Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-05-26 / 21. szám

Kanada gondjai Néhány kisebb felkeléstől és a két világháborúban vállalt részbeni szereplésétől eltekint­ve Kanada lakosságát nagyjá­ban megkímélték a háborúk borzalmai. Annál ádázabb har­cokat vívtak egymással fran­ciák, angolok és amerikaiak a tizenhetedik században csak­nem 80 éven keresztül az or­szág birtokáért. Az 1763-ban megkötött békeszerződés óta viszont szinte félelmetes csönd honolt Kanadában... Azaz honolt addig, amíg az­tán a hamu alatt izzó parázs egyszer mégis fellángolt. Elő­zőleg a franciául beszélő ka­nadaiak hol békés eszközökkel, hol erélyesebb akciók szerve­Pzfamilla és Jacques Dzsamilla Buhired, a nagy- szemű, feketehajú algériai lány — akkor, hét esztendővel eze­lőtt 22 éves volt — bátor helytállása jelképpé vált Algé­riában, s neve hamarosan is­mert lett az egész világon. Hogyan is történt ? ... 1957 áprilisában Algír sikátorne­gyedében, a Casbah-ban por- tyázó francia ejtőernyős-őrjá­rat üldözőbe vette, majd gép­pisztolylövésekkel leterítette őt. Két társának sikerült meg­szöknie, a lángolőszemü Dzsa­milla azonban vérbefagyva a kövezeten maradt. Az ejtőer­nyősök egy hónapig a katonai bíróságnak sem adták át, ha­nem „magük foglalkoztak'" vele. Hogy milyen kínzásokban részesült, azt csak sejthette a világ közvéleménye, amely már az első napokban megmozdult, hogy megmentse a halál tor­kába került bátor lány életét. Az ejtőernyősök vallatása eredményeként felvett „jegy­zőkönyv" szerint Dzsamilla bevallotta volna, hogy részt vett az egyik francia-ellenes fegyveres akcióban... Azonban, már az ellene meg­rendezett per első tárgyalásán is kiderült, hogy Dzsamilla a legfájdalmasabb elektromos kínzások alatt sem tört meg és semmi; éle vallomást sem tett! A világfeihábcrodás miatt nyilvánosan lefolytatott per aktái is hiányosnak bizonyul­tak, a gyaimati hatóságok által elöráncigált tanú pedig — őrült volt! A tárgyalóte­remben nevetési rohamot ka­pott, letépte magáról ruháit, s egyre csak azt rikoltozta, hogy „Dzsamilla bűnös". A francia bíróság azonban nem hagyta magát befolyásoltatni a tényéktől és július 15-én ki­mondták — évtizedek óta elő­ször — a halálos ítéletet: Dzsamilla Buhiredre a guiloo- tine várt. A világméretű tiltakozás azonban megmentette őt a ka­tonai törvényszék halálos íté­letétől. De fél esztendeig szen­vedett a halálraítéltek cellá­jában, éhségtől, sajgó sebektől gyötörve. Védője egy fiatal ügyvéd, az Indiai óceánban levő kis fran­cia gyarmat-sziget, Réunion szülötte, Jacques Verges volt. Verges szenvedélyesen védte Dzsamillát, a tárgyalóterem­ben, felhívásokat irt és tömeg- gyűléseket tartott a halálra ítélt algériai lány megmentése érdekében. A francia hatósá­gok Ver gest is többször letar­tóztatták közben sok más al­gériai szabadságharcos védel­mét vállalta. Ezért az OAS halállal fenyegette őt — amíg végül kénytelen volt Svájcba menekülni. Amikor Algéria felszabadult, s Dzsamilla Buhired sivatagi börtönének kapuja is kinyílt — ismét találkoztak. Azután együtt maradtak és csendben összeházasodtak ... Jacques Verges felvette az algériai ál- lamporgárságot, Dzsamilla meggyógyult, s a függetlenség kivívása óta alig győz eleget tenni a korábbi külföldi meg­hívásoknak, képviselve az al­gériai lányok és asszonyok ér­dekeit. zésével arra törekedtek, hogy kikényszerítsék jogaik teljes elismerését és egyenjogúságuk biztosítását az angolul beszé­lő, túlsúlyban lévő „államalko­tó elemmel“ szemben. — Azért szólunk franciául vagy ango­lul „beszélő" elemekről, mert az évszázados keveredések folytán ma már bajosan lehet­ne megállapítani minden egyes kanadai honpolgár nemzetiségi eredetét. Annyi már régebben Is ki- szivárgott, hogy kanadai had­gyakorlatok alkalmával részben burkolt, részben tettlegesség- ben kirobbanó „nézeteltéré­sek" merültek fel angolok és franciák között. A kormány ál­tal gondosan palástolt külszín alól néhány év őta kicserepe- sedik a valóság, málnl kezd a homlokzat vakolata. Az angol domínium fényében sütkérező kanadai kormány kénytelen volt külön kormány- bizottságot alakítani a kettős államnyelv és kettős kultúra egybehangolására. Továbbá 42 millió 700.000 dollár segélyt szavazott meg tavaly az állam- pénztárból Quebeck városa sa- nyárú gazdasági helyzetének javítására. Quebeck és környé­kének öt és félmillió francia lakossága történelmi múlttal, megállapodott társadalmi rend­szerrel, saját nyelvvel és kul­túrával rendelkezik, amit a kanadai angolok nem tudnak vagy nem akarnak megérteni. Az óriási kiterjedésű, de gyé­ren lakott terület első telepe­sei franciák voltak, akiknek utódait Wolfe angol tábornok 1759-ben végül is legyőzte. A franciák azután kiszorultak a fontosabb állami pozíciókból éppúgy, mint az iparból. Mind­inkább kisebbségbe kerültek és a mezőgazdasági termelés ber­keibe vonultak vissza. Felül­kerekedtek az angolok, elfoj­tották a franciák több rendbeli felkelését és 1867-ben angol domíniummá kiáltották ki Ka­nadát. Ez a sakkhúzás akkori­ban az Amerikai Egyesült Ál­lamok fenyegető terjeszkedé­sét volt hivatva megakadályoz­ni a „Brit Világbirodalom“ te­kintélyének cégére alatt A kanadai franciák ma 30,4 százalékát képezik ez összla­kosságnak, a quebeckí tarto­mányban pedig 83 százalék a franciák számaránya. Mivel az utóbbi körzetben többségben vannak, Quebeckben — más tartománnyal ellentétben — a franciát is elismerik második államnyelvnek, de az ottani francia nemzeti kormány jog­köre felette korlátozott. Amíg a kanadai szövetségi kormány aránytalanul nagy összegeket fordít az angollakta vidékek iskoláira, kórházaira és beru­házásaira, addig a francialakta Quebeck polgárainak ugyan­olyan aránytalanul magas há­nyadban kell hozzájárulniuk az állami közterhek viseléséhez. 7000 magasabb rangú állami hivatalnok közül például 1958- ban csak 10 százalék volt a francia és Quebeck gazdaságá­nak 90 százalékát amerikai és angol tőke uralja. Tény, hogy a szövetségi kor­mány nem képes hivatását tel­jesíteni. A franciák háttérbe- és kiszorítása minden téren nacionalista kinövéseket ered­ményez és egyre sürgetőbbé válik a kanadai alkotmány gyö­keres felülvizsgálása, ahol két nemzet egyre elszántabban néz egymással farkasszemet egyet­len állam kebelében. Tavaly már falragaszok je­lentek meg Quebeck utcáin az FLQ (Quebecki Felszabadítás! Front) jelszavaival, robbanó­anyag nyomára bukkantak a ha­tóságok különböző nyilvános berendezésekben. Azután kö­vetkezett a quebecki katonai fegyvertárak ellen intézett há­romszori rajtaütés, majd feb­ruárban nagy mennyiségű ka­nadai katonai egyenruhák zsák­mányolása. Február 24-én pe­dig nyíltan bevallotta a New York Times a kanadai fran­ciák elszakadásának lehetősé­gét, amit a torontói egyetem egyik tanára megtetézett azzal, hogy az államot a széthullás veszélye fenyegeti. A franciául beszélő kanada­iak egyidejűleg mindent esz­közt megragadnak, hogy minél több francia hangzású név sze­repeljen a közéleti tlsztséqek listáján. A 27 miniszteri tárca közül tizet m^ps megkaparin­tottak. A fcancia képviselők ab- szejűt vétójogot és ellenőrzést követelnek maguknak valutáris kereskedelmi, bevándorlási és adóügyekben. A „Ralliement Crédítiste“ nevű francia párt vezetője egy sajtókonferencián bejelentette, hogy ezek a kö­vetelések ultimátum jellegűek. Ha az angolok nem teljesítik őket, kilépnek az államszövet­ségből. Kanada Kommunista Pártja többek között azt követeli, hogy az alkotmányba felvegyék Quebscknek egészen az elsza­kadásig menő önrendelkezési jogát, mert ez a franciául be­szélő lakosság többségének természetes kívánsága. A párt különben mindennemű „fenn­hatóság" ellen harcol és támo­gatja a franciák jogos köve­telését, akik ebbeli törekvé­sükben az angolul beszélő ka­nadaiak demokratikus rétegei­ben, nevezetesen a szervezett munkásosztályban is támaszra találnak. G-k 1960-ban nyerte el függetlenségét a kicsi nyugatafrikai or­szág, Dahome. A függetlenség kiharcolása után azonban im­perialista-barát kormány került hatalomra. A múlt évben az ország haladó erőinek sikerült megdönteniök a francia-ba­rát rezsimet. Az új kormány azóta mindent elkövet az or­szág gazdasági függetlenségének kivívásáért. A felvételünk az egyik újonnan épült pálmaolaj-gyárban készült. A FRANCIA KORMÁNY jegy­zéket juttatott el Nagy-Britan- niához és a Szovjetunióhoz — a Laosztról tartott genfi érte­kezlet két társelnökéhez — s javasolta egy újabb laoszi ér­tekezlet összehívását, azoknak a kormányoknak a részvételé­vel, amelyek Ganfben 1962-ben aláírták a Laosz semlegességét szavatoló egyezményeket. A Patet Lao rádiója egyik adásában cáfolta azokat a nyu­gati állításokat, hogy a haza­fias erők támadást indítottak a semlegesek ellen. A Patet Lao szóvivője rámutatott: a legutóbbi harcok oka az, hogy a semleges erők jelentős ré­sze fellázadt az amerikaiak la­kájai ellen. NYUGATNÉMET PÁNCÉLOS EGYSÉGEK rövidesen megkez­dik gyakorlataikat Walesben. Négy nyugatnémet repülőgépen már megérkezett egy 120 fő­nyi nyugatnémet „ellátóosz- tag", amely a castlemartini harckocsi-gyakorlótéren ma­rad. Novemberig hat nyugatné­met páncélos zászlóalj — ösz- szesen 3400 katona kap kikép­zést Angliában. Német hajón 42 harckocsi érkezett, egy má­sik német hajó 1650 tonna lő­szert szállított a páncélos egy­ségek számára. Finn Demokratikus Ifjúsági Szövetség igyekszik leválasz­tani a dolgozó- és tanuló fia­talokat a polgári szervezetek­től, ugyanakkor több ifjúsági szervezettel együttműködésre Barátok között az „Ezer tó országában" I zgalmas dolog belelátni abba, hogyan dolgozik, ho­gyan harcol a szocialista célokat maga elé tűző ifjúsági szövetség egy kapitalista or­szágban. Számomra tudott do­log volt, hogy Finnországban erős, politikailag tekintélyes a baloldal. Itt a Kommunista Pártnak kb. 50 ezer tagja van, de az utolsó, 1962-es választá­son 500 ezer személy adta le a szavazatát a kommunista párt vezette népi demokrati­kus tömbre, tehát 10-szerany- nyl, mint amennyi a párt tag­létszáma. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy az olasz és francia kommunista pártok mellett itt a legerősebb a for­radalmi baloldal. A Finn Demokratikus Ifjú­sági Szövetség (SDNL) min­den erejével támogatja a párt, a népi demokratikus erők har­cát. Belső szervezettségük igen erős és a taglészámunknál lé­nyegesen szélesebb a fiatalok­ra gyakorolt hatásuk. A finn burzsoázia kétségbeesett erő­feszítéseket tesz, hogy szét­forgácsolja, egymással szembe állítsa a társadalmat, az ifjú­ságot Az „Oszd meg és ural- fcjdj" elvét igyekeznek meg­valósítani Finnországban is. Er­re mutat, hogy kb. 50 féle if­júsági- és gyermekszervezet működik az országban. Ezek közül a Finn Demokratikus Ifjúsági Szövetség és az Úttö­rő Szövetség az, amely egyér­telműen a haladás, a baloldali fejlődés oldalán áll. Ezenkívül több olyan szervezet működik, amelyben nagy számban vesz­nek részt munkásfiatalok, és ezekben a szervezetekben a de­mokratikus, a kommunista fia­talok fontos feladatuknak lát­ják az aktív tevékenységet. A Finn Munkássport Szövetség­ben pl. amelynek 300 ezer tag­ja van — ez SDNL tagságának több mint 40 százaléka részt vesz. A szakszervezetekben, e- melyeknek többsége jobboldali vezetés alatt áll, szintén részt vesz az SDNL-nek számos tag­ja, s igyekszik ott a baloldali befolyást erősíteni. Ezenkívül minden pártnak (jobboldali pártokról van szó), külön if­júsági szervezete működik, erősen dolgoznak az egyházi ifjúsági szervezetek s a ma­gukat „politikamentesnek“ ne­vező gyermek- és ifjúsági egyesületek (cserkészek, alko­holellenes szövetség stb.). A törekszik, A Finn Demokratikus Ifjú­sági Szövetség a jelentős mun­kásmozgalmi tradíciókkal ren­delkező ipari nagyvárosban, Tamperében tartotta meg VII. kongresszusát. A kongresszu­son 600 lelkes fiatal küldött vett részt; átlagos életkoruk igen fiatal, 22,6 év volt. Na­gyon büszkék voltak, hogy részt vehettek a szervezet or­szágos tanácskozásán. De a személyes beszélgetésekből az is kiderült, hogy a SDNL kül­döttének lenni a magát demo­kratikusnak nevező, kapitalista Finnországban nemcsak elis­merés, hanem kockázat is. Az egyik résztvevő pl., aki bank- tisztviselőként dolgozik Helsin­kiben, kérdésünkre elmondot­ta, munkahelyén nem tudják, hogy ő a kongresszus küldötte, s ha megtudnák, nem tűrnék meg tovább a hivatalban. A kongresszus diszemelvé- nyén jelszó hirdette a szövet­ség fő célkitűzését: „Béke, néphatalom, szocializmus“. A hangulat végig harcos, elv- társias és igen fiatalos volt. Ez a kongresszus sok esemé­nyéből kitűnt. A kongresszus küldöttei és a tamperai szer­vezet tagjai több száz vörös zászló alatt politikai, tüntető felvonulást tartottak a város­ban. A beszámolóból és a viták­ból kitűnt, hogy a szövetség nagy gondot fordít a fiatalság politikai és gazdasági érdekei­nek védelmére. Széleskörű har­cot folytat — a parlament bal­oldali tömbjével összhangban — az egységes iskolarendszer megvalósításáért. Finnországban állandó drá­gulási folyamat és munkanél­küliség tapasztalható. A mun­kásoknak kb. 10 százaléka nem jut munkához, s ezeknek nagy részt fiatal. A Finn Demokra­tikus Ifjúsági Szövetség küzd a fiatalok jogaiért, a munka- lehetőségek biztosításáért. A népi demokratikus erők­kel együtt keresztül vere­kedtek, hogy a parlament kimondja az „Egyenlő munká­ért, egyenlő bért“ elvét. En­nek is különben a fiatalság kö­zött van nagy jelentősége, hisz sok helyen a fiatalok 50 szá­zalékkal kevesebbet keresnek, mint ugyanabban a szakmában, az ugyanannyit termelő idő­sebbek. A gyárosok és vállal­kozók akadályozzák, szabotál­ják a parlament elvi állásfog­lalásának végrehajtását. Na­gyon kevés — minden tizedik fiatal — kaphat szakmai kép­zést. A 15—19 éves fiatalok közül hely hiányában 320 ezer nem jut szakmához. Igen ke­véssé segítik anyagilag a szak­mát tanuló fiatalokat. Naponta egyszeri ingyenes étkezést és tanszereket biztosítanak nekik. S ehhez hozzá kell tenni, hogy a szakiskola elvégzésével nem kapnak szakmunkásoklevelet. Az iskola elvégzése után egy­két évig a szakmában kell dol­gozniuk, utána külön kell vizs­gázni s csak akkor lesznek szakmunkások. Az iskola az elhelyezkedésüket nem tudja biztosítani. Igen sokan nem képesek a tanult szakmájuknak megfelelően elhelyzkedni, s így a szakmunkás-oklevelet nem tudják megszerezni. Igen elmaradott a tárasada- lombiztosítás állapota az or­szágban. Egy hosszabb ideig tartó betegség teljesen tönkre teszi a dolgozó családokat. Aki társadalombiztosítással ren­delkezik és beteg lesz, az két hétig nem kap egy penny se­gélyt, táppénzt sem. Csak a két hét utáni betegnapokra biztosítanak a részére igen a- lacsony táppénz-százalékot. A parlament most hozott törvé­nyeket a társadalombiztosítás kisebb mértékű reformjára, de ennek végső végrehajtási ha­táridejét 1967-ben jelölték meg. Tehát a megvalósítása még erős harc kérdése. Ilyen körülmények mellett nagyon érthető, hogy az SDNL kong­resszusa igen alaposan, beha­tóan foglalkozott az ifjúság életviszonyainak javításáért vívott harc kérdéseivel és a további előrehaladás lehetősé­geivel. A kongresszus követelte, hogy a 21 éves szavazási korhatárt 18 évre szállítsák le. Igazság­talan — állapította meg jogo­san az egyik felszólaló — hogy a fiatalok adófizetését az ál­lam megköveteli és elvárja, de ugyanakkor az állampolgári jo­gokat nem adja meg a részük­re. A finn lakosságának kb. a 10 százaléka svéd nyelvű. Az is­kolai oktatásban kötelező a svéd • nyelv tanulása. A kong­resszus is nagy figyelmet és előzékenységet tanúsított a svédnyelvűek irányában. A fon­tosabb kiadványok kétnyelvű megjelentetését határozta el, a szövetség egyik titkárának svéd nyelvű személyt válasz­tott meg, s a kongresszusi ver­senyben külön jutalmazták a legjobb svédnyelvű ifjúsági szervezetet. Ez az intenzív munka a magyarázata annak, hogy az SDNL igen erős a svéd­nyelvű fiatalok között. Az állam jelentős összege­ket fordít az ifjúsági szerve­zetek támogatására. A balol­dali erők kiharcolták, hogy az állam által megszavazott pénz­összegeket a politikai erővi­szonyoknak megfelelően osszák fel. Ez azt jelenti, hogy a pol­gári állam kénytelen az ösz- szegnek kb. az egynegyedét a baloldali ifjúsági szervezet ren­delkezésére bocsájtani. Finn vendéglátóink mindent megtettek, hogy mi, külföldiek jól érezzük magunkat, hogy a kongresszus tanácskozásain kí­vül megismerkedjünk a finn tájak szépségeivel, a nép szo­kásaival és életével. Az J. K-ból

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents