Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-02-12 / 6. szám
A megszekoHság ellen Minden egyes társadalmunkat érintő esemény előtt felmérjük az elmúlt időszak eredményeit és hibáit, példákkal ilusztráljuk ennek vagy annak a társadalmi szervezetnek erényeit és fogyatékosságait. így tesszük ezt országos méretben, társadalmi életünk egész területén. Bevált módszer ez, különösen akkor, ha következetesek vagyunk egy-egy időszak tanulságainak gondos felmérésében. Mert a múltat elemezni egyúttal a jövő szilárdabb alapjainak lerakását, körvonalazását jelenti. Ezt tesszük most, ifjúsági szövetségünk közelgő IV. kongresz- szusa előtt is. Itt azonban nem elemzésről van szó, inkább ifjúsági szervezeteink életében látható tünetek illusztratív ábrázolásáról, vagy inkább a munkamódszerek ábrázolásáról, melyek közül nem egy a hosszú évek során alig változott valamit és mégis sok esetben hasonló eredményeket várunk alkalmazásuktól, és valljuk meg őszintén, nem az időbeli távolság az oka a nem egyforma eredmé-- nyéknek, hanem maguk a munkamódszerek. Nagyon is élénken élnek bennem még az ötvenes évek első felének ifjúsági eseményei, sőt még az előbbiek is. Többek között utánunk volt már az Ifjúsági Vasút és már az Ifjúsági Gáton is teljes erővel folyt a munka, sőt mi több a Barátsági Vasút építkezésén is számoltak velünk, falvainkon pedig teljes erővel folyt a kollektivizálás. (Folytatás a 2. oldalon) Éva és Pavel Budapesten is megmutatták, hogy kitűnő mesterei a jégtáncnak. Nagyszerű teljesítményük mögött egy év fáradságos munkája áll. A tanulás mellett naponta gyakorolni, csiszolni a kötelező és a szabad gyakorlat minden mozzanatát. A hajnali és a késő esti órákban még a nyári hónapokban is a tornaterem állandó vendégei voltak. Csak a kemény és megfeszített munka hozhatja meg az eredményt, ezt bizonyítja Éva és Pavel példája is. Képünk tornatermi felvétel. Első helyet vártunk tőlük, de ezúttal nem sikerült. Bízunk bennük, hogy Cortina d’Ampezzoban visszavágnak! Az idei télnek hősei is vannak. Az utak járhatóságát a vasúti pályák karbantartását az illetékes vállalatok alkalmazottai s az önkéntesek ezrei végzik. SÓLYOM LÄSZLÖ: foáfyoU UäzMl Alinak a hídon, a korlátnak dőlve, egymáshoz dőlve. Szerelmesek. Fölöttük hőtől terhes lomha felhők cammognak, köröttük sebes szárnyú madarak vibrálnak, alattuk keringő, kavargó jéglapokkal a hátán hömpölyög a Duna. Egy-egy jégtábla torlódva, pörögve közelít feléjük, majd alattuk a pillér élén recsegve, ropogva, repedten megtorpan, mígnem a nyomába érő tábla ügyesen oldalba pöckölve újra a sodrásba segíti. A szerelmesek egymásba kapaszkodva nézik a szédítő kavargást. S egyszerre a híd megindul velük és úszik az árral szembe, a messze hegyek felé, ahová tekintetük is alig ér el az alkonyaiban. Ha festő lennék, olajba örökíteném őket. Kevés vonással, élénk színekkel. A fiú fölkipltójel, a lány kedves ívben hajlik hozzá. Feketén válnak ki az alkonyt szürkéből. Ha muzsikus lennék, szöveg nélküli dalba komponálnám őket, amolyan schubérti melódiába. Mert a zene nemcsak a jég zörgését, a sirály vijjogását. a villamos csörömpölését, vagy autó zúgását, hanem lelkűk pianőit is közölni tudná. De író vagyok, hát csak nézem őket, majd