Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1964-04-28 / 17. szám
Ara 60 t. XIII. évi. - 1964 IV.28. A CSISZ SZLOVÁKIÁI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA .fiatalok J való gondoskodás és a fiatalok felelőssége az kongresszusa érdeklődésének középpontjában EFSZ-ek VI. I Á tornácon ül: lelátni az útra és távolabb, a kócos fűzfák szegélyezte nagy folyóra. Az ajtó félig nyitva. A szobában az unoka bölcsője. A folyót nézi, a szoba felé figyel. Csend. Egy macska megy át az utcán, hangtalanul. Ember nem jár most, mindenki ott van a nagy felvonuláson, vagy mint ő, ! kisgyerek közelében üldögél. A tornácra déli remegéssel süt a nap; május elseje van és mégis szinte nyár- meleg. Mint akkor, azon a májuson, lánysága utolsó napján ... Most meg már nagymarha, pedig nincs még negyvenéves... A kisfiú egyenletesen szuszog. De felsír majd, ha éhes, mint a sárga csőri! madárfióka... lám. a feesI ® kék ma is dolgoznak ... Minden kész. Az asztalon fénylenek a fehér tányérok, csillognak a poharak ... Estefelé, mikor a lánya és veje visszajönnek a felvonulásból, jókedvűen és fáradtan, csak az asztalra i kell tenni a hideghúst, salátát, üvegeket... „Csak eső ne legyen“ ... De nem ... és akkor se volt eső, azon a májuson ... * * * Sudármagas fenyőfát tettek le még este a faluvégen, az uradalmi cselédházak előtt, a kút közelében. Éjjel lehetett már, ők észre se vették. Hajnalban kötözték a májusfa fölső végére a gyenge vesszőből font kosarat. A I kosárban zöld pintesüveg- ben bor. Kétdecis üvegben rum. Mézesbábbal, fonott kalácsokkal rakták körül az üvegeket, aztán az egészet piros, zöld, sárga, kék és fehér pántlikákkal erősítették a kosárhoz... ö a cselédház piciny ablakából lesett a kishugával... A fa körül csak fiúgyerekek és legények állnak, ö és a többi lány a kútnál. Hagyják, hogy az öregmamák megtöltsék vödrüket, még segítenek is, és néznek. Jönnek a fogatosok az istállók felől, leszállnak. LENGYEL JÖZSEF: Nincs ünnep, csak titokban. Ekkor jött Andris. Még hallotta, mit mondott a Gyula, 8 meg éppen ingben van, gatyában; éjjeles volt az istállóban, az anyja után jött, aki éppen vízért van a kútnál, hogy neki mosdóvize legyen. — Azt lehet — mondja Andris újra. Odanéz a lányok felé, egyenesen őrá. Ogy néz, mint mindig, de még erősebben. És most ki is mondja: — Neked hozom le. Ilona! ő nem felel. Nem akarja biztatni, nem meri óvni... csak igen nagyon visszanéz rá. A legény megmarkolja a fát, fölnéz és elindul. Lassan húzózkodik, a karjáról visszacsúszik az ing. Aztán a combjával megszorítja a sudarat és feljebbre fogódzik. Olyan erős a keze, olyan szorító a combja, jó, hogy nem néz le rá, mert akkor észrevenné, hogy ő mennyire nézi és érzi... Vékony a májusfa csúcsa, hajladozik a legény súlya alatt. És ö már szinte oda- rohanna, hogy testével fogja fel a zuhanást, hogy tegyen akármit, amit a lány- büszkeség tilt... De már ott van a legény a májusfa legtetején, szinte ül, a feszes combjai tartják. És két kézzel oldozza a kosarat. Lassan csúszik lefelé, fél kezével messze eltartja a libegő pántlikás, szivárványos győzelmét. A lányok tapsolnak, viháncol- nak. ö csak áll, mozdulatlanul, akkor is, mikor Andris a karjára ölti a pántlikás kosarat. — Eriggy, hogy nézel ki — szól most Andris anyja. ★ így volt a reggel. A nappal ünneplő ruhás, szabadnapos napfény volt, fényes csizmájú, fényes hajú, fényes szemű Andrissal kézen fogva. Az este pedig... abból született karácsony hetére a lány, akit most vár, hogy hazajöjjön, akinek a fia, neki unokája... Két hét volt minden mát- kasága, asszony volta, minden. Aztán búcsúzás, sokkal később egy tábori lap, aztán többé semmi... ★ Sose bánta meg. Száz év se lett volna elegendő, a két hét is megmaradt máig. Baj, szegénység, jött elég, lányanyának több mint másnak. De sok szép ének jutott az eszébe, könny potyog, mosoly bimbózik apátion gyerek bölcsője fölött — még az unokának is jut belőle... És talán ettől lesz nagyon szép egy lány, hogy szerelemgyerek. És talán jó is ettől, és boldogabb ebben a sok gondú, új világban. A munkája is olyan, hogy nem piszkolódik a tiszta, fehér köpenye, abban a csupaüveg falú gyárban ... Igaz, sápadt, de szép. És szelíd, mert őt már senki se bántja. Ilyen tiszta fiatalasszony manap is ritkaság. A vő is jó. Az unoka a napköziben alhatna, ma is ajánlották: jöjjön velük, ő kívánt ez- nap unokájával maradni, és tűnődésével, régi májusával, legszebb májusával. •k Kiül a tornác lépcsőjére, ahol legmelegebben süt a nap. Friss, érzi, hogy erős, tudja, hogy szép; mióta a lánya felnőtt, meg is fiatalodott... Az unokának ómama, lányának-vejének mama, a fonodában Ilonka néni, a művezetőnek: Ica. Özvegy a művezető, feleségül is kérte... „Bolond maga“, nevetett. Szinte szé- gyelli, hogy még fiatal. ★ Ferdén süt a nap, mikor látja: jön a lánya és a veje. Pántlikás kis májusfát hoznak, a vő feléje nyújtja. — Ezt magának, mama — és gyorsan tovább kérdez: — JÓ volt a gyerek? Maga nem unatkozott? — Na, már — mosolyog csendesen. A lánya lágyan megcsókolja. Az ő egyetlen lánya érez valamit az ő májusi emlékeiből. Tűnődő máj ufók Május gyolcs vászna libben, meg -meglegyint. Vidáman, ifjú hitben megyünk, megyünk, megyünk. V. Majakovszkij rr r • • Az elmúlt hét végén tanácskozott Prágában az EFSZ-ek VL kongresszusa. A kongresszus a CSKP legfontosabb határozataiból indult ki és főleg azzal foglalkozott, milyen módon emeljük mezőgazdaságunkat 1970-ig az ipar színvonalára. Az alábbiakban néhány részleteket közlünk Jirí Burian miniszter beszédéből, amelyben igen fontos helyet foglalt el a fiatal mezőgazdasági dolgozók problémája is. AZ ELMÚLT ÉVEK INTÉZKEDÉSEI ellenére még mindig kedvezőtlen az EFSZ-tagok korösszetétele. Eddig kevés szakember ment át az iparból a mezőgazdaságba, pedig sok, üzemben dolgozó, mezőgazdasághoz jól értő, tapasztalt ember mehetne a falvakba segíteni. Mit jelent a jő szakember? Ezt kézenfekvőén bizonyltja a szőgyéni szövetkezet (érsekújvári járás) esete. Három ügyes szakember annyira fellendítette a közöst, hogy 3 év alatt 300 százalékkal emelkedett a munkaegységek értéke. A jövőben az eddigieknél sokkal elmélyültebben kell foglalkozni a szakemberek továbbképzésével Is. Elsősorban oda kell hatnunk, hogy a meglévő fiatal szakkáderek tovább tanuljanak. Természetesen, ha azt akarjuk, hogy az ifjak ne kívánkozzanak el a mezőgazdaságból, megfelelő környezetet kell teremteni számukra. MENNYIRE FONTOS AZ IFJÚSÁG MEGNYERÉSE a mezőgazdaságba, ezt bizonyítják azok az utóbbi párt- és kormányintézkedések is, melyek értelmében a mezőgazdaságban dolgozók életfeltételeit a népgazdaság más ágaiban dolgozóknak a színvonalára kell emelnünk. Konkréten a fiatalok táppénzrendezéséről, az új házasoknak, a családalapl- tóknak családi pótlékára gondolok. További probléma még, a- mellyel foglalkoznunk kell a mezőgazdasági munka idényjellegének a csökkentése. ÉGETŐ PROBLÉMA — folytatta Burian elvtárs — a falusi lakáskérdés és a szociális berendezések létesítése. A CSKP KB határozata értelmében intézkedések történnek szövetkezeti lakásépítkezés kiterjesztésére a falvakon. Lényegesen nagyobb gondot kell fordítani a szociális létesítményekre, bölcsődékre, óvodákra. Miért ne lehetne az EFSZ-ek dolgozóinak Is öltözőjük, mosdójuk, hogy a „műszak" után rendbeszedjék magukat? A bölcsődéket, óvodákat meg maga az élet igényli, hiszen éppen a nők — az EFSZ-ek másfél évtizedes fennállása őta — tettek igen sokat a nagyüzemi mezőgazdaság fellendítéséért. Kis Ferenc: MÁJUS Ki meleg vagy és gazdag, mint a bánya, 6 Május, dallal, hogy dicsérjelek? Te vagy a Dal, a tündér idő lánya. örök orcádon tündöklő jelek 1 Te vagy a tenger, népek Óceánja, feléd megáradt folyók ömlenek — s a folyókon át mennyi kis patak siet, hogy ők is gazdagítsanak? Gyönyörű vagy. 6 Május! szép a márvány — messzeség égi háború után, ha örök békét hirdet a szivárvány, reményt minden kis falevél a fán, vigaszt, hogy győz az élet, minden járvány elmúlik, gonosz álom lesz csupán — és lelkesülten milliók együtt ünnepelnek, 6 Május, mindenütt! Ha ébredsz, tiszta láng lobog, világit s a szelíd dombok napsütötte felén gyenge sugarak, milliója játszik, mint kisded édesanyja kebelén; a Jövő magja, reménye csírázik a földben s a tört lélek rejtekén — nyűjtódzna lelkem is, hogy szállana hiteddel, ahogy szállott valaha! Várkonyi Nagy Béla: MÁJUSI DAL Mint a léghajós a ballaszt-homokot; a lélek kosarából kidobok < most mindent, ami fölös nehezék, — szikrázva száll felém a messzeség. Alattam fénybemártva villog a megébredt város sokszög-homloka, öröm s alázat szárnyán osztva szét a dolgok hétköznapi melegét, Kedvem horgát, ha lentről ledobom, most fönnakad egy nyugvó gépsoron, az alvó gyár oromhomlokzatán, ahol a csend lebeg anyás-puhán, mint csintalan szétterített göngyöleg, mely megvéd minden múhelyszegletet. Pihen a csille, mint a megkötött lendület ágya ég és föld között; kohók, satuk és munkaasztalok bonyolult rendszeréből föllobog az egyértelmű, konok akarat, mely bízva láttat új arányokat... Vágyak fonódnak rám, mint lágy esők. s én átfogom a szárnyaló időt, és minden nyitott ajtón bedobok egy leheletnyi május-illatot.
