Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1964-04-28 / 17. szám
MOLNÁR UTCÁT __ A közelgő választások- 'Ví röl beszélgetünk Okenka Vilmossal, a Vágkirály- fai Helyi Nemzeti Bi- 'JTj zottság titkárával. Az JTr utcán közben egy-egy w autó zúg el, kocsi nyi- “SS3 korog, egy asszony kia- bál a másiknak, képte- <■1 lenek halkabban elin- tézni ügyes-bajos dol- On gaikat. A falunak 2200 lakosa van, és sok tennivalója ekkora községben a helyi nemzeti bizottságnak, hogy nagyobb hibáktól mentesen a rendes kerékvágásban folyjon az élet. A jelöltekkel a napokban ismerkedtek meg a választók, így most már konkrét elképzelések vannak az új helyi nemzeti bizottság összetételéről. A legutóbbi választástól sok minden történt ebben a faluban. Oj művelődési házat építettek, olyat, hogy a kor minden követelményének megfelel. Utcákat hoztak rendbe, az EFSZ-et gazdaságilag megszilárdították és ez volt a legfontosabb feladat. A helyi nemzeti bizottság titkára arról is pontosan tájékoztat, hány új családi házat építettek a legutóbbi négy évben a faluban. A nyilvántartási ívekről percek alatt kiderült, hogy 37 új családi ház épült, Ö pedig most készül. Oj hentes-üzletet is létesítettek, ez még az elmúlt év végén elkészült, hogy ma sem tölti be rendeltetését, arról már nem a helyi nemzeti bizottság tehet. A Jednota járási igazgatósága eddig nem volt képes hűtőszekrénnyel ellátni az üzlethelyiséget. így viszont használhatatlan, mert a hentesáru megromlik benne. A legutóbbi választási gyűlésen a lakósság joggal kérdezte az illetékesektől: mikor adják át rendeltetésének az üzletet. Ez már mindenképpen időszerű lenne. Az új jelöltek, a választás után. minden bizonnyal a helyi nemzeti bizottság tagjai lesznek, érdekes terveket tűztek maguk elé. Écsi László tanító, akit szintén jelölték a helyi nemzeti bizottságba, örömmel beszél erről. A lakósság támogatásával végre sok minden megoldódik ebben a faluban. A legfőbb tennivaló a falu szépítése, korszerűsítése, és az EFSZ további szilárdítása. Az esős időkben igen sáros a falu. Fontos feladat tehát az utcák rendbehozása. Legelőször a Molnár-utcát rendezik. A 300 méter hosszú utcán 150 cm széles járdát létesítenek és felújítják a vízlevezető-csatornákat. A helyi nemzeti bizottság talál anyagi alapot, amiből a költségeket fedezik. A lakósság természetesen társadalmi munkával járul hozzá a javításhoz. A társadalmi munkák főszervezője Kovács Károly, aki már a kultúrház építkezésénél is megmutatta e téren való képességeit, ezért dicséretben részesült és elismerő oklevelet is kapott. Tervbevették az iskola előtti park rendezését, fásítását. Ez is évek óta várat magára, amit végre már valóban meg kell oldani. Igen fontos célkitűzés az artézi víz bevezetése a faluba. Az EFSZ gazdasági udvarán. ami eléggé távol esik a falutól fúrtak ugyan artézi kutat a szövetkezet költségén, de innen fáradságos a vízhordás. A faluban a kutak vize nem megfelelő. Az artézi kút vizét csatornán bevezetik egészen a faluba, így sok fáradságtól szabadul majd meg a lakósság, mert nem kell mesz- sziről vizet hordani. A tervet az egész falu támogatja és szintén társadalmi munkával járulnak a vízvezeték építéséhez. A közszolgáltatás terén is változások fognak történni a községben. Gyűjtőközpontot létesítenek, ahonnan időként a mosodába vagy tisztítóba továbbítják az összegyűjtött ruhát, így a háziasszonyokat főleg a sürgős mezőgazdasági munkák idején felszabadítják Mintegy 600 fiatal nő és férfi szorgoskodik az erdőtelepítésben és ültetésben a Kékkői Erdőgazdaságban (losonci járás). Képünk Krivanszky Erzsiké, Dudás Marika és Petrovics Zsuzsa CSISZ-fiatalokat ábrázolja. üimiiiiüifüH! < ’”'H| a mosás alól. Ugyancsak ebből a gyüjtőközpontből továbbítják, javítás miatt az itt leadott cipőket vagy más használati tárgyakat. A helyi nemzeti bizottság jelöltjei igen határozottan foglalnak állást a falu további fejlesztése érdekében. Reméljük az ígéretek valóra válnak, A faluban, különösen örülnek az orvosi és fogorvosi rendelő létesítésének. A rendelőben hetenként többször jön majd orvos vagy fogorvos és az arra rászorulóknak nem kell. utazniuk máshová, helyben minden várakozás nélkül, időveszteség nélkül orvosi kezelésben részesülhetnek. A Komáromi Magyar Területi Színház havonként tart előadást a művelődési házban. Az érdeklődés az előadások iránt igen nagy. A 600 személyes terem mindig zsúfolásig megtelik. Sőt előfordul az is, hogy sokan belépő-jegy nélkül maradnak. Hivatalos szerződés biztosítja a színház havonkénti fellépését, az előadások látogatottságát pedig a falu kulturális és tudásszomja. Pedig sok televízió van a faluban, a helyi nemzeti bizottság titkára sem tudja hirtelen megmondani, hogy mennyi. A színvonalas kulturális megnyilvánulások után ennek ellenére hatalmas az érdeklődés. Ezért lényeges a helybeli tömegszervezetek tevékenységének megjavítása, a kulturális és politikai nevelés további fejlesztése. Az új jelöltek úgy látják, hogy Vágkirályfán a kulturális életet az eddiginél még magasabb szintre lehet emelni. A Vág melletti füzek mesz- szire zöldellnek, jellegzetesen hozzájárulnak a falu arculatához. A falunak nemsokára másik jellegzetessége is lesz, rendbehozott utcák, még több új ház, egy szép virágos park, és egy műveltebb, kultúrát vágyóbb falu. Bagota István Új brigád indul... A légi szövetkezet kertészetében, még márciusban elhatározta egy 24 tagú, túlnyomórészt fiatalokból álló csoport, hogy versenyre kel a szocialista munkabrigád címért. Az elhatározást gyorsan követte a tett. Megszerkesztették a vállalásukat. A tervek szerint a kertészet 10 hektárnyi területén 700 ezer korona értékű zöldséget kell produkálni. A csoport 750 ezer korona értékű zöldség kitermelését vállalta. Gyökeres Gyulánál a csoport vezetőjénél érdeklődtünk: hogyan is haladnak a munkával? Így tudtuk aztán meg, hogy a csoport már négy hektáron elvégezte a korai palánták kiültetését, s a kedv olyan határtalan, hogy a későbbiek során sem lesz fennakadás. Csóka Ede, Lég • . ■"># Ä Ä - ■; . $ ' ■ # ^ .<■ i -4 W*' < « Jfesr* rf - « ’tí V m ** 11 '• ásít-M : 'f“:. . ««i * <<A I | A középszlovákiai kerületben a Szobótkai Állami Gazdaságban (rimaszombati járás) kezdték meg elsőkként a kukorica vetését. SÁNDOR István trak toros, BELKO György és BAR- TA János gépkezelőkkel 28 hektáron veti el a kukoricát. Felvételünkön VOJENČIAK Pál gépesítő, a vetés minőségét ellenőrzi. A tavaszi eső koppanva vágódik neki a vonatablaknak. Fülkénkre már sötétség borul. Szomszédom, egy ötven év körüli férfi a villanykörtét , mindenáron égésre akarja kényszeríteni, de hiába erőlködik. Csöndesen beszélgetek mellettem ülő ismerősömmel, miközben megjegyzem: — Nem akar égni ez a körte, pedig szerettem volna olvasni ... — A körte nem ég, hanem világít — vág szavamba az idős ismeretlen. — Csakhogy ez nem! — szúrom közbe. — Hál igen! Ilyen a mai technika! Szériagyártás, meg mit tudom én... és az eredmény? A sötétség. De ellenszenves! — gondolom. Néhány percnyi szünet után ismét hozzám fordul. — Hát te hol dolgozol? — Tanulok. — Minek? — Technikusnak. — Technikus... technikus. .. te belőled is csavargó lesz, mint a többiből... — Miért ? kérdem már kicsit nyersen. — Hát azért, mert a technikusok 80%-a csavargó. Ha az utcán meglátsz egy kutyát és utána dobsz, hát technikust találsz kupán! _ 91 — Mindenki technikus meg mérnök. Az eredmény pedig az ilyen villanykörték. . — Hát maga hol dolgozik? — Vasútnál. — Vasutas? — Mit érdekel az téged!? — Az én nagyapám egész életén át a vasútnál dolgozott. Szerette is a szakmáját. Amikor megmondtam neki, hogy technikusnak készülök, megdicsért. Pedig vasutas volt... — Tudtok is ti fiatalok valamitj. A tojáshéj még az orrotokon van, de már az öregebbet tanítjátok. Fogtok, ti még másképp is beszelni! Mindenki a könyvet bújja... tanul..., de dolgozni, azt nem! Amikor én ilyen fiatal voltam mint te. már lapátot fogtam és keményen dolgoztam, de ti...! Sajnos, e nem mindennapi történet fonala itt megszakad. Kiszálltam. A beszélgetés keserű íze azonban velem maradt. Miért is haragszik rám és minden fiatalra az öreg?! Érthetetlen, hisz hány fiatal dolgozik felelősségteljes beosztásban. Jól megállva a helyét ! Az új lakótelepek, hidak, üzemek megtervezésének nem könnyű munkájában fiatal technikusok is részt vettek és ezek a létesítmények jól szolgálják társadalmunk tagjait. Hát akkor miért ? Azután az is eszembe jutott: hibát minden ember követhet el, korára való tekintet nélkül. Lehet, hogy éppen az idős vasutas hibájából nem világított a körte, a kocsiban ? Könnyen meglehet! Tehát miért haragszik ránk?! Talán csak azért, mert fiatalok vagyunk?! Kiss Sándor A fiatalok helye a mezőgazdaságban Mit hozzon a kongresszus? Vidéken a szövetkezetek VI. kongresszusát nagy érdeklődéssel várták. Több fiatalt megkérdeztünk, hogy mit vár a kongresszustól. S örvendetes, hogy egyikük sem mondta, — ezt én nem tudom, ez nem érdekli a fiatalokat. Mindig kéznél volt egy-két probléma. S ez így helyes! S most nézzük a dolgokat. Marie Vlková, a kralovicei szövetkezet zootechnikusa így nyilatkozott: — Szeretném — mondja, — ha a kongresszus nagy figyelmet szentelne a fiataloknak. Jövőnket a mezőgazdaságban látjuk, s így valószínűleg megérdemeljük, hogy komolyan vegyenek bennünket. A mezőgazdasági iskolát végzettek elhelyezésénél nagyobb körültekintéssel kell eljárni, jobban figyelembe venni az érdeklődésüket és a képességeiket. Jó lenne, olyan határozat is születne, hogy azokba a szövetkezetekbe, ahol nincs fiatal dolgozó, mindig több végzett fiatalt osszanak be. Ugyanis könnyebben megbarátkoznak a környezettel és a feladatokkal, mintha egyenként szétszórnánk őket s egyedül lennének egyes mezőgazdasági üzemekben. Václav Blcha, a chfíč-i szövetkezetből: — A saját bőrömön tapasztaltam, milyen fontos a mező- gazdasági iskolát végzettekkel foglalkozni. Helyes lenne, hogy mielőtt a beosztott munkahelyükre kerülnének, legalább egyévi gyakorlati munkán vegyenek részt valamelyik mezőgazdasági üzemben. Az ott szerzett gyakorlati tapasztalatok után a munkahely kollektívája előtt aztán megnő a tekintélyük. Szigorúan meg kellene követelni, hogy a diákok már egy-két évvel korábban ismerjék meg jövendő munkahelyüket. Ily módon több olyan esetet el lehetne kerülni, hogy a szakképzettségüknek nem megfelelő munkát kapják amiből csak elégedetlenség származik. Marta Keslová, a Letini-i szövetkezetből szinte önmagának tette fel a kérdést, hogy miért van egyedül az EFSZ- ben. — A sertéselletőben dolgozom, s hogy milyen hosszú a nap, nem tudom. Nem ismerem a vasárnap, vagy az ünnepnapokat sem. Szeretem a munkám, de fájlalom, hogy itt nincsenek barátnőim, s hogy nincs szabad időm. Hasonló a helyzet az állat- tenyésztés más szakaszain is és az ilyen munkakörülmények bizony nem nagyon vonzák a fiatalokat. A kongresszus bizonyára kihangsúlyozza majd, hogy a kisüzemi termelés e formáját el kell távolítani, mennél gyorsabban bevezetni a két műszakot, szorgalmazni a szociális berendezéseket, hogy az állattenyésztés kultúrált munka legyen. Ezek- után bizonyos, hogy több fiatal dolgozik majd ott. A szövetkezetesek VI. kongresszusa nagyfontosságű népgazdaságunk és egyben EFSZ- eink életében is. Bizonyos, hogy az itt felszólalók panaszai és javaslatai is meghallgatásra találnak. (Á) Szlovákia kerületeiben és járásaiban a munkaerők toborzásában és elosztásában, különösen a mezőgazdasági dolgozókkal kapcsolatosan még mindig ösztönösség uralkodik. Ez a helyzet már jőnéhány év óta fennáll. Most csak néhány példára szeretnénk rámutatni. Statisztikai adatok szerint a mezőgazdasági üzemekben 15—30 éves korban 67 ezren dolgoznak. Ebből több mint 50 ezren a szövetkezetekben. A fiatal dolgozók 65 százaléka Nyugat-Szlovákiában a legtermékenyebb területeken összpontosul. A helyzet tehát az, hogy a fiatalok zöme Szlovákia déli járásaiban nyer elhelyezést. A Nyugatszlovákiai kerületen belül is határozottan aránytalan a fiatalok elhelyezkedése. Míg a dunaszerdahelyi járásban 2600 fiatal dolgozik, a trencséni járásban csak 500. A tervezésnél, a fiatal mezőgazdasági dolgozók toborzásában és elosztásában nem veszik tekintetbe azokat a körülményeket, hogy a kerületek között jelentékeny különbségek állnak fenn. Az általános kilencéves iskolák számára megállapított irányszámoknál nem veszik tekintetbe a mezőgazdasági üzemekben dolgozó fiatalok számát. Hogy a fiatalok melyik vidékre összpontosulnak, több oka is van — legtöbbször a termelőerők, a nyersanyag- források elhelyezésének, az elhelyezkedési lehetőségeknek valamint az EFSZ-ekben uralkodó viszonyoknak tudhatjuk be. Feltétlenül rá kell jönnünk arra, hogy a mezőgazdasági üzemekben mutatkozó aránytalan munkaerő-megoszlás az EFSZ-ek gazdálkodásában komoly gazdasági következményekkel járhat. Az a tény, hogy az egyes szövetkezetekben túl sok a munkaerő, kedvezőtlen hatást is gyakorolhat. Elsősorban természetesen emelkednek a termelési költségek és gyakran az is előfordul, hogy az egyetemesen gépesített brigádok elvégzik az alapvető munkát, de a növénygondozással járó feladatokat már egyénileg osztják el a szövetkezeti tagok között és ez lényegesen megzavarja az egyetemes gépesítést. Másrészt viszont, ha a szövetkezet kevés munkaerővel rendelkezik, akkor a helyzet arra kényszeríti a mezőgazdasági üzemeket, hogy jobban érvényesítsék a technikát. Ezekben a szövetkezetekben a dolgozók gyakran kénytelenek túlórázni. Ez viszont nem nagyon vonzza a fiatalokat. A legtöbb esetben aztán az eredmény az, hogy a feladatot nem végzik el és a termést sem gyűjtik be idejében. De nemcsak a járások és kerületek, hanem az egyes mezőgazdasági üzemek keretén belül is előfordul, hogy a munkaerőket nem osztják el egyenletesen. így például a lévai járásban, Zselíz és Ipolyság környékén dolgozik a fiatalok zöme, míg a járási székhely közvetlen közelében lévő szövetkezetekben a fiatal munkaerőkben nagy a hiány. Hasonló a helyzet Dunaszerdahelyen is, ahol aránylag sok a fiatal, de öt másik szövetkezetben alig látunk egyet, kettőt belőlük. A mezőgazdasági üzemek igazgatóságai jelenleg azt a határozatot hozták, hogy a tanulószerződések megkötésénél is tekintettel lesznek a mezőgazdasági tanulók egyenletes elosztására és az egyes üzemek szükségleteire. Sajnos, azonban ezt a kérdést még sok helyen nem értelmezik helyesen. Amikor kidolgozzák, hogy melyik üzemben hány tanulót lehet elhelyezni, nincsenek tekintettel az olyan körülményekre, mint egy dolgozóra milyen terület megművelése jut, milyen korú és milyen szakképzettséggel rendelkező dolgozókról van szó stb. A toborzást sokszor globálisan végzik a mezőgazdasági üzemek szükségleteinek tekintetbevétele nélkül. A toborzásnál a káderanyag mennyisége mellett a minőségre is figyelnünk kell. A mezőgazdasági üzemekben is erősen érezhető, aránytalan a fiatalok elosztása. A gazdasági kérdések figyelése mellett szükségszerű tehát figyelemmel kísérni a munkaerők újraterme-' lésének kérdéseit is, mégpedig nemcsak a mezőgazdasági üzem, hanem az egyes termelési ágak szempontjából is. Ez azt is jelentené, hogy minden mezőgazdasági üzemben, gazdasági és szociális szempontból is mélyebben kutatnák, hogy tulajdonképpen mi is az oka például i annak, hogy míg a növénytermesztésben a dolgozók 92 százaléka, addig az állattenyésztésben — az országos átlaghoz viszonyítva — a dolgozóknak csak 8 vagy még ennél is kevesebb százaléka csak a fiatal. Hasonló a helyzet más termelési ágakban is. Az állattenyésztésben dolgozó fiatalok 70 százaléka a baromfitenyésztésben, a 30 szá-1 zaléka pedig a szarvasmarha-tenyésztésben - dolgozik. ^Szlovákiában például a 35 ezer állatgondozó közül csak 500 a fiatal. Ez a tény arra figyelmeztet bennünket, hogy a mostani szervezés nem felelhet meg a fiatalok érdekeinek. A fiatalok toborzását, széthe- lyezését a mezőgazdasági dolgozók elhelyezésének szabályozását feltétlenül a mezőgaz-! dasági üzemek szükségletei szerint hajtsuk végre. Buzna Alojz mérnök
