Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-03-19 / 11. szám

I

„Veronika“: Csipke anyagjához az 1. modellt terveztük. A csipkét együtt varrjuk fehér tafttal a nyaknál és a szoknya aljánál pedig a csipkét cak- kokban kivágjuk, s csak a taft látszik. Az öv és az övét díszítő rózsa is a fehér taftból készül®A fehér szövetből kicsit keveset vett, ezért egészen sima ruhát terveztünk, a szoknyán egy le vasalt hajtással, amely fölött a keskeny öv masnira kötődik. A kabátka egyenes, a nyaknál keskeny álló pánttal. (A kabátkát vékony fehér selyemmel bélel- tesse ki.) A koszorút semmi esetre se viselje, a kompiéhoz kalap vagy turbán illik.

„Nem tudok választani HP“:

A hosszú menyasszonyi ruha nem közkedvelt, mert nem praktikus, ezért mi is rövid ruhát ajánlunk. Fehér bársonyból csináltassa, mert tavasszal még elég hűvös van. A ruha szabása princesz, lefelé erősen bővülő, a bal oldalon három ráncban összefogva, lefelé elkerekítve. A keletkezett nyílásba fehér szilonból egy dúsan redőzött részt szabunk, s alája fehér Uftot dolgozunk,'

hogy ne látsszon át. A fél ' _

masni a bársonyból készül.

„Košice — Nitra“: Az esküvői kompiéra fehér szövet lenne a legalkalmasabb. Kívánsága szerint a ruhát süllyesztett csípővonallal terveztük. A csípővonalon körül egy pántot vezetünk, a szoknya két szem- beránca felett egy-egy masnival (saját anyagjából). A köpeny szabása lefelé enyhén bővülő, a nyaknál kétoldalt 2-2 ékalakban tűzött varrás díszíti. A bélés vékony selyem.

„Tavaszi égbolt“: Fehér szövetet vegyen, mert szintén kompiét ajánlunk az esküvőre. A modellt április 1-én megjelenő számunkban közöljük.

m

Bár még csak kora tavasz van, „ízelítőül“ egy nagyon szép nyári kalapot mutatunk be. Amint látjuk, a nagy karimás kalapok ismét divatba jönnek.

A

z annyiig várt tavaszi napsugaraktól csak azok rettegnek, akiknél a napsugarakkal együtt a szeplők is megjelennek. Sok a tanácsot kérő levél, hogyan lehet védekezni a szeplők ellen?

Nos, a legegyszerűbb védekezés, ha teljesen elkerüljük a napot. Ez talán lesújtó válaszként hatna, ha valóban ezt tanácsolnánk. Erről azonban szó sincs, ez csak megállapítás. A napfény egészséges és az emberi szervezetre nézve szükséges is, kár lenne óvakodni tőle s ezenkívül hányán dolgoznak a szabadban, márpedig ez esetben a nap elkerülhetetlen.

M

it kell tehát mégis tenni? A védekezést kora tavasszal kell kezdeni. Valahányszor a napra megyünk, kenjük be arcunkat fényvédő krémmel (krém proti pehám). Ez a fényvédő anyagokat tartalmazó krém „átszűri" a napfényt, mégpedig úgy, hogy barnító sugarait nem engedi át Természetes, hogy az ilyen védekezés nem használ mindenkinek s nem is egyforma mér„MARIENKÄK“. Nem tudjuk, síznek-e, így pontos összeállítást nem tudunk adni. Sinad- rágot (šponovky) azért mindenesetre jó lenne vinni, de ha nincs, úgy hosszú nadrággal pótolják. Ehhez egy jó meleg, vastag kötésú sportpulóvert, flanellblúzt, hosszúujjú ingblúzt vigyenek és igen praktikus lenne hozzá a most any- nyira divatos mellény is. Ehhez az együtteshez jó lenne egy 3/<-s vagy 5/6-os hosszúságú kabát (ballon is lehet) tcddy vagy szőrme béléssel. Ezenkívül jól jön egy sportszoknya, (lehet kockás) hozzá könnyebb pulóverrel (viselhető legyen hozzá a mellény és a blúz is), egy jó szövetruha, vagy helyette is szoknya (de nem túl sportos) és blúz Amennyiben van kisestélyijük, a szövetruha sportos is lehet, de ha nincs, egyszínű szövet legyen, amiben táncolni is mehetnek. Meleg cipő (sportcipő) és egy pár magassarkú szükséges, továbbá meleg sapka-kesztyű-sál, kendő és napszemüveg.

fékben Túl sok szeplő esetében orvoshoz is fordulhatunk, gki hámlasztássa' sikerrel kezelheti, keveset viszont házi módszerekkel is eltávolíthatunk.

I

gen jó módszer a következő: 2 dkg friss petrezselymet egy liter vízben felfőzünk leszűriük s ezzel a folyadékkal naponta kétszer ecseteljük arcunkat Vagy: citromot vékony szeletekre vágunk és 5-10 per:re maszksze- rűen beborítjuk vele arcunkat. Ugyancsak jót tes’ az uborkalé rendszeres alkalmazása is.

S végül, „Barátságos arcot kérek“, „Március 11.“, „Tavasz“, „Erika“ „Kék nefelejcs“ és „Egy szőke kislány" jeligéjű olvasóinkhoz annyit, hogy a szeplő nem csúnyít, sőt, fiatalossá teszi az arcot, nem kell miatta kétségbe esni. („Kék nefelejcs"-nek ajánljuk, kezeltesse arcát kozmetikussal.)

Dovzsenko

H

ä

£

a

Alekszander Dovzsenkot nem kell külön bemutatni olvasóinknak. Neve szorosan összefügg azokkal a nagy sikerekkel, amelyeket a szovjet kinematográfia az 1920-30-as évek derekán ért el. Útját a következő filmsikerek jelzik: Arzenál. (1929) Föld (1931). További alkotásai már nem arattak sikert, s amint hivatalos életrajza kihangsúlyozta, „további működésére nagy kihatással voltak — az 1935-56-os években a J. V. Sztálinnal folytatott személyes beszélgetései.“ A Scsorsz- film befejezése után Dovzsenko már csak dokumentumfilmeket forgatott (különösen a háborús években) és a prózaírásnak szentelte magát. A Virágzó élet című szövegkönyve alapján 1948-ban már csak egyetlen egy filmet forgatott — amelynek eredetiben Micsurin volt a címe. Dovzsenko naplófeljegyzései, amelyeket most a Dnyepro című ukrán lap hozott nyilvánosságra, valóban beszédes dokumentumok. A legmeggyőzőbbek, a szövegek hitelessége — a keltezés. Már csak azért is, mert tudjuk, hogy Dovzsenko nem élte meg a rehabilitálását.

1945. JÚNIUS 14.

A nemzet egy bizonyos időben csak egy szférában érhet el nagy teljesítményeket. Ha nincsenek költői — akkor vannak generálisai és hadvezérei. Más idők szülik a művészeket, más idők a bölcs és erős ritka kivételes egyéniségeket. De annak, aki a művészetnek akarja szentelni magát, annak aztán a szokottnál is becsületesebbnek kell lennie.

JÚLIUS 27.

Kedves Sztálin elvtárs mégha isten is lenne, nem hinném el Önnek, hogy nacionalista vagyok, akit piszkítani és sértegetni kell. Hogyha nem érzek a világ egyetlen nemzetével szemben sem gyűlöletet, sem pedig megvetést, egyetlen nemzetnek sem irigylem szerencsés sorsát, jólétét és azokat a megtiszteléseket, amelyekben részesül — vagy talán a saját nemzetünk iránt érzett szeretet lenne a nacionalizmus?

Vagy talán a harc a bürokraták és a szőrszálhasogatók korlátoltsága ellen, vagy pedig az, hogy a művész népe szenvedése láttán nem tudja visszatartani a könnyeit — ez lenne talán a nacionalizmus? Miért tette olyan gyötrelmessé az életemet? Miért fosztott meg minden örömtől? Miért taposta sárba a nevemet?

Mindennek ellenére megbocsátok. Megbocsátok, mert én népem részecskéje vagyok és így nagyobb vagyok, mint Ön. Mégha a legkisebb is vagyok a legkisebbek között, megbocsátom az Ön jelentéktelenségét és rosszaságát. Mert Ön is tökéletlen, mégha az emberek imádkoznak is Önhöz.

(MÄNIA) Mindannyian a funkciókat áhítozzák. Halálomig nem értem meg sóvárgásukat. Mert mi lehet jobb a konkrét munkánál, annál, hogy tudunk konkrét értékeket alkotni a társadalom számára?

NOVEMBER 24.

(TÖREDÉK EGY KÉSZÜLŐ KÖNYVBŐL)

Sokáig azon törték a fejüket, hogy mi történjen velem. A végén a falunkban a kulturális ügyosztály vezetőjévé neveztek ki. így lett belőlem köztisztséget betöltő személy. Egyet-mást betiltottam, például a Megszólalt a kakukkmadár című dalt és más dalokat is. Egyes dalokat azért tiltottam be, mert nacionalisták, más dalokat pedig egyszerűen csak azért, mert nem tetszettek nekem. Sokszor olyan dalokat is betiltottam, amelyek se nem osztottak, se nem szoroztak, dehát jsz embernek vigyázállásba kell helyezkedni a művészet előtt. Betiltottam csapot-papot, a népi hímzéseket stb. Minden ment, mint a karikacsapás. Érzem, mindenki azt hiszi, mennyire kiösmerem magam a művészetekben. Hiszen felettes szerv vagyok. Azután már beleszoktam. A dicsőség a fejembe szállt és egyszercsak rádöbbentem, hogy milyen aljas gazember is vagyok. Odaveszett a jellemem és a bátorságom. Amikor senki meg se mukkant, akkor aztán alaposan odamondogattam az embereknek, csapkodtam a telefon- kagylóval, hangosan ásítottam. Mit tegyek? Irányítok, betiltok, engedélyezek, ordítozok

és elutasítok. És mindez nagyszerűen megy. „Vezető funk- cionáríVis volt és ezért a művészetekhez közülünk a legjobban értett.“

DECEMBER 9.

Az egyetlen szocialista ország vagyunk a világon, ahol az a szó, hogy „értelmiségi“ (valamikor) sértésnek hangzott. Nálunk meghonosodott az a fogalom: rothadó értelmiség. Emellett a mi értelmiségünk sohasem rothadozott. Ellenkezőleg lelkes, önzetlen és haladó volt; rothadozó a polgárság volt és még a mai napig bűzlik.

Jelenleg az értelmiséget az a megtiszteltetés érte. hogy a munkások és a parasztok után a harmadik helyre került. Nagyszerű beosztás: ezt mondom magamban, ember, ne feledkezz meg arról: a legmagasabb célod a harmadik hely legyen, a legmagasabb a legméltóbb, a leghaladóbb.

Értelmiségi, szeresd ezt a szót és váljék jelszavaddá. Mert nem létezhet ott öröm, ahol nem létezik értelmiség, ahol mellőzik, alacsonyabbren- dűnek tekintik, képmutatásra kényszerítik vagy elnyomják. Hiszen a nagy igéket a kőtáblákra értelmiségiek keze írta, Marx, Engels és Lenin.

DECEMBER 16.

Tizenöt éven keresztül orcám verejtékében műveltem meg a közös földet, mint a saját 'tulajdonomat. Nem takarékoskodtam sem idővel, sempedig erőmmel, hosszú éjszakákon át nem aludtam. Állandóan azon törtem a fejem, mit tegyek, hogy a termés még gazdagabb legyen. És sikerült. Földemen súlyos kalászba szökkent a gabona, megtermett az alma, volt bőven méz azok örömére, akik enni akartak.

Egyszer azonban rossz volt a termés. Lehet, hogy rosszul vetettem el a magot, rosszul szántottam fel a földet, vagy helytelen imádságba fogtam és ehhez még hozzájárult az is, hogy nagyon fájt a szívem és a fejem. Akkor az én verejtékkel áztatott földemre rossz emberek jöttek. A kiszáradt gyümölcsös közepén gyorsan emelvényt tákoltak össze, hasonlót a bitófához, hogy eltakarják szégyenüket, (egyesek a rosszaságukat és felfuvalkonaplójából

dottságukat) hangosan ezt kiáltották: „íme, ide nézzetek! Tizenöt éven keresztül becsapott bennünket. Félrevezetett minket a szép munkájával. A végén mégis csak rajta ütöttünk. A tizenhatodik évben megmutatta az igazi ábrázatát. Feszítsétek keresztre, keresztre vele! Gyűlöljétek, vessétek meg! A nagy isten nevében, atyánk nevében feszítsétek keresztre! Nem a mi nevünkben — nekünk nincs nevünk: a fegyvertárs nevében ..."

AZ EMBEREKRŐL. Az embereket aszerint ítéljük meg, hogy mit sikerült és nem aszerint, hogy mit nem sikerült elérniük. A harcos a hibáival együtt is harcos marad, de a légy hibái nélkül is mindig csak a csalatkozhatatlan légy marad.

1953. AUGUSZTUS 10.

Visszaemlékezem Berija ördögi arckifejezésére, amikor engem Sztálin elé idéztek, hogy feleljek azokért a helytelen elhajló mondatokért, amelyek — maga Sztálin szerint — belopakodtak az Ukrajna lángokban című forgató- könyvbe. Berija, mint egy rossz színész nagy szemeket meresztett rám és rám rivalít (a politbüró gyűlésén történt 1944 elején): Mi majd helyrecsavarjuk a fejed! Istenem, hányán akarták már helyrehozni a fejemet. „Ismerünk téged — mondta oktatólag N. Berija barátja, a szemét ugyancsak ellenségesen rámmeresztette és mutatóujjával megfenyegetett. — Sajnáltad a vezértől azt a tíz méter filmet. Még egy epizód-részletet se hagytál neki. Nem akartad ábrázolni a vezért. A büszkeség elcsavarta a fejedet. Most aztán megbűnhődsz ezért! Ho- gyon kell filmet forgatni? Hol marad a tehetséged? Most már a kalapod mellé tűzheted. Csináld ügy, ahogy én teszem: gondold azt, amit akarsz, de forgasd úgy, ahogy kell. itt egy kalapács, ott egy sarló . .. itt egy csillag ..."

Az első mester hozzálátott ahhoz, hogy megmutassa, hogyan kel! elhelyezni a sarlókat és a kalapácsokat. A szégyentől, keserűségtől és a gyűlölettől maid a föld alá süllyedtem. Amikor befejezte, akkor büszkén elém állt és megfenyegetett: na látod, legyen egy kis eszed. És most azt ajánlom, takarodj, hogy már ne is lássalak.

A VIRÁGZÓ ÉLET

Ah, hány éve kínlódok már az én Virágzó életemmel... Először elbeszélés formájában, később pedig mint színdarabot írtam meg. Kínlódtam vele, amikor színes filmet készítettem belőle, sokat nyögtem, szívrohamok és a tompa bürokratizmus miatt. S mikor már végre nagy nehézségek közepette elkészült, s a film már élni kezdett és örülni kezdtek a tökéletes sznobok is, fantasztikus, felfoghatatlan ködbe zuhantam, miközben a Nagyok művészeti tanácsán kiértékelték. Azután valahová elfutott vele a miniszter. Majd levetítették a Nagy Vezérnek. A Legnagyobb halandónak, — amióta csak áll a világ — és a Legmagaszto- sabb a munkámat elvetette.

1954. DECEMBER 23.

A művészi alkotás mindig valamiért vagy valami ellen harcol. Ne vezessük félre az olvasót. Amikor írtok, gondoljatok arra, hogy holnap már meghaltok és testamentumot írtok szeretett gyermekeitek számára. Ne féljetek a lelkesedéstől. Féljetek a hazugságtól és az elferdítésektől. A jó! megírt jelenetek sem takar ják el a mű ürességét. A gondolat azonban kibújik önmagától. Ha a regényben legalább két élő kifejezésben ellentétes alak szerepel. Olyan ez, mint a természeti törvény: elég, ha két fémlap egymáshoz ér — hideg és meleg — ahhoz, hogy Villamosság keletkezzék.

Jelenet az „Ukrajna lángokban “ című Dovzsenko filmből.

• A csehszlovák rádió pályázatot hirdetett, amelyben bármely ország állampolgára részt vehet. A pályázók jeladata olyan dal szerzése, amely a legjobban kifejezi a nemzetek közötti együttélés és barátság gondolatát.

• A Tyeatr (Színház) című szovjet folyóirat első számában két ismert szovjet szerző új darabját közli: Alekszej Arbuzovtól Valahol várnak rám címüt és Viktor Rozov Vacsora előtt című kétrészes vígjátékát.

© Münchenben előkerült hét rendkívül nagy értékű festmény, melyeket 1944- ben rabolták el fasiszta kalandorok a híres firenzei Uffizi képtárból. Az első két kép Kaliforniában került eiő egy kivándorolt német pincértől. A vizsgálat során kiderült, hogy Münchenben élő volt katonatársainál megvan a további öt festmény is, amelyeknek értékét ötmillió márkára becsülték. A müncheni rendőrség nem indította meg a bűnvádi eljárást, mert „az' ügy már elévült", és a pincér nevét sem közölték, mert az illető csak úgy vtdt hajlandó átadni a „hadfizsákmányt", ha „becsszóra" D megígérték neki, hogy nevi nem kerül nyilvánosságba. A képeket hazaszállítS'-ták Olaszországba. fa

© Tizedszer rendezik meg az idén Párizsban a nemzetközi színházi fesztivált a Nemzetek Színházában. A megnyitót máröius 27-én tartják a színházi világnap alkalmából. A ffesztiválra eddig 24 ország j színházai jelentették be részvételüket. Az előadásokat három sorozatra osztják: modern operák, balettek és nagy drámai szerzők ciklusára. Többek közt a következő drámai együttesek vesznek részt: a leningrádi Vígszínház, az angol Shhlcespeare Színház, az olasz De Filippo együttes, a mexikói Független Színház sí a New Yorki színészek stúdiója. Shakespeare, Moliére, Goethe, Kleist, Majakovszkij. Giraudoux, Rafael Alberti és mások művei kerülnek előadásra.

ÚJ IFJÚSÁG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja Megjelenik minden kedden. Kiadja a Smena a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesztőség és adminisztráció, Bratislava Pražská 9. — Telefon 445-41 — Postafiók 30 — Főszerkesztő Szőke József — Nyomta a Západoslovenské tlačiarne 01. Előfizetés egy évre 31.20 Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata, előfizetni lehet minden postán — Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza — A lapot külföld számára a Poštový Novinový Úrad útján lehet megrendelni. Címe: Praha 1. Jindŕišská ulica 14. — vývoz tlače. ‘ K—22*31112