Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-02-12 / 6. szám

(EGY LEÁNY NAPLÓJÁBÓL) 40. Mit gondol, meglelik ezek a lányok valaha is a boldogsá­got? Soha! Csalódott? De az élet rendjét követte. A nő — akárhogy is vesszük — a férfi számára született, a férfi pe­dig a nő számára. Az összes lények önként akarják odaad­ni magukat egymásnak... Odaült, szembe vélem és szelíden, komolyan beszélt. De­reka kissé előre hajolt, fehér haja kissé a homlokára csú­szott. Hangja megnyugtató volt és jóságosán simogatott. — Ez a természet rendje ... Ne eméssze magát, nyugodjon meg. Most a legfőbb gondja az legyen, hogy rendbe szedje az egészségét. Legyengült s a ki­csikének vér kell, sok-sok vér... Meglátja, végül még örülni fog, hogy megszületik... Bátorítóan a kezemre tette kezét: — Megbízik bennem? — Meg — bólintottam. — Tudja mit? Elsősorban a lakását kell elintézni. Többé nem maradhat a lányok közt... Várjon csak! Felhívom az üze­mi orvosunkat. Régi jó bará­tom ... Megkérem segítsen magának... A telefonhoz lépett, sokáig tárcsázott, míg végre a vonal túlsó végén megszólalt egy hang. Nem figyeltem mit be­szélnek, magamma) voltam el­foglalva. Képtelen voltam fel­fogni, felmérni új helyzetemet. Minden reményem szertefosz­lott. Éreztem, hogy sorsom megpecsételődött. — No, rendben van minden — lépett ismét hozzám. Lát­tam, hogy arcáról eltűnt az unott fáradtság. Kezét dör­zsölte örömében és a szeme ragyogott. — Tudtam, hogy sikerülni fog! Az én drága Zoltán barátom nem hagy cser­ben ... Ha a kórházból kienge­dik, keresse fel... Addigra elintéz mindent. Legyen hozzá bizalommal. Talpig becsületes ember... Ilyen ma már nem sok akad. Ojabb cigarettára gyújtott. — Ne aggódjék. A becsüle­tes emberek megértik majd magát. Csak a képmutatók nem. Akik ugyanazt megteszik, amit maga tett, csak szerencséseb­bek, vagy ügyesebbek... ök az igazi fajtalankodók, mert raffináltan számítóak. No, de nem sok örömük telik benne! Soha sem ismerik meg az igazi örömet. Mert feltétel és fenn­tartás nélkül képtelenek sze­retni. Bizony, bizony a képmu­tatók! Mi mindent tudok ró­luk... Hangja reszketett, csendesen köhécselt. •— Ha nem lenne késő... — néhány pillanatra elhallgatott és a homlokát ráncolta töp­rengve. — Én akkor is lebe­szélném a műtétről. Egész éle­tére szerencsétlenné válhatna... Nem egy esetem volt, hogy sírtak, könyörögtek nekem. Se­gítettem. Bár ne tettem volna! Most sóvárognak gyerekért, de soha többé nem lehet gyere­kük ... Ez aztán a szörnyű! Értelmetlenné vált az életük... Soha se érhetik meg azt a bol­dogságot, amiben magának nemsokára része, lesz, hogy anya lehet. Ezt csak azok tud­ják, akik anyák ... Most még maga se érti, de meg fogja ér­teni. Az élet természetes fo­lyásának szabad teret kell en­gedni! Büntetlenül nem avat­kozhatunk ebbe a rendbe. ,'M\ ami a testemben már megtör­tént, megtörtént a lelkemben is. Anya lettem ... Amikor érterrr jött a mentő­kocsi, hogy visszavigyen a kór­házba, az ajtóig kísért. — Köszönöm, nagyon köszö­nöm, hogy reményt öntött be­lém — mondtam, zavartan, há­lálkodva. — Jöjjön el máskor is ... Ha szükségét érzi... Különben öt hónap múlva úgy is találko­zunk. Remélem ... — Maga olyan jó. — Higyje el, hogy csak a világ szemében van különbség a között ahogy maga lesz anya, és a között, ahogy a férjezett asszonyok válnak anyává... A valóságban a dolgok sokkal egyformábbak. Az emberek egyformán születnek és egy­formán halnak meg. Csak a külsőségek elütőek ... — Mily kár, hogy a legtöbb ember másképp néz a dolgok­Később a szüléimről fagga­tott. Elmondtam: mi lesz, ha megtudják? És a faluban... Mit mondanak a faluban?... — Az anyja fog a legjobbat? haragudni... De ő lesz az első, aki megbocsát! Ne titkolózzon előtte. írjon meg neki mindent. Azt hiszem ez lesz a legjobb... És az ostoba csúfolódokkal ne törődjön! Legyen büszke a gyerekére... Fogadja szívesen. Ne haragudjon rá egy pillana­tig sem. Keressen neki megér­tő, becsületes apát... Ez min­den, amit tanácsolhatok. Még sokáig beszélgettünk. Elmondtam összes kételyem, kitártam előtte a szívem. Amikor eljöttem, magam is csodálkoztam, hogy lehettem hozzá annyi bizalommal. Hi­szen először láttam az életem­ben ... De oly kedves és jósá­gos volt és annyira egyedül éreztem magam. Valami vég­telen gyengéd érzés járta át egész lelkemet. Furcsa válto­zást észleltem magamban. Az, ra. Csak a külsőségeket lát­ják... — Igaz. Ez azonban ne kese­rítse el. — ígérem, hogy erős leszek. — Sok szerencsét! Tizedik nap. Végre ismét nyugodtan alud­tam. Tegnap, ahogy visszahoz­tak a kórházba, valami gond­talan derű töltötte el szívemet. Kicsit viccelődtem betegtár­saimmal. ők is jobban vannak. Próbáltam olvasni, de képte­len voltam a szavak értelmét felfogni. Álmodoztam. Oly hosszú idő múltán ismét elmerengtem jö- vőmön Rágondoltam, rajta töprengtem, ^kit nemsokára a világra hozok. Már nem harag­szom rá, pedig nagyon meg- szomorította az életemet. Va­lami furcsa, leküzdhetetlen vá­gyat éreztem, hogy tudjam s ne csak sejtsem létét tes­temben. Végigsimítottam me­leg bőrömet, mintha őt simo­gatnám, az ő vonalait akarnám kitapintani. Ügy ébredtem hasamon nyugvó kézzel. Elpirultam, mintha valaki megleste volna titkomat. Elhatároztam, hogy azonnal megírok mindent szüleimnek. Nehéz lesz. de erős és fiatal vagyok. Tudok dolgozni. Nem szorulok senkire. Felnevelem gyermekemet becsülettel. Nagyszerű embert nevelek be­lőle. Hogy büszke lehessek rá... Szeretni fogom, hogy ő is sze­ressen s akkor nekem nem kell semmi más ezen a világon. Csak ő szeressen ... Amikor magam elé tettem a levélpapírt, elszállott minden bátorságom. Hogyan is kezd­jem? Könyörögjek, hogy bo­csássanak meg? Esdekeljek, rimánkodjak, hogy a szüleim ne tagadjanak meg? Hogy le­gyenek megértőek? Vagy írjam meg úgy, ahogy történt? Hogy hiszékeny voltam és naiv? Hogy becsaptak, gúnyt űztek szerelmemből? Hogy hittem az emberekben, aztán csalatkoz­nom kellett bennük? írjam meg, hogy ők, ők sem vigyáz­tak úgy rám, ahogy kellett volna? Hogy nem láttak el ta­náccsal? Hogy csupa titkolód­zást éreztem magam körül? Valami nagy rejtélyt és nagy varázst. És nem volt, aki se­gítsen. Kit okoljak és mivel mentsem magam? Maradtam volna otthon, ahogy anyám akarta? Vagy álljak most vég­leg a magam lábára s ne tö­rődjek senkivel? Ezernyi kérdés kavargott az agyamban. Mint a megvadult darazsak űzték, hajszolták egy­mást És nem tudtam tőlük szabadulni. Ismét elcsüggedtem. A bá­torságom tovatűnt. Úgy látszik még sem lesz olyan egyszerű, mint ahogy képzeltem. Š főleg nem sok örömen telik majd benne, amíg az emberek tudo­másul veszik a tényeket. Ők is és én is vizsgázom. Az orvos közölte, ha holnap a szűrővizsgálaton nem talál­nak valami komplikációt, haza­engednek. De még néhány hé­tig nem dolgozhatom. Legalább rendbe' szedem a dolgaimat azalatt. Délután dr. Bartos telefonált. Ne haragudjak, hogy nem lá­togat meg. Rengeteg a munká­ja. Megkért, hogy mihelyt ki­engednek, látogassam meg. Megígértem. Mostanában nem sokat gon-, dolok rá. Nem tudom hányadán" állok vele. Néha jólesik, hogy törődik velem, néha meg ... Talán az lenne a legokosabb, ha elfogadnám az udvarlását. Igen, most, ebben a helyzetben ez lenne a legcélszerűbb. Csak hogy nem vagyok bele szerel­mes. Nincs ellene semmi kifo­gásom. Csak hát rosszul kez­dődött az egész. Mindenesetre megígértem, hogy meglátogatom. A többit a jövő dönti majd el. Lehet, hogy én is sok mindenben megváltoztatom a véleménye­met. Tizenegyedik nap: Végre túl vagyok a szűrő- vizsgálaton. Semmi baj, semmi komplikáció. Szerencsém volt. Rosszul is végződhetett volna. (Befejezése következik) iiimiiiiimimiiimmiiiiimiiiiiiiimiiiiiiiiimiiimmiiiiimimmiiiií Az olomouci múzeumban 3 érdekes kiállítás nyílt meg. 3 Szemléltető módon bemu- E tatja, Hogy a babonák ho- 5 gyan keletkeztek és még 3 ma is milyen babonák fo- 3 rognak közszájon és hátrál- 3 tátják a haladó gondolko- E dást. E Cikker Bajazíd bég című 3 operájának bemutatójára E készülnek február elején a E szegedi Nemzeti Színház- E ban. Egy olaszországi kolos- E torban olyan könyvet ta- E láltak — 1513-ban nyomtat- 5 ták — miben először esik 3 szó Kolumbuszról, Amerigo 3 Vespucciról és Amerika fel- 3 I rEzekben a napokban emlé- Ekeztünk meg a néhány év­ivel ezelőtt elhunyt nagy 3magyar író Nagy Lajos 80. 3 születésnapjáról. 3 HALÁL A MOZIBAN E A vásznon lövések dördül- E tek... és a mozi pénztárában E a pénztárosnő meghalt — 3 így foglalhatnánk ös»ze 3 egyetlen mondatban ' azt, E ami néhány héttel ezelőtt S a nyugat-németországi Maj- E na - Frankfurtban történt. Az autós-moziban kétezer 3 főnyi közönség nézte végig E „Az óriások“ című cowboy š filmet, Elisabeth Taylor-ral 3 a főszerepben. S a filmbeli 3 coltok lövéseinek zajában E elvegyült az a pisztolydör- E renés, amely a szabadtéri E mozi közepén levő péntár- 3 ból szűrődött ki. 3 A épület falán már lát- E ható volt a következő de- E tektívfilm plakátja is, „Ha A modern otthon kultúrájához E kiáltsz, meghalsz“ címmel.tartoznak az ízléses üvegké­A pénztárban ülő Ingrid Theile a napi bevé­telt — 3400 márkát — szá­molta éppen, amikor álarcos férfi lépett be, pisztollyal a kezében. „Ugyan, ne vic­celjen, kérem!" — szólt rá az üzletvezető, Konrad Wis­niewski. „Nem viccelek!“ — felelte az álarcos, a pénz­tárosnőhöz lépett és köz­vetlen közelből három ha­lálos lövést adott le rá. Az­után nyugodtan felmarkolta a pénzt s csak félvállról szólt vissza az üzletvezető­nek: „Ha kiáltsz, meg­halsz!" A gyilkost a ren­dőrség azóta is körözi. Mit (ytiMiooimk/i' BENJÁMIN LÁSZLÓ:ÖTÖDIK ÉVSZAK Benjámin László utolsó kö­tete 1956-ban jelent meg. Az azóta eltelt hat esztendő — egyetlen, lezárt költői korszak — termése az „ötödik évszak“ ötven verse. Egységes, kerek egész — és megrázó, magas­rendű költészet. Megtaláljuk a könyvben az új magyar líra csúcsainak számító hatalmas gondolati verseket, a Legyetek éberek, a Kérdezetlen valla­nak csontjaim is, az Arany Já­noshoz, a Mi van a hold túlsó felén, az Űrhajós, a Vadaskerti úttól a Kálvin térig, valamint a Vérző zászlók alatt című köl­teményeket. Az éppen félszáz versen kí­vül még húsz versfordítást tartalmaz a kötet. Horatiustól Ivan Goran Kovačič megren­dítő Tömegsírjáig a költő szí­véhez legközelebb álló, legjob­ban sikerült fordításait. ILJA EHRENBURG: EMBE­REK, ÉVEK, ÉLETEM A szovjet irodalom egyik legérdekesebb egyénisége, Ilja Ehrenburg, új munkába fogott: fejezetekbe sorakoztatja szá­zadunk nagy eseményeit, ame­lyeknek szemtanúja s részese volt, megmintázza korunk ki­váló alakjait, akikkel fordula­tos életútja ismeretségbe so­dorta vagy jó barátságba fűz­te. Az olvasó ezúttal a köte­tekre tervezett önéletrajz első két részét kapja kézhez. Az „Emberek, évek, életem“ nem regényes önéletrajz, inkább memoár a szó klasszikus ér­telmében, s méginkább minia­tűr esszék, találkozások élmé­nyével átvilágított irodalmi, művészeti portrék, személyes élményű kor-tanulmányok so­rozata. Moszkva, Kijev, Párizs századeleji élete, művészi vi­lága elevenedik meg előttünk színes képekben, de nem a kor afféle kuriózumaival ismerke­dünk meg, hanem történelmi, sorsot-formálő eseményekkel, az első világháború francia­német frontjának komor ké­peivel, a polgárháború változa­tos epizódjaival, a huszas évek nagy nélkülözéseivel s szen­vedélyes vitáival, fényes re­ményeivel. Ehrenburg nem ad teljes krónikát, s nem törek­szik kronológiai töretlenségre sem: gondolatai olykor elru­gaszkodnak egy-egy pontról, s csaponganak térben, időben. Életfilozófia, kultúrpolitikai polémia, szellemes gondolatok, megrendítő jelenetek és kor- festő humor — ezt kínálja Ehrenburg könyve. Jlfil FRIED: IDŐZAVAR „Hogy kerültél ide? Mit ke­resel itt?“ — kérdeztem ma­gamtól, és hirtelen elviselhe­tetlenül nyilvánvaló lett szá­momra, hogy eltévedtem, hogy már soha többé nem térhetek vissza a patakhoz, s hogy köz­tem és az igazi élet között sakkfigurák nevetségesen ala­csony palánkja áll, s én nem tudom átugrani..,“ A negyvenéves Mirek Klíč­ka, nemzetközi sakkmester, egy napon ráébred arra, hogy — sakknyelven szólva — idő­zavarba került, mert életének játszmáját rosszul vezette. Anyja halála tépi el az utol­só kapcsot, mely őt az „igazi élethez", a közösséghez kötöt­te. Értetlenül áll szemben az élettel, halállal és a szerelem­mel, és gyötrődve keresi a megoldást. Vergődése és múlt- banézése mintha személyes ■ ügyünk volna: kortársunk ez a negyvenéves intelektuell. Életének sok megoldatlan kér­dése ezért érdekes, izgalmas, magával ragadó és elgondol­koztató. AMBROGIO DONINI: KOROK, VALLÁSOK, ISTENEK Hogyan születtek meg a vi­lág vallásai? Vajon annyi val­lás van a világon, ahány törzs, ahány nép? Korántsem. A val­lások keletkezésének és fej­lődésének beható vizsgálata azt mutatja, hogy a világon annyi vallás van, ahány alap­vető fejlődési korszaka az em­beriség történetének. A val­lások története eszmék törté­nete ugyan, ezekben az esz­mékben azonban a gazdasági szerkezet és az emberek tár­sadalmi helyzete által megha­tározott remények tükröződ­nek. Erről győzi meg az olvasót Donininek, a római egyetem híres vallástörténészének köny­ve, mely Olaszországban az elmúlt években több kiadást ért meg. Doninl müve komoly történelmi tanulmány, de ugyanakkor élvezetes olvas­mány, mely minden bizonnyal nálunk is nagy érdeklődést vált majd ki. A könyvet gaz­dag illusztrációs anyag kíséri. E Jevgenyij Jevtusenko a kö- E zelmúltban nyugat-német - E országi vers-felolvasó kör- Eúton vett részt. Képünkön 3 Jevtusenko feleségével. E „NYISSÁK FEL SHAKES- E PEARE KOPORSÓJÁT" E E Angliában egyes irodal- 3 márok ismét felvették a 3 harcot a Shakespeare-ről 3 vallott eddigi nézetekkel E szemben. William Carr ne- E vés irodalomtörténész már E tavaly követelte, hogy nyis- 3 sák fel a nagy költő kopor- 3 sóját és az abban elhelye- 3 zett esetleges dokumentu- E mok alapján győződjenek E meg róla, valóban Shakes- E peare írta-e a neki tulaj- 3 donított műveket. 5 Carr most arra akarja 3 rávenni a hatóságokat, hogy E Stradfordban zárják be a E költő hitvesének, Ann Hat- — hawaynak a házát — mond- 3 ván, hogy „semmiféle hite- 3 les adat nem bizonyítja, E hogy abban valóban Shakes- E peare felesége élt, ezt csu- E pán egy 1795-ben megje- E lent, meglehetősen felüle- s tes írás terjesztette el a E köztudatban." William Carr E szerint Shakespeare szülő- 3 házát sem szabadna annak E nevezni, mivel senki sem 3 állíthatja bizonyosan, hogy E valóban itt született. szítmények is. fedezéséről. A könyvet latin nyelven írták, az oldalakon nincs számozás, itt már az új világrészt Amerikának nevezik Oj-India helyett. Március 21-én bocsátják ki az éhség elleni világküz­delmet propagáló 40 p. név­értékű, anyát gyermekekkel ábrázoló bélyeget. Április 21-én jelenik meg a for­galmi sorozat 40 p. új ér­téke. Ezredszer adja elő feb- 3 ruárban a párizsi Comedie E Francaise Moliére Úrhatnám E polgárát. Ez a huszonötödik 3 színdarab, amely a francia 3 nemzeti színházban eléri E ezredik előadását. A Tar- E tuffe-öt eddig 2670-szer, a E Botcsinálta doktort pedig E 2080-szor adták elő. 3 f Sophia Loren sehogy sem 3 tud szabadulni Carlo Pon- 3 tival kötött házassága bo- 3 nyodalmaitól. Mivel az olasz E államügyészség a bigámia E vádját emelte ellene, elvált E férjétől, de együtt élnek. 3 Miután a híres filmcsillag 3 keresztvíz alá tartotta húga 3 újszülött gyermekét, az E Osservatore Romano tárna- E dása nyomán fegyelmi el- E járás indult a keresztelő E pap ellen, mert megsértve 3 az egyház előírásait, elfő- E gadott keresztülőnek „olyan E személyt, aki nyilvános E ágyassághan él.“ Még el E sem ültek ezek az izgal- E mák, a törvényszék nemfo- 3 gadta el jogérvényesnek a 3 Ponti—Loren bontóper íté- E letét, további iratokat kért E az ügyvédektől, de addig is E tárgyalásra tűzte ki a bi- E gámia-pert. E Szergej Bondarcsuk rendezi E a Háború és béke új szovjet E filmváltozatát. Tiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiimimmiiiiiiiiiiiiiimiiimiiiiimiift

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents