Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-02-12 / 6. szám
A legfiatalabbak felhívása A Surányi Mezőgazdasági Állampolgári ismeretek őrá- telességünk lelkiismeretes telMűszaki Középiskolában éppen állampolgári ismeretek órája volt. A diákok és diáklányok türelmetlenül íészkelődtek szép, új padjaikban. A tanító a katedrán ült és figyelte a tizennégyéves fiúkat és leányokat. Majd fölkelt és végigsétált az osztályon, s végül leült egy padra. A gyermekszemek követték útját míg végigsétált a tantermen, néztek rá, de gondolatuk másutt járt. Ki-ki otthonára gondolj sokan meg a levélre, melyei már visz a posta a nyitrai mezőgazdasági iskola felé. ja volt s ők, az I. B. osztály növendékei, a legfiatalabbak felhívást intéztek a többi mezőgazdasági iskola tanulóihoz a munkához való szocialista viszony kérdésében. „A Nyitrai Mezőgazdasági Műszaki Középiskola növendékeihez“ szólt a címzés. Ceruzarajz Neve: Nagy Erzsébet. Született: 1943-ban. Apja mezőgazdasági munkás volt, most rokkant. Öten vannak testvérek. Ö a legidősebb. Lakhelye: Csörgepuszta. Munkahelye: Oj Elet — II- lésháza HNB. Havi fizetése: 750 korona. Magas, barna hajú, nevető szemű, szép arcú lány. Olyan, mint sok sok tízezer másik. Es mégis — más. Amikor az alapfokú iskola nyolcadik osztályát befejezte, a Mezőgazdasági Tanonciskolában tanult tovább — közben természetesen dolgozott az Állami Gazdaságban. 1961-ben került a HNB irodájába, mint irodai segéderő. A rajz eddig még semmi különöset, a megszokottól eltérőt nem mutat. Ezerkilencszázhatvankettö szeptemberétől kezdve azonban Nagy Erzsébet hetenként háromszor harmincnégy kilométert utazik az autóbusszal, mert tanulni akar. Mert beiratkozott a Dolgozók Esti Középiskolájába. Somorja 17 kilométernyire van lllésházától. Nagy Erzsébet hetenként hát omszor, munka után 15.30-kor indul Somorjára az iskolába. 16 órától 19.30- ig tanul. 20.30-kor indul hazafelé. Jó későn érkezik Csörgepusztára. Ismétlem: hetenként háromszor. Már megkapta a félévi bizonyítványt. Nem volt hármasa. Kedvenc tantárgyai a nyelvek: szlovák, magyar, orosz, német. Kedvenc írói: Jókai, Petőfi, Ady. A csörgepusztai szülői házban már hat óra előtt talpon van Erzsiké. Kishú- gait készíti az iskolába. Hetenként háromszor So- morján van. A többi napokon éjjel 11 óráig tanul. Vasárnap is. Mert hiszen édesanyjának is igyekszikB segíteni a ház körüli teendőkben. Miért tanul? Mi a célja? Miért akar érettségizni? Nincs különösebb célja. Nem akar karriert csinálni. Csak tudni akar, mert úgy érzi, igaz az a mondás, hogy a tudás hatalom. Szeretne többet és jobban dolgozni. Szeretné eredetiben olvasni az orosz és német költők müveit. Szeretne tudásával is örömet szerezni beteg édesapjának. Persze — ez nem szenzáció. Van, aki csak legyint a kezével — „na, ez is nagy dolog?!