Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-05-26 / 21. szám

Küzdőkészségből jelesre vizsgáztak Vigasztalanul zuhog az eső, hideg szél fúj, fázósan dide­regnek a nézők az esernyők alatt, a sikos országutakon azonban fáradhatatlanul halad a karaván a cél felé. Kerék­pározók. Férfiak a javából. Csuromvizes, sáros, gyűrött a mezük, hajszolt, elcsigázott a tekintetük, de lábuk gépiesen tekeri a pedált. Előre, csak előre. Cörnyedten hajlanak a kormány fölé, a hideg zuhany­tól, bűvös széltől elgémbered­nek az izmok, de menni kell, hajtani kell, előre, csak előre. A cél felé. A versenyzők fá­radt teste vágyakozik a pihe­nésre, a kellemes, meleg szo­ba nyugalmára. Elérhető kö­zelben mindez, a kényelmes pihenés, a nyugalom, alvás, csak le kell állni, feladni a versenyt, a gépkocsi könnye­dén megteszi a még hátralévő kilométereket. Feladni a versenyt? Azt bi­zony nem. Csak az adja fel, aki már teljesen felőrlődött a hosszú úton, aki bukás közben megsérült, vagy a fáradságtól gyomorgörcsökkel küzd, lázas, törött a végtagja. A többi hajt becsülettel. Nincs megállás, nincs pihenés, hajtani kell, vár a végcél: Prága. Ezer tornyá­val, macskaköves utcáival, zász­lódíszes stadionjával, a kiérde­melt pihenést, nyugalmat, az eszeveszett hajsza, nagy roha­nás végét jelentő célszalaggal. Ami azt jelenti, hogy a Béke­verseny XVII. évfolyamának utolsó útszakasza is véget ért, A BRATISLAVAI TV MŰSORA Kedd: 16.30 Sportiskola, 18.00 Fiatalok stúdiója, 19.00 TV Híradó, 19.30 Az AS—1 beszél, 20.00 Vidám-est Ji- ŕí Štuchallal, 21.00 Gustav Brom zenekara játszik, 21.45 Puskin verseiből, 22.05 TV Híradó. Szerda: 17.00 Inter- vízió: Szovjetunió — Svéd­ország. Labdarúgómérkőzés, 19.00 TV Híradó, 19.25 Real Madrid — Internazionale Milan. EK döntő. 21.15 Prá­gai Tavasz 1964. 21.55 TV Híradó. Csütörtök: 17.30 If­júsági műsor, 19.00 TV Hír­adó, 19.30 TV Magazin, 20.30 A Denzinger-eset. TV játék. 2210 TV Híradó. Péntek: 16.40 Matematikát tanulunk, 18.00 Dokumentumfilm a legrégibb prágai evezős­versenyről, 18.20 összeállí­tás Nálepka kapitányról: 19.00 TV Híradó, 19.30 Be­szélgetés a Május 1. bánya világrekordot tartó fejtői­vel, 19.50 Kisfilm. 20.40 A szakadék szélén. Szov. film. 21.25 Gyermeknevelés. 21,45 TV Híradó. Szombat: 14.40 Még egyszer az idei kerék­páros versenyről. 16.00 Prá­gai Tavasz 1964. 18.00 Pio- nírhíradő, 19.00 TV Híradó, 19.50 Táncdalok, 20.10 Va­rieté-műsor, 21.10 Vidám főzőcske. 21.40 TV Híradó, 2155 A Hajnal rakpart. Francia film. Vasárnap: 9.00 Séta a prágai várban, 10.00 A Nemzetközi Gyermeknap alkalmából, 11.00 Három fe­hér nyíl. Mesejáték, 12.30 Mezőgazdasági műsor, 18.00 Fiatal szemmel. 19.00 TV Híradó, 19.30 A vasárnap sportja, 20.05 Dingo, a vad­kutya. Szovjet film. 21.45 Kisfilm, 22.15 TV Híradó. A BUDAPESTI TV MŰSORA Kedd: 18.00 100 kérdés — 100 felelet, 18.40 Üttörő ex­pedíció a jövőbe, 19.00 Asz- szonyok a TSZ-ben. 19.30 TV Híradó, 20.00 A finn ka­marakórus énekel, 22.20 Vi­harok. Olasz film, 22.00 TV Híradó. Szerda: 18.10 Autó­sok - motorosok, 18,25 Be­szélgetés, tárgyalás után, 19.05 Közvetítés a Nemzeti Színházból. Dobozi: Holnap folytatjuk. A közv. szüneté­ben: TV Híradó. 21.45 Bar­langkutatás. 22.15 TV Híra­dó. Csütörtök: 15.55 Inter- vízió Moszkvából: A nyu­godt Nap éve, 17.50 Házunk- tája, 18.00 Kicsinyek műso­ra, 18.55 Telesport, 19.30 TV Híradó, 19.45 Barangolás, 20.30 Gengszterek és filan­trópok. Lengyel film, 22.10 TV Híradó. Péntek: 9.30 TV Híradó, 9.40 Gengszterek és filantrópok, 11.05 Telesport, Szombat: 15.55 Prágai Ta­vasz 1964. 18.25 Amerikai kisfilm. 18.50 Könyvhét 1964. 19 30 TV Híradó, 20.20 Ne­gatív hősök. Galabárdi Zol­tán műsora. 21.35 Kisfilm, 21.45 TV Híradó, 22.05 Var­sói képek. 22.25 A szép Ga- lathea. Operettközv. Varsó­ból. Vasárnap: 9.30 Foxi- Maxi kalandjai. 9.55 Eszt- rádműsor a Nemzetközi Gyermeknap alkalmából, 11.00 Tatabányai Bányász— Dorogi Bányász. Labdarúgó­mérkőzés, 18.00 Bábjáték, 18.30 Kerékpáros pályaver­seny, 20.00 Max, a zsebtol­vaj. Nyugatnémet film, 21.25 Komlős János műsora, 21.35 Telesport. Smolík a sárga mezben elérkezett a drámai küzdelem zárófejezete. A végső hajrá, amely eldönti a sorrendet, a győztesek rangsorát. A szeren­csés győztesek felállnak a győ­zelmi emelvény egyes lépcső­fokaira, átveszik a díjakat, a nézők megtapsolják az ország­utak hőseit és a Békeverseny egyik fejezete ismét lezárul. Aztán ez a nagy pillanat is elérkezett, a prágai stadionban feldübörgött a nézőtér, a ver­senyzők tarka, csoportja bevi- harzott a stadion kapuján. Lel­kes tömeg éljenzése, a győz­tesek éltetése. Megérdemelték a tapsot, az ünneplést, de nem­csak ők, hanem a többiek is, mert akik az utolsó útszakasz megtétele után áthajtottak a célon, küzdőkészségből jelesre vizsgáztak. Még azok is, akik a végső sorrend legalján kap­tak helyet. Mert már egymagá­ban az is nagy teljesítmény, hogy dacolva az időjárás vi­szontagságaival, az út fáradal­maival valaki kerékpárján el­jut Varsóból Berlinbe és on­nét Prágába. Azok pedig, akik az ország­utak hőseinek nagy viadalában élen jártak a kezdeményezés­ben, kitartásban, versenykész­ségben, azok még külön dicsé­retet érdemelnek. Elsősorban két versenyző, a belga Spruyt és Smolík, a csehszlovák ke­rékpársport óriási meglepeté­se. Smolík teljesítménye szin­te egyedülálló a Békeverseny történelmében. Tavaly 38. lett a versenyben, az idén megtál­tosodott. Az első útszakasz után átvette a német Mickein- től a sárga mezt és egyre nö­velte előnyét. Szakaszgyőzel­meket aratott, ott járt a ver­senyzők élcsoportjában, szédü­letes iramot diktált. A verseny előtt azt hittük, hogy még min­dig nem találtuk meg a sok sikert aratott Veselý utódját. Smolík túltett nagy elődjén, ő lett a Békeverseny középpont­ja. Az övéhez hasonló telje­sítményt ezen a versenyen a belga Spruyt nyújtott. Az első útszakaszokon még csapata ér­diekéiért küzdött, bevárta tár­sait és így nagy hátrányba ke­rült az élcsoporttal szemben Aztán a belgák kiestek a ver­senyből, Spruyt önállósíthatta magát. Egyik szökési kísérletet a másik követte, részhajrákat nyert, bátran megugrott segí­tőtárs nélkül és sikerült is út­szakaszgyőzelmet aratnia. A többi belga gyengén verseny­zett, de Spruyt küzdőkészség­ből valóban jelesre vizsgázott. Hideg május-forró mérkőzések Micsoda május! ölmos fel­hők, zuhogó eső, hideg szél. Hát bizony az időjárás nem kedvez a sportolóknak, szurko­lóknak. Pedig jó volna már egy kis napsütés, májusi igazi ta­vasz, meleg idő, hiszen az olim­piai felkészülés legfontosabb időszakába jutottunk. Didereg­nek úszóink a medence szélén, atlétáink melegítőkben, evező­seink is búsan nézegetik az eget, mikor szakadoznak szét már a felhők, mikor süt ki vég­re a Nap, mikor lesz végre iga­zi tavasz. Reméljük, nem sokáig tart már ez az időjárás, bár ami azt illeti, sportolóink azért nem pihennek tétlenül. Nem is pi­henhetnek, a betervezett ed­zésmennyiséget le kell tudni, a betervezett versenyeket meg kell tartani, a futball-mérkőzé- sekről nem is szólva. Átázott talajon, dideregve, ázva-fázva, de rendületlen kitartással, erős akarattal, elszánt igyekezettel. A vérbeli sportoló nem ismer lehetetlent, számára nem lehet olyan rossz idő, hogy ne hódol­jon kedvenc sportágának. A Matador úszómedencéjének szélén bécsi, linzi úszók. Hoz­zánk járnak versenyezni, a Ma­tador langyos vizébe, 50 mé­teres uszodájába. Náluk ugya­nis még a mienknél is ked­vezőtlenebbek az edzési, ver­senyzési feltételek. Világváros Bécs, utcáin autósorok, gép­kocsiáradat, zsúfolt kirakatok, neonfények, a bőség minden jele, de 50 méteres úszóme­dencéjük nincsen. Hát ilyesmi is van. Mi pedig panaszkodunk, hogy soká tart, míg felépítik Duna-menti városunkban a fe­dett uszodát. Bécsi szomszédaink egy kis aggodalommal várják a szerdai napot. Akkor játsszák le a Real Madrid — Internazionale Milan döntőt a Bajnokcsapatok Európakupájában. Erre a mér­kőzésre valamennyi jegy el­kelt, s így az osztrák televízió is közvetíti a nagy találkozót Annyi bizonyos, hogy helyén való a nagy érdeklődés, a két nagycsapat valamennyi „nagy­ágyúját“ felsorakoztatja a dön­tő mérkőzésén. A Realban Di Stefano, Puskás, Gento, San- tamaria, Muller, az Interben ■Suarez, Mazzola, Guarneri, Cor- so, Fachetti jelenti a külön- klasszist. A Real az idén is spanyol bajnok lett, az Inter még nagy versenyfutásban van a Bolognával, de a milánóiak bizakodnak, hogy csapatuk ez Popluhár az Európa-váloga- tottban idén is bajnoki táblázat élén végez. A már említett játéko­sokon kívül a brazil Jair, a német Szymaniak is játszik az Inter csapatában és ezért a spanyol bajnokcsapat nehéz feladat előtt áll. Bajnokcsapatok Európakupá- ja Bécsben, Nemzetek Kupája mérkőzés Budapesten. A fran­cia válogatott budapesti mér­kőzése iránt is nagy volt az érdeklődés, amit nem csodál­hatunk, hiszen a Nemzetek Ku­pájában való szereplés világvi­szonylatban is jelentős vissz­hangot kelt. Ebben a kupában Spanyolországban játsszák le a középdöntőt és a döntőt, még­pedig Barcelónában és Mad­ridban. A madridi szurkolókat némiképp kárpótolják ezek a mérkőzések azért, hogy a BEK döntőjét nem láthatják. Koppenhágában is jó labda­rúgást láthattak a nézők. A dán labdarúgószövetség fenn- nállásának 75. évfordulójára Európa válogatottja látogatott Tanárok, diákok és a szerelem Emberemlékezet óta, ponto­sabban, amióta az iskola léte­zik, a diákok hadiállapotban vannak tanáraikkal. Fegyver- szünetet csak akkor kötnek egymással, amikor már igen sok ez ápolásra szoruló sebe­sült. Ilyenkor azután megfe­ledkeznek arról, hogy a tanár, a diák „ellensége" sőt, bizal­mivá, tanácsadóvá, legköze­lebbi baráttá lép elő... S hogy ez így van, erról az alábbi osz­tályfőnöki vallomásból is meg­győződhetünk: A SZERELEM - ÍGY A DIÁK- SZERELEM - megnyilvánulása is, megszámlálhatatlanok. „Miért nem készültél?“ „Nem tudom“. „A házi feladatod itt van?“ Csak a vállát rángatja, ta­lán nem is hallja a kérdést, nem számol, nem beszél, me­rengve nézi az ablakot, gondo­latai messze járnak. S akár a táblánál áll, vagy a folyosón siet végig, a homlokára van ráírva: „Szerelmes lettem“. Ilyenkor felesleges ötösöket írni a noteszbe, szitkozódni vagy a szülőket hivatni. A ta­nárból orvos, a diákból páciens lesz. El se hinnék, milyen sok szerelem születik egy kirán­dulás, séta vagy brigádmunka napja alatt. A legtöbb esetben nem is lehet komoly ismeret­ségről beszélni, inkább' csak barátságról. De a barát azért mégiscsak több, mint az egy­szerű osztálytárs. Az ilyen ba­rátság ki van téve a gúnyoló­dás kemény megpróbáltatásá­nak. A pletykások szorgalmasan gyűjtögetik a híreket, suttog­va terjesztik értesüléseiket... Hallottad, hogy Piri és Jani- este láttam őket a parkban együtt... És a hír terjed, gú­nyos megjegyzések, arcfinto­rok, célzások, megzavarhatják az ártatlan kapcsolatot is. A SZÉPSÉG AZ OSZTÁLY­BAN IS GYŐZEDELMESKEDIK. Sokszor megfigyeltem, hogy ha valamelyik csinosabb lányt hí­vom ki a katedrához, legkeve­sebb négy-öt fiú abbahagyja az írást s feszülten figyeli a fe­leleteket. Szurkolnak, örülnek minden sikernek. Ezek a tisz­telők. Néha az udvariasságuk és önzetlenségük igazán meg­ható. Bár tudják, hogy „0“ idősebb fiúval jár, mégis cso­dálják, engedik, hogy a házi feladatát tőlük lemásolja, hor­dozzák az aktatáskáját. A közmondás szerint a jő asszony jó férfit formál. Van ebben egy adag igazság. Edit az első osztálytól barátkozott Mátyással. Kezdetben - ahogy később bevallotta - nem is igen tetszett neki a fiú. Vala­kire azonban szüksége volt, nehogy a többi lány előtt ki­sebbségi érzése támadjon. Ki­tartottak együtt egész az érett­ségiig. Mátyás Edit nélkül ne­hezen végezte volna el az is­kolát, de ő úgyszólván húzta magával, kényszerítette hogy tanuljon. Szóval embert fara­gott belőle. Az egykori diák­szerelemből házasság lett, gye­rekeik vannak, és jól élnek. A SZERELEM NÉHA ROM­BOL. Sőt, egész életre nyomot hagy az emberben. Panni egy napon úgy tűnt nekem, mintha holdkóros lenne. Szemei állan­dóan teli voltak könnyel, kér­déseimre nem válaszolt. Álta­lában konokul hallgatott. Do­hányozni kezdett. Későn járt iskolába. Megtudtam, hogy sok­szor éjjeleket végigmulat. De ez nem jó orvosság. Panni szü­lei akkor válófélben voltak. Az apa szerelmi botrányai felfor­dították a kis család békéjét. A meleg fészek biztonságot su­gárzó tüze kialudt. Ilyenkor a gyerek helyzete olyan, akár a hajótörötté a széles tengeren. Panni megpróbálta menteni a menthetetlent. Ha a szülők ve­szekedtek, inkább elment ha­zulról. Egyébként igyekezett mindkettőjükhöz kedves és igazságos lenni. Beszélt nekik bizalmas problémáiról, hogy felkeltse érdeklődésüket, még betegnek is tetette magát, csakhogy a szülők aggódjanak érte. Gondolta, hátha megértik, hogy mindkettőjüknek szüksé­ge van egyetlen lányukra. Sem­mi sem segített. S ami a leg­jobban megtörte szülei váló­perében, tanúként hallgatták ki a bíróságon. Néhány hét alatt úgyszólván éveket öregedett. Az iskola nem jelentett már számára semmit, a tanulmányi problé­mák a családiakhoz viszonyítva nevetségesen kicsinek tűntek számára. Minek tanuljon ha az a szülőket végképp nem ér­dekli? Egy elvált asszonnyal kezdett barátkozni, az ő néze­teit a szerelem hasztalanságá- ról, az élet értelmetlenségéről szívta magába. A nyílt szívű, őszinte kis leányból érett nő lett, aki nem hitt senkinek és főleg semmit. A férfiak szá­mára vadászok voltak, lelkivi­lágát felvértezte az érzelem ellen. Eszményekét egyéni sza­badságban látta, sohasem megy férjhez — ezt hangoztatta — de gyereke az lesz, csakis mint lányanyának. A