Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1964-06-02 / 22. szám
Kaland a Tátrában (19.) Nem válaszoltam s ez Editet lehangolta. Ráébredt, hogy amíg ő beszél, kérdezget, nekem máshol jár az eszem. Valóban egyre jobban idegesített, hogy Márta késik. Mind reménytelenebbül nézegettem az órámat. Végül is bele kellett törődnöm, hogy nem jött, hogy hiába vágyakoztam utána oly legyűrhetetlen ragaszkodással. Elnyomtam cigarettám parazsát és csalódottan sóhajtottam. Edit felkapta a fejét, bizonytalanul rámnézett és öntött a hasas stampedlikba. — Már nem jön — mondta és hozzáütötte stampedlijét az enyémhez. Ittam és utána hátradűlve gátlástalanul- még nagyobbat sóhajtottam. — Hiába, vártunk. Pedig megígérte... — folytatta Edit. — Nem tudom, hogy mit gondoljak róla — szóltam töprengve. — Vedd a dolgokat úgy, ahogy jönnek... — De amikor... — kétségbeesetten ugrottam fel. Edit öntött az italból, odajött hozzám és a kezembe nyomta az egyik stampedlit. — Ne izgasd magad. Ez egyáltalán nem illik neked... Igyál! Ittam. — így ni! Most még egyel... Ez majd rendbehoz! Az erős ital valóban elkábított. Mint a tűz véqigáradt. az ereimben és a megfeszült idegeim elnyújtoztak. — Tedd le a zakódat - ajánlotta Edit. — Nem. Elmegyek.,. — Ugyan! Most úgy se tudnál nyugodni... — Beszélnem kell vele!... — Csak nem akarsz odarohanni? — De!... Edit gúnyosan nevetett. — Ugyan fiacskám! Először is a kaput már bezárták, másodszor: ha mégis bejutnál, az öreg rendőrt hivatna... Ebben nyugodt lehetsz! Én jól ismerem, hogy mire .képes... örül, ha valakit megalázhat. Sizony kedves barátom. Ebben él' hi magát. Mert alacsony és vézna... Kisebbségi érzete van! Erről szentül meg vagyok győződve... — Akkor se félek! — Hohó!,., Én jól ismerem! Képzeld, az egyik gyűlésen mégfigyeltem. Ott ült az elnöki asztalnál és folyton feszengett, emelgette a vállát, igazgatta a mellette ülőkéhez nehogy észrevegyék törpeségét. Csuda muris volt!,.. Majd megpukkadtam... El is határoztam, hogy egyszer megfestem... Tiszta szívből nevetett és a kerevetre huppant. Néhány pillanatig tétováztam. Legszívesebben kimentem volna az utcára és magányosan, töprengve végigjártam volna az óváros minden utcáját. Szerettem úgy céltalanul kóborolni, ismeretlen, sorsom iránt közömbös emberek közt álldogálni, elmerengni egy pohár ital mellett valamelyik döglesztően fülledt kis vendéglőben. Ilyenkor feloldódott bennem minden feszültség, megkönnyebbült a lelkem. Talán furcsa, hogy mérnök létemre ennyire romantikus, nyugtalan lelkületű vagyok, de nem tehetek róla, hogy az események, életem különböző fordulói ilyen mély nyomot hagytak rajtam. Bár lennék közömbös és cinikus mint Pepó. De nem tudok fellengzősen semmit sem elintézni, pontot tenni a dolgok után és kész. Ettől sokkal alaposabb vagyok munkámban és természetesen az életemben is. Megszoktam a dolga/kat rágni. Igaz nem veszek'be mihdent, de ami megfog, ami megráz, vagy megragadja az érdeklődésemet azt meg is emésztem. Felszívódik a sejtjeimbe és valami bsnyo- lult vegyi folyamat útján megváltoztat bennem mindent. Egy hang azt súgta, hogy most magányra lesz szükségem. Hiszen dolgainkat csakis magunk intézhetjük el. Ugyanakkor valami elszánt közönyö's- ség arra ösztökélt, hogy maradjak, hogy dobjak félre minden terhes gondot és ne törődjék semmivel. És ez a vonzódás volt az erősebb bennem. SZŐKE JÓZSEF Ledobtam a zakómat, kioldottam a nyakkendőmet. Edit égő szemmel figyelt s amikor- mellé ültem gyöngéden hátra döntött és párnát dugott a fejem alá. Amikor hozzámért, éreztem, hogy remeg a teste. Fölém hajolt és hosszú, nyugtalan ujjaival a hajamban turkált. Kemény melle az oldalamnak feszült s nagy fekete szemét ré- vetegen rám függesztette. Átfogtam a hyakát és lehúztam magamhoz. Nagy ragaszkodással, hálásan szeretett. És ezt most any- nyira óhajtottam. Ugyanakkor a telkemet mégsem tudtam feltárni előtte. A szeretőm lett. Semmi szerelmes érzés nem volt bennem, de megkívántam és azt tartottam, hogy ostobaság lenne nem élni az alkalommal. Megnyugodva feküdt mellettem. Fogtam a kezét, ő boldog és diadalmas tekintettel nézett rám és én nagyon szomorúnak éreztem magam. — Mire gondolsz? — kérdezte később félénken. . — Semmire...: gosan nagy jelentőséget tulajdonítani ennek a viszonynak és ezzel is gyarapítani a gondjaimat. Igazat megvallva azonban Edit'mint nő tetszett nekem, de az életemet nem akartam hozzákötni. Teljesen kielégített hát az, hogy ő sem számít rám, mint komoly életpartnerre. — És Pepo? t- kérdeztem. — Peponak kiadtam az útját! Csak azért tartottam, hogy téged el ne veszítselek szemem elől. , — Hát nem érdekelt? — kérdeztem meglepődve. — Túl rossz lehet rólam a véleményed, ha azt. hiszed, hogy.nekem Pepó is megfelel!,— Pepó szép fiú. — Üresfejű és én nem kedvelem az üresfejűeket! — Viszont kellemesen szórakoztatja a nőket. Ezt el kel! ismerni. — Már akit!... — Ügy . láttam téged is... — Erre mondanék valamit, de nem akarlak megsérteni... A Meleg, húsos ajkít az enyémre szorította. Csak a testem vágyai kötöttek hozzá. Amúgy idegen maradt számomra. Lelkem .sohasem fog közel jutni az övéhez — gondoltam. Ami köztünk történt Semmit sem jelent. Legalábbis számomra semmit. De most, jó hogy itt van, és a szerelme elkábít, megnyugtat mint az alkohol. Mert most nekem nyugalomra lesz szükségem, hogy erőt gyűjtsék. — Rá gondolsz? — kérdezte félénk gyanakvással a hangjában. — Igen — bólintottam. Csupasz karját a nyakamra fonta. Én nem akarlak magamhoz kötni — mondta szomorúan. — Amióta ismerlek gyakran gondolok rád. Bolond gondolataim vannak... Hogy te... Nem kívánom, hogy szeress, csak hogy jó légy hozzám. Érted? Én ezzel is megelégszem, mert úgy sem remélhetek tőled többet... Ingerelt ez a szerelem koldulás, ez a megalázkodás. Sokkal inkább tiszteltem a nőket, mintsemhogy eltűrtem volna az ilyen megalázkodásukat. Eltoltam magamtól és felál- lottam. Ittam egy korty italt és cigarettára gyújtottam. Valami nagyon gorombát, valami sértőt akartam neki mondani, hogy megnyugtassam a. magam lelkiismeretét. De oly riadt tekintettel, könyörgőn nézett rám, hogy nem mondottam semmit. Képtelen voltam megbántani. Azzal nyugtattam meg magam, hogy kár lenne tűlsáMindenesetre rossz emberismerő Vagy! — Pepót ismerem. — De nem ismersz engem! Nem válaszoltam. Valóban mit is tudok én róla? Semmit, vagy majdnem semmit. — Ha jobban megismersz, látni fogod, hogy ugyan minden érdekel, de nem mindennek örülök. Teszem azt: egy ember érdekelhet, mint festőt, de különösebben nem. — Ezzel azt akarod mondani, hogy téged Pepó, csak mint festőt érdekelt? — Dehogy is!... Már megmondtam, hogy tulajdonképpen engem csakis te érdekelsz... ■ — Ez viszont... — Tudom, ne beszéljünk róla! — hallgatott 'el. — Arra emlékszem, hogy egyszer le akartál festeni... Most azonban szeretném tudni, hogy én téged... Egyszóval, hogy... , . . — Ne ess kétségbe! Ha azt mondanám, hogy szeretlek, kinevetnél... Ezért csak annyit mondok, hogy így is, meg úgy is ragaszkodom hozzád! — Ez megnyugtató!... — mondtam gúnyosan. — Ne légy cinikus! Ilyen nagydarab fiatalembernek nem áll jól a cinizmus. És különben is... Attól nem kell tartanod, hogy túlságosan tolakodó leszek.. Azt szeretném, ha jó barátok lennénk, ha a dolgainkat és szándékainkat nem akarnánk más színben feltüntetni egymás előtt... — Ne haragudj, hogy ostóba voltam... — feleltem engesztelőén, mert láttam, hogy a sértésemtől haragra gerjed. — Eszembe siftcs! — mondta. — Nem haragszom... De azt tudnod kell, hogy szeretlek és ezért, ha tényleg a jő barátom akarsz maradni, egy és más .dolgot elnézhetsz... ígérem, hogy nem leszek tolakodó! Tisztelni fogom a függetlenségedet... Hallgattam. Megnyugodni' a- zonban nem bírtam. Tudtam, hogy Edit szenvedélyes természete nem sokáig tűri, majd ezeket a zabolákat, és a, fogadkozásai semmivé fosztanak. De belül valami azt súgta, hogy ne feszítsék túl a húrt, ne ingereljen, mert olyasmit talál mondani, ami számomra csöppet sem lesz kellemes.' Edit könnyen fel tudott gyűlni, nagy lánggal, hogy aztán kialudjon. Azok közé a rejtélyes nők közé számított, akik magukhoz vonzzák a férfiakat, aztán ellökik maguktól. Ezért nem vettem komolyan a kapcsolatunkat. És hogy nem vettem komolyan, talán ez volt az oka, hogy engem Edit sohasem bocsájtott el. * Itt azonban nem akarok a dolgoknak elibé vágni. Számomra azok az idők nagyon veszedelmesek voltak. Közel állottam hozzá, hogy végleg elsüllyedjek., Igen, így igaz, ahogy mondom. Sok minden beleszól az életünkbe a- míg emberré érünk. Ügy éreztem, hogy valami kényszer alatt állok és ez a kényszer nem engedi, hogy a normális életemet éljem, tanuljak és törődjem a hétköznapi dolgaimmal is. Csak gondolkoztam, gondolkoztam és gondolkoztam. És ekkor jött Edit, szerelmi alázattal nyújtotta segítő kezét. Szükségem volt egy bizalmas barátra és Edit megértő barátom lett. Kezdetben sokszor megdöbbentett tapasztaltsága, de aztán rájöttem, hogy a nők ta'pasztaltsága nem mindig romlottság. Ez a felismerés tiszteletet ébresztett bennem. Egyszóval, azon az estén megtettem az első lépést a kijózanodás útján. Amikor kiléptem a ház nagy vasrácsos kapuján zuhogott az eső. Az ódon utca csendjébe ezer megnyugtató hang vegyült. Az ereszekről lezúduló víz az utca közepére kénysze- rített. Fürge léptekkel siettem haza. Reggel későn ébredtem. Amíg feküdtem az ágyban, nagy me- hetnékem támadt haza, anyámhoz a falumba. Lerúgtam magamról a takarót, sebtiben felöltöztem és készülődni kezdtem az útra. Még idejében kiértem a tizenegyes vonathoz. Újságot vásároltam, hogy eltereljem ' a feltóduló gondolataimat. Kétségtelen, hogy jócskán berúgtam Editnél az este. Ezt a fejemben küktető fájdalom is tanúsítja. Ezért aztán ingerült és ideges voltam. Nem akartam semmit sem felidézni. Sem Mártát, sem Editet. A vonaton összeakadtam gyerekkori pajtásommal Nagy Jóskával. Egy csoport falumbelivel ment haza vasárnapra Osztra- váról. Mind szőrösek voltak és elcsigázottak az úttól. Vastag vatelinos munkaruhájukban' gubbasztva merengtek, szótlan- kodtak, szunyókáltak. Amikor észrevették megörül-' tek, maguk közé ültettek. Faggatni kezdtek egy s másról, politikáról mondván, hogy nekem mégiscsak jobban kell tudnom a dolgokról, Sztálinról, a törvénytelen perekről és- a pernélküli kivégzésekről. Zavarba jöttem, mert engem nem izgatott az egész. Valamit hirtelenjében mégiscsak kinyögtem és ők bizalmasan ösz- szedugták vélem a fejüket. Arcukon nem volt sem öröm sem meglepetés, csak nagy-nagy fáradság. A közelünkben néhányan figyelni kezdtek ránk és ők okosan témát változtattak. Az idősebbek megkérdezték, hogy ismerem-e őket, emlékszem-e még rájuk, örültek, hogy még a keresztnevüket is tudtam. (Folytatjuk) * ': , v Zsolnai Hédinek gratulál a fellépés után Dráfi Mátyás, a Magyar Dal- és Táncegyüttes .tagja Nagy siker volt Amikor e sorokat olvassák, már a Csehszlovák Rádió magyar adásában elhangzott az a műsor,’ amelyet ez elmúlt hét elején játszottak fel Bratislavában a rádió koncert termében, amelyen a magyar újságíró szekciójának tagjai vettek részt. Kezdjük talán a szereplő felsorolásával- Fellé- pett a: Duna utcai általános iskola énekkara, a .Magyar Dal- és Táncegyüttes ének és tánqkara, a Csehszlovák Rádió népi zenekara Farkas Jenő vezetésével, Berczeller György tánczenekara, Csík János, a Komáromi AKI tanulói Kereszti Katalin, Zeleny'icky Éva, Sztrecskó Rudolf, és Széreiner Erzsébet. A nézőközönség szűnni nem akaró tapssal ünnepelte. Zsolnai Hédi, magyarországi sanzonénekesnö, és' Kazal László fellépését. Nagy sikert aratott, a duna utcai iskola • énekkara és Farkas Jenő népi zenekara. Szinte lehetetlen kiemelni egyes műsorszámokat, rrtivé.1 mindegyik maradandó élményt hagyott a hallgatóikban. Kazal Lászlót példaVI nem akarta. Leengedni a közönség a színpadról. Reméljük, hogy a Csehszlovák Rádió magyar adása ezt a nagysikerű műsort megismétli, hogy azok is meghallgathassák, akiknek a vasárnapi közvetítés elkerülte volna a figyelmét. Az esztrádműsor összekö*tő szövegét Nagy Jenő mondta e), akit a műsor összeállításáért és rendezéséért csak dicsérni lehet.-csKazal László Nagy Jenő verset olvas fel és Sztrecskó Rudolf máris ismétli a verset de az érdekesség kedvéért visszafelé mondja a szöveget AZ ÜJ MAGYAR-CSEH SZÓTÁR kb. 90—100.00.Ö címszót fog tartalmazni. Á szótári anyag feldolgozásában, a címszavak kiválasztásában komoly segítséget jelen a nemrég megjelent Magyar Értelmező Szótár és a gazdag magyar kétnyelvű szótárirodalom alkotásai. A szótár munkálatait részben már 1960-ban kezdte él Alfons Weiter. Munkatársaival együtt állandóan figyelemmel kísérik a magyarországi napilapokat, népszerűsítő szaklapokat. A Népszabadságból és a Magyar Nemzetből pl. 1960 óta 30.000 általánosan használt szót céduláztak ki. A készülő szótár jelentős hányadát — 50. százalékát — különféle szakmai szóanyag teszi majd ki. A szótár az irodalmi és köznyelv általánosan használt szavain kívül kb. 30 főbb műszaki, természet- és társadalomtudományi éš más, nem tudományos szakterület szak- kifejezéseit fogja tartalmazni. A mágyar-cseh szótár megjelenéséig még eltelik egy-két év. A szerkesztők véleménye szerint valószínűleg 1968-ban, Vagy 1969-ben jelenik meg.
