Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1964-06-02 / 22. szám
iatafok, a mezőgazdaság és a havi 634 korona keresel, A mezőgazdaságban évről é\Te emelkedik a dolgozók átlagos életkora. Az ember öregszik, a fiatalok közül meg egyre kevesebben maradnak a szövetkezetekben. Ezidén is nagy problémáink vannak a fiatalok mezőgazdaságba toborzásával. Az elárvult apai rögről terjesztett szentimentális szavak mit sem segítenek. Az egész problémát objektiven elemezni kell s megtalálni az orvosságot. Azok az okok, hogy a fiatalok miért a mezőgazdaságon kívül keresik érvényesülésüket, jól ismertek. A LEGÉGETŐBB PROBLÉMA Az első helyen a kereset és a munkafeltételek állnak. A munkaegység értéke Szlovákiában két évvel ezelőtt a termé- szetbeniekkel együtt 13,24 korona volt, tavaly 16,17 korona, miközben egy állandó munkaA liomonnai járásban a kamenicai szövetkezet egyike a feladataikat legjobban teljesítő szövetkezeteknek! Az ez évre tervezett tojáseladási tervüket már most túllépték 50 ezer darabbal. De kitűnő munkát végeznek a fejők is, akik szintűn 12.000 liter tejjel fejtek ki többet, mint ahogy azt tervük előírta. A tyúkokat M a - z s é r i k Mária gondozza, s a kiváló eredmények részben az ő jó munkájának tudhatok be. Felvételünk a tojások ládába gyűjtésének pillanatában készült. Á több takarmányért A hliníki EFSZ-ben (komáromi járás) dolgozó CSISZ tagok munkaeredményeikkel a- karnak hozzájárulni a takarmányalap növeléséhez. A fel- szabadulás 20. évfordulója tiszteletére azt a kötelezettségvállalást tették, hogy 80 mázsával magasabb takarmányhozamot érnek el. Különösen az Ostrožlikova által vezetett kollektíva iparkodik, 50 kg-al akarják emelni a hektárhozamot. Ezenkívül 20 hektár lóhere felett is védnökséget vállaltak. erőre 476 munkaegység jutott. Ha ezt papíron átszámoljuk, akkor a szövetkezetekben a havi átlagkereset a természet- beniekkel együtt 633,77 korona. E mellett a helyzeten még az is ront — (a fiataloknál), hogy az általuk ledolgozott munkaegységeket rendszerint a szülők számlájára írják. A vegetációs időszak nyugalma rendszerint új gondot okoz, hogy hol lehet erre az időre munkát találni. Az előzetes számítások szerint hazánk évente 6 milliárd koronát veszít azon, hogy a mezőgazdasági dolgozók télen — munkahiány miatt — nem dolgozhatnak. A hat milliárd korona elég nagy összeg s elgondolkoztató, hogy a probléma megoldásához hozzá kell látni, mégpedig komoly alapossággal. A járásokban megalakultak ugyan a koordinációs bizottságok, de mindezideig kézzelfogható eredményt nem mutattak fel. Egy kis jóakarattal a fiatalok e nagy problémáját is meglehet oldani, ha az egyes iparágak is tevékenyebben segítenek e téren. Az említett fogyatékosságokon kívül a munkakörülmények is visszatartják a fiatalokat attól, hogy a szövetkezetekben maradjanak. Az istállókban állatok körül végzett munka után rendszerint nincs hol megmosakodni, mivelhogy szövetkezeteink gazdasági udvarai általában alapvető higiénikus berendezés nélküliek. A fiatalok a berendezéseket a szövetkezetek vezetőségének megértése és támogatása nélkül fel nem építhetik. Az ipari munka ma csábítóbb s rendszerint tisztább, több és állandó keresetet biztosít egész éven át, napi nyolc órai munkaidó mellett. A fiatalok a dolgot mérlegelik s a mérleg nyelve, amint látjuk, az ipari munka javára billen. A rokonszenv egyoldalú, az ipari munka irányában. A FALUSI SZOLGÄLTATÄSOK A falukon eddig nagyon lassan haladt a szövetkezeti lakásépítés. Azok az új intézkedések, amelyeket most készítenek elő s amelyek lehetővé teszik, hogy a szövetkezetekben lakásépítő szövetkezetek alakuljanak, sokat segíthetnek a dolgon: Javul a szociális ellátottság és ez is előny. Hiba, hogy a szövetkezetek mindeddig keveset törődtek a bölcsődék és az ovódák építésével. Szlovákiában egy évve! ezelőtt még csak egy szövetkezeti bölcsőde volt és 48 ovőda. A községek felében, sőt Kelet-Szlo- vákiában csaknem a 90 százalékában, nincs semmilyen szolgáltatás. A tisztítók begyűjtőiben egy ott lévő alkalmazottra 13.000 lakos jut. 1970-ig a mezőgazdasági termelés színvonalát az ipari termelés színvonalára akarjuk emelni. A mezőgazdaságot tehát át kell alakítani korszerű, specializált nagytermelésre. Ä munkaerők stabilizálódása nagyon fontos ügy. A mezőgazdasági üzemeknek e kérdéseket rendszeresebben, meggondoltan és határozottan kell megoldaniuk. Már csak azért is, hogy a fogyatékosságokat alapjukban véve kell megszüntetni. Magától értetődik, hogy csak a mezőgazdasági üzemek eszközeire és erőforrásaira támaszkodni nem elég a mező- gazdasági termelés fellendítéséhez. (A) Kedvező az időjárás, szövetkezeteink kertészeteiben szorgos kezek végzik a munkát, így hát az eredmény sem maradhat el. Ugye, mihályfai lányok, az idén is lesz prémium szorgalmatokért és dolgozóink asztalára is kerül vitamindűs zöld- ségíéleség. (Foto: - OS) Hogy mindenki megtalálja igazi boldogságát... A jelenkori tudományos és műszaki sikerek keltette ámulatunkban korunkat igen gyakran atom-kornak, az elektronika korszakának, máskor pedig a polimerek századának nevezzük, jogosan. De én. mint olyan mérnök, aki életéből jó harminc esztendőt a kohászatnak szentéit, szükségesnek tartom hozzátenni: a XX. század ezenkívül még a kohászat rendkívüli fejlődésének időszaka is. Egy hatalmas, korszerű ko- homü gyakran ugyanakkora területet foglal el, mint egy ötvenezer lakosú város. Az Urál- ban levő Magnyitogorszk kombinát például nagyobb területet foglal el, mint Luxemburg állam. A gyár közepén magasuk a nagyolvasztó, a tüzes fémelüző. Ennek az óriásnak az étvágya elképzelhetetlenül nagy: a kohó 24 óra alatt egy teljes vasúti szerelvény rakományt — 10.000 tonna beolvasztására kerülő anyagot „eszik" meg. 60.000 köbméter vizet „iszik meg“ és a „tüdején“ több mint 1,5 millió levegőt bocsát keresztül. Érthető, hogy egy ilyen kombinát valóságos fejezet a tudomány és technika fejlődésében. Az ilyen fejezetek soká „íródnak“. Némely gyár 15—20 évig épül és állandóan terjeszkedik, korszerűsödik. Jól ismertek a Szovjetunió hatalmas kohóművei, a Kuznyecki, Mag- nyitogorszki, Donyecki, Lipec- ki, Cserepoveci Kohómű... A világ legnagyobb kohóinak építésében, azok termelékenységének fokozásában, a folyamatos esapolás és hengerlés terén szerzett tapasztalatainkat a külföldi gyártásban is alkalmazzák. Az új berendezések gyártási jogát francia, japán és más cégek is megvásárolják. Vajon azt jelanti-e ez, hogy elértük ezen a téren a csúcsot? Ügy gondoljuk, tovább kell lépnünk. Olyan gyárakat kell terveznünk, és építenünk, melyek nem a mai, hanem a holnapi tudományos-műszaki színvonalnak felelnek meg. El kel! indulnunk az automatizált gyárak építésének útján. Kezdjük azon, hogy a ma még szakaszosan üzemelő kohók folyamatosan működő gépcsoportokká válnak. A szállítószalagok szünet nélkül töltik a nagyolvasztókba az alapanyagokat, alul pedig folyamatos ütemű csapolás üríti a kohókból a nyersvasat és a salakot. Az ilyen kohók befogadó- képessége rendkívül nagy, több mint 2500 köbméter, de a gyár területén sem nyersanyagszállító vasúti szerelvények, sem acél és nyersvas öntőüst sorok nem találhatók. Miért? Először is azért, mert a kohók földgázfűtésüek és oxigé- nes fúvószéllel működnek. így mintegy ötször kevesebb a kokszra fordított összeg. Szükségtelenné váltak a nagy teljesítményű kokszmedencék, a nagy mennyiségben alkalmazott szállítóeszközök. Másodszor, a nyersvasat és a salakot nem szállítják öntő- üstben. A fém és salak úgy folyik majd a különleges csövekben, akár víz a csőrendszerben. A nyersvasat és salakot elektromágneses szivatyHa Eperjesről Svidník felé tartott a szekér, valamikor útközben mindig elakadt az agyagos sárban és napokig tartott az út oda. A községtől messze esett a legközelebbi vasútállomás. Olyan szegény volt ez az isten hátamögötti falu, hogy még népviseletre sem telt itt a lakoknak. A falubeli gyerekek a harmincas években még októberben is mezítláb jártak az iskolába. Orvost csak akkor hívtak, ha már halálán volt valaki. A férfiak tömegesen kivándoroltak Amerikába és csak ritka esetben kuporgottak a rézbányák mélyén annyit össze, hogy cseréptetós házat építhessenek a szülőfalujukban. Hogyha cselédnek szegődtek el innen az ukrán nyelvű lányok, Eperjesen a megye székhelyén alaposan megnyirbálták a bérüket, kevesebbet kaptak, mindig mint a többiek. De ki gondol ma már azokra az időkre, amikor a kényelmes autóbuszon, a szépen kiépült falvakon keresztül egyre jobban távolodik a Kapivár romjától és az új településeket kíséri figyelemmel ? Már az autóbuszban bárki megmagyarázza, hol van Svidníken a Nálepka kapitány Ruhaüzem. A vidéki ember akkurátosságával és közvetlenségével készségesen elkísérnek egész a bejáratig. Természtesen dicsekvés is van ebben. tyúk továbbítják, amelyek tervén a szovjet tüdősök és mérnökök dolgoznak. A nyersvas a folyamatos acélolvasztást végző gépegységekkel berendezett acélöntődébe kerül. Az így készült acél sokkal szilárdabb lesz a napjainkban előállított fajtáknál, mert a káros elegyanyagokat vákuummal, szintetikus salak segítségével és más módszerek alkalmazásával eltávolítják. Az ilyen minőségű acélból sokkal köny- nyebb, áttörtebb szerkezeteket lehet alkotni. Szavakba ezt az érzést a legtalálóbban B il an in Anna, az üzem mesternöje, öntötte. Közvetlenül, egyszerűen mondta el, mit jelent Svidník és környéke számára, hogy 1957-ben felépítették ezt az üzemet. Ma több mint 1400 dolgozónak, főleg fiatal lányoknak ad kenyeret. Anna is a közeli Nižný Mirošovból jár be munkába. Ütravaló- ként a kilencéves iskola bizonyítványát hozta magával és néhány zavaros, nyomasztó emléket, gyermekkorából a duklai harcok idejéből. Anna ma 24 éves. És a ruhaüzemben, amely a XII. kongresszus üzeme nevet viseli, bérelszámoló és minőségi elienör. Az üzemben, főleg gyermekkonfekciót gyártanak, kivitelre és azzal dicsekedhetnek, hogy a rendelők eddig még sohasem emeltek panaszt. Anna még szinte pionír korában került az üzembe és az üzemi CSISZ-szervezet nevelte. Az üzemi munkaiskolában nyerte el szak- képzettségét. Miközben az üzem történetéről és a maga életéről beszél, nem bocsátkozik üres szólamokba és fejtegetésekbe, mindvégig tárgyilagos marad, pedig most már meg van a szókincse hozzá. Ukrán az anyanyelve, de választékosán beszél szlovákul. Annát szemlátomást becsülik, szeretik az üzemben. A vegyészet itt is, a jövő kohőmüvében is jelen van. A kohósalakok olyan értékes nyersanyagot képeznek, amelyekből a kombinát különleges üzemeiben épületelemeket gyártanak, valamint a műtrágyagyártás számára kitűnő minőségi új anyagokat állítanak elő. Az évi 10 millió tonna termelékenységű kohómű még 3 —4 millió tonna épületelemet és 2—3 millió tonna műtrágyát is gyárt majd. Mindez talán álmodozásnak Vele egykorú, szaktársnői is tisztelettel néznek rá és elárasztják gondjaikkal, családi ügyeikkel Valahogy természetesnek veszik, hogy Anna tanácsot ad. Anna megmondja, mit kell ten- niök. Igen, Anna ott terem mindenütt, ahol szükség van rá. S mi lesz majd akkor, ha megválasztják képviselőnek és a Szlovák Nemzeti Tanács elé terjesztheti az egész vidék, a választói körzet kívánságát ? Anna jól ismeri az üzem problémáit, de ismeri a szövetkezeti dolgozók gondjait is, hiszen vacsora közben szüleivel és testvéreivel a szövetkezet ügyes-bajos ügyeivel foglalkozik a család. Anna tudja, hogy a szociális klíma —, mert hiszen a munka lélektan, így nevezi a légkört, amely egy üzemben a munkatársak tűnhetne, az ország számos kombinátjában, Magnyito- gorszkban, Novokuznyeckben, Nyizsnyij Tagilban, Zaporozs- jében azonban a jövőben épülő kohómű egyes elemeit már most alkalmazzák. Olyan új kohászati folyamatokkal kísérleteznek, mint például a folyamatos acélolvasztás, a koksz- menteskohászat, a fémminőségek javítása... Ügy gondolom, nem sok idő kell hozzá, s a rajzok, vázlatok és grafikonok testet öltenek a világ első automatikusan működő kohóművében. (SZ) kapcsolatából a felettesek és beosztottak viszonyából, az uralkodó hangnem kialakul a Nálepka üzemben valóban nagyon kedvező. De Anna azt is tudja, azaz jobban mondva ösztönösen érzi, hogy Svidníken nem elég, fiacsak ez az egy üzem működik. És ebben az üzemben túlnyomó részben csak fiatal lányok dolgoznak Mert mii is kezdjenek ezek a lányok a szép jövedelmükkel, a sok szabad idejükkel'’ Mennyivel szebb, tartalmasabb és változatosabb lenne az élet Svidníken és környékén, ha olyan üzem is létesülne, ahol főleg férfiak dolgoznának. Bilanin Anna majdnem szé- gyenli magát és megmondja a magáét. Elmondja azt is, hogy az ipartelepek létesítésénél a gazdasági és political szempontok mellett ne feledkezzenek meg a fiatalok érdekeiről. Az ésszerű tervezés mellett gondoljanak arra is, hogy az isten hátamögötti falvakban nemcsak a munkára, a munkalehetőségre van szükség. Gondolni kell tisztán emberi kapcsolatokra is. Arra, hogy a fiatalok ne legyenek kénytelenek az ország távoleső üzemeiben munkát keresni, hanem maradjanak szépen itthon és itt házasodjanak meg. Anna tisztában van azzal, hogy milyen problémák foglalkoztat ják az itteni dolgozókat. S amikor a választás előtti gyűléseken a fiatal megnyerő külsejű Bilanin Anna a jólismert Bil'ag elvtárs képviselőjelölt oldalán megjelenik, a választók mindenütt lelkesedéssel fogadják. Tudatosítják azt. amit ez a fiatal munkásnö önmagáról szólva mindnyájunk számúra megfogalmazott: Fiatalok, bátran előre! A tapasztalt idősebbek oldalán, úgy építsük ki hazánk legfélreesóbb vidékét is, hogy mindenki megtalálja kenyerét és igazi boldogságát. MICHAL MáRTA
