Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-02-12 / 6. szám

Európa jégcsilfagai a budapesti Kisstadionban n ...... Hóviharos napok előzték meg a nagy „randevút“, Európa jégcsillagainak találkozóját. Zimankós februári napok, szin­te attól tartottunk, hogy üre­sek lesznek a Kisstadion lelá­tói. Mégis csaknem megteltek, pedig havazott, s alig csökkent a hideg. Nap mint nap tapsol­ták a nézők a legjobbak bemu­tatóit, sőt még a gyengébbek­A BRATISLAVA! TV MŰSORA: Hétfő: 18.30: Megismer­jük a világot, 20.00: TV Híradó, 20.20: Sean O'Casey: Ezüst pohár. TV jéták, 21.50 Flueras Népi Együttes mű­sora, 22.20: TV Híradó; Kedd: 18.00: Ifjúsági műsor, 18.45: A HESZ életéből, 20.00: TV Híradó, 20.20: Ze­nés varieté-műsor, 21.20: Mezőgazdasági műsor, 21.50 Orosz nyelvlecke; Szerda: 18.00: Fizikát tanulunk, 18.40: A legkisebbek műso­ra, 20.00: TV Híradó, 20.20: Mozart: Az asszony — asz- szony. Vígopera. 21.55: Mű­vészet az életünkben, 22.25: TV Híradó, 22.40: Angol nyelvtanfolyam; Csütörtök: 18.00: Ifjúsági műsor, 20.00: TV Híradó, 20.20: Élet és tudomány, 20.40: Szatirikus kabaré, 21.40: Kultúr-ábécé, 22.10: TV Híradó; Péntek: 18.00: Orosz nyelvlecke, 18.30: Gyermekműsor, 20.00 TV Híradó, 20.20: Kis film­történelem, 21.40: Riport­műsor, 21.55: Irodalmi mű­sor, 22.25: TV Híradó; Szombat: 17.00: Kicsinyek műsora, 17,30- Séta a világ­részek körül, 18.00: A fecs­ke, 19.00: TV Híradó, 19.30: A nemzetközi események margójára, 19.50: Dalok kö­rülöttünk, 20.00: Nagy hu­moristáink műsorából, 21.30 Dzsessz-profilok, 21.45: TV Híradó, 22.00: Cseh retro­spektív filmvígjáték; Va­sárnap; 8.00: Fizikaóra, 8.40 Orosz nyelvlecke, 9.10: An- gal nyelvtanfolyam, 9.40: Fúvószene, 10.00: Gyermek- műsor, 11.45: Katonáinknak! 15.45: TV játék Makarenko regénye nyomán, 17.45: Me­zőgazdasági műsor, 18.15: Szlovák film gyermekeknek, 19.00: TV Híradó, 19.20: A TV sportja, 19.50: A komi­kus. Angol film, 21.20: Hal­hatatlan kéziratok, 21.50 :r TV Híradó. A BUDAPESTI TV MŰSORA: Kedd: 18.00: Ifjúsági kis- filmek, 19.00: Amíg Robin­son Trabanthoz jut, 19.30: TV Híradó, 19.50: Ma esti vendégünk, 20.05: Uray Ti­vadar emlékezete, 21.45: Németh Géza mélyhegedűn játszik, 22.05: TV Híradó; Szerda: 10.00: TV Híradó, 10.15: Operarészletek, 10.30: Szerencsés flótás. Angol . film, 17.05: A TV mezőgaz­dasági szakmunkásképző műsora, 18.05: Vendégek Prágából. NDK kisfilm, 18.25 Tanuljunk oroszul!, 18.45: TV Világhíradó, 19.05: Köz­vetítés az Állami Operaház­ból. Prokofjev: Rómeó és Júlia. Balett, 22.00: TV Híradó; Csütörtök: 17.50: Orosz nyelvlecke, 18.10: Pa­letta, 18.45: Nagy pillanatok, 19.05: Telesport, 19.30: TV Híradó, 19:50: Ma esti ven­dégünk! 20.10: Francia san­zonok, 20.40: Fórum, 21.55: TV Híradó; Péntek: 9.30: TV Híradó, 9.45: Telesport, 10.00: Szovjet film, 11.45: Francia sanzonok; Szombat; 17.40: Kicsinyek műsora, 18.25: Képről képre, 19.05: Afrika, Afrika! 19.30: TV Híradó, 19.45: Hétről hétre, 19.55: A TV mesekönyve, 20.00: Indul a postakocsi. NSZK film, 21.30: A TV iro­dalmi klubja, 23.00: TV Híradó; Vasárnap: 9.55: Űr­hajós vetélkedő. Közvetítés Prágából, 11.00: Hétmérföl- des kamera, 11.15: Nagybá­nyai művészet, 16.30: Teli Vilmos. 7. rész, 17.00: Asz- tanitenisz országos bajnok­ság döntői, 19.30: TV Híradó, 20.00: Ma esti ven­dégünk, 20.40: Sűfeumann: Karnevál, 21.10: Padalatti ország. TV játék, 22.20: Te­lesport, 22.40: TV Híradó. nek is kijutott a tapspól. Há­lás közönség a budapesti, csak­nem olyan hálás, mint a mi stadionjainkban. Kijutott a tapsból a Vásárhelyi — Korda kettősnek éppúgy, mint Alain Calmatnak, Sjoukje Dijkstrá- nak, a Killius — Baumler pár­nak, a Belouszova — Protopo- pov kettős pazar bemutatójá­nak, Regina Heiťzernek, Eva Mrázkovának, a kis Mašková­Ami a testtartást illeti, Mrázkováé a pálma nak, és akkor is teljes ütem­ben zúgott a tapsvihar, ami­kor Éva és Pavel, a Román- testvérek, járták el jégtácukat a Kisstadion tükrén. Csupán a versenyzők arattak sikert? Csak az ő diadalukat ünnepel­ték a nézők? Nem. Az Európa-bajnokság is teljes sikert aratott. Sajnáltuk, hogy Divín Karcsi nem indulhatott az Európa- bajnokságon. Sajnálta Alain Calmat is, hiszen szerette vol­na igazolni, hogy nagy ver­senyben védi meg Európa- bajnoki cymét. Valamikor örök második sorsára kárhoztatta őt honfitársa, a kis Giletti. Ta­valy Genfben végre aranyér­met szerzett az Európa-baj- nokságon. Most 22 esztendős, szeretne egyszer világbajnok is lenni. A női egyéniben Sjoukje Dijkstra elsőségét ugyan ki veszélyeztetheti? A világbaj­noknő Budapesten is nagy biz­tonsággal versenyzett, kötelező gyakorlatai legalább olyan pon­tosak, mint a férfiak közül Divinéi. Szabadgyakorlata pe­dig a nők között olyan jó, mint a férfiak közül Calmaté. Hát lehet ellene küzdeni? Még olyan szorgalommal is, mint amilyen Mrázkováé? A páros? Hm. Ez volt talán a legnagyobb kérdőjel. Az ezüstérmes szovjet páros és a világbajnoki címre töhő Kilius — Baumler nagy versenyfutása. A nagy meglepetést mégsem ők okozták, hanem a másik szovjet páros, a fiatal Zsuk és Gavrilov. Pompás kűrjükkel megszerezték a bronzérmet az aranyérmes Kilius—Baumler és az ezüstérmes Belouszova— Protopopov mögött és jelez­ték, hogy jövőre talán már ők következnek. A férfi egyéniben Calmat a kötelező gyakorlatok során ve­zetésre tett szert, ebben a ver­senyszámban elmaradt a meg­lepetés. Alain Calmat szabad- gyakorlata már a múltban is vetekedett Gilettiével vagy Di- vinével, s csupán a tavalyi vi­lágbajnok kanadai Jackson tudta őt megelőzni bármikor. A jégtáncban váratlanul szo­ros volt a verseny, viszont a női egyéniben bevágott a pa­pírforma. Hiába, Sjoukje Dijk­stra még a világbajnokságon is a legesélyesebb. Jól szerepeltek a fiataljaink, a párosban Kubíková és Votru- ba, valamint Wlachovska és Bartosiewitz, de a többiek is, a kis Filc Marionnak viszont kell még egy kis nemzetközi tapasztalat. Majd az is meg­lesz, a budapesti Európa-baj- nokság jó volt egy kis „ízelí­tőnek“. Véget ért a verseny, az Eu­rópa-bajnokság