Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-03-19 / 11. szám
I WATE R L O O 1963 (:Néhány percnyire attól a palotától. amelyben a Közös Piac utolsó döntő ülése folyt le, ' van Waterloo, Napóleon végső vereségének színhelye:) A londoni „Observer“ egy gigantikus De Gaullet ábrázol, kezében egy satnya, gyenge virággal. Alatta a felírás: „Az ideális Európa“. A kis virág is De Gaullera hasonlít. — A „Times“ De Gaullet a sivatagban, a francia trikolór árnyékában mutatja be, amint ostort pattogtat néhány izzadó és terhük alatt roskadozó alak felett, akik a közös piac öt országának fejeit jelképezik. Itt a felírás: „Alom a harmadik birodalomról“. ... Mi ez, nagyzási hóbort, szenilitás, vagy pedig egy katona nagyképűsége, elbizakodottsága, aki egy jövő politikai cél érdekében még mai elszigeteltségét is semmibe veszi? „Sok év óta — írja az Hu- manité, a francia kommunisták lapja — nem maradt a mi országunk ennyire magára hagyatva. A mai Franciaország még legközelebbi szomszédaitól is el van szigetelve, attól a „kis Európától", amelynek De Gaulle lett volna saját elképzelése szerint az új „Nagy Ká- rolya". A Párizs-Bonn tengely sok jogos nyugtalanságot keltett Olaszországban, a Benelux államokban és egyebütt. Franciaország — írja tovább az Humanité — a nagy vesztese ennek a politikának, amely nemzetközi kaDcsolatainkat annyira degradálta, hogy De Gaulle már Franco Spanyolországának kénytelen udvarolni". Idáig az Humanité. A brüsz- szeli tanácskozóterem, amelyben francia nyomásra elhatározták, hogy Angliát nem engedik részt venni az „Európai közös piacban“, úgyszólván csak kődobásnyira van a bra- banti síkságtól, amelyen egy ködös reggelen, 1815. június 18-án a Waterlooi csatát vívták. Itt vesztette el Napóleon az utolsó harcot, utolsó reményét, hogy Angliát sikerül távoltartania az európai kontinenstől és hosszú időre biztosítani a francia politika hegemóniáját Európa felett. Ma, oly közel az egykori csatamezőhöz, Franciaországot egy másik Waterloo érte, mert csak felületes szemlélők hihetik igazán, hogy a „Közös piac“ gyűlésének döntése Angliára nézve súlyos kudarcot jelent. A „vértanúság“ dicsfénye, melyet Anglia ily módon nyert, sokakkal elfelejteti, hogy 1957- ben a „Piac“ születése idején, Anglia inkább a domíniumok felé hajlott és csak az utolsó két évben fedezte fel, hogy szíve a „Közös piac“ felé húzza. Ma az európai és amerikai kritikusok ítéletei de Gaulle felett szinte megható egyöntetűségről tanúskodnak. Washingtonban Fulbright szenátor De Gaulle elmezavaráról beszél, Sandys, az angol gyarmatügyi miniszter úgy jellemzi a tábornokot, hogy „sajnálatra méltó tévedések áldozata, aki azt hiszi magáról, hogy ő Franciaország, Franciaország pedig Európa.“ A berlini „Volksblatt“ kivénhedt, desz- potikus tábornoknak nevezi de Gaullet, aki már nem (érti meg a huszadik századot. Végül Erhardt, nyugatnémet alkan- ceílár, úgy véli, hogy de Gaulle Európa sírásója. Nagyobb tárgyilagossággal és más szemszögből ír a .Közös piac“ válságáról a NDK-ban megjelenő „Neues Deutschland“ Kevesebb súlyt helyez a De Gaulle elleni személyes támadásra, mint inkább az előállt helyzet elemzésére. De Gaulle politikai baklövései mélységes zavart idéztek elő saját „csodálői“ körében Von Hassel nyugatnémet hadügyminiszter — a nácik lelkes védelmezője — azt követelte, hogy azonnal bocsássák el állásából dr Hessenauert, a kulturális ügyek megbízottját, mert az tiltakozni mert az ellen, hogy Dönitz Hitler-admi- rális a náci időszakról előadást tartson egy középiskolában. Képünkön Dönitz Geesthachtban előad egy iskolában. Röviden a külpolitikából AZ EGYSÉG ÉRDEKÉBEN Moszkvában a múlt szerdán közzétették azoknak a leveleknek a tartalmát, melyet a Szovjetunió Kommunista Pártja és Kína Kommunista Pártja Központi Bizottságai váltottak egymással. A Szovjetunió Kommunista Pártja javasolja kétoldali tárgyalások megkezdését. A SZKP* KB levele leszögezi. hogy e találkozó fontosságára való tekintettel, valamint remélve, hogy a tárgyalások meghozzák a kellő eredményt, fontos lenne, ha a megbeszélések magas szinten történnének. Ezzel a javaslattal Kína Kommunista Pártja Központi Bizottsága is egyetért. Ez a levélváltás reménynyel tölti el a világ kommunista és munkásmozgalmát, hogy az eddig fennálló ideológiai ellentéteket kiküszöbölik. * * *■ A GENFI LESZERELÉSI ÉRTEKEZLETEN a tárgyalások egy helyben topognak és egyelőre nem látni a kiutat sem. A Nemzetek Palotájában kiätákúlť légkörről ' a: nyugati hírügynökségek borúlátó képet festenek. Az AFP felhívta a figyelmet Kurka csehszlovák külügyminiszter-helyettes hétfő délelőtti kijelentésére, amely szerint „nincs értelme légüres térben folytatni a vitát.“ A semleges országok erőfeszítéseket tesznek, hogy legalább a nukleáris robbantási kísérletek megszüntetésének ügyét mozdítsák ki a holtpontról. Emlékiraton dolgoznak, amelyet az érdekelt hatalmak elé kívánnak terjeszteni. A memorandum elkészítése azonban hosszabb időt vesz igénybe, mert az el nem kötelezett országok politikusainak naponta érintkezésbe kell lépniük kormányukkal. A leszerelés vonatkozásában figyelmet érdemel még Rusk amerikai külügyminiszter nyilatkozata, amelyet a szenátus külügyi bizottságában tett az „atomcsendről“. Rusk mindenekelőtt arról igyekezett meggyőzni a Kennedy-kormány republikánus ellenzékét, hogy az Egyesült Államoknak nein jelent katonai hátrányt az atomcsend létrejötte, de eközben azt a figyelemre méltó kijelentést tette: „Az atomkísérletek korlátlan folytatása jelentősen növelné annak valószínűségét, hogy mind több és több ország az atomklub tagságára törekednék.“ * * * A KÖZÉP-KELETEN mind jobban kirajzolódni látszik a fejlemények iránya, az' a törekvés, hogy az egymás után lezajlott katonai puccsokat követőben nasszerista arab tömböt teremtsenek. A szíriai kormány elhatározta, hogy kormányküldöttséget indít az Egyesült Arab Köztársaságba, Irakba, Jemenbe és Algériába. Ugyanakkor Bagdadból a Szíriái katonai vezetőknek olyan sugalmazott tanácsokat adnak, hogy állítsák helyre uniójukat Kairóval, mert ez később Irak számára is lehetővé tenné, hogy csatlakozzék ehhez az együtteshez Ezzé' a törekvéssel kapcsolatban Ben Bella algériai kormánya még nem foglalt állást. Irakban a kommunistaellenes üldözési kampány tovább folyik, a demokratikus érzelmű politikusokon végrehajtották a halálos ítéleteket. Ezzel egy időben Szíriában is hasonló ellenforradalmi kampány kezd kibontakozni, a damaszkuszi utcákon már szirénázó rendőrautók száguldanak, hajszát kezdtek a kommunisták és más haladó erők ellen. és fenekestül forgatták fel a politikai pártállásokat. Képzeljük csak, Jaques Soustelle, az algériai fasiszta, terrorista organizációnak, az OAS-nek szellemi mozgatója, — fasisztának bélyegzi De Gaullet, a nacionalisták — ultra-nacionalistának, a konzervatívok pedig feudálisnak, történelmileg visszamaradtnak nevezik. De Gaulle leghűségesebb követői még valahogy lenyelték azt a keserves falatot, hogy a tábornok a Közös Piacból kirekesztett Angliát Spanyolországgal szeretné helyettesíteni. Ami azonban végleg felbolygatta lelki egyensúlyukat, az a Pá- rizs-Bonn tengely létesítése volt, amely valójában Anglia ellen irányul, — az ellen az Anglia ellen, amely a józanul gondolkodó franciák szemében mégis sokat tett a nácizmus legyőzésére. Ro Március 7-én a Kremlben értekezletre jöttek össze a kulturális dolgozók és a művészek, hogy kicseréljék tapasztalataikat, és megvitassák az irodalom, valamint a művészet problémáit. Az értekezleten részt vett N. Sz. Hruscsov elvtárs, valamint a párt és a kormány vezető képviselői is. Felszólaltak Leonid Iljicsov, Petrus Brovka, Mihail Solohov, Mihail Romm, Grigorij Csuhraj és mások. Képünkön az értekezlet résztvevőit látjuk. Társadalmi áram Besötétedett. Az utókalkuláción egymagában túlórázó Kapcsoné meg gyújtotta az asztali lámpát. Egyre lankadtabban tekerte a szorzógépet — s gyomrának erélyes kordulása arra figyelmeztette, hogy fogytán az energiát szolgáltató kalóriája. Kicsomagolta hát divatos, hajókoffer nagyságú, reti- küljéböl a magával hozott szalonnát, kenyeret és megtérített magának az íróasztalon, a félig kész kimutatások tetején. , Éppen félúton volt nyitott szája felé az. első falat, amikor pillantása a sarokban heverő vil- lanyrezsóra esett. Ejnye, milyen jó volna sült szalonnát enni! A sült szalonna készítésének minden feltétele adva van: nyers szalonna, vil- lanyrezsó, kislábos. Föltette a villanyrezsót az asztalra, dugójával pedig megcélozta a konnektort — amikor pillantása az ablakra esett. Odakint vaksötét volt, de idebent sasszem-világos. Kintről öt akárki jól megfigyelheti! Megigazította a haját. Aztán arra gondolt, hogy ö most lopni készül. Áramot. Ha a társadalom áramával süli meg a maga maszek szalonnáját, ez lopás, kétségtelen. 22 órakor, amikor hazamegy, a portásnő megtapogatja majd és gyanútlanul kiengedi — nem is sejtve, hogy a gyomrában ki tudja, hány kilowattóra áramot csempész ki. Igaz, máskor is használta már itt ezt a rezsót, egyszer lecsót is főzött rajta, de az nappal volt, kívülről nem láthatták meg. Kezében a villanyrezsó dugójával, kissé eltűnődött a lelkiismeret furcsaságain. Na jó, jó, nem muszáj ezt a szalonnasütést ilyen szigorúan elbírálni. Utóvég- re a sült szalonnát ő eszi meg, nem egy kapitalista; abból keletkezik benne az energia, amivel mindjárt tekeri majd a szorzógépet három túlórahosszat, hogy kiszámítsa a társadalom számára oly fontos utókalkulációs adatokat! Az osztályvezető köpenye a fogason mintha szemrehányóan csóválta volna a gallérját. Igen, nyers szalonna energiával is épp oly jól lehet dolgozni... Viszont a szalonnából sütés közben kisül a zsír, így kevésbé hizlal. És a társadalomnak is érdeke, hogy ö karcsú maradjon, mert akkor fürgébben tud adatokat termelni. Ez az ellenérv hatott. Ügy érezte, meghal, Ha tíz percen belül nein tunkolhat a sült szalonna zsírjába. Letette a rezsót az iratszekrény mögé, hogy kintről az ablakon át ne láthassák és ott, a vállalati villanyszámla terhére megsütötte a szalonnáját. Vacsora után elbágyadt. A lelkiismerete újra megszólalt: vajon mennyi áramot fogyasztott ? 22 óráig kapta a túlórautasítást, tehát még két óra hosszat itt lesz. Ennyi idő alatt rengeteg áramot lehet visszaspórolni a vállalatnak. Leoltotta a villanyt, az asztalra borult és elszende- redett. DUNAI FERENC Európa egyik legelmaradottabb országa Görögország. Az ókori Hellász kultúrája éppen a jelenlegi Görögországban merült feledésbe A társadalmi viszonyok pedig szinte ókoriak. A szocialista tábor ifjúsága keveset tud Görögországról, hisz a hatalom jelenlegi birtokosainak az az érdeke, hogy bűnös üzelmeikről minél kevesebb szivárogjon ki. A késve és kerülő úton érkező hírek azonban megdöbbentőek. Nincs szabályozva a munkaidő. óriási az analfabetizmus, nem fejlődik az ipar, elhanyagolt a népegészségügy, nagy a munkanélküliség, brutális a rendőri terror. Jellemző az egykor oly dicső ország jelenlegi siralmas állapotára, hogy 1953-tól 1960-ig 360 000, 1961- ben 60 000, 1962-ben pedig több mint 100 ezer fiatal vándorolt el az országból. Természetesen a görög ifjúság nem nyugszik mindebbe bele. Harcol, szervezkedik és készül a jövőre, amikor megszabadul minden elnyomástól. A Görög Kommunista Párt megalakulásának első napjától kezdve egyik legfontosabb feladatának tekintette, hogy létrehozza a görög ifjúságnak a párthoz eszmeileg kapcsolódó önálló, politikai tömegszervezetét. A huszas években már rpegalakult a Görög Kommunista Ifjúsági Szövetség (OKNE). Ez a szövetség lelkesen A görög ifjúság küzdelmes útja támogatta a munkásosztály igazi képviselőjét, a kommunista pártot. A görög ifjúság az OKNE vezetésével mindenkor részt vett a sztrájkokban, a tüntetésekben és a munkásosztállyal együtt, közösen küzdött a fasizmus ellen. Már a huszas évektől kezdve a görög ifjúsági mozgalom harcol a nép jobb és boldogabb életének megteremtéséért, a munkaidő szabályozásáért és jobb munkakörülményeinek megteremtéséért. 1925-ben az OKNE vezetésével az ifjúság nagy jelentőségű háború- és imperialistaellenes harcokat vív. 1935-ben Athénben, hatalmas diáktüntetés zajlott le, amely 40 napig tartó sztrájkká fejlődött. A diákok követelték, hogy szüntessék be a rendőri önkényuralmat, az egyetem részesüljön mentelmi jogban és javítsák meg a tanulóifjúság életkörülményeit. Metaxes fasiszta diktatúrája idején jelentős harcokat vívtak a fehérterror ellen. 1937- 38-ban Szalonikiben, Athénben, Voloszban, Janinában és más városokban zajlottak le harcos tüntetések és felvonulások a fasiszta diktatúra ellen. 1941 a görög nép és ifjúság számára nehéz időket, sötét napokat hozott. Hitler csapatai megszállták Görögország területét, és ezzel bekövetkezett az ország teljes leigázásának tragikus eseménye. A hitleristák a görög fasisztákkal közösen betiltották a munkás, és ifjúsági szervezeteket. Megkezdték a hazafiak üldözését, bebörtönzését, internálását és meggyilkolását. A görög ifjúság nem félt a fasiszták aljas módszereitől, nem tette le a fegyvert, hanem lelkesedéssel harcolt a rablók ellen. 1941. május 30-án két fiatalember, Manolisz Glezosz és Szántasz Lakisz, az Akropoliszról levették és eltépték a hitleristák zászlaját s ezzel elkezdődött a görög nemzeti ellenállás. 1942-ben a görög partizánok felrobbantották a stratégiai szempontból fontos georgopo- támoszi hadihidat, s így a németek hosszú heteken keresztül nem tudták irányítani rabló seregeiket a közép-keleti frontra. A fiatalok éjjel-nappal röplapokkal árasztották el a lakott területeket, fegyvereket szereztek, irtották az ellenséget és fontos katonai objektumokat támadtak meg. Az 1943-as híres athéni tüntetésen is megmutatta a görög nép, hogy nem akar harcolni a Szovjetunió népéi ellen. Ez a harcos tüntetés megakadályozta a hitleristákat abban, hogy görög egységeket küldhessenek a Szovjetunió ellen. Ebben a harcban az ifjúság is nagy tetteket hajtott végre. Egy fiatal lány, Sztat- hopulu a németekkel való ösz- szetűzésben elébe ugrott az egyik harckocsinak és hősi halált ,halt. A dolgozó nép, az ifjúság, különösen a diákok, 1944-ben a decemberi véres események idején hősies harcot vívtak az angol imperialista beavatkozás ellen. 1943. február 23-án fordulópont következett be a görög ifjúsági mozgalomban is. Megalakult az Össz-görögországi Egységes Ifjúsági Szervezet (EPON). Addig sok ifjúsági szervezet működött, az ifjúsági mozgalom nem volt egységes. A párt kezdeményezésére több mint tíz ifjúsági szervezet alakította meg az EPON-t. Az új szervezet felhívására a fiatalok ezrei önként léptek be az ELASZ-ba (Görög Népi Felszabadító Hadsereg). Bátran támadták az ellenséget, ha kellett, életüket is feláldozták a szabadságért. Az EPON a fiatalságot internacionalizmusra, politikai öntudatra, öntudatos fegyelemre, s önerejébe vetett hitre nevelte.. A görög nép és az ifjúság hosszú és nehéz harcok után kiűzte a német megszállókat, és kivívta a szabadságot. A reakciós erők azonban — a külső imperialisták segítségével — kezükbe ragadták a hatalmat, és újból sötét napok következtek a görög nép számára. De az OKNE és EPON áldozathozatala nem volt hiábavaló. A görög nép örökre szívébe zárta azokat a hősöket, akik a legdrágábbat, életüket adták a haza szabadságáért és függetlenségéért. A történelem lapjai is hűen őrzik a hősök emlékét, olyanokét, mint Ilektra Aposztolu és Hrísztosz Maltezosz, az OKNE rendíthetetlen vezére, akiket a fasiszták élve égették el, mint Kosztasz, Janopolusz, Nikiforidisz, Diamalisz, Beloiannisz és mások, akik életüket adták a hazáért. A görög ifjúság ma is a néppel szoros egységben harcol a reakciós kormány nép- és nemzetellenes intézkedései ellen. 1952-ben a csendőrség tilalma ellenére virágokat helyeztek el Beloiannisz sírjánál. 1954-ben Peloniszoszban részt vettek a népellenes intézkedések és a rendőri terror elleni harcban. Az utóbbi időben a választási csalásokkal újra hatalomra jutott Karamanlisz kormánya. újabb terrorhadjáratot indított a nép és a demokratikus erők ellen. Nem ritkaság, hogy a haladó lapok olvasóit is börtönbe zárják és durván bántalmazzák. A fasiszta terrorszervezetek a hatóságok védelme alatt állnak, és legtöbbjük anyagi támogatást is kap. Az egyik ilyen szervezet például az úgynevezett „Diákság Nemzeti Szervezete“, amely többször szervezett véres verekedéseket a haladó ifjúsággal. Még mindig börtönben tartják azokat — a nemzeti ellenállások hőseit —, akik a német megszállók ellen harcoltak. Sok hazafit és ifjúsági vezetőt internáltak. Alkotmányellenes közigazgatási rendszert vezettek be, amely a kormány politikai ellenfeleinek megsemmisítése céljából szinte az egész országot koncentrációs táborrá változtatta. Ilyen rendőri terror alatt küzdenek a haladó erők soraik egyesítéséért, a letartóztatások megszüntetéséért, a nép megmaradt demokratikus jogainak védelméért. S ebben a nehéz harcban ma is tevékenyen vesz részt a görög ifjúság.
