Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-12-28 / 52. szám
A CSISZ SZLOVÁKIÁI Kd Z PO N TI BIZO TTSÄGÄNAK LAPJA Bratislava, 1965 december 28. XII évfolyam, 52. szám Ära 60 fillér $cfdc%, 'iiAtxeMm, tcCi esztendeiAímhUfak BÚCSÚZTATJUK AZ Ô-ÉVET. Lezárult ismét életünknek egy tizenkét hónapra osztott korszaka. kezdődik egy új. Az egymásra következő esztendők sora voltaképpen mesterséges valami. Könnyebb tájékozódás végett így rakta korlátok közé a civilizált emberiség a vég■ ■ ■§ WtW MM ntfn MHB ■ ! Búcsúztató „Hálátlanság amit tesztek" Öesztendő így szól. „Ujjongtatok mikor jöttem, s éjfél most kituszkol. Épp egy év volt az életem, tizenkét szép hónap, nemsokára emlék leszek, tavaly-ť mondasz holnap. Hálátlanság örömötök távozásom felett, adtam én is sok örömet dús nyarat, szép telet, virágzásnak induló fák rügyeit bontottam, tervet, vágyat — nem is egyet — valóra váltottam. Nem nyújthattam, sajnos, többet, éltem letelt immár Búcsúzom a földi léttől, Múló Idő kinn vár." Ezzel eltűnt óesztendő, Utódja belépett. Neve: Cj év. Azt kívánjuk, legyen jó segítőtársunk s hozzon békességet! Barabás Éva télén időt. A mindig megújuló évnek azonban van mélyebb jelentősége is, mert az újrakezdés lehetőségét rejti magában. A születéstől a halálig küzdenünk kell és előbbre csak kedetünk emberséges, ezzel nemcsak másoknak, hanem önmagunknak is tartozunk. Minden kötelességünknek a legjobban egész tudásunk és igyekezetünk latba vetésével kel! ÚJÉVI GONDOLATOK akkor jutunk, ha erősek és bátrak vagyunk. Ne a vak szerencsében bízzunk, hanem sajátmagunkban, az új társadalmat építő környezetünkben, munkánk eredményességében. És itt igen-igen fontos az önbizalmunk is. Ha megfigyeljük az embereket, azt látjuk, hogy jócskán akadnak, akiknek nincs egészséges önbizalmuk. Előfordul, hogy nemcsak a látszólag gyengék visszahúzódók, megalkuvást szenvednek önbizalom- hiányban, hanem azok is, akik elbizakodottak, fölényesnek átszanak és gátlástalanul tör- :etnek előre. A hangosságuk, cörtetésiik, zsarnoki magatartásuk, gyakran éppen belső gyengeséget takar. Egészséges önbizalma csakis olyan embernek lehet, aki rendben van belülről. A külső sikerek, a nagyszerű eredmények. se elégíthetnek ki valakit, ha nem tisztességes módon érte el azokat, de akkor is nyugtalan az ember, ha szűk ‘környezetében van valami rendellenesség. Rendet kell teremtenünk tehát önmagunkban, hogy emelt fővel és öntudatosan haladjunk tovább. Legyen minden cseleeleget tenni. Csak így érezhetjük, hogy szükség van ránk a társadalomban, csak így szerezhetünk magunknak erőtartalékot a jövő küzdelmeihez. Kudarcok, csalódások, mindenkit érhetnek, azt is, aki az eredmény érdekében mindent megtett, de ha tudjuk, hogy rajtunk kívül álló ok idézte elő, nem tehetünk szemrehányást önmagunknak, emelt fővel mehetünk tovább, ha mindent megtettünk a hiba kija* vitásáért. Akadnak olyan emberek is, akik azért csalódnak, mert nem látnak elég reálisan, és számításaikból kihagyják a környezetüket. Pedig minden esetben számolni kell embertársaink jó tulajdonságaival, épp úgy, mint a még előforduló önzéssel, kapzsisággal vagy féltékenységgel is. Szeretni minden embert nem lehet, de meg kell próbálni megérteni másokat is, hogy ők is megértsenek minket. Ha az egyik célt nem értük el, keresnünk kell újabbat, mindig a társadalom céljaival Összhangban. Igazi baj csak akkor érhet bennünket, ha megtörik bennünk a lelki tartás, ha közönybe fulladunk,* ha gyáván megadjuk magunkat. — Emelem poharam... Csendet kérek! Halló! Tessék már leütni ottan! Emelem poharam a boldog új esztendőre. És ha már ilyen szépen összejöttünk, elvtárskáim, ebben a kultúrteremben, ahol egy év alatt annyi mindent végighallgattunk ... Nem, kedves titkár elvtárs, nem rád gondoltam, esküszöm, csak a múltkori kultúrestre ... Meg arra a filmre... Azt csak szidhatom? Szóval mondom, ha már ilyen szépen összejöttünk, engedjék meg, hogy legkedvesebb elvtárskáinknak egyenként is jókívánságokat tolmácsoljak. Tehát kezdetén talán a... Egy kis csendét kérek! Ha már senkinek se csikorog a széke, akkor megkezdeném az új esztendő elsőt po- háfköszöntőjét, hogy végre már valami emlékezetes dolog is essék ebben a hodály kultúrteremben. Hát akkor elsőnek is boldog új évet a mi hőn szeretett igazgató elvtársunknak. Kívánjuk, hogy az új évben sikerüljön neki eldönteni, hogy két műszak lesz-e a gépműhelyben vagy három, és ezennel nem kívánom neki azt a sok mindent, amit egész évben kívántunk, amikor össze-vissza kavarták a műszakokat. Ügy van! Éljen, éljen! Ki az, elvtárskáim, aki rangban és hatalomban mindjárt ö utána következik, a mi kis gyárunkban? Hát a titkárnője! Bizony! Kívánjuk neki, hogy az új esztendőben rózsás pofikájára több mosoly jusson, de ne abból a fagyos fajtából, amit megszoktunk ugyan, de sehogy se szívlelünk. Éljen! És, hogy a rangsornál maradjak, mert annyira azért mégse vagyok becsicserit ve, hogy a tisz-' teletet elfeledjem, szóval a mi áldott portás bácsink következik. Fiatalodjon meg a jövő évben, vagyis most mát a mostaniban, erősödjenek meg a lábai, hogy ne tudják elsöpörni őt a kapuból az irodaház dolgozói minden reggel, nyolc óra után öt perccel. Éljen! És vállalatunk lelki szemetesládája, gyógyír és vigasz mindenki lelki sebére, a mi Marikánk a könyvelésből! Róla megfeledkezünk? Szó nyekkel lép fel, hanem... Nonono. Pszt! Éljen, -éljen! Ha ilyen hangosan nevetnek, akkor nem tudok beszélni. Na! Ki ne hagyjunk valakit véletlenül! Örökké szégyellem, hogy kihagytam egy ziccert. Meg aztán minek iszom akkor én délután óta olyan bátran? Aha! Megvan! Boldog új évet a főkönyvelő elvtársnak is. És több jó napot meg jó reggelt is neki, már úgy köszönésben gondolom, hogy jusson belőle a dolgozóknak is elég ... És itt van az én drága művezetőm a gépműhelyből! Itt ül, most látom csak. De, nicsak, milyen csendesen húzódik meg a felesége mellett! Jaj, művezetöné kartársnő, be kéne állni ide magának mihozzánk, mert úgy látszik, hogy maga mellett forradalmi változáson megy át a kedves férjura, aki olyan nyíltszavú ember, hogy csukott szájjal nem is igen láttuk még, hogy az isten bocsássa meg neki a nagy jóságát. Éljen a művezető házaspár, éljen! És boldog új évet Lajos komámnak a köszörűgépnél. És sok új viccet. De másmilyeneket, mint a tavalyiak voltak. Mert bár én őt nagyon szeretem, valahogy mindjárt nem tud nekem any- nyira tetszeni egy vicc, ha látom, hogy neki már az elején is olyan nagyon tetszik, mint nekem kellene a végén. Hát be is fejezem lassan, hadd beszéljen már más is. Csak még egyet, ami a termelés szempontjából igen-igen fontosnak látszik. Boldog új évét a tánccsoportunknak, és valami új számot is, hogy ne örökké azt a maköfalvi ihajcsuhajt vagy mi a csudát járják. És ha vennének neki új ruhákat, hát a lányok szoknyája lehetne valamivel... Ejnye, asszonypajtás, ne húzogasd a kabátomat. Fontos termelési problémák ezek! Hát akkor még egyszer boldog új évet nekem is, meg minden melós- társamnak, hogy jövő ilyenkorra megint jól elbolondozhassunk együtt, ebben a hodályban, amelyik azért nem is olyan hodály, igaz-e? Éljen! CSERHALMI IMRE mon ól ó ff % /
