Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-12-17 / 50-51. szám
Etiópia a modern élet útjain Tavak, folyók, majd buja őserdőkkel váltakozó szikkadt fennsíkok: ez Etiópia. A forró Középafrika őserdei, a Vörös Tenger mellett elterülő vad sivatag és a sok szinte meg- mászhatatlan fennsík természetes határgyürüt von az országok köré s ennek tudható be, hogy Etiópia Sába királynő óta napjainkig — a 10 évig tartó olasz-fasiszta megszállástól eltekintve — évezredekig független volt. Egetlen szabad, önálló afrikai állam nagy múltra visszatekintő ország, — de írástudatlan és mezítelen. Végtelen elmaradottságából a jelenleg is uralkodó energikus és nagy kultúrájú Haile Selasie császár trónraléptekor kezdett eszmélni. Ez az uralkodó a legenda szerint a bibliai Salamon király 255-ik leszármazottja és őseitől nem csak egy hajdán különleges kultúrával rendelkező, hatalmas birodalmat örökölt, hanem annak minden búját-baját is. Etiópia 15 milió lakosa közül 5 millió az amhari, 7 millió agai és danikila és másfélmillió a néger, rajtuk kívül szépszámban élnek itt még arabok, Szomáliák, és ogadenok is. Az ország hivatalos nyelve az amhari; fővárosa a félmilliós Adis Abeba; másik körülbelül százezer lakosú nagyvárosának neve Asmara. Etiópia agrár-állam, de se a kapát, se az ekét nem ismeri. Egyetlen mezőgazdasági szerszáma vasvégü hegyes bot, melynek végére nagy kődarabot erősítenek, hogy azután két ember körülbelül 10 centiméternyi mélyen a földbe szúrja s az így csinált lyukba egy ősi búzafajt^, a tef. magját szórja.. Ezután hazamennek és várják az esőt, hogy a lyukakat, illetve a magot betemesse. Ennek ellenére évente kétszer • aratnak, s a lakosság így még a legelmaradottabb vidékeken sem éhezik. — A mezőgazdasági összfelü- let egytizedét kávéültetvények foglalják le, mert a kávé — a bőr és az olajtartalmú magvak mellett — az ország fő kiviteli cikke. A feudalizmus felszámolása eredeti módon folyik: a nagy- birtokosokat a császár a városba rendeli, — hivatalt, címet, rangot adományoz nekik, és ugyanakkor a földjeiket 4 hektáros parcellákban osztják szét a földművesek között. Az ilyen kisbirtok egy évig adómentes. Az ország állatállománya jelentős: 19 millió szarvasmarha, 18 millió birka, 13 millió kecske és számos teve legel a végtelen savannákon. A földművesek saját céljaikra sokfajta főzeléket termelnek. Az ellentmondások a fővárosban nagyon is észlelhetők. Adis Abeba egyik lábbal a kőkorszakban, a másikkal az atomszázad kellős közepén áll. Külvárosai nyomorúságos, elhanyagolt piszkos összevissza épített „tukulik“ erdeje, míg a belvárosban egymást érik a szebbnél szebb paloták, hipermodern középületek. A vakító fényben fürdő sugárutakon a legújabb típusú luxusautók száguldanak, a kávéházakban jazz-zenekarok szórakoztatják a vendégeket, a közlekedési rendőröket önműködő szemafőrok helyettesítik. A hatalmas repülőtérre jónéhány léglökéses utasszállító érkezik naponta, a nők párizsi ruha- különlegességekben pompáznak, a korszerűen felszerelt színházakat és szélesvásznú mozikat találunk — a külvárosokban pedig hiénák kődo- rognak s éjjel tutulásuktól hangos a város. A tengerszint felett 2300 méternyire fekvő Adis Abeba am- hár nyelven „új virágot" jelent. Kiimája a francia Riviera örök tavaszára emlékeztet, ám ritka levegője miatt az idegenek állandó szédüléssel, fejfájással, ólmos fáradtsággal küzdenek. A város főtérén a fasizmus áldozatainak — az olaszok által kivégzett 6000 etiópiai in- telektuellnek - emlékműve