Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-02-12 / 6. szám

Fiatalok és a mezőgazdaság A fiatalok problémája a me­zőgazdasággal kapcsolatban már hosszú idő őta napirenden van. Pártunk XII. kongresszusa után azonban különösen elő­térbe kerül ez a probléma. Hosszú évek.óta miért nem si­került megnyerni a fiatalokat, amikor minden fórumon fog­lalkoztak ezzel a kérdéssel? Iskolákban a tanítók napokig beszéltek egy-egy fiatalnak, amíg vállalta, hogy mezőgaz­dasági iskolába iratkozik, de amikor kijárta az iskolát, még­sem a mezőgazdaságba ment dolgozni, hanem máshová. Miért irtózik a fiatal a mező- gazdaságtól ? A fiatalok számára nem is olyan rettenetes nehéz manap­ság a mezőgazdasági munka. A technika hatalmas térhódí­tása mindenhol érezteti hatá­sát, megkönnyítette a mező- gazdasági munkát is. Az sem igaz, hogy a fiatalok ellene mondanak a mezőgazdasági foglalkozásnak, nem is irtóz­nak attól, ezt csak olyan egyé­nek állítják, akik nem értenek sem a fiatalok lelkivilágához, sem a mezőgazdasághoz, de a falu jelenlegi problémáihoz sem. Inkább azt kell megvizs­gálni, hogy kiböntakoztathat- ja-e alkotókészségét, tehetsé­gét egy fiatal, amikor elvégez­te a közép- vagy felsőfokú mezőgazdasági iskolát és a mezőgazdaságba kerül dolgoz­ni. Hány fiatal került már vissza különböző mezőgazdasá­gi iskolákból a faluba, közvet­lenül a termelésbe és ott nem becsülték meg őt, hanem hát­térbe szorították, megfosztot­ták őt a lehetőségektől, vég­eredményben tehetetlennek érezte magát s kényszerült odébb állni. Nem jókedvéből tett ilyesmit, ha már megküz- dött az érettségi vagy a főis­kolai bizonyítványért, inkább maradt volna azon a területen dolgozni, amire képezte magát. De a szövetkezetek, állami gazdaságok a legtöbb esetben azzal sem törődnek, hogy hol étkezzen, hol pihenje ki magát az a végzett fiatal, aki idegen­ből jött a munkahelyére. Gon­doljunk rá, hány fiatal napról- napra, hétről-hétre, különböző konzerveken, száraz hentes­árun él, mert másra nincs lehetősége. Ugyanakkor, ha más szakmába megy dolgozni, legalább a szállásáról gondos­kodnak és üzemi konyháról. Az agronómus-lakás vagy a zoo- technikusok és más mezőgaz­dasági szakemberek számára egy-egy szoba rendelkezésre bocsátása úgyszólván ismeret­len fogalom, nálunk. Ne felejt­sük el, hogy joga van annak is, aki mezőgazdasági szakiskolát végzett, a napi munka után szórakozni, művelődni, emberi körülmények között olvasni, televíziós készülék előtt ülni éppen azért, hogy többet ad­hasson a közösségnek. Hány főiskolát végzett fiatalt fogad­nak bizalmatlanul a szövetke­zetekben a vezetőségi tagok, föltételek mellett nem csoda, ha elmegy a kedve a fiatalok­nak a mezőgazdasági munkák­tól. De nézzük csak az alsóbb fokú iskolát végzett, mezőgaz­A nagyabonyi EFSZ-ben bő­ven cyan silóta­karmány, egész nap rakják ko­csira és szállít­ják a munká­sok. Húsz-hu- szonöl fiatal munkaerőre azonban itt is szükség lenne. A szövetkezeti klubhelyiség felépítésével a kulturális lehe­tőségeket nagy részben bizto­sítják számuk­ra, így megvan a remény, hogy odahaza radnak dolgozni, járnak el rosba. má­máid nem a vá­pedig sokkal többet tud náluk. Ilyenkor aztán azt mondják, „nekünk dirigál az a fiatal, minket akar tanítani. Hát már honnan került ide ez a jött- ment, hiszen mi itt születtünk, ebben a faluban és idegenre nem bízzuk magunkat!" Ilyen daságban dolgozó fiatalokat. A nyár folyamán a szövetkeze­tekben általában sok munka van. Biztosítanak a számukra foglalkozást. Ősszel aztán meg­áll a tudomány és késő tava­szig több fiatal sok helyen otthon várja a jó szerencsét, kereseti lehetőségek nélkül, a társadalmi életből kikapcsolód­va, valljuk be félig-meddig el­keseredve. Ilyenkor nem csoda, ha gondol egyet, otthagyja fa­luját és elmegy az iparba dol­gozni. Hiszen jön a szilveszteri vagy a farsangi bál, táncolni szeretne és ehhez pénz kell. Egész télen pedig nem dolgoz­hat, mert sok szövetkezet ve­zetősége nem biztosít számára foglalkozást. Tavasszal azután a szövetkezet vezetősége meg­döbbenve veszi észre, hogy a faluban nincs is fiatal. A tél folyamán elhúzódtak a város felé és onnan nem akarnak hazajönni. De nem azért nem akar hazajönni a fiatal a falu­jába, mert véglegesen szakí­tott azzal és megúnta volna a hazai életmódot, hanem mert nem találta meg számítását a szövetkezetben. Nincs bizto­sítva számára a napi foglalko­zás, a napi kereset és a szóra­kozási lehetőség. Természete­sen, hogy ilyenkor nem sokat elmélkedik senki és nem filo­zofál, megy oda, ahol többet keres és jobbak a lehetőségek. Elsősorban a mezőgazdasági üzemek vezetői oldhatják meg a fiatalság problémáját és te­remthetnek elő elég fiatal munkaerőt. Teret kell engedni a fiatal tehetségek kibontako­zásának és olyan körülménye­ket kell teremteni, hogy jól érezze magát a fiatal odahaza. B. I. ISMERJÜK MEG — Nem, alig ismerheti legú­jabb átrendezése óta! — vála­szolhatjuk bízvást azoknak a bratislavai lakosoknak, akik kézlegyintéssel intézik el a Vá­rosi Múzeum megtekintését: — Láttuk már, ismerjük! — Mert mi tagadás, a város vál­tozatos múltjához és gazdag történelmi emlékeihez viszo­nyítva eleinte.,bizony szűkös keretek között szorongott ez a jobb sorsra méltó kultúrin­tézmény. De kötelezettséget vállaltak a régi városháza dol­gozói, hogy átalakítják, kibő­vítik a termeket és „életet visznek“ a különben holt kiál­lított tárgyakba. Azóta évről évre bővül, gazdagodik a be­rendezés, rendszer és köny- nyebb áttekinthetés, valamint szabatos magyarázó feliratok teszik élvezetessé a barango­lást a boltíves termekben, ame­lyek rég letűrft idők örömé- ről-bújáról regélnek. Kelta korabeli olvasztóke­mence kicsinyített mása tárul elénk elsőnek. A legrégibb te­lepülés idejéből csupán ennek hiteles utánzata maradt fenn napjainkig. Gazdagabb fegy­ver- és szerszám-gyűjteményt láthatunk a rómaiak korából, akik Posoniumnak nevezték városunkat. Mindezen tárgyak­nál azonban sokkal érdekeseb­bek a XVII-ik és XVIII-ik szá­zadban készült rajzok és met­szetek, amelyek egyes épüle­teket vagy városrészeket áb­rázolnak akkori alakjukban. Ha a jámbor szemlélő alaposan belemerül ilyen régi képek vi­lágába, majd hirtelenül maga elé képzeli azoknak mai „utód­ját“, szinte forogni látszik ve­le a terem. így a mostani Sa- voy-Carlton épülettömbhöz vi­szonyítva holmi becsali csár­dának tűnik annak elődje, a Zöldfa-szálló, amely „élénk politikai tevékenység színhe­lye volt az 1847—1848-as években“ — hangoztatja a ma­gyarázó szöveg. Az 1827-ben készült tollrajz „Aukaffee" fe­lirattal a Ligeti-kávéházat áb­rázolja. Tovább haladva elolvashat­juk az 1786-ban elindult Press- burger Zeitung első oldalát, mellette a „Presspurské No- winy“-t 1787-ből. Következik egy szilaj képzelőerővel meg­áldott művész rajza, aki ren­geteg füsttel és lánggal igye­kezett érzékeltetni az 1811-es évi tűzvészt. Ugyancsak rajzok KJI i idősebbek, akik már majdnem húsz év óta isszuk meg napi feketénket a bratislavai Grand Kávéházban, elképzelni sem tudjuk a kávé­ház megszokott képét, hangu­latát Gizi néni nélkül. Így kell őt idéznem, mert nem írhatom, hogy özvegy Kovácsné, ugyanis ezt a mindig mosolygó szemű asszonyt mindenki így ismeri: Gizi néni. Foglalkozása: pincér. Immár harminc éve. Ebből a három évtizedből 25 év óta dolgozik a Grandban. A kávéházi vendég megren­deli a feketét, elfogadja és viszonozza a mosolyt, azután belemélyed az újságba vagy folytatja az ismerőssel elkez­dett beszélgetést és nem is gondol arra, hogy Gizi néni mint özvegy Kovácsné szerepel a személyzeti lapon és 26 éves fia mint tervező dolgozik a Rablóban. És talán arra sem gondol, hogy ennek az asszony­nak is van véleménye a ven­dégről. Például nem gondolja ezt az a magas ifjú sem, aki látoga­tásom alkalmával alkoholtól mámoros hangon tiltakozott az ellen, hogy számára megtagad­ták a további szeszes italok kiszolgálását. Kiabált, az asz­talt verte és nem látta meg Gizi néni mosolyát, amely azonban nem a vendégnek ki­járó kedvesség volt, hanem gúny. Később egy csendes tíz perc­ben a vendégekről beszélget­tem Gizi nénivel, az emberek­ről — a vendégről. A vendég, — kezdte töpreng­ve — tudja, mi minden vendé Gjizl néni nyilatkozott get szeretettel fogadunk. Har­minc éve vagyok a szakmában, sok mindent láttam, sok min­denre emlékezem. Azelőtt ne­hezebb volt. Kevesebben és ne­hezebben értették meg, hogy a kávéház nem kocsma, nem mulató. Ide nem lumpolni jár­nak a vendégek, hanem újságot olvasni, beszélgetni. Ma már az italt kedvelők nem járnak ká­véházba. Persze azért még elő­fordul, hogy valaki, mint pél­dául ez a fiatalember, túlságo­san sok sört iszik és azt még rummal ízesíti. Sajnos azt kell mondanom, hogy ez többnyire a fiatalokkal fordul elő. Ne higyje azonban, hogy most szidni kezdem a mai fiatalokat. Értékes, jó gyerekek ezek, csak némelyik még tévelyeg. Lehet, hogy még olvasgatnak régi ponyvaregényeket, ahol úgy ír­ták le a virtusos férfit, hogy berúg, bezúzza a kávéházi tük­röt és asztal tetején táncolja a csárdást, i Nekünk is van elképzelésünk a szocialista vendéglátásról. Mi tudjuk, hogy állandóan javítani kell munkánkat, de ugyanakkor elvárjuk, hogy vendégeink is szocialista emberhez illő módon viselkedjenek. Attól, hogy va­laki megiszik tíz féldecit, még nem lesz emberebb ember, fér­fiasabb férfi, sót ellenkezőleg: kivetkőzik emberi mivoltából. A részeges emberek száma napról napra csökken. Vendé­geink nagyobb része állandó látogatónk, akikkel már közeli -kapcsolatba kerültünk. Ügy ér­tem, hogy amikor á vendég két napig nem jön, már eszünkbe jut, hogy nem láttuk, mi lehet vele. Úgy gondolom, nemsokára elérjük azt is, hogy eltűnik a részeg ember tántorgó alakja. Akadnak, akik azt mondják, hogy a pincér és a vendéglátó ipar érdeke, hogy az italfo­gyasztás minél magasabb le­gyen. Hát ez egyszerűen nem igaz! A régi világban ugyan ez volt a cél és erre mentek a pincérek is, de jó érzésű, szemléltetik az első dunai gőz­hajó ormótlan mását, valamint a Bratislava és Trnava között közlekedő első, lófogatú vasú­tat 1843-ból. Egy további te­rem közepén hatalmas asztalt pillantunk meg, ahol üvegbura alatt megcsodálhatjuk a régi „főpályaudvar“ színes, kicsi­nyített mását. Egy 1890 április 22-ről kel­tezett levél fénymásolatán a belügyminisztérium figyelmez­tetését olvashatjuk „valameny- nyi tekintetes rendőrkapitány úr“ címére, hogy ne feledkez­zenek meg a május elsejei munkásfelvonulás alkalmával foganatosítandó „óvintézkedé­sekről“. Fényképek következ­nek az 1913 május 17-i bor­zalmas tűzvészről, amely csak­nem az egész várnegyedet el­hamvasztotta. Szomorú pilla­natfelvételek emlékeztetnek a második háborúbeli jogfosz- tottságra, majd a felszabadu­lásról készült képek rekesztik be az időbeli sorrendben elhe­lyezett emlékeket. Szenteljünk tehát naponta 9 és 17 óra között néhány kel­lemes, élvezetes és tanulságos órát a Városi Múzeum látoga­tásának. K. H. szakmai becsületére kényes pincér akkor sem alkalmazott ilyen módszereket. Ismétlem, nekem az a kedves vendég, aki ül az asztalnál a párolgó fekete mellett. Aztán két kezében hat tálcá­val elsietett. Újabb vendégek­nek szolgált fel valamit. El­gondolkoztam az általa mon­dott dolgok felett. Jó néha elbeszélgetni egy embertár­sunkkal, arról, hogy mi a véle­ménye rólunk. PÉTERFFY GYULA i« i-K-:-- w < : Vv: - :.v:Cíir Wßj <> MARCELLHÄZI LEVÉL A marcellházi iskola tanulói Vojtech János tanító elvtárs vezetésével ^ még december-j ben kiépítették a jégkorong­pályát és most a félévi szüni­dőben kora reg­geltől késő es­tig ott találjuk az iskola apraját-nagyját. Már meg­alakult a jégkorongozók vá­logatott csapata is Német Bélával és Répás Sándorral az élén. Az asztaliteniszezők klub­jának 25 aktív tagja van. A komáromi kilencéves ma­gyar tannyelvű iskola asz­taliteniszezőivel szemben vereséget szenvedtek, de a helyi Sokol asztalitenisz csapata felett fölényes győ­zelmet arattak. Paluk Já­nos, Tiszocki András, Né­met Béla, Bogár János és Gregor Iván tűntek ki a legjobban. A körzeti aszta­litenisz - bajnokságon Bu- csi, Karvai, Keszi és a he­lyi szlovák tannyelvű isko­la tanulói is részt vettek. A csapatbajnokságban első helyre kerültek. Az egyéni bajnokságban első Paluch János, második pedig Ti­szocki András lett. Nemrég ünnepélyes ke­retek között 42 pionírt vet­tek fel a CSISZ-be, a tag­sági igazolványokat Máriás- sy János, a CSISZ új elnö­ke adta át. Az ünnepséget táncmulatság követte. A CSISZ-tagok hetenként rendszeresen összejönnek, a színjátszó kör nagy si­kerrel adta elő a Krisztina című ötfelvonásos drámát, februárban újabb bemutató­ra készülnek. Az orosz nyelvkörbe 75-en léptek be. Örülünk, hogy Senkár Ilo­na tanító elvtársnő foglal­kozik velük. Az EFSZ-ben dolgozó fiatalok szorgalma­san látogatják a községi könyvtárat, gyakran járnak a moziba, s annak ellenére, hogy minden harmadik ház­ban van TV, a legszíveseb­ben közösen nézik a műso­rokat s ezért nagyon sze­retnék, ha minél előbb rendbehoznák a kultúrház televízióját. A kilencedik osztály ta­nulói már megoldották a pályaválasztás kérdését is. Az osztály nagy része a mezőgazdasági iskolákba és többen bányásznak is je­lentkeztek. Tiszocki András KATONÁK AZ ISKOLÁBAN A žateci ka­szárnyában vi­dáman élnek a katonák. Min­den szabad per­cüket felhasz­nálják a tanu­lásra és a művelődésre. Bu- belini tiszt egységében a mezőgazdaságból idekerült újoncok számára mezőgaz­dasági munkaiskolát létesí­tettek és így a katonáknak alkalmuk nyílt arra, hogy kibővíthessék szaktudásu­kat. Kovács tizedes vezetésé­vel — aki különben is me­zőgazdasági mérnök — a fiatalok szorgalmasan ta­nulnak. A növénytermeszté­sen és állattenyésztésen kí­vül a traktorok és a mező- gazdasági gépek kezelésé­vel is megismerkednek. Mi­re leszerelnek, alaposan képzett szakemberekké vál­nak és majd hasznos tag­jai lesznek a szövetkezet­nek Radoezky József, katona Kuba fővárosa Havanna. SEGÍTENEK A FIATALOK A Ješted hegységben (Li- berec mellett) az elmúlt napokban ismeretlen okok­ból leégett a hegyi szálloda. A Szerelő-üzemben dolgozó CSISZ-tagok taggyűlésükön kijelentették: minden tag 10 brigádórát vállal, hogy a szálló minél előbb fel­épülhessen. Milan Koufil ipari tanuló, Starý Hargov KIHASZNÁLTÁK A SZÜNIDŐT A komáromi magyar tan­nyelvű alapfokú iskola má­sodik osztályának tanulói a Bálványi Állami Gazdaság taggyűlésén vidám jelene­tekkel és táncokkal szóra­koztatták a dolgozókat. Ezek a tanulók egyszer heten­ként a gazdaságban dolgoz­nak és alaposan megismer­kednek a mezőgazdasági munkával. A szünet megkezdése előtt a kilencedik osztályosokat CSISZ-tagokká avatták. Az ünnepélyes avatást jól si­került összejövetel követte. A szünidő gyorsan elmúlt, az iskola udvarán élveztük a kitűnő jégpályát, melynek rendbentartásáért minden nap más osztály felelt. Az iskola a diákok rendelkezé­sére egy tantermet bocsá­tott, amelyet ideiglenesen öltözőnek rendeztek be. Maahr Etelka, Komárom SZERKESZTŐI ÜZENETEK Tanácstalan: Športová ško­la šermiarov, Bratislava ČA 46 sz. Csillagszemű: A szak­könyveket rendelje meg utánvétellel, Bratislava, Slo­venská kniha, n. p., Ob­chodná 28. Nem tudom eldönteni: írja meg közelebbi címét. Laboráns: Forduljon a következő címre: Zdravot­nícka škola, Bratislava, Nedbalova ul. (oddelenie zvláštne formy štúdia). K. M.: Beszámolóját kö­zöljük, írjon máskor is. Egy munkába vágyó lány: Munkaközvetítéssel nem foglalkozunk. Forduljon a HNB munkaügyi osztályé-• hoz, esetleg írjon a követ­kező címre: Ohara n. p. AŠ. Ez az üzem gyakran hirdet és fiatal munkásnőket ke­res. Szétnyíló rózsa jeligére is a fenti üzenet szól. Sz. A. Bős: Szőke József Katicabogár című regényét könyvalakban a jövő év fo­lyamán adják ki. SZÍVESEN LEVELEZNÉNK Jacskó Ilona, Zalaeger­szeg, Lenin út, L-épület, Simán Anna, Zalaegerszeg, Molnár Katalin, Zalaeger­szeg, Leánykollégium. Kács Katalin, Csorna, Petőfi Sán­dor u. 7 sz., Csordás Mar­git, Püspökladány, Rákóczi út 5 sz. (fényképész), Ke­nyeres Eszter, Kúnmadaras, Kálvin utca 39 sz. 16 éves, Molnár Katalin, Szeged, Ga­lamb utca 15 sz., 24 éves, Dergács Katalin, Mukacse- vo, Kárpátontúli terület, Kommunárov 39 sz., Visi Ilona, Kapuvár, Szabadság utca 4 sz. Győrmegye, Kar­dos Katalin, Miskolc, Szent- péteri kapu, Egészségügyi Szakiskola, Cserey György, Budapest, XIV. kér. Gyar­mat utca 47—49, Molnár Ágota, Budapest, VII. kér. Dob utca 10 sz. 17. éves. Kardos Mária, Rigócs, Vesz­prém megye, 16 éves. Kiss Lenke, Rigócs Veszprém- megye, 17 éves, Szabó Em­ma, Kemenesmagasi, Tán­csics utca 1 sz., Borics Zi­ta, Karakó Rákóczi utca 11 sz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents