Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-05-05 / 18. szám

Pionírok ünneplése A CSISZ Szlovákiai Közpon­ti Bizottsága április 27-én ün­nepi ülést tartott a pionír- szervezet megalakulása 15. év­fordulója alkalmából. Ezen az ülésen Alexander Dubček elvtárs, az SZLKP KB első tit­kára tolmácsolta a CSKP üd­vözletét ünneplő pionírszer­vezetünknek. A CSISZ szlová­kiai pionírszervezete ma már több mint 443 ezer gyermeket tömörít soraiba. Az ünnep alkalmából a CSISZ Központi és Szlovákiai Központi Bizottsága a pionír­mozgalom számos kiváló szer­vezőjét, vezetőjét és a pionír­sajtó dolgozóit kitüntetésben részesítette. Április 28-án a CSISZ Szlo­vákiai Központi Bizottsága munka jellegű ülést tartott, s ezen értékelte a pionírszer­vezet utóbbi időszakának mun­káját. Elena Petríkovának, a CSISZ SZKB titkárának beszá­molója után, tartalmas vita következett. Több felszólaló foglalkozott a pionírotthonok munkájával, melyekből ma már Szlovákiában 70 működik. PKAfA Tömérdek bronzként cseppfolyóssá oldva, higgadtan, lassan folydogál a Moldva. A Károly-hídon egyik kőszent rámnéz, s mintha kérdené: „Honnan jöttél, bámész?" — „Duna partjáról, * hol a rucák élnek, s dolgos mezőkről száll a magyar ének." — A kőhíd alatt mintegy hallgatózva, csendesen csobban, rám vigyáz a Moldva. A távolban, mint sok picinyke csónak lám itt is, ott is rucák ringatóznak. Fenyves ózona oldva a habokba; cseh gyárak dalát csobogja a Moldva. Barna tükrétől meg-megkérdi Prága, van-e pompásabb barokk csoda nála. S mintha felelne Smetana: „Hazám"-ja, s az oldott bronzra kacag arany Prága. ZALA JÓZSEF SZÍNES MEZEI VIRÁGOK. Csilingelő gyöngyvirág, sárga kankalin, mosolygó százszor­szép, tavaszi gólyahír... már várnak, üzennek. Eljött a ta­vasz, az igazi ragyogó tavaszi napsütés és vehetjük sátor­fánkat. Várnak a mezők, az erdők. Magunk mögött hagy­a hátizsákok és hajrá, indu­lunk is. A gyülekező-helyen idegenek is hozzánk szegőd­nek, munkások, hivatalnokok, villanyszerelők, diákok, egy­formán dobog a szívünk, ugyanaz a vágy kerget ben­nünket, itthagyni a várost, a megszokott környezetet és sá­Ki a szabadba! A felszabadító szovjet tankosok a prágai utcán 1945. május 9-én. juk a poros városi utcákat és kimegyünk a szabadba. Micso­da boldogság, örülünk a ra­gyogónak ígérkező napnak, társainknak és a táborozásnak. Szombat, vasárnap mindig kimegyünk a közeli hegyekbe, a zöldelő erdőkbe, már alig várjuk. Megszoktuk, hogy szombat délután rendbehozzuk a kerékpárunkat, előkerülnek tor alatt tanyázni, ott tölteni néhány szabad órát. Minden alkalmat kihasználunk arra, hogy ismétlődjenek ezek a fe­lejthetetlen táborozások és tudjuk, hogy még szebbek is lesznek. Hiszen nem mindig kell a táborvárost a vízözön elől megmenteni és nem min­dig találunk egy elhagyatott erdészlakot, ahol üdülőtelepet rendezünk be, nem mindennap kergetünk rókát és közben nem mindig veszítjük el a szemüvegünket. Hát még mi­lyen kedves meglepetést szer­zünk társainknak, ha friss gombát készítünk ebédre és pontosan érünk el a megbe­szélt találkozóra vagy kompon kelünk át a folyón. Milyen gazdagság vár min­ket a természetben, milyen gyönyörűség megfigyelni, hogy a menyét hogyan közele­dik kiszemelt áldozatához. Milyen pompa, mennyi rejtett kincs vár minket a város ha­tárain túl a szabad természet­ben, hogyha táborozáson tölt­jük a hétvégét. Ml. Fr. Prága felszabadulásával az események oly gyors m iramban száguldottak, hogy az akkori újságok egy-1 l i szerűen képtelenek voltak helyet adni minden tudó­sításnak. Poros levéltárból került elő a cseh költészet C/3 nagy egyéniségének, Jaroslav Seifertnek az alábbi írása SB is. A cikk Prágában, május 9-én íródott, forró és meg-*3ZB indult szívvel. Amit a szemtanú átélt, és azonnal pa- pirosra vetett, az mitsem veszített frissességéből ti- mes zenkilenc év múltán sem. . Keddről szerdára sötét éjszaka borult ránk és mi LC3 szorongva hallgattuk az ágyúk távoli tompa moraját. vJ1 A náci uralom utolsó éjszakája volt ez Prágában. Míg UI'J a prágai utcákon és a barikádokon a harcosok virrasz- tottak, a lakosság többi része szorongva várta sorsát a pincékben. Aki tehette, a rádió híreket figyelte. A Pelc- Tyrolka-i lövöldetérnél rosszat jósló német tank és páncél­autó-lánc fejlődött fel. Az ágyúk dörgése a város ellen irá­nyuló új fasiszta támadás kezdetét bizonyította. Közben talán épp azokban a percekben, az első szovjet tankok már gyors iramban nyomultak Prága irányába. A különböző, és sokszor egymásnak ellentmondó hírek, me­lyek szájról-szájra, házról-házra, és barikádról-barikádra ter­jedtek, okozták, hogy a szovjet tankoknak a város kapuihoz való közeledéséről szóló hírt egy adag bizalmatlansággal fo­gadták. A szovjet seregek hadműveleteiről kiadott szűkszavú jelentések is hozzájárultak a szörnyen próbált város lakos­ságának bizonytalanságához. De épp ezért, amikor bizonyos­sá vált, hogy a hírek megfelelnek a valóságnak, az egész város egyszeriben örömmámorban úszott. A katonai események ellenőrizhetetlen sorrendben követték egymást és ezért nem alkothattam még tiszta képet a hely­zetről. Valószínű azonban, hogy a vörös hadsereg két irány­ból nyomult a városba. Az egyik rohamot északnyugatról Hauspalkán keresztül a másikat Pelc—Tyrolkán és Bulovkán keresztül vezették. Az első szovjet tankot a szemtanúk a Trójai Híd közelében pillantották meg. A holešovicei negyed lakosai azonnal a vörös katonák üd­vözlésére siettek. E negyed harcos lakói — akik utcáikon a barikádok és drótakadályok sűrű hálózatát építették fel és fegyverrel a kezükben verték vissza a fasiszták dühös támadásait a Trójai Hídnál — elsőként ölelhették át a vörös hadsereg katonáit. De nemcsak itten, a város minden sarkából, a barikádokról, megrongált házakból, tárt karokkal siettek a vörös katonák elé. Olyan lelkesedés vett erőt a város lakosain, melynél a férfiak is könnyeztek, de könnyeit senki sem palástolta. Néhány másodpercre, ha a katonaautók megállnak, a la­kosság megrohanja a kocsikat. A fiatal szovjet katonák nem védekezhetnek a csókok ellen. Egy nemzet csókjai ezek, köszönet a felszabadítóknak, a legsúlyosabb órában nyújtott segítségért. Rögtönzött felvonulások tanúi lehettem. Köztársaságunk színeivel és vörös szalagokkal díszített hatalmas menet vo­nult a Pfíkopy-n, a Celetná utcán át az Óvárosi-térre. A há­zak itt a belvárosban erősen megrongálódtak. Az úttestet szilánkok, törmelék lepte el. A kirakatok üresek, az ablakok be vannak törve. A házak homlokzatán lövedékek nyomait láthatjuk Az óvárosi-téri tanácsház elszánt védőiről is a falak adják ki a hiteles tanúságot. Száz és száz romboló lövedék véső­dött az épületbe, megsemmisítette a világhírű Orlojt s végül a tűzvész betetőzte a pusztítást. A tanácsháznak a térre néző szárnya csaknem teljesen kiégett, hasonlóképp a to­rony is. Kell-e világosabb bizonyíték az SS-bandíták gaztet­teiről, mint ez? Elpusztították a nemzet által annyira tisz­telt és a cseh történelem ily nevezetes alkotását. A prágai Várra is a fasiszta fenevadak szörnyű ítéletének végrehajtására várt. A Vár középső részén a Szentlélek templom tövében tüzet raktak. Ogy látszik, ezt sikerült már lokalizálni, és így a Vár, valamint a Szent Vitus dóm meg­marad a jövő nemzedékek számára. Es míg az elmúlt napokban szorongva figyeltük a német tankok lövedékeinek irányát, most reményteljesen követjük a vörös hadsereg műveleteit a prágai utcákon. Az erős és gyakori robbanások, a Vltava másik oldalán lévő városrész­ben fel-feltörö füstfelleg elárulja a harcok színhelyét. A prá­gai emberek ezrei tekintenek abba az irányba, ahol a halálra sebzett náci bestia az utolsókat leheli a győzelmes vörös hadsereg csapásai közepette. A felszabadult város lakossága mindezt lelkes elragadtatással nyugtázza. Klarov felől még erősen hallatja magát a harc zaja, de Prága népe már az utcákon hömpölyög és ujjongva üdvözli a felszabadítókat. A katonákat mindenütt orgonákkal hal­mozzák el és azok szívélyesen köszönik. A férfiaknak itt-ott dohánnyal kedveskednek. A Nemzeti Tanácsnak a vörös had­sereghez intézett üdvözletét ezrek éljenzik. Éljen, éljen, Konyev tábornoki Prága, 1945. május 9.

Next

/
Thumbnails
Contents