záróünnepélye után elcsöndesedett a buda­pesti Kisstadion. A foxtrott, tangó, kilián csengő-bongó muzsikáját szárnyára kapta a dunai szél, elveszett a mesz- szeségben Verdi, Puccini és a többi örökszép melódia, a „jég­ország“ fehér hótakarója elle­nére is felforrósódó légkör hangulata véget ért, a nagy esemény emlékmozzanatai a- zonban még sokáig fennmarad­nak. Az időjárás viszontagsá­gaival megbirkózott Budapest lakossága, hogy élvezhesse az Európa-bajnokság nyújtotta szépségét, bár tárgyilagosan meg kell állapítani, hogy a prágai világbajnokság légköre forróbb, vibrálóbb volt, amit persze a fedett sportcsarnok és a hazai versenyzők sikere is jelentősen elősegített. Csaknem minden verseny­számban volt egy kis izgalom, szoros verseny. Teljesen biz­tosra senki sem veheti a győ­zelmet a műkörcsolyázásban, általában mégis a papírforma alakult ki. A budapesti Euró­pa-bajnokság is sok szép be­mutatót eredményezett, teljes sikert aratott éppúgy, mint a kiadott bélyegsorozat is tet­szést váltott ki. Régi hagyomá­nyai vannak már az Eurőpa- bajnokságnak. Még az évszá­zad fordulója előtt rendezték meg először, 1891-ben. Hosszú szoknyában a „dámák“, muf­fal a kezükön. A nők persze még nem versenyezhettek, a férfiak bajszosán, szakállasán, komolyan köröztek a jégen. Az aratott a legnagyobb si­kert, aki nagyot bukott. Talán így vett elégtételt a „nép“, hiszen csak a kiváltságosak sportja volt a korcsolyázás is. Davos, Bécs, Prága szinte böl­csője volt a nagy versenyek­nek. A svédek is jelentős sze­repet játszottak. Salchov pél­dául. De még az ő elsőségét is veszélyeztette egy angol asszony: Madge Syers. Talán azért rendezték meg külön a nők versenyeit, hogy az erő­sebb nem szégyent ne valljon. Madge Syers után még egy női versenyző tudása veteke­dett a férfiakéval: Sonja Henié. Sonja Henie a norvégek szá­mára szerzett számtalan- győ­zelmet. Az osztrákok Karli Sehäffer révén iratkoztak fel legtöbbször a győztesek listá­jára. Sonja Henie és Karli Schaffer után már senki sem Szawbe rózsám, ha szeretsz... A jégtánc egyik nagy belépője, a Kisstadionban is sok tapsot arattak a jégtáncosok, Vásár­helyi-Korda, de persze Ronta­nék is aratott olyan átütő sikert. Ta­lán csak Sjoukje Dijkstra lép­het Sonja Henie nyomába, ha közben át nem lép a hivatáso­sak táborába. A budapesti Kisstadionban befejeződött a verseny, de a versenyzők már újabb nagy erőpróbára készülődnek, Cor- tinára, a műkorcsolyázás vi­lágbajnokságára. A vesztesek ott szeretnének visszavágni, a győztesek ott szeretnék iga­zolni, hogy jogos volt, a győ­zelmük, Mi meg azt szeret­nénk, ha győzne, mindig győz­ne a sportszerűség, az igazi tudásomért csak az ilyen győ­zelmek feledtetik a vesztesek keserűségét, csak a sportsze­rű eszközökkel elért, kiérde­melt sikereknek tapsolhatnak a vérbeli szurkolók, s csak a megértés, egymást megbecsü­lés segíti elő a népek barát­ságát. Bevették New-Yorkot Egyetlen rohammal. A három muskétás. Pedig közülük csak kettő volt esélyes, illetve csu­pán kettejüket tartották egyen­rangú ellenfélnek. A harmadik versenyző elsőségére aligha akadt egyetlen néző is a Madi­son Square Garden lelátóin. Ahol cigarettázva, whiskyt és sört iszogatva, dzsessz-zene mellett fütyülve biztatják a versenyzőket. Mint az arénák­ban. Fütyülnek akkor is, ha valami nem tetszik, le főképp akkor, ha valami tetszik nekik. Harsog a zene, bodrozódnak a füstfelhők, fel-felharsan a füttykoncert — s ilyen feltéte­Mérleg a talajon, ezt is kell tudni, az alapozó torna egyik szemre is tetszetős gyakorlata lek között tessék versenyezni. Az európai atléták közül sok­nak szokatlan a környezet. Messze elmaradnak hazai ered­ményüktől. Nem így a három muskétás. A verseny előtti éj­szaka azt telefonálta Gavril Korobkov, a szovjet atléták edzője hogy a fiúk jól vannak, jó szereplést várok tőlük. A győzelmet ő sem merte beígérni. Más az, versenyezni a szabad terepen, a figyelő nézők pillantásainak kereszt­tüzében, de a várakozás mély csendjében! No meg aztán, az is szokatlan, hogy a futók lába alatt dong a fapadló, s a nézők akkor sincsenek csendben, amikor a győzelem sorsát el­döntő ugrás következik. Mégis nyugodt volt Valerij Brumel, a magasugrás világcsúcstartó­ja, amikor nagy ellenfele, Thomas, a római olimpia bronz­érmese, átugrotta a 215,8 ern­es magasságot. A római olim­pián elakadt a 214 centiméter­nél, „hazai környezetben“ vi­szont még a fedettpályán is jobban ment az ugrás, szoro­sabb volt a verseny. Brumel annak idején 216 cm-rel nyer­te az ezüstérmet, az aranyér­mes Savlakadze is ezzel az eredménnyel lett első, ám azó­ta még inkább eltolódtak az erőviszonyok Brumel javára. A világcsúcstartó az amerikai portya előtt a leningrádi sportcsarnök fedett ’ pályáján 220 cm-t ugrott, de ott halálos csendben várták az ugrás ered­ményét a nézők, viszont New­Yorkban? Hát igen, könnyen lehetett volna meglepetés, ha nem Brumel a néger Thomas ellenfele. Idegeskedés? Szó sincs róla. Vasidegzettel ké­szülődött az ugráshoz a mi Valerijünk és átlibbent a 218,4 cm-es magasság fölött. Ez már elegendő volt a győzelemhez, Brumel hetedszer is legyőzte Thomast. Tér Ovaneszjant zavarja a döngő fapadló. A verseny előtt aggodalmaskodott, s aggodal­ma jogos volt. Annyira zavarta őt a környezet, hogy a hat ug­rása közül csak kettő volt ér­vényes. A kettő közül az egyik 818 cm volt. Ellenfele, a volt világcsúcstartó Boston, meg­szokta a környezetet, meg­szokta a döngő fapadlót, mégis csak 787 cm-t ugrott. Tér Ova- neszjan harminc centiméterrel ugrott többet, mint nagy ellen­fele. Még szerencse, hogy ide­geskedett ... A három muskétás utolsó tagja Valerij Bulisev. Az 1500 méteres táv szovjet bajnoka. A Madison Square Gardenben a 880 yardon állt rajthoz, tehát a megszokott távjánál éppen a felével kisebb távolságon. Vállveregetős magabiztosság­gal futott versenyt a két ame­rikai, Cunliff és Dupree. Csak akkor lepődtek meg, amikor a hajrában Bulisev megtréfálta őket és jelentős előnnyel győ­zött. A három muskétás bevette New-Yorkot. Meg is tapsolták őket érte. Egy. fiatalasszony: Az ot­tani orvos ajánlásával ke­resse fel a bratislavai női klinika ambulanciáját — Zochova ulica. Katonasapka: Sportoljon sokat, ügyeljen a rendsze­res anyagcserére. Ne egyen fűszeres és sós ételeket, egyen több gyümölcsöt. Mosakodjon gyakran jó me­leg vízzel, használjon kénes gyógyszappant. Ha nem ja­vul, akkor forduljon bőr­gyógyászhoz. Érzem, hogy szeretni fogom: Levelezés alapján nem tehet ígéreteket. Ha úgy gondolja, hogy minden tekintetben megfelelne ma­gának, keresse az alkalmat a személyes megismerésre. Ez a találkozás lesz a döntő. Sajnos szeretem R. J.: Levele szerint a lány nem szereti annyira, hogy komo­lyan udvaroljon neki. Akkor viszont legjobb volna szakí­tani vele és olyan partnert keresni, aki megbecsüli ma­gát és érzelmeit. Vannak komoly és megfontolt lá­nyok, akik becsülni tudják az ilyen fiatalembert. Szüntelenül Rád gondolok: Az ilyen diákszerelemnél nem kell az összeveszéseket komolyan venni. Ne vegyen semmit komolyan, csak a tanulást! Halvány őszi rózsa: Ne vegye a fiatalember közele­dését olyan komolyan. Jó volna, ha maga is ilyen pajtáskodásnak tekintené az egészet. Ne kutassa a fiú múltját és ne bírálja, mert nincs rá semmi oka. Véle­ményünk szerint túl nagy jelentőséget tulajdonít en­nek az ismeretségnek. „18 éves diáklány“: Ma­gának van igaza s nem ba­rátnőinek. Egy 18 éves lány 22 éves lánynak, ill. nőnek „pá“-t köszön, mert a ma­gyar nyelvben a lányok, fia­tal asszonyok egymás kö­zött a „Jó napot“ köszön­tést nem használják. (Szlo­vákban pl. ugyanebben az esetben „dobrý den“-t kö­szönünk.) Tehát maga he­lyesen cselekedett, de egy hibát mégis elkövetett. Azt írja, hogy a 22 éves nő kö­szönését pá-val fogadta. Nos, magának a köszönést nem fogadni kellett volna, hanem tekintve, hogy maga jíl fiatalabb, előre kellett volna köszönnie. A „pá" köszönéssel kapcsolatban megjegyezzük még azt, hogy ha az illetőt jól ismerjük, de jóval idősebb tőlünk, vagy asszony, a nevét, — mégpedig többnyire bece formában — is bevonjuk a köszönésbe. Pl. „Pá, Mag- duska!". Ez persze nem kö­telező, csak szokás. „Tanácstalan lány“: Ter­mészetesen nem illik, hogy maga írjon a fiúnak és kez­deményezze a találkozást. Ha ő akar találkozni magá­val, már írt volna. Az nem kifogás, hogy nem tudja, maga mikor jár haza, mert biztos lehet benne, hogy a levelet otthon megtalálja. Hiszen eddig is leveleztek, és mindig tudta, hogy hová írjon. „Tapasztalatlan“: 1. Nem szükséges, hogy az eljegy­zés alkalmából a menyasz- szony a vőlegénynek aján­dékot vegyen, de ha akar, vehet. Ha így dönt, ameny- nyiben vőlegénye dohány­zik, ezüst cigarettatárcát vegyen, nemdohányozónak pedig finom töltőtollat. Sem a fiú szüleinek, sem a töb­bi részvevőnek nem kell ajándékot venni. 2. Most a széles jegygyűrű a divatos. Az ilyesmiben mindig az a szép, ami egyszerű. „Hosszú ez a nap“: Nincs oka a fiúnak azért haragud­ni magára, mert bátyja is­kolai találkozójáról egy má­sik fiú kísérte haza, hiszen ő nem volt ott. Abban azonban nem adhatunk ta­nácsot, hogy melyiket vá­lassza, de leveléből úgy gondoljuk, egyiket se. „Konstantin és Lýdia“: 1. Miután édesanyja elolvasta a levelet, legjobb lesz, ha kikéri az ő véleményét. Mi túlságosan fiatalnak tartjuk ahhoz, hogy egy fiúval le­velezzen, (más lenne per­sze, baráti alapon). 2. Fri­zurát hamarosan közlünk. 3. Pattanások eltávolításá­val már többször foglalkoz­tunk, de azért írunk majd még róla. „Abigél“: A hibát akkor követte el, amikor a gyűrűt elfogadta. (S ugyancsak hi­bázott a fiú, amikor egy ilyen fiatal lánynak gyűrűt ajándékozott). Most már tartsa meg, mert az aján­dékot mindig „örökre“ szok­ták adni, s nem egy bizo­nyos időre, mondjuk, amíg — mint a maga esetében — megharagszanak. „Anikó“: Semmit ne ve­gyen a fiúnak, akkor sem, ha ő hoz magának valamit. Különben, mindhármuknak azt üzenjük, nagyon korán kezdték a fiúkkal való ba- rátkozást. (Folytatás) Beszélgetés közben elő szokott fordulni egy „balsze­rencse“: az ásítás. Sokan azt hozzák fel mentségképpen, hogy ezt nem lehet visszatartani, mit csináljanak, ha a társaság nem elég szórakoztató, vagy ha a felvetett téma nem érdekli őket. Hát nem egészen így áll a dolog. Társaságban ásítani bizony nem szabad. Meg kell tanulni, — és főleg meg kell szokni — hogy akkor is figyeljünk, amikor nem érdekel, amiről szó van, s akkor nem lesz szükség rá, hogy az ásítást elnyom­juk. Erről az elnyomott ásításról még külön kell szólnunk. Ugyanis, éppen olyan csúnya, ha arcunk az ásítást visszafojtva, grimaszba torzul, mintha ásítanánk. Mond­junk tehát le róla. De hogy mégis adjunk valamilyen jó tanácsot ezzel kapcsolatban, íme: Ha már végkép nem tudjuk visszatartani az ásítást, úgy oldhatjuk meg, hogy észrevétlenül, mintha csak félrenéznénk, elfordulunk, s úgy ásítunk. Ezt termé­szetesen csak akkor tehetjük meg, ha többen vannak jelen. Ha kettesben beszélgetünk, az elfordulás meg- okolatlan, vagyis sértő. Ilyen esetben tehát „ki kell tartani“, s úgy figyelni, hogy az ásítást elkerüljük. Fontos megjegyeznünk még azt, hogy az ásítás külö­nösen nagy tapintatlanság vendéglátók részéről, mert ezzel nemcsak azt adják tudtukra, a vendégeknek, hogy untatják őket, hanem azt is, hogy ideje lesz már ha­zamenni. Ha a baj már megtörtént és az ásítást nem tudtuk elkerülni, föltétlenül mentsük ki magunkat, fáradtságra, kimerültségre, esetleg rosszullétre hivatkozva. Ásítani persze néha igen jól esik, s nem is kell min­dig visszatartani. Otthon, családtagok között, vagy ha egyedül vagyunk, nyugodtan ásíthatunk, de a kezünket mindig, ha egyedül vagyunk akkor is, tegyük a szá­junk elé, mégpedig tenyerünkkel a szájunk felé. (Per­sze nem az egész tenyerünket, jobban mondva, csak ujjainkat). Sose ásítsunk úgy, hogy ezt elmulasszuk, nagyon csúnya, ha valaki csak úgy eltátja a száját, anélkül, hogy kezét odatenné, s ezt nem menti meg az sem, ha rendkívül fáradt is. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents