Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-06-02 / 22. szám

Zengtek a szárnyaló mondatok „Kérem a Jókai Napok részt­vevőit, hogy jelentkezzenek a kijáratnál. Kérem a...“ Kelle­mes női hang ismételte több­ször a fent idézett mondatot a komáromi vasútállomás hang­szórójába. Akik még erre a fel­hívásra sem lettek figyelme­sek, kék inges fiúk és lányok „csípték“ el, hogy megadják nekik a szükséges útbaigazí­tást nehogy bolyongjanak a városban, illetve minél előbb otthonra találhassanak Jókai Komároméban. Számunkra, az újságírók szá­mára, ettől a perctől kezdőd­tek az ezévi Jókai Napok', hogy ezután szemtanúi lehessünk mindennek, ami itt történik tíz napon át. ÜNNEPLŐBE ÖLTÖZÖTT A VAROS Lépten nyomon plakátok, föliratok hirdetik a Jókai Na­pok műsorát, és diákok üdvöz- lik, szinte barátként fogadják az ideérkezőt, Bodrogköz, Gö- mör és Csallóköz szavaiéit, prózamondóit, valamint az iro­dalmi színpadok tagjait. Idegen arcokkal találkozik az ember. Sokan először jöttek a szép szó ünnepélyre. Ezek számára sok meglepetést tar­togat a város. Először látják Berecz Gyula alkotását a Jókai szobrot, megnézik a múzeumot, a Magyar területi Színházat, az új kultúrházat, és szállodát, először találkoznak a csehszlo­vákiai magyar költőkkel és elő­ször állnak a központi bíráló bizottság elé, hogy versenyre keljenek az ország legjobb ma­gyar szavaiéival. Itt is, ott is kisebb nagyobb csoportokba verődve ismerked­nek egymással a versenyzők. A további beszédtéma pedig nem más, mint a szombati nap lefolyása. Este még megnézték a versenyzők a Magyar Terü­leti Színház előadásában Arisz- tofánesz Lüszisztraté című két­részes komédiáját. MÁJUS 23—9 ŐRÁ Az új kultúrház nagyterme zsong a nyugtalankodó ver­senyzőktől. Néhányan könyvet lapozgatnak, hogy még egyszer elolvassák a kiválasztott ver­set, nem azért, mintha otthon nem készültek volna fel, de az izgalom szülte lámpaláz egyre fokozódik, és ilyenkor legjobb nyugtató a nyitott könyv. Min­denki a kezdést várja. Elsöté­tül a nézőtér, elül a zaj és a színpadról dr. Szabó Rezső, a Csemadok KB titkára Jozef Poličky, a népművelési intézet igazgatója üdvözli a verseny résztvevőit, majd dr. Kocka István, a népművelési intézet magyar osztályának vezetője informálja a -szavalóverseny résztvevőit és' az irodalmi szín­padok tagjait arról, hogy hol lesznek a versenyek. ÖT HELYEN EGYSZERRE . Azt hiszem, hogy az újság­írót tette legjobban próbára a szombati nap. Négy teremben a szavalóversenyek folytak, az ötödikben pedig az irodalmi adását lelkes tapssal üdvözöl­te a közönség. Este a Magyar Területi Színház irodalmi szín­padának stúdiója mutatkozott be az Emberbotanika című mű­sorával. Ezután éjszakába nyú­ló vita következett, amelyet értékes előadás nyitott meg. VASÁRNAP M.ÁJUS 24. Elült a versenyzők izgalma, hiszen már mindenki átesett a tűzkeresztségen, a bíráló bi­zottság eldöntötte, kik a leg­jobbak. Mosolygós arccal vet­ték át a győztesek a jutalmat. Közben fellépett a rimaszom­batiak irodalmi színpada Híd című műsorával. Tizenegy órakor nagy tömeg gyűlt össze a Jókai szobornál, nn/ SIPWMBM Majkrics Mária színpadok léptek fel. Hova? Hova? Melyiket nézzük meg? Ez volt a leggyakoribb kérdés. Mindegyiknél kell néhány per­cet időzni. A baj csak akkor kezdődött, amikor a versenyek megkezdődtek, mert a minden ajtón ott lévő „belépni tilos“ föliratú cédula és az ott álló CSISZ-tag visszaparancsolt mindenkit, aki zavarni merte volna a versenyek lefolyását. Ennek ellenére mégis sikerült mindenütt néhány percet tölte­ni. A szavalóversenyek késő délutáni órákig elhúzódtak. A színpadon egymást váltogatták az irodalmi színpadok. A nagy­megyeri, a lévai, a nyitrai, a kassai irodalmi színpadok elő­Szabados Zsuzsa hogy részese lehessen az em­lékmű megkoszorúzásának. Lő­rinc? Gyulának, a CSKP Köz­ponti Bizottsága tagjának, a Csemadok KB elnökének ünne­pi beszéde után Kohút Magda, a budapesti Nemzeti Színház tagja és Beke Sándor, a MA­TESZ tagja szavalt, és a nagy­megyeri énekkar szerepelt Ág Tibor vezetésével. Ezzel természetesen az ez­évi Jókai Napok nem értek vé­get, hiszen hét napon keresz­tül minden este bemutatkoz­nak a legjobb magyar műked­velő színjátszó együttesek. Ezek fellépéséről lapunk kő­vetkező számában adunk tu­dósítást. NEHÁNY gondolat a szavalokröe Es a pró­zamondókról Közel száz szavaiét illetve prózamondót hallgatott meg a négy bíráló bizottság. Minket elsősorban a színvonal kérdése érdekelt. Elkerültek-e Komá­romba a legjobbak legjobbjai? Sajnos kevés kiváló tehetsé­gű szavaló volt a versenyzők között. Azok a szervek és szer­vezetek, amelyek kiválasztot­ták a szavatokat, nagyobb kö­rültekintéssel végezhették vol­na a munkájukat. A Jókai Na- Dok szervező bizottsága nem vehetett részt mindenütt a sza­valok kiválasztásánál, éppen ezért a CSISZ szerveknek, a Csemadoknak, valamint a taní­tóknak kellett volna ügyelniük arra, hogy Komáromba csak az kerüljön el, aki helyt is tud állni egy központ! szemlén. Ko­máromban némcsak szavalni kell tudmi, hanem, és azt hisz- szük a következő szemléknek legfontosabb kritériuma lesz, hogy akik egy ilyen országos jellegű rendezvényen vesznek részt, legyen meg a korukhoz mért általános irodalmi tudá­suk is. A prózamondóknál megnyil­vánult a patétikus előadásmód. Hiba volt az is, hogy többen ugyanazt a prózarészletet vá­lasztották. Csak néhány gondolatot ve­tettünk fel a szavalókkal és prózamondókkal kapcsolatban. Inkább javaslatnak szántuk, nem pedig bírálatnak. Ez ter­mészetesen nem vethet rossz fényt az ezévi Jókai Napokra. Minden kertelés nélkül meg kell mondanunk, hogy a mos­tani rendezvény minden eddi­git felülmúlt. KIK GYŐZTEK KOMÁROMBAN? I. kategória (versmondás) I. díj: Kossá Zsuzsanna, Komárom II. díj: Écsi Erzsébet, Alis­tál III. díj: Öllé Éva, Alistál II kategória (versmondás) I. díj: H a r s á n y i Gizella, Komárom II. díj: Kulcsár Valéria, Bratislava III díj: Rózsár László, Ga- lánta III. kategória (versmondás) I. díj: Majkrics Mária, Királyhelmec II. díj: G i I á n y i Valéria, Királyhelmec , III. díj: Babos Zsuzsanna, Vághosszúíalu IV. kategória (prózamondás) I. R a j j Mária, Csata II. díj: Furin Magda, Rozs­nyó III. díj: Oros Gyula, Szene. AZ ÍRÓSZÖVETSÉG MAGYAR SZEKCIÓJÁNAK JUTALOMDl- JÁT KAPTÁK: Morócz Erzsébet Komárom, Molnár László Bratislava, Szé­pe Katalin Gúta, Petricska Jú­lia Besenyő, Keresztényi Kata­lin Komárom, Sarlós Ildikó Lé­va, Vass Ottó Ipolyság, Bednár Ilona Rimaszombat és Szaba­dos Zsuzsanna Komárom. AZ IRODALMI SZÍNPADOKRÓL Lezajlott hát a nagy ese­mény: irodalmi színpadjaink első központi fesztiválja. Most, hogy szerencsés véget ért a dolog, bevalhatjuk: aggódtunk e fesztivál színvonaláért. Hi­szen minden kezdet nehéz, s nálunk még különösen kedve­zőtlen volt a helyzet, s beszá­molók egyes színpadjaink be­mutatóiról, túl a lelkesítő so­rokon,- meglehetősen lehangol­ták az embert. Voltak persze, akik bíztak a sikerben, legtöb­ben azonban épp a kudarcot jósolgatták előre. Kinek volt igaza? Elfogultság nélkül megálla­píthatjuk, hogy a fesztivál tel­jesítette küldetését, s hogy jóval színvonalasabb volt, mint ahogy azt el mertük képzelni. Színvonalas volt mindenekelőtt technikai kivitelezés tekinteté­ben — már ahhoz képest, amit a technikai megoldásoktól vár­tunk. De színvonalas volt a dra­maturgia, s igaz, hogy sokkal kevésbé, de kielégített a vers­mondás színvonala is. Mi nem tetszett viszont? Amint kiderült, leginkább a rendezés körül vannak a ba­jok, s még ezen belül is, a mozgásművészet terén. Sokat hangoztattuk annakidején, ami­kor az irodalmi színpadok moz­galmát nálunk is megindítot­tuk, hogy az irodalmi színpad egy komplex műfaja, szöveg­nek, zenének, fénynek, szín­nek, mozgásának a komplex műfaja. Rendezőink, elő­adóink magúkénak tették ezt az elvet, sok tekintetben talán túl is hajtották a technikai megoldásokat a köl­tői szó ellenében, amire azon­ban kevéssé gondoltak, az ép­pen a mozgástechnika volt. Az együttesek vagy az' egyes elő­adók bizonytalanul, szinte cél nélkül ténferegtek a színpadon. Korai lenne még elméletileg is levonni a következtetéseket mindabból amit láttunk, hiszen nagy körültekintést, elmélyült elméleti felkészültséget kíván ez a munka, ám meg kell ten­nünk, minél előbb, annál jobb. Hiszen, amint kiderült, egyál­talán, még csak alapjaiban sincs tisztázva nálunk a műfaj, s nincsenek tisztázva a műfaj adta lehetőségek. Mezei Éva, a fesztivál budapesti szakem­ber vendége szerint, a mi iro­dalmi színpadjaink egészen más, s okkal bonyolultabb úton indultak el, mint a magyaror­szági együttesek. Helyes volt-e ez az út, célszerű volt-e mind­járt a kezdet kezdetén a ne­hezebb végén kezdeni a dol­got, s célszerű lesz-e vidéki, jórészt kisvárosi, falusi közön­ség szjámára alkotó együtte­seink számára ez a forma? Mindezek a problémák tisztá­zásra várnak, A szemle két legfejlettebb együttese, zsűri és közönség szinte egyöntetű véleménye szerint a rimaszombati és a kassai együttes volt. Örvende­tes tény ez, különösen a kas­saiak esetében, hiszen a rima- szombatiak színvonalát mindig is dicsértük, sokkal ritkábban hallottunk azonban a nehéz körülmények között dolgozó kassai együttesről. Ennek el­lenére, „Mondd, mit érlel an­nak a sorsa“ c> összeállításuk József Attila életéről és köl­tészetéből- őszinte elismerést váltott ki a közönségből. Kul­túra, megfontoltság, ízlés — ez jellemezte produkciójukat, Thirring Viola és Tóth László a Lüszisztraté című komédiában MIIä. Rajj Mária s néhány kiváló elöidó. A cél­nak leginkább megfelelő volt technikai kivitelézésük is, s hogy bemutatójuk mégsem si­került százszázalékosan az ép­pen dramaturgiájuk hibája. Nem kétséges ugyanis, hogy szükséges a bemutatása szín­padról, tévedni csak abban té­vedtek a kassaiak, hogy ezt a színpadi bemutatást egy könyv segítségére bízták (József Jo­lán: József Attila élete). Már­pedig a színpadnak egészen mások a következményei, mint egy olvasásra szánt műnek, s így elkerülhetetlen volt, - hogy fokozatosan hosszadalmasság­ba, unalomba ne fulladjon a produkció. A rimaszombatiaknál is kí­sértet ez a veszély, nekik azon­ban tématikában és költőkben sokkal nagyobb lehetőségeik voltak, s így könnyebben át tüdták hidalni a buktatókat. Nagy várakozás előzte meg a nyitraiak bemutatkozását. Beváltotta-e a hozzáfűzött re­ményeket a Fórum? A válasz semmiképpen sem lehet egyér­telmű. Igaz, technikai kivite­lezésben talán az ő munkájuk volt a legzökkenőmentesebb, ám éppen az ő példájuk bizo­nyltja a leginkább: mennyire nem minden a technika. Na­gyon sok kívánnivalót hagyott ugyanis maga után a nyitraiak előadói képessége, versmondó színvonala, ám ami még ennél is nagyobb hiányosság volt, maga a bemutatott műsor. „Szót kérünk“ címen ugyanis az intézett költő-reménységei­nek a zsengéiből állították ösz- sze egy produkciót, s ez ugyan­csak ’megnehezítette feladatu­kat. Hiszen - ezeknek a versek­nek legtöbb esetben csak jó­indulattal nevezhető írások alig hatottak a színpadról, s ha hatottak inkább csak szólam- szerűségükkel, mint művészi erejükkel, s így őket még az erőteljes szöveg sem segítette, mint például a lévaiakat, vagy a nagymegyerieket. E két együttes hagyott ugyanis a leg­több kívánnivalót maga után (előbbiek „Himnusz az ember­hez“ c. Juhász Gyula-műsoruk­kal, utóbbiak a „Szóljatok tam­tam dobok“ c. összeállítással. A Jókai napok legjelentősebb produkciójának azonban a ko­máromi Területi Színház iro­dalmi színpadának a bemutat­kozása tetszett, az „Emberbo­tanika“. Nagy várakozás előz­te meg a prömiért, s a vára­kozást sok tekintetben be is váltotta az együttese, minde­nekelőtt a rendezés, a techni­kai megvalósítás tekintetében. Ám magáról az alapanyagról már vitatkoznunk kell, mert a nyitraiak kivételével nem volt még egy bemutató a Jókai-na- pokon, amely ennyi közepes, jórészt ismeretlen verset és költőt sorakoztatott fel másfél óra alatt, mint éppen ez, a- melytől pedig a legtöbb pél­dát vártuk. Mert szerepelt ebben a műsorban Francis Jammestől kezdve Szergej Mi- halkovig és Vargha Gyulától kezdve Pákolitz Istvántól min­denki, csak éppen az igazán nagyok nem, s csak éppen az igazán nagy Versek az embert legmélyebben elerrizők nem. A komáromiak előadása útmuta­tásnak készült, példánk vidéki együtteseink számára, ám hi­vatását kispolgári ízlésű anyag- választásával, s példának sok­kal inkább állíthatjuk együtt- teseink elé (meglévő hibáik kiküszöbölésével természete­sen) a kassaiak vagy a rima- szombatiak műsorát. Végezetül sokat kell még majd foglalkoznunk ezzel a fesztivállal. Ezek a sorok nyil­ván csak a felszínt jelezhették, nyilván csak a . legszembetű­nőbb, az azonnal felismerhető jelenségeket regisztrálhatták és értékelhették, e többi az elkövetkező hetekre, hónapok­ra, s a további Jókai napokra vár. Cselényi László Ôs Cslkmák Imre Irta és összeállította: C? k amasz Alacsony, fiatal fiú, alig ti­zenhét éves ül a ' szurkolók padján. Ha így végigtekintünk rajta, arcvonása nem sok tit­kot árul el. J A mérkőzés megkezdődik. Alig pattog egy pár lépést elő­re a labda, azonban az én né- zötársam már hangoskodik, — Előre te mafla! — Ez a kezdet. A mérkőzés folyik to­vább. Lábról lábra száll a lab­da. Közben a kapufát találja el az egyik játékos. De ő már gólt kiáltott s mire észhez tér, hogy csak a kirúgás követke­zik, elkezdi a magáét. A lehelő legalacsonyabb fokra lebecsüli a labdarúgók tudásképességét. Szájából szinte ömlenek a sza­vak, mint a kitörő láva. De ne hamarkodjuk el, mert ez csak még a kezdet. Félidő. A játékosak bevonul­nak. A pálya üres marad. El­lenben az én nézőtársam szája mégsem áll be. Látszólagosan magával beszél. — Ez játék, így játszani? én már rég gólt lőttem volna. Megkezdődik a második féli­dő. A mérkőzés állása 0:0. — Rendesebben te gyávaf haitik az újabb kiáltás. A »zur* kólókat szinte bámulatba ejti ez a „csodagyerek“. Egyelőre azonban hallgatnak, vélemé­nyüket meghagyják a mérkő­zés végére. Alig lehet hátra egy pár perc mikor ismét kapufán pat­tan a labda. Majd felhangzik már a megszokott gól kiáltás. Utána pedig az egésznek a le­vonása. Egy néző hangja hai­tik: Fiatal ember maga rosszul lát? — Mi köze hozzá apusom, — hangzik a nyers válasz. Vége a találkozónak. Néző- társam felállt egy nagyot int a pálya felé, majd azt mondja unottan. Magas nektek a foci, mint majomnak a zongora. Így összegezi véleményét a játék­ról. Azután morogva indul a város felé. A szurkolóknak is lehet véleményük, mégha ka­masz is az illető. Zatykő József Ovónéni lesz Közeledik az iskolaév vége. Vizsgákra készülnek fiúk, lányok, középiskolá­sok, főiskolások. A Lévai Pedagógiai Iskola magyar tagozatának IV. C osztályos lányai az érettségi vizsgák előtt pedagógiai gyakorla­ton tesznek tanúságot rá­termettségükről, ismere­teikről. Folyamatosan és önállóan a hathétes gya­korlati idő alatt gyümöl- csöztetik elméleti tudásu­kat első alkalommal. A IV. C lányai közül ket­ten, Kerekes Eszter és Dóczé Marianna komáromi 2. számú magyar óvodában tették meg jövőbeli hivatá­suk útjának első lépéseit. A komáromi járásban raj­tuk kívül még két lány is­merkedik a kis óvodások­kal. Tátrai Margit, Gután, Gyurkovszky Erika pedig Dunamocson. Kéthetes megfigyelés után érkezett az első tanítási nap. — Eszti néni, Marika né­ni, a tündérke állat? Mit mond a kutya? — ilyen és hasonló kérdésekre kell okos válaszokat, elfogadha­tó magyarázatot adni. A gyerekek játszani sze­retnek legjobban, de a ko­moly tanítási órákat is vár­ják, mert például anyanyel­vi nevelés keretén belül érdekes történeteket, tanul­ságos meséket hallanak és látnak — ugyanis az óvo­dákban is szemléltető taní­tás folyik. Minden napra pontos elő­készületet dolgoztak ki, hogy a kicsik figyelme, já­téka állandóan irányítva le­gyen, és a nap valóban tar­talmasán teljen el. A lányok megismerkedhettek Komá­rom többi óvodájának mun­kájával. A gyakorlati idő alatt kulturális téren sem tétlenkedtek. Kerekes Esz­ter a lévai újonnan alakult Juhász Gyula Irodalmi Szín­pad, Dóczé Marianna pedig a Lévai Állandó Műkedvelő Színpad tagja, így szomba­ton és vasárnaponként fel­Kerekes Eszter óvónő lépésekre jártak, ami a hosszú utazás miatt kissé fárasztó volt. Letelt a gyakorlati idő, a lányoknak már nem furcsa az Eszti néni, Marika riém megszólítás. Kóstolgatták hivatásuk ízét, tapasztala­tokat gyűjtöttek. Az érett­ségire még összegyűlik a IV. C, aztán szétrepülnek, mint a pillangók. Szétker­getik őket a. magyarlakta terület falvaiba, városaiba, hogy tudásuk legjavát nyújtva neveljék, óvják a kis emberpalántákat becsü­letes életre, a jövő békés terveinek megvalósítására. MAÄHR ETELKA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents