Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1964-05-19 / 20. szám
Vendégünk volt E napokban hazánkban üdvözöltük Ahmed Ben Bellát, az Algériai Népköztársaság elnökét, aki a gyarmati népek felszabadító harcában valóban nagy szerepet töltött be és joggal megérdemli, hogy a legnagyobb tiszteletet adjuk meg neki. 1954-ik nevét csak a francia rendőrségi jegyzőkönyvek és akták idézték. Most már az egész világ ismeri. Talán furcsán hangzik, de áz algériai nemzeti felszabadító harc egy genfi szálloda szobájában kezdődött. Hamis okiratokkal négy algériai hazafi egy genfi szállodaszobában szerkesztette a felhívást az algériai néphez, amely megindította a fegyveres ellenállást a francia gyarmatosítók ellen. Genfben dőlt el az Is, hogy 1954 november elsején kezdték el a hareot. Hét év, öt hónap és 18 nap múlva Evianban a konferenciaasztal mellett győzelem koronázta a harcokat. 1962 március 18-án született meg az algériai nép függetlensége. Ben Bella Is ekkor tért haza börtönéből és otthon tárt karokkal várták. Életrajz-Írói pontosan nyomon követik gyermekkorát. 1916 december 25-én egy szegény felah (földműves) fiaként pillantotta meg a világot, diákéveiben mint futbalista tűnt fel. A második világháborúban négyszer tüntették ki, szinte hihetetlennek hangzik, de maga de Gaulle tábornok tűzte mellére az altisztnek kijáró legmagasabb kitüntetést. Ben Bella örök időkre beírta nevét Algéria történelmébe. Ismeretes, hogy éhségsztrájkba fogott és így sikerült kikényszerítenie az algériai politikai foglyok jobb bánásmódját. 1961 novemberében húsz napig tartó éhségsztrájkkal sikerült befolyást gyakorolni a békekötésre irányuló tárgyalásokra és arra kényszerítette a francia kormányt, hogy szigorúbban lépjen fel az OAS-szal — a terroristákkal szemben. Ben Bella forradalmár éhségsztrájkja az egész világon nagy visszhangra talált. Az arab országokban és a francia követségek előtt több országban egyre gyakrabban ismétlődtek a francia-ellenes tüntetések, az ENSZ-ben az afrikai államok 27 képviselője tiltakozott az algériai állapotok ellen, A szakszervezetek, sőt a francia klérus tiltakozása is az egész világ tudomására hozta és így a francia kormány is kénytelen volt beismerni, hogy Algériában a gyarmati uralom napjai meg vannak számlálva. Mindez ma már a múlté és a történelem lapjaira tartozik. Algéria jövőjét a Nemzeti Felszabadulás Frontja, a nép pártja vette a kezébe, melynek főtitkára és az Algériai Népköz- társaság elnöke Ahmed Ben Bella. Az algériai kormány gazdasági és szociális forradalmat valósít meg, a- mely a szocializmus felé vezet. A szegény földműves fiából a nép igazi vezére lett. Népünk is különösen az ifjúság ezért üdvözölte körünkben olyan lelkesen: Éljen Ahmed Ben Bella!“ Bratislava május 12-én óriási ovációk közepette üdvözölte Ahmed Ben Bellát, az Algériai Népköztársaság elnökét és a Nemzeti Felszabadulási Front főtitkárát. A repülőtéren Michal Chudík miniszter a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke köszöntötte a kedves vendéget. Amerikai gondok Az angol alsóházban az ellenzék és a kormány teljesen egységesen, erélyesen utasította vissza az Egyesült Államok beavatkozását az angolkubai kereskedelem alakulásáEnnek első szakasza volt McNamara hadügyminiszter bonni látogatása. Johnson küldötte azonban alig hagyta el a szövetségi fővárost, a nyugatnémet külügyminisztérium szóvivője máris kijelentette: az Erhard-kormány nem foglalkozik Washington kívánságának mérlegelésével. Hangoztatta, hogy az NSZK fenntartja ugyan gazdasági kapcsolatait Dél-Vietnammal, de ennél többről nem lehet szó. EZ IS Bender Abbasz a Perzsa-öböl partján fekvő város, a múltban az arab Közép-Kelet jelentős kereskedelmi gócai közé tartozott. Ma már csak a régi fényből kikopott kis kikötő. Filmem külső felvételeit készítettem itt. Statisztákra volt szükségem. Nő jelentkezett elég, férfi kevesebb és gyerek már egyáltalában nem, Ali, egy tizenkét éves fiú, hisztériás rohamot kapott, amikor édesapját megkértem, adja beleegyezését, hogy a gyerek néhány jelenetben szerepelhessen. S mikor Ali apja kezében meglátta a pénzemet, olyan rémültség vett rajta erőt, hogy kirohant a házból, torkasza- kadtából üvöltötte, „El akarnak adni, el akarnak adni“. A tenger hullámaiból mentettük ki. A fiú félelme a helyzet ismeretéből ered. Bender Ab- basztól körülbelül tizenkét kilométerre északra fekszik a „fekete elefántcsont“ piac központja. Fekete elefántcsontnak nevezik ugyanis a színes rabszolgákat Vagy húsz viskóból áll a település. Mindegyik tulajdonképpen egy-egy nyilvános ház, a rabszolganők bármikor a tengerészek és teherautó soffőrök rendelkezésére állanak. Kivételt csak a legszebb tizennégy-tizenöt éves lányok képezik. Ezzel a „tartalékkal“ a Madame (a nyilvános ház tulajdonosa) a legelőkelőbb vendégek igényeit elégíti ki. A „Madame“ ezeket a szerencsétlen lányokat úgy vásárolja, akárcsak a tevét, kecskét, vagy egyéb háziállatot. Azt tehet velük, amit akar. A Madame négy rabszolganőt mutatott be nekem. Fak- hri-t, a tizenhat éves perzsa KÜLPOLITIKÁBÓL HRUSCSOV EGYIPTOMI ÚTJA változatlanul a világpolitikai érdeklődés középpontjában áll. A kairói látogatáson kívül a politikai és sajtóköröket még két kérdés foglalkoztatja: a NATO külügyminisztereinek hágai tanácskozása és Washington erőfeszítései délvietnami fegyveres akciójának „kollektivizálására“. HÁGÁBAN, AZ ATLANTI TANÁCSKOZÁSON jóformán mindenki elégedetlen. Rusk amerikai külügyminiszter azért, mert a szövetségesek nem mutatnak túlzottan nagy lelkesedést a washingtoni diplomáciai elképzelések iránt. Kuba esetében az a francia és az angol álláspont, hogy a gazdasági blokádpolitika nem vezet semmire, csak megerősíti a latin-amerikai szigetország kapcsolatait a szocialista többi világgal, s így a Nyugat veszíthet el nagy kereskedelmi lehetőségeket. Anglia és Franciaország változatlanul kereskedni akar Kubával. . A NATO-értekezlet másik zúgolódó elégedetlenje a bonni Erhard-kormány. A Rajna partján leplezetlen csalódással fogadták, hogy Hágában hiábavaló volt Schröder minden erőfeszítése, nem sikerült kollegáit rávenni olyan diplomáciai offenziva megindítására, amely a nyugatnémet elképzeléseknek megfelelően tűzné napirendre a német kérdést. A NATO értekezleten egyetlen kérdésben tudtak egyöntetű álláspontra jutni: az egészségi állapota miatt augusztusban visszavonuló DIRK STIKKER utódául az olasz BROSIÖT választották meg a szövetség új főtitkárává. DÉL-VIETNAM ÜGYÉBEN az amerikai kormány most arra összpontosította minden erőfeszítését, hogy ottani elképzeléseihez megnyerje szövetségeseinek támogatását. Hruscsov eltvárs az Egyesült Arab Köztársaságban. Képünkön G. A. Nasser, až Egyesült Arab Köztársaság elnökét és Sallalt Jemen elnökét látjuk. PIAC lányt választottam ki. Egész délutánra kifizettem a „tiszteletdíjat" és kivittem a lányt a tengerpartra. Fakhri elmondotta, hogy szülei egy délkelet iráni faluban laktak, eladósodtak, épp úgy, mint a hozzájuk hasonló többi kisparasztok. A faluból senki sem távozhatott, míg adósságait le nem törleszti. Ez azonban sohasem sikerült. Az adósság egyre csak nagyobb lett, s végül mindannyian a földesúr rabszolgái lettek. Amikor helyzetük már teljesén kilátástalannak látszott, eladták Fakhri-t 1200 tamanért. „Fordulj a rendőrséghez és szabaddá válsz“ — figyelmeztettem a szép, de igen szomorú Fakhri-t, mert tudtam, hogy törvényesen a rabszolgaság itt sem engedélyezett. „A rendőrök is a mi vendégeink, a tisztek is gyakran eljárnak hozzánk. Ingyen kell kiszolgálnunk őket“. — válaszolta Fakhri. Estefelé megismerkedtem a „fekete elefántcsont“ kereskedőkkel. Nagyobb összeg felajánlása ellenében hajlandók voltak magukkal vinni üzleti útjukra. Másnap hajnalban indultunk, teveháton és egész az iráni táj egyik legvadabb sarkáig, Mek- ranig jutottunk. Két kereskedő itt azonnal zenésszé vedlett át. Az asszonyokat és gyerekeket a trombita és hegedű hangjával csábították ki sátraikból. A falu végén a karaván megáll, a zenészek itt is játszanak, míg a többiek különböző portékát, gyöngyöt, fülbevalót, ruhaanyagot kínálnak... Ekkor vad, állig felfegyverzett nomád csapat támadja meg a vásárt, néhány lányt és gyereket elrabol és sietve távozik. Mondanom sem kell, hogy mindez előre kieszelt csel. A nyomorral való üzérkedés az európai gyarmatosítók módszereinek e hagyománya, a legszörnyűbb gaztett, mellyel valaha is találkoztam. Ázsiában és Afrikában még mindig több mint egy millió ember sínylődik rabszolgasorban. A gyarmatosítók azt állítják, hogy az ázsiaiak és afrikaiak képtelenek önállóan országot vezetni. Végig utaztam Afrika és Ázsia nem egy országát, de sehol sem hallottam, hogy „Európa képtelen kormányozni“, pedig az európai városokból is évente vagy tízezer lány tűnik el. Az ő sorsuk sem különb, mint fekete vagy barnabőrű nővéreiké — fejezi be riportját Gordian Tröller, a Stern című nyugatnémet lapban, (s.) Ernest Fernyhough munkáspárti képviselő felszólalásában sürgette, hogy a miniszterelnök értesse meg az amerikaiakkal: Nagy-Britanniának joga van kereskedelmi kapcsolatokat kiépíteni a világ bármely országával, s ebben senki sem akadályozhatja meg. Douglas Home az elhangzott felszólalásokra válaszolva kijelentette: „Anglia álláspontja félreérthetetlen és ezt a leghatározottabban tudomásra hozták az Egyesült Államoknak. A szokásos gyakorlatot követjük, kereskedünk más országokkal, természetesen figyelembe véve a stratégiai cikkekre vonatkozó tilalmat“. Harold Wilson a Munkáspárt vezére biztosította a miniszterelnököt, hogy az ellenzék teljes mértékben támogatja a kormány álláspontját a Kubával és más országokkal folytatott kereskedelmet illetően. Ugyanakkor hozzáfűzte, helyes lenne, ha a stratégiai árucikkekre vonatkozó tilalmat a Dél-afrikai Köztársasággal szemben is alkalmaznák. ★ Ülést tartott az Uruguay KP Központi Bizottsága, s azon megvitatta a nemzetközi kommunista mozgalom egységének kérdését. Az ülés részvevői egyhangúlag elutasították a Kínai KP vezetőinek támadásait a Szovjetunió Kommunista Pártja ellen. Az elfogadott határozat megállapítja, hogy a kínai vezetők tudatosan törekszenek szakadás előidézésére a nemzetközi kommunista mozgalomban. Az Uruguay KP Központi Bizottsága határozottan elítéli a kínai vezetők szakadár tevékenységét, és síkraszáll a kommunista és munkáspártok nemzetközi értekezletének összehívása mellett. „Fekete elefántcsont“ piac Mutalle-ban, a Dél-Arab Föderá cióban. 250 koncentrációs tábor teljes üzemben! Hogy tévedés ne essék: nem a hitleri időkben létesített halálgyárakról lesz ezúttal szó, hanem sokkal újabb „nagyüzemekről“. Nem Európában, hanem Afrika legdélibb csücskén, a Dél-Afrikai Unióban. Még két évtized sem telt el a huszadik század szégyenfoltjának kitörlése óta, a világ másik sarkában máris akadtak újabb fajgyűlölők, akik folytatják a fasiszták gyalázatos művét. Azzal a különbséggel, hogy az 6 agyrémük szerint a fehér embertől elütő bőrszín esetében megszűnik az ember — ember lenni. Egyformán üldözik és gyűlölik tehát a fekete, bronzvörös, kávébarna és sárga „coloured people“-t a színes bőrű népeket. VOLT EGYSZER EGY MESEBELI ORSZÁG... Aránybányák és gyémántmezők, óriási réz-, mangán- és uránelőfordulások képezik a Dél-Afrikai Köztársaság mesés gazdagságát. Az ún. Jóreménység Fokát a 16. században portugálok fedezték fel, előttük azonban a Holland Kelet-Indiai Társaság tartott már fenn partjain ellátási állomásokat hajóraja számára. Portugálok, hallondusok, búrok és angolok évszázadokon keresztül kaszabolták egymást az egyeduralomért — mások földjén — de végre összefogtak valamennyien az ország színes bőrű őslakosságának könyörtelen elnyomására. Most tehát egy aránylag csekély számú fehér bőrű betolakodott 250 koncentrációs táborban tartja sakkban a lakosság 80 százalékát képező négereket, az óriásország összterületének csupán 13 százalékát kitevő, legterméketlenebb vidékein. A kényszertelepeket az országbitorlók hangzatosán „rezervációknak“, védett területeknek nevezik. Ezekből hajtják rabszolgamunkára „védenceiket“. AKÁR A LEGSÖTÉTEBB GYARMATOSÍTÁS IDEJÉN Verwoerd-nek, a Dél-Afrikai Unió miniszterelnökének volt kitől eltanulnia a faji megkülönböztetés kátéját. Hitler és „felsőbbrendű“ csatlósai voltak tanítómesterei, akikkel a második világháború alatt szorosan együttműködött. Ver- woerd ma is nyíltan hangoztatja fasiszta elveit és az ENSZ felszólításával dacolva sem hajlandó azokat megmásítani. 18 rendbeli faji törvényt szavaztatott meg, amelyek gyakorlatilag legelemibb jogaitól megfosztják az őslakosságot. Az ún. apartheid-törvény eltiltja a színeseket a közintézmények, posta, távírda és nyilvános telefonfülkék, vasúti pénztárak, autóbuszok, sportpályák, könyvtárak, nyilvános illemhelyek, szállodák, éttermek, könyvtárak, mozik és a sétányok padjainak használatától, illetve látogatásától, — Azután újabb rendeletek következtek. HOGY TELJES LEGYEN A JOGFOSZIOTTSÄG! A színes bőrű őslakósnak nincs sem aktív, sem passzív választójoga, ' érdekeit senki sem képviselheti sem a parlamentben, sem a hatóságok előtt. Lakhelyét el nem hagyhatja, de ha munkájára szükség van, családostul átköltöztetheti fehér rabszolgahajcsárja akár az ország másik végébe. Ha egy ilyen „vándormunkás“ össze- roskad, visszakerül a „rezer- vációba“. Ha bármilyen em- mertelenség ellen tiltakozik, szabotálással vádolják, vagy halálra ítélik, vagy a legjobb esetben nyilvánosan megkorbácsolják. Csak az utolsó négy év alatt 167 ezer afrikait korbácsolták félholtra ““törvényes alapon". Bármelyik gyarmati rendőr 90 napi elzárásra ítélheti a neki nem tetsző bennszülöttet. AKI A NÉGEREK VÉDELMÉRE KEL, „BŰNRÉSZES“ Pretoria városában azokat a fehér bőrűeket is perbe fogták, akik szót emeltek a véresre korbácsolt bennszülöttek gyógykezeltetése érdekében. A Nemzetközi Vöröskereszt ugyancsak tehetetlen. Johannesburgban 19 emberbarátot ítéltek el 5 évig terjedő börtönbüntetésre. Robert Lambot- te francia publicista kijelentette, hogy a Dél-Afrikai Köztársaság a „fajgyűlölők tüne- dező vágyálmainak utolsó mentsvára“. MADARAT A TOLLÁRÓL... Fouché, a Varwoerd-kormány öntelt 'hadügyminisztere nemrégen bejelentette, hogy a nyugat-németországi trösztök szinte vetélkednek abban, melyik szállíthat több fegyvert Dél-Afrikába. Hitler Rommel- ármádájának egykori tábornoka pedig, F. W. von Nellen- thin, aki a Lufthansát képviseli Johannesburgban, már több ízben hangoztatta Nyugat-Né- metország elsőrendű érdekeltségét a dél-afrikai „katonai és ellátási támaszponton“. — Az idő kerekét azonban a Fokföldön sem lehet visszafordítani. Az őslakosság kíméletlen elnyomatásával egyenes arányban fokozódik a nép ellenállása. Gyors ütemben egymást követik a sztrájkok, tüntetések, szabotázsakciók. Az agyon korbácsolt hazafiak helyébe friss tartalékok, a fiatal afrikai népek százezrei törnek ki a dzsungelek rejtelmes homályából, amíg az utolsó országbitorló is kitakarodik hazájukból. K. H.
