Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1964-06-09 / 23. szám
Körkép egy járásról Ä választások előtt nem egy falut, nem egy várost jártunk be. Betekintettünk ide, oda s a választókkal együtt megnéztük az elmúlt négy év eredményeit, hiányosságait. Elmentünk a lévai járásba is. Végig kószáltuk. A régi tájat új, gazdag képek díszítik. Lévát, Zselízt, Ipolyságot modern házak, új utcák, negyedek szépítik. A falvak is gazdagodnak. Kora reggel izmos fiúk nyergelik a traktort, lányok, asszonyok vidám csevegés közben indulnak a határba. Fiúk és lányok, ballagnak az iskola felé, melyek közül nem egy az elmúlt négy évben épült. A járás keleti részén a Kirov nevét viselő tolmácsi üzemben sisteregnek a gépek. Alig 13 éves múltra tekint vissza ez a gyár. Hatalmas csarnokaival, s a döngő kalapácsütésekkel, szinte riasztja a környéket. A gyár udvarán kisebb-nagyobb méretű vascsövek, lemezek sorakoznak egymás mellett. Emberek százai mozognak, szorgoskodnak mindenfelé. Az itt dolgozók a járás munkásosztályának tömeges részét képezik. Hegesztők, lakatosok, esztergályosok, tervezők, mérnökök s ki tudja hányféle szakmára oszlik meg még a gyár dolgozóinak kollektívája. A gyár környékét hirdető-plakátok díszítik: ,,A gyár kiszélesítésére épületmunkásokat veszünk fel“. Gyakran hiába várnak a személyzeti osztályon. Nincs jelentkező, kevés a munkás. A Kirov nevét viselő üzem híressé vált. Ügy ismerik őket, mint kitűnő kazángyárosokat. Belföldi és a külföldi piacon kiválóan megállták a helyüket. Ok látják el a szocialista országok magánszükségleteit. Nyugat-Európában, Ázsiában és Afrikában is ismeretes a „Made in Czechoslovakia" jelzésű gőzkazán, mely a tolmácsi dolgozók kezei alól került ki. Az Egyesült Arab Köztársaság a gazdasági szerződésben külön kikötötte, hogy csak a tolmácsi gyárban készített kazánokat akar. A gyár valamennyi dolgozója büszke is erre. Sok szépet lehetne írni az üzem dolgozóiról az új élet alkotóiról. A szocialista munkabrigádokról, melyek elsőkként itt születtek, az ifjúsági fényszórók mozgalmáról, melyet S u r á n y i Laci vezet, az újító mozgalomról, az énekkarról, no meg a foci-csapatról is. A legérdekesebb képet az üzemen kívül, talán a műszak utáni eloszlás adja. Biciklin, motorkerékpáron, személykocsin igyekeznek a gőzkazánok mesterei. Őszhajú megterrnett férfiak, fiatal su- hancok. Egyesek az iskola, a klubház felé, mások haza, a faluba sietnek, hogy segítsenek az asszonynak, szüleiknek, akik a szövetkezetben dolgoznak. Segítségre szükség van a faluban. A járás szövetkezeteiben kevés a munkaerő. Pedig nem lehet panaszkodni a helyzetre. Meg lehet szépen élni, — tartják a szövetkezeti tagok és ez sok mindent bizonyít. Az ipolyszakállasi, a ku- kucinovői, a fegyverneki, az ipolyviski szövetkezetek, nemcsak a járás, de a kerület, $s talán országszerte is a legjobbak közé tartoznak. Az elmúlt négy év alatt 2527 lakásegység épült fel a járás területén, ebből 318 állami és 257 szövetkezeti lakás. 1077 családi ház építésére adtak ki engedélyt, de ki tudja hányat építettek, tataroztak enélkül. Tizenhat új iskola, 142 tanteremmel, 43 és fél millió korona költséggel épült fel. További hat iskola építését idén fejezik be. Törődnek a kultúra fejlesztésével is. A járás falvaiban 13 új kultúrházat adtak át rendeltetésének. Pár hónapja nyílt meg a zselízi kórház is. Gyönyörű, modern egészségügyi központ ez. S így már nem kell messze járniuk a kórházba, mert helyven van. Büszkék arra, hogy kórházuk Dél-Szlovákia egyik legszebbje, 220 ággyal. így él, így dolgozik a lévai járás népe. Magyarok, szlovákok egymás mellett. \ SzigI Ferenc A kapus azzal fogad, hogy az Igazgató elvtárs, nincs itthon, de Plavecky elvtárs ismer itt a legjobban mindent. Hát így azután őhozzá küld. AZ IRODÁBAN Asztalok, székek; por és széttaposott csikkek a padlón. A falakon harmonogramok, mindenüvegeken és kannákban, de főleg kannákban, mert az auto- matizáciő előreláthatólag nem működik majd teljes mértékben. Ezenkívül 5700 kg vajat, 1440 kg túrót, 1000 üveg joghurtot, 260 ezer 12 százalékos tejfelt, ad a közellátásnak. 180 ezer liter tejet pedig szárítanak, főleg a téli hónapokra való tekintettel (takarmányozás). Még egy másik nagy előnye is lesz a környező szövetkezetekre nézve a nagymegyeri Tejkombinátnak, éspedig, hogy naponta 28 ezer fölözött tejen osztozkodhatnak. Aki többet hoz, többet vihet alapon. Plavecky Antal (baloldalt) a holland cég egyik szerelőjével beszélget féle jelentések, papírok, az asztalon úgyszintén papírkötegek. Szóval, nagyvonalú rendetlenség. — Nincs még takarítónőnk, és tegnap itt jöttünk össze, — mondja Plavecky Antal, a beruházó intézmény képviselője. A terveket tárgyaltuk, de ezer itt a gond egyszerre. Szóval építkezés. A rendetlenséget meg ne vegye észre. Az építkezés mind egyforma, bármi is legyen az. Leülünk. Plavecky kicsit fáradtan néz rám. Szinte sajnálom faggatni. Valahogy úgy érzem, nem illik. Csak ideállítok és mondjon ezt, mondjon azt. Kicsit furcsa. Rágyújt. Kinézek az ablakon. Az udvaron az egyik munkás járdát betonoz. A hátát már barnára sütötte a nap. — Szóval 28 millió 500 ezer koronás költséggel épül ez a tejkombinát. Szép, mi? — Szép, — bólintok. Kicsit hallgat, aztán egyre élénkül. Naponta 250 ezer liter tejet dolgoz fel majd a kombinát. 15 ezer liter fogyasztásra kerül KÖRSÉTA KOMMENTÁRRAL A 28,500.000 koronás költséggel épülő a nagymegyeri tejkombinát építését a nagyszombati építkezési vállalat végzi. Magát a belső gépi berendezéseket pedig 12 hazai üzemünk és a holland Folma-cég adja. Csoda-e hát, ha néha itt-ott elakad valami? Május elejével például már ki kellett volna próbálni a csőrendszereket. Nem lehetett. Még nem készültek el vele. Ezért is, meg a rengeteg tervmódosítás miatt is. — Menetközben sok változtatást kellett eszközölnünk, — mondja Plavecky. Dehát ez a kis fejetlenség talán minden építkezés velejárója. — Lehet — mondom — mindenesetre sok pénzbe kerül. — Mennyi fölösleges van, a- mibe pénzt ölünk, és mennyi nagyszerű lehetőség, amivel nem élünk, — jön a válasz kissg szkeptikusan. Közben megyünk teremről teremre a csőrendszerek alatt, a hatalmas katlanok és kádak úgynevezett érlelők között. Kísérőm mindent ismer. Most figyelek először jobban rá. Már nem fáradt ember, szenvedéllyel magyaráz. Találkozunk a holland cég szerelőivel is. Bax Kornél és Deman Roland szeptemberre fejezik be itt munkájukat. Októberben, novemberben jön aztán a próbaüzemeltetés, decemberben pedig megindult az egész hatalmas gépezet. — A tervek szerint 110 embert foglalkoztat majd az üzem, dehát a tervek azért A zselízi kórház eredmények, köteleinek Ä TEJKOMBINÄT Emberek ezreivel találkozhatnánk tengerentúlon, akiknek halkan, lágyan hangzik fülükben ez a szó: Eperjes. Szülővárosuk és gyermekkoruk tanúja volt ez a szerény, kedves város. Mint a jó, nagyon jó barátról, tudnak róla mindent, ismerik múltját, híres iskoláit, zeg-zugos utcáit, szeretik, hisz hibáján kívül bánt velük mostohán. Messze vidéken nem akadt egyetlen egy iparvállalat sem. Valamikor a város alapítói pezsgő életű, kereskedelmi központot képzeltek el azon a helyen, ahol Vak Béla király vadászat közben eperre talált és várost alapított. A város szellemi vezetői évszázadokon keseregtek azon, hogy ez a terv nem sikerült. Eperjes teljesen elszakadt az ipari központoktól, a tőkések spekulációi sohasem tartották alkalmasnak arra, hogy iparvállalatokat létesítsenek itt. A második világháború után azonban hallatlanul nagyot fejlődött a város. Mi mindent kapott az utóbbi években? Hány iparvállalat létesült? Eperjes jelenéről szólva, a lüktető forgalmú gyárnegyed, a korszerűen kiépített települések kerülnek előtérbe. 1950-ben Trutnovból helyezték ide az Ipari Automatizáció Üzem n. v. Dukla üzemét, amelyet a köztudatban Kfiiik néven ismernek a legjobban. Főleg villanyáram-mérőket gyártanak itt. — Igen itt a Kriíík, gyártotta hazánkban az első villanyégőket — ezt már ä barátságos arcú üzemi őr magyarázta. A hatalmas, iparcsarnok előtt fiatal férfiak és nők sétáltak fel-alá. — Munkaszünetünk van éppen — magyarázta készségesen Slivka Rudlof, a CSISZ üzemi szervezetének elnöke. — A munkaszalagnál dolgozók két óránként tíz percet pihennek mindig — magyarázza. Meggyőződtünk róla, hogy a munkaszünetek után sokkal jobban megy a munka. A napsütötte ragyogó tisztaságú jó levegőjű szerelőcsarnokban túlnyomó részben nők — fiatal lányok dolgoznak. Filmkockákra emlékeztető képek peregnek le előttünk. BEFEJEZÉSÜL — Az építőket a munkásokat csak dicsérni lehet — mondja Plavecky. Ha kell reggeltől estig is dolgoznak. Ja, igaz, majd elfelejtettem, most kivételesen a nagy igyekezet a választásoknak is szól. Mindenki hazamegy választani, ezért dolgoznak késő estig, a szombatot és a hétfőt pótolják. A tejkombinát építése lassan a befejezéséhez közeledik és az építők egy házzal illetve egy építkezéssel továbbállnak majd. Építeni. Nyitrán egy hasonló tejkombinátot, Léván sajtgyárat, Bratislavában pedig kibővíteni a tejkombinátot. — Amióta felemelték a szövetkezetek állattenyésztésében az anyagi érdekeltséget, annyi a tej, hogy alig győzzük kapacitással — jegyzi meg nevetve búcsúzóul Plavecky Antal. (TE) Műlrágya = magasabb heklárhozam A műtrágyák gyártása, ahogyan azt N. Sz. Hruscsov elvtárs hangsúlyozta, ma fő feltétele a mezőgazdaság fejlődésének. Ilusztrálja ezt a következő példa is: 35 millió tonna műtrágya annyira növeli a talaj termőképességét, hogy az megfelel 70—80 mill, hektár új szántóföldterületnek. Bratislavában a J. Dimitrov Nemzeti Vállalat a legnagyobb vegyi özem, ahol különféle műtrágyákat, gumit, kordot és műselymet készítenek. Közvetlen irányítása alá tartozik még két vegyi üzem, a vágsellyei és a szenicai kombinátok. Az üzem dolgozóinak és technikusainak minden erejüket megfeszítve kellett dolgozniuk, hogy az év I. negyedévi tervét teljesítsék és így jó eredményeket érjenek el. A három üzem együttvéve teljesítette a tervet 100,3 százalékra; ebből az anyaüzem 102,3 százalékra, a szenicai szintén 102,3 százalékra, de a sellyei üzem csupán 84 százalékban járult hozzá a terv teljesítéséhez. őszintén és minden frázis nélkül elmondhatjuk, hogy a J. Dimitrov Nemzeti Vállalatban az elért eredmény nem a véletlen műve. Világosan kitűnik ez az I. részleg négy kollektívájának 55.800 korona értékű kötelezettségvállalásából is, amelyet május elseje alkalmából vállaltak felszabadulásunk és a Szlovák Nemzeti Felkelés 20 évfordulójának tiszteletére. Tóth Gyula Mintha egy láthatatlan rendező intésére lendülnének az emelő karok, forognának a kerekek. Az arcokon összpontosított figyelem ül, de sehol se érezni feszültséget, nem látni kapkodást. A pontos teljesítmény természetesen szaktudást követel. A mostani szakmunkás - gárda már az üzemben nevelődött. Három év alatt tanulják ki, az elektromechanikus mesterséget — mondja munka közben Mocha Mária — míg fürge ujjaival a villanymérő bonyolult szerkezetén igazít valamit. Az üzemben kitanult szakmunkások kitűnő utánpótlásnak bizonyultak. A fiatalok szeretnek itt dolgozni. Az internát us új épületében kényelmesen kulturáltan laknak. Szabad idejükben művelődnek, sportolnak és szórakoznak. Ezeknek a fiatal dolgozóknak már szinte a vérükben van, hogy a termelési tervet nemcsak azért kell teljesíteni, rrkrt különben „nem kapunk prémiumot", s hogy a minőségre nemcsak azért kell ügyelni, mert a rossz minőségű árut „raportra" rendelik készítőjével együtt, hanem azért és főleg azért kell jól dolgozni, mivel minden elromlott villanymérö veszteség az országnak. Szinte szóról szóra ezt mondja Fér e n c Márta és Luteráncsik Anna és még mások is. — Pakisztánba, Indiába, Görögországba, Brazíliába szállítjuk gyártmányainkat, — mondja S i j o viö elvtárs, az üzem vezető dolgozója. — Drága és országunk számára annyira szükséges valutát kapunk érte. Dollárt, rubelt, drachmát. Legértékesebb export cikkünk, a pontosan, kifogástalanul végzett munka. Hiszen ha egyetlen drótot kapcsolást eltévesztünk, a készítményeink nemcsak exportra alkalmatlanok, hanem a belkereskedelem sem veszi át. — Az ifjúsági kollektíva nem tűri a selejtet — mondja búcsúzóul Slivka elvtárs. No és még egyetlen mondatot: Az eperjesi Dukla-Kŕižík üzem készítményeire még nem érkezett panasz — reklamáció. Jóhangzású név lett a messzi tengereken túli országokban is, ahová munkaalkalom hiányából a múltban erről a vidékről vándoroltak ki a legnagyobb tömegek. MICHAL MARTA tervek, hogy legyen mit nem betartani. Szóval, az automatizáció miatt legalább kétszáz emberre lesz szükség. A ČSAD részéről pedig (a szállításokat végzik majd) legalább 300 emberre számíthatunk. LEHETŐSÉGEK ELŐTT — Hogy visszatérjek a ki nem használt lehetőségekhez — állt meg kísérőm az udvaron egy kisebbszerű medence előtt — látja innen 200 hektár földterület öntözését végezhetnénk. A tervek szerint mi készültünk is rá, a nagyhizlalda a- zonban húzódozott tőle - nincs pénzünk, mondták. Most persze már akarják, de nem kár ezért a késésért? A másik dolog, hogy sehol olyan jó előfeltétel mint itt nincs üvegház építésére. A nekünk már fáradt gőzzel legalább tíz hektárnyi üvegházat lehetne kifü- teni és nem jut eszébe senkinek sem. Micsoda értékek úsznak el a levegőbe, látja? — Néha fillérekért hadakozunk, ugyanakkor pedig másfelé ezreket, tízezreket dobunk ki, kissé furcsa és mindenképpen elgondolkodtató, amit Plavecky Antal mondott. S ha a nagyhizlalda megfogadná a fentieket, nem hiszem, hogy rosz- szuljárna. ItSÜI jinnm« • 1 IkiaillllLiali
