Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1964-06-09 / 23. szám
Kaland a Tátrában (20.) Valaki vidám históriába kezdett. Apró, kis ügyeket meséltek szokásos férfikalandokat és ugratásokat. Elejtett szavaikból önmagámban összeraktam életük képét, megértettem kemény magukra maradottságukat. amely beléjük oltotta az örökké kész segítő szándékot, egymás pártolását, védelmét. Egyszóval azokat áz emberi értékeket, amelyek cspkis a fizikai munkások közt születhetnek meg és sehol máshol az emberi közösségekben. Itt sokkal kevesebb a széthúzó erő, a mindenek fölött álló önös érdek gs több az összekötő kapocs, amely biztonságot ad az egyénnek. Nagy-nagy vonzalmat, vágyat éreztem az ilyen élet iránt Talán mert az én kötélidegeimet is próbára tette, megviselte az a sok zavaros rendezetlenség, amely az utóbbi hetekben körülvette, befonta, átszőtte minden cselekedetemet, tetteimet, indulataimat és érzelmeimet. Szerettem volna szabadulni mindentől, hogy visszatérjek előző ősállapotomba, amikor a munkán, a tanuláson kívül semmi sem érdekelt és nem vettem tudomást a közönséges emberi gondokról, nem szólva az ország, a világ dolgairól. Ez a begubózás, hogy a megszokott diákkifejezéssel éljek megvédett sok zavaró körülményektől s talán így lettem kitűnő "tanuló, nagyjövöjű mérnökjelölt, de naiv és tapasztalatlan fiatalember, akit első akadály, az első zökkenő kitérít megszokott pályájából. Ha több nő, ha sok nő lett volna az életemben, Márta sem foglalta volna le minden energiámat. De villámcsapásként ért a szerelme. £s most? A kérdést csendben tettem fel magamnak. Fél füllel hallgattam a kissé zilált, esapkodóan változó társalgást, de igazában ismét lekötöttek a magam dolgai. Nem tudtam nyugvópontra jutni. Az előző est szégyene nagyon megsza- vart. Most már nem voltam tisztában önmagámmal sem, érzelmeimmel és vonzódásaimmal. Ügy éreztem, hogy nincs többé jogom Márta szerelmére, hogy a történtek után nem folytathatom ott, ahol abba maradt, még akkor sem, ha Mártában lenne elegendő bátorság közös életünk nagy nehézségeihez. Ez a csöppet sem férfias lelkiismeretfurdalás hihetetlenül összekevert. Vajon minden férfinak akkora gondot okoz egy-egy botlása?... Jó lenne erről valakivel őszintén elbeszélgetni. Csakhogy a férfi hiúság, a fellengzős nagyképűség vastag leple borul erre a titokra, Én azt hiszem, hogy a mélyen érző, igazán szerető férfi a poklok ezer kínját éli át, ha botlik. Csakhogy akkor miért botlunk olyan könnyen? Olyan kérdés ez, amelyre aligha adhat bárki is megnyugtató feleletet. Talán valami rendellenes van a mai férfi és nő kapcsolatában, talán valahol természetellenesen kezdtek fejlődni a dolgok és most nem lehet rendbehozni őket. Tény, hogy már akkor baj volt a szerelemmel. amikor az első férfit avagy nőt megcsalták, amikor a csalás bűntudatot teremtett, erkölcsöt formált és elindított egy máig érő folyamatot a két nem kapcsolatában. Hogy közben gazdagodott az ember érzelmi világa, az kétségtelen. De ez aligha nyújt kellő kárpótlást. A modern ember talán egyszer túlteszi magát minden fölgyülemlett bajon és ezen is. A közönyösek és cinikusok, akik máris túljutottak a szerelem nagy gondjain, akik nem csinálnak semmiből sem gondot, avagy nincs idejük az efféle gondokra, aligha hoznak megváltást. Ők a kényszer vadhajtásai csupán, s magatartásuk, ha általánossá válna, további ferdeségeket szülne. Csakhogy, én a magam dolgával hogyan jutok túl mindezen? Nem bízhatom a véletlenre az életemet, az őrült percek véletlenjeire. Nem bukdácsolhatok örökké, hanem valamilyen meghatározott irányba kell törekednem. De hová, merrefelé? Erre csakis a belső életem adhat választ. £s az most reménytelenül zavaros. Kell egy kis nyugalom, hogy kapkodás nélkül mérlegelhessem a dolgokat. A társadalmi különbségeket nem fogadom el, csak értékbeli különbségeket ismerek az emberek között, önérzetemet mondom el, ahogy azok sorjában egymást követték. Egyszóval ez a rövid utazás nagy. vágyat ébresztett bennem az egyszerű fizikai munkások élete után. Talán őseim SZŐKE JÓZSEF sérti, hogy vannak még körök és emberek, akik egy bukott rend életnormáit akarják továbbéltetni az újban. Lehetséges. hogy sikerülne nekik? Ez tőlem is függ. Ha most elbukom, vagy meghátrálok, megnövelem a reményeiket. Csak azért sem! A körülmények kényszerítő hatalma előtt önként nem hajlok meg. Eltörhetik a gerincem, sőt engem is eltaposhatnak... Elragadott az ifjú hév, de később kinevettem magamat. Sajnos a valóságban nem olyan egyszerű az embert a véleményének megváltoztatására szövőre ütközik ki rajtam néha, de ma is a fizikai megerőltetés, a kétkezi munka tud egyedül megnyugtatni. Ez számomra a tökéletes kikapcsolódás, túlhajszolt idegeimnek a nyugalom. Kár volt tanulnom — gondoltain akkor. A tudás megnehezíti az ember életét. Sok olyasmi teszi nyugtalanná, a- miről éppen a tudása révén szerez értesülést. A dolgok bonyolultabbakká válnak, a veszedelmek megsokasodnak. Utitársaim ahogy látták szótlanságomat, kissé elhúzódtak tőlem és célzásokat tettek. — Jó neked gyerek!... rítani. Mivel is kényszerithetem Márta apját? Csakis azzal, hogy Márta mellém áll. De Márta ki tudja, hogy hol áll. Egyre nyomasztóbban nehezedtek rám a kételyek, amelyeket Márta elejtett szavai ébresztettek bennem. Ha csakugyan szeret, miért tétovázik! £s ha nem szeret miért lett az enyém? Könnyelmű?. Ez nem igaz. Lebecsüli a szerelmet? Ki tudja. Ennyire nem ismerhetem. Hiszen, ahányszor faggatni próbáltam kitérő választ adott, a szerelmét bizonygatta, de semmivel sem bíztatott. S ez a legnyugtalanítóbb. Hogy a másikon bosszút álljon, azért adta nekem magát? Ez annyira gyerekes lenne, hogy Mártától fel sem tételezhetem. Marad hát az, amiről Edit beszélt — a kényszer. Akkor még nem ismertem az igazi hátteret. Talán Márta sem tudhatott semmi bizonyosat. Erre azonban még visszatérek. A dolgokat most úgy ivr-x- i Mit tudták, hogy miféle gondokkal küszködöm. £s ha elmondtam volna, biztosan kinevetnek. — Ür lesz belőled!... — Or? — Azt akartam mondani, hogy nagyobb, senki vagyok mint ők, de meggondoltam. Ügy se hinnék el, mert a ruhám tényleg elegánsabb mint az övék. Csakhogy... Ha kezembe lesz a diploma... Mi is lesz akkor, ha semmit sem tehetek a nagy elképzeléseim érdekében? Ha majd egyszerű szellemi automatának néznek, akinek csupán az a dolga, hogy ott ahová állítják, megoldja a rábízott feladatokat, de menten baja támad, ha olyasmibe üti az orrát, ami nem rá tartozik, de mégis nyugtalanítja és segíteni szeretne. A barátaim már megnősültek, családi házat építettek, és én még mindig befejezetlen ember vagyok. Tanulok, hogy szolgálhassak. Mondom, kedvem lett volna mindenről őszintén elbeszélgetni velük, de a vonat nem alkalmas az ilyen kérdések megtárgyalására. Viszont mi másról beszéljünk, ha nem éppen a mi dolgainkról. Természetesen a nőkről. Ez a téma mindig, minden férfit érdekel. £n minden esetre a magam dolgából semmit sem árultam el. Néhány homályos célzást ugyan tettem olyan kalandokra, amelyek soha sem estek meg velem, dč inkább őket faggattam. Kiváncsi voltam, hogyan bírják az asszony nélküli életet. Nem titkolóztak, egymás előtt, nem voltak titkaik. A férfiak úgy is egymás cinkosai, de ők egymásrautaltságukban meghitt bizalmasai lettek társaiknak. Csupán a falu előtt vannak titkaik... De ezt hagyjuk. Most csupán egy jellemző eset jut az eszembe, amit akkor hallottam. Az egyik idősebb munkás mesélte, hogy a társa, valami keletszlovákiai ember szakadásig dolgozik, viszi a sok pénzt haza az asz- szonynak. 