Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-03-26 / 12. szám

„TAMARA“: Sárga szövetjére Ígér fiatalos ruhát terveztünk. A felsőrész elől a középen el­rejtett villámzárra! nyílik. A ruha derékrésze feszes, a szok­nya oldalt bővülő, elől-hátul szemberánccal, melynek éleit, valamint a felsőrész elejét, a nyakkivágás és az ujjak széleit elütő szinti tűzés díszíti. (Vas­tagabb szálú erős kék vagy fehér) szövetjére az 1 modellt tervez­tük A mellényszerü betétrészt keresztben a száljával szabjuk és szélesen letűzzük. A keskeny fazont egy nagyabb, elütő színű csontgomb fogja össze. A kék szövethez végig gomboló ruhát terveztünk. Ez princesz szabá­sú, lefelé bővülő. A gombok lehetnek gyöngyházból vagy egyező színű csontból. Külön kis fehér plké gallért is csinál­tathat a ruhához. (A fehér- fekete csíkos anyaghoz május elején küldünk modellt.) A bun­dát és a szőrme lábzsákot ú. n. molyzsákba helyezze. Kapható erre speciális papírzsák, ebbe beteszi a szőrmét, jól benafta- linozza és légmentesen elzárja. „GYÖNGYVIRÁG“: A krém szövethez kívánsága szerint egyszerű ruhát terveztünk. Gal­lérrésze ferdén szabott, elöl kis nyelvvel, melyet egy gomb erő­sít az ugyanolyan széles pánt­hoz, amely az egész ruhán végighúzódik. A gallér és a manzsetta szélét a szövetben lévő sötétebb sárgával egyező színű szövettel szegjük s ebből készül az öv is. Ugyanilyen sárga a gomb is. „B. A.“: A fehér csipkéhez divatos blúzt terveztünk. A blúz bekötés sima, elől fehér sima szilonból egy höllal, melyen egy cm. széles fekete bársonyszala­got bújtatunk át. Ebből a szi­lonból a hói két oldalára S—6 cm széles plisszéfodor készül, a szélén fekete selyemmel be­szegve. & ámos fiatal lány fordult már hozzánk azzal a problémával, hogy szülei ellenzik udvarlóját. „Egyedül“ jeligéjű olvasónk levelének is ez a lényege, csak még tetőző- dik azzal, hogy a választást nem az édes szülők ellenzik, hanem a testvér ahol a lány nevelkedik. Súlyosbítja a hely­zetet az, hogy valóban nagyon egyedül érzi magát, mert báty­ja és családja, habár eleinte szerették, most ellene fordultak. Ogy gondolja, ennek fő oka a fiú, az udvarló. S a fiatal, sze- retetre vágyó lány most této­vázik: merje-e otthagyni bátyja házát és 17 éves korában férj- hezmenni s ezzel rábízni életét arra a fiúra, akit bár úgy érzi szeret, mégis, talán nem is is­meri eléggé. Szomorú, hogy nem lát más kiutat. Nem ír arról, hogy dol­gozik-e és mit, avagy tanul és az iskolát akarja abbahagyni. Ne tegye. Ha tanul, fejezze be tanulmányait, ha dolgozik igye­kezzen tökéletesíteni magát munkájában, esetleg tanuljon tévúton, úgyhogy meg tudjon állni a saját lábán. A bátyja viselkedését illetően, ennyit. Hasonló problémáról édes szülők gyermekei így ír­nak: „Tudom, hogy szüleim szeretnek és a legjobbat akar­ják nekem, én mégis. .“ Ne haragudjon, de a helyzet kellő ismerete nélkül nem adhatunk igazat sem magának, sem édes­apjának vagy bátyjának. Lehet, hogy maga túl érzékeny, de az is lehet hogy igaza van. Azon­ban mindenképpen gondoljon arra hogy bátyja is valóban jót akar magának, talán felelőssé­get is érez magáért. Lehet, hogy udvarlőjából — bár túl fiatal — jó és szerető férj len­ne s talán feledtetni is tudná magával az utóbbi évek szomo­rúságait. De ez csak talán. Ogy gondoljuk, itt az idő a legjobb tanácsadó. Fiatal lányok gyakran „szabadulni“ akarnak a szülői háztői s ajtóstól ro­hannák egy boldogtalan házas­ságba. Ez a maga esetében csöbörből vödörbe lenne. És erre vigyázzon. GtímrxrűfXL­L. FFRENCNÉ kérésére kö­zöljük ezt a keres/töltéses szép térítőt A minták elszórtan van­nak elhelyezve, s a leszámolha­tó rajzok szerint készülnek. Jelmagyarázat: X — narancssárga, . — lila, ferde vonal — rózsaszín, háromszög — zöld Három sivatagon át J elképes epizód. Számítot­tunk rá, mégis váratta nul ért bennünket ez a talál kozás, a híres Hotezmi oázis közepén, nem messze Urgénes­tül. Az országúton csúcsforgalom van. Robognak a kolhozok te­herautói, suhannak a Volgák, egy kis csacsi óriáskerekű ta­ligát húz az út szélén De most — stop Leáll a forgalom; mé­vagy szovhoz épül a lakatlan vidéken, kietlen pusztaságban: az építkezés mindig új váro­sok, új települések szülöanyja otthonossá teszi a tájat. De ennek az építkezésnek különleges, mondhatnánk fér­fias jellege van. Az elkészült szakaszok (a kompresszor-állomások és kör­nyékük kivételével) alig sej­tetik. hogy milyen munka folyt gáz szállítását teszi lehetővé Az építkezés rendkívül kifize­tődő Az uráli gyárak és a ve­zeték közelében fekvő városok olcsó és kalóriadús fűtőanyag hoz jutnak, és 'gy az építkezés költsége 3-4 év alatt megté rül. ň bátorság példája Hogyan ™ rakják le a csővezeté­ket? A forgórészes exkaváto­rok kiássák az árkot, amely Pjotr Antyipkin búvár teres átmérőjű fekete cső fek­szik keresztben az úton, akár a sorompó. A gépkocsik lefé­keznek, de legnagyobb megle­petésünkre egyetlen sofőr sem zúgolódik a váratlan akadály miatt, kerülő Üt lehetősége fe­lől sem érdeklődik senki; az Urgencs - Jauai — Atnk út­Anatoli.i Sznyatkovszkij, a hő­technikai állomás ellenőre. vonalon menetrendszerben közlekedő autóbusz vezetője ki sem kapcsolja a motort. A vesztegelő jármüvek kö­zött csak a hatalmas cső mel­lett van mozgás: egy exkavá­tor és egy földgyalu dolgozik ott, helyet csinál a csőnek a földben, öt perc telt el, és a cső helyére került. A földgyalu visszaszórta és elegyengette a kiemelt földet. Szabaddá vált az út. A „Buhara-Uráľ gázvezeték átszelte az országutat és szin­tén tovább folytatja a maga útját Ez megismerkedésünk története. Minden nagy építkezésnek van valami nőies, az anyaságra emlékeztető szépsége: hiszen meleg emberi fészkeket te­remt. Mindegy, hogy gyár vagy csillagvizsgáló, duzzasztógát itt, csupán a vezetéket rejtő árok forradása, helyenként egy-egy elszórt csavar, vas- darab vagy kitűzőkaró emlé­keztet arra. hogy itt emberek dolgoztak. De sehol egy lélek. Az emberek már továbbmen­tek, mert munkájuk alapeleme a mozgás, a haladás. Itt oszlo­poknak nevezik az építőegysé­geket A munkáskolóniákat — lakásokat, klubokat, étkezdé­ket, irodákat stb. — zárt ko­csikban helyezték el. Ezért mondhatjuk, hogy valóságos mozgó építkezés ez, vagy ha tekintetbe vesszük a tempót, inkább roham-építkezés. Munkájuk melegét — a „kék lángot" — távoli tűzhelyekhez viszik el az építők. A főbb adatok. A gázvezeték tulajdonképpen Búhara mellett, Gazlinál kezdődik Gazli: ér­dekes név e gigászi méretű gázlelöhely számára. Hiába kérdezősködtem, nem sikerült a név eredetére rájönnöm. Nem maradt más hátra, mint szabadjára ereszteni a csapon­gó képzeletet. Talán 1953 em­lékezetes nyarán született meg ez a név, amikor a geológusok térképeik és fúrási vázla­taik fölé hajolva ismételgették az izgalmas kérdést (oroszul): „Gaz U?“ Gáz-e, vajon? És bebizonyosodott, hogy gáz, méghozzá óriási mennyiségben’. A lelőhely feltárása rendkívül gyorsan, a hétéves tervben gyakorlattá vált ütemben való­sult meg. (Az utolsó nyolc esztendőben a gázkitermelés tízszeresére nőtt a Szovjetuni­óban.) Gazliból már eljutott a gáz Buhardba, Szamarkandba, az Éhség-sztyeppe szovhozai- ba, Taskentbe. Félig lefektet­ték már az Urálba vivő csőve­zetéket is. Cseljabinszkban az idén fellobban a messzi föld­ről idevezetett gáz lángja. Egyes területek megkímélé- se érdekében a tervezők úgy döntöttek, hogy nem a legrö­videbb és legkönnyebb útvona­lat jelölik ki a vezeték számá­ra. A gázvezeték átszeli a Ki- zil-Kum szak szüle ser jékkel be­nőtt, 10-12 méter magas ho­mokbuckáit, .átkel Közép-Ázsia legnagyobb folyóján, a féktelen sodró Amu-Darján, átvág a fu­tóhomokkal borított Kara-Kum sivatagon, végigvonul az Aral- melléki mocsarak mentén és Usztyurt köves pusztaságán, áttör a Mugodzsari hegyeken és végül befúródik az Urál hegyláncolatába. A két, egyen­ként több mint kétezer kilo­méter hosszú és méteres átmé­rőjű csőlánc a világ legna­gyobb gázvezetéke, amely évente 21 milliárd köbméter mellé a nagy erejű gépek segít­ségével lerakják a csődarabo kát. Ezeket a szerelők össze- hegesztik. Ezután a pályamun­kások különleges gépekkel fel­emelik az egybeforrasztott csövet, megtisztítják, szigete­léssel látják el, és leeresztik az árokba. Ha kell, munkába állnak a robbantási szakértők, a betonozok és a búvárok is... Az építkezés úttörővé teszi minden résztvevőjét, függetle­nül attól, hogy milyen foglal­kozást űz. Ezek az emberek szakállason (nem a kortól), porosán, egyszerű munkás öl­tözékükben a nomndélet poézi- sát és hétköznapiságát, páto­szát és szürke gondját viszik el a járatlan, elhagyatott vidé­kekre a munkához. A búitatócső függött a part és a sziget zött A búvár a víz alá > rült: ez volt az „átkelés" k dere. A folytatásról pedig a .sürgős" jelzésű távirat s molt be, amelyet utóbb k tunk kézhez: „Huszonkettt kén a cső elérte a túlsó par stop. Urgencsben ma kigt a gázláng stop Bo’dog újt stop. Tyimoskin “ így ért ví az építők vitájc az időjárás Dul-Dultói 500 kilométert re, az Usztyu t-fennsí ugyanilyen áldezatkészsi tapasztaltunk az építők másik csoportjánál, a gép csivezetőknél Usztgurt egyenes, mint asztal lapja ele ez u sime csalóka. A porhanyós föld nőm porfelhő alakjában s fel a kerekek alól Egymás t gött vezetni lehetetlen; a i szállító kocsioszlopok kén{ lenek voltak szokatlan mái egymás mellett haladni lg gépkocsi-oszlop szélessége érte a 10-15 kilométert; ah kocsi, annyi út Az egyt megtett úton pedig (a ke sztyeppén, tíz meg tíz kilo tereket haladva tájékozód pont nélkül) kellemetlen társa van a sofőrnek, s e bizonytalanság érzése. Volt példa hogy az Arai-tóhoz \ tó gépkocsi a Kaspi-tenger ért. M»:( i is kaptunk egy kis íz tőt abból, mit jelent fektet kapni az Ošztyur „Uralec" gépkocsink éjjel tr állt az úton; elfolyt a víz hűtőből „Először elfogyot vizük" — tréfálkoztunk. IV egy óra múlva hozzáteti „Azután a dohányuk is." A fór villogtatta a fény szí (hátha észreveszi valaki), láthattuk, hogy sűrű pelyh ben hull a hó A fülke kézi kihűlni, a hideg egyre ke metlenebb lett. Egyszerre c fény hullt ránk, motorzúi hallottunk: segítség érke: az oszloptól, ahol nyugtai kodtak késésünk miatt. A „Buhara-Ural" gázvezeték építése korunk ama hatalmas méretű, nagy jelentőségű tet­tei közé tartozik, amelyek minden ember figyelmét ma­gukra irányítják. Ifjúsági épít­kezésnek nyilvánították, ro­hammunkának tekintik, s ezért nagyon népszerű, Komszomol- megbízással, csoportosan jön­nek ide a fiatalok, hogy rész­vételükkel segítsék a nép el­gondolásainak megvalósulását. Néhány napot töltöttünk Dul-Dúl mellett, a vízműszaki igazgatóság szerelőivel. 390 méter hosszú drótkötélhíd ké­szül itt az Amu-Darja felett. Szerkezete páratlan a maga nemében. Hogy Urgencsbe még a híd elkészülte előtt eljusson a gáz, az építők elhatározták, hogy a víz fenekén csöveket vezetnek át, éspedig a hazai gyakorlatban szintén újnak számító „rugalmas burkolás“ módszerének alkalmazásával. Dul-DülríS, azt regélik (a keleti mondák gyűjteményében nem egy ilyen akad), hogy itt egy bizonyos Ali arany paripá­ján át akarta ugratni a folyót. A ló azonban, miután patájá­val érintette a túlparti sziklát, a vízbe zuhant. Ettől kezdve szentnek tartották ezt a szik­lát. Ma is meglebbentiek rajta időnként azok a kifakult rongydarabok, melyeket valaha az emberek ajándékul függesz­tettek oda az isteneknek. A monda kérkedésre csábít: Ali­nak nem sikerült az ugrás, de nekünk annál inkább! Kiderült azonban, hogy nem is olyan könnyű ez az „ugrás", akár egész „ménessel“ — gép­sereggel sem. Az idő megva­dult. A hőmérő higanyszála mínusz húsz fok alá süllyedt. Napok óta homokvihar dühön­gött. A folyót jégtáblák lepték el. Az építők vártak egy ke­Valit váltnak vetve, kilo; térről kilométerre „viszik“ re az emberék az építkez míg egyszer csak valami főt esemény nem történik: szőrkefe, igazi lövedékk végigrepül a kész csövön, nyomja a szemetet (a po\ meg között kesztyű, csat kulcs és más egyéb is ak és mindenfelé felhangzik a áltás: Éljen! Elkészült az szakasz! Nehéz volna kitalálni, hol vassák e beszámolót a gá; zetéknél megismert baráta Amikor elutaztunk, már l tyurban is befejeződött a m ka. A tatár Farahov őszi levonult munkahelyéről, az bég Malikov oszlopa az ut csöveket rakta a helyére, é: ukrán Prokopenko oszlop( útra készülődött. Búcsú: megadták nekünk legközel találkozásunk színhelyét: viszontlátásra — Cseljabini ban!" A mielőbbi viszontlátásrc Vlagyiszlav Pozdnyakov, a veset, de aztán hozzákezdtek tumenező berendezés gépé: ÚJ IFJÚSÁG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja Megjelenik minden kedden. Kiadja a Smena a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala Szerkesztő­ség és adminisztráció, Bratislava Pražská 9. — Telefon 445-41 — Postafiók 30 — Főszerkesztő Szőke József — Nyomta a Západoslovenské tlačiarne 01. Előfizetés egy évre 31,20 Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata, előfizetni lehet minden postán — Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza — A lapot külföld számára a Poštový Novinový Orad útján lehet megrendelni. Címe: Praha 1. Jindŕišská ulica 14. — vývoz tlače. K—22*31132

Next

/
Thumbnails
Contents