áll. Kissé távolabb kezdődik a kereskedelmi negyed. A Közel- Kelet színességével, zajával, tipikuson orientális alkudozásával találkozunk itt és egy Kör-alakú tempom Zakuala-ban Készülődik a karaván... új momentummal: a cserekereskedelemmel. A bazárban minden kapható —a legkorszerűbb villanytűzhelytől a bőrszőnyegig, melyen pasztell színekben pompázik az ország története; az arany és ezüst ékszerek mellett agyagedényeket és ritka fegyvereket árusítanak. A kereskedők kivétel nélkül mind arabok, indusok és örmények, mivel a kereskedést a legszegényebb etiópiai is megvetésre méltó mesterségnek tekinti. Az örmények üzleteiben minden elképzelhető luxustárgy kapható, áruk azonban — miután a Vörös tenger mellett fekvő Asab- ből hozzák a fővárosba - csillagászati. Etiópiának, mint a gazdaságilag elmaradt országoknak általában nagy gondot okoz a magasképzettségű káderek, a szakmunkások hiánya, ami érhető is, ha tekintetbe vesszük, hogy a háború előtt az óriási birodalomban csupán tízezer írástudó akadt, illetve tizenhárom iskola működött. Ma kb. 500 iskolát tartanak fenn, bevezették az általános tankötelezettséget, ifjakat küldtek külföldi szakiskolákba és főiskolákba. A baráti országokból szakértőket hívnak n»eg. A nap szigete ... Capri — így Írnak róla a prospektusok, így él az egész világ tudatában. A nápolyi kikötőből indulunk gyorsjáratú kirándulóhajón, hátunk mögött a Vezúv kettős kúpja, előttünk szürkés kék kiterjesztett szárnyain tenger- bebukó óriásmadár — a sziget. Fájdalmasan kék a tenger, játékos, tarajos hullámok himbálják a hajót, hegyekké nőnek a kontúrok, s faluvá, villák és szállodák sorává a középső völgy. Az utas megérkezik Capriba. A kikötőben rengeteg a bárka. A mólón a szállodák köszönöemberei állnak, sapkájukon a szálloda vagy a panzió neve olvasható A kis téren konflisok, taxik, autóbuszok. Tömérdek üzlet, mind emléktárgyat, levelezőlapot, szalmakalapot vagy frissítőt kínál. Az utóbbi bőven fogy, mert délelőtt 11 órakor már kánikula van. A hegyoldalban fehér villák, szép kertek és citromligetek. Az autóbusz negyedóra alatt elviszi vendégét a sziget délkeleti részén fekvő Capri városkába. Kis kövezett piactér, a szokásos bábeli hangzavarral és nyüzsgéssel. Tenger- renyíló oszlopos, repkényes teraszok, kis asztalkákkal, felejthetetlen kilátás az öbölre. A hajók apró játékszereknek látszanak innen, s Nápoly fehér pontocskák tömege csupán. A kacskaringós utcákon elindulunk Tiberius császár egykori villája jelé. Egy órába is beletelik, amíg felkapaszkodunk. Igaz, hogy az idegen sokszor megáll, egy-egy hófehér ház kertjéből pálmafák ágai és ragyogó lila virágok hajlanak át a kerítésen, a szőlőtőkéken, lugasokon pedig rengeteg érett fürt himbálódzik. Az egyik fordulóban angol nyelvű felirat: „Elfáradt ? Szomjas? Természetes, hiszen felkapaszkodott idáig, pihenjen meg, igyék egy korty hideg frissítőt“ Ügy látszik a csalogatás hatásos: jövet is, menet is sok a vendég az árnyas kis kertben és a vendéglős az asztalra állított hordócskából csapolja a gyöngyöző bort. Innen már csak pár perces séta a híres villa. Sok száz méter meredek sziklafal választja el a tengertől ezt a hegycsúcsot. Az épülettömeg romos falai tömérdek helyiség, tágas termek nyomait mutatják. A legmegkapóbb a terasz: itt üldögélhetett a római birodalom ura és tekintete végigvándorolt Neapolis öblén, a Vezúvon, a sorrentói hegynyúlványon, vagy a nyílt tenger tükrén. Reggeltől estig verö- fényben lehetett, csak néhány szobán kellett átmennie, hogy kövesse a Napot. Annyira megszerette ezt a helyet, hogy nem volt ereje visszamenni a birodalom székhelyére, Rómába. Mégegyszer lenézek a mélybe: a monda szerint Tiberius orgiáinak végén ezekről a sziklákról tcszíttatta tengerbe áldozatait. Sétáljunk vissza Capriba. Üjabb üzletsorok, kis téren felnyergelt öszvérek, a vezetők versengve kínálják szolgálataikat. Kisebb-nagyobb vargabetűk után megtaláljuk a Giardi- no ď August ot, Augustus kertjét. Hegyoldalban fekvő fenyő- fás, pálmás, tarka virágos kert teraszáról a sziget nyugati partját és a mellette lévő három óriás sziklát vehetjük szemügyre Capriból autóbusz- szal átmehetünk a sziget másik lakott helységébe, Anacapriba. Ennek is tucatnyi pompás kilátója és egyéb nevezetessége van. A sok közül most csak az egyikről beszélünk: Axel Mun- the svéd orvos villájáról, amelyet a „San Michele regénye“ című művében örökített meg. Lapos tetejű, csipkézett oromzatú hófehér épület a híres San Michele villa, a boltíves, oszlopokkal díszített kis ablakokat fekete kovácsoltvas rács védi. Már a bejáratnál a rómaiakra emlékeztető mozaik fogad bennünket: „Cave ca- nem!" (Óvakodj a kutyától!) felirat és egy vicsorgó fekete kutya képe. Azután kövezett hófehér kis udvarba jutunk, amelynek közepén hatalmas ókori váza, a kertet elválasztó Népek F öld! — kiáltotta az őrt- álló matróz a kis kara- vella árbóckosarában 1498 július 31-én. Kolumbusz Kristóf, a tengernagy, aki akkor már harmadszor járt e távoli vizeken és rendületlenül hitt abban, hogy újabb, az indiai szárazföldet övező szigetre jutott el, feljött a fedélzetre. A látóhatár szélén, az alkonyi párában üde, zöld csíkot látott, amely fölé jellegzetes alakú, három domb emelkedett. — Trinidad legyen a neve, a három dombról — rendefk®®g$t a tengernagy és a karavella parancsnoka nehéz kézzel rótta a betűket a kezdetleges térképre, a most berajzolt új föld mellé. A hajónaplóba meg beírta, hogy a spanyol király birodalma a Karibtengeren újabb szigettel gyarapodott. így kezdődött a világ legfiatalabb országának, a nemrégiben függetlenné lett Trinidad és Tobago államok története, az európai ember számára. Mert valójában sokkal régebben vert itt gyökeret az élet. A kőkorszakban Floridából vándorolt ide törékeny csónakjain egy ciboney nevű nép, ezt követték jóval később a Dél- Amerikából származó arawak indiánok, akik elhozták magukkal a földművelés, az agyag- edény-készítés tudományát, és egy ősi népművészetet, amelynek elemei ma is élők: Száz évvel Kolumbusz előtt vad ka- ribok rohanták meg a békés arawokat, a férfiakat kíméletlenül megölték és asszonyaikkal maguk alapítottak családot. KALANDOROK ÉS GYARMATOSOK Trinidadon a népek és kultúrák nagy kohójában megindult számtalan fajnak az a csodálatos összeolvadása, a- melyre sehol egyebütt a Földön nincs példa. A spanyolokat portugálok követték, majd Walter Raleigh, falon ásatások során előkerült feliratos római táblák, a fal fehér színétől kellemesen elüt a repkény zöldje. Továbbhaladva Axel Munthe háló-, illetve dolgozószobájába jutunk. Mindjárt a bejáratnál famennyeze- tes kandalló — amelyet valószínűleg sohasem használt —, kissé távolabb a kétszemélyes széles rézágy, négy oszlopán valaha tán mennyezet is volt. Ebben a szobában található Munthe hatalmas íróasztala, rajta egyszerű bőrmappa és réz gyertyatartó. A szoba végében oszlopos benyíló, kis asztalkával, két székkel és egy embernagyságú fekete szoborral. A következő szoba hófehér. Itt aránylag kevés a bútor: rózsaszínű pamlag, márványasztalka, székek és egy üveges könyv- szekrényben a „San Michele regénye“ a világ sek-sok nyelvén, többek között magyarul is. Tovább sétálva a kápolnához érünk. Belül érdekesen keverednek a pogány és a keresztény elemek: díszes kőkandalló, merevhótú sötétbarna fából készült fedett üléssor, nagy tölgyfaasztal, orgona és réz gyertyatartók. Ezt az épületet is fedett oszlopsor veszi körül. Az egyik fordulóban szfinksz szoborra bukkanunk, kutyához hasonlóan bámul Porto Marina Grandera. Ezen a helyen vidám — bár legkevésbé sem stílszerű — jazz zene harsogott egy fiatal olasz pár hordozható rádiójából. A szfinksz mellől nézve tisztán látszik Tiberius villája és a sorrentói hegyek. A tenger csodálatos színekben látszik. A legenda azt mondja, hogy Axel Munthe itt a tengerparton álmodott erről a szfinksz- ről és egyszer a valóságban is megtalálta. S így folytatódik tovább a legenda: aki egyszer megsimegatja a szfinkszet, és erősen kíván valamit, annak vágya teljesül. Ezért így búcsúztunk a „Nap szigeté“-tői: Arrivederci Capri! M. E. kohója a vakmerő angol kalandor szállt partra Trinidadon, aki El Do- rádód, az arany mesebeli országot hajszolta. Oj gyarmatokra vágyó hollandok, majd franciák ostromolták a három domb szigetét, de a spanyol uralmat nem tudták megdönte- ni. Az akkori időkben szokatlan kiáltvány jelent meg 1783-ban. A spanyolok származásra való tekintet nélkül bárkinek ingyen földet ajánlottak fel Trinidadon, — mégpedig akkorát, amennyi munkaerőt hoz magával az új telepes. Valóságos népvándorlás indult meg. SPANYOL CSÖBÖRBŐL — ANGOL VÖDÖRBE A spanyol világhatalom dicsőségének végképpen bealkonyult, Trinidad 1802-ben brit koronagyarmat lett. Eltörölték a rabszolgaságot és még tá- gabbra nyitották minden idegen előtt a kaput. Portugálok telepedtek le és megkezdték erjesztett cukornádból a világhírű rum főzését. Ma is ezt az ipart űzik. Számos kínai vándorolt be. Ezek magukkal hozták konyművészetüket és tisztoságérzetüket! Ma az élelmiszeriparban dolgoznak és minden mosoda tulajdonosa kínai. Az öregek. Mert a bevándoroltak harmadik, negyedik nemzedéke már orvos, ügyvéd, mérnök A trinidadiak csadálatos emberkeverékében azonban túlnyomó rész a néger vér. öthat különböző nép forrott ösz- sze eggyé és senki ne csodálkozzék, ha Port of Spain, a főváros utcáin sétálgatva egy sötétbőrű, barátságos férfit Csang-Fu néven, egy, az arcán jellegzetes kínai vonásokat viselőt pedig Mohamed Alit mutatnak be neki, mig az, aki arab származását le sem tudná tagadni, azt közli, hogy neve William Svott. ősei Szíriából és Libanonból vándoroltak be a Karib-tenger e különös szigetére. A KIMERÍTHETETLEN ASZFALT-TÓ A nagy kikötők képéhez hozzátartoznak azok a hordók, a- melynek címkéin ott virít Trinidad és Tobago címere, fekete mezőben szárnyaló sirályok alatt, piros mezőben három vitorláshajó. A tartalmuk szurokhoz hasonló, kemény fekete anyag: az átburkoláshoz nél- lözhetetlen aszfalt. Kimeríthetetlen lelőhelye a trinidadi híres Fekete-tó, évezredekkel ezelőtt működött vulkán egyedülálló maradványa. fény és Árny A kis ország kivitele kereken 600 millió dollár értékű volt az elmúlt évben. Grapefruit, citrus, kakaó, kávé, rum és rizs, olaj és aszfalt az exportra kerülő termények. A most megszerzett függetlenségnek ára van, az évszázados gazdasági függésből nem könnyű szabadulni. Ezért vannak e napsütötte szigetország Oxfordban végzett miniszter- elnökének már most, a szabadság mézeshetei idején is, nemegyszer súlyos gondjai.
