Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-03-12 / 10. szám
A SZALONPAPÍRBA CSOMAGOLT HÁLÁL Számos világhírű tudós szerint a múlt esztendő eseménye Lev Landau, Lenin- és Nobel- díjas atomfizikus életének megmentése volt. Amint ismeretes, Landau professzor egy autóbaleset következtében halálosan megsérült. Szinte csodával határos a világ különböző országaiból segíteni siető orvosok teljesítménye, amely a négyszer megismétlődő klinikai halál ellenére megmentette Landau életét. Kétségkívül minden idők egyik legnagyobb győzelméről van szó, amely fényesen bizonyítja az ember nagyságát, az ismeretek diadalát, de a nemzetközi szolidaritás erejét is, amely a legreménytelenebb helyzetben is győzelemre vitte az életet. A hír mégsem tudott maradéktalan örömet szerezni. Nem tudtunk mentesüln' s egy pillanatra sem szabadulhattunk századunk realitásától; halál feletti győzelmek és tudatos gyilkolások valósága korunk. Mert bár igaz, hogy a három halálos sebből vérző Landaut megmentettük, igaz, hogy millió számra vannak szeretők és szeretettek, áldott nők és kicsinyükért rettegő anyák, bújócskát játszó kisfiúk, vannak józan politikusok világmindenséget hódító oátrak. geniá- lis doktorok, — de vannak korlátlan őrültek és gyilkosok is....! így igaz, és magunkat csalnánk ha nem látnánk: Malthus teóriája még mi idig kísért! És erről beszélnünk kell, és ezt tudatosítanunk kell, mert ez sajnos még örömünket is homállyal vonja be. A XVIII. század végén a munkanélküliek egyre növekedő tartalék serege már félelmetes erőként jelentkezik. Különösen az angol burzsoáziát nyugtalanítja az ellentmondások ilyen értelmű kieléződése, s szükségesnek látja, hogy a maga módján reagáljon az új tényezők hatására. Ennek a polgár: reagálásnak filozófiai megfelelőjeként 'ép fel egy dilettáns anglikánus papocska. hogy megmagyarázza a tömegek nyomorának okát, a proletariátus növekvő szaporodásából származó „veszélyt”, s meghúzza a vészharangot az emberiség feje fölött. így született meg 1798-ban Thomas Robert Malthus zavaros agyában minden idők egyik legképtelenebb, legreakciósabb, legembertelenebb tana;a Malthus- féle szaporodási elmélet. A tények szokszorosan megcáfolták már Maűhus abszurd- ságát Ezen embertelen, bur- zsoát-mentő. fasizmussal határos filozófia ellen ma már nem kellene viaskodn ink, ha oly félelmetesen nem növekedne napjainkban az új őrültek, a neo-malthusiomsták száma és súlya a nyugati világban. De növekedik! Mégpedig olyany- nyira, hogy míg másfél száz évvei ezelőtt Malthusra még a burzsoázia egy része is meg- lepődve-gyanakodva tekintett, ma a követőit egyenesen fölkarolják, egyetemi tanszékeket Hazánk budapesti nagykövete František Píšek az elmúlt napokban a magyar tudományos élet kiválóságaival találkozott. Tizenegy magyar tudományos dolgozónak átnyújtotta a Csehszlovák Orvosi Társaság tiszteletbeli tagsági diplomáját. Az ünnepélyes aktuson részt vett dr. Dolezsál Frigyes, az MNK egészségügyi minisztere, Dr Rusznyák István a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és több ismert magyar személyiség. A lengyel közélet vezetőinek kezdeményezései A szocialista tábor országaiban az emberi kapcsolatok fejlesztése tömegszükségletté vált. A lengyel folyóiratok az utóbbi időben erélyesen követelik minden olyan akadály elhárítását, amely — a cikkírók véleménye szerint — gátolja a szocialista tábor országainak teljesebb és „sokoldalúbb együttműködését.” Nemrégiben a Przeglad Kulturalny cikket közölt a szocialista országok szabad valutabeváltásáról és az árkiegyenlítés lehetőségeiről, a napokban a Poli- tyka interjúvolt néhány kiemelkedő lengyel személyiséget a tudományos és kulturális kapcsolatok javításáról. Most a Nowa Kultúra című hetilapban Domník Horodynski száll síkra azért, hogy a szocialista táborban az — úgymond — „pszichológiai, társadalmi, emberi kapcsolatok a politikai és gazdasági integráció színvonalára emelkedjenek.“ Horodynski bevezetőben a jelenlegi helyzetet elemzi. Megállapítja, hogy a szolgálati utak vagy a szervezett kirándulások ma már nem elegendők az emberi kapcsolatok megszilárdítására. Hangsúlyozza, hogy a nemzetközi turisztika korunkban nem luxus hanem társadalmi tömegszükséglet. Ügy véli, hogy a társadalmi kapcsolatok hiányosságának a gazdasági tudományos műszaki együttműködés is kárát látja. A cikkíró rámutat, hogy a szocialista országokban lejátszódó forradalmak utáni első években kialakult a kapcsolatok bizonyos típusa, amelyet akkor a belső és a külső politikai körülmények indokoltak. Bírálja azon. ban azokat, akik még ma is úgy vélik, hogy „óvatosnak kell lenni a kapcsolatok bővítésében, mert továbbra is különbségek tapasztalhatók országaink fejlettségében, a gazdasági és politikai modellekben, valamint a kultúra típusaiban.” Hangsúlyozza: „Ha a különbségek felszámolásától tennénk függővé kapcsolataink fejlesztését, akkor teljesen idealista módon gondolkodnánk és funkcióinkért mind nagyobb politikai és gazdasági árat fizetnénk." A cikk kiemeli, hogy a szocialista országok közvéleménye síkraszáll a társadalmi kapcsolatokat akadályozó tényezők felszámolásáért. biztosítanak számukra, miniszteri tárcákat, főpapi méltóságokat. És a neo-malthusionis- ták nem méltatlanok mesterükhöz, sőt túllicitálják őt nem restellve újjongva felújítani még azokat a butaságokat sem amelyeket már még annak idején mesterük visszavont A neo-malthusionisták 1952- ben tartott Bombay-i világ- kongresszusán Dawis a Nyugat politika: életének is egyik jelentős szószólója, a segítségre váró malthusista országokról beszélt s egyenesen siránkoz- va-sajnálkozva szólt Indiáról és Indonéziáról. A tömegek nélkülözését persze, hogy nem a gyarmatosítás áldatlan örökségeként tünteti fel, hanem a nagyszámú lakossággal magyarázza. Milyen égbekiáltó hazugság! Miért beszél éppen Indiáról mint sűrűn lakott területről, ahol minden négyzet- kilométerre csupán 120 lakos esik. vagy Indonéziáról, ahol e9y-egy négyzetkilométeren csak 57 lakos él? Mennyivel reálisabb lenne ha saját kritériumaikból kiindulva inkább Hollandián esne meg a szívük, ahol az egy km2-re eső lakosság száma eléri a 350-t, vagy Belgiumon ahol a lakosság sűrűsége 300 körül mozog, vagy akár Japánon, a Német Szövetségi Köztársaságon Anglián stb„ amely országokban a népsűrűség szfnte ösz- szehasonlíthatatlanu! magasabb, mint Indiában, nem is szólva Indonéziáról. A Bombay-i világkongresszus zárószava félreérthetetlen meztelenségében fogalmazta meg a monopolkapitalizmus bérenceinek totalitását: „Fölösleges és veszedelmes erők gyülemlenek fel a nagyvilágban, ezért áldásos szükséglet mindennemű háború, az atomháború is, amely ezen erőt megsemmisíti“. A kongresszus egyben javasolta azt is, hogy 20-30 évre függesszék fel a járványos betegségek elleni harcot. Cuck. az amerikai neo-malt- husionisták vezére napjaink legnagyobb veszedelmét a békemozgalomban látja. A világifjúsági és diák-találkozókről egyenesen úgy beszél, mint „a fölösleges és nem kontrolált erők vésztjósló akcióiról". Valaki föltehetné a kérdést: Vajon ezek az emberek nem tudják, hogy az emberiség képes egyszer s mindenkorra megoldani a nélkülözés, az éhhalál problémáját? Nem tudják, hogy a világ megművelhető földterületének csupán 7 °/o-án termelünk? Nem tudják, hogy a különböző vegyi szerek világméretű alkalmazása még rendkívül minimális s máris közel egy ötödével emeltük általuk a terméshozamot? Nem tudják, hogy Földünk több mint egy negyedén már csak szomorú emlékként ismerik a munkanélküliséget? Nem látják, hogy a békés építés és kizárólag a békés építés csodákat művelő, csillagokat és halált hódító óriássá teszi az embert? Tagadják, hogy sokmilliós volt gyarmati országok soha nem tapasztalt életerővel lelkesedéssel fognak hozzá boldogságuk építéséhez? Vagy egyszerűen nem akarnak tudomást venni arról, hogy több mint egy milliárd ember már a bőség holnapján szorgoskodik? Naiv a kérdés. Föltehetetlen, mert az ő „emberiség-mentésük" a valóságban leszűkül az imperializmus megmentésére, a legkorlátlanabb és legféke- veszettebb háborús kalandorok igazolására, mások halálának igenlésére. Ezért egyáltalán nem meglepő, hiszen csakis így logikus; embertelenséget csakis embertelenséggel lehet igazolni. * * » Kétségkívül igaz. A Landau életet megmentő erő győzedelmeskedik! De valóságunkhoz tartozik az is, hogy Malthus teóriája még mindig kísért, s az imperializmusnak nem lebecsülendő atomfoga van. A harapás jogosságát Cuck-ék csomagolják szalonpapírba ... Kardos István SOI BŰNÜGYI ÓRA Van egy Shelthopre nevű helység a ködös Albionban. Ebben a pár ezer lakosú kisvárosban az iskola igazgatója, Mr. William Haumphrey nagy és forradalmi iskolareformra határozta el magát. Minthogy a grófságban egyre nagyobb méreteket ölt a fiatalkorú bü_ nözés, azt találta ki, eredményesen veheti fel ellene a harcot, ha az iskolák tantervébe beiktatnak egy olyan órát is, ahol szakavatott rendőrök oktatják heti két órában a hét és tizenegy év közötti fiatalokat. A nagyszerű ötlet széles körű visszhangra talált, elsősorban a gyermekek között, akik ez ideig otthon falták a legvéresebb detektívregénye- ket titokban, iskolakönyveikbe rejtve, most pedig az iskolapadban* ülve, kötelező tantárgyként hallgathatják a legszenzációsabb bűnügyek történetét. A módszer feltehetően igen hasznos lesz majd. De elsősorban Anglia alvilágának utánpótlása szempontjából. Mert köztudott, hogy a hasonló témájú filmek például micsoda ellenhatást váltanak ki. Menynyiben várhatnának magaszto. sabb hatást ettől? Ez „fogas“ kérdés, amire a pedagógiai tudományokban egészen járatlan ember is gondolkodás nélkül egyértelmű választ adhat. Március elsején írták alá hazánk és az NDK képviselői az 1963-as évre szóló árucsereforgalmi megállapodás jegyzőkönyveit. Felvételünk Ján Pouláról (jobbról) külkereskedelmi miniszterhelyettesünkről és német részről Dieter Albrechtról készült. A de Gaullista kormányzat a francia bányászok sztrájkját katonai behívókkal igyekezett megtörni. A kormány intézkedése azonban a francia dolgozó tömegek mély felháborodását váltotta ki. Hasonló intézkedésre ugyanis utoljára a német megszállás idején, 1941-ben került sor Franciaországban. Felvételünk a lensi bányászok felvonulásáról készült. Röviden a külpolitikából Franciaország szolidáris a sztrájkoló bányászokkal, tiltakozik a kormány ellen, amely katonai rendszabályokkal akarja letörni a bányászok bérkövetelő mozgalmát. A sztrájk, szakszervezeti felhívásra, március elsején kezdődött egyszerre Franciaország valamennyi szénvidékén. A bá- nyászok 11 százalékos béremelést követelnek, ennyivel maradt el a fizetésük a magániparban dolgozók bérétől. Ezenkívül egészségvédelmi berendezéseket kérnek a bányákba. s a nyugdíjak és a rokkantsegélyek megjavítását követelik. A kormány katonai behívókkal válaszolt a sztrájkra. A behívók elzárással, pénzbírsággal fenyegették azokat, akik 48 órán belül nem veszik fel a munkát. A „mozgósítás" teljesen eredménytelen maradt, sőt csak fokozta a bányászok ellenállását és egységét. A munkát sehol sem vették fel. * * * A néhány héttel ezelőtt Párizsban aláírt francia-nyugatnémet szerződés egyik pontja kimondta: a két fél együttműködik majd a hagyományos fegyvérék előállításában és fejlesztésében. Konkrét megállapodás is született, többek között arra vonatkozólag, hogy a két ország nehézipara közösen állítja elő az Európa nevű, közép nagyságú tankot. Ezzel a típussal helyettesítették volna a Bundeswehr M-47-es és M-48-as gyártmányú amerikai tankjait és a francia hadsereget is megfelelő páncélosokhoz juttatták volna. Nos, az ilyen helyzetekre használják azt a fordulatot, hogy „alig száradt meg a tinta“ a szerződésen. Bonn ugyanis másképp döntött. Néhány nappal ezelőtt Strauss utódja, Kai-Uwe von Hassel hadügyminiszter hivatalosan közölte: kormányával egyetértésben elvetette az Európa páncélos koncepcióját, és együttműködés helyett az NSZK egyedül csinál magának tankot. Charles de Gaulle-nak egyelőre viszonylag apró jelek nyomán kell emlékeznie arra a régi igazságra, hogy a szerződé sek megtartása sosem volt erős oldala a német militariz- musnak. * * * Kongó ismét a diplomáciai élet homlokterébe került. A szovjet kormány csak a minap javasolta, hogy azonnal vonják ki az ENSZ-csapatokat ebből az afrikai országból. Még el sem ültek a javaslat hullámai, Ghana a Biztonsági Tanács rendkívüli összehívását kérte, hogy Lumumba meggyilkolásának körülményeit még egyszer vizsgálják ki. Ez a ghanai követelés, de főként ennek indoklása aláhúzza annak az aggodalomnak a jogosságát, amelyet Jurij Zsukov a Pravdában így fogalmaz meg: Kongót olyan gyarmattá változtatják, amelyet a belgák és az arfferikaiak az ENSZ segítségével akarnak kormányozni. „Elisabethville-ből egyre gyakrabban érkeznek jelentések a központi kormány oda- küldött csapatai és Csőmbe csendőreinek összetűzéseiről. Emögött az a törekvés húzódik meg, hogy valamiképpen igazolják, miért lenne szükséges a kongói katonai alakulatokat az ENSZ parancsnoksága alá rendelni — írja Zsukov, majd befejezésül sürgeti: Itt az ideje, hogy megszűnjék minden külső beavatkozás Kongó belügyeibe. Tavaly ilyenkor zajlottá! régen, sirály ujjongott a tűnő jégen; vígan csacsogtad a parti fáknak, hogy az Alpesek szűz havát láttad csillogó, hűvös ezüstté válni, s veled tartani, történjen bármi. Morva mezőknek folyékony bronzát dévényi sziklák vezették hozzád. Német szót hoztál, s vitted a szlávat; megsimogattad a rónaságot. Amerre jártál, az idő enyhült, a fák rügyeztek, a vetés zsendült. Megnyugodott mind, aki rádnézett, a tavaszt hoztad, a reménységet. — Nem ismerek rád, akárhogy nézlek, jeges bilincsét ki adta néked? Jég-vérted alatt jaj mi történik? Gyanús csöndedet a rónák félik! Partjaidon a sokajkú népek annyi baj után már megbékéltek. Tudod, hisz láttad, mi volt a dolgunk, míg önkezünkbe foghattuk sorsunk, — Mezsgyéden táblák zsenge vetése, faluk és tanyák minden reménye tefeléd fordul, figyel és kérlel, virradó vágyunk / ne szaggasd széjjel. Rendbe kívánjuk szedni a medred, s a tenger felé lehet sietned, izmos partokkal övezni vágyunk, karcsúbbá teszünk, hogy szebbnek ássunk. Roppant vonulás, haladj nyugodtan, halld, a táj szíve hevesen dobban, napunk munkáját, éjünk nyugalmát lármás harangok ne, ne zaklassák! A megértésből, a szeretetből, megbecsülésből, fából, kövekből, fémböi épül már békés világunk, emberséges és új Dunatájunk. ZALA JÓZSEF Bratislava, 1963 február 25. \ Duna télutón
