Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1964-05-26 / 21. szám
A z idei '•čulťúr-kalendá**■ riumban május hava a Sokai megemlékezések jegyében áll, hiszen a nagy magyar mesemondó épp hatvan éve 1904 május 5-én halt meg. Szlovákiában pedig bőven akadnak Jókai emlékek. Mindjárt első helyen a szülőhely: Komárom. Egy selymes nyári éjszakán, amikor a Gön- cölszekér szinte a Dunába billent, ott ültem egy komáromi ház udvarán. Az emelvényen a Magyar Területi Színház az Aranyembert játszotta, hiszen az udvar a Csemadok nyári színpada volt. az előadásba itt-ott még a dunai hajók kürtjei is belebúgtak, akárcsak Tímár Mihály idejében. Igazi „Jókai“ előadás volt, mert hiszen az udvaron állt valaha az a ház Is, melyben valaha született. Az egykori Királypüspök utca 22-es számú házát ott az udvar végében is ez a felirat díszíti: — Ezen a telken állott a ház, melyben JÓKAI MÖR született 1825 február 18-án. Az apa ógyallai származású. Jókai József ügyvéd családja innen származott Komáromba s Paulay Máriával kötött házasságából származott a fiú, aki itt született. A komáromi református lelkészi hivatal ma is több Jókai emléket őriz, köztük egy könyvet is az öreg „Jókai“ aláírásával. Komáromban azonban nem ez az egyetlen Jókai emléktábla. A járásbíróság épületével szemben az egyes számú ház udvarán az egyik falon másik emléktáblát találunk, amely azt mondja el, hogy Jókai Mór ebben a házban nevelkedett 1826-tól 1841-ig. A szülői házból nem maradt meg egy fal sem, a nevelői házból szintén csak egy árva fal maradt meg, talán azért, hogy megőrizze magán a táblát. Jókai emlékeket rejt az egykori komáromi kollégium épülete is, melynek földszintjén a már említett lelkészi hivatal, emeletén pedig az Állami Birtokok Igazgatósága kapott helyet. Nem csoda, hogy Jókai meg is írta a „Jó öregasszony“ című elbeszélésében. „Nagy vastag falai voltak — Irta — magas márvány- lépcsőkön kellett felkapaszkodni az erős vasajtóig. A hosszú folyosón kettős ajtók nyíltak jobbra balra, amiken keresztül rejtelmes silabizá-. lás félelemgerjesztő hangjai szivárogtak ki — az emeletre vivő lépcsőkön öreg diákok csörtettek a iá kik leckéjük végeztével hazafelé siettek“. Fellelhetők a régi értesítők is. A komáromi református iskola évkönyvében Jókai Móric neve 1831-32-ben fordul elő — ekkor még az elemi iskolába járt. A következő iskolai években neve már a gimnáziumi tanfolyamok során szerepelt, 1833-34-ben a kon- jugisták között (kb. ez időben állították fel a nevelői ház udvarán azt a színpadot, amelyen a tíz éves Jókai Mór színdarabját játszották gyermektársai, melynek címe Hohen- heimi Fridrik vagy a „Meggátolt gyilkosság" volt.) Tanítója ekkor Keresztes József, majd az 1834/35-ös évfolyamban Sörös Lajos. Az 1835/36 és 1836/37-es években neve már nem fordult elő a komáromi évkönyvben. Magyarázata egyszerű, ekkor már a fiatal Jókait szülei Bratislavába küldték: német szóra. Bratislava is tartalmaz tehát Jókai emléket, ez pedig a Szél utcai ház (a Konvent utcába kanya1837/33-ás értesítő azt igazolja, hogy Komáromban tanulta a retorikát, az 1838/39-es értesítő szerint a politikát, az 1839/40-es értesítő pedig azt igazolja, hogy Komáromban tanulta a logikát. Pápára azért ment, mert több osztály a komáromi kollégiumban már nem volt. Legutóbbi tanára Vály Ferenc, később a sógora lett. Áll az a ház is, ahol jogászi pályafutását kezdte meg Komáromban mint ügyvédi gyakornok, ügyvéd ugyan soha nem lett belőle. Komárommal akkor sem szakította meg kapcsolatait, amikor már neves író lett, hiszen komáromi emléket jelent még az az űrlap is, amelyet Szigligeti bátyja szerzett meg a dunamenti városban. így tudta őt Labor- falvy Róza becsempészni a komáromi kapitulánsok névsorába, így menekült meg a haláltól, hiszen a forradalomban bátran szintvallott a szabad haza és a demokratikus jogok mellett. Bújdosnia kellett ugyan, de a komáromi csíny révén életben maradt. Persze nemcsak Komárom és Bratislava jelentik Jókai szlovákiai emlékeit. Petőfivel Muzslán és Kéménden is járt, járt a Szepességben, sőt Lip- tóban is. írásai? Lépten nyomon kiütköznek bennük a szlovákiai A mai Komárom látképe, előtérben a kikötővel feldolgozta, így az országgyűlés és az akkori magyar társadalom életét az Egy Magyar Nábobban, az akkor diákéletet pedig a Mire megvénülünk című regényében. Az egyik regényhős Dezső így mondja Páter Péter című regénye liptói tartózkodásának eredménye volt, amikor is Anda- házy Lajos vendége volt Ma- docsányban. Lackóné Kiss Ibolya szerint élt Liptóban egy Pinterich Péter nevű kalandos Jókai Mór és Szlovákia rodott). Mint cseregyerek lakott Zsigmondy professzornál, tanára Tóbiás Godofrédus Schöer volt, aki — mint azt Szalatnai Rezső megjegyezte — „szigorúan óvta az ifjakat a magyar beszédtől és magyar literatúrátől“. Hiába óvta Jókait két éven át; a német eminens gyereket mégis csak a magyar irodalom érdekelte. Jókai bratislavai tartózkodásáról általában szűkszavúan nyilatkozott s két életrajza közül csak az elsőben (Negyven év visszhangja), emlékezett meg Bratislaváról. Ezután újból a komáromi emlékek lépnek előtérbe. Az Mit kell tudni a karikatúráról A karikatúra nem egyszerűen rajzolás, grafika, képzőművészet. A karikaturista — nem mindenki az, akit annak tartanak — gondolkodó fő. Érzékeny az igazság dolgában, moralista, lírikus, pszihiáter, a többiről nem is beszélve. A karikatúra rajzolás intelligens műfaj. Ezért gyakran halljuk a csodálat felkiáltását: — Hogy jut annyi hülyeség az eszedbe? Ez az elismerésnek egy burkolt formája, ehhez hasonlókat rengeteget kapunk. Pedig milyen felelős állást töltünk bel Felelünk s nevetésért, a jóízlésért, a rossz ízlésért, a békéért, a mezőgazdaság helyzetéért, a jó vízcsapokért, a rossz lányokért. Ivánért, Johnnyiért éppenúgy mint Pistáért, Jóskáért, Lajosért, Laoszért, a legnagyobb és a legkisebb dolgokért. Melyek a karikatúrarajzolás művészi problémái? Nem haj- hászhatja a népszerűséget, mert azért megvetik, ne legyen túl finom, mert azt nem értik, ne legyen szolgaian természet - hű, mert annak már lejárt az ideje, ne legyen túl korszerű se, mert annak még nem jött el az ideje, ne legyen éles, mert az bántó, ne legyen lanyha, mert akkor minek, ne legyen ... Szóval legyünk bátrak és kíméletlenek a társadalomnak ártó erőklel szemben, bíráljunk mint egy tigris, ne legyünk tekintettel semmire és senkire — még magunkra sem — ha az igazság a tét. Amellett igyekezzünk a fentiekből legalább valamit megvalósítani. A szakértelemmel a nevetés terén is lehet valami baj. Ojabban feiiűnően sok dilettáns karikatúra lát napvilágot. Hasonlók hasonlónak örülnek, úgy látszik, van dilettáns nevetés is. Mi az, amit még el kell mondani ennek a vidámnak nevezett műfaj komoly gondjairól? Minden valamire való cikkben szó kell, hogy legyen a világszintről és a fejlődésről. A magyar karikatúraművészet franciás: világos gondolat, derűs megoldás, életszeretet egyszerű, szellemesen könnyed előadás jellem zi. De az ö köny- nyedségük bástya és nem rés, azon keresztül nem a szerény tehetség és nem a szerénytelen plágium vagy az arrogáns utánérzés számára nyílik kapu. Mind a világszinthez, mind a fejlődéshez hozzátartozik, hogy észrevegyünk egy, a karikatúra történetében végbement változást. A korszerű karikatúra a lát vány művé szét, csak szem kell hozzá. És szerkesztő ... Érts meg a pusztán rajzi eszközökkel kifejezett mondanivalót és megmondom, ki vagy! Érdemes ember-e a karikaturista? A nevetést az emberek a behódolás, azaz a gyengeség jelének tartják és a ne- vettetést nem tartják érdemnek, nem hálásak érte. Nem véletlen, hogy van egy karikatúrairányzat, amely a félelem- keltést és megdöbbentést tűzi ki célul. „Jobb megijeszteni, mint félni“ alapon. Megbecsülésünk egyik jele a „Művészet“ című folyóirattal való esetünk. Feledékenyek a szerkesztői. Annyi festményről, szoborról, dombor- és laposműről közöltek már képet és írást, hogy elkerülte figyelmüket a mi művészetünk. Ami pedig a sajtót illeti, karikatúrakötetek jelentek meg a magyar művészektől kül- és belföldön, de recenzió ezekről nem jelent meg. Igaz, hogy ezeknek a köteteknek nem az volt a címűk, hogy „Hogyan rúgtam 5 gólt ezelőtt 70 évvel", vagy „A kis Mackó kalandjai szárazon és vízen“. Halhatatlanságunk viszont biztosítva van. Karikaturista fölött nem múlik el az idő. Eddig sehol nyomát se láttam annak, hogy más érdemes emberekhez hasonlóan ők is, 50, 60, 65, 70, 75, 80 stb. éveseknek lettek volna nyilvánítva, S*ür Siabó József emlékek. Komárom több regényének alapját képezi, hiszen Dél-Szlovákia metropolisiának régi rác temetőjében ma is áll az a Domonkos János sírja, akiről a Aranyembert mintázta. Ma is áll Komáromban az a ház (szikvízgyár működik benne), melyben az „aranyember“ lakott. Komáromi téma képezi alapját az „Elátkozott család“ című két kötetes regényének, melyben még a híres komáromi földrengést is megírta. Komárom szerepel a Tengerszemű hölgyben is. Komáromi téma Szatyor című novellája* mely azt a régi komáromi szokást örökítette meg, hogy a jobbmódú családok egy nagy mészárosszatyorba csúsztatták azokat a táplálékokat, melyek a szegény diákok és tanárok eltartásához voltak szükségesek, Jókai anyja is sokszor csúsztatott elemózsiát ebbe a szatyorba. Komáromi szálak szövik át a Politikai Divatokat is és nem volna elég helyünk sem arra, hogy minden komáromi vonatkozást kiemeljünk írásaiban. Aránylag kevesebb benyomást hagyott vissza írásaiban Bratislava. Pozsony köré nem írt önálló regényt, de Szalatnai Dezső szerint pozsonyi élményeit több regényében is el a könyvben első pozsonyi benyomásait: „A távolból látszik a hegytetőn valami négyoszlopos fehér épületvár — az tűnik fel a közeledő szemében legelőbb. Milyen óriási vesztőhely! — mondám én nagyanyámnak. Az nem vesztőhely fiam — felelt 6 — hanem a pozsonyi vár romja. „Kétségtelen, hogy Dezsőn keresztül maga Jókai mondotta el első benyomását Pozsonyról. A Lőcsei fehérasszony alapját egy ma is létező szepesi monda képezi. Lőcse egyik falán ma is áll Korponayné Ghéczy Julianna képmása. „Benn a városban“ — írta Jókai — a Török-féle ház udvarában a belső épület emeleti folyosója végénél, a nagy puszta falon van egy másik szép freskó festmény, mely régibb keletű, még azután van egy harmadik kép is, melyben ugyanazon arcvonásra ismerünk“. Nemcsak Lőcse nagyszerű leírását tartalmazza a regény, hanem szerepel benne a környék is: Krasznahorka hirhedett sziklafészke is Seré- dy Zsófia sírjával. — Érdekes, hogy egy másik kuructárgyú regényében Rákóczi villámáról ír, aki Ocskón született, Ver- bón fogták el és Érsekújvárot vitték vérpadra. életű szerzetes, akibe a száj- hagyomány szerint halálosan belszeretett a mitosíni földesúr leánya a szépséges Lu- zsénszky bárónő. „A regény körvonalai már kibontakoztak előtte — jegyzi meg Lackóné Kiss Ibolya — csak a neveket kellett megváltoztatni Pinterich Péterből lett Páter Péter — Luzsénszky bárónőből Lika- vay Magdolna. A földalatti folyosót (a madocsányi kastélyt kötötte össze a Vág alatt Mitosínnal), — megtette a regény tengelyének“. Ezeken túl is sok más szlovákiai vonatkozást találhatunk írásaiban, hiszen Tallérosi Ze- bulon is a szlovákiai nemes elváltoztatott képe, a vágvöl- gyi kalandorról Benyovszky Móricról pedig életregényt írt. Talán egy egész könyv sem volna elég Jókai szlovákiai vonatkozású írásainak ismertetésére! A néhány felsorolt életrajzi és irodalmi adat azonban fényesen igazolja, hogy a nagy mesemondó szobormása a felszabadult hazában joggal kapott helyet a komáromi Steiner Gábor utcában, a múzeum előtti téren és a Csemadok joggal rendezi meg Komáromban a Jókai napokat! Mártonvölgyi László TARKA-BARKA Talán e lányok és a fiúk szépségével kezdeném, s örök mosolyával — de nem tehetem. A szépség a fiatalság inkább a vászonra kívánkozik. De akik itt laknak — e kis csallóközi faluban úgy látszik megszokták már az egészet, és türelmesen vártak a kultúrműsorra, amelyet hosszú fáradságos munka után készített elő a Csailóközaranyosi Jednota szakszervezetének kultúrcso- portja. Ezen kultúrcsoport a csailóközaranyosi és nemesócsai alkalmazottakból tevődik össze. Munkájuk annál is nehezebb volt, hogy a kultúrcsoport két falu fiataljaiból valamint idősebbekből alakult. Ez természetesen nagy fáradságot, türelmet és hosszú munkát igényelt. Még az előadás megkezdése előtt megkérdeztem Vörös József rendezőt, hogy mi késztette az ilyen rendezvényre őt: Elsősorban - mondotta - most az elkövetkezendő választások előtt mi Jednota alkalmazottak Kép a cigánytáncból. Előtérben az öreg Vajda és Vajdáné, Táncolja Vörös József és Berecz Gizella, énekkel kíséri Koczkás Krisztina kultúrmunkával akarunk hozzájárulni az idei választásokhoz és a választások előtti kampányhoz, hogy mindenki vidáman, örömteljesen járuljon az urnákhoz. A kultúrműsort saját falunkon kívül a környező falvakban is előadjuk. Nagykeszin, Nagyiéren, Őrsújfalun és két ízben pedig községünkben Aranyoson. Most pedig szeretnék egy pár szót az aranyosi előadásról írni. A közönség nagy tapssal jutalmazta a kezdést, amely nagyon ötletes volt. Talán úgy is lehetne nevezni, hogy „Tarka-barka“. A két konferanszié Jakab Péterné és Hegedűs Zsigmond jól teljesítette hivatását. A táncokat Berecz Gizella tanította be, különösen nagy sikert aratott a magyar huszártánc, a verbunkos és a csubás tánc is. A műsor befejező tánca „cigánytánc“ volt, amelyen a címszerepet maga a rendező táncolta. Vörös József az öreg vajdát a vajdánét pedig Berecz Gizella. Énekkel kísérte Koczkás Krisztina. Ez a szám volt az egész előadás egyik legkiemelkedőbb és legnagyobb sikert arató száma. Az énekesek és egyéni táncosok közül kiemelkedett főleg Vörös Marika. Az előadás színvonalas, s reméljük több hasonló tevékenységgel lepik meg majd a jövőben községünk lakosságát ezek a tehetséges fiatalok. Martincsek Rudolf Tavaszi zsongás Az Érsekújvári Kilencéves Alapfokú iskola ifjúsági szervezetei, tantestülete és szülői szövetsége közös összefogással ismét nagyszerű élménnyel gazdagította jó hírnevét. Május 15-én egész estét betöltő Tarka műsoros estet rendezett, melyen az előző Kérdezz— Felelek vetélkedővel szemben most az egész tanuló ifjúság bekapcsolódott, így megmutatták, hogy a jövőben a műkedvelő kultúrműsorokban igenis lesz megfelelő utánpótlás. Mester Ildikó és Szaló Béla — városunk két legifjabb műsorbemondói — este héttől három óra hosszat pergették az érdekes, sőt meglepetés számba menő programot, melyet a Csemadok színház- termének zsúfolásig megtelt közönsége szűnni nem akaró tapssal jutalmazott. Hosszú sora lenne a huszonhat műsorszám ismertetésének, néhányat azonban mégis meg kell említeni. Ugyan ki fukarkodott volna az elismeréssel, mikor a legkisebbek, — jól mondom, az elsőosztályosok — 60 tagú együttese előadta a Molnár tyúkja és a Cipészinasok című látványos, kórussal tarkított jelenetet. A negyedik osztályos lányok Karikás táncnál élvezhettük a simulékony zenei aláfestést, de a pontos előadásban lejátszott darab igen mutatós volt. A serdülő ifjúság tavaszi zsongását idézte fel az Esős vasárnap délután című táncos jelenet, melyek azonban csak a címe árult el borongós hangulatot. A sok tánccsoport egyike nagyszerű előadásban mutatta be a Ce- rešenka című szlovák népi táncot. Az osztályénekkarok, tánccsoportok, szavalókórusok sikeres fellépése mellett szólni kell az olyan műsor- számokról, melyek előadói már a múltban felléptek, a nyilvánosság előtt. így a KI MIT TUD versenyekről már ismerjük Lelovics István hetedikest, aki harmonikáján a Monti csárdás tüzes hangulatát varázsolta a nézőtérre, Bauer Ferenc szavaló művészetét pedig a napokban lezajló komáromi Jókai napok alkalmával csillogtatja meg. A gazdag műsor befejező számát, a legnagyobbak népi tánccsoportjának tüzes csárdását pedig az érsekújvári közönség már a május elsejei ünnepségek alkalmával is viharos tetszéssel fogadta. Az igen értékes kultúrműsorért köszönetét mondunk mindazoknak, akik áldozatkész munkával előkészítették a műsort, és fiataljainkat szeretnénk minél gyakrabban látni ilyen szépen szerepelni. Gábris József