véletlen szerencsének kö­szönhető, hogy ez az eset nem végződött tragikusan. Panni ugyanis barátkozni kezdett osztálytársnőjével, akik ki­egyensúlyozott családi körül­mények között élt. Ebben a családban a szerencsétlen lány számára is jutott a melegség­ből. A barátnő édesanyjának egy-egy jó szava, simogatása mégiscsak azt súgta, igen lé­tezik önzetlen szeretet is. Az élet alaposan megszorította ezt a lányt, de azért nem törte meg teljesen. Tanul, van élet­célja, de férjhezmenni azt iga­zán nem akar. BRIGÁDMUNKÁN VOLTUNK, este a tábortűznél arról beszél­gettünk, ki megy majd az osz­tályból elsőként férjhez, ki nősül meg a leghamarabb. Ar­ra a véleményre jutottunk, hogy az „egyéniségek“ akik va­lamit az életben el akarnak ér­ni, a szabadságukat tovább megőrzik. A leghamarább, a- hogy a fiúk mondják a „csacs­kák" mennek majd férjhez, mert bedőlnek az első mézes­mázos szavaknak, aztán eset­leg egy életen keresztül sze­rencsétlenek. Az ilyen „gyors“ házasságok elég gondot okoz­nak a tanárnak. „Gyerekem lesz és ő nem akar nősülni, ha otthon meg­tudják, apám agyonüt, mit te­gyek, tanár elvtárs?“ S ilyen­kor nem marad más hátra, mint behívni a szülőt, s a jö­vendő apát, hiszen itt már nem a szerelemről vagy a diáklány­ról van szó, hanem arról a kis emberről, aki majd a világra jön, s ez bizony nagy felelős­ség. A BIZALOM ÉS BARÁTSÁG ELVÁLASZTHATATLAN EGY­MÁSTÓL. És mégis néha lá­nyok és fiúk is, úgy bánnak a bizalommal, mintha az áru len­ne. Vagy nincs belőle senki számára, vagy az vesz, aki jön. A legtitkosabb érzésekkel és gondolatokkal néha a lányok bárki előtt kipakolnak, csupán becsvágyból. Hadd beszéljenek róla, legalább valamiben kitű­nik ő a többiek mellett. S az osztály egyszerre csak megte­lik pletykával, rágalmakkal, ha­raggal, és az érzelmekből, sze­relemből, csak hamu marad. A bizalom igen sokra köte­lez. Ha valaki kiönti embertár­sa előtt szívét, akkor segítsé­get, tanácsot vár. Nem elég meghallgatni az illetőt és a titokszabály elveit betartva csupán hallgatni. „Ne legyetek üres hordók, ha barátotok ké­telyeivel hozzátok fordul, har­coljatok társaitokért. „Tanár elvtárs, megmondjam otthon, hogy Pistával járok?“ Megszokott kérdés. A szülők és gyerekek között nincs min­denütt megteremtve a bizalom légköre. Többnyire a szülőket okolják, hogy nem tudják meg­nyerni gyermekeiket. Igen sok függ a gyerekektől is. A szü­lők elfoglaltsága néha lehetet­lenné teszi a hosszabb beszél­getést s állandó ellenőrzést. Számukra a legegyszerűbb va­lamit megtiltani, igaz, a tila­lommal a legtöbb esetben fi­úknak vagy lányoknak csak jót akarnak. A fiataloknak ki kellene har­colniuk szüleik bizalmát, igye­kezniük kellene, hogy szüleik higyjenek nekik. A tanár is igyekszik jó ba­rát lenni. Sajnos, elég gyakori, hogy amint kicsit jobban meg­mutatja „emberi“ arcát, máris visszaélnek vele: „Ugye, hol­nap nem lesz feleltetés...“ A BIZALOMMAL NEM SZA­BAD VISSZAÉLNI. Merem ál­lítani, hogy a pedagógus hiva­tása a legszebb, már azért is, mert oly gyakran kopogtatnak a tanári szoba ajtaján: „Tanár elvtárs, mitevő legyek?" Jeniček M. elbeszélése nyomán S. Gy. el a dán fővárosba. Az ellen­fél a skandináv válogatott volt, svédek, dánok, norvégek és finnek alkották a csapatot. A svédek Európa legjobbjai közé tartoznak, a dánok az utóbbi esztendőben erősen feljöttek, de a finn Heinonen és különö­sen a gyors szélső Peltonen is jól illeszkedett be a csapatba. Az Európa-válogatottban he­lyet kapott a szovjet Jasin, aki a világválogatott kapuját véd­te Londonban, a csehszlovákok közül pedig Bomba és Poplu­hár. Popluhár nagyszerűen rombolt, fejjátékával uralta a pálya közepét és sérüléséig Bomba is jól teljesítette fela­datát. Sajnos, a második féli­dőben megsérült, levitték a pá­lyáról. Európa válogatottja 4:2 irányban győzött. Igen jól ját­szott az angol Greaves, a skót Law és Baxter, pompásan vé­dett Jasin, a két gólt a helyet­te beállt Tilkowski kapta, és Jasin honfitársa, a fedezet Vo- ronyin is elismerést váltott ki sallangmentes játékával. A szovjet labdarúgás erős­ségét jelzi, hogy Jasin és Vo- ronyin nélkül győzött a Szov­jetunió válogatottja Uruguay fölött. Jasin helyett Liszicin és Urusadze kapott helyet a ka­puban. Beszkov, a szovjet vá­logatott edzője, nem hanya­golja el az utánpótlás nevelé­sét. Jasin még mindig a világ egyik legjobb kapusa, de fe­lette is eljár az idő, sokáig már nem védheti a válogatott kapuját. Gondoskodni kell meg­felelő helyettesről és Beszkov keresi az utódot. Az „uruk" el­len a két jelölt nem követett el hibát, gól nélkül maradt a szovjet kapu hálója. Igaz, a túlsó kapuba sem szállt sok­szor a labda, a szovjet váloga­tott 1:0 arányban győzött. Ezt az egy gólt sem a csatárok lőt­ték, hanem Mudrik, a jobbhát­véd. Pedig a szerdai mérkőzé­sen a svédek ellen a csatárok­tól vár jó teljesítményt a moszkvai nézőközönség, hogy a stockholmi 1:1 után a szov­jet válogatott kiharcolja a Nemzetek Kupájának közép­döntőjében, majd a döntőben való részvételt. Az uruguay-i válogatott eu­rópai portyája nem sikerült túlságosan fényesen. Az észak- -írek ellen 3:0, az angolok el­len 2:1, és most a szovjet csa­pat ellen 1:0 arányú vereség. A mérleg túsó serpenyőjében egyetlen győzelem, az osztrá­kok ellen 2:0 arányban. Iga­zuk volt azoknak a szakembe­reknek, akik bejósolták az uruk fiaskóját. A dél-amerikai lab­darúgás már nem azt a mu­must jelenti, amit egy-két esztendővel azelőtt. Á brazil csapatok számára sem termett babér európai mérkőzésükön, sőt újabban az a hír járja, hogy Pele király trónja is megingott. Sportmozaik Tavaly még azt hittük, hogy a tokiói olimpián a 200 méte­res mellúszást csakis az ame­rikai Chet Jastremski nyerheti. Olyan világcsúcsokat úszott, hogy a többiek meg sem köze­líthették. Aztán egyszeriben le­tört, de jött helyette egy má­sik esélyes. A szovjet Proko­penko. A 100 méteres távon megjavította, a 200 méteren beállította Jastremski világcsú­csát.-0­Á kassai labdarúgók sikere­sen kezdték a tavaszi idényt, aztán egyszerre csak megtor­pantak, kikaptak a sereghajtó Motorlettől, elvesztegették a bajnoki pontokat a trineciekkel szemben, most meg kikaptak a Csehszlovák Kupa döntőjében. A Spartak Sokolovo biztosan győzött: 4:1 arányban. A hannoveri stadionban igen jó mérkőzést vívott az NSZK és Skócia csapata. A ludwigs- hafeni kudarc után Herberger jelentősen megerősítette csa­patát. Az angolokat legyőző skótokat meglepte a német válogatott óriási irama és bi­zony az első félidőben Her­berger együttese 2:0-ra veze­tett. A második félidőben azonban egyre jobban érvé­nyesült a skót játékosok jobb erőnléte. Uwe Seeler két gól­jára a skót Gilzeana is két góllal válaszolt és így alakult ki a 2:2 arányú döntetlen. V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents