, hogy a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottsága Magyar Dal- és Táncegyüttesének múlt heti bemutatója sikerült. Nem e müsorszámokra gondolok első­sorban, hanem magára a jó ötletre, a műsor összeállításá­ra. Nevelői hangverseny. Ezt a címet adták a műsornak. Ta­lálóbbat nem is lehetett volna adni. Nem akarok túlzásokba bocsátkozni, de hasonló össze­állításokkal nem találkozha­tunk gyakran. Az elgondolást Csárdás üdvözölni kell. A cél pedig vi­lágos: elősegíteni a csehszlo­vákiai magyar iskolák zenei nevelését. Mert hiszen az együttes ezzel a műsorával akarja végiglátogatni iskoláin­kat. ­RÖVIDEN AZ ÖSSZEÁLLÍTÁSRÓL 1 Medvesaljai népdalokkal kez- a műsor és tömegda- fejeződött be. Rajter népdalfeldolgozásait Zoltán, Bartók Béla, Lajos feldolgozásai dődött lókkal Lajos Kodály Bárdos követték. MűsorAnak ebben a részében szerepelt az Ördög- lagzi című néptánc is. Magyar nótákkal, valamint stilizált népies tánccal folyta­tódott a műsor. Ezután klasz- szikus dalokkal, Mozart, Schu­mann és Schubert műveivel ismerkedhettünk meg. Az ope­rett- és filmzene sem hiány­zott a műsorból. Helyet kapott az opera is. Az ifjúság körében közked­velt táncdalok megérdemelt sikert arattak. Ennyit a műsor tematikai összeállításáról. Szólnom kell még az összekötő szövegről, amelyet Janda Iván írt. A szer­ző tömören jellemezte a zene különböző válfajait. Így azok is, akik különösképpen nem foglalkoznak a zenével, sokat megismerhetnek, és ami a leg­jobb, hogy mindjárt az össze­kötő szöveg elhangzása után hallják is az egyes műveket. Tudom, hogy pl. az operáról, operettről vagy akár a táncze­néről ismertetőt írni nehéz. Ilyen alkalomra elég a kevés és a rövid szöveg is, mert nem kimondottan a zeneked­velők számára készült a műsor. Már említettem, hogy az együttes tagjai az iskolákat akarják meglátogatni szeptem­bertől kezdve. Kár volna, ha a diákok számára készült műsort kimondottan csak a diákoknak adnák elő. A felnőttek is szí­vesen végignéznék ezt a szép összeállítást. Azt hiszem, nem jelent az együttesnek különö­sebb megterhelést az, hogy azokban a falvakban és váro­sokban, ahol délelőtt vagy dé­lután előadást tartanak, este a felnőttek előtt is bemutat­kozzanak. JAVASLAT ÉS MEGJEGYZÉS Nem leszek ünneprontó, ha a bemutató alkalmából egy ja­vaslattal és egy megjegyzéssel huzakodom elő. Nem ártott volna, ha az operett és filmzene mellett daljáték részletet is iktattak volna a műsorba. Hirtelen csak két szerzőt, Huszka Jenőt és Kacsóh Pongrácot említem. Daljátékaik ismertek és szíve­sen hallgatjuk müveiket.­A megjegyzésem pedig, de itt álljunk meg egy pillanatra. Főleg gyermekek nézik meg a műsort. Ez a cél, ez az első­rendű feladat. Ám nem lehet mindegy számunkra, hogy a legkisebb nézők, akik szinte magukba szívnak minden szót, rossz kiejtéssel hallják az egyes műveket. Tudom, jön az ellenvélemény, hogy szlovák hatás, stb. Egy félhivatásos magyar együttesnek, nem bo­csáthatunk meg ilyesmit. Őket ezrek és ezrek hallgatják, ez­reknek és ezreknek szolgálnak rossz példával a kiejtés terén, és bátran kimondom, hogy sú­lyos bűnt követnek el a ma­gyar nyelv ellen. Ezt a hiá­nyosságot minél előbb orvosol­ni kell. Ne elrontója, hanem ápolója legyen nyelvünknek az, aki színpadra áll és onnét magyarul szól a hallgatókhoz. Nem akarok általánosítani, és nem sorolok fel mindenkit, aki a fent említett hiányosságokba beleesett. Dráfi Mátyás az, aki a legszebb kiejtéssel adta elő a számait. Az ő példáját kö­vethetnék a szólisták, valamint az énekkar tagjai is. Végül az ének- és zenekaron kívül a szólistákat, név szerint Hamar Adriannét, Hornung Adriannét, Seereiner Erzsébe­tet és Uhl Lukréciát az egyes művek tolmácsolásáért (ter­mészetesen a nyelvi hibákat egyeseknél leszámítva), csak dicsérni lehet. Dráfi Mátyás nemcsak mint szólista szere­pelt, hanem az összekötő szö­veget, illetve egyes művek is­mertető szövegét is kitűnően tolmácsolta. Csikmák Imre „ÖREG DIAKOK BÚCSÚJA" Az iskolai év végén sok he­lyen felhangzik az ismert kedves búcsúdal, mert hiszen minden évben sok-sok diák fejezi be tanulmányait, elhagy­va az iskolát, hogy az élet új útjaira induljon. Az utolsó tanítási napon kerül sor a ha­gyományos ballagásra, amikor a búcsú szomorkás hangulatán túl már az új életbe indulás nagy várakozása tölti el az ifjúságot. Ez alkalommal nem ifjú diá­kok ballagásáról van szó, ha­nem a bratislavai magyar dol­gozók esti iskolájának végző tanulóiról, „öreg diákokról“ Ez évben május utolsó nap­ján fejeződött be részükre a három éves tanulás, melyet felnőtt, komoly dolgozók ön­ként vállaltak. Nehéz napi munkájuk mellett helytálltak becsülettel a hosszú három éven át, pedig nem egyszer érkeztek fáradtan az előadá­sokra. Meghatóan szép volt búcsú­juk az iskolától, osztályuktól, ahol annyi gondterhes, de ked­ves és vidám órákat is éltek át. Németh Mária mélyen átér- zett közvetlen szavakkal mon­dott köszönetét a harmadik évfolyam nevében osztályfőnö­küknek és valamennyi taná­ruknak, akik szerető gondos­sággal vezették őket három éven át, biztatta az elcsügge­Nemzetközi zenei nevelési konferencia Buda pesten dőket és készségesen segítve mindenütt, ahol arra szükség volt. Ez után került sor a diák­társaiktól vett búcsúra. Frank Júlia, másodosztályos tanuló nagyon szép, könnyekig megható szavakkal búcsúzott a távozóktól. Mint mondotta, vannak az életnek kiemelkedő pillanatai, ezekhez tartozik a mostani is. Nem lehet elfogó- dás nélkül visszapillantani azokra a küzdelmes és bizony nem könnyű évekre, melyeket a dolgozó' ember itt az iskola falai között eltöltött. Minden erejüket latba kellett vetni, hogy elérjék a célt, hogy ki­érdemeljék tudásukkal az érett ember címet. Munkájukról, ta­nulásukról, tudásukról tanúbi­zonyságot tesznek az érettségi vizsgákon is. ők azonban nem az érettségi után indulnak az életbe, mert már jóval tanulá­suk megkezdése előtt bekerül­tek az élet küzdelmes forga­tagába és mindenikőjüknek a saját munkahelyén kellett elő­ször megállnia a helyét. Ma, amikor tudásban gazdagodva távoznak ebből az iskolából, nemcsak önmaguk, de munká­juk értékét is növelték. Frank Júlia azzal fejezte be beszédét, hogy gondoljanak vissza mindenkor hálával isko­lájukra, tanáraikra, maradjon emlékezetükben mind az a szép, amit itt átéltek. A búcsú ideje eljött, hát el kell válni, de ne könnyekkel, hanem vi­dáman, mert ez a perc az,.öreg­diák“ életének egyik legboldo­gabb és régen várt pillanata. A beszéd elhangzása alatt szem nem maradt szárazon. percekig meghatottan hallgat­tak, majd Németh Mária meg­köszönte a baráti búcsúszava­kat s együtt valamennyien el­énekelték a „Ballag már a vén diák...“ kezdetű dalt. Végezetül minden búcsúzó öreg diákot megajándékoztak egy szép könyvvel a másod­osztályosok. A búcsú mindig nehéz, az ember mindig úgy érzi, hogy életének egy darabját hagyja ott, ahonnan végleg távozik. A végzős diák az iskolától, a tanítójától soha nem válik el végleg és nemcsak az emlé­kezés, vagy az 5 éves találko­zók viszik vissza hozzá. A ta­nító baráti érzéssel követi volt tanítványai életének további útját is, sokszor segíti tanács­csal, bátorítással a bizalommal hozzá fordulót. A dolgozók esti iskoláját látogató munkásoknak gyakran van szükségük tanácsra, biz­tatásra, különösen az időseb­beknek, főként a tanulás első évében. Gyakran elcsüggednek a felmerülő nehézségek előtt, amin nem is csodálkozhatunk. Ők voltak serdülő koruk mos­toha gyerekei, akkori körülmé­nyeik nem engedték meg, hogy tanulhassanak, korán munkába kellett állniuk a megélhetésért. Ma azonban módjukban van, hogy munkájuk mellett is mű­velhessék magukat, pótolhas­sák az elmulasztottakat. Ko­runk és a technika rohamos fejlődése meg is kívánja a munkás magasabb ismereteit, szélesebb világszemléletét. Ezért kívánatos, hogy minden dolgozó legalább az általános műveltséget nyújtó középisko­lai képesítést szerezze meg. A magyar nemzetiségű dolgo­zók részére a Bratislavában az Általános Műveltséget Nyújtó Középiskola mellett működő Dolgozók Esti Iskolája ezt le­hetővé teszi. Az iskola három éves és érettségivel végződik. Hetenként csupán három délu­tán vannak előadások. S hogy a tanulás nem volt hiábavaló, azt bizonyítja a most érettsé­gizők öröme és hálája, mely a búcsú szomorú percein is áttörve egy szebb, gazdagabb, örömteljesebb élet perspektí­váját ígéri. Me-il. A Zenei Nevelés Nemzetközi Társasága és a Zeneművészek Szövetsége közreműködésével nemzetközi nevelési konferen­ciát rendez Magyarországon, Budapesten június 26. és július 3. között. A konferencia mintegy 450 részvevője 30 országból érke­zik hazánkba. Az összes na­gyobb európai ország vezető zenei nevelői bejelentették részvételüket, de jönnek kül­döttek az USA-ból, Argentíná­ból, Chiléből, Libaiíonból, Te­heránból. Tunszből, Japánból is. A konferencián 12 neves külföldi együttes mutatja be tudását, köztük a Dán Királyi Akadémia Kórusa, a princetoni egyetem kórusa, a Bécsi Aka­démiai Vokál Kórus, a hallei Luther Kórus, Csehszlovákiá­ból 3 együttes, Lipcséből a Tamástemplom kórusa érkezik, Bulgáriából 130 tagú gyermek- kórust. a Szovjetunióból a vil- niuszi kamarazenekart várják A konferencián a hagyomá­nyos zenei nevelési kérdések mellett sok előadás foglalkozik az új zenei irányzatok, a dzsessz és a népzene hatásá­val és felhasználásával az is­kolai zenei oktatásban. Több előadó foglalkozik majd a mo­dern zene tanulmányozásának, megközelítésének problémájá­val, a ritmikai nevelés jelen­tőségével, A magyarországi zenei neve­lést több bemutató tanítás és a legjobb iskolai és felnőtt­műkedvelő ének- és zenekarok előadása illusztrálja. A konferencia ideje alatt tíz ország zenepedagógiai kiadvá­nyaiból, könyvekből, kottákból, hanglemezekből, fotókból kiál­lítást rendeznek; erre többek között a Szovjetunió, az USA és Vietnam is küldött anyagot. A július 1-i ifjúsági hang­versenyen öt ország kórusa, budapesti énekkarokkal közö­sen, magyar nyelven énekli el Kodály, Magyarokhoz című kőrusművét. A nemzetközi zenei nevelési konferencia július 3-án este a magyar Állami Hangverseny- zenekar és a Budapesti Kórus díszhangversenyével ér véget. Könyveinkkel most az egész világon ismerkednek az olvasók. Áprilisban a Nemzetközi Gyermekkönyv Vásáron Vladimír Fuka A hetedik mennyországban cí­mű könyve aranyérmet ka­pott. Májusban 18 könyv­kiadónk vett részt Varsóban a Nemzetközi Könyvvásá­ron. Június 10-e óta Lon­donban kerültek kiállításra a cseh és szlovák könyv­kiadók, valamint a Cseh­szlovák Tudományos Aka­démia kiadványai. ★ Prágában mintegy 160 if­júsági és gyermek-regény írója e napokban háromna­pos értekezletet tartott. Az értekezleten a fiatal nem­zedékek eszmei és erkölcsi nevelésének kérdéseivel a gyermekirodalom művészeti és nevelő feladataival fog­lalkoztak. ★ A Münchenben megren­dezett első nemzetközi TV- Fesztiválon a gyermekmű­sorok kategóriájában a Szovjetunió kapta a nem­zetközi ifjúsági dijat. Más ifjúsági kategóriában dijat nyert Franciaország és Japán. Fürge ujjak csomagolják az ajándékoké#.

Next

/
Thumbnails
Contents