Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-05-26 / 21. szám

I ff 1 m !íj ír 1 B—1 In Á helyesen értelmezett anyagi érdekeltség felkelti a szövetkezeti tagok érdeklődé­sét, a szövetkezet tevékenysé­ge és a szövetkezeti munka iránt. Kihatással van a ter­melés növelésére, megszilár­dítja a munkaszervezést is, a rend betartása pedig min­den dolgozóban az elégedett­ség érzését váltja ki. Rendkívüli fontossággal bír főleg a szövetkezetben dolgo­zó fiatalok szempontjából, az anyagi érdekeltség helyes al­kalmazása. Akadnak még olyan szövetkezeti vezetőségek is, amelyek nem fordítanak kellő figyelmet erre és épp ezért a fiatalok nem egy esetben ott hagyják a szövetkezetét, vagy pedig teljesen elvesztik ér­deklődésüket a szövetkezet munkája iránt. Az EFSZ-ek alapszabályza­ta szerint a fiatal szövetkeze­ti tagokat ugyanolyan elvek alapján kell jutalmazni, mint az EFSZ többi tagjait. Ezzel * az elvvel merő ellentétben áll az a kitétel, mely szerint a fiataloknak háztájihoz nincs joguk. Ezáltal természetesen lényegesen kisebb a jövedel­mük. A háztáji pedig Sokszor a szövetkezeti tagok jövedel­mének 20-25 százalékát teszi ki, nem számítva a háztáji gazdaságok megművelésével járó költségeket. Annak elle­nére, hogy a fiatalok kevés érdeklődést mutatnak a ház­táji gazdaságok iránt, a hely­zet az, hogy a fiatalok azok­kal a szövetkezeti tagokkal szemben, akik igényt tarthat­nak a háztájira, határozottan hátrányosabb helyzetbe kerül­nek. Akadnak olyan esetek Is, hogy a szövetkezetek saját kezdeményezésükből igyekez­nek kiegyenlíteni az e téren mutatkozó különbségeket. Ne- mesócsán például a fiatalok minden munkaegység után még két koronát kapnak. Az alsópéteri szövetkezetben a * • fiatal szövetkezeti tagok pedig egyszeri 600 korona jutalmat kapnak a háztáji fejében. De csak abban az esetben, ha minden családtag legalább 300 munkaegységet ledolgozik. Ez a jutalmazási rendszer azon­ban helytelen, mert nemcsak a fiatal szövetkezeti tag sze­mélyéhez, hanem a család összes tagjához kapcsolódik. Imelyen és Gután sokkal he­lyesebben oldják meg a kér­dést a fiatal szövetkezeti dol­gozók 20 ledolgozott munka­egység után, a háztáji helyett, havonta 100.— koronát kap­nak. Ám a legtöbb szövetke­zetben a fenti kérdések még megoldásra várnak. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a fiataloknak a pénzbeli jutalmazás felel meg a legjobban. Ott, ahol ezt a rendszert vezették be, a fia­talok elégedettek. így például a nyitrai járásban Netnčiňany- ban is. Ezért lenne helyes, természetesen a fiatalokkal v4fc Úr} XQrVld, Május elseje előtt az újságok hasábjain R e n c z é s Sándor neve tűnt jel. Nevét a munka érdemrenddel kitüntetettek sorai között találtuk. A kép is bizonyíték erre. Renczés eltvárs Burián mezőgazdasági mi­niszter kezéből veszi át a nagy kitüntetést. Csallóköz jalvaiban ismerős ez a név. A dunaszerdahelyi járásban pedig odahaza van. Mikor a nevét olvastam, öröm töltött el és hogy még többen megismerjék, ezért írok róla. Falujában, szövetkezetében becsülik, sze­retik az emberek. Ha valahol baj van, öt keresik fel és bizalommal fordulnak hozzá. Egyszerűen szólnák hozzá: Segíts Sanyi! Sokféle ügyes-bajos dologgal keresik fel. Azt tartják, ha elnök vagy — törődj ve­lünk. Törődik, intézkedik is Renczés Sán­dor, ott, ahol tud. Hogy ez mindig nem sikerül? Hát „ahol nincs, ott még az isten sem vesz", — tartja jómaga is. Nemcsak ót keresik fel az emberek. Valamennyi útja az emberekhez vezet. Megosztja velük örömét, — bánatát már kevésbé — tanítja őket és ő is tanul tőlük. Tavaly ősszel egyszer határnézésre hí­vott. Motorkerékpárral indultunk el. Azzal bíztatott, „ne félj, hisz mindjárt visszajö­f vünk!