Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-03-19 / 11. szám
Magas eszmeiségetHA ľó“ rI” 1 (Folytatás az 1. oldalról) . „A memoárinodalom kedvelői gyakran egy távol élő külföldi szemével írják le a tárgyalt időszak eseményeit, s ennek során leírnak olyan eseményeket is, amelyek va'óban távol álltak tőlük; mind az események lényegét, mind azok következményeit tekintve. Ám vannak nálunk olyan elvtársak és olyan ismert írók, művészek is, akik hbgy úgy mondjam, saját bőrükön érezték a sztálini önkény cseleke 'étéit és még azokban a rendkívül nehéz időkben sem békültek meg ezekkel a jelenségekkel, tiltakoztak és nyílt beadványokkal fordultak közvetlenül Sztálinhoz“, — mondotta Hruscsov, s ezzel kapcsolatban rámutatott arra. a két levélre, amelyet Mihail Solohov írt Sztálinnak (1933 tavaszán), tiltakozásul az abban az időben a Don mellett tapasztalt önkény ellen. Hruscsov idézte Solohov egyik levele^, valamint Sztálin válaszát. „Solohov, mint igazi bolsevik író, nem törődött bele a kirívó igazságtalanságba, sík- raszállt4az akkor történt jogtalanságok ellen, de Sztálin süket maradt Solohov figyelmeztetésével szemben, miként más bátor kommunisták hasonló nagyszámú jeladásával szemben is" — mondotta Hruscsov. Kijelentette, hogy „Sztálinnak a hatalommal való visszaéléseiről és az önkény tényei- ről csak halála után és Beri- jának — a párt és a nép esküdt ellenségének a kémnek és az aljas provokátornak — a leleplezése után értesültünk.“ OSZTÁLYÁLLÁSPONT A MŰVÉSZETBEN Hruscsov a továbbiakban nyomatékosan hangsúlyozta: „A szovjet író, művész, zeneszerző és minden alkotó ember legmagasabb kötelessége, hogy a kommunizmus építőinek soraiban legyen, tehetségével pártunk nagy ügyét szolgálja. harcoljon a marxizmus- leninizmus eszméjének diadaláért.“ Ezzel kapcsolatban Hruscsov újra visszatért Ilja Ehrenburg emlékirataira, az „Emberek, évek, életem“ című műre. Rámutatott, hogy a forradalom „nem jó kívánságokból, hanem Szigorú és éles harcból áll." Hja Ehrenburg közvetlenül nem vett részt a szocialista forradalomban, nyilvánvalóan a külső szemlélő álláspontjára helyezkedett. A művész előtt álló feladatok hazafias és pártos megértése nagyszerű példájának nevezte Hruscsov Mihail Solohov alkotó tevékenységét. Hruscsov hangsúlyozta: „Mi osztályálláspontra helyezkedünk a művészetben és erélyesen harcolunk a szocialista és burzsoá ideológia békés együttélése ellen. Az ideológiai békés együttélés a marxizmus-leni- nizmus elárulása, a munkások és parasztok ügyének elárulása." n Hruscsov« sajnálattal beszélt egyes művészekről, akik nem értik, hogy az absztrakt irányzatok, a formalizmus, amelynek a szocialista művészetben való létjogosultságát hangoztatják, a burzsoá ideológia egyik formája. Ezzel kapcsolatban újra megemlítette Ehrenburg emlékiratait. Ehren- burg azt a feladatot tűzte maga elé, hogy az úgynevezett „baloldali" művészetet megvédje — láthatóan a marxista- leninista kritikától. „Ehrenburg durva ideológiai hibát követ el — mondotta Hruscsov — és nekünk kötelességünk, hogy segítsük öt ennek felismerésében.“ Jevgenyij Jevtusenko álláspontja az absztrakt irányzatok kérdésében lényegében azonos Ehrenburg nézeteivel, Hruscsov azt tanácsolta Jevtusen- kónak és a többi fiatal írónak is, tartsa meg a tömegek bizalmai, ne keressen olcsó szenzációkat, ne alkalmazkodjék a kispolgárok hangulatához és ízléséhez. A képzőművészetről szólva Hruscsov kijelentette: „Teljesen megfoghatatlan, hogy, értelmes, művelt emberek miért, minek a nevében esnek mániákus rajongásba, szenvelegnek — és művészi alkotásnak minősítik a legostobább tákolmányt —. pedig az őket körülvevő élet tele van természetes. izgató szépségekkel.“ Hruscsov ezután szólott a zenei irányzatokkal kapcsolatos elgondolásairól. Kijelentette: „Mi nem akarunk valamiféle bírákká válni vagy pódiumra állva dirigálni a zeneszerzőket.“ Senki sem szándékozik tilalom alá helyezni semmilyen zenei stílust vagy műfajt. „Röviden szólva, mi olyan zenét akarunk — mondotta, amelynek van melódiája, tartalma, hatása az emberi lélekre erős érzelmeket kelt, de ellene vagyunk mindenféle kakofóniának.“ Hruscsov ezután arról beszélt, hogy egyes fiatal művészek azt próbálják bebizonyítani: a zenében a melódia állítólag elvesztette létjogosultságát, és az „új“ zene váltja fel, a dodekafónia. Ezzel kapcsolatban Hruscsov kijelentette: „Normális ember nehezen érti meg, mit is takar a dodekafónia szó, de valószínűleg ugyanazt jelenti, mint a kakofónia. Márpedig a kakofóniát mi egyszerűen kiebrudáljuk a zenéből. Népünk nem választhatja eszmei fegyveréül az ilyen szemetet. A lelkesítő, a hőstettekre és munkára serkentő zene mellett vagyunk.“ A PÁRT FELLÉP MINDEN ESZMEI INGADOZÁS ELLEN Egyesek a békés ideológiai együttélés útjára akarnak taszítani bennünket — folytatta Hruscsov —, megpróbálják felvetni az „abszolút szabadság“ rothadt eszméjét. „Ügy vélem — mondotta, —t hogy a személyiség abszolút szabadsága sohasem, még a kommunizmus teljes megvalósításakor sem lehetséges. A kommunizmusban is az egyes ember akaratát alá kell rendelni az egész kollektíva akaratának.“ Hruscsov így folytatta szavait: A kommunizmus ellenségei eszmei leszerelésünkre törekszenek, a párt azonban sohasem fogja megengedni, hogy eltompitsák és gyengítsék a sajtó és a rádió, az irodalom, a festészet, a zene,, a film, a színház — a kommunista párt éles eszmei fegyverei — hatóerejét. „A kommunista párt, amikor felszámolta Sztálin személyi kultuszának következményeit, elhárította a dolgozók kezdeményező erejét és aktivitását gátló minden akadályt és megteremtette a legkedvezőbb feltételeket a nép alkotó erejének fejlődése számára“ — folytatta Hruscsov, „De ez korántsem jelenti azt — mondotta — hogy most, a személyi kultusz elítélése után, beköszöntött a spontanitás korszaka, hogy meglazult az irányítás gyeplője, hogy a társadalom hajója a hullámok ké- nye-kedvére hánykolódik és mindenki azt teszi, amit akar, olyan magatartást tanúsít, amilyen neki tetszik. Nem! A párt folytatta és következetesen és szilárdan folytatni fogja az általa kidolgozott lenini irányvonalat és kérlelhetetlenül fellép minden eszmei ingadozás és minden olyan kísérlet ellen, amely társadalmunk életében a normák megsértésére irányul.“ A burzsoá sajtónak a „zsidó nemzetiség elnyomásával“ kapcsolatos rágalcunhadjáratáról szólva Hruscsov kijelentette: „Ez nem igaz! Az Októberi Forradalom óta hazánkban a zsidók minden vonatkozásban azonos helyzetben vannak a Szovjetunió más népeivel. Nálunk nincs zsidókérdés és aki ilyesmit kitalál, más nótáját fújja.“ „Az emberek cselekedeteit — mondotta Hruscsov —, nem nemzetiségi, hanem osztályszempontból értékeljük." Hruscsov beszédének végén kijelentette: „A népnek és a pártnak igen nagy érdekei fűződnek ahhoz, hogy a művészi alkotó munka helyes irányban fejlődjön nálunk. Az irodalom és a művészet fejlődésének irányát meghatározta a pártprogram, amelyet az egész nép megvitatott, és amely a munkások, kolhozparasztok és értelmiségiek általános támogatására és helyeslésére talál. Hogy a művészi alkotó munkában miként valósítják meg minél jobban, minél helyesebben ezt a vonalat, azt önök valamennyien maguk oldják még a néppel szemben fennálló kötelességeik megértésének megfelelően, tehetségük, alkotói egyéniségük sajátosságaitól függően.“ A beszéd teljes szövege megtalálható az Oj Szó március 13- és 14-i számában. Százéves a Denevér, Johann Strauss világhírű operettje. A bratislavai Üj Színpad ebből až alkalomból újította fel a nagysikerű darabot. Együtteseink szerte az országban nagy lendülettel készülnek az Ifjúsági Alkotóverseny szemléire. Képünkön az Űsti nad Labem-i vasutasok üzemi klubjának zenekara. ANDREJ VOZNYESZINSZKIJ: t Vadkacsa-szárny csattog. » A védett ♦ ♦ erdő ösvényén tovatűnő ♦ fények: foszló pókháló-fészek, S egy-egy végső bicikli-küllő. X ♦ í Kövesd a példát. Búcsúzásra I kopogj be utolszor a házba, t Egy asszony lakja Vacsorát i nem megtérő férjnek csinált. X I A reteszt — nékem félretolva I szorítja arcát kabátomra.. i Mosoly futja szája-felét; í az is kihuny. Mindent megért. ; Érti az őszi táj hívását, i magház, meg otthon i szétnyílását. .. * ♦ S bár fiatalon már didergőn t arra gondol: megáll helyén ♦ . a fa almája bár a földön I s megad borjával a tehén; ♦ ♦ kemény a lét kint a szelekben ♦ síró halárban, rengetegben, J de kalászt érlel, dalt csacsog .. ♦ Ő meg majd búsul, csak zokog. 0 ♦ Nyúlnak deresen az ablak előtt 1 alumíniumosan a mezők. í Visz rajtuk át a dérbe mállón ♦ a töltésig, melyen vonat pöfög, i egy sor idegen, fekete lábnyom. Parabolikus ballada j Rakétaként fut a sors; parabola-pályán J útja sötétlő ív, csak néhanap szivárvány. } ♦ Élt egy vörös hajú művész Gauguin bohém | s kereskedelmi ügynök volt valaha szegény. | Hogy a Montmartre-ról a Louvre-ba betérjen, ; elindult $ ♦ es t Jávát a Szumatrát megkerülte szépen. | Elszállt, feledte a pénz buja tébolyát, | káráló nőket és kongó Akadémiát; | a földi nehézkedést legyőzte. ♦ Fölkent papok itták a sört röhögve: » „Egyenest rövidebb, parábolá«« jutsz magasabbra, • az egek sátrát másolnod mért ne szabadna?“ | S ő szállt, süvítő rakéta, mind magasabban a fültépő s frakkszárny-szakító viharban. S a Louvre-ba ment be a főkapun át — parabola-ívben dühödten ütötte keresztül a csarnok boltozatát. Egyaránt merész a saját igazát nyomozván a résben a féreg, az ember meg a parabolán. Volt egyszer egy leány, a szomszédban lakott. Vele tanultam, ó velem vizsgázgatolt. S hová utaztam én!' Követtem az ördögöt kétes, pohos grúz csillagok között! E bolond parabolát bocsásd meg, drága, nékem! Ö, engesztelő váltak ünneplő feketében . .. A sötét mindenségbe pendülve lényed úgy zengett, te sudár, ruganyos, mint egy antennarúd S célba röpülni vezet — mert egyre szállók — kifeszült földi vevő-állomásod. S lám, parabolánk mily nehezen adatik meg! — I ♦ t Ön mester. Telefirkált párezer ívet. S már úgy tetszik, a Szó közelébe repül. A parabola-íve, amint kutat egyre tovább, rögzíti már a szavak végső változatát! Művészet, történelem és szerelem: mind parabola-pályán fut sebesen. S indul Szibériába ő ezen az éjszakán... Mégis az egyenes — rövidebb volna tán? f Döntő Az „Egy tanító naplója“ című íráshoz kívánok hozzászólni, mégpedig saját tapasztalataim alapján. A plzeni orvosi egyetem negyedéves hallgatója vagyok. Magyar iskolában érettségiztem és a sors úgy hozta, hogy nem is szlovák, hanem cseh egyetemen tanulok tovább. Mindaz tehát, amit itt leírok, saját tapasztalatom és megfigyeléseim alapján teszem. Megmondom őszintén, sokan azt jósolták annak idején, hiába volt jó tanuló a magyar iskolában, cseh egyetemen úgy sem •bírja majd az iramot. Hogy kezdeti nehézségeim voltak, azt nem tagadom, de egy kis akarattal az ember köny- nyen átvészeli az első akadályokat. Kezdettől fogva ösztöndíjáé vagyok, ugyanolyan jó tanuló, mint annak idején a középiskolában. Mert nyelvi nehézségeim ugyan voltak, de ami a tárgyi tudást illeti — s ez a legfontosabb — diáktársaimhoz viszonyítva egyáltalán nem éreztem muyhmat hátrányban. A nyelvet csakhamar elsajátítottam, s így már tanulhatok csehül, szlovákul és természetesen magyarul is. Hozzá kell még tennem, hogy nemcsak egyedül vagyok itt magyar anyanyelvű, hanem vagyunk többen is, s mindany- nyian átestünk hasonló fejlőa tudás désen. Lépést tartunk diáktársainkkal és egyáltalán nem érzünk •semmilyen megkülönböztetést sem a tanárok, sem az egyetem vezetősége részéről. Ugyanolyan jogokkal rendelkezünk, mint a többiek. Csehekkel és szlovákokkal jó barátságban vagyunk, segítünk egymásnak a tanulásban, és a vizsgáknál nem aszerint értékelnek, ki milyen iskolába járt, hanem aszerint, ki mit tud. Hazánkban a nemzetiségi kérdés már régen megoldódott. Szocialista államunknak nagy tudású emberekre van szüksége s ezért nyújt lehetőséget minden polgárának, hogy anyanyelvén szerezhesse meg az alapfokú műveltségét, s ha képességei vannak tovább folytathatja tanulmányait főiskoláinkon „A napló margójára“ című cikk írója úgy beszél, mintha a magyar iskolák nem volnának képesek biztosítani diákjainknak a megfelelő ismereteket. Az igazat megmondva ez egy kicsit meglepett, s nyíltan meg kell mondanom, hogy szerintem téved. Mert azt mondhatja, hogy ó mint tanító, esetleg az ö iskolája nem képes diákjait úgy felkészíteni az életre, mint más iskolák Ám ezt általánosítani, tévedés. Hogy vannak alacsonyabb és magasabb színvonalú iskolák, azt elismerem, de azt már nem, hogy ez nemzetiségek szerint tagozódna. Együtt tanulok olyanokkal, akik Prágában, Bratislavában és az ország legkülönbözőbb részein érettségiztek (én Párkányban), s egyáltalán nem vettem észre, hogy azok előbbre volnának, mint én. Egy kéMést szeretnék még érinteni. Ha a hazánkban tanuló külföldi diákok el tudják végezni tanulmányaikat, akkor szerintem téves az a nézet, hogy magyar iskolában érettségizett, Csehszlovákiában élő diákok képtelenek lennének erre. Az igaz, hogy a külföldi diákok egy évi előkészítő tanfolyamon vesznek részt. De az igazat megvallva, legtöbbjük sokkal rosszabbul beszéli a cseh vagy a szlovák nyelvet, mint a nálunk közepes eredménnyel végzett diákok, mégis meg tudnak birkózni a feladatokkal. A főiskolákra jelentkező diákjainknak a legriúgyobb nehézséget a felvételi vizsgák okozzák. De helyes, hogy a magyar tannyelvű iskolákban végzett diákoknál eltekintenek az esetleges nyelvi hiányosságoktól és a tárgyi tudás, a politikai ismeretek, a felfogás és jellem szerint értékelik őket. Saját tapasztalatom alapján állíthatom, hogy a nyelvet az ember a gyakorlatban csakhamar elsajátítja. Pecena György, Plzeň
