Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1964-05-05 / 18. szám
Pionírok ünneplése A CSISZ Szlovákiai Központi Bizottsága április 27-én ünnepi ülést tartott a pionír- szervezet megalakulása 15. évfordulója alkalmából. Ezen az ülésen Alexander Dubček elvtárs, az SZLKP KB első titkára tolmácsolta a CSKP üdvözletét ünneplő pionírszervezetünknek. A CSISZ szlovákiai pionírszervezete ma már több mint 443 ezer gyermeket tömörít soraiba. Az ünnep alkalmából a CSISZ Központi és Szlovákiai Központi Bizottsága a pionírmozgalom számos kiváló szervezőjét, vezetőjét és a pionírsajtó dolgozóit kitüntetésben részesítette. Április 28-án a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottsága munka jellegű ülést tartott, s ezen értékelte a pionírszervezet utóbbi időszakának munkáját. Elena Petríkovának, a CSISZ SZKB titkárának beszámolója után, tartalmas vita következett. Több felszólaló foglalkozott a pionírotthonok munkájával, melyekből ma már Szlovákiában 70 működik. PKAfA Tömérdek bronzként cseppfolyóssá oldva, higgadtan, lassan folydogál a Moldva. A Károly-hídon egyik kőszent rámnéz, s mintha kérdené: „Honnan jöttél, bámész?" — „Duna partjáról, * hol a rucák élnek, s dolgos mezőkről száll a magyar ének." — A kőhíd alatt mintegy hallgatózva, csendesen csobban, rám vigyáz a Moldva. A távolban, mint sok picinyke csónak lám itt is, ott is rucák ringatóznak. Fenyves ózona oldva a habokba; cseh gyárak dalát csobogja a Moldva. Barna tükrétől meg-megkérdi Prága, van-e pompásabb barokk csoda nála. S mintha felelne Smetana: „Hazám"-ja, s az oldott bronzra kacag arany Prága. ZALA JÓZSEF SZÍNES MEZEI VIRÁGOK. Csilingelő gyöngyvirág, sárga kankalin, mosolygó százszorszép, tavaszi gólyahír... már várnak, üzennek. Eljött a tavasz, az igazi ragyogó tavaszi napsütés és vehetjük sátorfánkat. Várnak a mezők, az erdők. Magunk mögött hagya hátizsákok és hajrá, indulunk is. A gyülekező-helyen idegenek is hozzánk szegődnek, munkások, hivatalnokok, villanyszerelők, diákok, egyformán dobog a szívünk, ugyanaz a vágy kerget bennünket, itthagyni a várost, a megszokott környezetet és sáKi a szabadba! A felszabadító szovjet tankosok a prágai utcán 1945. május 9-én. juk a poros városi utcákat és kimegyünk a szabadba. Micsoda boldogság, örülünk a ragyogónak ígérkező napnak, társainknak és a táborozásnak. Szombat, vasárnap mindig kimegyünk a közeli hegyekbe, a zöldelő erdőkbe, már alig várjuk. Megszoktuk, hogy szombat délután rendbehozzuk a kerékpárunkat, előkerülnek tor alatt tanyázni, ott tölteni néhány szabad órát. Minden alkalmat kihasználunk arra, hogy ismétlődjenek ezek a felejthetetlen táborozások és tudjuk, hogy még szebbek is lesznek. Hiszen nem mindig kell a táborvárost a vízözön elől megmenteni és nem mindig találunk egy elhagyatott erdészlakot, ahol üdülőtelepet rendezünk be, nem mindennap kergetünk rókát és közben nem mindig veszítjük el a szemüvegünket. Hát még milyen kedves meglepetést szerzünk társainknak, ha friss gombát készítünk ebédre és pontosan érünk el a megbeszélt találkozóra vagy kompon kelünk át a folyón. Milyen gazdagság vár minket a természetben, milyen gyönyörűség megfigyelni, hogy a menyét hogyan közeledik kiszemelt áldozatához. Milyen pompa, mennyi rejtett kincs vár minket a város határain túl a szabad természetben, hogyha táborozáson töltjük a hétvégét. Ml. Fr. Prága felszabadulásával az események oly gyors m iramban száguldottak, hogy az akkori újságok egy-1 l i szerűen képtelenek voltak helyet adni minden tudósításnak. Poros levéltárból került elő a cseh költészet C/3 nagy egyéniségének, Jaroslav Seifertnek az alábbi írása SB is. A cikk Prágában, május 9-én íródott, forró és meg-*3ZB indult szívvel. Amit a szemtanú átélt, és azonnal pa- pirosra vetett, az mitsem veszített frissességéből ti- mes zenkilenc év múltán sem. . Keddről szerdára sötét éjszaka borult ránk és mi LC3 szorongva hallgattuk az ágyúk távoli tompa moraját. vJ1 A náci uralom utolsó éjszakája volt ez Prágában. Míg UI'J a prágai utcákon és a barikádokon a harcosok virrasz- tottak, a lakosság többi része szorongva várta sorsát a pincékben. Aki tehette, a rádió híreket figyelte. A Pelc- Tyrolka-i lövöldetérnél rosszat jósló német tank és páncélautó-lánc fejlődött fel. Az ágyúk dörgése a város ellen irányuló új fasiszta támadás kezdetét bizonyította. Közben talán épp azokban a percekben, az első szovjet tankok már gyors iramban nyomultak Prága irányába. A különböző, és sokszor egymásnak ellentmondó hírek, melyek szájról-szájra, házról-házra, és barikádról-barikádra terjedtek, okozták, hogy a szovjet tankoknak a város kapuihoz való közeledéséről szóló hírt egy adag bizalmatlansággal fogadták. A szovjet seregek hadműveleteiről kiadott szűkszavú jelentések is hozzájárultak a szörnyen próbált város lakosságának bizonytalanságához. De épp ezért, amikor bizonyossá vált, hogy a hírek megfelelnek a valóságnak, az egész város egyszeriben örömmámorban úszott. A katonai események ellenőrizhetetlen sorrendben követték egymást és ezért nem alkothattam még tiszta képet a helyzetről. Valószínű azonban, hogy a vörös hadsereg két irányból nyomult a városba. Az egyik rohamot északnyugatról Hauspalkán keresztül a másikat Pelc—Tyrolkán és Bulovkán keresztül vezették. Az első szovjet tankot a szemtanúk a Trójai Híd közelében pillantották meg. A holešovicei negyed lakosai azonnal a vörös katonák üdvözlésére siettek. E negyed harcos lakói — akik utcáikon a barikádok és drótakadályok sűrű hálózatát építették fel és fegyverrel a kezükben verték vissza a fasiszták dühös támadásait a Trójai Hídnál — elsőként ölelhették át a vörös hadsereg katonáit. De nemcsak itten, a város minden sarkából, a barikádokról, megrongált házakból, tárt karokkal siettek a vörös katonák elé. Olyan lelkesedés vett erőt a város lakosain, melynél a férfiak is könnyeztek, de könnyeit senki sem palástolta. Néhány másodpercre, ha a katonaautók megállnak, a lakosság megrohanja a kocsikat. A fiatal szovjet katonák nem védekezhetnek a csókok ellen. Egy nemzet csókjai ezek, köszönet a felszabadítóknak, a legsúlyosabb órában nyújtott segítségért. Rögtönzött felvonulások tanúi lehettem. Köztársaságunk színeivel és vörös szalagokkal díszített hatalmas menet vonult a Pfíkopy-n, a Celetná utcán át az Óvárosi-térre. A házak itt a belvárosban erősen megrongálódtak. Az úttestet szilánkok, törmelék lepte el. A kirakatok üresek, az ablakok be vannak törve. A házak homlokzatán lövedékek nyomait láthatjuk Az óvárosi-téri tanácsház elszánt védőiről is a falak adják ki a hiteles tanúságot. Száz és száz romboló lövedék vésődött az épületbe, megsemmisítette a világhírű Orlojt s végül a tűzvész betetőzte a pusztítást. A tanácsháznak a térre néző szárnya csaknem teljesen kiégett, hasonlóképp a torony is. Kell-e világosabb bizonyíték az SS-bandíták gaztetteiről, mint ez? Elpusztították a nemzet által annyira tisztelt és a cseh történelem ily nevezetes alkotását. A prágai Várra is a fasiszta fenevadak szörnyű ítéletének végrehajtására várt. A Vár középső részén a Szentlélek templom tövében tüzet raktak. Ogy látszik, ezt sikerült már lokalizálni, és így a Vár, valamint a Szent Vitus dóm megmarad a jövő nemzedékek számára. Es míg az elmúlt napokban szorongva figyeltük a német tankok lövedékeinek irányát, most reményteljesen követjük a vörös hadsereg műveleteit a prágai utcákon. Az erős és gyakori robbanások, a Vltava másik oldalán lévő városrészben fel-feltörö füstfelleg elárulja a harcok színhelyét. A prágai emberek ezrei tekintenek abba az irányba, ahol a halálra sebzett náci bestia az utolsókat leheli a győzelmes vörös hadsereg csapásai közepette. A felszabadult város lakossága mindezt lelkes elragadtatással nyugtázza. Klarov felől még erősen hallatja magát a harc zaja, de Prága népe már az utcákon hömpölyög és ujjongva üdvözli a felszabadítókat. A katonákat mindenütt orgonákkal halmozzák el és azok szívélyesen köszönik. A férfiaknak itt-ott dohánnyal kedveskednek. A Nemzeti Tanácsnak a vörös hadsereghez intézett üdvözletét ezrek éljenzik. Éljen, éljen, Konyev tábornoki Prága, 1945. május 9.
