Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-02-25 / 8. szám

■ Sokat ér egy jóízű beszél­getés. Egy járás fiataljainak nevelésével kapcsolatos kérdé­sekről, bajaikról, sikereikről igazán sokat lehet mondani. A jórészben már megtartott év­záró taggyűlések terepszemlé­je után okvetlenül le is kell szűrni a tapasztalatokat, és így felkészülő: a járási konfe­rencia megtartására. A CSISZ galántai járási titkárságán is így tesznek. Muzslay Vidor, a CSISZ já­rási vezetőségének elnöke iga­zán őszintén nyilatkozik. Ren­geteg tapasztalatot szűrtek le a járási titkárság dolgozói az évzáró taggyűlések folyamán. Egy évig lehet belőlük élni és megoldani a felmerülő problé­mákat, orvosolni a hibákat, di- r csérni a sikerekben részt ve­vő fiatalokat. Mén néhány he­lyen meg kell ugyan a járás­ban tartani az évzáró gyűlést, de a járási vezetőség már a járási konferenciákra készül az alapszervezetekkel együtt. A konferenciára való készülő­désük nemcsak azt jelenti, hogy az alapszervezetektől be­futott jegyzőkönyvekből, je­lentésekből összegyűjtik az adatokat, felhasználják a tit­kári beszámolóhoz, . elkészítik a tervet, meghívják a küldöt­teket és gondolnak a konfe­rencia aprólékosabb pontjainak megszervezésére. Ha csak eny- nyiből állna, nagyon egyszerű lenne egy járási konferencia megszervezése, nem is jelen­tene komoly mun.sát a felelős tényezők számára. Milyen járási konferenciát akarnak tehát megszervezni? Olyat, amilyen még ezelőtt sohasem volt Galántán. Első­sorban el akarják érni, hogy minden küldött — bizonyára a legtapasztaltabb fiatalokat kül­dik az alapszervezetekből a konferenciára — őszintén mondja el véleményét a szer­vezeti élettel, az alapszerve­zettel és a járási vezetőséggel kapcsolatban. Túl akarnak már azon lenni hogy amikor a kül­dött megkapja meghívóját a konferenciára, összeülnek az alapszervezet vezetőségének tagjai, valamelyik közülük le­diktálja a küldöttnek az elért eredményeket, néha nem is őszintén, s az felolvassa a konferencián, utána leül, a választás alkalmával feltartja kezét és tovább néz a levegő­be. Kinek a számára építő jel­legű és érdekes az ilyen kon­ferencia? Igenis, kell beszélni az eredményekről, de úgy. hogy a többi alapszervezetek küldöttei okuljanak belőle, megtanulhassák nogyan kell azokat elérni. Ha rövid ada­tokat, esetleg szűk kereszt­K rákká Lengyelország egyik legszebb és legrégibb városa, 1610-ig az ország fő­városa is volt. A Visztula part­ján fekszik, szép lapályon, egyik épülete szebb, mint a másik. Szép alkotás a világhí­rű egyetem épülete és megcso­dálni való a múzeum, vala­mint Kopernikusz síremléke is. Ugyanakkor az új felszabadult élet üteme lüktet a városban. Mikor a város egyik fő utcá­Kosciuszko szobra a Wavelban ján a központban fekvő Ily­nek felé tartottam, olyan nagy volt a forgalom és oly szépek voltak a kirakatok, hogy a prágai PHkopín vagy a buda­pesti Váci utcán éreztem ma­gam. A szép városnak legszebb épülete mégis a régi vár, a Wavel. Ebben a várban áll az egykori királyi kastély, amely - lyel egybeépült a katedrális és metszetű bírálatot olvas fel egy papírról a küldött, akkor a jelenlevők nagy része alig figyel a mondókára. Az adato­kat úgyis elmondja a járási titkár a beszámolójában, minek azokat ismételni? Viszont a küldöttek nagy része egyetlen egy szóval sem szól a járásban fennálló problémákhoz, pedig a járási vezetőség ugyancsak küszködik velük Miért nem adnak ötletet például a hatá­rozati javaslatban foglalt pon­tok megvalósításához. Miért nem vetik szemére a járási vezetőségnek, hogy valamit rosszul szerveztek meg és egy­ben tanácsot adnának, hogyan kellett volna azt tenni. És ami igen lényeges, miért nem szól­nak hozzá más alapszervezet ügyeihez, hogy ezáltal segíte­nék megoldani az ottani prob­lémákat. Hiszen a járási kon­ferencia a CSISZ járási szer­vezetének legfőbb fóruma, problémákat kell megoldania, és ezért minden küldöttnek fel kell emelkedni a helyi viszo­nyok közül a járási viszonyok közé. Ezért járási méretben kell gondolkodni és széjjel­nézni, nem pedig megmaradni a helyi viszonyok mellett. A CSISZ galántai járási ve­zetősége elhatározta, hogy az alapszervezetek elnökeit vagy más képviselőjét megbeszélé­sekre hívják össze, ahol meg­vitatják, hogyan viselkedjenek a küldöttek a járási konferen­cián, hogyan készüljenek fel­szólalásaikra. A megbeszélésen jelenlevők aztán majd odahaza tolmácsolják a küldötteknek a tennivalót és a helyzetet. A fiatalok kimagasló sikere­ket is elértek már s nem le­het mondani, hogy egy helyben topognak és megálltak a fejlő­désben. A fejlődésben nem is lehet megállni, tovább kell jutni, különösen a fiataloknak. Nem lehet megmaradni a gon­dolatok és ötletek szűkölködé- sénél, mert így minden fiatal arra vár. hogy csak parancsol­janak nekik, maguktól nem öntevékenyek. Példám a Tallósi Állami Gaz­daság üzemi szervezetének év­záró gyűlésén — beszélte Muzslay Vidor, — felmerült a ping-pong asztal kérdése. Az asztal valahol fent porosodik a padláson jó hosszú ideje, a fiatalok így nem asztaliteni­szezhetnek. A padláson nem lehet ilyen műveletet végre­hajtani, még ha játékról is van szó. De mi is legyen az asz­tallal, töri a fejét vagy har­minc fiatal! Talán már tag­gyűléseken is beszéltek erről, ezt a problémát nem tudják megoldani, hát felhozták az évzáró taggyűlésen is. Az év­záró gyűlésen csaknem telje­sen erről folyt a vita. Mi le­gyen az asztallal, nem tudják ezt a tallósi fiatalok! — Az idegeimre ment már a dolog . — folytatta Muzslay Vidor — és felálltam, mérgemben már majdnem az asztalra csaptam és kijelentettem, hogy jöjjön két fiatal, öt perc alatt elin­tézzük a kérdést, lehozzuk az asztalt a padlásról. Ilyen ügy­ről csinálnak gyűléseket, sőt évzáró gyűlést némely helyen, ahelyett, hogy megfognának valamit, odábbmozdítanák, hát inkább beszélnek róla fél évig, utána feledésbe merül a dolog és nem történik semmi. Ha­sonló esetek nemcsak Tallóson vannak — máshol is akadnak. Igen, ha valaki azt mondta volna nekik, hogy hozzátok le az asztalt, megtették volna, De maguktól miért nem teszik meg? Bizony nem ilyen fiata­lokra van szüksége rendsze­rünknek és társadalmunknak, akik állandóan csak parancsra várnak és határozatokra, ma­guktól nem jönnek rá valami­re. Az ilyen fiatal, hogyha ag- ronómus lesz példának okáért, csak akkor veti el a búzát, ha parancsot kap rá a JNB-tól? Jó lenne az ilyen bajokon se­gíteni, de ez másképp nem megy, mint komoly, elmélyült neveléssel, amit hozzáértő if­júsági vezetők végeznek. Ne­velni és még többet nevelni, ez az elsőrangú feladat a fia­talokkal szemben. Az évzáró gyűléseken megmutatkozott ennek a fontossága s kell, hogy a járási konferenciák tovább vigyék ezt az ügyet és a még helyesebb nevelési módszerek vágányaira tereljék a CSISZ járási szervezeteinek életét. BAGOTA ISTVÁN Teljesítik a határozatokat A Komáromi Állami Gazda­ság pálpusztai részlegének te­héngondozói kitettek maguk­ért. Nyolc literre emelték fe- jési átlagaikat. A nyolcliteres átlagért nagy verseny indult. Beke Antal, a gazdaság veze­tője előbb megbeszélte az ál­latgondozókkal, miképpen cse­lekedjenek, hogy a verseny eredményes legyen. Több ízben iskolázást is tartottak a dol­gozók számára, amelyeken megbeszélték a takarmányo­zást és az új munkamódszerek alkalmazását. A dolgozók ér­deklődéssel figyelték az elő­adást és mikor végighallgatták, lekötötte figyelmüket az elő­adás kiváltotta vita is. Később 8.4 literes fejési át­lagot értek el. Ezután követ­kezett egy újabb narc. Az Ál­lami Gazdaság igazgatója örömmel üdvözölte a pálpusz­tai részleg dolgozóit. De az üdvözléshez hozzátette azt, hogy mikor érik el a kilencli- teres fejési átlagot. A dolgo­zók jókedvűen és bizalommal ígérték, hogy mindent meg­tesznek az újabb eredmény el­érésére. Aztán egyszercsak jelenthették, hogy elérték a kilencliteres átlagot. Ezt egész február hónapban tartani tud­ták és megvannak az alapok, lehetőségek a további eredmé­nyekre is. Vassi Pál, Kamocsay Kálmán, Szigeti László, Csin- ger Mihály, Kurcsik Lajos, Zsíros Pál, Csinger Eszter és Vassi Ilona ezek a kiváló ál­latgondozók. A Komáromi Ál­lami Gazdaság pálpusztai üzemrészlegének dolgozói min­dent megtesznek, hogy telje­sítsék a párt XII. kongresszu­sának határozatait. MARTINCSEK RUDOLF Egy felvétel a pálpusztai állat gondozókról váhú-ií alatta volt a lengyel királyok temetkezési helye. Az egész épület műremek és történel­mileg védett. A katedrális kö­zepén áll a vörös márványból készült királyi trón, mindjárt a bejáratnál két nagy szarko­fág van egymással szemben, melyek egyikében Jagelló Vla- diszlav király pihen, aki vala­ha Crunwaldnál legyőzte a né­met zsaroló germán egyházi rendet a kereszteseket, amint azt Sienkiewicz örökszép re­gényében megírta. Persze csak az első királyok temetkezhet­tek a templom hajójában, mert mindnek itt nem jutott hely, s így a következők már a templom katakombáiban kap­tak díszhelyet Két zloty ellenében bármely látogató ma is megtekintheti a katakombákat. A lengyel nép demokratikus érzelmére vall az a körülmény is, hogy ugyanazt a helyet nyújtotta később a katakombákban a szabadság- harcosoknak is, mint a kirá­lyoknak. Itt nyugszik a két nagy lengyel szabadsághős Po- niatovszki és Koszciuszko is. Koszciuszko lovasszobra kü­lönben ott áll a Wavel bejá­ratánál. A templom alatt van eltemetve Szobieszki János és külön katakombában a költő, Miczkiewicz. Az egyik síron végig piros-fehér-zöld szalag feküdt és sok babérkoszorú. Egy varsói házaspár állt előt­te, odaértemkor épp a nő sza­vát hallottam, amikor férjé­nek mondotta: ez Báthory Ist­ván sírja. Beszédbe elegyedtem velük és megkérdeztem tólük, miképpen tekintenek ma a len­gyelek Báthoryra. A válaszuk az volt, hogy a Báthory-emlé- keket haladó hagyományoknak tekintik a szocializmus korában is. Báthoryt a Wavelban koro­názták lengyel királlyá, ami­kor a lengyel rendek 1576-ban meghívták őt Erdélyből a len­gyel trónra. Igen bátor ural­kodó volt és nagy politikus. Az idegenvezető sokat beszélt róla az egymás után érkező tu­ristacsoportoknak. A kemény­kezű, de igazságos Báthory István sírja előtt állandóan van látogató. Amikor aztán pár napra rá Cdýniában jártam, a nagy lengyel tengeri kikötőben, hatalmas óceánjáróra lettem figyelmes, a lengyel hajóépítő ipar egyik büszkeségére. A ha­jó a Báthory nevet viselte. Ma a szocializmus a magyar és a lengyel dolgozókat is egy tá­borba hozta, a béke és a szo­cializmus táborába. Mártonvölgyi László Krakkó egyik régi erődje, a Barbakan A fiatalok év­ről évre több könyvet köl­csönöznek ki a könyvtárból. A könyvtár élén Marikovec Lajos áll, aki kö­rültekintéssel, sok ügybuz­galommal látja el ezt a tisztséget. Sajnos azonban a könyvtárt szeptember óta a kultúrházban helyezték el, és bizony azóta sincs nyit­va. A CSISZ évzáró taggyű­lésén is foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Az illetékesek arra hivatkoztak, hogy a könyvek leltározására ki­rendelt személy nagyon las­san halad a munkával. A könyvtári könyvek szá­ma meghaladja az ötezret is. Szeptember óta csak 135 könyv leltározását végezték el. Ha ez így megy tovább — mikor nyílik majd meg a könyvtár? Reméljük, hogy minél előbb, s ha kell, szí­vesen segítünk is. Kádek Gábor, Marcellháza CSAK ÍGY TOVÁBB... A Csallőközaranyosi Tűz­oltóegyesület fűvószenekara 10 éves múltra tekint visz- sza. Az alakító tagokhoz tartoznak Bödök - János, Keszán Ferenc. Kovács Fe­renc, Károly Mihály, Kürthy Gyula, Balogh István, Szűcs Károly stb., de amint Csóka Ferenc, a zenekar karmes­tere is mondja, sikerült a fiatal tűzoltókat is beszer­vezni a zenekarba. Krivanek Mihály, Póló La­jos, Kürthy Gyula, ifj. Molnár Ferenc, Balogh Ár­pád stb. mint fiatal gyere­kek kezdtek dolgozni szorgalmasan tanulni, és m: mint meglett emberek is rendszeresen összejönnek és készülnek az új műsorra Mozgalmi dalokat és in­dulókat tanulnak be, hogj a májusi ünnepségeket nemcsak a községben, ha­nem a járás székhelyén ii felléphessenek. Martincsek Rudof, Csallóközaranyos SZERKESZTŐI ÜZENETEK A marcellházi helyi CSISZ- szervezet február elején megtartotta az évzáró gyű­lést A gyűlésen részt vet­tek Kozák, Vidermann és Bakulár elvtársak, a HNB vezetői is. A beszámolót Bratko Já­nos, a helyi CSISZ-szervezet elnöke tartotta. A beszámo­lót vita követte, a felszóla­lók főleg azokkal a nehéz­ségekkel foglalkoztak, ame­lyek az elmúlt év folyamán felmerültek. Majd a komá­romi Harmonia zenekar szó­rakoztatta az ifjúságot. Tisocki András Gizi és Márta: A cukrá­szatot az ottani szakválla­latnál tanulhatja ki. — Szí­nészektől megkívánják hogy érettségizzenek és el­végezzék a Színművészet Főiskolát. Esztrád-tehetsé- geket Bratislavában keres­nek, a következő címen je­lentkezhetnek: Dom česko- slovensko-sovietskeho pria­teľstva. Virágok közt: Rakovice (okr. Trnava), Hrachoví (okr. Rim. Sobota), Štítni! (okr. Rožňava). Nagy gond: A korlátol! szellemi képességű fiúk szá­mára Spišský Štiavnikon lé­tezik egy tanulóotthon, aho a növendékek különböze szakmákban nyernek kikép­zést. Leányok számára ha­sonló intézmény Nová Ves nad/Žitavou, okr. Nitra lé­tezik. Barna mackó: A Jazykoví školán — nem kívánják mej az érettségi vizsgát. For­duljon közvetlenül az igaz­gatósághoz, kérje ki a vizs­gafeltételeket. Címe: Bra­tislava, Slovanská 14. Szomorú szív: Érettség után iratkozzon be a Szín- művészeti Akadémiára. Vy­soká škola múzických ume­ní, Bratislava. Štúrova ul. 7 SZÍVESEN LEVELEZNÉNK: es Pusztaszeri Éva, Pápa, Gat bai u. 29, Bödey Edit, Bala tonalmádi, Blaha’ Lujza sí tány 12, Zsoldos íréi Csurgó, Leánykollégium, 1 éves; Pánczél Mária, Vóc Erzsébet, Bársony Katalii Kiskúnfélegyháza, Mezőgaz dasági technikum; Jobbág; Gábor, Bpest, VIII. kér. Se mogyi Béla u. 37 (bélyeg gyűjtő); Hegedűs Jolái Kiskundorozsma, Felszaba dulás u. 17, (23 éves tiszt viselő.) Kell-e filozófia? (Befejezés a 2. oldalról) felaprózza önnönmagát. Talán éppen ebben rejlik a kommu­nista nevelés alapja. Minden emberben tudatosítani kell, hogy milyen irányba terelje főleg az érdeklődését, hogyan építse fel életét úgy, hogy „valamiben“ kitűnjön. Mert különben állandóan csak olyan embereket látnánk magunk körül, akik még sehol sem ve­tettek horgonyt, csak olyano­kat, akik szervezik a terme­lést, de fogalmuk sincs a ter­melésről, olyanokat, akik az iskolákat szervezik, de nin­csenek tisztában az iskolával, olyanokat, akik a kultúrpoliti­kát szervezik, anélkül, hogy valami közük lenne a kultúrá­hoz, szervezőket, akiknek sem­mi kapcsolatuk az emberekhez, akik nem is ismerik az embe­reket, koncepció nélküli dol­gozókat, akik valamit „biztosí­tanak“ minden ötlet, gondolat és belső állásfoglalás nélkül. Egyesek a sztálini filozófia hibáinak bírálatát (a személyi kultusz kritikáját általában) ügy fogadták, mintha az az ér­tékek összeomlása lenne. Sztá­lin: A dialektikai és történelmi materializmusról című munká­ja biztonságot adott nekik, az igazságok összességét. Filozó­fiai hitvallást jelentett szá­mukra. Sztálin filozófiájának bírálása megbolygatta bizton­ságukat. Minden megdőlt. Tu­lajdonképpen, hát mi is a t lyes? Mi az, ami érvényb marad? És ekkor megszólaló a relativista hangok is, a < csőség forgandóságáról, arr hogy változik az idők kerel s aki most fent ül, máskor m lent. Igaz, a történelem se szór váratlan fordulatokat h A személyi kultusz időszak nak komoly tanulmányozí új forrásokon és új tapaszt latokon épülő sokoldalú kit tékelésre vár. Már most, ebb az időszakban, amikor búct zunk ettől a múlttól, megei södik bennünk az a biztons; érzet, hogy mi a szovjet kői munistákkal együtt helyes, k zös úton járunk, azon az útc amely erősíti a kommunis mozgalmat. Az a körülmény, hogy Szovjetunió Kommunista Pál jának XX. kongresszusa ut megélénkült a filozófiai tev kenység is, azt bizonyítja, ho miután búcsút mondtunk elavult elképzeléseknek, marxista filozófia számára fejlődés további széles távi tai nyílnak. A marxista fii zófia megadja a feleletet a n kor emberének. A marxista lozófia^nem a - „kétkedés fii zófiája“, hanem az emb kommunista jövőjéért folyt tott harc filozófiája. Épp ezért már senki se írja m az „alkotó marxizmus igazs gait“, amelyet elég volt elh darni és vallani.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents