Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-06-09 / 23. szám

Az Hiúsági Egyetemek és Akadémiák margóiára

Ä szabad idő kihasználásának számos formáját ismerjük. A munka utáni szabad idő sok téren nyújt alkalmas szórakozásra, önművelésre stb. Ebből a tevékenységből pedig kell hogy hathatósan kivegyék részüket a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség alapszervezetei.

A CSISZ megalakulása óta elsőrendű küldetése az volt, hogy mint az ifjúság szervezete a fiataloknak szolgáljon és a fiatalok érdeklődésének követelményeit kielégítse. Hogy mennyiben sikerült ezt teljesítenie, talán elég, ha összehasonlítjuk a szervezetek működésének utóbbi tíz évét.

A megalakulás óta „Oktatási év“ cím alatt a fiatalok a CSISZ oktatásában részesültek, de az itt előadott témákat központilag határozták meg szinte tantervszerüleg. A CSISZ KB szükségességét látta az új formák keresésének és az eszmei nevelő munka keretén belül az alapszervezetek színvonaluknak megfelelően választhatják meg az előadások témáját. így alakultak meg az Ifjúsági Egyetemek is és Akadémiák, melyek az eszmei nevelő munkában új formát öltöttek.

Az ifjúsági Egyetemek és Akadémiák, azok az új formák, amelyek már kielégítik a nagyobb igényű fiatalokat is. Ezeken az egyetemeken és Akadémiákon a fiatalok egyetemi színvonalon tanulnak, szemináriumok és gyakorlatok útján rögzítik tudásukat,

A tapasztalat eddig azt mutatja, hogy nem minden járásban fogtak hozzá felelősségtelA Nemzetközi Újságíró Szövetség Budapesten a Magyar Sajtó Házában űjságírótanfolyamot rendezett.

Képünkön: B. S. Mokadiikwa délafrikai fiatal újságíró Jirf Meissner, a Nemzetközi Újság írószövetség titkára kezéből átveszi a diplomát

jesen az Ifjúsági Egyetemek és Akadémiák megszervezéséhez. Az okot talán ott lehet keresni, hogy nem mindenütt értették meg ezen alakulatok küldetését. Az igényes forma helyett a könnyebbet választották (előadás-sorozat), ahol a szervezett előadások meghallgatása után befejezték az eszmei nevelő munkát, ahelyett, hogy keresték volna a lehetőségét egy Ifjúsági Egyetem vagy Akadémia megszervezésére. Így történt ez Komáromban, Dubnicán, Beroljovon. stb. Ugyanúgy meg kell jegyezni, hogy a CSISZ Járási Bizottságai részéről nem tanúsítottak kellő figyelmet a már megszervezett Egyetemeknek és Akadémiáknak. Nincs áttekintésük az Egyetemek és Akadémiák vezetőivel, valamint nem szervezték meg az Egyetemek és Akadémiák Tanácsát, amelynek feladata lenne éppen ezeknek az irányítása. Például Pov. Bystrica. Ugyanúgy nem fordítottak kellő figyelmet a hallgatók kiválasztásának sem, pedig ez lenne az első lépés, mert addig nem beszélhetünk színvonaláról, amíg ezeknek a fontos kérdéseknek nem szentelünk kellő figyelmet. Sokhelyütt csak a létszámot, az Egyetemek és Akadémiák számát tekintették fontosnak. Ez arra enged következtetni, hogy az illetékesek nem ismerik kellőképpen a CSISZ KB-nak határozatát az Ifjúsági Egyetemek és Akadémiák szervezéséről és irányításáról. Az ifjúsági Egyetemek gs Akadémiák színvonalát tekintve, mint kezdő formát, ahol még szükséges tapasztalatok szerzésére, nagy általánosságban elégedettek lehetünk. Igen szépen dolgozik a bratislavai közgazdasági középiskola Ifjúsági Akadémiája, a Nováky-i valamint a bratislavai Ipari kombinát tanonciskolájának Ifjúsági Akadémiája. Több hasonló jó példát is említhetnénk. De ehhez talán csak annyit. Az említett hibák és hiányosságok kiküszöbölésével ismerve a KB legújabb határozatát (amelyet röviden a következő számban ismertet az Új Ifjúság), kell hozzáfogni ehhez az igényes, de hasznos munkához. Az új oktatási év előtt el kell gondolkoznunk a lehetőségeken, hogy az eszmei nevelő munkának ez a magasabb formája is behatoljon ez ifjúság soraiba.

hogy a fiatalok fejleszthessék műveltségüket és szélesíthessék látókörüket

Ehhez ez igényes munkához viszont az alapszervezetek segítsége, valamint kellő ismeretekkel rendelkező aktivisták és propagandisták megválasztása szükséges. Fontos viszont a vezető személyiségek bekapcsolása is, hogy tapasztalataik átadásával növeljék az Egyetemek és Akadémiák színvonalát, ugyanúgy fontos, hogy a jól dolgozó Egyetemek és Akadémiák vezetői átadják a szervezésben szerzett tapasztalataikat a most alakuló Egyetemek és Akadémiák vezetőinek.

Itt csak röviden foglalkoztunk az ifjúság eszmei nevelőmunkájának egyik formájával. A megoldásra váró kérdések komplexumát lehetne ismertetni, de úgy gondoljuk, hogy az új határozat ismertetése után sok kérdés megoldódik és világossá válik. Az ideológiai nevelő munka magában foglalja a társadalom és a természet objektív tényezőinek marxista magyarázatát, amelyre a fiatalság megfelelő formában kap felvilágosítást.

Mácsai-Vrbovsky

„Éhséghadjáraí"

Az Adenből érkező jelentések beismerik, hogy a nagy anyagi és számbeli túlerővel támadó brit csapatoknak a fegyverek erejével sem sikerült megtörniük a Radfan-hegység sziklái között védekező arab felkelők ellenállását. A harcok színhelyéről küldött laptudósítások — ezúttal először — nyíltan bevallják, hogy az angol hadvezetés most a „fel-perzselt föld“ taktikájának alkalmazásával próbálja kiéheztetni az apró hegyi falvakban élő lakosságot. A Sunday Telegraph különtudósítójának jelentése szerint katonai járerők módszeresen felégetik a településeken talált élelmiszertartalékokat és leölik az állatokat. A brit csapatok ellenőrzése alatt álló területen megakadályozzák, hogy az elűzött lakosság visszatérjen falvaiba, a csekély kiterjedésű termőföldek megművelésére.

Az Ostrava 64 című kiállítást e napokban ünnepélyes keretek között nyitották meg

Különösen a lakáskiállítás iránt nagy az érdeklődés. A látogatók örömmel keresik fel a tanácsadót, ahol a lakásberendezés kérdésében szakemberek felvilágosítást nyújtanak.

Hírügynökségi jelentések szerint az Indiai Kongresszus Párt parlamenti képvslelői (a parlament mindkét házának tagjai) Nanda megbízott miniszterelnök javaslatára Lal Bahadur Sasztrit választották meg Nehru utódává. Megválasztását — mint ismeretes — hosszabb tanácskozás előzte meg és ennek köszönhető, hogy Deszai, Sasztri vetélytársa is lemondott igényéről, sőt maga is indítványozta, hogy a miniszterelnöki tisztséget Saszt- rinak adják.

Megválasztása után Sasztri rövid beszédben köszönte meg az iránta kinyilvánított bizalmat, majd hangoztatta, hogy Nehru politikáját kívánja folytatni.-ONehru miniszterelnök utóda 1904-ben született Benáresz- ben. Apja tanító volt.

1921-ben Sasztri csatlakozott

Gandhi mozgalmához. 1930-ban az angolok letartóztatták és kétévi börtönre ítélték. Szabadulása után Benáreszben elvégezte a szanszkrit egyetemet. Ekkor kapta mai jólismert nevét: „Sasztri“ szanszkrit nyelven ugyanis tanítót jelent.

Sasztrit 1937-ben az akkori egyesült tartományok (mai Uttar Prades állam) parlamenti képviselőjévé választották.

1947-ben Uttar Prades bel- és szállításügyi minisztere lett.

1951-ben lemondott erről a tisztéségéről, ezután lett a Kongresszus Párt főtitkára. Több tárcát is betöltött a központi kormányban, először szállításügyi, majd kereskedelem — és iparügyi, 1961-től

1963-ig pedig belügyminiszter volt. Tavaly néhány társával lemondott és erőfeszítéseit a Kongresszus Párt megszilárdítására összpontosította. Jelenlegi megválasztásáig tárcanélküli miniszter vájt.

B

oldogság. E szóval kifejezhető minden ember legfőbb vágya, hiszen mindannyian boldog életet akarunk élni. Nem véletlen tehát, hogy születésnap, névnap, házasság és egyéb alkalmakkor sok-sok boldogságot kívánunk egymásnak. A szülők legfőbb óhaja is az, hogy gyermekeik számára boldog jövőt biztosítsanak és semmi sem okoz nagyobb örömet, mint az, hogy ha e célkitűzésük valóra válik. Szocialista társadalmunk minden intézkedésének végső célja ugyancsak az ember boldogságának biztosítása. A boldogság tehát igen sokoldalú és szoros kapcsolatban van mindennapi tetteinkkel és életünkkel, s ezért egyik fontos erkölcsi kategóriánk. Vele szemben áll a boldogtalanság fogalma és az ember mindenkor arra törekszik, hogy elkerülje bekövetkézését.

A boldogságról kétféle értelemben is beszélhetünk. Egyrészt ezt a fogalmat használjuk bizonyos nem várt, meglepetésszerűen bekövetkezett, vagy pillatnyi örömünk meg- jelelölésére. Boldogok vagyunk ha találkozunk rég nem látott ismerősünkkel, s akkor is, ha kisorsolták nyerőszámainkat a sorsjegy húzáskor. A gyermek is boldog, ha új ruhát kap, s akkor is, ha jól sikerült az iskolai dolgozata. De a boldogság fogalmát más értelemben is alkalmazzuk, mégpedig az egész életünk, vagy az élet egyes szakaszainak erkölcsi értékelésére is. Nevelőmunkánk szempontjából a boldogság e második, erkölcsi szempontból vett értelmezése a lényeges. Az új nemzedék nevelése és az élerte való előkészítésével ugyanis nem a pillanatnyi örömök, az apró boldogságok keresésére, hanem az egész életre szóló boldogság elérésére készítjük fel ifjúságunkat. S ha ez így van,

A boldogságról

akkor a szülők és a pedagógusok nevelőmunkájának egyik mozzanata kell, hogy legyen annak tisztázása, hogy milyen feltételek mellett érhető el ez az erkölcsi értelemben vett boldogság.

Nyilvánvaló, hogy nem érthetünk egyet az olyan fiatalok felfogásával, akik a pillanatnyi örömökért, s a pillanatnyi boldogságért olcsón eladják az egész életre szóló boldogságot. Néhány évvel ezelőtt például meglepetéssel vettem tudomásul, hogy egyik főiskolai hallgató, — 18 éves kislány — abbahagyta tanulmányait, mert férjhez ment. Egykét héttel később, amikor találkoztam vele, kifejezésre juttatta, hogy nagyon boldog. Ez a boldogság azonban pár év múlva kissé elhalványult. Nem, nem váltak el, sőt igen harmonikus családi életet élnek. Csupán az történt, hogy négy évvel később ismét, mint elsőéves főiskolai hallgatóval találkoztam vele. S hogy mit mondott? Csupán annyit, hogy várhatott volna néhány évet, s most már boldogabb lenne. Mondhatnánk, ez még a jobbik eset. Igen. De vannak ennél szélsőségesebb esetek is. Olyanok, amikor a pillanatnyi örömökért boldogtalansággal kell fizetni. Vagy úgy, hogy csalódnak szerelmükben, vagy pedig úgy, hogy boldogság helyett egy félresiklott életet kapnak cserébe. S ilyenkor, kissé, vagy teljesen megkésve vonják le a következtetést, hogy kár volt egy egész életet alapozni a pillanatnyi szerelmi fellángolásra, illetve könnyelmű életre.

A boldogság természetesen nem valami különös, „láthatatlan lény“, amely lépten- nyomon leselkedik ránk, csupán meg kell találnunk, ki kell várnunk, szerencsésnek kell lennünk. Az ilyen boldogság a valóságban nincs, csupán a burzsoá filmekben, regényekben és különféle elméletekben, amelyek azzal hitegetik a szegénylányt, hogy ha szerencséje lesz, megtalálja a boldogságot, mert gazdag Vőlegényt kap. A boldogság ilyen idealisztikus elképzelése helyett arra kell nevelni ifjúságunkat, hogy a boldogságot nem kapja készen, hanem a szocialista társadalmunk nyújtotta feltételek kihasználása mellett küzdeni kell érte. Ezért hangsúlyozta Marx, hogy a boldogság harc. Harc a kitűzött életcél eléréséért. Végeredményben ez azt jelenti, hogy a társadalom számára végzett hasznos, alkotó munka olyan formáját fejthessük ki, amely biztosítja számunkra az egyéni és társadalmi érdekek harmóniáját. Egy fiatal életcélja például lehet az, hogy tanító akar lenni. Természetesen az ilyen fiatal boldog már akkor is, ha a főiskolán sikeresen befejez egy évfolyamot, s még inkább az, amikor átveszi a tanítói oklevelet. Kikerülve az életbe szívesen végzi oktató-nevelő munkáját, mert számára nemcsak foglalkozást, hanem élethivatást is jelent, s ezért örülni tud minden elért eredményének. Számára ez az egyik legfőbb része a boldogságnak. Boldog, mert olyan munkát végez, amelynek értelmét látja és szívesen végzi, s amelynek alapján biztosítja a többi egyéni célkitűzéseinek megvalósítását is. S itt is feltétlen megemlítendő, hogy éppen ezért sem helyes, ha a gyermek helyett a szülők választják meg gyermekük számára a foglalkozást. Az ilyen gyermek élete ugyanis céltalanná válik, a céltalan élet viszont semmi körülmények között nem biztosíthatja az emberi boldogságot. A boldogság elérésének egyik legfőbb feltétele tehát, hogy az egyén megtalálja helyét a társadalmi alkotó munkában.

e nem csak ilyen általános tényezőktől függ az , emberi boldogság, hanem egyéni, individáulis feltételektől is. Arról van ugyanis szó, hogy az ember életére igen sok egyéb tényező is hatással van, amelyek nem kis mértékben befolyásolják, hogy életünket boldognak, vagy boldogtalannak tekintjük-e. A boldogság elérésének egyik ilyen igen fontos egyéni feltétele az ember testi és szellemi egészsége. A mindennapi élet igazolja, hogy a beteg, a testi vagy szellemi hibával rendelkező ember számára a legnagyobb jólét sem biztosíthat teljes boldogságot és szívesen lemondana mindenről csak azért, hogy egészséges lehessen. Számára ugyanis hiányzik az az emberi boldogság egyik részecskéje. Természetesen az ember nem céltalanul akar egészséges lenni, hanem azért, hogy alkothasson, tanulhasson, művelődhessen, gyönyörködhessen a természet szépségeiben, egyszóval emberi módon élhessen. Ezért fontos ifjúságunk számára ebben az összefüggésben is kihangsúlyoznunk, hogy vigyáznunk kell az egészségünkre. Az egészségre káros kedvtelés és

szórakozási módok helyett tehát a testi és szellemi képességeinket fejlesztő sportot és egyéb szórakozási formákat kell ápolnunk.

Az emberi boldogság egy igen lényeges alappillére a harmonikus, úgy is mondhatnánk, hogy boldog családi élet. Saját tapasztalatunkból tudhatjuk, hogy például a családról való gondoskodás mintegy erőt nyújt a mindennapi alkotó munkánkhoz. Azt is tudjuk, hogy a normális családi körülmények között élő egyén mindenkor boldogan megy haza a számára valóban otthont jelentő családi környezetbe. A rendezetlen családi körülmények viszont boldogtalanná teszik az embert. Az ifjúság erkölcsi nevelése tehát ebből a szempontból is megköveteli a házasságra és a családi életre való előkészítést is.

A boldogság bizonyos mér- tékben függ az anyagi körülményektől is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy csak a milliomos lehet boldog, sőt ellenkezőleg. Hiszen igen sok példát ismerünk az irodalomból, de személyes tapasztalataink alapján is, amelyek igazolják, hogy a dúsgazdag ember leggyakrabban nem boldog. Egyszerűen azért nem, mert nem a megszokott emberi feltételek között él. A másik oldalon viszont figyelembe kell venni azt is, hogy a kapitalista társadalom munkanélkülije ugyancsak nem lehet boldog. Társadalmunk a szocialista társadalom nem a milliomosok és nem a munkanélküliek társadalma. Minden ember számára biztosítja azokat az anyagi feltételeket, amelyek az életszínvonal emeléséhez, s így a boldogság eléréséhez szükségesek. Ellenszolgáltatásul pedig a társadalom minden tagjától megkívánja a becsületes alkotó munkát. Erre a becsületes alkotó munkára kell előkészítenünk ifjúságunkat is. A boldogság azonban nem csak vagyoni körülményektől függ. Kibontakozását befolyásolja az egyén kulturális színvonala, kulturális lehetőségei, érdeklődési köre és nem utolsó sorban a társadalmi környezet is. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az életkortól függően változik a boldogság tartalma. A gyermek számára nem ugyanaz jelenti a boldogságot, ami a 16-18 éves fiatal számára, de a 30 éves embernek sem azt, amit a 60 éves számára. A gyermek és ifjú korban a barátok, a játék, a kedves tájak, a szülők sze- retete, az ifjúkori szerelem és a fantázia nagymértékben hozzájárulnak az emberi boldogság kibontakozásához. S ezért nem szabad ugyanazzal a mércével mérni az ifjúság tetteit, amellyel a felnőttekét mérjük.

A boldogság tehát végső fokon az embertársainkhoz, családtagjainkhoz és a társadalomhoz Való viszonyban ölt testet. Ezért ifjúságunknak meg kell magyaráznunk, hogy az emberi boldogságot nem autók formájában kell mérnünk, hanem a szociális és kulturális viszonyaink és az embertársainkhoz való kapcsolataink formájában. Mindez végső soron kifejezésre jut abban, hogy szocialista társadalmunk szabad emberek társadalma, s ezért a társadalom minden tagja számára egyaránt biztosítja képességeink sokoldalú érvényesülését és ezzel az emberi boldogság megteremtését is.

Onódi János

doc. h. Pedagógiai Intézet Nyitra