közelükbe lopózva, lesem, tán szólnak. Szeretném megfejteni a talányt — amelyet magában hordoz minden ember, amely a fiatalnál százszorta izga- tóbb, a szerelmeseknél ezer- szerte. Ök szerelmesek Honnan indultak? Hol tartanak? Hova igyekeznek? ☆ ÉVSZÁZADOS Lapzártunkkor már kicsit enyhült az időjárás, de még mindig nem múlt el a veszély s az erős fagyok lehetősége továbbra is fennáll. Az ebből származó gazdasági veszteségek igen jelentősek s kiküszöbölésük az elkövetkező hónapokban is sok gondot okoz majd. Persze a fagyok nemcsak nálunk okoztak bajt. Angliában 1841 óta ezek voltak a leghidegebb lapok. A holland meteorológia jelentése szerint 125 éve nem volt olyan kemény tél az országban, mint ez év januárjában. A prágai Meteorológiai Intézet, amely 1775 óta tartja nyilván az évi átlagos középhőmérsékletet, az idei januári hőmérséklet kialakulásáról kiadott jelentésében közölte, hogy a múlt hónapban — 6.3 fok volt az átlag, ehhez hasonló kemény hidegre ebben az évszázadban csak kétszer, 1940 ben és 1942- ben volt példa, míg viszont a XIX. században egyszer sem. Február elején Európa tovább di- dergett. Stockholmban jeges hóvihar tombolt, és a hőmérő higanyszála 30 fok alá szállt. Vastag hó- takaró borult Madridra is. Egész különleges, hogy Svájcban befagyott a Zürichi-tó, ebben az évszázadban csupán harmadszor. FAGYREKORDOK Most a fiú kenyérdarabot hajít a madarak közé. Az egyik szemfvdés lecsap, s már zuhan a zsákmányával, majd a jég fölött hirtelen szárnyát nyitja, hogy fékezze esését, egy jégtányérra „landol". Ott megül és emészt. A többiek követelőzőén vijjogva, mohó csőrrel kerülgetik az adakozókat. A fiúnak lendül a karja. Három madár vált egyszerre irányt a mozdulatot lesve De a kenyérdobő kar megáll fele úton. A fiú egy sirály felé bökve, nevetve szól a lányhoz. — Mindenbe mernék fogadni, hogy ez hölgyike. — Miből veszed, te nagyokos? — csíp vissza gúnyosan mosolyogva a lány. — Hát nézd, hogy billeg, hogy kelleti magát. — Nem minden lány billeg. meg kelleti magát — ölt nyelvet sértetlen a lány. — De hogy fiú nem ri- szálkodik így, az biztos. — Te... — kezdi a lány a választ, de lenyeli a többit. Szorosabban fúrja magát a fiúhoz. A CSISZ SZLOVÁKIAI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Bratislava, 1963. február 11. XII. évfolyam, 6. szám Ára 60 fillér Napirenden: a felfedett értékek hasznosítása (|llllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllll!llllllll Memcsak a rejtett tartalékokra, de a h ibázó gazdasági vezetőkre is rávilágítanak az „ifjúsági fényszórók“ A z „ifjúsági fényszórók“ hazánkban eddig 1288 üzemben világítottak rá a kihasználatlan gépekre és nyersanyagokra, a CSISZ- tagok a takarékosság szempontjából nézve végigkutatták az üzemeket és ellenőrizték, vajon a termelési kapacitást mindenütt teljes mértékben használják-e ki. Az ellenőrzés feltétlenül szükségesnek mutatkozott és igen fontos tartalékokat fedett fel. Az akció spontán módon indult s igen tanulságossá és érdekessé vált, gyakran nem hiányoztak a detektívregény- be illő fordulatok sem, olyan tekervényes utakon kellett rátalálni az elkótyavetyélt gépekre és anyagokra. Az akció valóban igen szemléltető és kézzelfogható, hiszen az eredményekről mindenki saját maga győződhet meg. Gyakran egymást kergetik az izgalmasabbnál izgalmasabb jelenetek és a mulatságos helyzetek is. Az „ifjúsági fényszórók“ mindig készületlenül, váratlanul találták az üzemeket. A dou- dlevici Elektrotechnikai Üzem igazgatója egyenesen a CSISZ vezetőségi ülésére jött az elnökért, azzal, hogy mutassa meg, hol vannak azok a 27 millió korona értékű kihasználatlan gépek és számoljon be arról, hogy a fiatalok hogyan találtak rájuk. A CSISZ elnöke bizony nem késlekedett és készségesen megmutatta. Mi történt például a prágai Május 9. Üzemben? A dolgozók bizony alaposan „elbántak“ azzal a szállítóberendezéssel, amelyet — miután erősen a nyújtóra emlékeztetett — uzsonnaidőben arra használták fel, hogy tornagyakorlatokat végezzenek rajta és javítsák testi erőnlétüket. S ok érdekes történetet idézhetnénk még, mert valóban mulatságos, hogy az „ifjúsági fényszórók“ mi mindenre világítottak rá. De inkább csak bosszankodni tudunk az ilyen helyzeteken és józan ésszel fel sem fogjuk, hogyan lehetséges, hogy ezek az esetek előfordulhattak és súlyos milliókat az ablakon dobáltak ki. Szinte halljuk, amint felteszik a kérdést: hol marad hát a személyes felelősség? Az „ifjúsági fényszórók" éles fényében bizony sok gazdasági dolgozó profilját láttuk meg helyes megvilágításban, de semmiképpen se általánosíthatunk, s nem törhetünk pálcát felettük — nem mutathatunk ujjal rájuk mondván: ezek a felelősek! Sok esetben azt látjuk, hogy a termelési kapacitást gyakran a gazdasági fejlődésünk következtében keletkezett kedvezőtlen helyzet, a huzamosabb idő óta befurakodott egyenlőtlen gazdasági proporciók, a szűk látókörű elgondolásokból született irányelvek következtében — melyek annak idején objektív szempontból helyesnek tűntek — nem használták ki. Ha azt akarjuk. hogy a helyzet lényegesen javuljon, akkor nagyfokú mértékletességre és tárgyilagosságra van szükség. A fényszórókkal amelyek több, mint egy fél milliárd rejtett értékre világítottak rá, is óvatosan, szakszerűen kell bánni. Elsősorban meg kell oldani azt az égető problémát, hogy ezek a felfedett értékek hogyan kerüljenek a leggyorsabb és leghatékonyabb módon közvetlenül a termelésbe. A CSISZ IV. kongresszusán a tárgyalások középpontjában majd ezeknek a problémáknak a megoldási lehetőségei állnak. T alán furcsán hangzik, de most az a feladat vár ránk, hogy ellenőrizzük, mi történt a fényszórók által felfedett rejtett tartalékokkal. Mert sajnos előfordulhat az is, mint például a strakoni- cei ČZM üzemben is, hogy a fényszórók egy egész sor kihasználatlan gépet fedeztek fel, a fiatalok azon fáradoztak, hogy az akció keretén belül minél jobb eredményeket érjenek el és aztán mi történt? A gépeket eldugták és lakat alá helyezték. Arról van szó, hogyha a gépeket esetleg ugyanabban az üzemben nem tudják felhasználni, akkor vigyék oda, ahol hasznosítani lehet azokat. A sokolovoi barnaszénbányaüzemben a brikettgyárnak volt egy vedres szivattyúja. A sokolovoiak készségesen átengedték az ústiek- nek, a Chocovici Állami Gazdaságnak pedig három parlagon heverő kazánt ajánlottak. A besztercebányai kerületi CSISZ-vezetőség kezdeményezésére a fényszórók által talált gépeket „elárverezték“. Sok hasonló esetet idézhetnénk még. A lényeg az, hogy az akciót feltétlenül következetesen kell végrehajtani. A z ifjúsági fényszórók például Dunaszerdahelyen a Járási Építkezési Üzemben, a Len- és Kenderfeldolgozó Üzemben, a Nyugatszlovákiai Baromfifeldolgozó Üzemben és a kommunális üzemekben sok mindenre alaposan rávilágítottak. A Járási Építkezési Üzemben a talált gépek fs anyagok értéke 456 millió 646.031 koronát tesz ki. A Len- és Kenderfeldolgozó Üzemben 123 348 054 korona értékben fedtek fel gépeket. A CSISZ-tagok a felfedett tartalékokra vonatkozólag konkrét javaslatokat tettek, rámutattak arra, hogy milyen gépeket lehet felhasználni és mit lehet mint ócskavasat hasznosítani. A kralupyi kaucsukgyár egyik legjelentősebb ifjúsági építkezésünk, ezekben a hónapokban döntő, befejező szakaszához érkezik Most épült fel a képünkön látható hőerőmű is. A CSISZ közelgő IV. kongresszusa tiszteletére nemcsak a kau- csukgyár ifjú építői, de a különböző gépi berendezéseket szállító üzemek fiataljai is igyekeznek kivenni részüket a munkából. így a brnoi Kráľovo Pole-i gépgyár CSISZ-szerve- zete kötelezettséget vállalt, hogy biztosítja az üzemükben megrendelt berendezések időbeni leszállítását. Egyúttal felhívással fordultak más üzemek fiataljaihoz is, kövessék példájukat. Csend. A fiú újra dobálja a kenyérdarabkákat a sirályoknak. A fehér, tollas akrobaták produkálják magukat. A lány aprókat nevet. — Mit gondolsz, a sirályok között is van szerelem 9 — kérdezi kis idő múlva a lány. — Biztosan — bólint a fiú komolyan. — Honnan veszed, hogy biztosan ? — Csak onnan, hogy szaporodnak — mosolyog le szeme sarkából a fiú. — Azt tudom én is — fúj rá a lány és elhúzódik. — Tudod te jól, hogy nem úgy értettem. — Hanem? — Hogy szeretik-e egymást? Szerelemmel? — Mint mi? — bűvöli oldalt hajtott fejjel a fiú. — Mint mi — ragyog a lány és visszaível a fekete fölkiáltójelhez. — Ügy érted — hunyorít évödve a fiú — hogy röpködnek-e anda’ogva, szárny a szárnyban? — Mit szólsz hozzá, olyanformán! Nézd azokat ott lent azon a körte alakú jégtáblán. Nem úgy ülnek egymás mellett ?... — Csakugyan. Csőr a csőrrel összeér. — A! — legyint a lány, s morcosán vagy lépésre távolodik. — Veled nem lehet komolyan beszélni. — Velem? — feszíti meztelen kezét mellére a fiú. — Te nem akarsz komolyan beszélni arról, ami komoly! — Már megint kezded? — Tessék! — Értsd meg, hogy anyukának igaza van. Be kell látnom, hogy igaza van. Még tizennyolc se vagyok. — És ha tizennyolc leszel? — Majd megbeszéljük akkor! — És addig? — Nézzük a sirályokat! — Helyes. Nézzük a sirályokat ! Visszafordulnak a korlátra. Egymás mellé, de nem szorosan. A f iú a sirályok közé szórja egyszerre mind a maradék kenyerét. Aztán elbámul túl a messzi hegyeken arra, amerre fut velük a jégtáblák között a hídhajő A lány tekintete elkíséri öt. Elidőznek a távolban. Sokára megrázza fejét a fiú. Sóhajt egy akkorát, hogy a szembe fújó szél megtorpan. Visszatér a messziből, keresi a sirályokat, amelyek hűtlenül elpártoltak tőlük. — Ha én sirály lennék! — Akkor? — A sirály-lány anyukája biztosan nem mondja, hogy gyerek vagy még. A lány fölmosolyog rá, ágaskodik, hátradobja a fejét. A fiú ráhajol. Az arra röpülő sirályok tapintatosan elfordulnak.
