Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-06-23 / 25. szám

Hullámzó gabonatáblák köz! Olyan a napsugarak hevétől Izzó országút, mint a tengerbe nyúló móló, két oldalán a hul­lámzó gabonatenger. Még ha­ragoszöld a sejtelmesen sut­togó tengerár, de már nem mindenütt, a júniusi nyár rö­videsen kasza alá érleli a bő­nek ígérkező termést. Rohan a gépkocsink, Szene, Galánta Érsekújvár, Párkány, Komá­rom az útvonal, majd Nagy- megyeren át Dunaszerdahely és Somorja következik. Az or­szág éléstárának egyik jelen­tős karéja, azoknak a vidékek­nek egyike, amelyeken eldől az idei kenyércsata. Az időjárás eddig kedvezően hatott a szö­vetkezeti gabonatáblák folya­matos beérésére. A galántai szövetkezet határában mondta is Varga Pista bácsi, hogy ... igen jónak ígérkezik az idei termés, csak még egy kis eső kéne. . Nekünk ugyan az eső annyi­ra azért nem volt sürgős, ám alig haladtunk néhány kilomé­tert Érsekújvár felé. máris nyakunkba zúdult a zápor. Hát ez a kívánság gyorsan telje­sült! Érsekújvár feltúrt utcáin már bokáig érő sárban gázol­tunk. Az eső elkísért bennün­ket egész Komáromig. Jó termés ígérkezik, amerre jártunk, feltettük a kérdést, vajon felkészültek-e a betaka­rítási munkákra, milyen fokú az aratási készenlét? Galántá- ról, Érsekújvárról, Komárom­ból, Párkányból Dunaszerda- helyről és Somorjáról jelent­hetjük, az előkészületek meg­történtek Fekészüiten várják az aratók, gépek a beindítást. A tavalyinál jóval nehezebb munka várja az aratókat és gépeket, hiszen jóval nagyobb területen hullámzik a gabona­tenger, mint az elmúlt eszten­dőkben. Szlovákiában 732 000 hektárról kell betakarítani a kenyérgabonát, s ebbői a nyu­gat-szlovákiai kerületre csak­nem 200 000 hektár jut. A ter­mőföldek javarésze. A gép- és traktorállomasok teljes ütem­ben készítik elő a kombájno­kat, aratógépeket. Otban van­nak az új SZK 4-es kombáj­nok. A szlovákiai gabonacsa­tában több mint 3000 gabona- kombájn vesz részt. A duna- szerdahelyi járásban 143 kom­bájn várja készenlétben a be­vetés napját, de már megleve­lezték a hradeci, kroméŕíži járásokkal a bajtársi segítség- nyújtást. kb. 80 kombájnt vár­nak tőlük az aratási csúcs­munkákra A komáromi járás­ban 14-16 nap alatt végzik el az aratást és azt remélik, hogy a szemveszteséget leszorítják a 7 százalék alá. — Azt reméljük, hogy az idei szemveszteség nem lesz több 3-4 százaléknál — fogad- koznak az ógyallaiak. Már pe­dig ez nagy szó, hiszen szlo­vákiai viszonylatban a 7 száza­lékról legalább a felére csök­„Ezzel a kombájnnal akár holnap kifuthatnánk már.. kenteit szemveszteség révén 8000 tonna sertéshús többletet érhetünk el. Igen, ez a legfontosabb fela­dat. A szemveszteség nélküli betakarítás. Ezért kell készen állnia minden kombájnnak, aratógépnek Ezért kell ponto­san beütemezni az aratási munkálatokat. Az időjárás be­hozta a késést, a júniusi nyár gyorsan érleli a gabonákat, most majd az aratóktól függ, milyen eredménnyel vívják meg a kenyércsatát a szövet­kezeti táblákon. -os Szegediek az Elektrosvitben Az érsekújvári Elektrosvit­ben semmi sem változott. Reg­gel nők és férfiak lépnek be a kapun, a portás üdvözli őket, majd kiki a saját munkahelyé­re siet. így megy ez minden üzemben. A minap húsz fiatal lépte át a határt, majd az üzem kapu­ját, hogy három hétig ismer­kedjen a gyárral, az emberek­kel. Amikor ott jártam, már dol­goztak. Föl se figyeltem volna rájuk, ha az üzemrészleg veze­tője nem figyelmeztet, aki úgy hiszem észrevette, hogy riport - témát keresek. — Ök ketten, az a két lány, magyarországiak — bökte ki, majd keresztnevükön szólítot­ta őket. így ismerkedtem meg Bánáti Annával és Erdős Zsuzsával, a Szegedi Tanárképző Főiskola negyedéves hallgatóival. Né­hány percre abbahagyták a munkát, először csodálkozva néztek rám, hogy riportot aka­rok írni és azt csehszlovákiai magyar lapban közölni (talán elkerülte figyelmüket, hogy ilyen is van nálunk, minden­esetre elgondolkoztató), majd mégis sikerült megbarátkoz­nunk. Elmondták, hogy matemati­ka, fizika, politechnika szako­sok. Ügy mint nálunk a főis­kolások, ók is minden évben részt vesznek termelési gya­korlaton, hogy elméleti tudá­sukat lemérjék, illetve bővít­sék. Iskolájukat és a nyitrai főis­kolát több éves barátság fűzi össze. Már tavaly is jártak a szegedi diákok Csehszlovákiá­ban, a nyitraiak pedig Szegedre látogattak el. Ez volna az előz­mény, ahogy eljutottak hoz­zánk, maga a valóság pedig az, hogy most az itt-tartózkodá­suk után néhány nappal bátran kijelentik, nagyon jól érzik magukat. Teljesítményre dol­goznak az üzemben, így pénz is lesz, amiből ajándékot sze­retnének vásárolni. Itt az üzemben a munkakörülmények jók. A lámpaszerelés, amit je­lenleg végeznek, nem nehéz és kedvesek az emberek, akikkel együtt dolgoznak. Nyelvi ne­hézségeik igazán nincsenek Érsekújváron, mert azon a részlegen, ahova őket helyez­ték, mindenki beszél magyarul. Nemcsak a munkával, hanem a várossal, tehát Nyitrával és • Érsekújvárral való ismerkedés, valamint három napos tátrai kirándulás is várta őket Cseh­szlovákiában. Igaz, ők nem mondták, de nekem nem tetszett, hogy min­dennap Nyitráról járnak Érsek - újvárba. Csak annyit említet­tek, hogy ma is korán keltek. KINCSES SZIBÉRIA A távolság nem nagy a két város között, de annak a ti­zennégy lánynak és hat fiúnak, aki Szegedről érkezett azért, hogy minél többet tanuljon a három hét alatt, kár^ veszte­getni az idejét utazgatással. Aki külföldön van, minél töb­bet látni akar, de a Nyitra és Érsekújvár közti út unalmassá válik még vendégeinknek is akkor, ha mindennap kétszer megteszik. Bent a gyárban semmi sem változott. A húsz magyarorszá­gi fiatal főiskolás dolgozik, élményt és tapasztalatot gyűjt. Ez már közeledés, a két or­szág fiainak közeledése egy­máshoz. (cs) w Erdős Zsuzsa és Bánáti Anna szegedi főiskolások munka közben zibériát valamikor tajgával és mocsarakkal borított hatalmas, kietlen területnek tartották. Még Szemjonov-Tien Sanszkij, a világhírű orosz földrajztudós és utazó is ezt állította, hogy Oroszországnak ez a vidéke „végtelen szegény ásványi kincsekben“, s ezért ipari jelentősége nincs. A szovjet emberek rácáfol­tak erre'. Feltárták és az or­szág szolgálatába állították földünk égjük legnagyobb szén- lelőhelyét, a kuznyecki szén­medencét. Az Altáj-hegység- ben, Sorija hegeiben a Ha- kasz Autonóm Területen és Narinban hatalmas vasérctele­pekre bukkantak. A kalundai sztyeppe tavai kitűnő nyers­anyagot szolgáltatnak a vegy­iparnak. Aranyat és wolfrá- mot, bauxitot és csillámot, hi­ganyt és mangánt, márványt és platinát, s még sok egye­bet rejteget a szibériai föld méhe. A geológusok eddig csupán egyetlen kincset nem találtak Szibériában — kőolajat. Ezért azt eleinte a Kaukázusból, ké­sőbb a Volga mellékéről szál­lították ide vasúton. A soke­zer tartálykocsi csak nehezí­tette az amúgyis túlterhelt transzszibériai vasútvonal for­galmát. Az utóbbi években már könnyebbséget jelentett annak a kőolajvezetéknek a megépí­tése, amelyen keresztül Bas­kíriából jutott ide, keletre a kőolaj. A szakemberek azonban nem adták fel a reményt, hogy egyszer még Szibériában is találnak kőolajat. A geológusok elsősorban a transzszibériai vasútvonal mentén kutattak. Éveken át vizsgálgatták a többszáz hely­ről begyűjtött talajmintákat, de eredménytelenül. Ekkor rendkívül merész elhatározás­ra jutottak: áthelyezik a kuta­tást északabbra, és még egy­szer átvizsgálják az Ural- hegység és a Jenyiszej között elterülő síkságot. A kutatókra ismét nehéz napok vártak. Akaraterejük, bátorságuk és lelkesedésük végül is sikerre vezetett. A hír szárnyaira kap­ta az Ob-menti Berjozovo falu nevét, ahol elsőnek tört ma­gasba a szibériai földgáz. A földgáz kékes színű láng­ja hamarosan feltört a szom­szédos ajaszi lelőhelyen is, majd egy Polnatovo nevű han­ti faluban, később pedig Igrim környékén... Az Ural északke­leti lejtőjével határos hatal­mas területen óriási kiterjedé­sű földgázkincsre bukkantak. Most már csak a kőolajat kell megtalálni! A siker nem váratott sokáig magára. Az Ob egyik mellékfolyója, a Konda völgyében van Saim falucska. Az itt végzett próbafúrások során sokszor bukkantak kő­olajra Nyugat-Szibériában. Ezt követően kőolajat találtak Me- gionszkijban, Szurgutban, Ka- mennijban, Uszty-Balikban. Mi a jelentősége e fontos geológiai leleteknek, s milyen befolyással lehetnek a Kuz- nyeck-rnedence fejlődésére? Ezzel kerestük fel Andrej Trofimuk akadémikust, a Szov­jet Tudományos Akadémia szi­bériai geológiai és geofizikai fiókintézetének igazgatóját. — Nem leletekről van itt szó, hanem nagy jelentőségű felfedezésekről. Ezek fontos­ságát kellően értékelte álla­munk akkor, amikor érdem­persze a fejtörés, mi mindent vigyek magammal, már jóval előbb kezdődött, A műszerek csomagolását ugyancsak a na­pokban kezdem meg. Talán különösebben nem is kell ki­hangsúlyoznom a szakszerű és gondos csomagolás fontossá­gát, hiszen tudott dolog, hogy pl. a gumi — 40 foknál törik. Tudományos megbízatásomon kívül fényképezéssel, filme­zéssel és útleírással szeretnék foglalkozni. A sarki fény, a fó­kák és pingvinek valószínűleg kedvenc objektumaim közé tartoznak majd. — Vajon tudod-e már, mi­lyen nehézségekkel kell szem­benézned és milyen körülmé­nyek között? — E földrész levegője ritka és rendkívül hideg. Ezért tél- időben a kinti munkákat spe­ciális légzőberendezésse! ellá­tott öltönyökben végzik, ne­hogy a hideg levegő közvetle­nül a tüdőbe kerüljön (40 fok­nál a tüdő bomlásnak indul). Eleinte az orrvérzés és a szé­dülés sem ritka jelenség és a hideg következtében rendkívül nagy a szervezet energiafo­gyasztása. A mágneses pontok beméré­se természetesen a szabadban történik, naponta kell elhány­ni a havat a lakótelep -elől. Az egy évből kb. két hónapot töl­tünk környezetismerettel, te­repkutatással. Télen eleinte minden 30 perc. kinntartózko- dás után 20 percet helységben kell eltölteni. Később ezt ed­zéssel fokozatosan növelni le­het. — Mit csinálsz majd a sza­bad időben, milyen könyveket viszel magaddal? — Rádiót sajnos nem hall­gathatok, a póluson nagyon rosszak az adás-vételi viszo­nyok, kizárólag nyugodt napo­kon lehet viszonylag élvezhető adást hallani. Remélem a Cseh­szlovák Rádió az előző idő­szakhoz hasonlóan most is kü­lön adást sugároz majd, sark­kutatók számára, melynek ke­retében hozzátartozóimnak módjukban lesz üzenni. Ez ugyan egyoldalú híradási for­ma, de én csak rádiótelegrafi- kus úton fogok tudni életjelt adni magamról. így hát mó­dom lesz kiegészíteni kezdet­leges angol tudásomat, tovább­fejleszteni matematikai isme­reteimet. Mivelhogy orosz könyvekből már most is gyak­ran tanulok, felhasználhatom az ottani könyvtár nyújtotta lehetőségeket is. A „személy­poggyászomban" persze helyet szorítok néhány kötetnyi sze­relmi lírának is, mert ugyebár mégiscsak fiatal vagyok... a szerelmet sem szeretném tel­jesen száműzni életemből. Még aztán néhány szívből jövő, for­ró szóval felvértezve, köny- nyebben vehetem fel a harcot a zord természettel. Reméljük az egészségével sem lesz baj az indulásig. Ez ugyanis a kiutazás egyik leg­szükségesebb előfeltétele. Ak­kor egy újabb évet kéne várni, ám az ilyesmin a legjobb mie­lőbb túlesni. Hiszen nem kis bátorság kell hozzá. Sok sikert az előkészületek­hez! Szerencsés utat! Beszélgetett Mécses János A geológusok egy grafitdarabot vizsgálatnak (Szljudnyika, Dél-Bajkál) W nem kellene lemaradoznunk? Ama nagy feladatok egyi­ke az idei mezőgazdasági munkában, amit a párt köz­ponti bizottságának már­ciusi ülése is hangsúlyozott,; a terimés takarmányok be- gyűjtése. E munkával szo­rosan összefügg a silózásra' való időbeni felkészülés.! A silózás a hagyományos; takarmányszántással szem- ; ben sokkal előnyösebb és szerte a világon már meg­honosodott. Az új technológiának, i amely nem függ annyira az időjárástól, már az idén is hozzá kell járulnia a téli időszakra tárolandó nagyobb mennyiségű takarmány­készlethez, és sok sok va­gon fehérje-anyagot kell megmentenie. A felépülő silőgödrökbe háromszor annyi terimés takarmányt; kell elhelyezni, mint tavaly. E célból a kerületekben és a járásokban szaktanfolya­mokat szerveznek, gyakor­lati bemutatóval. Amint a helyzet mutatja, az építé­szet, de a mezőgazdaság sem készült fel kellő idő­ben az ilyen széleskörű ak­cióra. Hiányoznak a meg­felelő panelek és gépek s a mezőgazdasági üzemekben sok az előítélet az új dol­gok iránt s Így elég gyakori a kedvetlenség, a megnem- értés is. A silógödrök épí­tése ezért' vontatottan ha­lad, s országos méretben május végéig mindössze 568 silógödröt készítettek el, 300 000 köbméter kapaci­tással. A délcsehországi, nyugat- és középszlovákiai kerüle­teken kívül a nyugatcseh­országi kerületben is jól halad a silógödrök építése. A prešticei Prefa üzem ugyanis a kerületi szervek javaslata nyomán könnyű paneleket kezdett gyártani, amelyekből a szövetkezete- sek autó-daruk és emelők nélkül (a szövetkezetesek- nek ilyen gépi eszközei) maguk is meg tudják csi­nálni a silógödröket. Nyu- gat-Csehországban ez idén .1400 silógödröt építenek, általában minden nagyobb befektetés nélkül. Ez idő tájt már gyűjtik a terimés takarmányokat. A kerületekben és a járá­sokban több mint 3000 siló­gödör van építés alatt, áme- lyeket mennél előbb be kel­lene fejezni. A CSISZ KB harmadik plénuma határo­zatának értelmében a siló­gödrök építősében a CSISZ- szervezeteknek s főleg az ifjú gépesítőknek is részt kell venniük. Most éppen itt van a kellő alkalom. <A) rendekkel és kitüntetésekkel jutalmazta számos kiváló geo­lógusunk munkáját. — Az Uraiból, — folytatta Trofimuk, — ahol gazdag föld- gázmezőket fedeztünk fel, a kutatást kiterjesztettük az Ob vidékére, a Nyugat-szibériai síkság középső és északkeleti részére. Mindenfelől biztató hírek érkeztek. z Ob medencéje rendkívül gazdag kőolajban. S ha ma mindössze mintegy húsz földgázlelőhelyről és mintegy tíz kőolajlelőhelyről tudunk, ez bizonyára még csak a kezdet. Nyugat-Szibéria valószínűleg sokkal gazdagabb kőolajban, mint az Ural és a Volga mel­léke. Ami pedig a szibériai olaj minőségét illeti, semmiben sem marad el a volgai olaj mögött, s kevesebb ként tar­talmaz. — Kérdésük második részé­vel kapfcsolatosan, — folytat­ta az akadémikus — az a vé­leményem, hogy a Kuznyeck- medence rendkívül szerencsés helyzetben van. — Mi a helyzet a Kuznyeck- medence kőolaját illetően? — tesszük fel a kérdést búcsú­zóul Trofimuk akadémikusnak. — Véleményem szerint, — feleli az akadémikus — előbb- utóbb a Kuznyeck-medencé- ben is találunk kőolajat Igaz ugyan, hogy a próbafúrásokat sokkal mélyebben kell végez­ni, s ehhez másfajta technikai berendezésre van szükség. A Kuznyeck-medencét sokan teljesen kiaknázott területnek tartják. Pedig nem kell sok idő hozzá, hogy a geológusok valamilyen újdonsággal lepje* nek meg bennünket

Next

/
Thumbnails
Contents