“ Azonban nem tudtunk végére érni a határnak. Ha a kukoricaszedökhöz el­nézünk, nézzünk el a traktorosokhoz is, no meg látogassunk ki a ciroktáblához is, ahol két fiatal dolgozik, mert ha megtudják, hogy erre jártam és őket nem néztem meg, panaszkodni fognak. Így magyarázta ki magát. így jártuk be sorról sorra a határt, a csoportokat, az embereket. Mindenkihez volt egy-egy jó. szava. Csupa melegség, szívélyesség áradt belőle. Egyszerű, köz­vetlen ember. Nem is csoda. Örökölte ezt. Hogy kitől? A zsellér apjától, aki nehéz kezekkel verejtékkel kereste meg a kenye­rét. Az épületmunkásoktól, akikkel 1945- ben együtt dolgozott, a falu kis- és közép- parasztjaitól, akikkel közösen alakította meg az ország első szövetkezetét, s velük, kortársaival együtt várta a közös munka első gyümölcsét. Nem jött az könnyen, magától. Sok munkát, szorgalmat, kitartást követelt. Voltak olyanok is, akik félreáll­tak. A többség — s ezzel tartott ő is — az kitartott. Ma már 21 koronát fizetnek munkaegységenként a szövetkezetben. Sose ült Sanyi ölhetett kezekkel. Ha a faluban a szövetkezetben — melynek az élén 1959-től áll — már szííkiben van a dolog, a környező szövetkezetekbe megy. Látogatóba, tapasztalat-átadásra — kere­sésre. Mindenhol, szívesen látják, olyannak ismerik, aki nem ijed meg a saját árnyé­kától. Aki helytáll mindenhol. Mint a szövetkezet elnöke sokat törődik a falu fiataljaival. Eljár az iskolába, intézi a falu fiataljainak ügyes-bajos dolgát. Ha úgy néha napján, amikor ideje van, leül közéjük, vége-hossza nincs a vidámságnak. Elmókázik, elviccelődik velük. S még egyet: szeret nótázni, énekelni. Kedvelik ezért is. Gyakran előfordul, hogy a fiatalok megké­rik: Sanyi bácsi énekeljen velünk! és Reyczés Sándor a 2036 hektáros szövetke­zet elnöke, a járási pártbizottság elnöksé­gének a tagja, énekelni kezd. Együtt éne­kelnek, együtt dolgoznak. Az elnök, a szö­vetkezet fiataljai, idősebbjei egyaránt. Május 16-án újból hírt olvastam. Renczés Sándort Csallóköz szülöttjét a zsellérfiút, az épületmunkást, a felsőpatonyi szövet­kezet volt legjobb cukorrépa-termelőjét mostani elnökét, — kommunistát, embert a 219. körzetben nemzetgyűlési képviselő­nek jelölték. Jobbat nem is választhattak volna. Hisz Sanyi az új rend harcosa, éle­tével, munkájával szélesre tárja a jövő kapuit. SZIGL FERENC kOLlCO-Ml M VIZSGÁK ELŐTT Érettségi vizsgákra készü­lődnek a komáromi AKI-ban is. Nagy a sürgés-forgás az isko­la folyosóján, az osztályok is megbolygatott méhkashoz ha­sonlítanak. Ez természetes, vizsgára készül a diák, és vizs­gáztatni a tanító... A írásbeli vizsgákat még áp­rilisban megtartották. Sajnos a kérdések témakörével — kü­lönösen magyar nyelvből az iskola tanulói és a tanítói elé­gedetlenek. Hogy miért? Azért, mert a témák megválasztása nem volt éppen a legszeren­csésebb. Hiszen amíg az álta­lános műveltséget nyújtó is­kolán a tanulóknak a terme­léssel kapcsolatos témával is meg kellett birkózniuk, addig a mezőgazdasági technikum növendékei Madáchró! és Mik- száthról írtak írásbeli dolgo­zatot. Bertók elvtárs, az isko­la igazgatója ezzel kapcsolat­ban meg is jegyezte: — Személyes véleményem az, hogy a jövőben az illetékesek­nek jobban kel! ügyelniük a témakör kiválasztásánál, hogy ilyen és ehhez hasonló eset ne forduljon elő. Szerintem a té­makör „felcserélődött“. — Általában az írásbeli fe­ladatoknak hibája volt az is, hogy túl általánosak voltak, nem volt bennük annyi kon­krétum, hogy a tanuló megka­paszkodhatott volna bennük. A legszebb tétel a szlovák-ma­gyar kölcsönös irodalmi kap­csolatokról szóló volt. A kér­dések eme része márcsak az­ért is megnyerte tanulóink tet­szését, mert dr. Csandának ilyen irányú könyvét nagyon jól ismerik. Ezenkívül a ma­gyar és a szlovák tanítási órá­kon behatóan foglalkozunk a kölcsönös szlovák-magyar iro­dalmi vonatkozásokkal.“ — Mindenesetre, ha a kér­dések témaköre nem is köz­vetlenül az általános művelt­séget nyújtó középiskola tan­tervébe vágott, tanulóink így is sikeresen megbirkóztak ez­zel a témakörrel. Ez pedig jó előjel a június 8-án kezdődő szóbeli érettségi vizsgák előtt. A komáromi AKI-ban idén öt osztály tanulói — ebből há­rom nappali, kettő pedig esti tagozat — három vizsgáztató bizottság előtt tesznek tanú­bizonyságot arról, hogy hogyan készültek fel az életre, a to­vábbtanulásra. Ami a továbbta­nulást illeti, jellemző, hogy a főiskolára jelentkező tanulók száma az összlétszám 72 száe- zalékát teszi ki. A tanulói: többsége a nyitrai Pedagógiai Intézetre jelentkezett, de akad jelentkező bőven a technikai főiskolára is. Jópáran készül­nek orvosnak, de korántsem olyan sokan, mint az előző években. Már csak rövid idő választ el bennünket az érettségi vizs­gák kezdetétől. A tanulók szor­galmasak. — Mindenki célja és vágya, hogy az iskola pad­jaiban eltöltött hosszú, nehéz, de annál szebb diákéveitől mi­nél jobb bizonyítvánnyal bú­csúzzon.-Nád­megállapodva, hogy azokban a szövetkezetekben, ahol a fiatal dolgozók a munkaegy­ségérték egy részét termé­szetbeniben (tehát gabonában stb.) kapják megállapodás sze­rint pénzbelileg fizessék ki őket. Ez a megoldás felel meg a legjobban a szövetkezet és a fiatalok érdekeinek. A jól gazdálkodó szövetke­zetekben az az elv is érvé­nyesíthető, hogy a munkaegy­ségekre előleget vegyenek fel 70 százalék erejéig. A fiatalok szempontjából ez az elszámo­lási mód is jó, főleg mert a fiatalok bizonyosfokú szövet­kezetben! stabilizációjához ve­zethet. Egyelőre azonban még kevés szövetkezetben alkal­mazzák annak ellenére, hogy jó előfeltételeket teremt a szövetkezet fokozatos pénzbe- ni jutalmazásra való átállítá­sához. Ha valahol megsértik az anyagi érdekeltség elvét, az messzemenő következmények­kel járhat. Gyakran előfordul, hogy az idősebb szövetkezeti tagokat előnyösebb munka­helyre osztják be és nincse­nek tekintettel a fiatalokra. Ezzel magyarázzuk azt a kö­rülményt is, hogy Dél-Szlová- kiában az állattenyésztésben, főleg az idősebbeket foglal­koztatják, mivel ott a jövede­lem aránylag magas és állan­dó. Az is gyakran előfordul, különösen az állattenyésztés­ben, ahol a fiatalok esetleg szüleikkel együtt dolgoznak, hogy a fiatalok munkaegysé­gét a szülők nevére könyvelik el. A fiatalok aztán pontosan nem is tudják, hogy mennyit kerestek. Vannak olyan szö­vetkezetek is, hogy a katona­ságtól hazatérő fiataloknak, még ha megfelelő minősítés­sel rendelkeznek is a kisebb teljesítményű vagy rég ki­mustrált gépeket adják, Baj az is, hogy a prémium-rend­szer azokon a munkahelyeken, ahol a fiatalok dolgoznak, a legritkább esetekben érvénye­sül. Az utóbbi időben a fiatal traktorosoknál valamivel ked­vezőbb a helyzet, a kertészet­ben és az ipari növények ter­mesztésében dolgozó fiatal lányok azonban még mindig keveset keresnek. Az EFSZ-ek VI. kongresszu­sa sok figyelmet szentelt a fiatalok jutalmazásával össze­függő kérdéseknek. A CSISZ KB javaslatára kibővítették az EFSZ-ek alapszabályait és le­fektették azt az elvet is, hogy a fiataloknak 26 éves korig — fizessék ki teljes értékben a ledolgozott munkaegysége­ket és azoknak, akik a termé­szetbeni juttatással szemben előnybe helyezik a pénzbeli jutalmazást, a munkaegysége­ket pénzösszegben fizessék ki. Arra vonatkozólag is határo­zat született, hogy a szövet­kezetek fokozottabb figyelmet szenteljenek a fiatalok foglal­koztatásával összefüggő kér­déseknek. Ä kongresszus több olyan gazdaság' és szervezeti jelle­gű határozatot hozott, amely a mezőgazdasági dolgozóknak a téli hónapokban való foglal­koztatására vonatkozik. Szerelők A szélesnyomtávú - magasból A csaknem 90 km hosszú szélesnyomtávú töltése napról napra nő. Mozog a föld, ezer és ezer köbméter kel vándor­útra az autók hátán ... Az igyekezetét a nagy sür­gés-forgást legjobban a meg­figyelőből lehet áttekinteni, ahol V e b e r jegyezgeti a bá- gerok teljesítményét. Három van a gondjaira bízva. — Ez igen, fiúk, nagyszerű. Ma jó napunk van — gondolja magában és a füzetébe egy újabb vonalat húz. Aztán egy pillantást vet az órájára. — Ferikém, kitűnő, Ferikém — és a négy függőleges vonalon keresztbe húzza az ötödiket. — Ez már tulajdonképpen a 40. fuvar és még csak fél tizen­kettő. Vagány gyerek vagy. Estére nyolcvanat is csinál­hatsz. Az annyi mint másfél norma, de ott az első báger... — belepillant a füzetbe — hát ott bizony bajok vannak. Ki­lenc és tíz óra között csak kilenc kocsit rakott meg, de talán már ott is megindulnak. Még jó, hogy ezek a srácok mindenben segítenek — s itt a mozgó javítóműhelyekben dolgozókra gondol, amelyek­ben brigádosok, CSISZ fiatalok dolgoznak A műhely itt öt autót jelent mindenféle szük­ségessel — hegesztőkészülé­kektől egészen a legapróbb pótalkatrészekig — felszerel­ve. re javul. Már a sofőrök Is megjöttek a koprivnicei Tatra üzemből, brigádba. Amott az egyik éppen most megy el Feritől — ez viszont egy újabb vonalat jelent... — A szovjet gépek is egyre másra érkez­nek, de ez még jóformán sem­mi. Ugyanis az elkövetkezők­ben másfél ezer jön még. Fiatalok is jönnek jópáran. S gondolom a munka is jobban megy majd. Mert az elején valahogy nehezen indult be a gépezet. Itt voltak a fiatalok, munkát viszont nem kaptak. Lézengtek jobbra-balra fölös­legesen. Nem volt elég autó, a fiatalok meg nem igen ren­delkeztek olyan szakképzett­séggel, amit a vasútépítő igaz­gatóság követelt. Dehát a kez­det mindig és mindenütt ne­héz. Az ember azon sem cso­dálkozhat, hogy a Prágából és a középszlovákiai kerületből jelentkező fiatalok ideutazását 15 nappal el kellett halasztani. Csak aztán a tervteljesítésben rá ne fizessünk ... Áll a magaslaton és minden, ami lent történik mintha a te­nyerén történne. Semmi sem kerüli el a figyelmét. És itt a környékünkön egyre fogy a föld, hogy amott távolabb a szélesnyomtávú töltése nőj­Buzna Alojz, mérnök — A munkaszervezés is egy- jön ki belőle... -t­Allandó a motorzaj a szélesnyomtávú építésénél. Nem is csoda, hisz 1966 május 1-ig mint­egy három és félmillió köbméter föld megmozgatásáról van szó! És nemcsak erről...

Next

/
Thumbnails
Contents