Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-04-02 / 13. szám
ALOIS CALETKA: Tárjatok kapui Mint a tavasz aranyszin kankalinja a fű között nő, s törtet egyre fel, az ifjúság a műit zárait nyitja, és a világ nagy kapujára ver. Tárjatok kaput az ifjú menetnek, mely szerencsés, víg és határozott; igaz barátként összesereglenek, dallal köszöntik az új holnapot. Tárjatok kaput! Üj ifjúság rajtol! Akadályon át tör a cél felé! Ha megkapja dús jussát az atomkor, nem lesz háború már soha többé! Világ! Megvédünk a pusztító rémtől! Várnak reánk a béke zászlai A Pacifikot Üdvözöljük Bécsből, szívét hozza Moszkva és Prága is! Ifjúság! Hívunk az űrrepülésre, így köszöntjük a dicső holnapot! Szerencsét gyűjtünk színükig tetézve; célunknál nem volt merészebb, s nagyobb' Régi világ, halld, Kapuidat táijad! Cifra nyomorod mindünk ismeri. Békés szóból lesz nyitja minden zárnak, s földünket széppé a béke teszi. Fordította: ZALA JÓZSEF A CSISZ SZLOVÁKIAI K07PONTI BI7QT T S A Bratislava, 1963. április 3. XII. évfolyam, 13. szám Harcoljunk az újért fisra Fiataljaink tudják, hogy áprilisban megvalősu1 a CSISZ IV. kongresszusa és az azt megelőző CSISZ szlovákiai kongresszusa. Türelmetlenül veszik majd kezükbe a lapokat, feszült figyelemmé' kísérik a rádió- és televízióadásokat, tudni akarjál^, hogyan értékelik ki az eddig vég- zett munkát és a kongresszus milyen új célokat tűz- ki. Hiszen ez természetes is. a Kongresszus jelöli ki az ifjúsági szövetség tevékenységének további útját és rávilágít arra, hogy az ifjú nemzedék hogyan vehet még hatékonyabban részt az építésben. A XII kongresszus magasan értékelte a CSISZ munkáját és mélységes bizalmat fejezte ki a CSISZ-iránt, amely a CSISZ alapszabályaiban a pártnak az ifjúsági szövetséghez való viszonyáról szóló cikkelyében van lefektetve. A bizalom kinyilatkoztatására azt a feleletet adjuk, hogy szocialista hazánk érdekében még szorgalmasabb tevékenységet fejtünk ki. A kongresszus érdeklődésének előterében majd a mező- gazdasági termelés problémái állnak. Az életszírrvonal emelésének üteme jórészt a mező- gazdasági termelés emelésétől, attól függ, hogy a mezőgazdaságban mennyire emelkedik a munkatermelékenység. Nekünk fiataloknak közvetlenül részt kel! vennünk a mezőgazdasági termelés emelésében. Még mindig gyakran halljuk, hogy a fiatalok nem akarnak az EFSZ- ben dolgozni. És ez igaz is, de csak részben. Sok falu ma már gyönyörű kultúrházzal, könyvtárral. mozival, jól kiépített üzleti hálózattal rendelkezik, gyors összeköttetése van a várossá' és ennek ellenére a szövetkezetekben mégis kevés a fiatal és ez a jelenség sok esetben komoly problémát okoz. Hol keressük az okok eredetét? Sokszor abban látjuk a hiányt, hogy a szövetkezetek vezetőségei nem gondoskodnak kellőképpen a fiatalokról, még gyakran találkozunk azzal a konzervatív nézettel, hogy a mezőgazdasági munkára a kevésbé tehetséges emberek is alkalmasak és még gyakran felbukkannak a régi agrárfalu csökevényei. Ezek a nézetek természetesen merő ellentétben állnak a valósággal, hiszen a mi falunk már tökéletesen megváltozott. A mezőgazdasági termelésben a munka jellege egyre jobban megközelíti a gyári munka jellegét. Ha azt akarjuk, hogy a mezőgazdasági Daniel Futej a CSISZ SZKB elnöke munka elérje az ipari termeié színvonalát, akkor ez elsősor ban a fiatalok feladata. Olya körülményeket kell teremten amelyek hozzájárulnak a mun katermelékenység emeléséhe és olyanokat, ahol maga munka és az élet leköti a fiatalokat. Ezért a Csehszlovál Ifjúsági Sző vétségre isnag; feladat vár Nem elég. ha í CSISZ-szerve- zetek segítenek a csúcsmunkák idején, a talaj- javítási munkálatokban, a csatornaépítésben vagy az öntözésben. Természetes, ezentúl továbbra is nyújtunk majd ilyen segítséget is. De a fiataloknak, akik a EFSZ-ekben dolgoznak, érezniük kell, hogy a szövetkezet az övék és ők tulajdonképpen nem is „segítenek“, hanem saját otthonukat építik, otthont saját maguk és utódaik számára. Mindig a fiatalok jöjjenek a kezdeményezéssel és igyekezzenek jobban kihasználni a technikát, arra törekedjenek, hogy a gazdálkodás minél jobban menjen. A fiatalok harcoljanak az agrotechnikai határidők betartásáért, mert a mi jövőnk attól függ, hogy a mezőgazdaságban milyen haladó módszereket alkalmazunk. Az olyan szervezetek. mint az ipolyszakállasi vagy a gútai Dizonyítják a legjobban hogy valóban jő tapasztalatokkal rendelkezünk. Ezekben a szervezetekben sokoldalú kulturális és sportélet (Befejezés a 3. oldalon) OLVASÓINK FIGYELMÉBE! Lapunk 3. oldalán a CSISZ SZKB elnökségének igen fontos felhívását közöljük a tavaszi mezőgazdasági munkák elvégzésével kapcsolatban. nranaarali T íz éven át rabszolga volt. „Elveszett egzisztencia" Így mondták a gyárban „Reménytelen eset!“ „Te is biz tosan Eujda lnne sorsára jutsz!" Jövendölték a poharak fenekére mélyen pislogató em berek feleségei. 1960-ban a prágai alkoholelvonó intézetben, az „Apolinár- ban" kötött ki Hazatérte után még egy kis pikoló világostól is undorodott és ma ugyanazok az asszonyok mondták férjeiknek: „Eujda Imrétől vegyél példát" A martini gépgyár művezetője. Amikor a közelmúltban ajtaján becsengettem, szimpatikus 17 év körüli fiú nyitott ajtót Meglepődtem. — Azt hittem, a tanoncott- honban talállak, és te közben itt vagy! Zavartan, ,divatos félcipője orrát szemlélte. Majd megszólalt: — Én úgy egy kicsit a családhoz tartozom .. — De hiszen akkor belőled sem lesz már Szürke Farkas, — válaszoltam vidáman. A közeli bérceken még sűrűn volt hó, a fák ágai csupaszon álltak, de a levegőben már érezni lehetett a közelgő tavasz érkezését. — Nehezen — és elnevette magát. Az életnek negyedik dimen ziója is van és ezt szeretetnek nevezzük. A mértanban körzővel és vonalzóval a kör négyszögesítését megoldani lehetet lenség. Az életben a negyedik dimenzió segítségével kompli káltabb műveleteket is elvég zünk. — •ír — Tavaly történt, úgy október aggén. Dobranyn keresztül utaztam s megálltam az ottani gyógyintézetben. A festői szépségű park őszi öltözéke és a huszas számú pavilon környezete. ahol öt évvel ezelőtt a korhely lelkek megmentéséről szóló riportsorozatomhoz gyűjtögettem az anyagot, nyomasztó hatással voltak rám. Akarva nem aka' va, és ez gyakran így szokott lenni, arra kell gondolnom hogy a napok elfolynak, akárcsak a víz. Az elmúlt idők pedig vissza már sohasem térnek Az alkoholelvonó osztály főorvosának dolgozószobájára már rászállt a homály. Dr. Jindra Nová- főorvosnö török módra leforrázta a poharakba elkészített kávét és cukrot. Valaki kopogott. Magas növésű, jól fejtett fiú lépett be az ajtón. Ami az első pillanatban megragadott, őszinte gyermeki szemei voltak. S ugyancsak felfigyeltem a hüvelyk- és mutatóujjának ívében tetovált kék sirályra. Amint észrevette, hogy az irodában idegen férfi ül, határozatlanul megállt, tekintetét az orvosnőre fordította. — Semmi, főorvosnö? — Semmi Pétét ke. Talán holnap. Vagy az is lehet, hogy majd vasárnap eljönnek. Néhány rövid másodpercig a paa'.ót kémlelte, majd bal kezével lassan megigazította dús bat na haját és dacosan odavágta: — Ha nem jönnek, az se baj! Elment. — Csak nem páciens ? — sze geztem a kérdést az orvosnő nek. — Harmadszori kezelés — volt a válasz. — Hazulról a té likabütját várja, nincs mit felvegyen a vasárnapi kimenőre. Saját magam írtam már régebben szüleinek, de még válaszra sem találtak érdemesnek. — Hány éves? Azt hittem, hogy az arca megtévesztett, hogy idősebb, mint amennyinek látszik. — Tizenhat — mondotta az orvosnő. — És már alkoholista? — Hacsak az lenne, de a véleményezések szerint huligán, rendzavaró, tolvaj és államellenes elem. 4 harmadik elemibe járt, amikor idegen órát találtak nála. Zsenge gyermekkorában éveket töltött különböző gyermekotthonokban. Az utolsóból 14 éves korában hat hasonló lókötö társával együtt megszökött. Turistaházakat fosztogattak ki. bútorokat tördeltek össze. Később már mint kohásztanonc Roky- canyban egy Sirály elnevezésű bandának volt a tagja. Verekedéseket provokáltak ki, bizonytalanságban tartották az egész környéket. Részt vettek a huligánok Kamenná Žehrovice-i nagy táborozásán is. Rendületlenül ivott, gyakori. vendége volt az őrszobának. 1962 februárjában szakosítás végett áthelyezték az egyik fiókvállalathoz. Háromheti ott- tartózkodás, után szétzúzta a nevelők dolgozószobájának egész berendezését. Dobfanyba került elvonókúrára. Három hónapi kezelés után két napig éjjel-nappal ivott. Megtámadta a szolgálatát teljesítő rendőrt. Ezután ismét gyógyították. .Harmadszor az apja hozta visz- sza a huszas paoi’onba. Az üzemből akkor megírták, hogy a fiú lavithatat'anul elziiUött. Erre, valamint arra való tekintettel, hogy államellenes kijelenléseket tett, megtagadták a tanoneviszony- ba való "isszavéte’ét. — És ön? — kérdeztem az orvosnőt. — Én? — mondotta elgondolkozva — szeretem Pétert. Mi',minden történik az életben! Huligán, verekedő, részeges, reakciós és szeretik, Péterké- nek becézik. Nem törődve a lelki aggastyánok nézeteivel, akik azt vallják, hogy az életben az éremnek csak bal oldala van és ha a fiatal szívébe rosszaság férkőzött, azért csak őt lehet okolni. ' De ez nem igaz, az életben jobb oldala is van az éremnek, és néha sokkal drámaibb, mint a bal. — Szeretem a gyereket, csak nem tudom, mit kezdjek vele, — folytatta a gondolat sorozatot Nová doktornő. — Folytatnia kellene a tanulást a szakmában, de az üzembe nem veszik vissza. Gyógyítani már nem kell, de haza sem engedhetem. A nagyapja korhely volt, az apja szintén, agyba-föbe verte a feleségét és a gyerekeit is. Amikor a nyolcéves fiúnak megtetszett az idegen ember világító címlapos órája, az apa a pedagógiai módszerekből csak a pálcát ismerte. — Miért vetted el az órát? — kérdezte Pétertől egyszer az orvos. — Olyan szépen csillogott.., — válaszolta bátortalanul, és gyermeki bűntudattal mosolygott. — Hát tudtam én, hogy azt nem szabad? (Befejezés a 8. oldalon) y
