Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-03-12 / 10. szám

I

„18 ÉVES LÁNY JEGYZETE“: Kérésére rózsaszín szövetére olyan ruhár terveztünk, amiben táncolni is mehet A ruha princesz szabású,' elől-hátul 2—2 mély szembe- ránccal bővülő A válltól a varrások 1—lVz em-es bársonyszalaggal vannak takarva, s ahol a szemberánt szétnyílik, masniban fejeződnek be.

„16 ÉVES LÁNY JEGYZETE": Kár hogy piros szövetéből nem küldött mintát, mert így nem tudjuk, milyen vastagságú. Amennyiben a szövet vékonyabb, úgy csináltassa, ahogy a nagy modellt rajzoltuk, ha pedig vastagabb, a felsőrészt a kis rajz szerint varrassa. A szoknya nem egészen szűk, négy részből szabott, lefelé kissé bővülő, most divatosabb és fiatalosabb is, mint a szűk.

„MEDIZON“: A beküldött

szürke szőve* szép és megfelel háromnegyedes kabátnak. A fekete nadrágot is viselheti hoz„CSITRI“ jeli- PMMHH géjü olvasónk olyan problémával fordult hozzánk, ami sajnos, nagyon sok férfit érint. Vőlegénye ugyanis azt tartja, a házasságban mindig a férj viseli a „kalapot“, tehát minden tekintetbpn a feleségnek kell alkalmazkodni. Nos, mi mindjárt itt az elején leszögezzük, hogy ez a feleséget annyira sértő, maradi felfogásról tanúskodó nézet nagyon is helytelen és ma már — annak ellenére, hogy még mindig sok férfit érint — „kiment a divatból" Vőlegénye, úgy látszik, bekötött szemmel jár a világban, nem látja, mi történik körülötte, s úgy tűnik, nem is gondolkodik, ha ilyen múlt századbeli nézeteket vall.

Idézhetjük alkotmányunkat, amely szerint a nő a férfivel teljesen egyenjogú, a munkában a társadalmi és családi életben egyaránt. Nem valószínű, hogy erről vőlegénye ne hallott volna, de bizonyára leSajtos burgonya: A megmosott és négy részbe vágott burgonyát sós, petrezselymes vízben megfőzzük. Közben néhány dkg vajat melegítünk. A leszűrt. főtt burgonyát leöntjük vajjal és meghintjük reszelt sajttal.

Zöldborsós toiás: 10-15 dkg

fagyasztott vagy konzerv zöldborsót sós vízben puhára főzünk Amíg fő, 3 tojást 2 evőkanál tejjel, pici sóval, villával felverünk. Hozzáadjuk a puhára főtt borsót és forró zsíron rán- tottaszerűen kisütjük.

lebeszéljük, a kabátot az itt közölt rajz szerint csináltassa, egy különálló kapucnival, amelynek a szélére fentröl lefelé szélesedő vonalban egy sál van dolgozva A kapucni legombolható, úgyhogy a kabát melegebb időben anélkül is viselhető. A kabát szabása egyenes, két szélesen tűzött, rátett zseb díszíti.

„EGY BARNA ASSZONY“: Nagyon későn írt, s bár mi kivételesen azonnal válaszoltunk, a válasz technikai okokból mégis kimaradt. Most utólag csak annyit — hiszen a ruhát még máskor is felveszi, — hogy csakis fekete tartozékokkal viselje.

gyint egyet a kezével, hogy az ilyesmi ót nem érdekli, az ö házában ő lesz az „úr“. így volt ez az apja, nagyapja házában is. Igen, így volt ez akkor, amikor a feleség csak arra volt jó, hogy a férje kényelmét szolgaija, lesse minden gondolatát, de neki magának szabad akarata ne legyen, minden úgy történjék, ahogy „férje-ura“ kivánja, az ó akarata teljesül, neki van „tekintélye“ a házban.

Minden férfinek, aki így gondolkodik, ismételten fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy ez „volt“, de már nincs és ne is legyen. Megváltozott társadalmunk, megváltozott egész életünk És még valami. A jó érzésű férfi, aki igazán szereti feleségét, az tiszteli is s valóban élete párját látja benne, akivel megosztja élete problémáit s kikéri véleményét kis és nagy dolgokban egyaránt, sőt, tulajdonképpen nem is vélemény kikéréséről van szó, hanem kölcsönös megbeszélésekről és döntésekről.

Kedves Csitri. » maga elképzelései a házasságot illetően helyesek: a kalapot a férj és a feleség közösen viselik. Ogy látjuk, maga helyesen gondolkodó lány, igyekezzék vőlegényét meggyőzni a maga igazáról. A szerelem lehetővé teszi az egyéni természet megváltoztatását. Reméljük, ez be is következik.

(Ezzel a témakörrel még majd folytatásos cikksorozat formájában behatóbban foglal- zunk.)

természetesen illik modern lakásba is, de csakis modern mintájú. Mi már többször közöttünk ilyet s a jövőben is közlünk majd nagyon szépeket.

FARKAS KÄROLYNÉ: Sajnáljuk, de kérésének nem tehetünk eleget. Himzésmintákat egyelőre nem közölhetünk.

CSEPREGI EDIT és MANGULT BÉLÄNÉ kérésére közöljük ezeket a szép függönymintákat. Mindkettő modern mintájú, tehát modern bútorhoz is illik. Elkészítésük könnyű, bármilyen nagyságban meghorgolhatók. „OJ LAKÄS“: A díszpárna

Kellemetlen helyzetben vagyok. Riportot írnék, emberekről fiatalokról, nevek nélkül. mondjuk ixről és ipszi- lonról Még csak az intézet helyét sem tüntetem fel, melynek neve egyébként Mezőgazdasági Szaktanintézet, ám a továbbiak folyamán csak egyszerűen intézetnek nevezem.

Hogy miért mindez? Teszem ezt azért, mert megígértem, szavamat tartom Nem mintha az ígéretet kapott fél, illetve felek tartanának valakitől vagy valamitől. Csupán azért, mert nem akarnak pirulni és gúnyos mosolyt látni azok arcán, akik talán másképp értenék az egészet. És nem utolsó sorban az intézet tekintélyéért, az ott tanuló fiatalok és a jövőben is ott tanuló fiatalok szemében és érdekében. De talán ellensúlyozza a fentebb megnevezett, szerintem komoly formai hiányosságot, mindaz, amit ebben az intézetben tapasztaltam, mert csekély eltéréssel megtalálható ez minden más hasonló intézetben is. Nem helyi jellegű dologról van szó. Egyébként az intézet igazgatója nem az az ember, aki így tekintene a jelenségekre. Elég fiatal még ahhoz, hogy a tanuló szemszögéből is figyelje a dolgokat és tapasztaltsága, gyakorlati érzéke sem csal, amikor ezt mondja: Ebben a helyzetben ilyen körülmények között aligha jutunk révbe.

Talán indulásnak ennyi is elég. Hadd kezdjem a számokkal, adatokkal, melyeket, ha nem is kedvelek, itt azonban mégis szükségesnek tartok.

Az 1960-6Í-es iskolaévben kezdtük. Milyen anyaggal? — és tekintete teleírt papírlapok, füzetek után kutat. — Ezek mindent megőriznek — így ő és folytatja. — 63,8 százalékának nem volt meg a megfelelő iskolai alapképzettsége. Pedig akkor még csak a nyolc osztály volt a kötelező. Az ötödik, hatodik és a hetedik osztályból kerültek ki a tanulók. A nyolcadik évfolyamot egy sem végezte el közülük.

És a hallottak nyomán akaratlanul is egy érdekes eset jut eszembe, egy rövid jelenet. az egyik általános iskola Szülői.. munkaközösségének tanácskozásáról. Az utolsó évfolyamot végző tanulók elhelyezéséről volt szó. Ennyi és ennyi lakatos, ennyi és ennyi autószerelő-tanonc, stb. Mindenki örült, elégedettnek látszott. A tanítók, a szülők egyaránt. Csak akkor komorultak el az arcok, amikor a beszélgetésre meghívott mezőgazda- sági szaktanintézet igazgatója is megszólalt. Pedig okosan beszélt, mondanivalóját érvekkel támasztotta alá A jövő húrjait pengette... Jól csinálta dolgát, éreztem én is és mások is. Lerítt az arcokról, hogy ők s így látják. Már a sikerre gondoltam, amikor közbejött valami.

— Az én fiam is számításba jöhetne? — szólalt meg egy középkorú asszony. — Nagyon visszamaradt szegényke ... ő is kimarad, de csak a hatodikból, — és tovább nem folytatta.

— Hogyne, hogyne — hangzott mindjárt a válasz — mi nem válogatunk... és megtörtén a jelentkezési ív után nyúlt, a meghívott vendég. — Jaj istenem, — szólalt meg ismét amaz — legalább megerősödik a két év alatt, utána majd csak lesz valahogy.

A gyűlés most már valóban nem tartott sokáig. Az anya megkapta a kérdőívet, az intézet igazgatója pedig kint a folyosón nagyot sóhajtott és kimondta: legalább békességem lesz... telt a létszám.

Nemrég volt mindez. És mivel hasonlókat sejtettem itt is, hát kissé elméláztam.

Ő ezt észrevéve kissé hangosabban folytatta, — nem mindegy ám — de nem ám. Én pedig folytattam.

— És milyen volt az átlag előmenetel? — tettem fel meggondolatlanul a kérdést. — Csak nem gondolja komolyan? De ha úgy kívánja, megmondom. Elégséges, négyes osztályzat.

De ne higyje, hogy a 61-62es évben jobb anyaggal indultunk volna, mert úgy látom azt hiszi. Hát nem. Itt már ugyan volt olyan is, aki a nyolcadik évfolyamot is elvégezte és a hatodik évfolyamot végzett volt a legalacsonyabb, de a kötelező iskolai végzettsége a tanulók 75 százalékának még így sem volt meg, sőt romlott az előző évhez viszonyítva Érthető hisz a kilencedik évfolyamot nem végezte el egyik sem közülük. A 62- 63-as iskolaév azonban az előző évekhez viszonyítva javulást hozott. Az első évfolyamosok 52 százalékának nincs meg már csak az előírt iskola végzettsége. Persze nem így van a másodikosoknál. Ők azok, akik a legrosszabban indultak, akik közül 75 százaléknak nem volt meg az iskolai végzettsége. A jobbak már az első év után továbbmentek más felépítményű iskolákba. Csakis így lehet, hogy a mai másodévesek közül 83 százalékának nincs meg a kötelező iskolai végzettsége.

És mit’ tehet ezek után a riporter? Érdeklődjön-e az iskola eredményiről, a tanulók előmenteléről, melyek közül bizonyára nem egy akad, aki mindezekután is előretör, pómás után emelkednek falvaínk legszebb helyein — idekerülő tanuló? Nem hiszem, hogy kellemes hatást váltanak ki a raktárnak vagy éppen laktanyának is beillő falak.

S ez a megállapítás nem éppen csak erre az épületre vonatkozik. Akad hozzá hasonló másut- is. De vajon gondoltunk-e minderre pedagógiai, erkölcsi, esztétikai szempontból? Nem érzi-e megkülönböztetettnek magát az itt tanuló lány vagy fiú a hozzá hasonló diákoktól.

Am mégsem olyan fekete az ördög, mint ahogy falra festik. Nem feltétlenül szükséges új épület ahhoz hogy kellemessé. vonzóbbá tegyük a tanulók számára. Nem is az anyagiak, hanem inkább a pedagógiai hozzáértés hiányzik hozzá.

Vidéki iskola ez, szövetkezetektől, állami gazdaságoktól övezett területen fekszik. Azt hinné az ember, hogy hallgatói a nehézségek ellenére azok közül kerülnek ki, akik e földből nőttek, akiknek szülei a maguk pár holdját túrták jó- néhány évvel ezelőtt itt. Akad ilyen is, de a többség mégis falusi munkásfiú, egykori nincstelenek gyereke. Ám szökérdi felém fordulva. — De talán mégis. Inkább ellenőrizze le a mondottakat, nehogy hiba csússzék a dologba.