6 hétszámra pacallevesen él, de a felesége éli a világát. A múltkor váratlanul ment haza és ott talál egy férfit. Nem csinált semmit. — £n kidobtam volna az ablakon!... Isten Márjámra mondom!... — Ha ő olyan hülye!... Nekem elmond mindent... Az a baja, hogy hisz az asszonynak. Megemlítettem nekik azt az esetet, amikor az Ostraváról hazatérő férj tényleg kidobta a második emelet ablakán a feleségénél talált vállalati igazgatót és ezért emberölési szándék miatt elítélték. Az igazgatónak csak a lába törött el. Ráadásul az embert elhagyta a felesége is, amiért úgy szégyenbe hozta. Erre a históriára természetesen fönnakadt a szemük. Próbáltam elmagyarázni, hogy a férfi elítélése jogilag indokolt, de úgy néztek rám, mintha a holdról pottyantam volna közéjük. fezen természetesen csöppet sem csodálkoztam. Amikor hazaérkeztünk egy pillanat alatt szétröppentek a falu minden irányába. Magányosan ballagtam haza A földeket még hó borította. A szőlődombon gyerekek szán- káztak. Hideg volt. A tél most adta ki utolsó erejét. Anyám meglepődött, de örömmel fogadott. Sohasem titkolóztam előtte, most is rögtön észre vette, hogy valami nincs rendjén. Miközben meleg ételt tett elém faggatni kezdett. — Látom, hogy valami bajod van... Egy ideig hallgattam, aztán kiöntöttem keserűségemet. — Mondtam neked rögtön, hogy hagyjad fel vele! Nem való az hozzád!... — De anyám, hogy mondhatsz te is ilyet?!... — Ügyvéd lánya... — Na és?... — Kutyából nem lesz szalonna! Az ügyvéd csak ügyvéd marad a pokolban is... — £n meg mérnök leszek! — Az más!... A mérnök az más... — Miért lenne más? — Mert az ügyvéd az mindig az urakat védi... — Már mondtam neked, hogy ő másmilyen volt. (Folytatjuk) A fiatalok képviselője Küszöbön a választások napja. Országszerte folynak a jelöltek személyes bemutatkozásai. A dunaszerdahelyi járásban, Nagymegyeren is megtartották már a képviselőjelöltek bemutatkozását. A HNB tanácsának jelöltjei közé tartozik Bohus Ferenc is, aki 1962 őszén Gel- lérő! került ide. Azóta az alapfokú iskola igazgatótanítója. Fiatal, mindössze 29 éves pedagógus. Bohus Ferenc. Munkájával, szervező képességével lelkesedésével azonban kiérdemelte az emberek bizalmát. Méltán jelölték a helyi nemzeti bizottság képviselőjének. Szereti a kultúrát és a sportot. Aktívan tevékenykedik a helyi Csemadok-ban. Kerekes Jenő rendező és az ő érdeme, hogy a múltban a Valahol délen című operettet tizenötször, a Bástyasétány 77-et pedig huszonötször adták elő. A községnek zenekara is van, s ez részben az ő érdeme. Szívén viseli községük sportéletét Is. A múlt évben még ő vezette a labdarúgók edzéseit, ez idén azonban elfoglaltsága miatt erről le kellett mondania. Am, amikor csak teheti, ott van a „focisták“ között. Lám, ilyen ember Bohus Ferenc. Fiatal pedagógus, így természetes, hogy elsősorban a fiatalok élete érdekli. S végeredményben ilyen képviselőre is szüksége van a HNB-nek. Ezért jelölték őt, ezért élvezi, különösen a fiatalok bizalmát. Megkérdeztük tőle, milyen érzés ez? — Amikor meghallottam, hogy engem is a helyi nemzeti bizottság képviselőjének jelöltek, bizony öröm töltött el. Minden ember számára jó érzés az, ha látja, vagy érzi, hogy az emberek bíznak benne. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy figyelik munkáját s azzal elégedettek is. Ha megválasztanak, igyekszem még jobban, eredményesebben dolgozni, s minden tőlem telhetőt megteszek annak érdekében, hogy a hiányosságokat kiküszöböljük életünkből. Hivatásomnál fogva elsősorban a gyermekek és a kultúra nőtt a szívemhez, és mint képviselő is ezen a szakaszon szeretnék továbbra is dolgozni. Nagy Arpád A kőszívű ember fiai. Felvételünkön Bíró Györgyné, Baradlayné szerepében és Ferencz Ferdinand, Jenő szerepében Tíz napon át... Befejeződtek i Jókai Napok Komáromban Tiz napon át közel 500 szereplő váltogatta egymást a színpadon, hogy hirdessék a szép szót. Szavatoknak, prózamondóknak, irodalmi színpadok tagjainak, majd hét este a színjátszóknak tapsolt a közönség Műkedvelőink legjobbjainak találkozója volt ez. Most, a befejezés után bátran leírhatjuk, hogy a legsikerültebb Jókai Napok ebben az évben voltak Komáromban. Tanúi lehettünk egy nemes vetélkedésnek. Színjátszó mozgalmunk, a tavalyi heves vita után új úton halad, a müsorpolitika lényegesen megváltozott. A seregszemle folyamán fellépő hét együttes legtöbbjénél lelkességet, ügybuzgalmat, fegyelmet, fokozottabb játéktudást, a rendezők részéről elmélyültebb felkészültséget, nagyobb eszmei tisztánlátást, az együttessel való gondosabb munkát tapasztalhattunk. KÜLÖNÖSEN RIEDEL SÁNDOR, KOZMA ZOLTÁN, BOLE- MAN IVÁN, GÖBÖ LAJOS, DEDÁK SÁNDOR végeztek olyan munkát, amely jó szaktudásukat bizonyítja. Csak üdvözölhetjük azt a tény is, hogy több együttes, köztük a kassai, a rozsnyói, az érsekújvári, a zselízi, fiatalokat vont be a munkába, akik folytatói lesznek műkedvelő színjátszásunknak. Nem célunk, hogy külön külöh értékeljük az előadásokat, hiszen minden fellépést hosszú vita követett, ahol szakemberek mondták el észrevételeiket az egyes darabokkal kapcsolatban, mégis ide kívánkozik, hogy a bíráló bizottság véleményét legalább részletekben közöljük: A DUNASZERDAHELYIEK legnagyobb érdeme, hogy teljesen érzékeltették PETER KARVAS ANTIGONE ÉS A TÖBBIEK című tragédiájának eszmei mondanivalóját. Játékukban nem siklott el a darab filozófiai tartalma. Riedel Sándor rendezői munkája példamutatóan szakszerű volt, ami annál dicséretesebb, hogy rendkívül igényes darab színrévit eléről van szó. szó. A KASSAIAK FÖERENYE A FIATALOK SZEREPELTETÉSE. A ROZSNYÖ1AK: FÉRFIAKNAK TILOS című vígjátékot adták elő. A rendező Kozma Zoltán érdeméből felfigyeltető, kitűnő összjáléknak voltunk tanúi. Különösen elismerést érdemel az együttes szép, fegyelmezett színpadi beszéde. Ezzel leghatékonyabban tettek eleget színjátszó mozgalmunk egyik főfeladatának, anyanyelvűnk ápo - lásának. A NADRÁG A RIMA- SZOMBATIAK ELŐADÁSÁBAN. Ezúttal alulmaradtak saját színvonaluknak. Szereposztási tévedésük következményeként a darab eszmei mondani valója elsikkadt. A TIZENEGYEDIK PARANCSOLAT A ZSELIZIEK ELŐADÁSÁBAN. Fegyelmezett együttes a zselízi. A Antigone és a többiek. Je lenet a dunaszerdahelyiek előadásából nagyon igényes mondani való erős próbát jelentett az együttesnek és csak javukra írhatjuk, hogy dicséretesen helyt álltak. Kiugró teljesítményt nem regisztrálhatunk, ezzel szemben egyenletes összjátékot. MAJD A PAPA CÍMŰ VÍGJÁTÉKOT AZ ERSEKÜJVÁ- RIÁK ADTÁK ELŐ. A zenés komédia műfajában meglepően színvonalas, derűt keltő előadást produkáltak. Boleman Iván rendezése igen ízléses, mértéktartó volt, bebizonyította, hogy a kellő feltételek mellett műkedvelői színjátszóink ebbe a műfajban is elegei tehetnek mozgalmunk célkitűzéseinek. Külön ki kell emelni a tájszólásmentes színpadi beszédet. A Jókai Napok befejezése alkalmából a losonci színjátszó együttes adta elő Jókai mór a kőszívű EMBER FIAI című drámát. A losonciak legnagyobb érdeme a nagy magyar kiasz - szikushoz való viszony, amellyel a Jókai Napok színjátszó fesztiváljának méltó kicsengést adtak. Dedák Sándor helyes értelmezésben emelte ki a dráma nemzeti forradalmi eszményét és mély emberségi gondolatát. Példás összjátékot produkált az együttes. Lelkes, fegyelmezett játékuk nagy nagy élményt nyújtott a nézőnek. Befejezésül csak annyit, hogy a Komáromban szereplő együtteseket szívesen látná Dél-Szlovákia szín- házkedvelö közönsége. Hívják meg őket, örömmel T
