Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-12-28 / 52. szám
Ülésezett a CSKP Központi Bizottsága Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága 1963. december 18-án és 19-én ülést tartott, amelyen a párt ideológiai munkájával foglalkozott. E kérdésekkel kapcsolatban Vladimír Koucký elvtárs, a CSKP KB titkára tartott beszámolót. Hangsúlyozta a marxi-lenini elmélet és életünk valamennyi szakaszán, különösen pedig a gazdasági és kulturális területen folyó hatékony pártpropaganda és ideológiai tevékenység fejlesztésének fő feladatait a CSKP XII. kongresszusán kitűzött irányvonal szellemében. A vitában felszólaló elvtársak teljes egyetértésüket nyilvánították azzal, hogy az ideológiai és nevelőmunka még aktívabban befolyásolja szocialista társadalmunk egész életét, hogy a párt egész munkájában érvényesüljön az elmélet és gyakorlat egysége. Az ülés végén egyhangúlag határozatot hagytak jóvá. A CSKP Központi Bizottsága továbbá megtárgyalta annak a bírálatnak felülvizsgálásáról szóló jelentést, amely a CSKP IX. kongresszusán 1951. júniusában hangzott el a párt szlovákiai vezetőségében levő burzsoá nacionalizmus elleni harccal összefüggésben. A Központi Bizottság e jelentéssel kapcsolatban egyhangúlag határozatot hagyott jóvá, amelyet megtárgyalnak majd a párt szerveiben és szervezeteiben. A CSKP KB határozatát és a beszámolót a napilapok december 20-án, illetve 21-én közölték. Hatszázmillió rubellel csökkenti a Szovjetunió a hadikiadásait A prágai vár lovagtermében megrendezett „Nagy Barátság“ kiállítást ezrek és ezrek tekintik meg naponta. A kiállítás nagy népszerűségnek örvend az ország bármelyik részéből a tővárosba érkezett vidékiek között is. Különösen a diák ifjúság körében keltett nagy érdeklődést, de találkozhatunk itt üzemekből jött látogatókkal és számos esetben külföldiekkel is. A kiállítás irodalmi részlegén számos szovjet könyv cseh és szlovák fordításban és viszont, dokumentálja a fel- szabadulás óta egyre mélyülő barátságot. Ezekben a napokban ismét szovjet események uralják a világ közvéleményének érdeklődését. Az SZKP Központi Bizottságának plénuma nemcsak a szovjet népgazdaság további fejlődésének fontos állomása, hanem kiemelkedő jelentőségű nemzetközi esemény is, amely változatlanul nagy visszhangot kelt világszerte. A békeszerető erők úgy értékelik a plé- numot, hogy az a nemzetközi légkör megjavításának újabb eshetőségeit tárta fel. Hruscsov elvtárs szavai a békéért aggódó emberekben nagy megelégedést keltettek. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszaka mintegy folytatása a plénumon meghirdetett programnak. A legfelsőbb RÖVIDEN Johnson elnök legutóbbi megnyilatkozásait: az ENSZ- ben mondott beszédét és a NATO miniszteri értekezletéhez intézett üzenetét élénken elemzik a nemzetközi megfigyelők. Washingtonban általában egyetértenek abban, hogy Johnson beszédével és üzenetével három fő célt akar elérni: 1. az új elnök folytatni kívánja Kennedy irányvonalát: 2. bizonyítani igyekezett, hogy az amerikai külpolitikát gém rendelik alá belpolitikai szempontoknak; 3. igyekezett hangsúlyozni, hogy az amerikai külpolitikának két egyformán fontos tényezője a kelet-nyugat viszony rendezése és a nyugati országok között támadt nehézségek áthidalása. Washingtoni, amerikai és külföldi megfigyelők körében találgatás folyik, hogy milyen gyakorlati lépések következhetnek e cél elérése érdekében. Ami a kelet-nyugati viszonyt illeti, senki sem várja, hogy a megoldatlan nagy nemzetközi kérdések, mint példuál a berlini és a dél-vietnami probléma, vagy a Kuba körüli feszültség kérdése gyorsan rendeződik. Ugyanúgy nem hisznek abban, hogy a legközelebbi jövőben megegyezés születne az általános és teljes leszerelés dolgában, legfeljebb kisebb jelentőségű szovjet-amerikai egyezmények megkötését látják megvalósíthatónak, abból kiindulva, hogy az tovább javíthatja a légkört. Ugyancsak nem látnak Washingtonban közeli megoldási lehetőséget a nyugati egység helyreállítására. Ezzel kapcsolatban — mondják Washingtonban — egyrészt meg kell várni Johnson tárgyalásait Erhard nyugatnémet kancellárral, Home brit miniszterelnökkel és Segni olasz elnökkel, másrészt — és ennek tulajdonítják a legnagyobb jelentőséget — meg kell várni de Gaulle december végére bejelentett televíziós beszédét és januári sajtókonferenciáját. Végeredményben tehát, bár Washingtonban elismerik Johnson törekvését arra, hogy hozzájáruljon egy békésebb világ megteremtéséhez, még senki sem látja az erre irányuló gyakorlati lépéseket. szovjet törvényhozó testület a költségvetési vita keretében a szovjet hadsereg további nagyarányú létszámcsökkentéséről is tárgyalt. Ezzel a Szovjetunió ismét példát mutat a világnak, hogyan kell gyakorlati tettekkel szolgálni a békét. Éppen ekkor ült össze Párizsban a NATO miniszteri tanácsa is. A moszkvai és a párizsi események közötti kontraszt annyira szembeszökő, hogy ennek hatása alól még a burzsoá sajtó nagy része sem tudja kivonni magát. Több lap megállapítja. hogy a megmerevedő NATO-politika súlyosan hátrányos megvilágításba kerül az újabb békés szovjet kezdeményezések fényében. Csak Raub (enne a bűnös? Hepp generális a II. nyugatnémet ezred parancsnoka november 29-én a Nagold városkában állomásozó 6/9 számú ejtőernyősök egységét feloszlatta. A tiszteket, altiszteket és az újoncokat más egységekhez tétette át, úgy hogy a 6/9 század nevét teljesen „kitörölték" a jegyzékből. Az intézkedéseknek komoly háttere van. Nagoldban a nyári kiképzés folyamán a 6/9 egység tagjai közül többen kidőltek és akik így befejezték a gyakorlatokat, azok közül egy katona meghalt. Ezt az ügyet nem lehetett elhalgatni. Kisült, hogy a nagoldi kiképző század tisztjei olyan módszereket alkalmaztak, amelyek teljesen kimerítették a katonákat és rettenetesen embertelenül bántak velük. „Az ejtőernyősökkel úgy kell bánni, mint a gyémántokkal és ezért állandóan csiszolni kell rajtuk“. A nagoldi kiképző tábor iránt annyira nőtt az érdeklődés, hogy a vezetők közül többet bíróság elé kellett állítani, Igen ám, csakhogy a vádlottak között tizenegy altisztet találunk és egy parancsnokot sem. Hans Dieter Raub őrvezetőt Cal- weban feltétel nélküli nyolc havi fogházra ítélték. A többi altiszt ellen is rövidesen megindítják az eljárást. Jellemző, hogy a tiszteket és a parancsnokokat nem vonják felelősségre. A bíróság a Raub-eset tárgyalására kíván szorítkozni, de így sok olyan tényre derítettek fényt, a- mely megmutatja, hogy milyen militarista szellem uralkodik a hadseregben. A huszonkét éves Raub őrvezető azzal védekezett, hogy az újoncokat ugyanúgy képezte ki, mint ahogy az vele megtörtént. Panaszokat hiába emeltek, ellenkezőleg, sokkal rosszabb helyzetbe kerültek az ejtőernyősök. A parancsnokok jól ismerték a módszereket, de nem tiltakoztak ellenük. Egy ejtőernyős katonának meg kellett halnia, hogy végre közbelépjenek. A bíróság maga is elismerte, hogy Raub csak azt a célt követte, hogy „rendes“ katonákat neveljen. A 6/9 ejtőernyősök esete megmutatta, milyen álnok szavakat rejteget az a kijelentés, hogy a „Német Szövetségi Köztársaságban' a katona egyenruhás polgár“. A Bundeswehren militarista drill uralkodik, melynek csakis az a célja, hogy kényszerí- se a 'katonákat és azok vakon kövessék a parancsnokokat, tovább hejtsák -a militarista masinéria kerekeit. Raub őrvezetőt elítélték és a következő hetekben még további néhány altiszt kerül bíróság elé. Bíróság elé tartozna elsősorban az a militarista szellem, amely a Bundeswehren uralkodik és azok a parancsnokok, akik ezt a szellemet újból és újból ébresztgetik. Ogy látszik azonban, ebben az irányban a nagoldi affér után sem változik semmi. Von Hassel, hadügyminiszter Bonnban kijelentette, hogy a Bun- leswehr kiképzése ezentúl is „kemény“ marad. A hazánkban tárgyalásokat folytatott jugoszláv külügyi államtitkár Kocsa Popovics, Jozef Lenárt miniszterelnök társaságában. Két hét a Keleti-tenger partján i TVTéhány képeslap, jelvény, emléktárgy, fénykép. Ezek a látható trófeák, amelyeket az ember besorol a többi közé és talán valamikor ha addig el nem kallódnak, emlékeztetnek egy szép NDK-beli üdülésre. Velem együtt valószíaűleg ezt csinálja az ilyen holmikkal a többi olyan ember is, aki életében kevés alkalommal utazik külföldre. Az utaZás alkalmával mindenki egy kicsit a jelenkor Kolumbuszának érzi magát és igyekszik felfedezni valamit, amit még más talán — úgy véli — nem vett észre. Mit akartam megnézni, mire voltam kíváncsi az NDK-ban? Főleg az emberekre. Hogyan élnek, gondolkodnak? Mennyit változtak a háború óta. Két kurta hét természetesen az alapos megfigyeléshez nem elég, de azért a figyelő sok mindent észrevehet, sok mindenre következtethet. ...Kühlungsborn fürdő — Di- mitroff üdülő. Ez lesz tehát az otthonunk, ahonnan fölfedező útjainkra indulunk. Oj látvány a sok strandkosár, szokatlan, hogy körülöttünk mindenki németül beszél. Valamikor Bismarck „a vas- ítancellár" Mecklenburgról, Keletnémetország északi részéről azt mondta, hogy ha bekövetkezne a világ vége, Meck- lenburgban csak nagysokára tudnák meg, annyira elmaradottak. Az ottani junkerek másik kedveim mondása rávilágít arra, miért nem volt fontos hogy a tartomány népét nagyon kiműveljék. „Kell egy ökör az eke elé, egy pedig az eke szarvához.“ Érthető tehát, miért volt Keletnémetország és főleg Mecklenburg a Német Birodalom ipari szempontból legelmaradottabb része. Ma fejlett ipari ország és polgárai joggal büszkék gyártmányaik jö minőségére. Azt mondják: hogy a „gazdasági csodát“ nem a nyugatnémetek, hanem ők valósították meg, ha tekintetbe vesszük mivel kezdték a háború befejezése után. A statisztika alapján a lakós- ság jövedelmének 30 százalékát fordítja élelemre, a többit iparcikkekre, ami európai viszonylatban is a legjobb arányok közé tartozik. Tisztaságot, jólöltözöttséget láttunk mindenütt. A munkából hazautazók kártyakedvelői ugyanígy verik a lapokat, mint nálunk, de jóval tisztább kocsikban. Az egyik EFSZ-ben tett látogatásunk alkalmával tapasztalhattuk, hogy a német termelőszövetkezetek jó színvonalúak. Problémáik nagyjában hasonlatosak a miénkhez. Az istállók között húzódó betonút ajánlható lenne sok hazai szövetkezeteknek is. A német tájnak szerves tartozéka a fekete-fehér tarka, villanypásztor őrizte szarvasmarha, a tengerpart közelében a táj arculatát szélmalmok tarkítják és a domb tetején piros-fehercsí- kos világítótorony uralkodik. A tengerparti élet nemcsak fürdőhely. A heiligendammi hatalmas vándorkő, amit a jégkorszak gleccserei csúsztattak lassan a mai helyére, a klasz- szikus muzsikát is játszó szórakoztató zenekarok, északné- metország leggyönyörűbb gótikus építménye a doberaní templom, amelyet a monda szerint egyik morva fejedelem alapított (állítólag a neve dobre szóból származik), idegen- forgalmi szempontból vonzóak, de egy tengerparti országnak feltétlenül szüksége van kikötőre is. Márpedig tengeri kikötője a NDK-nak nem volt. „A hajóknak kikötőre volt szükségük!“ — az volt a címe annak az előadásnak, ami megelőzte Rostocki látogatásunkat. Erre az előadásra gondoltunk, amikor a Weinemünde-Ros- tock-i hajókiránduláson szemügyre vettük az új kikötő mólóját, hatalmas kotróhajóit, dokkjait, hajógyárat, óriási tengerjáróit a hullámokon ringó sétahajóról. Hatalmas mű, a német dolgqzók kezemunká- ja. A Rostock-i hajógyár ma már hatalmas tengerjárókat épít külföldi megrendelésre is és több mint 90 NDK tengerjáró szeli a világ tengereit. (A háború után nem volt hajójuk). T> úcsú. Búcsú a delegációkig tói, majd következő nap Kühlungsborgtől, ettől a kedves, tiszta, 9000 lakósú fürdőhelytől. Búcsú üdülőnk személyzetétől, kísérőnktől az öreg Fritztől, aki nem a régi értelemben vett Fritz. „A viszontlátásra!“ Berlin! Egy kis ízelitőt már kaptunk belőle ide jövet, most aztán alaposabban megtekinthetjük. Vannak-e még romok, hogyan élnek ebben a feldarabolt városban? Berlin címere egy álló fekete medve. Állítólag a város neve is a medve szóból ered. A belvárosa, ahogy a berliniek mondják kb. 80 százalékban tönkrement. Mivel egy város fölépítéséhez sok idő szükséges, érthető, hogy bizony vannak még romok. De Berlin gyors tempóban épül. Ami épül, impozáns, szép. Gyönyörű a hatalmas Karl-Marx út harmonikusan összetartó világos épületeivel és az új pasztelszínek- kel díszített lakóházak. Az utcák tiszták és a mementóként álló romok között nincs törmelék. Elsősorban természetesen lakóházakat építenek. A romos paloták, történelmi múltú épületek helyreállítására majd később kerül spr. De hát minket egy másik építmény is erősen érdekelt. A fal, vagy ha úgy tetszik a Fal, amelyet az NDK polgárai a szó szoros értelmében máról holnapra emeltek, hogy megakadályozzák az évi két milliárd márka értékű kártevést, csempészést. Megilletódötten állunk az elesett szovjet katonák monumentális emlékművénél, a berlini győzelmet megörökítő, horogkeresztet széttaposő katona alakjánál és néma kegyelettel helyezzük le koszorúnkat a mozaik remekkel díszített falú mauzóleumban. A szovjet nép méltóképpen örökítette meg hőseinek emlékét e páratlan szépségű szobrokkal, dombor- müvekkel, mozaikkal. Autóbuszunk száguld a pompás német autósztrádán. Pots- damnak, Sansouci, Cecilienhof- nak is szentelünk egy napot. Sansscouci — vagyis gondnél- kül. A német császárok, pazarló kedve hozta létre mesés parkját, fényűző palotáit. A szovjet katonák jóvoltából a háború pusztító vihara kikerülte és itt áll teljes pompájában bemutatva a dolgozóknak, hogyan pazarolták a nép verítékét egykori élősdijei. Ma a császári fenségek és udvari talpnyalók helyett kirándulók vidám beszéde veri föl a park csendjét. A Sanssouci a távolabbi a Cecilienhof kastélya a közelebbi múltat idézi. Még most is változatlanul állnak a termek, ahol a második világháború végére pontot téve megkötötték a Potsdami szerződést. A köralakú asztalon és a falakon békességben megfér egymás mellett az amerikai, szovjet és angol zászló. Itt terjesztették elő a nyugati küldöttségek Németország feldarabolásának, a bosszúállásnak terveit. Ebből a kastélyból hangzott el a parancs Truman ajkáról: „Az atombombát be keli vetni Japán ellen.“ Az angol küldöttség szalónjának kék foteljei akármilyen öblösek is voltak, Csurcsill terjedelmes alakja csak a díványon fért el. A szovjet küldöttség szalonjából valamelyik szemfüles amerikai emléktárgyvadász újságíró jobb híján Sztálin székének támlájából vitt el egy darabkát. Amikor azután Amerikában hirdetés útján keresték a fadarabkát, sokan jelentkeztek, az „eredeti“ darabbal. # ]Vff ég egy út Berlinben a ki- tűnő autósztrádán, még egyszer megtekintjük Berlint és azután indulás haza. Még egy utolsó kézszorítás és a vonatablakból még egyszer viszonozzuk német barátaink búcsúköszöntését: Freundschaft! Barátság! Ez a szó jellemzi a munkásparaszt NDK polgárait. Ojra itthon! Vonatunk, ismét a honi tájakon fut. A gőzös, amelyet Prágában csatoltak vonatunk elé vígan ontja a kormot Előszedjük elemózsiánkat, német barátaink gondoskodásának Csehszlovákiában is tartó jelét és a papírokat gyakorlott, otthonias mozdulattal szórjuk ki az ablak itthoni szokás sze-int. (ta)