Nem csodákról beszélnek a további sorok sem, mégcsak közepes átlagról sem. De az már mégis vigasztaló, hogy abból az első osztályból, melyben a tanulók 75 százalékának nem volt meg a kellő alapképzettsége 24 tovább birkózik a másodikos anyaggal, öten a technikum első osztályában, hárman pedig a könyvelési irányzaton. A felmaradó három közül ketten a szövetkezetben dolgoznak. Csupán a 35 fiú tűnt el nyomtalanul. Ez is eredmény.

Az intézet eddig nem dicsekedhetett nagyobb eredményekkel, de ez nemcsak rajtuk múlott. A héttagú tantestület erőlködése így is minden elismerést megérdemel. Számunkra az évzárás nem jelent pihenést. sőt még azt sem, hogy végleg búcsút mondjanak a végzett tanulóknak. Továbbra is az intézet nagy családjához számítják őket. Tudják, hogy ki merre van, melyik szövetkezetben, milyen beosztásban dolgozik.

Ezek után azon sem csodálkoztam, hogy az intézetből a

tolva az elmulasztottakat vagypedig állapítsa meg egyszerűen, hogy ilyen alapképzettséggel még az átlagos eredmények elérése is lehetetlen? Azt hiszem, az utolsó megállapításnál maradok.

AZ ELSŐ GÓLYA

A 61-62-es iskolaév elején érkezett. Ő az egyedüli, aki kitüntetéssel végezte a kilencéves iskolát. Saját meggyőződéséből és szülei ösztönzésére került az intézet falai közé. Egyébként csak az előbbi megjegyzésem vonatkozik rá. Az esetek többségébe azonban még mindig a régi helyzet uralkodik. A leggyöngébb előmenetelő és általában a kétes magaviseletű tanulókból verődik össze egy-egy osztály. Ha akad is egy, sőt több tanulni- vágyó szorgalmas és megfelelő alapképzettséggel rendelkező fiatal, továbbra is nehéz a tanító helyzete. A legszívesebben két részre osztaná az osztályt. Am nemcsak ez a tény hátráltatja a tanulást. Számos olyan tanuló is az intézetbe kerül, akiknek szülei szociális helyzetükből kiindulva minden egyéb cél nélkül küldik gyermeküket az intézetbe. — Had erősödjenek meg egy kissé — mondják. A többi már igazán az intézet dolga. — Eddig az igazgató.

Nem vagyok a külsőségek embere, de azért egy szép stílusos épület előtt nem megyek el csak úgy ... Megállók, megnézem, a korra gondolok, melyben épült, és a dús tavaszban szárbaszökkenő gabonatábla is gyönyörködtet csak úgy, mint egy kirakati újdonság, egy újtípusú gépjármű vagy más hasonló. És most 'így beszélgetés közben akaratlanul is az intézet épületére terelem a szót, melyet nem egyszer láttam és akarva, nem akarva furcsa érzés tölt el falai között.

De vajon mire is gondol egy megszokott iskolai környezetből vagy éppenséggel egy modern iskolából — melyek egyvetkezeti vezető, elnök, agro- nómus. zootechnikus, vagy éppen az állami gazdaság vezetőjének leányát, fiát, hiába keresnénk itt. Csupán egy fiúval találkoztam, akinek az apja fontos szerepet tölt be a falu életében. Az egyik falu HNB titkára. De hol a többi szülő. EFSZ elnökök, agronó- musok, stb. gyereke? Hol a jó példa? És hol marad CSISZ szervezeteink járási és kerületi szerveink segítsége, akik elsősorban is felelősek ifjúságunk továbbképzéséért?

Am ezt a nyugodt tekintetű, higgadt, mindent megfontoló embert nem törik meg a balsikerek. Ezt olvasom ki tekintetéből, még akkor is, ha mindkettőnk számára oly kellemetlen statisztikát húz elő. Három év nehéz munkájának eredménye ez. Hogy eredménye? Eredmény még akkor is, ha csekélynek tűnik. Eredmény, mert az elveszettnek látszót is menteni próbálja. Néha sikerrel, máskor kevésbé sikerrel.

— Ez a valóság, — folytatja. Itt van papíron is. — Mást nem tehetek, minthogy az elmondottakat összehasonlítsam a gépelt betűk hosszú soraival.

A 60-61-es évben végzett 17 másodikosból öten mentek felsőbb iskolába, gépesíirési irányzatra, egy pedig a technikumra., És a többi? kérdezem inkább magamtól. — Nem válaszol, csak a sorokra mutat. — Igen, heten továbbáll- tak. A felmaradó négy traktoros illetve egyszerű mező- gazdasági munkás. Gyenge eredmény ez, 25 ezer koronáért. Ennyibe kerül egy tanuló két évi taníttatási költsége. Persze a hét fiú „magához jött“ a 25 ezerből futotta. A szüleik zsebe semmivel sem lett könnyebb. Az ő nyugodtságuk érthető is Am a felsőbb szervek nemtörődömsége az üggyel kapcsolatban, több mint felelőtlenség.

— Tovább olvassa-e vagypedig hisz a szavamnak? —

technikumra került tanulók félévi tanulmányi értesítője sem ismeretlen előttük. így jutottam el Pálffy László és Lukács József technikumi hallgatókhoz is. Az előbbi azért érdekelt, mert ő az egyedüli az intézet eddigi tanulói között, akinek apja fontos funkciót tölt be szülőfaluja gazdasági és politikai életében, HNB titkár, a másik viszont azért, mert neki három testvére dolgozik a dióspatbnyi EFSZ-ben.

Nem élvonalbeli tanulók, sem Laci, sem Jóska. Egy azonban mégis bíztató. Birkóznak a tananyaggal, akarnak, célt látnak maguk előtt, akárcsak volt tánulótársuk Csenkéi György, a felsőjányoki szövetkezetben. Ő is az intézetből került ki, hogy utána elvégezze az egyéves gépjavító-tanfolyamot. Jelenleg a szövetkezet segédtraktorosa. Érthető, hisz még nem töltötte be 18. életévét. De számítanak vele. Az ő tanulására költött 25 ezer korona és az egyéves tanfolyam költségei nem voltak hiábava- lóak.

És most visszagondolva az intézetben tapasztaltakra, hallottakra, sehogysem gondolhatok másra, mint a XII. kongresszusunkon elhangzottakra: nem értékeltük teljes mértékben mezőgazdaságunk fontosságát egész népgazdaságunk szempontjából és vele együtt lakosságunk életszínvonalemelése biztosításának szempontjából sem. És ha végre akarjuk hajtani a pártkongresszusnak azt az irányelvét, mely a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok szakképzettségét szorgalmazza, mezőgazdasági nagyüzemeink számára, nem nézhetik szótlanul CSISZ szerveink és szervezeteink ezt a helyzetet. Nem egyedülálló példát hoztunk fel. Olyan problémákról van szó, melyeknek megoldása elkerülhetetlenül szükséges, amelyeket a CSISZ szerveknek elsődleges feladatul kell hogy tűzzenek maquk elé.

SÁRKÁNY ÁRPÁD

ŰJ IFJI’SAG - ■ CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának (apja Megjelenik minden kedden Kiadja a Smení a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala Szerkesztőség és adminls7tráció Bratislava Praiské 9 — Telefon 443-41 - Postaflók 30 - Főszerkesztő Szőke József - Nyomta a Západoslovenské Mariamé 01 Előfizetés egy évre 51 20 — Terjeszt“ 0 Posta Hlriaosznigálata elfiflzetni 'ehet minden postán - Kéziratokat aem őrzUnk meg és nem adunk vissza. — A lapot külföld számáré a Poítový Novinoví Ora<i útién (ehet megrendelni. Címe: Praha L Jlndŕlšskô ulica 14. — vývoz tlače. K—05*31117