Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-05-05 / 18. szám

Akáccsalc évekkel azelőtt

IS özei másfél évtizede,

** hogy ismerkedni

kezdtem a csallóközi tájjal, a vidék népével, de főleg a fiatalokkal. Első utamat sok más követte és már-már úgy tűnik, hogy semmi újat nem lelek itt, mindent és sok mindenkit ismerek. Azután jön egy néhány hónapos kiesés, utazás más tájak felé, és a vélt minden és a sokmindenki ismerete itt Csallóközben nagyon is kevésnek, távolinak tűnik. Persze, egy-egy újabb utazás a Duna mellékére mindig más Irányba késztet és így egészen természetes, hogy új utcasorokra, portalanított utakra, új Iskolákra és egyéb létesítményekre bukkanok, anélkül, hogy építésükről tudomásom lett volna.

Ám még inkább így vagyok az emberekkel. Ha egy-egy utam alkalmával ismerős után érdeklődöm, akit az ifjúsági mozgalomban ismertem meg és aki mindig alaposan tájékoztatott egy-egy ifjúsági szervezet munkájáról, most azt tapasztalom, hogy máshoz kell fordulnom. És mégis ugyanazon korú fiatalokat találok ilyenkor a CSISZ szervezetekben, mint jóné- hány évvel ezelőtt, csak éppen az arcuk, a problémáik és az érdeklődési körük mások mint az előbbieknek. Ilyenkor tapasztalom igazán, hogy nem is nagyon ismerek mindent, talán csak több ismerősöm akad.

Persze így volt ez mindig és így is van rendjén, a sor megmarad, csak éppen mások, mindig fiatalok töltik ki. Más problémákkal, más célokkal, de mindig fiatalosan.

S ezt tapasztaltam a napokban is Apácaszakállason. Ogy véltem ismerem az itteni CSISZ-szervezetet, mely nem egyszer hallatott magáról, már az 50-es évek eleje óta. És nem is tévedtem. A helyi nemzeti bizottságon, a pártszervezet vezetői és általában az idősebbek mind megelégedéssel szóltak a fiatalokról. Pontosan tájékoztattak problémáikról, eredményeikről, de hiányosságaikról is.

Bajcsi Irmát, az EFSZ üzemi CSISZ szervezetének elnökét felkerestem volna az előzetes tájékoztatás nélkül is, de így még inkább, sőt mikor megtudtam, hogy a szövetkezet traktorosa is sajnáltam, hogy nem őt kerestem fel először. Nem ellenőrzésképpen, de mert ő a leginkább érdekelt a CSISZ szervezet munkájában, neki is feltettem a szervezetre vonatkozó kérdéseket. Ám mondom, nem ellenőrzésképpen, vagy bizalmatlanságból tettem mindezt, de jó volt hallani, hogy a fiatalok munkájáról pontosan tájékoztatja a falu illetékeseit, akik mindezt viszont erkölcsi és nem egy esetben anyagi támogatással viszonozzák.

z imént, amikor a CSISZ apácaszakállasi szervezetének hagyományairól szóltam, nem tévedtem. Valóban nem tévedtem. A CSISZ üzemi szervezete i gazán mindent megtesz, hogy a szövetkezet, a falu fiataljait közelebb hozza egymáshoz, hogy végső soron is a CSISZ legyen az ifjúság hangadója. A szervezet vezetősége és általában az egész szervezet egyre bátrabban nyúl a kényes problémákhoz. Munkájában kerüli a formaságokat, a megszokottságot. Persze az új módszerek megválasztása az útkeresés, nem a legkönnyebb dolog, ám kellő körültekintéssel, a fáradságos munka előbb- utóbb gyümölcsöt hoz. Igaz, hogy mindenütt más és más módon igyekeznek megoldani azokat. Az apácaszakállasi fiatalok munkájukban nagy támogatást kapnak nemcsak a helyi EFSZ- töl, hanem a pártszervezettől és a helyi nemzeti bizottságtól is. Igaz, hogy mindez kötelessége is az említett szerveknek, ám minderre rá is kell szolgálni.

— Hol is találkozunk, kinek is szabódjunk helyiségért? — nem az apácaszakállasi fiatalok problémája már. Rendszeres találkozó- helyük a szövetkezet kul- túrháza. Élnek is a lehetőségekkel. December és január hónapban tánctanfolyamot szerveztek, vasárnapokon pedig teadélutánokat rendeztek. De nem feledkeznek meg egyéb dolgokról sem. Nagy súlyt helyeznek a nevelés kérdésére. A 45 tagú szervezetben a lányok alkotják a többséget. Nem véletlen tehát, hogy az elnöki funkciót is lány tölti be. Persze itt nem csak egyszerűen arról van szó, hogy a lányok vannak többségben. Bajcsi Irma személyében olyan elnök áll a CSISZ-szervezet élén, akinek tekintélye van, nemcsak a fiatalok, de a felnőttek előtt is. Traktorosként dolgozik már három éve. Munkájával nemcsak a munkatársai elégedettek, hanem a szövetkezet vezetősége is. Szereti munkáját és ugyanolyan lelkesedéssel végzi a mozgalmi teendőit is. És valóban akárcsak évekkel ezelőtt, most is jól működő aktív CSISZ-szervezet dolgozik Apácaszakállason.

SÄRKÄNY ARPÁD

ugyanis csak 40 fejezi be tanulmányait.

A vitát, amely nemrégiben a női lemorzsolódás körül folyt, Nyugat-Németországban mellékvágányra igyekeztek csúsztatni. Azt bizonygatták, a lányok nem azért iratkoznak be az egyetemekre, mert tanulni akarnak, csupán az a céljuk, hogy diplomás férjeket szerezzenek maguknak.

Bizonyára vannak köztük olyanok, akik néhány szemesztert rááldoznak a „férj- fogás“-ra, de mégsem ez az oka annak, hogy túlnyomó többségük a diploma megszerzése előtt, kénytelen félbeszakítani tanulmányait.

Sokkal több lánynál játszik szerepet az a körülmény, hogy Nyugat-Németországban egy egyetemi hallgatónak havonta átlag 260—300 márkára van szüksége. A kölni egyetemen pedig száz lányból minden negyedik kap csak ennyi támogatást szüleitől, minden tizenegyedik „zsebpénze“ éri el a 200 márkát, a többiek vagy kevesebbet kapnak ennél, vagy egyáltalán nem tudják őket támogatni szüleik. Következésképpen a diákok kénytelenek munkát vállalni. Több diákmunkaközvetítő működik. Itt jelentkeznek azok a cégek, amelyek szívesen alkalmaznak néhány órai munkára „intelliSZÄZBÖL CSAK 40 FEJEZI BE lányok nagy térhódítása még- A nyugatnémet egyetemis- is csak látszólagos: minden ták egyötöde női hallgató. A száz beiratkozott lányból

miHiMmmimimiiiimimMiimiiiiimiimiiiiiiiiiiiiMiimiimMiniiiimiiiiľiiiiiiiiiniiiiiHiiimiiitiiHiiiiiiiMiiiiMiniiimiiiiiiiiiii

Brit parlamenti küldöttség Svoboda elvtársnál, Prága város főpolgármesterénél. Nagybritánnia parlamenti küldöttségét Frederick John Bellenger, a Labour párt képviselője vezette. A küldöttség vezetője a főpolgármester kíséretében az óvárosi városháza lelátó tornyáról gyönyörködik Prága látképében.

gens“ egyetemista lányokat. A gyakorlat azután az, hogy ha a fiatal jogász vagy tanárjelölt bevált, a főnök bizonyos idő elteltével állást kínál. És sok lány, aki négy, öt, vagy hat szemesztert is végigkln- lődott, „zsíroskenyéren“, új ruha nélkül és vizsgáit úgy tette le, hogy nappal dolgozott és éjszaka tanult, hajlik is a hívásra, mert a 400-450 márkás fizetés, a nyomorgás- ban töltött évek végét jelenti.

A lakásviszonyok is sok esetben közrejátszanak. A 250 ezer nyugatnémet diákból mindössze 23 ezer számára biztosított a diákotthoni elhelyezés, s minthogy a diáklányok kis töredéke lakik csak szüleinél, hideg, barátságtalan albérleti szobákban kell tölte- niök az estéket.

Végezetül, ha az egyetemek kapuit „szélesre is tárták“ a diáklányok előtt, a nyugatnémet kórházak szívesebben alkalmaznak orvosokat, mint orvosnőket, a nagyüzemek pedig — ha választani lehet — a férfi mérnökök, vagy közgazdászok mellett döntenek.

Az MI-ból

AZ IZVESZTYIJA CSÜTÖRTÖKI száma közölte Ben Bella nyilatkozatát. Ben Bella kijelentette, hogy a Szovjetunióban szerzett első benyomásai rendkívül kedvezőek.

— Nyílt és őszinte eszmecseréket folytattunk az önök vezetőivel — mondotta. — Teljes mértékben elégedett vagyok e tárgyalásokkal. Megelégedésem különösen fokozódott üzbegisztáni látogatásom alatt, ahol láttuk az ország arculatának teljes átalakítására irányuló hatalmas erőfeszítéseket. Meggyőzően bizonyítja mindez az önök vezetői által követett politikai irányvonal helyességét.

A május 1-i ünnep alkalmából kijelentette: — Azt kívánom, hogy ez mindig igazi napfényes ünnep legyen; hirdesse az önök országa jólétének további emelkedését; legyen a nemzeti függetlenségükért harcoló népek felszabadulásának előhírnöke és hozza közelebb a gyarmati népek győzelmét. Kívánom, hogy még jobban erősödjék Algéria és a Szovjetunió népeinek testvéri barátsága.

Egy orvosnő hőstette

Tizennyolc éve nem találkozott Uvgun-Burget, mongol fiatalember és Ljubov Szobol- jeva szovjet asszony. Az első szó, amit a fiú mondott neki ez volt: mama.

A történet 1945 augusztusába nyúlik vissza. Mongólia egyik hegyvidéki járásában pestis tört ki. A veszélyes betegség leküzdésére szovjet orvosok utaztak oda, Ljubov Szoboljeva vezetésével.

Bármennyire siettek is az orvosok, mire odaérkeztek, a betegség már elvégezte borzasztó munkáját. Csak egy hároméves kisfiú maradt életben. Szoboljeva elhatározta, hogy a gyerekkel marad az egészségügyi zárlat alatt állő területen.

Kilenc napon át harcolt ön- feláldozóan, a „fekete halállal“, és megmentette a kisfiút. Amikor a gyerek felépült, Szoboljeva talált embereket, akik vállalták a fiú gondozását. Csargáj és Mazsigszuren fogadták magukhoz. A nevelő szülők az orvosnő nevét adták a gyereknek. Jelenleg Uvgun- Burget harmadéves egyetemi hallgató az Ulan Bator-i Mezőgazdasági Egyetemen.

Nemrég Moszkvába utazott,

hogy névadó anyjával találkozzon. Uvgun-Burget, nemzeti szokás szerint a boldogság jelképeként selyemmel borított tálcán tejet hozott Ljubov Szergejevnának ezüst- kannácskában, felirattal: „Szeretett anyámnak, Szoboljevá- nak, fiától — Szoboljevtől!“

Nem sokkal hazatérése előtt a Mongol Népköztársaság követségén fogadást tartottak L. Szoboljeva tiszteletére, ahol a Mongol Népköztársaság legmagasabb kitüntetését adományozták neki, a Szuhe-Ba- tor érdemrendet.

A Mongol Népköztársaság miniszterelnökének, J. Ceden- balnak küldött táviratában L. Sz. Szoboljeva a következőket írta:

„Szívből köszönöm önnek nagy figyelmét irántam, egyszerű orvos és szovjet asz- szony iránt, akinek szerencséje volt szolgálatot tenni az ön nagyszerű országának. Nincs nagyobb öröm számomra, mint az a tudat, hogy szerény munkám része lett a mongol- szovjet barátság ügyéért folyó tevékenységnek, hogy mongol földön él és tanul hazája javára egy ifjú mongol, aki nevemet viseli.“

Uvgun-Burget vendégségben L. Sz. Szoboljevánál.

Az ideológiai munka időszerű kérdéseiről

A CSKP XII. kongresszusa ^ irányvonalának megvalósítása mellett továbbra is fontos feladat az ifjúság eszmei-politikai és erkölcsi egységének kimélyítése és fejlesztése. Ifjúságunk igényes feladatai a szocialista társadalom építésében arra vezetnek bennünket, hogy a fiatal generáció eszmei nevelésével komolyan foglalkozzunk. Szükséges, hogy a fiatalságot jól felkészítsük az életre, hogy a nehéz és komoly problémákat sikerrel oldhassa meg.

Ezzel kapcsolatosan nagy felelősség hárul a CSISZ-re. Már a CSISZ IV. kongresszusának döntései is hangsúlyozzák, hogy az ifjúság eszmei nevelésének szorosabb kapcsolatban kell lenni az élettel és választ kell adnia azon problémákra és kérdésekre, melyekkel az ifjúság a mindennapi életben találkozik.

A jelenlegi helyzetből és problémákból kiindulva a CSISZ alapszervezeteinek az ifjúság figyelmét főleg ezekre a feladatokra kell irányítani:

— Fejleszteni és szilárdítani kell ifjúságunk vonzalmát szocialista társadalmunkhoz, a tudomány és modern technika vívmányaihoz.

— Mélyíteni kell az ideológiai, politikai és erkölcsi nevelést úgy, hogy elsajátítsák, magukévá tegyék a kommunizmus eszméit. Ezért a CSISZ alapszervezeteinek új formákat kell bevezetniök a politikai nevelő-munka terén, melyek megfelelnek a jelen-kor követelményeinek.

Fel kell használni a kultúra és művészet összes eszközét a fiatalság esztétikai érzésének helyes fejlesztésére és érdeklődését a modern művészet és kultúra felé fordítani. Figyelemmel kell kísérni az ifjúság érdeklődését a testnevelés, turisztika és a többi sportág iránt.

Ahhoz, hogy a CSISZ nevelőmunkája megfeleljen ezeknek a követelményeknek, szükség van a párt és a tömegszervezetek segítségére.

Az eszmei-nevelési és kulturális téren az előző évekhez viszonyítva javulás észlelhető, ami konkrétan megmutatkozik ifjúságunk életében, munkájában. Hisz fiatalok állnak a szocialista munkaversenyek élén az iparban és mezőgazdaságban egyaránt. Csak a nyugatszlovákiai kerületben 182 ifjúsági egyetemesen gépesített brigád dolgozik, 284 munkacsoport versenyzik a Szocialista munkabrigád címFények és árnyak

ért, és cca 130 ifjúsági munkacsoport segített a meliorációs munkában, elsősorban a komposzt-készítésben, és az őszi betakarítás idején.

Az elmúlt évben tanúi lehettünk az „Ifjúsági Fényszóró“ akciónak, mely a Komszo- mol mintájára alakult meg nálunk. E mozgalom jelentősége óriási, hiszen a fogyatékosságok feltárásával rengeteg hasznot hozott népgazdaságunknak. Pl. 156 üzemben és 118 falusi szervezetben és EFSZ-ben 80 millió koronát takarítottak meg népgazdaságunknak kihasználatlan készletek feltárásával.

Persze, minden jónak megvan a maga rossz oldala is. A dolgos, becsületes fiatalok mellett az élet időről időre kidob a partra olyan egyéneket is, akik a munkához való rossz viszonyukkal, kispolgári ízlésükkel, tetteikkel, gondolatvilágukkal ellentétben állnak szocialista társadalmunk ideológiájával.

I fjúságunk egy része ter- ■ mészetesnek tartja az idősebb generáció által kiharcolt eredményeket, azt hiszik, hogy ők csak szórakozásra,

kényelemre, gondnélküll életre, jólétre termettek. Ezeket a henyélőket emlegetjük napjainkban „megtisztelő“ huligán néven. Sajnos, szép számban van ez a „dicső“ társaság, mely az utóbbi időben törvény elé vagy lakat alá került. Hogy a társadalom ilyen tagjai milyen rossz hatással vannak egész ifjúságunkra, arról tanúskodnak a statisztikai

adatok a fiatalok bűntetteiről.

Nézzünk csak meg egy áttekintést erről a nyugatszlovákiai kerületben az utolsó öt év alatt:

a 18 éven aluli fiatalok bűntetteinek száma:

1959 1960 1961 1962 1963

I. félév I. félév 1293 1097 1882 852 861

Az ifjúság bűntetteinek száma 16,3 %-t képezi az összes bűntettnek kerületünkben.

Még az sem szolgál mentségünkre hogy e fiatalok legnagyobb része nincs munka- viszonyban, vagy nem tagja a CSISZ szervezetnek. Hisz 1963 első felében a bíróság előtt álló 665 fiatal közül 319 diák,

78 inas, 97 szak- és segédmunkás és csak 76 nincs munkaviszonyban.

319 diák az átlagnál gyengébb eredménnyel végzett.

A hibát persze ne csak a fiatalokban keressük. Ezekre nagy hatással van a családi környezet, a szülők. Többnyire olyan fiatalokról van szó, ahol rendezetlen családi viszonyok vannak, hiányzik a szülők felügyelete.

Tehát főleg az ifjúsági alapszervezeteket vonhatjuk felelősségre. A felsorolt példákból arra következtethetünk, hogy nincs elég vonzó hatású műsora a CSISZ kluboknak, a népművelési otthonoknak, nem találnak kellő formát, amellyel megszerettetnék ezeket a fiatalokkal. Nem kellene ezen klubok műsorát túlzsúfolni értékes ugyan, de a fiatalok számára unalmas előadásokkal, hanem olyan formát keresni, mely leköti a fiatalok érdeklődését. Jobban ki kell használni az ideológiai nevelés keretében az irodalmat, különféle aktuális témát a modern technika megismertetésével kapcsolatban, több „Ki mit tud“ versenyt, művészekkel való beszélgetést, ifjúsági estet, fiatal technikusok körét stb. Hisz sok pedagógus készséggel segítene ezek megszervezésében, ha látná, hogy munkája jó eredményhez vezet. Ez is a nevelőmunka egyik formája, ha megtanítjuk a fiatalokat helyesen szórakozni. Csak később térjünk rá az igényesebb műsorok szervezéséhez, ha már megnyertük azokat a fiatalokat, akik még sajnos az ifjúsági klubok helyett az alkoholnak, dohányzásnak, éjszakai csavargásnak hódolnak.

Ha a pionírvezetők, CSISZ és a népművelési otthonok dolgozói összefognak, közös munkájukat biztos siker koronázza.

Nem lenne persze helyes, ha az ifjúság eszmei nevelését a megalakított körök és a hallgatók száma alapján értékelnénk. A nevelés hatását — a nevelő munka gyümölcsét — a tettekben kell látni, a sikerben vagy sikertelenségben. Persze, az értékelés mércéje igen széles skálájú. De helyes neveléssel szép sikert lehet elérni, és ha lehetőséget adunk elképzeléseik megvalósítására, aktív építői lesznek társadalmunknak.

CSERNÁK I.