Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-03-05 / 9. szám
kávé illatos volt, forró. Nem is pohárban, kerámiában tették elébe, a pincérlány azt mondta: „Remélem, ízleni fog.“ Megbámulta kedves arcát, csepp bóbitáját a mondat miatt, ö szokta mindig ezekkel a szavakkal az asztalra tenni az ételt. Forgatta-nézegette a csészét, tetszett neki, szebb volt, mint az ő aranyszegélyes készletük, Virus nem járt eszpresz- szóba, vendéglőbe sem, s ha valaki otthon feketét kért — anyósának az orvos rendelte, Géza meg orvosa utasítása nélkül is gyakran megkívánta — többnyire nem maradt semmi a lombik alján. Az öregasz- szony és Géza mindig pótlásért jelentkeztek, s Virus örült, hogy az utolsó cseppig odaadhatja nekik: híres jó kávét főzött. Ám most ezt az italt neki készítették, s övé volt az egész. ízlett, átmelegítette. Kinn harapott a december, a szél is dudált, az eszpresszó vastag üvegfalán túl már ereszkedett a korai alkonyat. Vasszürke volt az utca meg az ég, a hókupacok meg vaj- színüek a lámpafényben. Piri késett. Piri gyerekkorukban is gyakran elkésett, elnézegette az időt a kirakatok előtt, iskolába, is csak úgy ért pontosan, ha’’ ő adta kezébe a ruháját vagy segített befonni a copfjait. Virus hét évvel volt idősebb a húgánál, maga is alig túl a tízen, fiikor az anyjukat elvesztették; Piri mindig inkább a gyereke volt, mint a testvére. Ma különben ő sem érkezett pontosan, pedig egyébként órát lehetett volna igazítani hozzá. Nehezen szabadult el hazulról, mert az anyósa szobájában megbolondult a kályha, amely- lyel idáig sose volt semmi baj; ma akármit próbált vele, visz- szaköpte a füstöt. Alig tudott felállni úgy elzsibbadt a lába a hosszú térdepléstől, míg végre meggyújtotta a tüzet, „ítéletidő van — mondta az anyósa — (friss villogó, igazi december volt!), de sajnálom, hogy el kell menned, Piri miatt!" Öltözött, úgy kiabált át hozzá, hogy Piri ritkán kér találkát, s ha mégis, mindig oka van rá. Az Öregasszony nem felelt neki, nyilván már a szakácskönyvét tanulmányozta. „Valami új ételt keres vasárnapra“ — gondolta Virus szeretettel. Mióta Géza bemutatta a szüleinek, kezdettől fogva kedvelte az anyósát, sose volt köztük összeütközés azután sem, hogy az elözvegyült öregasz- szony hozzájuk költözött. Virus őszintén hálás volt neki, hogy ezelőtt harminc esztendővel világra hozta Gézát, szoptatta, felnevelte, és hát Géza anyja nem volt se jobb, se rosszabb, mint más öregasszony. Virus Józsikát is arra nevelte, hogy a nagymama jelenléte állandó öröm. „Milyen jó nekem — gondolta el Virus sokszor lefekvés és alvás között —, Géza szeret, anyósom is. Józsika jő tanuló.“ Különösen Gézára gondolt esténként meleg szívvel, aki kivette a gyárból és nem engedte dolgozni, amikor megesküdtek. Most a maga otthonában a maga asszonya, úgy osztja be, ahogy akarja a munkáját. Pirit, aki ugyanabban a gyárban Új fillér A budapesti „Csehszlovák Kultúra" Népköztársaság úti helyiségében legutóbb Szálát - nai Rezső tartott előadást Petőfi cseh tolmácsolóiról. A cse- hekről beszélve, természetesen megemlékezett Petőfi szlovák műfordítóiról is. Karel Sabina, Jan Neruda, Jaroslav Vrchlic- ký, František Brábek és Kamil Bednár értékes munkásságának beható ismertetése kapcsán kitért az Adyt egykor eszmei rokonaként köszöntő Pavel Országh-Hviezdoslav és más szlovák költők műfordítói tevékenységére is. Előadásában rámutatott arra is, hogy jóllehet a felszabadulás óta nagyon sok történt már irodalmunk és kultúránk kölcsönös megismertetése és népeink kölcsönös közeledése ügyében, még mindig akad tennivaló bőven. Nem véletlenül történt tehát, hogy az előadás elhangzása után a dolgozott, ahol ő lánykorában, külön melegséggel csókolta meg, ha olykor munka végeztével felugrott hozzájuk, vagy náluk ebédelt egy vasárnap. Szegény kis Piri, mennyit dolgozik! Huszonegy éves; pici csipeszekkel igazgatja a hajszálvékony égőszálakat. Milyen fáradt lehet műszak utári a Piri szeme! Az övé is elfáradt mindig, mire végzett. Felnézett, mert Piri megállt mellette. Szeme nem látszott fáradtnak, csillogó volt, szokatlanul nagy. Virus mindig úgy megörült neki, ha látta: Piri csupa báj volt. — Csókolom — mondta Piri. Ez játék volt, azt akarta jelezni, hogy valaha Virus volt a kismamája. Megcsókolták egymást. Piri gesztenyepürét kért, de nem nyúlt hozzá, ez meglepte, mert Piri világéletében nyalánk volt. — Ne haragúdj, hogy idehívtalak — kezdte. — Én nem szeretek Géza meg a vénasz- szony előtt beszélni. Ez fájt neki. Géza a legjobb férj, eleget mondja Pirinek, mégse hiszi el. És Géza anyját se szereti, az együtt elköltött családi ebédeken csak Józsika érzi jól magát, aki Piri ke- resztfia, s mindig kap tőle valami izgalmas játékot. — A karácsony estéről akarok beszélni — mondta Piri. — Még mindig nem nyúlt a püréhez, rá se gyújtott ezúttal. — Nem leszek nálatok fagyújtáskor, majd elküldöm az ajándékot Józsikának. Ez elképesztő volt, majdnem hihetetlen. Piri, mióta ő asszony volt, mindig náluk töltötte a karácsonyt. — Férjhez megyek — mondta Piri — holnap lesz až esküvőm. Estére már fenn leszünk a Mátrában. Virus csak nézte. Ez volt az az arc, amelyet legrégebbről ismert életében, amelynek minden izmocskáját, rezdülését tudta. Piri boldog volt, olyan boldog, hogy nem kellett hozzá sok, és sírva fakad. Nem látszott rajta, de iszonyúan érzékeny volt, sokkal érzékenyebb, mint Virus. Virus tudott Lukács Zoliról: a testvéreknek nem voltak egymás előtti titkaik. Piri várta a pillanatot, hogy Zoli nyilatkozzék, Virus meg tolta dunatáji népek . közötti barátság és együttműködés régi harcosa, Cyőry Dezső figyelemre méltó javaslattal fordult a közönséghez. A kultúrák barátsága jegyében összegyűlt írók és szépszámú közönség előtt a világ- szabadság nagy költőjét idézte elénk Szalatnai Rezső. Szólt a költő cseh és szlovák fordítóiról, méltatóiról és Petőfi szlovákiai köszobráról is. A szobor 35 évvel ezelőtt egy rozzant pajtában volt elraktározva. A sarlós diákok felfedezték, behatoltak a deszkaépületbe, és egy nagy vörös szalaggal átkötött, magyar, cseh, szlovák, román és jugoszláv nemzetiszínű szalagokkal díszített koszorút helyeztek el a szobor szabad jobb karjára. Ez a köszobor most egy szép Bratislavai ligetben áll. volna minél messzebbre: elképzelhetetlen gondolat volt, hogy szegény kis Pirire még a házasság ezer terhe is rázuhanjon. Ha ránézett, mindig elszégyellte magát, a maga nyugalmas, védett életéért. Piri ezerszer megmondta, hogy ha valamikor férjhez megy, nem hagyja ott a munkáját, Virus meg szűkölt magában: mi lesz, ha egyszer belekóstol a két műszakba, ha jön a gyerek? ... — Lesz három összefüggő napunk. így esik az ünnep. Visszük a síléceket is. Persze. Lukács Zoli sí-szerelem volt a tavalyi téli túráról. Ezer kérdeznivalója volt, azt se tudta, mivel kezdje. Magához húzta Piri jószagú arcát, megcsókolta, megint azzal az aggodalommal és reménykedéssel, mintha az anyja lenne — aztán csak jól sikerüljön minden! Piri az ő régi otthonukban maradt, mikor Virus elkerült, az apjuk meg meghalt, Lukács Zoli kényelmesen elfér majd a szép lakásban. Ilyenfajta problémájuk nem lesz, csak hát aztán ... A sck kérdés közül, amely a szájára akart törni, mégiscsak azt kérdzete meg, ami teljesen nyilvánvaló volt: — Boldog vagy? Piri nem válaszolt. Telefutott a szeme könnyel, aztán megrázta a fejét, kifújta az orrát, mintha elszégyellte volna magát. Magától is rátért mindarra, ami a nénjét érdekelte: ebédelni ezentúl is a gyárban fognak, ahol eddig, nem, semmiképpen nem hagyja ott a munkáját, isten őrizz. Szereti csinálni, meg aztán ő így érzi magát szabadnak. Hideget fognak vacsorázni, azt majd megveszik inspekció- szerűen. Takarítani eddig is takarított, mosatni eddig is a Patyolatba adta holmiját, ezentúl is két csomag lesz, de ketten cipelik. Nem nagy különbség. A háztartás fenntartási költsége közös, kinek-kínek mi pénze marad, rendelkezik vele. Lehet azt így, ennyire egyszerűen? És ez a Piri olyan vékonyka kis bogár! — Fogod te bírni? — kérdezte aggódva, s megfogta Piri kedves gyerekes csuklóját. — Mit? Tudok arról, hogy a harmincas évek végefelé a Sarló egyik utóda: a prágai dolgozók Petőfi Köre elkészítette a költő szobrát és mozgalmat indított, hogy ezt a Petőfi-szobrot Prágában állítsák fel. A tervet, úgy tudom, helyeselte a sarlósok és a prágai petöfi Kör barátja, a cseh nép nagy író- mártírja, Július Fučík is. Róla és Petöfi fordítóiról hallva, most, az ünnepség végén hozzászólásként felvetek egy gondolatot: nem lehetne-e Budapest egyik ligetében vagy a Szigeten szobrot állítani a haladó magyar fiatalság és a népek békéje barátjának, a világszabadság cseh mártírjának, Fučíknak és Petőfi legnevesebb szlovák fordítói egyikének, például a költő Hviezdoslav- nak? Azóta újabb visszhangra és barátokra talált a javaslat. Piri rábámult. A kettős munkát? De hiszen mondta már, hogy nem lesz régimódi háztartása, Zoli értelmes fiú, nem akarja elvenni az életét. „Gyerek?“ Mélyen, kislányosan elpirult — Virus külön szerette emiatt —, „az is elfér“. Hogy akkor sem hagyja ott az állását? Ha bolond lenne! Már elfelejtette, milyen a gyárban a bölcsőde? Nem, ne izguljon Virus semmiért, ő nem lesz rabszolga. Felállt, menni készült. Virus szeretett volna valami nagyon szépet mondani neki, megkérdezni, mit kér nászajándékul, s ugyanakkor mégse mert szólni, mert a nászajándék-kérdést még meg kell beszélnie Gézával, neki nincs külön pénze, s nem tudja, Géza mennyit hajlandó adni erre. Géza majd csak kirukkol, az illem úgy kívánja, nyilván ő lesz a tanú. Megriadt, mikor megtudta, hogy nem, Piri azt mondta, senki családtag ne kísérje őt a házasságkötési terembe, ahogy a szertartásnak vége, tüstént viszi fel őket a gyár kocsija a Mátrába, amúgy sem lenne díszebéd. Sulyok bácsi lesz az ö tanúja, a Zolié meg Kelemen, nyilván emlékszik még rájuk, abból az időből, amikor még ő is dolgozott. Most már megette a püré- jét, mohón, mint aki éhes és megkönnyebbült, mert mindenről beszámolt. Szép volt Piri, Vírus sose látta ilyen szépnek, villogott róla, hogy tartozik valakihez. „Édes kis lelkem — gondolta Virus —, bár te is olyan boldog lennél, mint én! Bár téged is rábeszélne Lukács Zoli, hogy csak asszony légy, s megtudhatnád, mi az, a magad otthonának élni, egyedül a magad otthonának!“ Otthon Géza ingerült volt. Virus elfelejtett az órára nézni, s eljárt az idő. Józsika nem győzte várni valami adatot keresett egy fogalmazáshoz, amelyet nagyon szépen meg akart csinálni, benyúlt az üveges szekrénybe és megbolygatta a könyveket. Géza haragudott a kisfiúra, szidta, pedig a gyerek sose rongálta meg a díszkötéses kiadványokat, csak hát Géza nem tűrte, hogy Víruson kívül más is motozzon a könyvespolcokon. Az öregasszony panasza egybemosódott Géza méltatlankodásával: jöjjenek be hozzá azonnal, az a nyomorult tűz megint kialudt, igazítsák meg, csak Virus ért a tűzhöz, hol járt idáig Rémülten dobta le a kabátját, azt se tudta, mihez fogjon, férjét nyugtassa-e meg előbb vagy az öregasszonyt? Az anyósát, az az idősebb. Kapta a kötényét, kétségbeesetten fúvogatta a halódó parazsat. Holnap igazán el kell hivatrn azt a kályhást! Géza Piri házasságának sem örült, vállát vonogatta, azt mondta, nem tart az semed- dig; Piri pocsék rossz háziasszony lesz, és különben se fogja bírni a munkát. Virus ál- mélkodva érezte, hogy valami gonosz kis hang ellenkezni kezd benne s azt suttogja: „Fogja bírni! De igenis fogja bírni!“ Imádta férjét, de imádta a húgát is, és sokkal jobban ismerte, mint bárki. Piri acélból volt, csak a külseje volt olyan, mint a tejszínhab. Józsika kérdezett valamit, Géza előszedte az újságját, ő meg kiment főzni. Valamikor Iánykorában sokat olvasott az A rany híd“-hoz újságot ő is, szerette a híreket, a külpolitika is érdekelte, minden államférfiről tudta, kicsoda. Most ezen a napon úgy szerette volna a maga számára is ünneppé tenni Piri magán-ünnepét, de hát nem volt rá ideje. A vacsora, amit anyósa rendelt, igényes volt, nagyon oda kellett figyelnie, mit csinál. Míg főtt az étel, átnézte Józsika leckéjét. Géza olvasott, nem ért rá törődni a gyerekkel; Géza dolgozott napközben, nem úgy, mint ő, s mikor hazajött, pihenni kívánt. Józsika felmondta a könyv nélkülit, elkészült az étel. Tálalt, vacsoráztak. A kisfiú segített asztalt szedni, feltöröl- getni, aztán nekiállt a játéknak. Vágta, ragasztotta a kar- tonpapír-katonákat, mélységes figyelemmel. Virus elővette a háztartási füzetét, s elkezdte összeírni másnapi tennivalóit. Tejszín-rendelés. Hal. „Szeretnék gondolkozni — mondta megint félénken az iménti pici hang —, Piriről szeretnék gondolkozni, nagyon szeretem Pirikét. Én neveltem évekig.“ — Virus! — hallotta az öregasszony kiáltását. Letette a ceruzát, bement hozzá. Géza anyja az albumában lapozgatott, talált egy régi fényképet. Virus leereszkedett a zsámolyra, s meghallgatta, isten tudja hányadjára, hogyan sértette meg valaha az anyósát Szikszai Róza néni, aki mindenféle rágalmakat szórt a hajára, pedig Géza anyjának földigérő szőke fürtjei voltak, mint a színarany. „Beszél, szegénykém — gondolta Virus —, az öregek szeretnek emlékezni, és hát voltaképpen ráérek, nem dolgozom, csak itthon. Hadd beszéljen!“. A pici hang, mint valami zenekíséret, ismét megszólalt benne, riadtan csitítgatta, de azért hallotta, mit mond: „Gondolkozni szeretnék, nagyon szeretnék gondolkozni.“ Józsika kérte, segítsen ösz- szeragasztani a papírvárat, az apját nem merte megzavarni, ha Géza pihent, nem tűrte, hogy a gyerek nyaggassa. Nemsokára le is feküdt. Virus leült az ágya szélére, ilyenkor mindig vele töltött egy félórácskát, megbeszélték a napot. Józsika éppúgy elsuttogta neki minden titkát, mint valaha Piri. Ez volt a világ legjobb érzése, ülni a hálóban a kisfiú mellett, a félsötétben, s hallgatni elhalkuló mondatait, békés szuszogását. — Virus! — hallatszott az ebédlőből. Betakarta Józsikát, bement. Géza feltolta a szemüvegét a homlokára, és ingerülten nézett rá. — Egész nap nem voltál velem — mondta. Virus arca ragyogni kezdett. Tízéves házasság után — milyen ritka, hogy ilyen épen maradjon egy érzelem! Rácsókolt Géza fejebúbjára, de Géza' nem szerelmeskedni akart, hanem felolvasni. Géza borzasztóan szeretett felolvasni — nem regényeket, a szépirodalmat butaságnak tartotta — olyan szakkönyveket, amelyek különösen érdekelték. Most éppen a szobanövények ápolásáról szóló tanulmány volt a kezében, azt adta elő szépen artikuláíó hangján, mert Virus valahogy rossz kertész volt, satnyák maradtak vagy elpusztultak cserepes virágai, Virus figyelt, görcsösen, mert Géza idegen szavakat is mondott, érthetetlen fogalmakat. Mikor a ház végre elcsendesült s lefeküdtek, Géza egészen váratlanul visszatért Piri házasságára. — Szegény Piri — mondta. — Majdnem kilenc óra a gyárban, aztán viheti a kilúgozott testét a férjének. Egy asszony egészen kell vagy sehogy. Éjjel Vírus felült. A hang most nem szólt, helyette Gé'za mondata járt körülötte a sötétben, keze-lába nőtt Géza mondatának, s ott somfordál- tak a szavak, mint a tigrisek, az ágy körül. „Egy asszony egészen kell vagy sehogy.“ „A csontjával — gondolta Virus. — Az agyával. A kezével. Rosszul égő kályhákkal, gondolatok és könyvek nélkül. Teljesen. Míg csak valaki meg nem hal, és a csontváza olyan csupasz nem lesz, mint az éjszaka“. Téli éjjeleknek nincsen hajnaluk. Egyszerre reggel lesz, a reggel is sötét, hideg. Virus kelt fel elsőnek — mindig Virus kelt fel elsőnek, amióta férjhez ment — s riadtan nézett a boilerórára. Tegnap izgalmában elfelejtette bekapcsolni, nem lesz meleg víz a borotválkozáshoz. Kávét főzött Gézának és az anyósának, friss kávét. Józsika még aludt. A pici hang újra megszólalt benne, de most már úgy zúgott, mint egy karének. KEK CSILLAG Nem, itt most nem új asztronómiai felfedezésről lesz szó, hanem csak egy reális, létező valamiről, ami nálunk, Hurbanovon ritkaságnak, különlegességnek számit. A Kék csillag egy ifjúsági zenekar, amely két hónapja alakult meg. Szerzője Petrik Gyuri, maga is játszik, gitározik a zenekarban. Ahogy beszélgettem a zenekar tagjaival, mindnyájan így fejezték be: rólam ne írj semmit, az egészet ők szervezték, én csak játszom. Mindnyájan fiatalok, < átlagkoruk 18 év. Eddig egy bemutatkozó és három nyilvános fellépésük volt, amelyen kb.' 500-an ropták a táncot az ő zenéjükre. Közelebbről a zenekar tagjai: Mačanský Miki, a zenekar legfiatalabb tagja és egyben a „prímása“ is. A modern, legújabb számok mellett játszunk régebbi könnyűzenei számokat is. Petrik Gyuri: a Járási Építkezési Vállalatnál dolgozom mint technikus. Örülök, hogy sikerült összehoznunk ezt a kisegyüttest. Legfőbb gondunk, hogy megálljuk helyünket az áprilisi vizsgákon, melyekre már régóta lázasan készülünk. Egyházi Zoli, a kisegyüttes harmonikása, szintén a JÉVnél dolgozik, a hiányokkal hozakodik elő. Kellene egy erősítő, meg új dob is. Fordultunk segítségért már a Művelődési Ház vezetőségéhez, de sajnos, eddig kevés sikerrel jártunk. De mi fiatalok vagyunk, kitartóak és bizakodunk. Cservenák Ernő: Én a Jed- notáná! dolgozom, a zenekarban pedig mint dobos játszom. Én is csak azt mondhatom, amit a Zoli, mért bizony eddig mindig olyan dobon játszottunk, amit más zenekar már éVek óta kiselejtezett mint használhatatlant. A klarinétos Homok Miki és a zenekar bőgőse Sedlák Laci. És ez volna az egész hattagú ifjúsági zenekar. És mi a véleménye a falu fiatalságának az első fellépések után? Természetesen, mindnyájunknak tetszik az új zenekar, nemcsak azért, mert szép fiúk húzzák a jő talpalávalót, hanem azért is, mert jói húzzák. A két Kati, Gyurenka és Di- kasz teljesen egyoehangzó véleménye szerint: A vasárnapi alkoholmentes teadélutánok jó szórakozás a hurbanovói fiatalok számára annál is inkább, mert a zenét a mi zenekarunk szolgáltatja. —ze— Nem alszanak a padányi fiatalok Vasárnap délután van. Olvasok. Egyszer csak úgy érzem, hogy valami hiányzik. Kitekintek az ablakon, kövér hópely- hek szállingóznak. Igen, valami hiányzik, elfogyott a cigarettám. Habár hull a hó, mégis elhatározom magam és utána indulok a vendéglő felé. Az úton alig találkozom emberrel. Az a gondolat merül fel bennem, talán csak nem alszik a fiatalság is, habár a hólepte falu úgy fest, mintha aludna. E gondolatokkal érkezem a zajos vendéglőbe és azonnal cigarettát veszek, vígan rágyújtok. Itt van a kultúrház a Szomszédban, gondolom, benézek. Nagy meglepetésemre jó néhány fiatalt veszek észre, akik szorgalmasan tanulják a jeleneteket. Így tudom meg, hogy a padányi fiatalok teaestre készülődnek és műsort tanulnak. Tehát mégsem alszanak a padányi fiatalok, ahelyett, hogy a vendéglőben a bil- liárd-asztal mellett álldogálnának, szerepeket vállalnak és tanulnak. Csak így tovább padányi fiatalok! BÍRÓ ZOLTÁN . ■ a
