Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-12-28 / 52. szám
A Rybárpole-i Lenin művek egyik szövő részlegének művezetője asztalánál ült, az üzem mestere előtte állt. — Szávai a Julis ujját elkapta a gép hengere? Súlyos az eset ? A mester vállat vont. — Erősen vérzett, de nem tudom milyen mély a seb. A művezető hátradőlt. — Érthetetlen. Ez a Julis olyan ügyes és figyelmes lány volt mindig. A mester rábólintott. — Hiszen nem is amiatt lett a baj most sem. — Hanem? — Hanem... az Ancsa lökte meg. Ancsa, Julis mellett dolgozik. Érdekes • A rákok páncéljukban hordozzák „iránytűjüket" — egí kis kövecskét —, amely érző sejtekkel bélelt mélyedésben billeg. Vedlés után ezért is tántorognak tétován, amikor páncéljukkal együtt a kövecskét is elveszítik. Újat kell keresniük, hogy biztonságos mozgásukat visszanyerhessék. Ha a kövecske helyett vasszemcsét helyezünk a páncél horpadásába és mágnest közelítünk hozzá, a rák teljesen megzavarodik és még az is előfordulhat, hogy fejjel lefelé úszik a vízben, mert azt az irányt „érzi“ helyesnek iránytűje révén. © A pókok az állatvilág legnagyobb feltalálói közé tartoznak. A kóborpók például úgy kel útra, hogy a potrohából fonalat lövell ki, szőnyeggé szövi, majd amikor eléggé nagy a szőnyeg teherbírása, rápattan és máris repíti a szél. Amerikai hajóskapitányok elbeszélései szerint a Csendesóceánon még 350 kilométerre a parttól is találkoztak ilyen kóborpókkal. • A harkályról mindenki tudja, hogy a fák kérgét kopogtatva kutat rovarálcák hernyók után és hosszú éles csőrével könnyűszerrel vág lyukat a fa kérgébe. Nemrég azonban Galapagos- szigetén a zoológusok azt is megfigyelték, hogy akkor sem esik kétségbe a harkály, ha csőrével nem éri el a kéreg-alá húzódott rovart. Ilyenkor szerszámot készít; ágacskát tördel, a görcsös, villás ágakat még meg is munkálja a csőrével, azután a kis „lándzsát“ a nyílásba dugva kaparja ki zsákmányát. ® Az állatok „beszédének“ megfejtésén dolgoznak elektronikus agyak segítségével az amerikai tudósok. Egy csoportjuk a delfinek által kiadott hangok megfejtését kísérli meg. • A szovjet szakemberek a színészek számára miniatűr mikrofont készítettek, amely könnyen belefér a kézitáskába, vagy a nyakkendő alá nyugodtan el lehet rejteni. A mikrofon tartozéka a cigarettás dobozhoz hasonló miniatűr leadó is. A felvevő készülék a színpadon felveszi a leadó jelzéseit s erősíti a színészek hangját. ® A Barents-tenger partján egy kísérleti villanyerőművet építettek, amely a villanyáram előállítására az apályt és a dagályt használja fel. • Európa legmagasabb építkezése a 361 méter magas televíziós leadóállomás, amelyet most fejeznek be a Német Demokratikus Köztársaságban. A tervezést és az építkezést a Szovjetunió készíti, a szerelést német technikusok végzik. ® Moszkvában szokatlan ház épül, amelynek mind a négy emelete teljesen műanyagból lesz. Szintetikus anyagból lesznek a falak, az ajtók, amelyek átengedik a nappali fényt. Ilyen anyagból lesz a helyiségek belső kiképzése, a konyhaberendezés, sőt a vízvezetékcsövek is. érdekességek A művezető a beosztása alatt dolgozó embereket úgy ismeri, akár a tenyerét. Pavel, Jóska, Ferenc, Ancsa, Julis. Csak eny- nyit kell mondani, s ő már tudja kiről van szó, hol a munkahelye. — Az Ancsa meglökte? Hát megbomlott az a lány? A mester akadozva folytatta. — No, nem akarattal — véletlenül. — Mit véletlenül! — horkant fel az üzemvezető. A szövőgépek olyan távolságra vannak egymástól, hogy nem lehet a másikat csak úgy oldalba lökni. Most már ki kellett rukkolni az igazsággal. — No igen. Mi tagadás, a Pavel egy kicsit a derekához kapott az Ancsának. Csak úgy játékból. Nem tört el a bordája, mégis úgy sikított, mintha ölnék. Aztán ugrott egyet, nekilökődött Julisnak. Így történt. A művezető szeme fellobbant. — igen? A Pavel! Hát akkor még sem az Ancsa a hibás. Sem a Julis. Hanem az a fickó kakaskodott. Még meg sem melegedett itt, már nem fér a bőrében? A mester halkan hiimmögött. — A lányokat sem kell ám félteni. Folyton piszkálják. Mert jóképű gyerek. Aztán meg affektálnak is, hogy annál jobban felhívják magukra a figyelmet. De a Julis nem. Azzal még nem volt semmi baj. — És most mégis ö húzta a rövidebbet. Küldje csak be hozzám Ancsát is meg a Pavelt is. Néhány perc múlva ott állt a fiú és a leány a művezető asztala mellett. — Hát mondja csak el Roháč Pavel, hogy is történt a dolog. Maga itt munkaidő alatt a lányokkal rendetlenkedik és balesetet okoz? A legény lehorgaszt ott a a fejét és csak kisvártatva felelt. — Művezető elvtárs, nem tudom miért, de valahogy megfeledkeztem magamról. Tudom, hogy hiba volt. De engedje meg, hogy amit elveszít Juliska a baleset miatt, azt a keresetemből pótoljam. Nyílt, egyenes beszéd volt, de a művezető úgy tett, mintha nem hinné. — Badar beszéd ez Roháč elvtárs. Ha odalesz a Julis ujja, azt nem tudja pénzzel kipótolni. A fiú elgondolkodott. Látszott rajta, mennyire bántják a történtek. Most hirtelen Ancsa lendült előre egy fél lépésnyit és izgatott hangon beszélni kezdett. — Nem a Pavel a hibás, hanem én. Ahogy el akart menni mellettem, hogy megnézze az Éva gépét, én kicsit kitettem a lábam. Szégyellem magam, de nem akarom, hogy csak őt hibáztassák. Tudja ő azt nagyon jól, de nem akart engem belekeverni. Szóval én kezdtem. A művezető szeme felcsilla?it. — És mégis olyat sikoltott, mint akit ölnek? így mondta a mesterük. Ancsi láng vörös lett, majd lehorgaszt ott a a fejét. Hallgatott. Ebben a pillanatban halvány arccal belépett Julis. Balkezének mutatóujián vastag fehér bóbita volt. akár a muzulmá- hok turbánja. A művezető hirtelen felugrott. — A baleset nem veszélyes. Csak erős horzsolás van az uj- jamon. Az orvos azt mondta, pár nap múlva dolgozhatok. — No ennek örülök — mondta az üzemvezető. Most hazaviszi majd a vá'lalati kocsi, aztán pihenje ki az ijedelmet. A lány nem mozdult. — Még valamit el kell mondanom. Az Ancsi n igyon megijedt, mert azt h’tte, ő lökött meg. De ez nem így van. Engem akkor valami megmagyarázhatatlan szédület fogott el egy pillanatra, s hogy el ne essek, szinte öntudatlanul a hengerhez kaptam. Az ujjamba hasító fájdalom térített magamhoz. Ancsi akkor ugrott hozzám, s én azt hittem, észrevette rosszullétemet és segíteni akar. A művezető hosszan nézte a három fiatalt. Aztán intett nekik. — Elmehetnek. Julis, maga menjen a portára, én közben leszólok a sofförnek. Az ablakon keresztül még látta, hogy Roháč Pavel a porta kijáratáig kíséri Julist. * * • Mikor alig egy hónap múlva a mester Julis és Pavel házassági hírét közölte, a művezető hunyorogva mondta az öreg mesternek. — Látja, Tóth bácsi, milyen furcsa egy üzemi baleset. Mi azt hittük, hogy a Julist érte, holott tulajdonképpen Roháč Pavelt. — Hát igen, — mosolygott a mester de minden jó, ha jó a vége. Wittenberg József Javítók Ma már magam is másképp nézek rájuk. Volt alkalmam közelről is megismerni őket, munkájukat. A főjavítás szó ugyanis minden emberre másképp hat. De csak abban a környezetben, ahol naponta használatos, vált ki olyan érzéseket, amelyek mögött érezni lehet a sietséget, idegeskedést, türelmetlenséget és végül nem kevés kíváncsiságot is. Mi lesz? Hogy sikerül? Igen, hogy sikerül' Mindezeket az érzésfázisokat átélték a trineci kohászok és javítók az utóbbi évek legnagyobb főjavításánál. A hatodik magas kemence 11 éves munkálkodása után a mérnökök alapos operációt írtak elő. Csakhogy egy kemence főjavítása a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a régi helyébe az utolsó pontig egy új acélóriást kel! építeni. Amikor Kohút Ferenc, a szerelők legfőbb mestere kiadta a parancsot a kemence leszerelésére, még senkisem sejtette, hogy a kemence elszállítására 150 vagonra lesz szükség és a többi mellékes dologra Az egyik szerelő-csoport úgyszintén még egy-két vonat. Éjjel-nappai dolgoztak a fe- hérlángú autogénvágók és röpködtek a szikrák minden irányban. A tervezők kiszámították, hogy a főjavítást 90 nap alatt el lehet végezni. Ez pedig azt jelentette, hogy akkor bizony éjjel-nappal dolgozni kell, mert egy nap késés is többszáz tonna folyékony vasat jelent. Megnéztük az újkemence építését. Itt jöttem csak rá, hogy nem is olyan könnyű dolog egy főjavítás elvégzése. Akad itt bőven életveszély is. Kint az építkezésen értettem meg a trineci lakatosfiúk válaszát, amikor a kantin előtt gázmaszkokkal az oldalukon belebotlottak a főnökbe. — Készen? — Már több mint egy félórája — mondták a fiúk és beléptek az ajtón. A fő-gázvezetékhez hozzá kellett kapcsolni az egyik elágazást. A gázt persze egy pillanatra sem lehet lezárni. Mindenki húzódott a munkától. A gáz nem jó dolog. A javítók féltek. Nem felejtették még el, hogy néhány napja egy hasonló munkánál robbanás történt és a három, szerelő csak csodával határos módon úszta meg a dolgot. — Fiúk, ha betartjátok a biztonsági előírásokat, nem történhet baj — hangoztatták a vezetők. A munkások hallgatása volt a válasz. Jónéhány napig eltartott a habozás. Most talán már ülnek a kantinban és limonádét isznak, holott többet, sokkal többet érdemelnének. A főjavítás véget ért. A tri- neci hatos háromhavi pihenő után újra megkezdi működését, s az idő múlásával jó néhány- száz emberben érik fogalommá a főjavítás, mert mindenkiben egyéni ízű szépségeket hagyott vissza. S holnap talán egy újabb főjavítás gazdagítja az emlékek tárházát. (ó) VONATON A személyvonat már bent állt az állomáson. Beültem és néztem kifelé a fehér világot, a nem messzi dombokat, melyek a hőtakaró alatt még szelídebbekké váltak. Csendes és jóleső szomorúság-öröm keringett bennem. S ilyenkor az embernek szólnia kell valakihez. Szemben velem vékony, piros orrú fiúcska ült. Sovány arcából értelmes-félénken csillogott a szeme. Mintha Móricz —* Légy jó mindhalálig — Misije ült volna előttem. Néztem. Aztán egyszerre csak nem is tudom hogyan arra kezdtem gondolni, hogy őt is biztosan Misinek hívják. S annyira jólesett ez a gondolat. hogy meg sem kérdeztem a rrevét. — Hová utazol? — kezdtem a beszélgetést. — Csak Szombatba. — Ott laksz? — A, nem. Itt a tanyán — bökött fejével a szelíd dombok lábánál álldigáló házikók felé. — Édesapámhoz megyek. Ott dolgozik, ács — tette még hozzá kis idő után. Dühös szisszenéssel rándult neki a vonat. Hólepte fűzfabokrok szaladtak velünk szembe.. — Iskolába jársz?. — Járok. Muszáj! — s egy kicsit elmoso- lyintotta magát. Kilátszottak apró egérfogai. — Bentlakó vagy? — A, nem. Bejárunk. Tizenöten is vagyunk a tanyán. — De hisz Feleden messze van az iskola. — Megszoktuk. Csak télen meg ősszel a rossz. De nyáron biciklin jó. — Kicsit újra elmosolyodik. — Maga nem dobócai? — kérdezi. S hogy nemet intek a fejemmel még hozzáteszi — mert a szomszédban járt a múltkor egy magaféle ember. — Gyakran jársz apád után? — kérdezem. — Csak néha. — mondja. — Sokat kell tanulni. — Mi szeretnél lenni? — Ács! — Pattan belőle a felelet mint a földhözvágott gumilabda. — Igaz — teszi hozzá kis szünet után — a nővéremék le akarnak beszélni. Azt mondják, hogy menjek kereskedelmibe. — És te? — Jó szakma az ácsé. És jól is lehet keresni. — mondja, aztán furakodik az ajtóhoz. Megérkeztünk. -tóHogy a tavasz ne lephessen meg bennünket — végeznek a gépjavítók alapos munkát Az első jelentkezők a tNagyknpos-Kassa kozott az íijusag erejevei letrenozan- dó széles nyomtávú vasútépítésre már megtörténtek az első jelentkezések. Hogy fiatalságunk milyen komolyan gondolja teljesíteni ezt a feladatát, annnak mér az első kollektív jelentkezések is eléggé beszédes bizonyítékai. Az ifjúsági vasútépítés nagy visszhangra talált a kassai Va- sútépítészet 03-as üzemében. A technikusok és munkások egész csoportjai jelentkeztek és a földmunkálatok, vasúti hidak, valamint a vasúti töltés alapozási munkálataiban akarnak segédkezni. Az üzem eddig több mint 300 dolgozója nyújtotta be jelentkezését az ifjúsági építkezésre. Felajánlotta segítségét Markus Márta is, a bratislavai Hydroprojektból, ahol egy tizenkét tagú brigádban dolgozik, amely a szocialista munkabrigád címért versenyez. Ugyanebből a csoportból jelentkeztek még Soljár Miró technikus és Smutná Gabriella rajzoló is. A jelentkezők száma napról- napra, sőt óráről-órára gyarapszik, úgyhogy a siker - mint ahogy az eddigi ifjúsági építkezéseken is - most sem maradhat el. (ó) Az ifjúsági takarmány alap ért A CSISZ Központi Bizottsága még szeptemberben tártotta III. plenáris ülését, amely az ifjúság problémájával, főleg a mezőgazdaságban való részvételével foglalkozott. Sok szó esett már azóta is a plenáris ülés határozatainak teljesítéséről. A járási CSISZ szervezetek aprólékosan megtárgyalták az ifjúságra váró feladatokat. A többi között a CSISZ KB hirdette ifjúsági takarmányalapért című versenyt, melynek az a küldetése, hogy a fiatalok, az ifjúsági szövetség, bekapcsolódjon a takarmánytermelésbe. Az ifjúsági takarmányalapba számítódik mindaz a takarmánymennyiség, amit terven felül, vagy pedig olyan területeken nyernek, amelyen eddig még nem voltak kaszálva. Az ifjúság részvétele a takarmányféleségek termelésében nem újkeletű, hisz az elmúlt évben is fiatalok voltak azok, akik elsők között indítottak országos versenyt a kukoricatermelésben. Idén pedig a poprádi burgonyatermesztő mozgalom ért el nagy sikert. Ahol a fiatalok szavukhoz hűen végezték munkájukat, az eredmények nem maradtak el. így volt ez Nádszegen, Negyeden és a tornaijai mesteriskolában is. Hogy a fiatalokat érdekeltté tegyük a takarmányfélék termelésében, a CSISZ Központi Bizottsága és a Földművelés- ügyi Minisztérium versenyt hirdet az „Ifjúsági takarmányalapért“ címmel. A versenyben részt vehet bármely CSISZ- és pionírszervezet. A jelentkezéseket a CSISZ járási bizottságán kell leadni. A versenyt rendszeresen értékelik a bizottságok a mezőgazdasági üzem vezetőségével. A végleges kiértékelést 1964. decemberében a CSISZ KB és a Földművelésügyi Minisztérium végzi majd. A legjobb CSISZ szervezetek és ifjúsági kollektívák összesen 100.000 korona értékű jutalomban részesülnek. M. V. Vajon kinek hozlak szerencsét?
