Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-02-12 / 6. szám
PÁRKÁNY ANTAL: A Fekete-tengertől a Vörös-tengerig 6. A „valóságos" vihar már elvonulófélben volt... Észrevehetően jobban éreztem magam. Elmeséltem neki a tengerész tanácsát, erre azt mondta, hogy ezt már régen kipróbálta, de szerinte ilyenkor nem a konyak a jó, hanem a gin az igazi! Megjegyzem én a gintől még a szárazföldön is viszoly- gom, nem még itt, s ezért azt sem akartam tudni, hogy mindezt hol és mikor próbálta ki?! Gyorsan megittunk még egy pohár „orvosságot" és egymásnak gyógyulást kívánva elbúcsúztunk. TENGERI TÖRTÉNETEK, BABONÁK ... Néha az elmaradhatatlan vízimadarak kíséretéhez csatlakozott néhány pajkoskedvú delfin is, amelyek kiszámíthatatlan időben és helyen dobták magukat a levegőbe, majd ismét úsztak egy bizonyos távolságot, hogy ugyanezt a parádés mutatványt megismételhessék. Doktor Max Frauendorfert, Himmler egykori szárnysegédjét, a Keresztényszocialista Unió Párt vezető funkcionáriusát képviselőnek jelölték, a közvélemény nyomására azonban kénytelen volt visszalépni Régi idők óta szórakoztatják a tengerjárókat ezek a kedves halformájú emlősök. Félénkeknek látszottak, — nagyon közel nem merészkedtek hozzánk. Ám a görög mondák alkotóit ez a bizalmatlanságról tanúskodó óvatosság sem gátolta meg abban, hogy a bor, a vidámság és a gondoktól megfeledkeztető mámor istenét — Dionizoszt — sok egyéb tette mellett ne ültessék a delfin hátára is! Bár nemcsak az ókor, de a közelmúlt irodalma és főleg szájhagyománya sok érdekességet örökített meg a delfinek szokásairól és életéről. A hajón én is — többek között — hallottam egy kissé ugyan hihetetlenül hangzó, de igaznak mondott delfin-históriát. Az esemény állítólag Üj-Zé- landtól északra, a Kermandes- szigetek mentén levő sziklákkal teli, ködös Pelours zátonyok közelében történt. 1871 őszének valamelyik napján a Brindle nevű teherhajó figyelőtornyában szolgálatot teljesítő matróz észrevette, hogy egy halszerű óriási emlős már jő ideje közvetlenül a hajó előtt úszik. A kapitánynak jelentette a különös esetet, aki a többi tiszttársával együtt először úgy vélte, hogy egy fehér bálna került eléjük. Köztudomású, hogy a bálna csak mély vízijén tartózkodik, így hát nyugodtan követték a hófehér — bálnának hitt — delfint, amely a mérések szerint 10—11 csomónyi sebességgel átvezette a hajót a hosszú és veszélyes zátonyos tengerrészen —, majd a víz alá merült és eltűnt. A hajó krónikása bejegyezte a hajónaplóba ezt a különös esetet. A derék delfint pedig „Pelours Jack“ névre keresztelték, miután az eset a Pe- lours-zátonyokon történt. Eddig ez még nagyon is meseszerének tűnik, — ám az eset nem egyszer történt meg, hanem 33 éven keresztül rendszeresen ismétlődött! A „jóakaró delfin“ már szinte várta a hajókat az átkelő- hely zátonyos sziklái előtt. Állítólag ebben az időben egyetRégi nyomokon A Német Szövetségi Köztársaságban — abban az országban, ahol a fegyvergyártásra kiadott óriási pénzösszegeket mint „a kulturális célokra fordított kiadásokat könyvelik el.“ — az iskolaügy számtalan megoldatlan kérdése természetesen háttérbe szorul. A hivatalosan nyilvánosságra hozott adatok szerint az országban több mint húszezer tanterem és legalább ugyanannyi tanító hiányzik. Az iskolaépületek karbantartását elhanyagolják és csak nagyon ke.vés új iskola épül. Az iskolaorvosok megállapítása szerint a tanulóifjúság több mint 60 százaléka magasfokú idegességben, a tanulók 25 százaléka hátgerinc - bántal- makban szenved, 24 százaléka pedig különböző szervi és funkcionáris megbetegedés következtében állandó orvosi felügyelet alatt áll. A tanulóifjúság körében azonban nemcsak a testi betegségek, hanem főleg a lelki elkorcsosulás szemmel látható jelei mutatkoznak. A tankönyvek tartalma teljesen téves felfogásokat plántálnak a tanulók agyába. Különösen a történelemmel állnak hadilábon, a történelem tankönyvek teljesen ferde áttekintést nyújtanak a múlt eseményeiről. így például a weimari köztársaság időszakát céltudatosan lerövidítik, a fasizmus lényegét elferdítik és a második világháború időszakát teljesen hamis színben világítják meg. De nemcsak a történelemkönyvekben találkozunk ilyen cél- zatos ferdítésekkel, hanem a földrajzkö'nyvekben is. A földrajzi arra használják fel, hogy indokolják revansista területi igényeiket. Az olvasókönyvekben szemelvényeket találunk a legismertebb fasiszta szerzőktől, mint Edwin Erich Dwin- gertől, Erwin Guido Kolben- heyertői, Grimmtől. A nyugatnémet politika irányelvei a tankönyvekben is feltétlenül érvényesülni akarnak. A tankönyvek lépten-nyemon elvetik a haladó hagyományokat. A mai burzsoázia már arra sem képes, hogy tolmácsolja azokat az eszméket és értékeket, amelyeket abban az időszakban hozott napvilágra, amikor még demokratikus elveket hirdetett. A szövetségi kormány különböző intézményt létesített, a- meiyek csakis a fiatalok nevelésével foglalkoznak. Strauss — a volt hadügyminiszter — kijelentése világítja meg a legjobban, hogy ezek az intézmények milyen célt követnek. Kijelentette ugyanis, hogy az általános iskolákon a tanítást olyan szellemben kell irányítani, hogy a Bundeswehr közvetlenül rákapcsolódhasson a „nevelési rendszerre.“ Az iskolákat három fokozatra osztják fel, ezek a következők: a népiskola, az első- és felsőfokú középiskola. A középiskolákat csak tíz százalékban, a főiskolákat pedig öt százalékban látogatják munkás- és parasztcsaládok gyermekei. A haladó erőkre is három feladat vár. Az iskolákban elsősorban el kell távolítani az anyagi természetű nehézségeket, másodsorban szellemi téren kell eltávolítani a „szükséghelyzetet“ s végül el kell távolítani azt a lehetetlen állapotot, hogy az iskolákat csak bizonyos társadalmi rétegek látogathassák és azok a „művelődés monopóliumaivá“ váljanak. Harcot elsősorban a német monopolisták bel- és külpolitikája ellen kell folytatni, mert ez a politika rabolja el az iskolaügy' számára annyira fontos anyagi eszközöket, ez a politika erőszakolja rá az iskolákra az antikommunizmus és revansizmus áldatlan eszméit és ez a politika tapossa sárba a humanista és demokrata elveket. Az iskolai problémákat csakis akkor lehet megoldani, ha elsősorban megoldják a legalapvetőbb szociális és politikai problémákat. len hajó sem süllyedt el és ezért a sokat jelentő segítségért az Oj-Zéland-i tengerészeti hatóságok törvényt is hoztak a csodálatos delfin védelmére. Az ingyenes szolgálatot teljesítő „révkalauz“ munkáját egy brutális merénylet rövi- debb időre megszakította. Az elismerés helyett a „Pinguin“ nevű gőzös egyik kótyagos utasa belelőtt a hajót vezető delfinbe. „Jack“ egy ideig nem mutatkozott a zátonyok előtt. Ügy látszik azonban, hogy csak gyógyítani ment magát, mert pár hét múlva ismét megjelent és becsületesen folytatta a kényszerből megszakított munkáját... Körülbelül két év múlva ismét megjelent a „Pinguin“, a delfin „szolgálati helyének“ bejáratánál. „Pelours Jack“ állítólag megismerte a hajót, de egy darabon vezette a zátonyos tengervízen, majd hirtelen eltűnt. A babonás tengerészek azonnal mentőcsónakokba akartak szállni, de a kapitány ellenkező parancsot adott ki, A hajó nemsokára valóban léket kapott, s a nagyszámú személyzetéből alig menekült meg valaki. A tengerészek máig is a delfin bosszújának tulajdonítják ezt a különös esetet. . A következő napokban ismét, úgy mint azelőtt, megbízhatóan kalauzolta a hajókat. A további hét év alatt egyetlen hajó sem süllyedt el ezen a vízterületen. Közvetlenül az első világháború előtt szomorú hír járta be a tengereket, — „Pelours Jack“ — örökre eltűnt, senki sem látta többé! Sajnos nekünk nem volt ilyen szerencsénk, mert bennünket nem „vezettek“, hanem olyankor csupán követtek a delfinek! Sorsától többet nem tudunk. A tengerészek szívesen mesélnek róla és szeretettel emlegetik nevét. Régebbi eseményeket, mendemondákat is hallottam a hajón egy erdélyi, magyar származású tengerésztől. Igaz, a mesélőkedvű öreg „tengeri farkas“ néha nem sokat törődött azzal, hogy történetei tényál- lóak-e vagy sem. Jó szívvel mondta, én meg szívesen hallgattam! Annál is inkább, mert még közvetítő nyelvre sem volt szükség. Sokat beszélt régen hallott történetekről, a hajóinas koráról, meg a haditengerészetnél és különféle más hajókon töltött éveiről. Meséi nyomán képzeletemben életre keltek a tengeri szörnyek, az emberevő cápák rémtettei, a gazdátlanul bolyongó kísértethajók, a kalózkincseket rejtő szigetek, a robinsoni hajótörések... Beszélt a hajó- árbóc fölött néha megjelenő titkos éji fényjelekről, amelyek mindig valamilyen nagy veszélynek voltak az előhírnökei... A régen hallott, módosított vagy talán csak elképzelt históriák úgy buggyantak elő ajkán, mintha csak tegnap hallotta vagy látta volna őket. Az bizonyos, hogy világlátott ember volt, — ezt nem volt nehéz megállapítani azokból a történetekből, amelyeket saját magáról és utazásairól mesélt. A földrajzot, de különösen a tengervilágot úgy ismerte, hogy talán egy földrajz-tanszék katedráján sem kellene szégyent vallania. (Folytatjuk) A Vologdai Mezőgazdasági Főiskola, amely főleg a tejfel- dolgozó ipar számára neveli a szakembereket, a Szovjetunióban a legrégibb szakiskolák közé tartozik. Eddig már több mint ötezer mezőgazdasági szakember hagyta el az iskolát. A volt növendékek közül több neves tudós és szakember került ki. Képünkön a második évfolyam hallgatóit, T. Ivanovát, I. Bondarevovát, T. Ugrjumov.át és L. Szovovov- szkát látjuk kísérletezés közben. A NYUGATI EGYSÉG MEGBOMLÁSA új erőcsoportosulásokat hoz magával. A brüsszeli szakítás utóhatásaként most megingott az angolokat eddig szilárdan támogató Benelux- államok frontja is. A Közös Piac három legkisebb tagállama közül eddig Hollandia volt a leghajthatatlanabb. Belgium és Luxemburg azonban mindinkább magára hagyta a hágai kormányt, s emiatt újabb nézeteltérések jelentkeztek az Európai Gazdasági Közösség kebelében. A helyzet fonákságára utal, hogy a szövetségi kapcsolatok felbomlása és újjárendeződése idején mindinkább Franco Spanyolországa válik Nyugat-Eu- rópa „sztárjává". A közeljövő politikai naptára megmutatja, hogy Madrid valóságos küldöttségjárás színhelye lesz, az egymással ellentétes csoportok igyekeznek megnyerni a maguk számára a Caudillo kegyeit. Az első lépést ebben az irányban de Gaulle kormánya tette meg. A francia államelnök nagyravágyó európai terveinek végrehajtása az Elbától a Gibraltárig kívánja megteremteni a vezetése alatt álló tömböt és ennek előkészítése volt Frey francia belügyminiszter és Aillert vezérkari főnök madridi látogatása. Az eddig kiszivárgott hírek szerint első lépésként abban állapodtak meg, hogy a francia és a spanyol fegyveres erők együttműködnek, közös hadgyakorlatokat tartanak. A FRANCIA-SPANYOL KÖZELEDÉS meglehetősen nagy nyugtalanságot keltett Washingtonban, éppen a támaszpontok tárgyában közeljövőben esedékes tárgyalások miatt. Ezért — mint a New York-i lapok ENSZ-körökre hivatkozva közölték — valószínűnek látszik, hogy Kennedy elnök tavaszi európai útját arra is felhasználja, hogy Madridban FrancOval találkozzék. Eközben Anglia a brüsszeli szakítás után ugyancsak növelni igyekszik táborát. Londonban szintén Francora gondolnak és a szigetország vezető lapjai máris kiemelik: Macmillan „diplomáciai szalmaszál“ után kapkod és ő is Franco kegyeit keresi. Ebben a „madridi verseny- futásban“ meglepetést keltett, hogy előzetes bejelentés nélkül, váratlanul a spanyol fővárosba érkezett Strauss volt bonni hadügyminiszter. Két kerékkel ◄ kevesebb Amikor a párizsi autósza- ^ Ion hagyományos kiállítását T maga ďe Gaulle elnök is ^ meglátogatta, hosszan idő- ^ zött a Neckar típusú gép- ^ kocsi előtt, s így szólt ki- ^ séretéhez: „Ennek az új * kocsinak konstrukciója nyu- ^ gatnémet, motorja az olasz ^ FlAT-é, s itt árusítják majd ^ Franciaországban. Lám, a ^ közös piac megnyilatkozá- sa...“ A jelenlevő tudósítók ^ másnap híven közölték az ^ elnöki mondatokat, a gép- ^ kocsigyárak vezetői azonban annál elégedetlenebbül rán- ^ colták homlokukat. A pári- ^ zsi autószalonban a közös * piac „közös homlokzata" ^ mögött ugyanis máris el- ^ keseredett versengés fo- ^ lyik, s ez a jövőben csak M fokozódik. A francia gép- ^ kocsibehozatal egy év alatt ^ 40 százalékkal növekedett ^ meg, s ha a közös piac M rendszabályainak megfele- ^ lően lebontják a vámhatáro- ^ kát, a konkurrencia még M öldöklőbbé válik. ^ Ez a verseny képtele- ^ nebbnél képtelenebb rek- ^ Iámötletekre buzdít. A SÍM- 4 CA-gyár például azzal hir- 4 deti kocsijait, hogy akár 4 két keréken is boldogulnak. 4 Ennek bizonyítására Jean 4 Sunil, az ügyes autóartista 4 a Párizs és Chartres közötti 4 95 kilométeres szakaszt két 4 keréken tett meg. Igaz ki- 4 csit lassan, mivel tíz órán 4 át tartott, de ebben szám- 4 tálán kerékcsere is benne- ^ foglaltatott. Maga a „tiszta 4 út“ alig tartott tovább egy 4 óránál, 4 A Citroen-gyár azonban 4 — hogy csak az országon 4 belüli versenynél marad- 4 junk — még erre a reklám- 4 _ ra is rálicitált. „Nekünk 4 olyan kerekeink vannak, a- 4 melyek nem mennek tönkre 4 minden apróságnál...“ — 4 így hangzott a hirdetés. Ez 4 azonban nemcsak a Sunil- 4 utazásra célzott, hanem a 4 de Gaulle ellenes merény- 4 letre is. / 4 Az elnöki kocsinál úgy látszik sohasem árt, ha ^ egy-két kereket nélkülözni ^ tud... * AAAAAAAAAAAAAAA A megszokottság elfen Galina Lvova a Komszomol felhívására azonnal Kazahsztánba, a Pav- lodovskij Alumíniumüzembe ment dolgozni és most a íná- zolók brigádjában naponta két normát teljesít. (Befejezés az 1. oldalról) Még most is emlékszem az egyik útiparancsra, mely a dunaszerdahelyi járásba szólt. A megszokott feladaton kívül öt brigádos szerzésével is megbíztak. A CSISZ-titkárságon nem sokat tárgyaltunk. — Irány a falu, a szervezet — volt a jelszó. így tettem. Másnap reggel két jelentkezési ívvel volt több a táskámban. Ez persze nem okozott gondot. Örültem az eredménynek, mint mindenki. Tovább jártuk a járásokat, üzemeket, falvakat, megvitattuk a problémákat, tanácsot adtunk és ha kellett, kértünk. Igyekeztünk a legfontosabbakra összpontosítani a figyelmet, ami nem volt a legkönnyebb, de nagyobb áttekintés után nem volt nehéz a döntés. Nem egy gyűlésre emlékszem. Izgalmasak voltak, hangosak a vitától. Szó volt mindenről. Helyiséget kértek a fiatalok, ahol vitatkozhatnak, helyet követeltek az élet egész területén. Később azután mintha megcsappant volna a személyi kapcsolatok száma. Talán a sikerek okozták és az ebből adódó elpuhultság. De nem mintha megszakadt volna minden kapcsolat az alsóbb szervezetekkel, sőt... Egyre inkább fokozódott, csakhogy papíron, felhívások, jelentések formájában: Elkészült a „sablon“, mely egyre jobban szűkült, holott éppen az ellenkezőjére lett volna szükség. Hisz a falun teljesen megváltozott az élet, a kollektivizálás tette ezt. A falu nemcsak parasztfiatalokat nevelt, ipari munkásokat és szakembereket. Megnőtt a tanulóifjúság száma. Ám a sablónkeret ezzel nagyon sokszor nem számolt. Egyszer a komposztkészítés vált fő feladattá, másszor az állattenyésztés fontossága került előtérbe, persze a növénytermesztésre alig gondolt valaki. Sőt még arra sem, hogy vannak falusi CSISZ-szervezeteink, melyekben alig akadunk fiatal szövetkezeti dolgozóra. Hogy miért? Arról sem beszélhettünk. így aztán lassan fölöslegessé vált a gondolkodás. Megírták és megküldték, mit és mikor tárgyaljon meg a szervezet, csak éppen azzal nem számolt senki, hogy mik a lényeges problémái ennek vagy annak az alapszervezetnek. A vezetőség legfőbb gondja sok esetben a jelentés elkészítése volt... Pedig pártunk Központi Bizottsága nem egy esetben hangsúlyozta az ifjúság körében folytatott munka sokrétűségét, az alsóbb és felsőbb szervek közti személyes kapcsolatok fontosságát. Hisz a problémák megoldása ettől függ, ennek vagy annak a szervezetnek a fő feladatai csakis így állapíthatók meg. És nem véletlen, hogy fokozzuk pártunk szerepét ifjúsági szervezetünk irányításában, mely egyúttal elmélyíti CSISZ-szervezeteink szerepét gazdasági, politikai és kulturális életünk egész területén. A még folyó évzáró taggyűlések és CSISZ-szerve- zeteink elkövetkező járási és kerületi konferenciái a legalkalmasabbak arra, hogy feltárjuk a szervezeteink életében mutatkozó hiányokat, kipellengérezzük az elavult módszereket, hogy felszámoljuk a sablonosságot. Csakis így tehetjük vonzóbbá ifjúsági szervezeteink életét minden szervezeten kívül álló fiatal számára. Sárkány Árpád
