Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-12-28 / 52. szám

(6.) XI. Bertold Br echt et (1898— 1956) a nagy német dráma - írót, esztétát, színházi re­formátort, ugyanabba a ge­nerációba sorolhatjuk, mint Majakovszkijt és Lorcát. Színházi munkásságának szisztémáját: az epikus szín­házat, később pedig az új inszcenációs stílust. A hu­szas évek végefelé Brechtet mint drámaírót egész Né­metországban elismerik, fő­leg a „Koldusopera“ párat­lan sikeréért, melyet John Gay, XVIII. századbeli drá­maíró müve nyomán írt. Bertold Brecht és felesége Elena \Velgl. kezdetén nagy hatással vol­tak rá a különböző irányza­tok, főleg a német expresz- szionizmus. Ennek ellenére eléggé gyorsan megtalálja saját stílusát. Megszakítja Piscat orral a közreműkö­dést, s kiformálja saját Életében hatalmas csapást jelent az 1933-as esztendő: Hitler uralomra jutása. Brecht kénytelen emigrálni, egyrészt faji, másrészt ideo­lógiai szempontból, mivel­hogy mint szocialista drá­maíró ismeretes. Több euró­MIKOLA ANIKÖ: Mindent újra kezdhetünk Dér első dér a kertben; a múló idő üzent. Köszönöm. hogy a magány se tart örökké, hogy a bánat se tart örökké, hogy mindent újra kezdhetünk. Dér ugye megérted, hogy néha már nagyon nehéz. pai államot járt be, míg végül Amerikában telepedett le. Ezek az évek jelentik számára a „bő termés" éveit. Nagyon sok színmü­vet írt, és véglegesen kidol­gozta saját inszcenációs stí­lusát. A háború befejeztével pisszatér Németországba, letelepszik a demokratikus Berlinben és megalapítja a világhírű „Berliner Ensemb­le" színházat. Ezután további termékeny évek következnek, melyek­ben Brecht az NDK-ban a színház „fejedelmévé“ és az európai államok kiváló színházi szakemberévé válik. De még ezekben az években is csak nehezen jut ki hír­neve külföldre. A fordulat ebben az irányban csak az ötvenes években áll be, ami­kor a „Berliner Ensemble" Párizsban vendég szerepel a Nemzetek Színháza előadá­sainak keretén belül, ahol óriási sikert aratott. Ezután kezd Brecht neve elterjedni a szocialista államokban. Mire az egész világban hír­névre tett volna szert, 19Só­ban meghalt. Az „Egy fő“ (1927) c. ko- mádiában az expresszioniz- mus nagy hatása érződik. Ebben a miiben — mely Indiában játszódik — mu­tatkozik meg a régi ázsiai színház hatása. Brecht na­gyon szívesen használja fel müveiben a kínai, indiai és japán színház motívumait. Ügy mint a „Koldusoperä“ - ban, úgy a többi színműben is Brecht már közismert műveket vesz alapul. Ezt a „nem originalitását" el is ismeri, s mi pedig megbo­csátjuk, mivel lényegében újat. modernet, kvalitásban egészen mást teremtett. Az emigrációban születnek az „erős“ politikai darabok. Leginkább a fasizmus veszé­lyére reagál Ebbe a cso­port tartoznak a „Courage mama", „A rettegés birodal­ma“ (1938) és az „Állítsátok meg Arturo Uit" (1941) c. színművei. Ezen darabok némelyikében Brecht egy új formát használ fel, a hason­latosság formáját (pl. Artu­ro Ui = Hitler). További munkája: Gorkij „Az anya“ c. regényének drámát izációja (1932). Ez a darab a szó szoros értelmé­ben agitációs mű. 1950-ben írta meg a „Galilei élete" c. világhírű színmüvét. Már kora fiatalságában Piscator- ral együtt dolgozott a Svejk Csak az a jó, hogy a magány se tart örökké, hogy a bánat se tart örökké, hogy mindent újra kezdhetünk. színpadi átdolgozásán. (Folytatjuk) Szocialista módon élni Egy brigád nagy gondja Sok minden nincs rendben mifelénk a szocialista munka- brigádok körül Itt is, ott is hallunk kiemelkedő eredmé­nyekről, a mozgalom nagy si­kereiről, ám sok helyen, ha kiejtem a megnevezést, csak legyintenek: az is valami? Mert vannak bizony szép­számmal szocialista munkabri­gádjaink, melyeknek csak a ne­vük van meg. de ezentúl semmi egyébben nem különböznek a többi halandóktól. Valaki azt mondotta nekik valahol, hogy alakítsanak brigádot. Alakítot­tak és kész. Valaki azt mon­dotta nekik, hogy tegyenek kö­telezettségvállalást. Tettek és kész. De azontúl semmi nem mutatott azirányban, hogy ezek az emberek, ezek a brigádtagok valóban többlet lennének lega­lább valamiben a többiekhez képest, hogy gzek a brigádta­gok (leginkább fiatalok) való­ban a Socialista embertípus úttörőinek tekintenék magukat. Vannak aztán pozitív példák is persze. Az apátfalusi Poľana üzem fonodájába azért mentem, mert jó híreket hallottam az ottani fiatalokról, leginkább a Balázs- brigádról. Dicsérték őket . sokan. Hubert elvtárs, a CSISZ járási vezetőségének dolgozója, Zjéara Jozef, az osz- tálíjvezetőjük s mindenki, akit csak kérdeztem felölük. Legin­kább Zvara elvtárs dicsérte őket, s ez különösen nagy szó, hisz tudvalevő, hogy a közvet­len felettesek még a valóban kiváló dolgozókról is csak ím- mel-ámmal nyilatkoznak, ne­hogy elrontsák őket. Kiváncsi lettem hát a bri­gádra. Nyolcán vannak. Hét lány meg egy fiú. Az arány mindenesetre nem valami hí­zelgő az egy fiúra nézve, hiszen mit kezdhet egyszál legény ennyi lány között. A brigád­naplóból azonban kitűnik, hogy Varga Imre derekasan állja a sarat a sok lány között, s nincs mit szemére hányni kolleganőinek, ha a munka­eredményekről van szó. Ám nézzük a lányokat is! A brigádvezető, Bálázóvá Zlata, kicsi fekete lányka, nemigen hajlandó nyilatkozni dolgaikról a riporternek. Azt kérdezem tőle, vajon a munkában is olyan fürge-e, mint az interjúadás­ban, de erre sem tud igen mit válaszolni, csak hallgat, s leg­feljebb a napló felé mutat, hogy ha valamit akarok tudni a brigádról, abban minden ben­ne van. S valóban, ha a Bálá­zóvá eredményeit nézem, arra kell rájönnöm, hogy nem min­den a szájjal való munka, s hogy ez a fiatal lányka, úgy látszik, a munkájában igyekszik bepótolni azt, amit a nyelvével megtakarít. S a többiek? László Júlia, Kuzma Anna, Rácz Ibolya, Kluka Éva, Krucska Erzsébet. Aziránt érdeklődöm, hogy ná­luk, azontúl, hogy brigádban, tehát együttesen, egymást fi­gyelve, egymást kisegítve dol­goznak, jelent-e valamit az, hogy ők egy szocialista mun­kabrigádnak a tagjai, s ha je­lent, mit jelent ? A felelet, sajnos, nem valami kielégítő. Mert az ugyan igaz, hogy kiválóak az eredmények a munkában, de ami a továb­biakat illeti, nem hinném, hogy eredményeik túlmutatnának az ezen a téren elért átlagon. Arról van szó ugyanis, hogy volt már a brigád egynéhány­szor moziban, elmentek a Slo- vanba is itt-ott közösen kávéz­ni,', táncolni, szórakozni, sőt kiránduláson is voltak már együttesen, de vajon elég-e ez az üdvösséghez? Próbálom fag­gatni őket, keresem az okokat: miért? S az okot meg is talá­lom, s ki is elégít a magyará­zat az apátfalusiak esetében, de vajon másutt is kielégíte- ne-e? Arról van szó ugyanis, hogy ez a nyolc brigádtag a világ nyolc különböző tájáról verődik össze naponta, s ahogy vége a munkaidőnek ugyanúgy széled szét a szélrózsa minden irányába, ahogyan összeverő­dött. Hogyan lehet akkor el­képzelni, hogy ezek a fáradt emberek, többórás vonatozás, autóbuszozás után még szóra­kozzanak is közösen? S itt már, úgy tetszik, problémánk gyökerénél tartunk. Ahhoz, hogy valaki valóban szocialista módon tudjon élni, meg kell teremtenünk a feltételeket is. Ezek a feltételek sok helyen megvannak már nálunk. De nézzünk szét mondjuk Loson­con vagy Füleken, s próbáljuk eldönteni, hogy ezeken a helye­ken megvannak-e erre a felté­telek ? ' -nyi Múlt számunkban közöltük Hajdú András Akik nem tudtak várni című kisregényének elsó folytatását, amely Eszti és Laci egyik vasárnapi kiállítás látogatásáról szól, ahol a kisregény cselekménye elindul. Reméljük, hogy olvasóink ugyanolyan nagy szeretettel és érdeklő­déssel fogadják ezt a folytatásos kisregényünket is, mint az előbbieket. II. FOLYTATÁS Délután a csónakháznál ta­lálkoztak. Ott volt Sebők Ist­ván, a földrajz-tanár is, akit a diákok egymás közt „pacsir­tának“ neveztek. Valószínűleg alacsony termete miatt, meg azért is, mert állandóan dúdolt valamit az orra alatt. Aztán szapora, könnyedén szökellö járásában is volt valami, ami a repülésre emlékeztetett. — Ohó! Itt van már a vízi főnök, a nagy vadevezős! — kiáltott messziről, amikor meg­látta Lacit. Kiáltására a vízparton ülő lányok közül Neszti felugrott. — Itt vagyunk Laci! Magas volt és fiús. de for­más, kemény csontjain köny- nyedén feszültek a hosszú iz­mok. Mellette a kishúga ült, csaknem szakasztott mása; kis arcában, a szőke hajkeretben tágra nyitott szem kéklett; kis gyermekcklét illedelmesen a ruha szélén nyugtatta. Egyfor­ma, rövid fehér ruhában vol­tak, a kicsi és a nagy lány. — Gyere! Veszek neked mál­naszörpöt — mondta Laci a kicsinek. Mindhárman a csónakház melletti kerti vendégló felé in­dultak. A vendégek zöld puló­verek, csíkos szvetterek, sárga mellények egyvelegével tarkí­tották a kerthelységet. A ven­déglő ezen a tavaszi délutánon friss sütemény — és festék­Laci szájába dugta két újját és éleset füttyentett. — Készüljetek! Egy perc, két perc, három perc, telt el feszült várakozás­ban. Aztán hirtelen, tompán felhangzott a pisztolylövés. Megcsikordultak az evezővil- szag — illatot lehelt. Az egyik }ák' az induló csónak nyomá- asztalnál három magányos férfi *3an tölcsérként kavargott a víz, ült. Az egyik deresedó hajával kivált a többiek közül. Meg- rántotta a mellette ülő karját. — Nézzétek ezt a fehérruhás lányt! Elbájoló! És milyen lesz két év múlva... Neszti meghallotta; gyors, {'i nőies pillantást vetett az ide- genre és elmosolyodott. Égő- j;:-:*’* ' piros ajka közül hófehér fog- föí' sor villant elő, szőkepillás sze- í;:j mének zöldjében kék fények « vilióztak, mint amikor a búza­virág bimbója kipattan. Laci káprázva figyelte: „Ej­ha! Lámcsak...“ És cipője or- ........... rával dühösen beletúrt az apró CvX-tti csigahéjaktól csillámló kavics fövenybe. A három nagypohár málnaszörpöt a kiszolgáló asz- .............. tálnál itták meg. íSSííxt — Gyerünk, — lökte gyengén hátba valaki. Villámgyorsan megfordult, aztán a visító sípszó odaverődö ................................ hangjából megértette, hogy a „pacsirta“ versenyhez szólítja. az, evezőkről vidáman csopog- Futott a folyópartig. Neszti tek a vlzcseppek Laci megfe- felé mégcsak vissza se nézett. azulve ®,v®z®tí; Beült a csónakba és vízbe * csónak fehérlő habfodrot mártotta kezét. A víz átáram- huzott ma9a után a foly° vizen- lőtt az ujja! között, hangosan Az élen jártak, de már utől- csobogott kotyogva nyaldosta érték őket, és akárhogyan a csónak oldalát. Elől, lábát a igyekeztek, egy csónak már lábdeszkára téve, barátja Miska melléjük is került. Laci dühö- ült. Széles háta, síma, barnára sen eresztette a vízbe az eve- égett lapockája egészen beár- zőjét. A kis Péli Jancsi feszül- nyékolta. A csónak farában ten húzta a kormányrudat, a kormányra könyökölve a kis olyan mozdulattal, mintha a Péli Jancsi hunyorgott a napba, vízbe akarna ugrani. Miska jól, ütemesen evezett. Laci egy pillanatig úgy érezte mintha megmerevedett volna a karja. Felnézett. A partról Neszti in­tegetett feléje. Laci hangosan felkacagott és hirtelen nagy erőt érzett magában. Gondta­lan merészséggel kezdett evez­ni. „Mi ez?“ — gondolta megle­iiÜÜi vmmi pődve az érthetetlen ujjongás- tól, mely eltöltötte és még erősebben evezett. > Az ő csónakjuk ért először partot. A csónak fehér habfod­rokat kergetett fel a sárga parti fövenyre. Sebők tanár örömében ugrándozva sípolt. A fiúk összegyűltek a parton és üdvözölték a győzteseket. Laci látta Nesztit, amint fel­felbukkant a tömegben, partra- ugrott, de a lány addigra már eltűnt a szeme elől. így aztán ott maradt a vízparton: A sok­hangú kiabálás, a lelkesítő szavak nagy izgalomba hozták. Végignézett minden verseny­számot. Estébe hajlott már a nap, amikor elindult a táncolók felé. „Valahol itt kell lennie" — gondolta. Karját összefonta a mellén és figyelte, hogy forog­nak a párok a keringő lassú ütemeire. És ekkor hirtelen meglátta a lányt. Egy szürke­ruhás fiúval beszélgetett. A fiú nevetve beszélt, magyarázott neki valamit, néha megrázta dús, vörhenyes sörényét. A táncnak vége volt. Laci a kö­zelükbe állt. Intett a lánynak. Neszti kacagva villogatta hi­bátlan fogsorát. Megszállta a kacérság ördöge, rá se nézett Lacira, aki egy termetes asz- szonyság mögül komoran inte­getett feléje. Hamarosan meg­értette, hogy Neszti látja, csak nem akarja észrevenni. Amikor megszólalt újra a zene, az a fiú kérte Nesztit, hogy tanítsa meg twistelni, hallotta Laci. „No nézd, hogy nevetgél! Vajon mit talál olyan nevetsé­gesnek?“ — bosszankodott, mikor eltáncoltak mellette. Vad esztelen vágya támadt — azon­nal odamenni, karonfogni a lányt és elvinni. Dühösen le­gyintett. Kisurrant az álldogá­lók közül és lefutott a folyó­partra. Felhúzott térdére fek­tette karját, s ráhajtotta fejét. Lehunyt szeme előtt egy új Neszti kísértett, kacéran, hety­kén, csábitón, egy édes-rossz lány... A képzelet szeme elé varázsolta a lány testének lan­gyos puhaságát, édes körvona­lait, harmatos színeit, és bol­dogtalan izgalma egyre nőtt. Lángra lobbantotta testét, ott zúgott a fülében, elhomályosí­totta a szemét, és elárasztotta egész lényét, mintha mindjárt kitörne belőle az édes-rossz lány iránti vágy ... — Laci! Laci! Kerestelek!... Mi bajod? A kísértő ott pihegett mel­lette, gyerekesen a hajába markolt, úgy ráncigálta, hogy felemelje a fejét. — Semmi — felelte Laci re­kedten. Félve nyitotta ki a szemét. Neszti a homokban térdelt, összegyűrte szép, fehér ruhá­ját. — Laci! Kérlek, ne hara­gudj!... Mi bajod velem? Hi­szen jól tudod, hogy téged szeretlek legjobban a világon! Beszélj Laci! Olyan rossz, ha mogorván hallgatsz... Laci a tűnő ragyogást keres­te a lányon, amely az előbb úgy felingerelte. De csak egy riadt Nesztit látott, egy kis csitrit, a korai nagy szerelem félszeg alázatával, bús konok- ságával terhelten. — Hagyj békén! Ügysem ér­ted meg, sohasem értesz meg semmit! Kelj fel már, no! Neszti alázatos pillantást ve­tett a fiúra. — Tudom. Én már csak ilyen leszek... Laci felemelte. — Tudod, hogy szerdán kez­dődnek az írásbeli vizsgák? Közben eligazgatta a lány ruhájának gyűrődéseit, meg­kötötte derekán az övét, és szétzilált:, makrancos haját simogatva, az imént látott édes-rossz kísértőt, az imád- nivaló kis bálványt próbálta újra megmintázni rajta. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents