Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-11-26 / 47. szám
gát, Gittácska, én tudom, hogy szereti. Gitta szíve is elszorul, s szintén könnyezik: — Én is szeretem, Szilasi néni... — Hányszor mondtam, hányszor könyörögtem, menj el fiam a pártra meg az iskola- ügyre, mondd meg, hogy nem vagy bűnös, hogy * igazságtalanul Ítéltek el. Hiába. Nem akar... Büszke az én fiam, nem akar senki előtt megalázkodni. Pedig az nem alázkodás, ha valaki az igazságát keresi... Nagyon kérem, beszélje rá, hogy menjen utána, hogy kérje, követelje az igazságát!... Lehet, hogy magára jobban hallgat. — Megpróbálhatom, Szilasi néni, dehát még azt sem tudom, hogy miért ítélték el. Nem akarta elmondani. — Nem szeret róla beszélni. Mintha szégyenkeznie kellene miatta. Pedig nincs mit szégyellnie, igazán nincs. Béla kedvetlenül jött be. — Ki volt az? Ki keresett fiam? — Kovács Feri. — A könyvelő? — Igen. — Mit akart? — Semmi különöset. — Valamit csak akart? — Hát hogy holnap hajnalban Csehországba kell mennem. Négy-öt napról van szó. A vállalat részére kitermelt épületfát kell bevagon^rozni. Állítólag nyolcán megyünk. — Négy-öt napra? — Ügy mondta... Lehet abból egy hét is. Attól függ, hogy mennyi fáról van szó. Estére mindenképpen beszélni kell Bélával — gondolja magában Gitta, s el is szomorko- dik. Egy hét hosszú idő. — Elmész? — kérdi Gitta. Béla felhúzza a vállát: Béla megfogja Gitta kezét, arcához emeli és apró fejmozgással simogatja. — Hosszú napok következnek, Kicsi... — Majd lerövidítjük. — Hogyan? — Mindig egymásra gondolunk — Igen... Mindig egymásra ondolunk majd — mondja Bé- i és megszorítja a kicsi, pu- a kezet. — Majd ha hazakisérsz, be- zélgetünk még róia. Bejössz ozzám, jó? — Búcsúzkodni? — Igen. Elbúcsúzunk. — De nem örökre? Gitta a fejével jelez nemet. Szilasiné behozza a kávét: — Tessék! Igaz, csak akkor apód meg, ha beszélni kezel! — mondja Bélának ked- es figyelmeztetéssel. Béla megadón emelint egyet vállán: — Mit csináljak veletek, ha lyan kiváncsiak vagytok?... íint már említettem — fordul íittához —, nagy tervekkel íerrtem a faluba, ahol magya- ok, szlovákok és áttelepültek lnek. Már ez a puszta tény is leve táptalaja a súrlődások- ak, állandó nézeteltéréseknek s villongásoknak. Mindezt isszatükrözte a szövetkezet yenge gazdálkodása, nem ke- ésbé a faluban lappangó gyü- ilködő hangulat. Itt kell megjegyeznem, hogy faluban egytanerős magyar, s kéttanerős szlovák iskola lűködött, holott évekkel az- lött pontosan fordítva volt. ikkor még nem kutattam az kokat, hogy miért hal el las- anként a magyar iskola. Legelőször minden igyekeze- emmel a nemzetiségek közötti yűlölködést akartam meg- züntetni, mégpedig a kultúrán s a testnevelésen keresztül, lem túlzók, ha azt állítom, logy valóban éjt nappallá téve lolgoztam. Nagy hasznát vetem tökéletes szlovák nyelv- udásomnak is. Nem is olyan «hosszú idő el- eltével bizonyos eredmények :ezdtek mutatkozni. Az ered- nényeknek szívből örültem és nég nagyobb igyekezettel és :edvve! dolgoztam tovább. Nem akarom részletezni a lolgokat... Egyszer csak azt apasztaltam, hogy valaki, vagy ralakik — mint ahogyan ké- őbb megtudtam — keresztezik íz utamat, fékezik a munká- nat és rombolják elért ered- nényeimet. Észrevételeimről leszámoltam a nemzeti bízott- íágnak és a helyi pártszervezet rezetőségének, aminek az lett i következménye, hogy gyanús izemmel figyelni kezdtek. A falut nem csak kulturális éren, hanem gazdaságilag is ’el akartam emelni. Iskolánkí- rtili munkámba beleartozott a ízövetkezeti gazdálkodás megsegítése is. így emeltem szót íz esztelen gazdasági intézke- iések ellen, aminek az lett a cövetkezménye, hogy alapos lejmosást kaptam a járáson. A kis elsősök beiratása Ideién megtudtam, hogy a szlovák Iskola igazgatója sorra járja is látogatja a magyar szülőicet, s félrevezeti őket azt bizonyítva, hogy gyermekük csak akkor boldogulhat ebben az országban, ha szlovák iskolába íratják őket. Természetesen e: ellen is szót emeltem. így nerr csak a helyi fejesekkel, haneir a járási iskolaüggyel és párt- bizottsággal is szembe kerültem — persze hamis tájékoztatás alapján. Érveléseiméi nem vették figyelembe. A helyi vezetők közül ugyar egy-két ember mellettem állt de amikor látták, hogy komolyra, sőt válságosra fordult i helyzetem, ők is elfordultak tőlem és faképnél hagytak. Valóban egyedül, magamra maradtam, mint valami kiközösített. Béla megkavargatja a kávé ját, iszik néhány kortyot é: folytatja visszaemlékezését: — Ráadásul megszeretten egy lányt... Helyes, komoly Ián; volt, — legalább is akkor méi annak tudtam és láttam —. I falu fejesei „kulákfattyűként* tartották számon a tizenháron hektárjuk miatt. Ez az udvar lás aztán végleg megpecsétel te a sorsomat. Csakhamar bí róság elé állítottak. (Folytatjuk Gitta úgy érzi, hogy nyomban meg tudná fojtani azt a lelketlen nőt, aki ilyen gonosz és aljas módon igyekezett megszabadulni a tehetetlen gyerektől. Egy pillanatra felvetődött benne a gondolat, hogy magához vehetné a kislányt és felnevelhetné. Irtózva elvetette a gondolatot. Mindig a saját sorsa elevenedne meg előtte. Reggel kihallgatták Gittát, majd orvoshoz küldték Később egy főhadnagy bocsánatkérő, meleg kézszorítással megköszönte az emberségét és elnézést kért a törvényes eljárásért: — Kötelességünk volt — mondotta. — Szeretnénk megkeresni és megtalálni az anyát A lettenetes képtől egész nap nem bír szabadulni. Pedig minden figyelmét a munkájára összpontosítja. Néha-néha ugyan Szilasinéra gondol, aki ma délutánra várja . de a fojtott csecsemősírás állandóan a fülében makacskodik. 12. Szilasiné eléggé megtört, ötven év körüli asszony A szokásos feketét teszi Gitta és Béla elé Kérdőn néz Gittára: — Nem tudom ízlik-e majd? Béla erősen szereti. — Ne tessék félni, nekem se árt meg — mosolyog az asz- szonyra Gitta megnyugtatóan. — En is erősen szeretem. Odakint alkonyodik. A sarokban halkan szól a rádió. Sok mindenről beszéltek mái s most csendben kavar- gatjak a kávét, mintha kifogytak volna a szóból. Szi'asiné úgy nézi Gittát, mintha tükörbe nézne Láthatóan tetszik neki a lány szerény magatartása, egyszerű, de ízléses öltözködése, s nem utri só sorban megkapó szépsége Béla elbeszélése alapján majdnem ilyennek képzelte el, csak nem ennyire szépnek. Mert Szilasiné szerint a szépek között is van különbség Any- nyit már megtanult az élettől, hogy a szerelem bizonyos mértékig elvakítja az embert, s mindig szebbnek látja a kiválasztottját, mint amilyen az a valóságban. Most örül, hogy Béla tárgyilagos tudott maradni: — Annyira szép, anyukám, hogy szinte félek a szépségétől. Különben, majd ha meglátod, igazat adsz nekem - szokta mondogatni. — Tessék, ott a cukor, ha nem elég édes! — Köszönöm! Inkább keserűen szeretem mint édesen. Szilasiné felkattintja az állólámpát, ami kellemes fényt szór és visszaül a helyére. Az ablak előtt nagy virágállvány áll. A szűrt fényben még in-, kább megszépülnek a virágok, s különös hangulatot kölcsönözlek a nem túl zsúfolt szobának Gitta nem állja meg szó nélkül: — Nagyon szépek a virágok! — Mindig szerettem a virágot — jegyzi meg Szilasiné. — Nélkülük üres volna az életem. — Te is szereted, Béla? — kérdi Gitta — Anyu mellett akarva nem akarva • meg kellett szeretnem A gondozásukhoz ugyan nem sokat értek, de azért néha-néha megöntözöm. — Az is nagy segítség. Mert én is dolgozom .. — Béla nem is említette. — Bizony. Már tizenötödik éve — Hol tetszik dolgozni? — Tejcsarnokban igaz, nem olyan sok a fizetés, a semmitől többet ér Béla említette, hogy a maga szülei szövetkeXVI. ALEXANDRU CAPRAIRU: MINT A TENGER Igaz, mint a tenger olyan az élet, nem tud egyarcú lenni soha, mosolyának fénye változó/ vihara másként háborog minden szivárvány előtt. Igaz: mint a tenger olyan a szív, mélységek végtelenje, amelyen külön kapu nem nyílik, de eltalálhatsz hozzá mindenütt, mert az maga a kapu. Igaz: mint a tenger, olyan a szerelem. VOJTECH MIHALIK: Élő szülők árvái Távolba nézők, már mindent megértők szemei az élő szülők árváinak. Néma, felfuvalkodott arcokba tekintettek, melyekben a szeretet már széttört, törékeny gondolataikra az önzés sújtott rá, a hűtlenség szemük előtt gombolta ki ruháját s látták a magány meztelen kínját is. Az élő szülők árvái nem mondják: A színházban voltunk, apuka halat hozott nekünk. Azt mondják: Apuka már nem lakik velünk, mama újból férjhez megy mihelytcsak kimondják a válást. Koraérett szemükben megfér egymás mellett bábu és frivol fintor. Testüket remegteti a hisztéria rájuk zúduló árja s büszkévé, sebzetté vált szíve azoknak, kik sérelmüket egymaguk nem tudják hordozni, kik hálószobájuk szennyét előttük teregetik s gyűlöletre nevelnek. Az élő szülök árvái elfelejtett, megfagyott könnycseppek nyíló, tavaszi kertben. Hogyha kirándulásról térsz meg lánykáid csicsergésétől koszorúzva, számukra is tépj le mosolyt s virágot, számukra, az élő szülők korán felnőtté érett szomorú árváinak. Fordította: Fügedi Elek Az elmúlt héten a Kis Építő szerkesztősége értekezletet tartott Bratislavában, amelyen számos író, újságíró és pedagógus vett részt. Felvételünk akkor készült, amikor Tolvaj Bertalan a Kis Építő utolsó három évfolyamának az értékelését tartja. s : — Nem nagyon akaródzlk, de j, mit csináljak? Muszáj. e — Mindegy, fiam, elmész, ha c- egyszer muszáj — mondja Szi- a i lasiné, s Bélára emeli meleg- t, c fényű szemét. — Éppen rólad t- beszélgettünk. Elmondhatnád t- nekünk, hogy miért Ítéltek el... r , Hiszen még én sem tudom pon- tosan. y — Minek arról beszélni, e- anyukám? Azon már úgysem j- változtathatunk — mondja Bé- la, miközben a csésze aljára r k sürősödött kávéiszapot kana- * lazgatja. t Gitta közbeszól: ^ — Megígérted, hogy egyszer y elmondod, vagy már nem em- r a lékszel rá? t : Béla úgy tesz, mintha nem n hallaná Gitta közbeszólását, s j g tovább dolgozik a kanállal. j a — Egy hétig nem láthatlak, f z Kicsi. a Ezt meg Gitta nem akarja < il hallani: , — Mondd el már, Béla, ne , y könyörögtess! z, — Anyuka! Kaphatunk még 1 n egy kávét? 1 It — De csak egy feltétellel! j z Béla bólogatva adja bele- , t. egyezését: . a — Rendben van Mihelyt meg- 1 .. kapjuk a kávét...! i ít Szilasiné kimegy a konyhába, i- hogy elkészítse a kávét. ľ.- ÍV'-' I Ilit V<\I1 liw Szilasiné nagyot ‘sóhajtva né: a fia után: — Sajnálom szegényt... Alaposan megjárta és most... — lemondóan legyint, — őszintéi megvallva, elégedettlen vágyói ezzel a mai helyzettel. Menynyit gürcöltem mig felneveltem Ha ingyenes is a tanítás csak pénzbe került. Mikor kitanult, nagyon örültem, hog; ember lett belőle, s most tes sék. Mikor hazajött, könyve lő akart lenni az egyik válla latnál, de nyíltan megmondtál neki, hogy nagyon sajnálják de nem vehetik fel, mert meg bízhatatlan. A másik vállalat nál meg azzal hitegették eg; darabig, hogy előbb összeül vezetőség, mert mégis csak meg kell azt tárgyalni, ner olyan egyszerű az ő ügye, me: ez, meg az... Meg sem várta döntést, elment dolgozni a építkezési vállalathoz. Keveri maltert, hordja a téglát, szövi dolgozik.. Soha nem panasz kodik de én látom rajta, hog fáj neki valami, hogy nem a: szegénykém, aki volt. Milye vidám, mennyi életkedv vo benne azelőtt, most meg... Iga: mióta magával megismerkedet mintha kissé éledezne. Mint száradó virág, ha vizet kap — mondja Szilasiné és szemi elönti a könny. — Szereti mi :etben dolgoznak. Annyi min- lent hall az ember — jót is •osszat is —. Elégedettek? — Igen... elégedettek — fe- eli Gitta elpirulva, s szégyen- cezve korholja magát, hogy is- nét hazudott. Most már úgyis nindegy — gondolja magában, üstére mindent tisztázni fog, : megnyugszik a lelkiismerete, iá ugyan megnyugszik. Most cellemetlen volna a magyaráz- codás. — . Egyedüli lány, vagy töb- >en vannak testvérek? — Nincsenek testvéreim. — Legalább nem kell osz- loszkodni a szülői szereteten. 3ár testvér nélkül szegényebb, íresebb az ember élete... Én s egyedüli lány voltam, Béla s, mert az uram... — Tudok róla, Béla említet- :e. Az előszobában megszólal a :sengő, mire Szilasiné meg- nozdul, hogy kimenjen, de 3éla megelőzi: — Maradj csak, anyu, majd ín kimegyek! GAtoMMA kWJtMYM&m