“ Igen — az! Mert Nagy Erzsébet még nem egészen húsz esztendős és szép lány. És tavaszi napáldozat idején az ő ajka is különös — édes dalt dúdol a szerelemről. És Nagy Erzsébet is szeretne néha táncolni menni. De lemond mindenről, mert le kell mondania. Mert dolgozik és hetenként háromszor 34 kilométert — hetenként 102 kilométert autóbuszozik — hiszen érettségizni akar. Tudni akar és nem karriert csinálni! Nem akar elmenni a faluból, nem akarja munkahelyét sem változtatni. Valamelyik őse talán az lllésházi grófok nyomorgó cselédje volt. Nagy Erzsébet már szabad ember — új típusú ember. Egy ceruzarajz soha nerr lehet tökéletes. Mindig váz latos és merevségét csak t szeretet lágyítja és az öröm »mivel Nagy Erzsébetet be mutattam, hogy példája ninél többen kövessék! PÉTERÉT GYŰLí s Klára Ternovská és Igor Steiner fogalmazzák a felhívást és annak minden mondatát jól átgondolják „Kedves Barátaink! „Az I. B. osztály kollektívája elhatározta, hogy a lapokban olvasott szocialista munkaviszony értékes gondolatát iskolánkban valósítja meg. Megállapítottuk, hogy mi Is ismerünk embereket, akik helytelen magatartásukkal akadályozzák a jobb eredmények elérését mind maguknál, mind másoknál. Sokan nem akarják megérteni, hogy a szocializmust és a kommunizmust senki sem építi fel helyettünk. Kötelezettséget vállaltunk, hogy az ilyen és hasonló jelenségeket eltávolítjuk iskolánkból“. Szabó elvtársnő levelében többek között azt írja: „Egyike a legkomolyabb feladatoknak a mezőgazdaságot az ipar színvonalára emelni-. Mi is törekedni fogunk ezt a gondolatot megvalósítani iskolai köjesítésével és példás magavi- seletünkkel. Krasko Erzsébet így fejezi be levelét. „Mi, akik a jövőben a mező- gazdaságban fogunk dolgozni a felhívást szívügyünkké tettük és erős elhatározásunk, hogy ha kikerülünk az életbe, úgy dolgozunk majd, hogy az a társadalom számára a leghasznosabb legyen, s iskolánknak, nevelőinknek ne kelljen miattunk szégyenkezniük...“ S így idézhetnénk még Ternovská Klára, Steiner Igor és a többiek leveléből, de nem is ez a lényeg. A legfontosabb az, hogy a surányi iskola tíz éves fennállása óta szép pedagógiai munkával dicsekedhet. A tanítók megtalálták a helyes utat, amellyel a diákok érzékeny lelkivilágához közeledhetnek. Megtanítják növendékeiket helyes állásfoglalásra, nemcsak az állampolgári ismeretek óráján, de mindenütt s az iskolán kívüli életben is. Legyen az brigádmunka, testnevelés, az iskolai vagyonnal való bánásmód. Mindenütt új, szívélyesebb légkört érzünk és látunk a feladatok végrehajtásánál. S ha majd' a Surányi Mezőgazdasági Műszaki Középiskola növendékei felváltják az idősebbeket, ott ezt a sok szépet és jót érvényesíthetik, saját és mások örömére. A tavaszra gondolva Feszült figyelemmel hallgatják az előadást A műhely és a brigád ezermestere Tonko Vilmos S zikrák szállnak a forrasztó alól és a tallósi szövetkezeiben egyik gép készül el a másik után. A tágas műhelyekben az egyik csoport-traktort, a másik vetőgépet, a harmadik lánctalpas traktort javít. Az emberek igyekezete élén ott áll a brigádvezető, Nyári János elvtárs. A valóságban azonban nem áll, mert hol az egyik csoporthoz, hol a másik csoporthoz lép Segít, tanácsokat oszt, szalad Galántára alkatrészekért, mert semmi esetre sem történhet meg, hogy a gépek ne legyenek időben elkészítve a tavaszi munkákra. A gépek javításában részt vesznek az egyetemesen gépesített brigád CSISZ-tagjai is. Elvégre ők dolgoznak majd a gépeken, elsőrendű érdekük tehát, ,hogy kitűnő gépeket kapjanak a kezükbe és az sem baj, ha a „vastáltosokat“ megismerik nemcsak kívülről, hanem belülről is. Sem a fiatal traktorosokkal, sem a fiatal gépjavítókkal nincs semmi baj. Az igyekezetnek nincsenek híján. Igaz. néha-néha megeresztenek egy-egy cifra mondást, mert bizony az alkatrészek körül nem a legrózsásabb a helyzet, a régiekből kell újat fabrikálni, de ez nem ok náluk, hogy a rájuk bízott gépeket ne tegyék rendbe. Közbe bemegyünk az irodába is, ahol K o d a y Feri, az egyetemesen gépesített brigád könyvelője ismerteti velünk a fiatalok tavalyi eredményeit. Az ifjúsági brigád tavaly alakult és a tapasztalatok híján bizony sok nehézséggel kellett megbirkózniuk. De így is az ősziek vetését két nappal, a cukorrépa kiszántását pedig öt nappal hamarább végezték el, mint azt a terv előírja. Egy- t S t f egy hektár megmunkálására öt-hat munkaegységgel kevesebbet használtak fel és ez már sokat jelent több száz hektárnál. Idén még jobban akarnak takarékoskodni. Csóka Pálenik és Tonko Vili, a brigád kiemelkedő tagjai — mutattak be három olajtól ma- szatos fiatalembert. Pláne Tonkó Vili útja nem mindennapos, míg elérte ezt az elismerést. Cigányszármazása létére szorgalmasan tanult. Az iskola elvégzése után kitanulta a kovácsszakmát, de önszorgalmából megtanult forrasztani, esztergapadon vasat megmunkálni, és villanyt szerelni is. Amikor a szövetkezet vezetősége látta ezt a határtalan szorgalmat, minden lehetőséget megadott a növekedéshez és Vili beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A brigád kötelezettségvállalással üdvözli a CSISZ IV. kongresszusát: 150 hektár kukoricát, 360 hektár gabonát, 200 hektár lucernát teljes gépesítéssel dolgoznak majd meg, és mintegy 18 ezer liter hajtóanyagot is megtakarítanak. A kötelezettségvállalás alatt 17 fiatal aláírása díszeleg. Pártunk XII. kongresszusa felhívta a mezőgazdászokat, hogy szorgalmas és jó minőségű tavaszi munkával adjanak jó rajtot ennek az évnek. Bátran mondhatjuk, hogy a kongresszus felhívása a tallósi fiataloknál meghallgatásra talált. Vadovics József ASZOVJET , KŐOLAJIPAR DIADALUTJA A Szovjetunióban több mint egymillió tonna kőolajat és négymilliárd köbméter földgázt termeltek az elmúlt évben terven felül. Az 1962-es évben a kőolajtermelés teljes volu- menje az 1961-es évhez viszonyítva, több mint 17 százalékkal, a földgáztermelésé pedig 25 százalékkal nőtt, s elérte a 186 millió tonnát, illetve a 75 milliárd köbmétert. A kőolaj és a földgáz részaránya a Szovjetuió teljes tüzelőanyagtermelésében 48 százalékra növekedett a négy év előtti 31,8 százalékról. Különösen a szovjet kohókban hasznosítják rendkívül jó hatásfokkal a földgázt. Jelenleg 10 nagykohót és 780 Siemens-Mar- tin-kemencét fű- tenek a Szovjetunióban földgázzal, s ezzel évenként több millió tonna drága kokszot takarítanak meg. A szovjet olaj- és földgázipar legnagyobb beruházása az elmúlt évben a „Barátság“ olajvezeték és a Bukhara - Urál földgázvezeték építése volt. A Bukhara-Urá! földgázvezetéken évente 21 milliárd köbméter földgázt juttatnak majd az uráli iparvidékre. A földgázvezeték legfontosabb része már elkészült, s a „Barátság“ olajvezeték szovjet szakaszának is mintegy háromezer kilométeres része épült ki. Őriási ütemben folyik a Szovjetunió olajkészleteinek felkutatása is, egyedül az 1962-es évben 100 új ólajle- lőhelyet fedeztek fel. Különösen nagy jelentőségű a kelet-szibériai, kiváló minőségű kőolajat szolgáltató lelőhely feltárása. Az Első Brnoi Gépgyár szerelői legtöbb érdemet, szereznek a Kelet-szlovákiai Vasmű építése terén. Felvételünkön a gázégető kamra szerelése közben. A DUNA „ÚTÉPÍTŐINÉL li így nevezik magukat tréfásan a nedves elem bátor dolgozói, akiket a minap felkerestünk Martanovič utca 16. számú főhadiszállásukon, a „Duna — Vág“ vezetőségénél. Már a vízjelző-szolgálat osztályához vezető folyosón any- nyi volt a tagbaszakadt, óriás termetű hajós, kormányos, gépész meg bágeres, hogy szinte eltörpültünk a sok „Herkules“ mellett. De amikor beinvitáltak az ügyeletes helyiségbe, csakhamar összebarátkoztunk a félelmetes erejű, de víg kedélyű, csupa szív emberekkel. Még egy búvár is volt köztük, persze sisak nélkül — civilben. — Működési területünk — magyarázta az egyik óriás — a Duna csehszlovákiai szakasza, valamint a Vág egész hosszában, kezdve az árvái völgyzáró gáttól egészen a Vágduna torkolatáig. Karbantartjuk a krpelanyi, riéovi, no- sicei, skalkai és drahovcei zsilipeket éppúgy, mint a madu- nicei és Dolná Streda-i vízierőműveket a Vágón. Szóval elvégezzük a két folyó mentén épült víziműveken az ösz- szes hidrotechnikai karbantartási munkálatokat, kivéve a villanyszereléssel kapcsolatos feladatokat. A Nemzetközi Du- nahajózási Bizottság utasításai alapján biztosítanunk kell a folyóvizek hajózhatóságának zavartalan menetét, a vízfolyások „járhatóságát“. A lebegtetett hordalék alkotta, víz alatti homokzátonyok helyét bójákkal, vagyis lehorgonyozott vagy úsztatott jelzőtestekkel látjuk el, a parton peGONDOK Levelek fekszenek előttem, fiatalok, jóval a húszon alattiak írásai. Tanácsokat kérnek, bensőjük legmélyéről törnek fel a sorok, melyek, ha tovább böngészek, úgy érzem, hogy bírálnak, vagy ha éppen úgy tetszik, vádolnak. De kit és miért, ha már így van? — Hogyan tovább elvtársak, az iskolát már rég elvégeztük, de még mindig így állunk tétlenül... Fölösleges lenne a további idézet. Fiatalokról esik szó, olyanokról, akik már a mezőgazdasági szaktanintézet elvégzése után vannak. Dolgozni szeretnének és tudnának, mert azt tanulták két éven át. Biológiát és vegytant, üzemszervezést, a növénytermesztés és az állattenyésztés titkaiba igyekeztek legalább bepillantást nyerni. Tudják, hogy mire kell mindez és ha korábban kevésbé is tudatosították volna ezeket, az iskola, a gyakorlati élet pótolta az esetleges hiányokat ezen a téren is. És nem kérnek lehetetlent, tudják mire képesek, érzik, hogy sok, nagyon sok gyakorlatra lenne szükségük, amit csakis az idősebbek, az agronómusok, a csoportvezetők és mások, tapasztaltabbak mellett, szerezhetnének meg. Kötelességtudat él bennük és ezentúl jogot is formálnak minderre. És íme! A szövetkezet, az állami gazdaság nem egy esetben nem talál helyet számukra! — Mit kezdjünk ezekkel a gyerekekkel, mit hízhatunk rájuk, — halljuk sok esetben a kérdést, melynek gondolata is helytelen. Ám nem egy szövetkezetben a dolgozók átlag életkora a 60 év körül mozog — de mit kezdjünk ezekkel a gyerekekkel. És így nem egy jövendő mezőgazdasági szakember az iparban igyekszik elhelyezkedni. A mezőgazdaságot 1970-ig az ipar szintjére akarjuk emelni. Csak Szlovákiában ebben az évben 12.800 fiatal bekapcsolódásával számolunk "a mezőgazdaságban. Általános iskoláink tanítói, a szülői munkaközösségek, ifjúsági szervezeteink a pályaválasztás előtt álló fiatalokkal a mezőgazdaság fontosságáról beszélnek, arról, amit pártunk XII. kongresszusa annyira kihangsúlyozott. És mégis micsoda ellentétek! Hatvan éves átlagéletkor a szövetkezeteinkben és „mit kezdjünk ezekkel a gyerekekkel.“ Nem általánosításról van szó. Csak azokról a fiatalokról, akik évről évre kerülnek ki különböző mezőgazdasági intézeteinkből és tűnnek el nyomtalanul ipartelepeink rengetegében és nem egy esetben végeznek másod-, harmadrendű munkát irodaasztalok mellett. Vegye bírálatnak vagy éppen vádnak, ki hogyan érzi az iménti rövid levélidézetet. Eggyel azonban számítani kell mindenkinek, aki felelősséget érez mezőgazdaságunk fejlesztéséért. „A mit kezdjünk ezekkel a gyerekekkel“ és ehhez hasonló megállapítások nagyon is helytelenek és főleg idejétmúltak.-ny-d dig világító jelzőberendezést létesítünk. Nagy segítségünkre van „anyahajőnk“, a Vihor- lát, amelynek kotrógépével kiemeljük a folyómeder üledékét, görgetegét és hordalékát. Ennyi „rejtelmes“ szakkifejezés hallatára — önkéntelen képzettársítás folytán — megkérdezzük, nem akadtak-e még rejtett tartalékok nyomára? — Rejtett tartalékok? — neveti el magát Kučera elvtárs, a „Slavín“ nevű emelődarus hajó mestere — Hát nem rejtőztek-e a háború alatt elsüllyesztett hajók eleget a Duna rejtelmes mélyén, mielőtt kiemeltük őket a „Slavín“- nal? Most ott lapulnak a pe- tržalkai kőparton. Mindenki láthatja, hacsak nem vak. A „Kovošrot“ már előre örül a jó „fogásnak“. Megnyugtatjuk Kučera elvtársat, hogy a behemőt hajótesteket bizony a városból is jól látni. Mi azonban kihasználatlan vagy parlagon heverő rejtett tartalékokra gondolunk. — Olyant is találtunk! — lelkendezett egyszerre Kučera társa, Jambór elvtárs — Eszünkbe jutott, hogy van egy Diesel - motorunk, amelyről mindenki megfeledkezett. Ezt használjuk most a „Slavín“-on, amióta takarékoskodni kell a villanyárammal. — Amikor tavaly februárban kiírták a CSKP XII. kongresz- szusának tiszteletére folyó versenyt, mi is beneveztünk. Sőt még is nyertük a futamot, mert ötventagú bágeres csoportunk — köztük 10 CSISZ- tag Jozef Benčič-csel az élén — túlteljesítette az 1962 évi tervfeladatokat. így ők nyerték el a szocialista munkabrigád megtisztelő címét. K. H. Érdekességek © Érdekes kísérleteket végeznek a virágkertészetben, a rózsabimbókát megfagyasztják és azok szobamelegben háromnégy nap alatt kivirítanak. A rövid szárú rózsák a legalkalmasabbak a fagyasztásra. © A Szovjetunióban most olyan elektronikus berendezéseket szerkesztettek, amelyeket traktorokra szerelnek fel és ezek segítségével a traktorok teljesítménye pontosan megállapítható. © A harmincas években végzett antropológiai mérések szerint az érettségizettek átlagos magassága 170 cm volt. A most végzett mérések szerint az átlagos magasság 174 cm-re emelkedett. Ezeknek a méréseknek nemcsak tudományos értékük van, hanem a gyakorlatban is felhasználják őket. A bútoriparban például már nem gyártanak két méternél rövidebb ágyakat.
