Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-04-07 / 14. szám

Brazíliában százezres tömegek követelik a Brazil Kommunista Párt legalizálását A BRAZÍLIAI ESEMÉNYEK ÉLÉNKEN foglalkoztatják a nemzetközi közvéleményt. Bra­zíliában nagyszabású katonai zendülést robbantottak ki a reakciós erők, azzal a kifeje­zett céllal, hogy megbuktassák Joao Goulart köztársasági el­nököt és félreállítsák a törvé­nyes kormányt. A mostani nyílt felelést megelőzően Goulart elnök politikai ellenfelei: a ha­ladás é? a demokrácia esküdt ellenségei, a Washingtonnal szoros kapcsolatot tartó, szél­sőséges politikai körök, a had­sereg és a haditengerészet re­akciós tábornokai, admirálisai már több kísérletet tettek a köztársasági elnök eltávolítá­sára. Korábbi akciók azonban kudarcba fulladtak. Egészen nyilvánvaló, hogy miért szö­vetkeztek befolyásos erők a je­lenlegi rendszer vezetőinek fél- reállítására: az Egyesült Álla­moknak már régóta nem tet­szik Goulart elnök reformpoli­tikája, a külföldi monopóliu­mok tevékenységét megzabolá- ző számos intézkedése. Nem nehéz felismerni az összefog gést Washingtonnak a brazíliai politika irányvonalát elítélő magatartása és a katonai láza­dás megszervezése között. Kétségtelen, hogy a latin­amerikai földrész legnagyobb és gazdaságilag legerősebb ál­lamában végbemenő események nem tekinthetők elszigetelt je­lenségnek: félreérthetetlenül visszatükrözik azt a harcot, amely a „zöld kontinens“ egé­szén folyik a haladás és a re­akció között. AZ APARTHEID KÉRDÉSÉ­VEL foglalkozó ENSZ-különbi- zottság nyilatkozatban hívta fel a Biztonsági Tanács figyelmét a Dél-afrikai Köztársaságban uralkodó tarthatatlan állapo­tokra. A bizottság felszólítja a Biztonsági Tanácsot, hogy energikus intézkedésekkel aka­dályozza meg a súlyos nemzet­közi következményekkel járó konfliktus kirobbanását. A nyi­latkozat a továbbiakban köve­teli a Biztonsági Tanácstól, szólítsa fel a dél-afrikai kor­mányt, hogy ne hajtsa végre az ítéletet a faji megkülönböz­tetés elleni tevékenységük miatt halálra ítélt személyeken és részesítse amnesztiában a politikai foglyokat. A bizott­ság végül azt ajánlja a Bizton­sági Tanácsnak, szabjon ha­táridőt a követelések teljesí­tésére és ha a dél-afrikai kor­mány nem tesz eleget azoknak, akkor alkalmazzon kényszerítő intézkedéseket. GROMIKO HELSINKIBEN Helsinkiben közleményt ad­tak ki Gromiko szovjet külügy­miniszter finnországi tartózko­dásáról. A közlemény megálla­pítja, hogy az 1948. évi barát­sági együttműködési és köl­csönös segélynyújtási szerző­dés alapján jószomszédi kap­csolatok alakultak ki Finnor­szág és a Szovjetunió között. E kapcsolatokban példásan va­lósultak meg a békés együtt­élés elvei. Az Advance - pör Mire ezek a sorok napvilágot látnák, talán már az ítélet is megszületik az Advance-pör- ben. De itt rögtön hozzá kell tennünk, hogy az „ítélet“ szó már maga is értékítélet: hiva­talosan ugyanis nem per, ha­nem csupán „vizsgálat“ folyik a haladó amerikai ifjúsági szer­vezet ellen. Igaz, nem akármi­lyen vizsgálat. Erre utal az a véletlen mellékkörülmény is, hogy a több mint négy hónap­ja tartó eljárás színhelye New York-ban a Hudson dokkjainak közelében van, és nem — mint várni, lehetne — az amerikai fővárosban. Ogy látszik ,a ha­tóságokban felébredt a szemé­remérzet némi szikrája, hogy nem George Washington váro­sában működtetik az Egyesült Államok egyik legszégyenlete­sebb intézményét: a „felforga­tó tevékenység“ kivizsgálásával foglalkozó hivatalt, amely az Advence ügyet a kezébe vette. De mi is az Advence és fő­leg — mit követett el az Egye­sült Államok biztonsága ellen? Az Advence független, szo­cialista haladó ifjúsági szerve­zet. Helyesebben; inkább cso­portosulás, hiszen a taglétszá­ma igen alacsony. Ogy látszik azonban, hogy a mondás: „ki­csi a bors, de erős“ — az Ad­vence esetében, js igaz. Lega­lábbis a Hudsoívdokkok mel­lett folyó különös per arra vall, hogy ezt a kicsiny borsot a hi­vatalos Amerika — túlságosan csípősnek találta. A New York-i vizsgálóbizto­sok asztalán a tárgyi bizonyíté­kok sorában szerepel egy film­szalag is. Ez a celluloid-szalag juttatta előbb az Amerikaelle- nes Tevékenységet Vizsgáló Bi­zottság, majd az igazságügy­minisztérium, végül a „felfor­gató hivatal“ elé az Advence- ot. Vajon miféle titkos objek­tumokról készülhettek a kép­sorok? A világ egyik legnyil- vánosabb összejövetelének ese­ményeiről, a helsinki Világifjú­sági Találkozóról. De hát a VIT az Egyesült Államokban hivatalosan tabu volt, olyany- nyira, az, hogy ugyanakkor — sikertelenül — megpróbálták Oslóban egy „nyugati“ ellen- VIT-et szervezni. Az Advance- nak az volt a bűne, hogy film­szalagján, a dokumentum ere­jével mutatta be, milyen volt a világ ifjúságának nagy béke és barátság seregszemléje. De ez a „leleplező“ celluloid­szalag csak az utolsó csepp volt a pohárban. Hiszen a bi­zonyítékok között szintúgy sze­repelnek az Advance vezetői Közvélemény­kutatás az osztrák ifjúmunkásoknál Ausztria munkásifjúságá­nak legerősebb szervezete az egységes Szakszervezeti Ifjúság. Több mint 80 ezer tagja van. A Szakszervezeti Ifjúság a közelmúltban tet­te közzé a tagságnak egy részénél végzett közvéle­ménykutatás eredményét, mely igen tanulságos. Az tűnik ki belőle, hogy az if­júságnak egy számottevő ré­sze nem olvas könyveket. Megelégszenek újságokkal és folyóiratokkal. Az olva­sók táborába tartozóknál el­ső helyen megtaláljuk a de- tektívregényeket, azután kö­vetkeznek 9 százalékkal a politikai könyvek, 8 száza­lékkal a történelmi regé­nyek, 8 százalékkal az ifjú­sági könyvek, 5 százalékkal az útleírások, 5 százalékkal a sportkönyvek. A megkér­dezetteknek csak 3 százalé­ka olvas technikai szak­könyveket. Az ifjúság nagyobb része rendszeresen nézi a televí­zió-adásokat. A megkérde­zetteknek csupán 5 száza­léka érdeklődik a színházi aiiások iránt. Érdekes, hogy az átlag, a politika napi kérdéseivel kapcsolatosan elég felvilá­gosult, értelmes nézeteket vall. így például arra a kér­désre: „Hogyan kerülhető el egy harmadik világháború?" a beérkezett válaszok 40 százaléka a népek együtt­működését jelöli meg, míg 12 százalék a Kelet és Nyu­gat leszerelését. Hét száza­lék a világhatalmak meg­egyezésében látja a kiutat. A kérdésre, hogy az af­rikaiaknak mgvan-e a jo­guk a függetlenségre, 94 százalékban igenlő válaszok érkeztek és csupán 6 szá­zalék tartózkodott a véle­ménynyilvánítástól. „Korszakunk legfontosabb jellemzőjének: 22 százalék konjunktúrát, 13 az atom­korszakot, 7 az automatizá­lást, 3 a hajszolt életmó­dot és 2 százalék a munká­sok előrehaladását jelöli meg. Természetes, hogy egy ilyen közvéleménykutatás nem ad teljesen világos, egyértelmű képet az oszt­rák ifjúságról. A válaszok arra mutatnak, hogy még sok olyan feladat van, ame­lyeket Ausztriában a szak- szervezetek és a munkás­szervezetek az ifjúsággal szemben eddig még nem tudtak kielégítő módon megoldani. I. M. által írt újságcikkek, brosúrák, elmondott nyilatkozatok, elő­adások. Ezek pedig a tanúként felvonultatott FBI-ügynökök- nél pontosabban fogalmazták meg, hogy mit akar az Advan­ce. íme, a bűnlajstrom: békepro­paganda, felhívás az USA és Kuba kapcsolatainak rendezé­sére, harc a polgári jogok tisz­teletben tartásáért, a gyarmati rendszer maradványainak fel­számolásáért. A Hudson-menti hivatal persze rögtön megálla­pította, hogy az Advance né­zetei az említett kérdésekben „feltűnő módon“ hasonlítanak a kommunista párt nézeteire. Miután pedig a kommunista párt ellen már régen megin­dult a hajsza, az eljárást ter­mészetesen sürgősen ki kellett terjeszteni az Advance-ra is. Ugyanígy járt annak idején több más haladó szervezet: a Bevándorlók Érdekvédelmi Bi­zottsága, a Lincoln-brigád Ve­teránjainak Egyesülete és az Amerikai-Szovjet Baráti Tár­saság (!). Az Advance-ra rá­sütötték a bélyeget, hogy „ide­gen hatalom ügynöke“, s most azért folyik ez a furcsa per, hogy rá is bizonyítsák ezt a tarthatatlan állítást. Ennek a bélyegnek ugyanis következménye van. Az ameri­kai hatóságok egyszerűen lehe­tetlenné akarják tenni a hala­dó szervezetek működését, a- mikor azt követelik tőlük, hogy vallják be: „Moszkva ügynö­kei“. A McCarran törvény ér­telmében ugyanis „idegen ha­talom ügynökeinek“ nyilvántar­tásba kell vetetniük magukat, Öngyilkosságok-kényszer alatt? lul i az, értelmi szerzője, szer- *** vezője, sőt egyenesen vég­rehajtója azoknak a titokzatos öngyilkosságoknak, melyeket náci-gonosztevők követtek el és amelyekről nemrégiben ad­tak hírt a napilapok? A Lim- burgban folyó pert azok ellen a bűnözők ellen, akik aktíve részt vettek a hitleri T—4 terv keresztülvitelében, kénytelenek a fővádlottak nélkül letárgyal­ni: Dr. Werner Heyde, mint is­meretes, február 13-án cellá­jában nadrágtartóján akasztot­ta fel magát; társai: Friedrich Tillmann egy nap­pal előbb Kölnben 30 méter magasságból ugrott le és zúz­ta magát halálra. Egy héttel ezelőtt pedig Ewald Peters, aki feje volt Erhard biztonsági rendőrségé­nek és annak idején lengyele­ket gyilkoltatott halomra, ve­tett véget életének. A nácik ezeket a gyilkossá­gokat azzal okolják, meg, hogy a per vádlottjai ily módon akarják kifejezni a „becsület" iránti hűségüket. De akinek bi­zonyos kétségei vannak a ná­cibecsületet illetőleg, annak a dolgok mélyére kell hatolnia. Az ebben az irányban lefoly­tatott kutatások ugyanis egé­szen más képet mutatnak. Pe­ters és Tillmann esetében ma­guknak a német hatóságoknak is kételyeik voltak az öngyil­kosságok „spontán“ lefolyására nézve. Tillmant „valaki“ állító­lag lelökte a mélységbe, Hey­de esetében a helyzet még ti- tikzatosabb, illetve világosabb. Dr. Heyde, mielőtt meghalt, menekülni készült. Ezt közölte a hesseni államügyész, Heyde cella- és fogolytársának vallo­mása alapján, aki azt állította, hogy Heydet titokzatos cinko­sok Egyiptomba akarták segí­teni. Ez a hír, mondotta a fo­golytárs, Heydet mélységesen felkavarta, mert attól félt, hogy innen könnyen a közeli Izrael­be rabolhatnák el, ahol Eich- mannhoz hasonlóan járnának el vele szemben. De hamarosan tudtára adták, hogy az útiirány nem Egyiptom lesz, hanem Bra­zília, amitől aztán ismét meg­nyugodott. Történt ez február 12.-én, egy nappal később pe­dig holtan találták cellájában. Hogy Heydenek a börtönön belül és kívül befolyásos segí­tőtársai voltak, az minden két­séget kizárólag bebizonyult. Cellájában- az államügyész közlése szerint — speciális rá­diókészüléket találtak, amely üzenetek felvételét tette le­hetővé különféle beállítású hul­lámhosszakon, azonkívül na­gyobb mennyiségű pirulát fe­deztek fel nála, köztük sokat halálthozó adagokban, végül pedig többféleképpen beállítha­tó hamiskulcsokat, amelyek se­gítségével a börtön belsejében tetszése szerint „mozoghatott“. Heyde a fűtőtest „egy kiugró hogy aztán a hatóságok újabb paragrafusok alapján eljárhas­sanak ellenük. Ez a McCarran-féle torvény ellentétes az amerikai alkot­mánnyal, amelynek 5 kiegészí­tése kimondja, hogy egyetlen amerikai állampolgár sem köte­les önmaga ellen vallani. Ezt a tisztán jogi érvelést egyéb­ként még a szövetségi fellebb- viteli bíróság is magáévá tet­te, amikor a kommunista párt hasonló ügyében kedvező dön­tést hozott. De nemcsak a pa­ragrafusok szerint jogtalan az Advance elleni hajsza. Nem véletlen, hogy egész sor ame­rikai egyetemi újság és több szervezet — köztük az Ameri­kaiak Demokratikus Akcióbi­zottsága, a Columbia Egyetem diáktanácsa, a Megbékélés Testvérisége nevű pacifista egyesület — megbélyegezte a Hudson-parti „boszorkányva- dászatot." A hatóságok számítása egy­szerű. Tudják, hogy az Advan­ce — mint vezetői többízben is kijelentették — soha nem fog­ja feketelistára tétetni magát. Ha viszont a vizsgáló bizottság döntése mégis erre kötelezi, s így mulasztja el az Advance a nyilvántartásba vételét, akkor minden napi késedelemért 10 ezer dollárra és ötévi börtönre lehet büntetni a vezetőit. Va­gyis a lehető „legtörvényesebb“ útori egyszerűen le akarják fe­jezni az Advance-ot. Csakhogy a haladást nem lehet lefejezni. És az, hogy: „Advance“ magya­rul történetesen éppen haladást jelent... S. P. részén akasztotta fel magát, amely alig egy méternyi ma­gasan volt a padló felett. Hogy ezt megtehesse vízszintesen kellett valahogy elhelyezked­nie, úgy-hogy nyaka S hurok­ban függött. De ez a kompli­kált módszer roppant fájdal­mas lehetett és azért felme­rült a kérdés, miért ezt a mó­dot választotta, amikor ott vol­tak a halál-pirulák? Ez az ab- normitás igazolni látszik azt, a feltevést, hogy Heyde nem is akart öngyilkos lenni, ha­nem kívülállók gyilkolták meg és az öngyilkosságot a leírt módon csupán álcázták. D e miért kellett őt eltenni láb alól? Erre a kérdésre a Bonnban elterjedt hírek sze­rint, a választ éppen Heyde visszautasításában látják, hogy Egyiptomba meneküljön, holott éppen ebben az irányban a né­met nácik sok kapcsolattal ren­delkeznek. Brazília felé a me­nekülés körülményesebb lett volna. Hogy mégis Ígéretet tet­tek neki Brazíliára vonatkozó­lag, az megtévesztésnek volt szánva. Mert a főcél az volt, lehetetlenné tenni, hogy Hey­de résztvegyen a bírósági tár­gyaláson. Saját maga ásta meg a sírját azzal a kijelentésével: „Ha én elkezdek beszélni, sok magas állású funkcionárius és egyetemi tanár fog repülni." Ehhez tudni kell, hogy lega­lább 24 orvos, akik Heydevel együttműködtek az ú. n. '“eu­tanázia" (halálos érzéktelení- tés) tömeges alkalmazásánál és akiket a denacifikációs eljárás során tisztára mostak, jelenleg a nyugatnémet köztársaság ak­tív dolgozói közé tartoznak. De Heyde fenyegetése riadalmat keltett a ma is még befolyásos nácioerkekben, mert tartaniok kellett olyan leleplezésektől, amelyek mostani pozíciókat ko­molyan veszélyeztethették vol­na. Azokat az elemeket, akik rájuk nézve veszélyt jelenthet­tek volna, igyekeztek tehát az ország területéről eltávolítani, azaz külföldre szöktetni. Ez Dr. Bohne esetében sikerült ;s; a többieket, akik ebben a te­kintetben nehézségeket tá­masztottak, más módon kel­lett elhallgattatniok. A ve­szély imminens volt, haloga­tásnak nem volt helye. A volt nácik érdeksférái annyira ösz- sze vannak bogoződva, hogy nem volt hiány segítőkezekben, akik az elhallgattatást készek voltak végrehajtani. — Dr. Heyde február 12-én még szö­késről álmodozott, Brazíliára gondolt. — Másnap — halott volt.-Ro­□ Portugália Euró­pának egyik leg- visszamaradot- tabb állama. A gyarmati háború viselése évente száz millió dollár­jába kerül az or­szágnak. A portu­gál falvakban még megmaradtak a régi népi szokások és a népviseletek. Képünkön közép­portugáliai fiúkat , és lányokat látunk a hagyományos bikaviadalok előtt. Innen - onnan A Szovjetunióban tartózkodó Edgar Faure francia szenátor — volt miniszterelnök — is­mertette Franciaország kelet­ázsiai politikáját. Kijelentette, hogy Franciaor­szág a jövőben a Kínai Nép- köztársaság ENSZ-beli jogainak helyreáflítása mellett fog sza­vazni. Dél-Vietnamról szólva hangsúlyozta, hogy de Gaulle tábornok nem támogatja az amerikaiak vietnami politiká­ját, s inkább úgy véli, hogy a kialakult helyzetben valameny- nyi vitás kérdést tárgyalások útján kell megoldani. 300 KATONA, EGY REPÜLŐGÉP... Sorra kudarcba fulladtak a dél-vietnami kormánycsapatok­nak a Saigontól északra és dél­nyugatra húzódó partizánállá­sok ellen megkísérelt támadá­sai — jelentette ki a Vietna­mi Tájékoztatás Iroda a dél­vietnami „Felszabadulás“ rá­dióadóra hivatkozva. A kormánycsapatok vesztesé­ge mintegy háromszáz tiszt, il­letve közkatona. Megsemmisült egy repülőgépük és négy pán­célautójuk. A hazafiak sok fog­lyot ejtettek. TITO FINNORSZÁGBA LÁTOGAT Belgrádban hivatalosan köz­zétették: Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetsé­gi Köztársaság elnöke és fele­sége, Urho Kekkonen finn köz- társasági elnök mghívására jú­nius elején hivatalos látogatás­ra Finnországba utazik. ÜJ HARCI SZERVEZET AFRIKÁBAN A GYARMATI RENDSZER ELLEN A portugál Guinea és a Zöld- fok-szigetek függetlenségi pártja VI. országos konferen­ciáján hozott határozat alapján megalakult portugál Guinea te­rületén a „Nép felfegyverzett forradalmi erői“ elnevezésű új katonai szervezet, amelyhez csatlakoztak a paťtizáncsapa- tok, a most alakuló reguláris néphadsereg és a népi milícia. Az új szervezet élén katonai tanács áll, amely szorosan együttműködik a portugál Gui­nea és a Zöldfoki-szigetek füg­getlenségi pártjával. fíA illfÉK ' í?>,fw ÍM. ÄščSIfWlr ÄiiÄ Soulban .tüntettek a japán—dél-koreai tárgyalások ellen A rendőrök karhatalommal lépnek fel a tüntetők ellen

Next

/
Thumbnails
Contents