Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-03-19 / 11. szám

I WATE R L O O 1963 (:Néhány percnyire attól a pa­lotától. amelyben a Közös Piac utolsó döntő ülése folyt le, ' van Waterloo, Napóleon végső vereségének színhelye:) A londoni „Observer“ egy gigantikus De Gaullet ábrázol, kezében egy satnya, gyenge virággal. Alatta a felírás: „Az ideális Európa“. A kis virág is De Gaullera hasonlít. — A „Ti­mes“ De Gaullet a sivatagban, a francia trikolór árnyékában mutatja be, amint ostort pat­togtat néhány izzadó és ter­hük alatt roskadozó alak fe­lett, akik a közös piac öt or­szágának fejeit jelképezik. Itt a felírás: „Alom a harmadik birodalomról“. ... Mi ez, nagyzási hóbort, szenilitás, vagy pedig egy ka­tona nagyképűsége, elbizako­dottsága, aki egy jövő politi­kai cél érdekében még mai el­szigeteltségét is semmibe ve­szi? „Sok év óta — írja az Hu- manité, a francia kommunisták lapja — nem maradt a mi or­szágunk ennyire magára ha­gyatva. A mai Franciaország még legközelebbi szomszédai­tól is el van szigetelve, attól a „kis Európától", amelynek De Gaulle lett volna saját elkép­zelése szerint az új „Nagy Ká- rolya". A Párizs-Bonn tengely sok jogos nyugtalanságot kel­tett Olaszországban, a Benelux államokban és egyebütt. Fran­ciaország — írja tovább az Humanité — a nagy vesztese ennek a politikának, amely nemzetközi kaDcsolatainkat annyira degradálta, hogy De Gaulle már Franco Spanyolor­szágának kénytelen udvarolni". Idáig az Humanité. A brüsz- szeli tanácskozóterem, amely­ben francia nyomásra elhatá­rozták, hogy Angliát nem en­gedik részt venni az „Európai közös piacban“, úgyszólván csak kődobásnyira van a bra- banti síkságtól, amelyen egy ködös reggelen, 1815. június 18-án a Waterlooi csatát vív­ták. Itt vesztette el Napóleon az utolsó harcot, utolsó remé­nyét, hogy Angliát sikerül tá­voltartania az európai konti­nenstől és hosszú időre bizto­sítani a francia politika hege­móniáját Európa felett. Ma, oly közel az egykori csatame­zőhöz, Franciaországot egy másik Waterloo érte, mert csak felületes szemlélők hihe­tik igazán, hogy a „Közös piac“ gyűlésének döntése Angliára nézve súlyos kudarcot jelent. A „vértanúság“ dicsfénye, me­lyet Anglia ily módon nyert, sokakkal elfelejteti, hogy 1957- ben a „Piac“ születése idején, Anglia inkább a domíniumok felé hajlott és csak az utolsó két évben fedezte fel, hogy szíve a „Közös piac“ felé húz­za. Ma az európai és amerikai kritikusok ítéletei de Gaulle felett szinte megható egyön­tetűségről tanúskodnak. Wa­shingtonban Fulbright szená­tor De Gaulle elmezavaráról beszél, Sandys, az angol gyar­matügyi miniszter úgy jellem­zi a tábornokot, hogy „sajná­latra méltó tévedések áldoza­ta, aki azt hiszi magáról, hogy ő Franciaország, Franciaország pedig Európa.“ A berlini „Volksblatt“ kivénhedt, desz- potikus tábornoknak nevezi de Gaullet, aki már nem (érti meg a huszadik századot. Végül Erhardt, nyugatnémet alkan- ceílár, úgy véli, hogy de Gaul­le Európa sírásója. Nagyobb tárgyilagossággal és más szemszögből ír a .Közös piac“ válságáról a NDK-ban megje­lenő „Neues Deutschland“ Kevesebb súlyt helyez a De Gaulle elleni személyes tá­madásra, mint inkább az elő­állt helyzet elemzésére. De Gaulle politikai baklövé­sei mélységes zavart idéztek elő saját „csodálői“ körében Von Hassel nyugatnémet hadügyminiszter — a nácik lelkes védelmezője — azt követelte, hogy azonnal bocsássák el ál­lásából dr Hessenauert, a kulturális ügyek megbízottját, mert az tiltakozni mert az ellen, hogy Dönitz Hitler-admi- rális a náci időszakról előadást tartson egy középiskolában. Képünkön Dönitz Geesthachtban előad egy iskolában. Röviden a külpolitikából AZ EGYSÉG ÉRDEKÉBEN Moszkvában a múlt szerdán közzétették azoknak a leve­leknek a tartalmát, melyet a Szovjetunió Kommunista Párt­ja és Kína Kommunista Pártja Központi Bizottságai váltottak egymással. A Szovjetunió Kommunista Pártja javasolja kétoldali tárgyalások megkez­dését. A SZKP* KB levele le­szögezi. hogy e találkozó fon­tosságára való tekintettel, va­lamint remélve, hogy a tár­gyalások meghozzák a kellő eredményt, fontos lenne, ha a megbeszélések magas szinten történnének. Ezzel a javaslat­tal Kína Kommunista Pártja Központi Bizottsága is egyet­ért. Ez a levélváltás remény­nyel tölti el a világ kommu­nista és munkásmozgalmát, hogy az eddig fennálló ideoló­giai ellentéteket kiküszöbölik. * * *■ A GENFI LESZERELÉSI ÉR­TEKEZLETEN a tárgyalások egy helyben topognak és egyelőre nem látni a kiutat sem. A Nemzetek Palotájában kiätákúlť légkörről ' a: nyugati hírügynökségek borúlátó ké­pet festenek. Az AFP felhívta a figyelmet Kurka csehszlovák külügyminiszter-helyettes hét­fő délelőtti kijelentésére, amely szerint „nincs értelme légüres térben folytatni a vi­tát.“ A semleges országok erő­feszítéseket tesznek, hogy legalább a nukleáris robbantá­si kísérletek megszüntetésé­nek ügyét mozdítsák ki a holt­pontról. Emlékiraton dolgoz­nak, amelyet az érdekelt ha­talmak elé kívánnak terjeszte­ni. A memorandum elkészítése azonban hosszabb időt vesz igénybe, mert az el nem köte­lezett országok politikusainak naponta érintkezésbe kell lép­niük kormányukkal. A leszerelés vonatkozásában figyelmet érdemel még Rusk amerikai külügyminiszter nyi­latkozata, amelyet a szenátus külügyi bizottságában tett az „atomcsendről“. Rusk minde­nekelőtt arról igyekezett meg­győzni a Kennedy-kormány republikánus ellenzékét, hogy az Egyesült Államoknak nein jelent katonai hátrányt az atomcsend létrejötte, de eköz­ben azt a figyelemre méltó kijelentést tette: „Az atomkí­sérletek korlátlan folytatása jelentősen növelné annak va­lószínűségét, hogy mind több és több ország az atomklub tagságára törekednék.“ * * * A KÖZÉP-KELETEN mind jobban kirajzolódni látszik a fejlemények iránya, az' a tö­rekvés, hogy az egymás után lezajlott katonai puccsokat kö­vetőben nasszerista arab töm­böt teremtsenek. A szíriai kor­mány elhatározta, hogy kor­mányküldöttséget indít az Egyesült Arab Köztársaságba, Irakba, Jemenbe és Algériába. Ugyanakkor Bagdadból a Szí­riái katonai vezetőknek olyan sugalmazott tanácsokat adnak, hogy állítsák helyre uniójukat Kairóval, mert ez később Irak számára is lehetővé tenné, hogy csatlakozzék ehhez az együtteshez Ezzé' a törekvés­sel kapcsolatban Ben Bella al­gériai kormánya még nem fog­lalt állást. Irakban a kommunistaellenes üldözési kampány tovább fo­lyik, a demokratikus érzelmű politikusokon végrehajtották a halálos ítéleteket. Ezzel egy időben Szíriában is hasonló ellenforradalmi kampány kezd kibontakozni, a damaszkuszi utcákon már szirénázó rendőr­autók száguldanak, hajszát kezdtek a kommunisták és más haladó erők ellen. és fenekestül forgatták fel a politikai pártállásokat. Képzel­jük csak, Jaques Soustelle, az algériai fasiszta, terrorista or­ganizációnak, az OAS-nek szel­lemi mozgatója, — fasisztának bélyegzi De Gaullet, a nacio­nalisták — ultra-nacionalistá­nak, a konzervatívok pedig feudálisnak, történelmileg visszamaradtnak nevezik. De Gaulle leghűségesebb követői még valahogy lenyelték azt a keserves falatot, hogy a tábor­nok a Közös Piacból kirekesz­tett Angliát Spanyolországgal szeretné helyettesíteni. Ami azonban végleg felbolygatta lelki egyensúlyukat, az a Pá- rizs-Bonn tengely létesítése volt, amely valójában Anglia ellen irányul, — az ellen az Anglia ellen, amely a józanul gondolkodó franciák szemében mégis sokat tett a nácizmus legyőzésére. Ro Március 7-én a Kremlben értekezletre jöttek össze a kulturális dolgozók és a művészek, hogy kicseréljék tapasztalataikat, és megvitassák az irodalom, valamint a művészet prob­lémáit. Az értekezleten részt vett N. Sz. Hruscsov elvtárs, valamint a párt és a kormány vezető képviselői is. Felszólaltak Leonid Iljicsov, Petrus Brovka, Mihail Solohov, Mihail Romm, Grigorij Csuhraj és mások. Képünkön az értekezlet résztvevőit látjuk. Társadalmi áram Besötétedett. Az utókal­kuláción egymagában túl­órázó Kapcsoné meg gyúj­totta az asztali lámpát. Egyre lankadtabban tekerte a szorzógépet — s gyomrá­nak erélyes kordulása arra figyelmeztette, hogy fogy­tán az energiát szolgáltató kalóriája. Kicsomagolta hát divatos, hajókoffer nagyságú, reti- küljéböl a magával hozott szalonnát, kenyeret és meg­térített magának az íróasz­talon, a félig kész kimuta­tások tetején. , Éppen fél­úton volt nyitott szája felé az. első falat, amikor pillan­tása a sarokban heverő vil- lanyrezsóra esett. Ejnye, milyen jó volna sült szalonnát enni! A sült szalonna készíté­sének minden feltétele ad­va van: nyers szalonna, vil- lanyrezsó, kislábos. Föltette a villanyrezsót az asztalra, dugójával pedig megcélozta a konnektort — amikor pillantása az ab­lakra esett. Odakint vaksötét volt, de idebent sasszem-világos. Kintről öt akárki jól meg­figyelheti! Megigazította a haját. Aztán arra gondolt, hogy ö most lopni készül. Ára­mot. Ha a társadalom ára­mával süli meg a maga maszek szalonnáját, ez lo­pás, kétségtelen. 22 órakor, amikor hazamegy, a por­tásnő megtapogatja majd és gyanútlanul kiengedi — nem is sejtve, hogy a gyom­rában ki tudja, hány kilo­wattóra áramot csempész ki. Igaz, máskor is használta már itt ezt a rezsót, egy­szer lecsót is főzött rajta, de az nappal volt, kívülről nem láthatták meg. Kezében a villanyrezsó dugójával, kissé eltűnődött a lelkiismeret furcsaságain. Na jó, jó, nem muszáj ezt a szalonnasütést ilyen szigorúan elbírálni. Utóvég- re a sült szalonnát ő eszi meg, nem egy kapitalista; abból keletkezik benne az energia, amivel mindjárt tekeri majd a szorzógépet három túlórahosszat, hogy kiszámítsa a társadalom számára oly fontos utókal­kulációs adatokat! Az osz­tályvezető köpenye a foga­son mintha szemrehányóan csóválta volna a gallérját. Igen, nyers szalonna ener­giával is épp oly jól lehet dolgozni... Viszont a szalonnából sü­tés közben kisül a zsír, így kevésbé hizlal. És a társa­dalomnak is érdeke, hogy ö karcsú maradjon, mert akkor fürgébben tud adato­kat termelni. Ez az ellenérv hatott. Ügy érezte, meghal, Ha tíz per­cen belül nein tunkolhat a sült szalonna zsírjába. Le­tette a rezsót az iratszek­rény mögé, hogy kintről az ablakon át ne láthassák és ott, a vállalati villanyszám­la terhére megsütötte a szalonnáját. Vacsora után elbágyadt. A lelkiismerete újra meg­szólalt: vajon mennyi ára­mot fogyasztott ? 22 óráig kapta a túlóra­utasítást, tehát még két óra hosszat itt lesz. Ennyi idő alatt rengeteg áramot lehet visszaspórolni a vál­lalatnak. Leoltotta a villanyt, az asztalra borult és elszende- redett. DUNAI FERENC Európa egyik legelmaradot­tabb országa Görögország. Az ókori Hellász kultúrája éppen a jelenlegi Görögországban merült feledésbe A társadalmi viszonyok pedig szinte ókoriak. A szocialista tábor ifjúsága keveset tud Görögországról, hisz a hatalom jelenlegi birto­kosainak az az érdeke, hogy bűnös üzelmeikről minél ke­vesebb szivárogjon ki. A késve és kerülő úton érkező hírek azonban megdöbbentőek. Nincs szabályozva a munka­idő. óriási az analfabetizmus, nem fejlődik az ipar, elhanya­golt a népegészségügy, nagy a munkanélküliség, brutális a rendőri terror. Jellemző az egykor oly dicső ország jelen­legi siralmas állapotára, hogy 1953-tól 1960-ig 360 000, 1961- ben 60 000, 1962-ben pedig több mint 100 ezer fiatal ván­dorolt el az országból. Természetesen a görög ifjú­ság nem nyugszik mindebbe bele. Harcol, szervezkedik és készül a jövőre, amikor meg­szabadul minden elnyomástól. A Görög Kommunista Párt megalakulásának első napjától kezdve egyik legfontosabb fel­adatának tekintette, hogy lét­rehozza a görög ifjúságnak a párthoz eszmeileg kapcsolódó önálló, politikai tömegszerve­zetét. A huszas években már rpegalakult a Görög Kommu­nista Ifjúsági Szövetség (OK­NE). Ez a szövetség lelkesen A görög ifjúság küzdelmes útja támogatta a munkásosztály igazi képviselőjét, a kommu­nista pártot. A görög ifjúság az OKNE vezetésével mindenkor részt vett a sztrájkokban, a tünte­tésekben és a munkásosztállyal együtt, közösen küzdött a fa­sizmus ellen. Már a huszas évektől kezdve a görög ifjúsá­gi mozgalom harcol a nép jobb és boldogabb életének megte­remtéséért, a munkaidő szabá­lyozásáért és jobb munkakö­rülményeinek megteremtésé­ért. 1925-ben az OKNE vezeté­sével az ifjúság nagy jelentő­ségű háború- és imperialista­ellenes harcokat vív. 1935-ben Athénben, hatal­mas diáktüntetés zajlott le, amely 40 napig tartó sztrájkká fejlődött. A diákok követel­ték, hogy szüntessék be a rendőri önkényuralmat, az egyetem részesüljön mentelmi jogban és javítsák meg a ta­nulóifjúság életkörülményeit. Metaxes fasiszta diktatúrája idején jelentős harcokat vív­tak a fehérterror ellen. 1937- 38-ban Szalonikiben, Athén­ben, Voloszban, Janinában és más városokban zajlottak le harcos tüntetések és felvonu­lások a fasiszta diktatúra el­len. 1941 a görög nép és ifjúság számára nehéz időket, sötét napokat hozott. Hitler csapatai megszállták Görögország terü­letét, és ezzel bekövetkezett az ország teljes leigázásának tragikus eseménye. A hitleris­ták a görög fasisztákkal közö­sen betiltották a munkás, és ifjúsági szervezeteket. Meg­kezdték a hazafiak üldözését, bebörtönzését, internálását és meggyilkolását. A görög ifjú­ság nem félt a fasiszták aljas módszereitől, nem tette le a fegyvert, hanem lelkesedéssel harcolt a rablók ellen. 1941. május 30-án két fiatalember, Manolisz Glezosz és Szántasz Lakisz, az Akropoliszról levet­ték és eltépték a hitleristák zászlaját s ezzel elkezdődött a görög nemzeti ellenállás. 1942-ben a görög partizánok felrobbantották a stratégiai szempontból fontos georgopo- támoszi hadihidat, s így a né­metek hosszú heteken keresz­tül nem tudták irányítani rab­ló seregeiket a közép-keleti frontra. A fiatalok éjjel-nap­pal röplapokkal árasztották el a lakott területeket, fegyvere­ket szereztek, irtották az el­lenséget és fontos katonai ob­jektumokat támadtak meg. Az 1943-as híres athéni tün­tetésen is megmutatta a gö­rög nép, hogy nem akar har­colni a Szovjetunió népéi el­len. Ez a harcos tüntetés megakadályozta a hitleristákat abban, hogy görög egységeket küldhessenek a Szovjetunió el­len. Ebben a harcban az ifjú­ság is nagy tetteket hajtott végre. Egy fiatal lány, Sztat- hopulu a németekkel való ösz- szetűzésben elébe ugrott az egyik harckocsinak és hősi ha­lált ,halt. A dolgozó nép, az ifjúság, különösen a diákok, 1944-ben a decemberi véres események idején hősies har­cot vívtak az angol imperialis­ta beavatkozás ellen. 1943. február 23-án forduló­pont következett be a görög ifjúsági mozgalomban is. Meg­alakult az Össz-görögországi Egységes Ifjúsági Szervezet (EPON). Addig sok ifjúsági szervezet működött, az ifjú­sági mozgalom nem volt egy­séges. A párt kezdeményezésé­re több mint tíz ifjúsági szer­vezet alakította meg az EPON-t. Az új szervezet fel­hívására a fiatalok ezrei ön­ként léptek be az ELASZ-ba (Görög Népi Felszabadító Had­sereg). Bátran támadták az ellensé­get, ha kellett, életüket is fel­áldozták a szabadságért. Az EPON a fiatalságot in­ternacionalizmusra, politikai öntudatra, öntudatos fegye­lemre, s önerejébe vetett hit­re nevelte.. A görög nép és az ifjúság hosszú és nehéz harcok után kiűzte a német megszállókat, és kivívta a szabadságot. A re­akciós erők azonban — a kül­ső imperialisták segítségével — kezükbe ragadták a hatal­mat, és újból sötét napok kö­vetkeztek a görög nép számá­ra. De az OKNE és EPON áldo­zathozatala nem volt hiába­való. A görög nép örökre szí­vébe zárta azokat a hősöket, akik a legdrágábbat, életüket adták a haza szabadságáért és függetlenségéért. A történe­lem lapjai is hűen őrzik a hő­sök emlékét, olyanokét, mint Ilektra Aposztolu és Hrísztosz Maltezosz, az OKNE rendíthe­tetlen vezére, akiket a fasisz­ták élve égették el, mint Kosz­tasz, Janopolusz, Nikiforidisz, Diamalisz, Beloiannisz és má­sok, akik életüket adták a ha­záért. A görög ifjúság ma is a néppel szoros egységben har­col a reakciós kormány nép- és nemzetellenes intézkedései ellen. 1952-ben a csendőrség tilalma ellenére virágokat he­lyeztek el Beloiannisz sírjánál. 1954-ben Peloniszoszban részt vettek a népellenes intézkedé­sek és a rendőri terror elleni harcban. Az utóbbi időben a válasz­tási csalásokkal újra hatalom­ra jutott Karamanlisz kormá­nya. újabb terrorhadjáratot indított a nép és a demokrati­kus erők ellen. Nem ritkaság, hogy a haladó lapok olvasóit is börtönbe zárják és durván bántalmazzák. A fasiszta ter­rorszervezetek a hatóságok védelme alatt állnak, és leg­többjük anyagi támogatást is kap. Az egyik ilyen szervezet például az úgynevezett „Diák­ság Nemzeti Szervezete“, amely többször szervezett vé­res verekedéseket a haladó ifjúsággal. Még mindig börtönben tart­ják azokat — a nemzeti ellen­állások hőseit —, akik a né­met megszállók ellen harcol­tak. Sok hazafit és ifjúsági vezetőt internáltak. Alkot­mányellenes közigazgatási rendszert vezettek be, amely a kormány politikai ellenfelei­nek megsemmisítése céljából szinte az egész országot kon­centrációs táborrá változtatta. Ilyen rendőri terror alatt küz­denek a haladó erők soraik egyesítéséért, a letartóztatások megszüntetéséért, a nép meg­maradt demokratikus jogainak védelméért. S ebben a nehéz harcban ma is tevékenyen vesz részt a gö­rög ifjúság.

Next

/
Thumbnails
Contents